Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1981. január t.

\

Martyn Ferenc életműve a közönség előtt

Újabb múzeumot avattak nemrég Pécsett, a Káptalan utcában, amelyet nevezetes látnivalóiról „múzeum utcának” nevez a hazai turisták serege: Martyn Ferenc életművéből nyílt kiállítás egy régi kanonokházban. A Káptalan utca 6. számú ház, vagy ahogy a pécsiek nevezik, a Martyn-ház eddig is kínált látnivalót a képzőművészet iránt érdeklődőknek: földszintjén időszaki kiállításokat rendeztek a mester rajzaiból; festményeiből — mostantól kezdve azonban az egész épület megtekinthető lesz. Martyn Ferenc 1974-ben átadta életműve javát, 124 alkotását a Baranya Megyei Tanácsnak, a pécsi Jannus Pannonius Múzeumnak, hogy annak a városnak a tulajdonában legyen, ahol élete Java részét töltötte. A megye és a város pedig a művek bemutatására és Martyn Ferenc alkotó tevékenységének segítésére restaur áltatta az említett műemléképületet: az akkor már hetvenöt éves művész műtermét és lakását az emeleten rendezte be. Itt élt 1985-ben bekövetkezett haláláig. Ezt a lakrészt és a Jelentős műveket bemutató szobákat nyitották meg most a nagyközönség előtt.

A magyar kulturális közvéleménynek csak a képzőművészetben Járatosabb része Ismeri Martyn Ferenc nevét, mert annak a nonfiguratív festészetnek és szobrászatnak, a mel vet Martyn müveit, alig vannak hagyományai a magyar gyakorlatban. Hosszú ideig dolgozott Párizsban, amikor pedig már Itthon működött, bár elvei feladására nem kényszerült az ötvenes években sem, elég elszigetelten élt, távol az országos divatoktól.

Nemigen hatott a magyar festészet, szobrászat fejlődésére — de • Pécsről indult képzőművészek több generációig vallja öt mesterének.

Kaposvárról indult, Rlppl- Rónat József Róma-hegyi műterméből, ahova családtagként, félárva gyerekként került be. A fiatal Martyn Ferenc az első világháborúban az olasz fronton szolgált, a képzőművészeti főiskolát Bécsben végezte. A Tanácsköztársaság bukása után, mint annyi fiatal művész, d is az emigrációt választotta* * * Párizsba ment, a progresszív képzőművészeti törekvések fővárosába. Akkoriban rendezték meg az absztraktok első nagy közös kiállításukat, és Martyn hamarosan bekapcsolódott az École de Paris néven Ismert csoport munkájába. Egyre absztraktabb képeket festett de a szürrealizmussal nem került szoros kapcsolatba. Az 6 szürrealizmusát a reálistól csupán a felhasznált tárgyak képeinek abszurd elrendezése különbözteti meg. Ugyanakkor sokat tanult a kubistáktól: ez a szerkesztés Jól látható festményein, szobrain.

é

1929-ben Budapesten rendezte első gyűjteményes tárlatát — Párizsból, $ miközben párizsi kiállítását halogatta, az Itthoni bemutatókra rendszeresen küldött képeket Pestre is, Pécsre la. 1940- ben a közelgő háború hírére tizenöt év munkált hátrahagyva hazajött Párizsból. Itthon korábbi vázlatai, tervei alapján számos szobrot készített, a két világháború közti élményei még évtizedek múlva Is feltűnnek műveiben. Hazatérte után szervezte a dél-dunántúli képzőművészeti életet, s ehb^n csak az 1944—45-ös esztendő akasztotta meg, amikor Budapesten bújt és bújtatta üldözött barátait.

Az ötvenes években Is rendszeresen dolgozott, fejtett magának. megszokot stílusában és festett, rajzolt megrendelésbe la, de ezek a megrendelt művek semmivel sem maradnak el művészi értékben a többi mögött. Kiválóan rajzolt, minden „műfajban": A fasizmus szörnyetegei rí mű sorozata éppen úgy bizonyítja ezt. mint Petőfi-, Dózsa-, Táncslcs-portréi. kuruc-aorozata, •kötetre menő Ulysess-rejzai. Az ötvenes években Journal ’50 címmel „vizuális feljegyzéseket" vezetett: a rajzokon feltűnnek a pécsi hétköznapok eseményei.

