Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

BUGACI ARANYKALÁSZ SZAKSZÖVETKEZET: ELMÉLKEDÉS A SZOCIALIZMUSRÓL Szerényebb tervek, dolgosabb hétköznapiok Fejlesztésre 18 millió forint Véget ért az 1986-os, gondokban bővelkedő esztendő. Ilyen­kor minden gazdasági egység mérlegre teszi, összegzi az el­végzett munka eredményét, sőt bizonyos következtetéseket is levon belőle. Evvel foglalkoznak a Bugaci Aranykalász Szak- szövetkezet pénzügyi szakemberei is. Arra kértük Börcsök András elnököt, hogy a múlt esztendő eredményeiről, az új év kilátásairól, terveiről tájékoztasson bennünket. — Hogyan készítették elő, ala­pozták meg a növénytermesztési ágazatnál az 1987. évi termést? — Az esztendő előkészítése a növénytermesztés egyes területe­in már 1988 őszén megtörtént. A búza 649, a rozs 1015, az árpa 435 hektáron került a földbe. Előké­szítettük 560 hektáron a napra­forgó alá is a termőtalajt. Az In­tenzív gyepművelés 600, a régi lucerna 314, az új telepítésű 160 hektárt foglal el. Sajnos az eső hiánya miatt az őszi vetések nem fejlődtek kellően, csupán abban reménykedhetünk, hogy a nyári­őszi aszályért bővebb csapadék kárpótol bennünket a téli hóna­pokban hó formájában, s ez erő­síti majd a vetést. A lucerna ter­mőterületét növelni kívánjuk. A földgáz bevezetésével és két for­rólevegős szárító beszerzésével 1987-ben száz, jövőre kétszáz va- gonnyí lucernalisztet, Illetve pel- letet tudunk előállítani. A nö­vénytermelés nagymértékben az Időjárás és a termőterületi adott­ság függvénye, ezért nálunk kel­lő biztonsággal nem lehet gazda­ságos. Viszont a talaj-előkészítő, -művelő, és -betakarító munkák színvonalának emelésével, ész­szerű takarékossággal, a költsé­gek lefaragásával lehet és kell is javítani a termelés gazdaságossá­gán. Valamelyest segít ebben a műtrágyaárak csökkenése is. — A szakszövetkezetnek évről évre jelentős árbevétele szárma­zott az állattenyésztésből. Tavaly kissé csökkent a sertés- és mar- hlzlalásl kedv. Hogyán növel­hető az idén az állatállomány? — Az állattenyésztési ágazat gazdálkodási körülményei az 1985-ös év végére mélypontra süllyedtek. A mostani kormány­zati intézkedések, saját mun­kánk javításával, az Idén várha­tóan eredményre vezetnek. A húsmarhaállománynál a jobb szaporulati arányok biztosítása érdekében áttértünk a természe­tes pároztatásra. A szarvasmar­ha-állomány termelését mérsé­kelten kívánjuk fejleszteni, a ju­hászainál a szintentartást akar­juk biztosítani. Ezt az anyajuhok pótlásával oldjuk meg, mintegy 1500—1600 anyajuh tartásával. — MI a helyzet a háztájiban? — A háztáji termékek felvá­sárlásánál a mennyiséget illető­en az 1986. évben kialakult szint­tel — mintegy tízezer sertéssel — kell számolnunk az új évben. A termelés némi mérséklődése ko­rábban is a kívülállók, a nem szövetkezeti tagok és az alkalma­zottak csoportjánál következett be. Szövetkezetünk és a tagság érdekelt szolgálva, a háztáji ter­melést támogatjuk ebben az évben is. Az Állami Húsipari Vállalat által biztosított 800 forintos ser­tésenként! előlegen kívül ml is adunk támogatást. Jó minőségű bábolnai táppal és koncentrátu- mokkal, valamint saját terme­lésű és vásárolt szemestakarmá­nyokkal is segítjük á hizlalókat. — Melyik ágazattól várják a legnagyobb árbevételt és nyeresé­get? — A nélkülözhetetlen nyeresé­get ebben az évben is, de a to­vábbiakban is alapvetően az ipa­ri ágazattól várjuk. Növekednie kell a termelési értéknek és az árbevételnek mintegy 8—10 szá­zalékkal, ami több, mint 170 mil­lió forintos ipari árbevételt je­lent. Ehhez kapcsolódnia kell a nyereség hasonló arányú növeke­désének. Az ágazaton belül az élelmiszertartósító üzemtől 40 milliós árbevételt várunk. A la­katosüzemeknek az 1986. évi szin­tet és az elvárt 11—12 százalékos nyereséget