Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-19 / 42. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 19. Ki és hogyan büntessen? Jó helyiül indult el ez a vitát, provokáló kérdés! A mit tehet a pedagógus című cikk írója maga is pedagógus és ennek a háború utáni nemzedéknek a sarja, tehát tűzközelböi, illetékes kézzel nyúlt a témához. Véleményével sok vonatkozásban egyetértek és a konklúziónk egy: a ma pedagógusai a követelmények és előírások kiszolgáltatottjai, minden olyan eszköz nélkül, amely lehetőséget adna a kezükbe, hogy kirívó eseteikben a deviáns gyerekeket, ha kell, kemény kézzel ráncba szedhesse, Én legelőször is abban lóitok alapvető, felfogásbeli tévedést, hogy a verik szót hagyjuk lábra- keini, holott ez a szó ebben a formában egy gyakorító tényt közöl, mégpedig hogy a gyereket állandóan ütik. pofozzák, cl,hálják. A verés tilos! Ez törvényi De egy nyakleves még a legkeményebb jogi megfogalmazásban sem bírálható el •ezzel a szóval: verik a gyereket. Jómagam is az elsők között lehetnék a panasztételnél, ha azt kellene tapasztalnom, hogy minden semmiségért nyakonlegyintSZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL getik gyermekeim valamelyikét. De nem szabad olyan kényesen és részrehajló majomszeretetteil félteni ezt a giemerációt! Elég baj az, hogy kivették a pedagógus kezéből a legelemibb lehetőségét is annak, hogy saját tekintélye védelmében, az iskola és a társadalom érdekében úgy neveljen, ahogy azt jónak látja, 6 akár az iskolából való elta ná- csolás fenyitő eszközével is élhessen. Négygyermekes gyakorló szülő lévén volt és van alkalmam ösz- szevetnl az iskola kívánalmait a társadalom elvárásaival, a törvény előírásaival, nem utolsósorban a saját személyem által állított és a háború előtti családi erkölcs, szülő- és tanítótiszteletből sarjadó felfogásaimmal, melyben a példaadás az első szempont, de nem ismeretlen és mellőzött tény a büntetés sem. Mert a szeretet egyáltalán nem idegen a büntetésitől. Ne csak a keménykezű, esetleg testi fenyítést alkalmazó pedagógus felett törjünk pálcát, hanem marasztaljuk csak el magunkat, szülőket is. A szülői elfogultságból fakadó, félreértett gyermek- imádat szüli a mindent elnézést, a rossz magaviselet elburjánzását, s az ezek nyomán jelentkező tanári kritikai megjegyzések miatti szülői megsértődéseket, duzzogá- sokat. Igv keletkezhetnek az olyan jelenetek. amikor a felnőttek figyelmeztetésére a gyerekember -azzal válaszol: „Mi köze hozzá a bácsinak, amikor apukám megengedi és nem szól érte?’ Más jelenség, amikor ugyancsak hányaveti módon vágja oda tanítójának a tanuló: „Hiába is tetszik beírni az ellenőrzőmbe akármit, apukám bejön az igazgató bácsihoz és úgyis kitörölteti!...” Mit lehet itt tenni? Ez a rossz hatás osztályokat mérgezhet meg. iskolák szellemére nyomhatja rá bélyegét és biztos, hogv későbbi nagyobb problémák bekövetkezését is érleli. A régebbi időket az Iskolai, a szülői szigor, a tisztességre, ió magatartásra és a munkára nevelés jellemezte, minden most bírált hibáé'} ellenére is. Ebben az elítélt világban ma is sokszor emlegetett tanítói, mesteri, munkaadói vasszigor és néhány, még jó időben elcsattant nyaikleves, feunekas ellenére Munkácsy Mi- hályok, Móricz Zsigmondok. Móra Ferenctk kerültek ki e kezek alól, s nem olvashatunk velük kapcsolatban arról, hogy elátkozták volna azokat, akik fiatalkoruk