1957-ben lépett Ismét a nagy nyilvánosság elé képeivel, s ettől kezdve egyre gyakrabban Írtak róla ügy. mint a magyar festészet korszakos Jelentőségű alkotójáról. Magas kitüntetéseket kapott. Kossuth- és Munkácsy- díjat, Pécs díszpolgárává választotta. és lakása a város művészeti életének egyik központja lett. Szinte az utolsó percig dolgozott: elkezdett, de be nem fejezett szobra látható a műteremben.

i G. T.

Múltunk vallatója

Beszélgetés Mocsár Gáborral

A csönd és a magány beszédes szigete Mocsár Gábor József Attila-díjas író szegedi lakása. Könyvek, történelmi dokumentumok, kéziratok mindenütt. Ablakai a forgalmas körútra nyílnak. Vadgerle kopog a párkányon. Az Író föláll, és búzát szór a madárnak. Gondolom, a Debrecen környéki tanyavilágot Idézi számára az idilli hangulat. A gyerekkort, amelynek számos motívuma markánsan rajzolódott ki nemrég megjelent kötetének, az ... Eleitől fogva művének lapjain. Portréjának fölvillantása elképzelhetetlen a szülőföld megldézése nélkül.

— A Debrecen környéki erdős tanyavllágban születtem. Ez a szétszórt erdős vidék az ország leggyönyörűbb tája. Engem most már felnőttként ltt-ott a finn tájakra emlékeztet. Ezerarcú földnek Is nevezhetném, ahol nevelkedtem, ahol Iskolába jártam a szokottnál korábban, ötéves koromban ugyan la már elengedtek szüleim a tanyasi tanító elé. Kilométereket gyalogoltam, ám a táskámban csak egy-két könyv volt meg az elmaradhatatlan palatábla, palavessző. Apám korai halála miatt szegény édesanyám nevelt három testvéremmel együtt. Igen szegények voltunk. Á tanító biztatására azután Jelentkeztem a tanítóképzőbe, de még válaszra sem méltattak. Elsősorban a tanítók, az egyházhoz közelállók gyermekeit vették föl. Anyám azonban nem hagyta annyiban. Előteremtette a tanuláshoz szükséges pénzt. így végeztem el Debrecenben a fémipari tanonciskolát, azután géplakatosként Diósgyőrben helyezkedtem el. A háborús években

aránt kikerült keze alól, nem szólva újságírói munkásságáról, a riportokról és a publicisztikai cikkekről. Mondani szokás, hogy az Írót választott témája minősíti. Vajon miből táplálkozik téma- és műfajgazdasága?

— Egyetlen műfaj mellett sem köteleztem el magam, mindig Is a kifejezés sokszínűségét, gazdagságát szerettem. Már kezdő Íróként 1» novellák, tárcák, riportok, publicisztikák kerültek kJ a toliam alól, majd novellát, drámát, regényt és szatírát váltogattam egymással. A témát mindenkor különleges élethelyzeteimből merítettem.

— A Fecskék és Miatyánk, a Pávától!, a Kerek egymillió sójától hangvételű szatirakötetek, Honnan ez az írói magatartás?

— Sokan csak a társadalom fonák ábrázolását vélték fölfedezni ezekben az Írásokban. Krl• Martyn Ferenc: Nő tehénnel (tusraja).

• Martyn Ferenc aaobraiból.

pedig egyik gyárból a másikba vándoroltam.

„Mindent az édesanyámnak kö- • szűnhetek” — mondja emlékező szeretettel az tró, miközben a gyermekkor tájait, embereit és történeteit Idézi. A II. világháború számára nemcsak a megpróbáltatás éveit Jelentette, hanem hatalmas tapasztalatot, élményanyagot Is. Ez kapott most írói megfogalmazást a sikerkönyvben, az ... Eleitől fogva című kötetében.

Az egykori vasesztergályosból a felszabadulás után újságíró lett Debrecenben, Győrött, majd a Szabad Népnél, később jelentős író, akinek egyre-másra Jelentek meg kötetei.

Ma két város vallja magáénak Mocsár Gábort. A szeretett Debrecen, és az őt 1964-ben befogadó Tlsza-partl város. Szeged. Könyvelnek sokaságában föltűnő: írói sokarcúsága. Dráma, regény, novella, tárca egyKÖNYVESPOLC

A mahagóni ember

Volt mérnök, titkár, tüaénstá- xados, vasútépítő, folyószabályozó, rajzold, főkönyvelő, gazdálkodó, alkalmi munkás, mahagónikereskedő, térképész a Kecskeméten született, Budán tanult,

• szabadságharcot végigküzdő, menekültként a Balkánon bolyongó, a szultán birodalmúban Internált, Kossuthot amerikai útjána elkísérő, távoli őserdőben verejtékező, életét Mexikóban merész vátlaIkozásokkal újraalakító László Károly.