kell teljesíteniük. Szö­vetkezetünk össznyereségének el kell érnie a 20 milliót. — Mit tesznek a fejlesztés, a nagyobb jövedelem érdekében? — A termeléshez, a tervek tel­jesítéséhez kapcsolódnia kell az elhasználódott értékek pótlásának, a fejlesztésnek is, bár aránya szerényebb lesz, mint 1986-ban volt. Csökkennek ugyanis az igénybe vehető külső források. A megkezdett gázvezetést és -bekö­tést tovább folytatjuk. Kivezetjük a gázt az ipartelepre, bővítjük az élelmiszertartósító-üzem raktá­• Börcsök András: — Növekednie kell a termelési értéknek. • Készül a mustár a tartósító- üzemben. ralt, szolgálati ikerlakást épí­tünk. Az építési beruházások ér­téke 5—6, a földgáz-továbbveze­tés munkáinak összege 5 millió forint körül várható. Az ipari ága­zat termelő-feldolgozó gépelnek beszerzésére 3—4 milliót, egyéb mezőgazdasági termeléshez szük­séges gépekre ugyanennyit ter­vezünk költeni. A fejlesztésekre fordítandó összeg megközelíti a 18 millió forintot. Gondoskodunk arréil Is, hogy a termelési, érté­kesítési, gazdálkodási feladato­kat végrehajtó tagjaink, dolgozó­ink közös munkából származó jövedelme a teljesítményekkel, a meg [termelt közös jövedelemmel arámyos mértékben emelkedjék — mondta befejezésül a szak- szövetkezet etnöke. Gémes Gábor INFORMÁCIÓS FORRADALOM Százmillió folyóiratcikk közül a szükségeset Beszélgetés az Ipari Informatikai Központ igazgatójával Az információ minden korban hatalmat, pótolhatatlan erőfor­rást biztosított tudójának. A Rotschild bankárok például úgy duplázták meg vagyonukat a XIX. században, hogy minden­kinél előbb értesültek London­ban Napóleon Waterlooi csata, vesztéséről. A mai világgazdaság pedig már elképzelhetetlen nap­sa* SŐt órára kész informáoiós központok, számítógépes adat­bankok nélkül, amelyek a felve­tett szakmai kérdésekre azonnal megadják a választ. A magyar ipar is csak akkor boldogulhat, ha tudja, hogy mi történik a világban, mit keresnek az egyes piacokon, s mit fejlesz­tenek az egyes intézményekben. Az Ipari Informatikai Központ- Tiak éppen az a feladata, hogy az Ipari tárca vezetőit informálja a világgazdaság és a világpiac vál­tozásairól, mindenkori állásáról, és ugyanakkor a vállalatokat is kiszolgálja, megalapozva kutatá­si, fejlesztési, termelési, techno­lógiai és plaol tevékenységüket. — Minden kornak megvolt a maga gazdasági motorja, ami ha­talmasat lendített a világon — mondja dr. Gágyor Pál, a köz­pont vezérigazgatója. — Az első ipari forradalom idején például a gőzgép és a vasút, manapság a számítástechnikából, távközlés- **chnlkából és adathalmazokból integrálódott informatika játsszák a főszerepet. Am amilyen nehéz volt valamikor belátni, hogy a lovas kocsik ideje lejárt, ugyan­olyan héz ma beláttatni az Informaiika jelentőségét. Ahol túlságosan kivárnak, s későn Is­merik fel a jelentőségét, ott pó- tolhatutlan. éveket veszítenek. Egyébként gyakran említik az amerikai példát: amikor ugyanis a szovjetek fellőtték az első szputnyikot, az USA-ban meg­vizsgálták, hogy miért marad­tak le. S a többi között kiderült, hogy rengeteg pénzt pocsékoltak el, mert a kutatók gyakran pár­huzamosan dolgoztaik, nem tud­ván egymás eredményeiről. Ak­kor építették ki a nagy adatban­kokat. — Az ön által vezetett Intézet Üotyan segíti a magyar Ipart? — Rendszeresen begyűjtjük az információkat a magyar- és a vi­lággazdaságról, s azokat feldol­gozzuk, elemezzük. Döntések elő­készítésével segítjük az ipar ve­zetőit azok meghozatalában. Ha­sonló fontossággal bír tudomá­nyos-műszaki-gazdasági infor­mációs szolgáltatásunk, amely nélkülözhetetlen a hazai kutatók­nak, fejlesztőknek. Kis ország lévén, csakis követő K+F (kuta- tó-ffejlesztő) tevékenységet foly­tathatunk, tehát nem az alapku­tatásokra fordítjuk az energián­kat, hanem Inkább