íicán- kolásában „béklyók” voltak. A büntetést, bármilyen formában jelentkezzen is az, nem a bosszúállás, nem a személyi indulat túlfűtöttségében kell kiszabni, hanem a szülői szeretet, a pedagógusi aggodalom és a jóért törekvés indítékaként a gyermek érdekében, ha már minden jószándék hajótörést szenved és csak ez a megoldás látszik célravezetőnek! És hogy félreértés ne legyen: nem a szadizmust, nem az állandósított verést akarom törvényerőre emeltetni, elkerülhetetlen eszközként besorolni a pedagógus nevelési módszerei közé, de a feljelentgetés sem lehet segítség a pedagógusok eredményes munkájához. Harmos Jenő kiskunhalasi szülő TÁJKÉP KÖLTÖZÉS UTÁN... „Ez a ház a mi otthonunk!” • Az alsótagozatos diákok a másnapi órákra készülnek. F ölélénkült élő szavunk mostanában. Persze korábban sem Volt élőhalott. Hajdanán úgy született meg minit melléknévi igenév: vadon élő lény, tanyán élő ember, vagyis olyan, aimi vadon, illetőleg aki tanyán ÓL Aztán afféle tulajdonságot jelentő melléknév lett, amilyen a valóságos, eleven: élő tanúbizonyság. élő hagyomány. Sőt főne- vesült is, vagy úgy, hogy hozzátapadt az utána következő szóhoz (élőlény), vagy maga lett azzá, amire vonatkozott: az élők tulajdonképpen élőlények, élő emberek. Sokan vannak ma már az élők között. Hiszen bármelyik ágát nézzük is, elég népes az élő szó családja. Beletartozik az egész élővilág. Az élő természetnek egy részét alkotják az élő növények, az élő virágok. A sűrűre rakott bokrokból élősövény tevődik ösz- sze. Ha élő állatot szállítanak a vasúton, akkor élő rakománynak nevezik, ha pedig még meg is mérik, akkor élősúlyhoz jutnak. Nemcsak azért beszélhetünk élővízről, mert élő anyag, élő szervezet van benne, hanenT azért is, mert természetes forrásból, friss vízből táplálkozik. így vannak élő ismereteink is: sok esetiben élő lexikonná gazdagítanak, máskor meg élő szoborrá merevedhetünk tőlük. Nem árt hát. ha majd megszólal az élő lelkiismeret is. A rádióban, a i televízióban Élőkép nemritkán folyik élő adás, élő közvetítés, élő tudósítás. Korábbról tudjuk, hogy művek előadásával a színpadon élővé lehetett egy-egy újsáp, eleven mintával az utcai forgatagban egy-egy reklám. Ma mar a szórakoztatóipar élő lemezbemutatót, sőt egyéb élő műsort is tart. De a nyelvészet se marad le. A ma beszéde és írása élő nyelv, élő nyelvhasználat, de beszélt változatát, legyen köznyelvi vagy területi, sokan már így nevezik: élőnyelv, azaz egybeírva. Élőbeszédnek is mondják, persze nem csak élőszóban. Mennyire üde, színes, világ az élő szónak ez a mai élete. Csak nehogy modorossá váljon azzal, hogy elveszi a teret rokon társai elől. Mert például az adás egyenes, helyszíni, esetleg közvetlen, sőt, néha eredeti is lehet. A lemezbemutatóhoz sziiinitón _ illik más is: aiz eleven, a személyes, az emberi. A nyelvnek sem ári néha tágabb értelemben a mai, a jelenlegi szőkébb jelentésben a beszélt, a beszédbeli. így csoportosan talán még sokszínűbbre, még emberibbre formálódhat élő szavunk élőképe. Molnár Zoltán Miklós Opégyé = Országos Pedagógus Gyermekotthon, Ez az elnevezés tulajdonképpen már nem valós. Az intézményt 1986. december 16. óta Bács-Kiskun Megyei Tanács Gyermek- és Ifjúsági Otthonának hívják. A közitudatban azonban továbbra is a régi név él. vagy csak egyszerűen annyi: Opégyé. Sokan emlékeznek még a tanév eleji bonyodalmakra iiis, amikor a