Csodálható: csak néhány éve Jutott valakinek az eszébe, hogy a kalandos életű hazafival, műszaki szakemberrel megismertesse o még könyvkedvelő fiatalokat.

A békés természetű, szorgalmas magyar embert Izgalmasabbnál Izgalmasabb kalandokba keverte különös sorsa.

Nyugalomra vágyott, szüntelen küzdés lett osztályrésze. Építeni akart, rlktán részeltette • sorsa ebbep az örömben.

Mindez megtudható Bogát! Péter A mahagóni ember című regényes életrajzából.

Retnélte, hogy Idehaza gyú- mölcsíizteüWtl tudományát, talentumát.

1849. szeptember 8-án a Bemet Törökhonba kísérő Elite csapat tagjaként kénytelen volt elhagyni Magyarországot.

Kossuth bizalmi feladatokkal tisztelte meg.

Athnjózott vele az újvilágba.

Még reménykedett 1882-ben, az amerikai partok mentén a Gladiator födél petén. „Keletnek fordulva merengtem, a haragot képpel éppen bazám felől feljövő nap szemlélése bús gondolatokba merített. Szenvedő kedves hazám keserveire... könnycseppek gördültek a nagy tenger keserű vizébe. De nem sokára azoknak még a helye Is telszáradt a vigasztald gondolatra. hogy egy év múlva ... nemzetünk feltámadását ünnepeljük szabadon honunkban."

Csak 1887 októberében, tizenhat évi távoliét után szülőhazájába visszatérve Írhatta László Károly naplójába: „Ifjú feleségemmel egy hetet töltöttünk Pesten barátok között, majd Ismét hajóra szálltunk, s Duna pata jra Indultunk a családomhoz. Har- tánál, ahol sógorom kocsival várt, kiszálltunk és délben már

magamhoz ölelhettem anyámat, Erzsi húgomat és Ida leányát Bemutathattam nekik feleségemet, akinek anyanyelvét nem érthették ugyan, de szépségét la és fiatalságát megcsodálhatták ■ a csókból, ölelésből neki Is bőven Jutott."

Jő szívvel ajánlom szülők, pedagógusok figyelmébe is a László Károly életútját fennmaradt naplói felhasználásával bemutató Ifjúsági regényt. Bogátí. Péter alapos tárgyismerettel, lelkiismeretes gondossággal követte nyomon a mérnök külföldi hányattatását, vállalkozásait, Az olvasmányos könyvből sokat megtudhatnak az érdeklődők a múlt századi magyar emigrációról, Törökországról, az amerikai életről. Munkás élete példaképe lehet Igyekvő, használni akaró mai magyar ifjaknak.

H. N.

• László Károly foktői airja és kecskeméti díszsírhelye.

ANEKDOT AKINCST ÁR

Világjáró történetek

Mint a népdal és a népmese, az anekdota is nyugtalanul kóborolja a világot. Az anekdoták végrendelet nélkül meghalt örökhagyók, kiknek szellemi kincsein az egész világ egyformán osztozkodik — állapítja meg György Lajos a Világjáró anekdoták című kötetének előszavában. A tudományos igényességgel ősz- szeállitott kötet arra ad választ, hogy a közreadott anekdotáié vándorlásuk során bonnit jutottak be « magyar kultúrtörténetbe. i

A történet magva már a

XV. században olasz humanista példabeszédben szerepel:

Csikorgó hidegben csak ing- ben-gatyában is egy rongyos szűrben állt egy ház előtt a palóc koldus. Lábdt két lyukas bakancs födte.

— Hát nem fázik kelmed, Matyi bátya, ebben a nagy hidegben? — kérdezte a koldustól egy arra menő asz- szonyság.

— Dehogy fázom, lelkem, dehogy fázom. Hiszen minden púnyám rajtam vanJ ,

•

Az Időszámításunk utáni /. században Augustus római császárról már hasonló történetet /eljegyeztek:

Egy háromszéki gróf körutat tett hatalmas birtokán. Az egyik faluban csinos pa- rasztleginyt pillantott meg, akinek az arcvonásai igen hasonlítottak a sajátjára.

— öcsém, nem szolgált-e valamikor apám házánál a te anyád? — kérdezte kíváncsian.