llcenceket, know-how-kat veszünk, s azo­kat továbbfejlesztjük. Erre vi­szont csak akkor képes a magyar ipar, ha napról napra figyelem­mel követi a világot. Az iparvállalatok, kutató-fej­lesztő intézetek önállóan képtele­nek a szükséges és szelektált In­formációkhoz hozzáférni, és azok­kal megbirkózni. Ha hozzánk fordulnak, egyldőben akár 100 millió folyóiratcikkből, kutatási Jelentésből, konferencia-előadás­ból, szabadalomból tudjuk kivá­lasztani az éppen szükségeset, hi­szen a tőkés vilát 100 legjelen­tősebb adatbankjával és a KGST- orszátok Információs Intézmé­nyeivel és rendszereivel vagyunk állandó kapcsolatban. — Az Ipari Minisztérium veze­tői keilten értékelik az önök munkáját, tehát végigolvassák, fontolóra veszik elemzéseiket? — Nem lehet panaszunk, őket már nem kell meggyőzni, hogy milyen fontossággal bír az infor­máció. — £s a vállalatok? — Egyelőre 100 vállalat tarto­zik állandó megbízóink közé, s ez bizony nem túl sok. Mintha a többiek nem a piacról éltlének, s nem volna szükségük a legújabb tudományos-műszaki eredmé­nyek, versenytárgyalási kiírások éa piaci mozgások ismeretére. Az érdektelenségre persze az Is ma­gyarázat lehet, hogy még a lehe­tőséget sem Ismerik. Holott a számítógépes szabadalmi figyelő* szolgálatunk, amit az Országos Találmányi Hivatallal együtt mű­ködtetünk, 50 ország szabadalmi dokumentációját tartalmazza. A löbbl között a Medicor, a Ba­kony Művek és a Tüzeléstechni­kai Kutató Intézet bíz meg ben­nünket a szabadalmak figyelésé­vel. A versenytárgyalási kiírá­sokról. tenderről két forrásból értesülünk, a luxemburgi, a nyu­gat-európai számítógépes infor­mációs adatbankból és a Világ­bank Információs rendszeréből. Minden egyes tender Információ­ban közöljük a 15 legfontosabb adatot, sőt külön kérésre még egyedi Információkat Is kérünk a tendert meghirdető cégtől. A magyar vállalatok közül egyéb­ként a Transelektro, a Hajdúsá­gi Iparművek és a Budapesti Vepvlparl Oéngvár számára rend-eresen kikeressük az őket érdeklő tendereket. — A« ön által említett válla­latok a legjobbak közé tartoz­nak, tehát van esélyük a nemzet­közi megmérettetésre. A többiek talán azért nem érdeklődnek, mert nem tudnának mit kezde­ni az Információkkal, hiszen el­avult gépeken gyártják ma még eladható termékeiket. — Hát ez az. Ma még eladható, de ml lesz holnap? És egyszer el kell indulni felfelé, ha anya­giak híján lassan Is teszik ezt. Az Inlformációlsat tehát ők sem mel- 1Ő: ihetiik, •— Magyarerazágon az informá­cióáramlást leginkább a távköz­lési fejletlensége akadályezza, a erről szólt ön la a* Országgyűlés ős zi ülésszakán. — Sajnos gazdaságunk súlyos veszteséget, a VII. ötéves terv Idején több mint 70 milliárd fo­rintot kénytelen elkönyvelni a távközlés elmaradottsága miatt. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy az Infor­máció jelentőségét lebecsüljük. Gazdasági nehézségeink ellenére is áldoznunk kell a korszerű táv­közlési hálózat megteremtésére. Nem törődhetünk bele, hogy például a telefonellátásban az utolsó helyen kullogunk Ku­rt! ipában. Ha viszont sikerül el­ír tdltanunk egy távközlési kor­mányprogramot, akkor változhat a helyzet. A telefonon keresztül Is bárki hozzájuthat az Informá­cióhoz, g például egy vidéken dol­gozó értelmiségi éppúgy lehív­hatja számítógépen, hozzájuthat, mint a fővárosban élők. — A korszerű hírhálózat ki­építésével viszont a vállalatoknak nem kellene önöket megbízni, h ogy tudományos-műszaki In­formációt szolgáltassanak, hi­nten akkor ők maguk Is l»hivhat- Jók számítógépen az adatbankok­ból. — tgv Igaz, de ml ezt Igazán nem bánnánk, akkor végre csak azzal foglalkozhatnánk, ami a ml dolgunk: elemzéseket és fej­lesztéseket készítenénk egy-egy témakörben. D. L. Elosztás a munka szerint Nagyon egyszerű volt a tétel, amiikor ezt