kecskeméti Intézményt a Zója utcai épületből kiköltöztették a Dutép-munkásszá 11 óra. Akikor beszámoltunk a „kilakoltatás” viszontagságairól. Az OPGY-ssk valójában még most sem törődtek bele helyzetükbe Fölkapták a felüket oliva- .sóink is, a hajdani árvaház lakói. A riport megjelenése után kaptam néhány elkeseredett hangú levelet, melyekben; a mintegy száz évvel ezelőtt, néptanítók pénzéből létrehozott és a hátrányos helyzetű árva .gyerekek nevelésére, gondoskodására kialakított, otthon sorsa iránit aggódtak. Az OPGY, vagy inkább nevezzük a továbbiakban az intézményt új nevén: GYIO, már régen nem a kezdeti elképzelések szerint tevékenykedik. Ugyanis korábbam az ország, a megye távolabbi vidékéről érkezett, Kecskeméten továbbtanuló pedagógusgyerekeknek és - árvák- , nak teremtették meg a bentlakás körülményeit. Ma pedig? Az emeletek lakói állami gondozott óvodások, általános Iskolások és szakmunkástanulók, a Gyermekes Ifjúságvédelmi Intézet, illetve a megyei tanács művelődési osztálya által beutalt nevelő- és diákotthonosdk. Százhatvan fiatal. Nem könnyű a nevelők dolga, most, költözés után fél évvel sem. Az igazgatónő, Pancza Eszter sze- rinit; „Istit soha nincs nyugalom, a bajok maguktól termelőidnek.” Hosszasan beszélgettünk az irodában. Közben zajlott az élet. Negyedóránként csörgött a (telefon, gyerekek, nevelők jöttek - mentek. Sőt: a rendőrségnek is akadt azon a napon dolga az intézményben. Valóban: a bajiakat maguk termelik. Mármint a növendékek .., A dicséretből legyen több A nevelés közös ügy. Nyilvánvalóan tudják a pedagógusok, a családot, a szülőket nem pótolhatják. Az otthont viszont igen. E két fogalom nem usvamaz. Gondolatban pirosbetűs jelszavat hirdettek:-„Ez a ház a mi otthonunk!” S hogy ez ne csak szép kijelentés legyen, ezért sokat kell tenniük a nevelőiknek és a gyerekeknek egyaránt. Ha valamit megkövetelnek a pedagógusok, azt az első pillanattól kezdve következetesen betartják. Kezdetben ugyan morgolódnak a diákok, de a legtöbben megértették, hogy érdekükben történnek lépések. A felnőttek fontos módszernek vélik, hogy a dicséretből Jegyein több, ne pedig az elmarasztalásból. Egy idő után rájönnek a gyerekek, hogy kimaradnak a jutalomosztásból. Említsünk konkrét esetet Az egyik, nem éppen legpéldásabib magatartásai fiú előhozakodott ötletével. Néhány társával jelentkezett hómunkásnak, és a keresetükből vettek egy disznót. Láttam a földszinti faliújságon az udvarra meghirdetett disiznóvágás időpontját. Azóta már az ünnepi falatozáson is túlvannak. A GYIO nem élhet elszigetelten, itt, kinn a Kuruc körúton. Segítőkre, támogatókra: van szüksége. Jó kapcsolatban állnak például a KISZ megyei bizottságával. A bajai életmóditáborba az itteni citthonlakók iis hivatalosak voltaik. Azóta tovább él a barátság, rendszeresen tartanak összejöveteleket, előadásokat, programokat. Tánctanfolyamot hirdettek, ahol nemcsak a lépésekkel Ismerkednek meg a gyerekek, hanem az illemmel, etikettel is. Előfordult már, hogy a Katona József Színház hivta meg őket egy előadásra. Olyannyira lelkes közönségnek bizonyultak az állami gondozottak, hogy egy idő után a színészek „csak nekik” játszottak. Nevelők és diákok Az élményeket hosszasan lelhetne sorolni. Arról viszont eddig még nem esett szó, hogy a szeptemberi, beiskolázási zűrzavar hogyan rendeződött. Mindenekelőtt ide írom, amire hangsúlyozottan kértek: a környező iskolák sokat segítenek a gyerekek felzárkóztatásában, fogadják és elfogadják őket. Korábban nem ismerték az állami gondozott diákokat, hiszen csak a Zója utcai iskolában tanultak, közel az OPGY-hez. Jelenleg a Hunyadi János, a Tóth László, a Molnár Erik és a Zója Utcai Általános Iskolába járnak, az óvodások pedig az Ifjúság utcai intézménybe. Az otthon nevelői közül Kocsis Lajosné magyar—orosz szakos diplomával rendelkezik. Tizenegy esztendővel ezelőtt azért választotta mégis a nevelői állást, mert úgy gondolta, sokkal közelebb állhat a gyerekekhez, a hozzá tartozó tíz—tizenöt nebulóval barátságosabb kapcsolatot alakíthat ki. Zsóka néninek szólítják és azért is hozzá fordulnak, ha valakinek levélpapírra vagy bélyegre van szüksége. Figyelni kell arra, tiszta-e a körmük, megvannak-e a (tanszereik, felkészülitek-e a másnapi órákra. Tornyay Ilona hat évig biológiát és testnevelést oktatott, minthogy a diplomája erre jogosította fel. Hat esztendeje pedig az OPGY nevelője. Szigorúságát már elfogadták a gyerekek. Akik megpróbáltak ellenkezni, mára visszatérnek hozzá, hogy megköszönjék, amit aiz érdekükben tett. Segíti a növendékeket, hogy minél kevesebb kudarc érje őket. Paksi Imre mintegy negyven esztendőt töltött élete során gyerekek között. Az OPGY-ben negyedik éve dolgozik. Azt sajnálja, hogy nem most kezdi a pályát... A gyerekek egyszerűen „táipoa lelencnek” hívják maglukat A legnagyobb eredmény az, amikor rádöbbentik őket — és rádöbbennek maguk! —, hogy lépjenek ki e skatulyából. Bizonyítsanak, hogy érnek annyit, mint nem állami 'gondozott társaik! Kopogtatnak az iroda ajtaján. Félénk, szőke srác köszön, velem akar beszélni. Dékány József tizenöt esztendős. A kőművesszakmát tanulja. Apja meghalt, édesanyja pedig nem tudott számára nyugodt környezetet teremteni. A hajósi nevelőotthonból került a GYIO-ba. Itt jól érzi magát. A kedvükben járnak, ezt szeretné megköszönni. írjam meg, hogy családias a légkör ... Megint jönnek hogy menjek a társalgóba, mert az ottani tévékészüléken láthatom az intézmény képújságjának második adósát. Helyi hírek, információk peregnek a képernyőn. Egyre többen figyelik, olvassák a sorokat. Kolompár Zoli is, aki a melegburkoló szakmát választotta. Sokat segített a műanyag padló lerakásában, amit éppen a napokban fejeztek be a folyosókon, a hálókban. Az idén végez, szeretne továbbra is az otthon lakója lenni. Minden bizonnyal erre lesz módja, a negyedik emeleten helyezik majd él azokat az ifjúmunkásokat, akiknek nincs hová menniük az iskola végeztével. Szemle az emeleteken A földszint nagytermét „piros dühöngőnek” becézdk. Piro» színű kárpit borítja a fotelokat, s Itt kedvükre beszélgethetnek. Itrécsel- hetnek a gyerekek. A tanulószobák hangulatosak, 'gyönyörű 'kézimunkák díszítik a termeket. Néhány .régi-régi bútordarabot is felfedezek, de sajnos, a legtöbbet nem tudták áthozni a Zója utcából, mert egyszerűen nem fértek be a szűkre szabott ajtókon. Ha nem vigyázok, a fejemet is beüthetném az alacsony bejáratokon. A tanári szoba üres, itt ritkán időznek a pedagógusok. Annál inkább az emeleti szobákban, ahol a 'növendékek élnek. ízlésesen berendezett, rendiben tartott hálókba nyitunk be. A varrodában, a mosodában, vasalóhelyiségben szorgos asszonyok végzik dolgukat. A második emeleten van egy vasajtó. Az óvodásokat választja el a folyosó másik végén lakó nagyobbaktól. Az a csúnya vasajtó ... Remélem, nem válik jelképpé. Boriik Tibor • Délutáni pillanatkép a hatodikos lányok szobájában. (Fotó: Méhest Éva) FILMJEGYZET Banánhéjkeringő Nem hiszem, hogy szükséges minden új film kapcsán a rendező bemutatásával kezdeni a produkció jellemzését. Különösen akkor nem érdemes, ha az illető Bacsó Péter, aki olyan termékeny, hogy ismereteinket nincs idő egyik bemutatótól a másikig elfelejteni. A ma élvonalbelinek számító gárda egyik legérdekesebb egyénisége a rendezés és a forgatóköny vírás melleit meglehetősen sokoldalú .tevékenységet folytat. A hetvenes évek derekán kezdte el forgatni azokat a fanyar hangvételű, társadalmi fonákságokat gúnyoló szatíráit, melyek az utóbbi esztendők terméseinek — Te rongyos élet, Hány az óra Vekker úr?, Banánhéjkeringő — jellegzetességeit mutatják. Az „előzmények” közé tartozik az ötvenes években játszódó, 1970-ben készült A tanú című film és az ezt követő trilógia is, a munkáskörnyezetben játszódó és a legidőszerűbb politikai és társadalmi kérdéseket érintő filmjei, a Kitörés (1971), Jelenidő (1972), Harmadik nekifutás (1973). Legutóbbi alkotásaiban is felfedezhető az a dokumentatív hatású, szuggesztív légkör, amely ezeknek a .produkcióknak is jellegzetessége, fontos része volt. Azóta is a rendező egyik kedvenc témája maradt a hétköznapok demokratizmusának sokféle módon kibontott problémája. Aki il^átta Te rongyos élet, Hány az óra Vekker úr? című filmet, annak nem lesz idegen a legújabb alkotás; a Banámhéjkerlngő alap- hangneme sem. A kegyetlenül és keserűen szatirikus történetben vígjátéki bonyodalmak közepette csetlenek-botlanak a cseppet sem víg hősök, hogy — a megoldás legkisebb esélye nélkül — küszködjenek életük kilátástalan tragédiájával. A főhős, Kon- dacs Ágoston sorsa jelképes; az ő életének alakulásán át mutatja meg Bacsó, hogy egy-egy jelentéktelennek látszó apróság hogyan indíthatja el a jóvátehetetlen tragédia felé a legtökéletesebben felépített, legszabályosabb életet is. Dr. Kondacs Ágostonnal az első képsorokban esküvőjére igyekezve találkozunk. Ezekben a percekben az egyik közeli épületben egy harminc év körüli nő, Ilona váratlanul idegösszeroppanást kap, meztelenül megy Le a térre, ahol a Batthyány örökmécsesnél a formalitások szerint március 15-e megünneplésére készülnek éppen. Kondacs mellett sétál el, aki zavarában a ballonkabátját a nőre teríti. Egy rendőrautó hamarosan elviszi a nőt, a nő vállán a kabátot, a kabátban a személyit... Elmarad az esküvő, elindul a lavina. A jónevű sebész, az egykori világhírű sportoló élete néhány hét alatt menthetetlenül kisiklik. Állás és lakás nélkül még a politikai rendőrség kellemetlenkedéseivel is szembe kell néznie, mert azt hiszik, a történetek ellenséges mesterkedés következményei. Bacsó heppiendje persze korántsem jet feloldást. utóbbi filmjének közös jel- ízője, hogy a rendező minden 1 lg Inéi jobban vonzódik a gro- zk helyzetekhez és a tragiko- tus szituációkhoz. „De végül a ga módját történelmi igazságot szolgáltat." Realizmusa akkor egpontosabb, amikor az élet lis abszurditását vázolja fel. lz országos megjelenés napján, ■ruár 19-én délután háromne- :d hatkor a kecskemétiek a rosi moziban a film dís^zbemuján személyesen is találkozhat- c a rendezővel, valamint Ono- György gyártásvezetővel és a dukció főszereplői közül Dés Károlyi Júlia • Jelenet » filmből.