— Nem — válaszolta a székely legény —, de beszélik az

emberek, hogy apám a grófnő lovásza volt egy időben.

Nemzetközileg ismert anekdota. Legrégibb változata gályarabról szól:

Mátyás király egyszer egy fogházba látogatott. Néhány rabot maga elé sorakoztatott, is megkérdezte tőlük, hogy miért kerültek börtönbe. A foglyok persze szépitgették a történteket, egyik sem vallotta magát bűnösnek. Végül a király egy cigányt kérdezett meg: » * ;

— Hát te miért vagy itt?

— Birkát loptam, felséges uram.

Erre a király utasította a fogházi elügyelőt:

— Bocsássa szabaaon ezt a gazembertI Még utóbb elrontja ezt a sok ártatlan, becsületei embert!

•

A történet legrégebbi irodalmi feldolgozása Nagy Károly csiszár idejéből, a IX. századból ismsrt:

— Az Isten nevében, adjon egy kis alamizsnátI — rimán- fcodott a koldul. — Különben olyasmire vetemedem, amit még soha életemben nem tettem.

A megszólított elővette a tárcáját, és pénzt adott a koldusnak, miközben megkérdezte:

— Ha most nem kapsz pénzt, mit tettél volna?

— Uram, elmentem volna dolgozni/

K. Gy. M.

tlkusaim ma már hajlanak afelé, hogy ez egyféle látásmód egzakt kifejezése, vagyis hogy a szatíra nem más, mint a pontosságra, fegyelemre törekvő írói magatartás eszköze. A szatíra szerintem nemcsak a dolgok fonákja, hanem a társadalmi mozgásnak ironikus szemmel való megfigyelése, tükrözése.

írói vallomásához föltétlenül hozzátartozik ^gy másik kérdés is. Vajon mit jelenített az elmúlt két évtizedben Mocsár Gábornak Szeged?

— Biztos nyugalmat az írói munkához, és elszántságot, hogy minden célkitűzésemet végrehajtsam. Amikor Szegedre kerültem, megfogadtam, hogy évenként leteszek egy könyvet az asztalra. Túl Is teljesítettem a tervet. Nyugodt szívvel mondhatom, Szegled a műhelyem szerves része. A Magyarország felfedezése sorozat első köteteként jelent meg az Égő arany, amely az olaj, a földgáz regénye, de erről a tájról való számos más kötetem Is. Persze Debrecenről sem feledkeztem meg. Délibábjaim városa nemcsak városmonográfia, hanem önéletrajzi vallomás is.

Az Írót vagy a történészt kérdezzem az ... Eleitől fogva című regényről?

— A történet valódiságához nem férhet kétség: történelmi munkák, visszaemlékezések egész garmadáját tanulmányoztam át, mielőtt megírtam a könyvet. A forrásmunkákban sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat találtam. Éppen ezért hazai és külföldi visszaemlékezők írásai alapján Igyekeztem kinyomozni a tényleges eseményeket. Tudom nagyon jói, hogy történelmet írtam, de ez nem nélkülözhette az írói képzeletet, az események plasztikus .bemutatását. A kritika elismerően fogadta a kötetet. §oha ennyi levelet nem kaptam, mint éppen ennek a könyvemnek a megjelenése után. Egykori katonák, történészek, értelmiségiek igazolták törekvésem lényegét. Nemzeti történetünk ábrázolása, elkötelezett bemutatása fontos és Időszerű követelmény. Különben is: az I. magyar hadseregről nem Íródott még Ilyen föltáró jellegű munka,

Hadd vessem közbe: a siker kulcsa bizonyára a történelmi események Irént! érzékenységében keresendő. Az előzmények: Ovámdntper, A város és a fejedelem.

— Szívesen foglalkozom történelmi eseményekkel. Sőt. mindjárt hozzáteszem, folytatásként már írom a ... Minden időkben című kötetet. A felszabadulástól 1957-tg követem nyomon a magam sorsát és a társadalmi események alakulását. Ha volna erőm szívesen Írnék a Bocskai- féle szabadságharcról Is egy nagyobb lélegzetű munkát. Most azonban dokumentumokat gyűjtök új munkámhoz, hogy mind árnyaltabb és tárgvllaeosabb képet rajzolhassak az ötvenes évek Időszakáról. Mindarról, amit ma már történelemként tartunk számon.

Legjobb íróink közéleti szenvedetve munkál benne. Mocsár Gábor ablakából egész Magyar- országra látni.

Tollán