először tanultam, majd tanítottam: „Mindenki képességei szerint dolgozzék, és mindenki­nek munkája szerint fizessenek”. A szocializmusban az értékalkotó munka az, amelynek alapján a társadalom tagjait minősíteni kell. Amennyi munkát, értéket adott a társadalomnak vala­mely formában, annyit kap vissza más formában — idéztük Marxot. Vagyis mindenki annyit fogyaszt­hat a közösen létrehozott javak­ból, amennyi — legalábbis ará­nyaiban — megfelel az általa végzett munka mennyiségének és minőségének. A kommunizmusban — olvas­tuk Lenintől is — a munka már annyira az ember lelki szükség­lete lesz, a termelékenység pedig olyan magas lesz, hogy a fogyasz­tási cikkek nagy bőségben állnak majd rendelkezésre. Itt már a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szügségletel sze­rint" elv érvényesíthető. Kommu­nista munkán — a szó szoros és szigorúbb értelmében — a társa-' dalom érdekében kifejtett In­gyenes munkát értettük. A kom­munista munka önkéntes munka, norma nélküli, díjazási feltétel nélküli munka, az egészséges szer­vezet fizikai és lelki szükségle­teként végzett tevékenység. Társadalmi és egyéni érdek De ettől ma még távol állunk. Most még van munkadíj, és en­nek szigorúan igazodnia kell a végzett munka mennyiségéhez, minőségéhez, a munkás szak- képzettségéhez és a munkafelté­telekhez. Mert még nincs ter­mékbőség. És nem mindenki sze­ret dolgozni. Aki szeret, az is többnyire szívesebben dolgozna mást és máshol. Szorosan kapcsoltuk a munka szerinti elosztást az anyagi ér­dekeltség elvéhez és a termelé­kenység folyamatos növelésének elvéhez. Állítottuk, hogy a munka szerinti elosztás a termelés fej­lődésének, a munka társadalmi termelékenysége emelésének leg­fontosabb eszköze. Ezzel lehet a legjobban összehozni a társadalmi és az egyéni érdeket. Hogyan fest a gyakorlatban? Most már tudjuk, hogy a bére­zést, a bérpolitikát, a kereset- szabályozást túl sok követel­ménnyel, funkcióval terheltük. Az embereket más Is ösztönzi, nem­csak a magasabb kereseti lehető­ség. A fiatalok már idegenked­nek a nehéz, az egészségre ár­talmas, a monoton, a többműsza- fcos munkahelyektől, még ha azok esetleg túl is vannak tizei­vé. Sokat számit a munkahelyi légkör, a lakóhelytől való távol­ság, a munka szépsége, kellemes­sége, alkotástartalma. Azt is beláttuk, hogy a munka termelékenysége elsősorban nem attól nő, ha azt jobban megfi­zetjük, hanem attól, ha azt job­ban megszervezték. Előbb kell létrehozni a folyamatos munka- és anyagellátást, biztosítani az anyagok, gépek, műszerek, szer­számok kifogástalan minőségét, s ezzel párosulhat egy ösztönző bé­rezés. A hiba ne legyen fogható gépre, szerszámra, anyagra; a tel­jesítménykiesésért ne legyen okolható a szervezetlenség. Csökkent az elv ereje A munka szerinti elosztás el­vének érvényesülési területe je­lentősen kiterjedt, s közben a szo­cialista szektorban ereje csökkent. Az itt kapott bér, az itt alkal­mazott bérrendszer a munkavál­lalók egyre csökkenő hányada számára biztosítja a családjuk megélhetésének egyedüli alap­ját. A munkabér jelentősége az elmúlt évtizedben csökkent, és to­vábbra is csökkenőben van. A munka szerinti elosztást az em­berek inkább érvényesülni lát­ják a különmunkáknál, mint a főfoglalkozású ’ főmunkaidőben. Sokan már nem is idegeskednek amiatt, hogy főmunkahelyükön másoknál száz forinttal kevesebb béremelést kapnak, hiszen ezit kü­lönmunkában egy óra alatt meg­keresik. Majd ha sikerül helyreállítani a főmunkaidő becsületét, kide­rül, hogy nem a munkást, nem a Jelenlétet kell fizetni, hanem a munkát, a tényleges teljesítményt. Nem szabad azért aggódni, hogy egyesek kiemelkedően sokat ke­resnek, hiszen náluk sem maga­sabb a művelet vagy termék- egységre Jutó bérköltség, mint másnál, tehát nincsenek túlfi­zetve. Inkább azok vannak túl­fizetve, akiknél a teljesítmény- egységre Jutó bér magas, még akkor is, ha a borítékban levő pénzük csak közepes. A munka szerinti elosztás tör­vényét szolgálja a vállalatveze­tés és a szakszervezet, amikor a becsületesen dolgozó többség ér­dekeit megvédi a folyamatosan ér­deksértő — lusta, selejtgyártó, fe­gyelmezetlen — kisebbséggel szemben; nem hagyja, hogy az alacsony teljesítményű iklsqjíb- ség kizsákmányolja a magas tel­jesítményű többséget. Bérek, arányok A kereseti arányok jelenleg már • nem annyira az egyéni teljesítmé­nyek, mint inkább a munkás-és a munkakörülmények eltéréseit tük­rözik. A korábbinál sokkal inkább meg kell fizetni napjainkban a .nehéz, egészségre ártalmas mun­kát, a többműszakos beosztást, egyes munkakörök társadalmi le­inézettségét. Sok a bérben az ellen­súlyozó, ellentételező elem, a taszí­tó hatásokat ellensúlyozó bérrész. Függ persze a kereset az egyéni mérhető teljesítményektől és óra­számtól is. Befolyásolja a kere­setet, hogy milyen az egyén a változó feladatokhoz való akal- mazkodási készsége, fegyelme­zettsége, vállalathoz való hűsé­ge, munkában töltött ideje, a szakma keresettsége, az alkalma­zott bérforma és keresetszabá­lyozási forma, végül pedig a vál­lalat olyan közgazdasági körül­ményei, mint termékeink árfor­mája, korszerűsége, a szabályo­zási kiskapuk nyitottsága, ki­használhatósága. Kicsit bonyolultabb lett a mun­ka szerinti elosztás elve, mint megfogalmazása idején. Mi is ludasak vagyunk abban, hogy a könnyebb érthetőség, tanítható­ság kedvéért — függetlenül az élet mind bonyolultabbá válásá­tól — a klasszikus tételeket még tovább egyszerűsítettük. Amikor pedig az ideológiai tételt tartal­milag gazdagítani, korszerűsíte­ni kellett volna, ettől a lépéstől idegenkedtünk, eszméink formá­lását halogattuk. Most kell ezt a feladatot — amennyire lehetsé­ges, felgyorsítva — teljesítenünk. Dr. Pirityl Ottó A Kola-félszigeti szupermélységű fúrás A világ legmélyebb — a Kóla- félszigeten végzett, több mint 12 kilométer mélységű — fúrásának eredményei a földkéreg nagy mélységeire vonatkozó, szerkeze­ti és fizikai feltételezések nagy részét elvetették, ami nagy Je­lentőségű a Föld új modellje ki­dolgozása és a rejtett ásvány­kincs-lelőhelyek előrejelzése szempontjából. Ezt jelentette be Jevgenylj KozlovszkIJ professzor, a Szovjetunió geológiai minisz­tere. A fúrás egyik fő célja, mond­ta a miniszter, a földkéreg „grá­nitrétegének" az átfúrása, majd a fúrás folytatása a „bazalt-ré­tegben", amelynek határait geo­fizikai módszerekkel határozták meg. Ogy véltük, hogy n szeiz­mikus hullámok haladási sebes­ségének o nagy mélységekben észlelhető erős változásai a grá- nltréteg bazaltréteggel történő felváltását jelentik. Á kólái szu­permély fúrás azonban, amely a világon elsőként Jutott túl a szeizmikus hullámok erős válto­zásainak határán, semmiféle ba­zaltrétegre nem bukkant. Ehe­lyett a szakemberek a rétegsűrú- ség eddig Ismeretlen fellazulásá­val találkoztak, amely a nagy mélységekben o víz tevékenysé­gének az eredménye. Ez a felfe­dezés nagymértékben megváltoz­tatja a kontinensek vízküríorgá- sáról, valamint a föld alatti hid­roszféra felépítéséről kialakított véleményeket. Megváltoztak a Föld mélyének hőmérsékletére vonatkozó elkép­zelések Is. 10 kilométeres mély­ségben ez a hőmérséklet 180 *C, ami kétszerese a tudósok által feltételezett értéknek. Bizonyítást nyert, hogy a Föld palástja a mélységek hőmérsékletének a fő forrása. A földkéreg korábban „halott­nak” hitt mély rétegei n távoli múltban aktívan részt vettek a biológiai o folyamatokban. Erről tanúskodnak az Itt talált megkö­vesedett mikroorganizmus-ma­radványok, amelyeknek kora több száz millió évre tehető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom