Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

QQzdQ/QQpolitikQ y munko y Idjc/rtmcnyck • PETŐFI NÉPE 1986. október 27. GONDOK ÉS EftEDMENYEK ' 1- AZ ÁGASEGYHÁZI SZAKSZÖVETKEZETBEN Mentőöv a melléküzemág A háztájiban érdemes •értést tartani Bács-Kiskun megyében, a Kis­kunságban huszonhat mezőgazda­sági szakszövetkezet dolgozik, ami az országban lévők nagyobbak há­nyadai. A magyar mezőgazdaság­nak ez a szektora bebizanyítotita lét jogosultságált. Azt, hogy a piaci igényekhez ugyanúgy képes alkal­mazkodni, mint a itöbbi gazdasági egység, miközben tagjai érdekeit fontosnak tartja,, A kiskunsági szakszövetkezetek haitékonysági mutatóit vizsgáivá legérdekesebb az,a. hogy az öt évvel ez­előttiek szinte száz százalékig megegyeznek az elmúlt évivel. Ezt pedig más vállalkozási for­mák esetében nemigen lehet el­mondani. A szakszövetkezetekben a kez­deti időszakra jellemző volt az egyénileg megtermelt kertészeti termékek közös értékesítésén ala­puló laza kapcsolat; ez azóta sok mindenben 'megváltozott. így van ez például Agasegyházán is, ja 2060 l lakost számláló kisközség Mathiász János Szakszövetkezeté­ben. A gyenge homoktalajon ha­gyományosan szőlőt termelnek az itt élők. Ma is ez a fő növény, közösen mű veinek 103 hektárt, de az 1982-ben megkezdett tagi tele­pítés már 80 hektár. Ez utóbbi munkálataihoz kilencvenem kezd­tek hozzá, saját erejükből, a szö­vetkezet integrálásával. A telepí­tésű kedv utóbbi években megfi­gyelhető lanyhulása itt is éreztet­te hatását, de még így is nőtt ta­valy a tagi telepítés, területe öt hektárral. A termelők ragaszkod­nak a hagyományokhoz, Sárfehént ültetnek. Az Időjárás azonban nem kedvez mostanában a szőlő­nek. A közös terület majd 20 szá­zalékát vitte el a tavaszi fagy. Szükséges változások A Maltihiász Szakszövetkezet összes területe alig itöbh minit 1600 hektár, melynek egyhanmad része szántó. Az átlag 7,9 arany­koronás földeken eddig zömében gabonát és lucernát termeltek, rendkívül alacsony hozamokkal. A meghatározónak számító 199 hektár rozsról az idén 1,4 tonnát takarító itaik be hektáronként. Az előző évi termés 'hatvan százalé­kát. Jövőre változtatnak a vetés- szerkezeten, megpróbálkoznak a napraforgóval. És tárgyalnak már ■ a Kiskunsági Nemzeti Park szak­embereivel, 'hogyan lehetne az ö felügyeletük alá tartozó földekből valamennyit kiszakítani gyep _ g abona-váltó kialakításához A gazdaság 125 hektár erdőt is magáénak mondhat. Néhány éve fenyőt telepítenek foltokban a fu- tóhomokna. Az idén — az aszály ellenére — szépen megfogantak a csemeték. Az ültetés idején esett az eső. Azóta a csapadék szenzá­ciónak számít. Augusztus eleje óta nem nyíltak meg Agasegyhá- za fölött az ég csatornái. Kincs llett a valamikori „átoké­ból”. Régen tavaszonként a mély fekvésű részeken állt a víz. Ettől a gondtól a belvízrendezés meg­szabadította a községet, a gazda­ságot. A vízzel együtt azonban szinte eltűnt a nád is. Alig van már a hosszáról, szilárdságáról híres ágasegyházi vörös tövű nád­ból. A hetvenes években még nagy hasznot hozó növény árbe­vétele mára mindössze 15 ezer forint. A gazdaság területének több mint egyötöd részét rét, legelő foglalja el. A legeltetéses állat­tartás viszont nem honos a köz­ségben. Azért, hogy a terület ne maradjon parlagom és jövedelmet Is hozzon, bérbe adták. A szom­szédos Orgoiványi Sailiai Termelő- szövetkezet és az Izsáki Állami Gazdaság i ihúsmarhái legelnek rajta.. Néhány éve a szakszövet­kezet szakemberei megpróbálkoz­tak a gyeptelepítéssel is, de a szá­razság miatt kudarcba fulladt kísérletük. Igazi nyereség a megtartott munkaerő A szántóföldi növénytermesztés eredményességének gátja az aszály, a szőlőt a fagy tizedeli. A szakszövetkezet alaptevékeny­sége alig hoz valamit a „konyhá­ra”. Mégis, az elmúlt tizenhárom év alatt a gazdaság — igaz, vál­tozó mértékben — minden évben nyereséget produkált. A legtöbbet a Varroda hozza. Pedig ..mentő­övnek” találták ki. a szőlőszüre- telés megoldatlansága miatt. 1974- ben a közös 66 heiktár szőlőt pon­A hízóknak viszik a tápot Agasegyházán. (Tóth Sándor felvétele) itosan 32 napiig szedték. A tagok csak akkor álltaik be a táblákba, ha a saját termésüket már bizton­ságban tudták. A varrodáiban dol­gozókkal kötött szerződés egyik lényeges pontja szükségszerűen az, hogy szüret idején a szőlőben kell dolgozniuk. Azóta a szőlő­szedéshez elegendő a munkaerő. A varroda biztos kereset a köz­ség asszonyainak és stabil nyere­ségforrása a gazdaságnak. Az au­gusztus végi számítások szerint az ágazat közvetlen, költsége 2,7 millió forint, az árbevétel pedig 4,81 millió. A Habselyem Kötött­árugyárnak már kisszériájű ter­mékekét varrnak, havonta akár 10—15-félét is, A gyesen lévő kismamák foglalkoztatására meg­szervezték, hogy decembertől a varrodában ímeózzák és csomagol­ják a saját készítésű fehérnemű­ket. Nem minden sikeres A varroda mindenképpen jó és hasznos kezdeményezés voilit, de a szövetkezetiek a kevésbé sikerűi­teket sem titkolják. Ilyen a ta­valy megszületett lakatos üzem. Indításának oka szintién a szüret körüli keresendő, hiszen a szőlő- szedéskor fczülkség van férfikézre is. Szüretkor a szőlőtábián, az év többi részében a lakatosüzemben — ez volt az elképzelés. Az üzem azonban nem vehette fél a ver­senyt a megyében akkoriban ala­kulókkal. Áldandó, folyamatos munkát sem tudtak biztosítani. Hasonló mondható el a műanyag­termékeket előállító ipari szolgál­tató szakcsoportról. A három évig működő egység veszteségessé vált az ipari alapanyagok, illetve a megmuinikálógápek 'árának emel­kedése miatt. A férfimunkaerőről azonban nem mondhat le I gazdaság. Két évvel ezelőtt megszervezték az átalánydíjas fuvaroztaitáist, amely kisebb-nagyobb döccenőd ellenére ma már folyamatos árbevételt biztosít. Szüret idején az épitő- brigád tagjai is a fürtöket szedik. Ok nemcsak a szövetkezet, hanem a község építkezéseiből is kiveszik részüket. Kezük munkáját dicséri az óvoda, az iskola, az orvosi rendelő, a sók családi ház és az idén elkészült 600 négyzetméteres gabonatároló. Versenyben a legjobbal A varroda eredményeivel az eddig bemutatottak közül egyik tevékenység sem veheti fel a ver­senyt. A kilenc éve alakult ház­táji ágazat azonban lassan ugyan­olyan szintet ér el-. Az idei ter­mésből már felvásároltak ezer tompa szőlőt és igondjuik van. a tagi telepítésire. De legnagyobbat, legiekmtőteibbet a háztáji sertés- , tartási szervezésében léptek előre. Míg az ágazat indításaikor mind­össze' 757 hízót adhattak át a húsiparnak, addig most szeptem­ber elejéig 2264-et. A hizlalásnak és a felvásárlásnak a feltételeit is igyekeznek megteremteni. A környéken egyedülálló állatfelvá­sárló telepet építettek és besze­reztek két — a helyi viszonyok­nak megfelelő — állatszállító ko­csit A kifejezés, bár kissé bonyo­lult, a valóságot tökéletesen fedi. Ugyanis az egyik jármű a tanyák­i 500 MILLIÓ a gazdaságoknak Ismét jövedelmező a juhtenyésztés eg csillant a remény — így ról hordja a hízókat, ahova ten­gelyig érő homokban vezet az út Ez a kocsi tehát széles kerekű. A másik azonban a községi házak udvarára áll, hogy az állatokat fel lehessen rá hajítani. Kereke ebből következően keskeny. Apró dolog ez, de jelzi az ágazat szak­emberednek hozzáértését, jó és hasznos meglátását, gondoskodá­sát A lakosság nagyon értékelte azt is, amikor a dunántúli mező­gazdasági üzemeket járta végig az ágazatvezető, hogy miinél ol­csóbb kukoricát adhasson el a ta­goknak. A tápért sem kell mesz- szire menniük, a szövetkezet köz­pontjában .bő választékot talál­nak. Vásárolhatnak a GMV-,tői, Bábolnáról származóból, vagy a "gazdaság saját földjein megter­melt terményből. A * * *m ír jovo kis és nagy lépései Agasegyházán első a szőlő. A megműveléséhez azonban minden erőfeszítés ellenére kevés a mun­kaerő. Ezért jövőre harminc hek­tárt illetményként a tagoknak, alkalmazottaknak adnak ki. Igazi áttörést 1987iben várnáik A köz­ségben eddig egyetlen ember pró­bálkozott a zöldségtermesztéssel. Az üvegház és a fólia alatti ter­melés azonban nem talált köve­tőkre. Most 'mégis a zöldség, pon­tosabban a gomba termesztését készítik elő. A Csepeli Duna Ter­melőszövetkezettel folytatott tár­gyalások biztatóak Dédelgetett álom (amelyet egy termálvíz-tér­kép és a falu idősebbjeinek emlé­kei keltettek); a határban álló lefojtott kút forró vizének hasz­nosítása. 'Ez igazán nagy lépés lenne. „Addig pedig kicsiket lépünk, az­zal is előbbre jutunk” — vallja a szövetkezet elnöke, Hostyánsz- ki György. Gál Eszter fogalmazott a nyár elején juhászati szakember is­merősöm. Megállapítása kapcsoló­dott a májusban bejelentett jöve­delemjavító intézkedésekhez, mi­után a közgazdasági szabályozás változásával együtt 500 millió fo­rinttal javul a juhászati ágazattok helyzete. A nyár végién újabb re­ménykeltő intézkedés született, mely szerint jövő év januárjától emelkedik a gyapjú felvásárlási ára. Még a juhászok is elcsodálkoz­tak a gyors és lényegbevágó vál­tozások hallatán,, hiszen ilyen mértékű kedvezményeket, rövid időn belüli, még nem kaptak a juhtartó gazdaságok. ­Jól fizet a külföld Korábban ugyanis nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 9 szá­zalékkal növekedjen a gyapjú, 21 százalékkal a juhhús felvásárlási ára. A termelési költségek viszont ennél jóval nagyobb mértékben növekedtek, így aztán a juhásza­itok jövedelmezősége fokozatosan romlott. ‘Amint az ilyenkor lenni szokott, a jövedelmezőséggel együtt a juhállomány ás csökkent: 1980-ttál mostanáig 700 ezerrel. Ennél is veszélyesebb, 'hogy ugyanebben az időben az anyajuhok száma is 200 ezerrel lett kevesebb, s a te­nyészállatok kiesésével voltakép­pen a jövő is veszélybe került. Végül is a múlt év végén^ 2,4 millió birkát tartottak abbán a 900 mezőgazdasági nagyüzemben, amelyek a romló jövedelmezőség ellenére is vállalkoztak erre. Ma már nagy biztonsággal meg­állapítható, hogy a májusban be­vezetett intézkedések szinte az utolsó pillanatban születtek meg. A juhtartás fejlesztéséhez ugyan­is népgazdasági érdek fűződik, hiszen a hazai juhfogyasztás cse­kély — személyenként mindössze 80 dekagramm — így az ágazat termékeinek nagyobb része kül­piacon talál gazdára. Ráadásul jó áron, ment a juhtejiből készített kaskavál sajtért kilónként 2,5—3 dollárt fizetnek, s a juhhús ára az ingadozás ellenére is nagyobb mint más állati termékeké. Elavult hodályok A gazdaságok persze kevésbé figyelnek a külpiaci árakra, hisz ők a 'hazai felvásárlási árakon értékelhetik az ágazat jövedelme­zőségiét. A hazai árak viszont aj juhásza tok felszámolására kész­tették a gazdaságokat, hiszen me­gyénként csupán 2—3 nagyüzem­ben fedezik a 'bevételek a kiadá­sokat. Két éve sok helyen a 350 forintot is meghaladta az egy anyára jutó veszteség. Tavaly ugyan valamit javult a helyzet, azonban ez korántsem a jövedel­mezőség kedvezőbbre fordulásá­nak a következménye. Egyszerűen arról van szó, hogy a gazdaságok a legrosszabb telepeiken hagyták abba a juhászkodást, s ezzel á leg­veszteségesebb állománytól szaba­dultak meg. Ilyen pedig bőven van. A TOT felmérése szerint a termelőszövet­kezeti hodályokmak csak a 20 százalékában van víz, villany, Is vezet hozzájuk bekötőút. Rend­kívül elavultak az épületek, és a takarmányozási technológiák is, s ezek következményeként tékozló a takarmányfelhasználiás. A szá- lastaka rimán yok 30—40 százalékát az alomba tapossák a jószágok, s evés közben a gyapjú is szennye­ződik, ezáltal csökken a textil­ipari értéke. A szakemberek a romló és gyenge jövedelmezőséget hibáz­tatják az áldatlan állapotokért. Kétségtelen, nekik is igazuk van, ám az sem felejthető el, hogy a gazdaságok is többet tehetnének a jövedelmezőség javulásáért. A száz anyára jutó átlagos sza­porulat például alig haladja meg a százat, pedig 130 is lehetne. A megszületett állatoknak 7 száza­léka elhullik, vagyis elvész a te­nyésztés és az árutermelés szá­mára. A felmérések szerint az anyaállomány 20 százaiéira med­dő, így tőlük nem várható szapo­rulat. Ilyen állatokat viszont tar­tani sem érdemes, hiszen csupán a lenyírt gyapjúból származik be­vétel, s ez csak töredéke az éves tartási költségeknek. Szerény eredménynek tekinthető az egy anyától értékesített 22 kilogramm hús, és az egy birkáról lenyírt 4,1 kilogramm gyapjú is. Ahol tenni akarnak Végül is a felvásárlási árak karbantartásának korábbi elma­radása, valamint a gazdaságokban tapasztalható fegyelmezetlen tar­tás és takarmányozás együttesen, vezettek az ágazat leromlásához. A májustól érvényes szabályozó­változások . megteszik az első lé­pést az ágazat fejlesztéséhez. Most- már az üzemek következnek. Ahol tenni akarnak a jövedelme­zőség javításáért, ott munkához kell látni. V. Farkas József KÉTPÜPÚ TEVÉHEZ HASONLÓ Az erőművek „érverése 99 y A villamos energia, noha nem tudunk belőle sokat tárolni, min­dig rendelkezésünkre, áll: a’vil­lamos erőművek ugyanis éppen annyi villamos energiát termel­nek, amennyi a fogyasztás. De ennek az egyensúlynak a meg­teremtéséhez előrejelzésekre, bonyolult érzékelő és szabályo­zó berendezésekre, irányítóköz­pontokra és nemzetközi együtt­működésre van szükség. A villamosenergia-fogyasztás egy kétpúpú tevéhez hasonló ter­melési diagramon ábrázolható. Eszerint a hajnali órákban a leg­kisebb a fogyasztás, ezt reggel 7—8 óra tájban csúcs követi (el­ső púp), ami az ipari üzemek in­dulásával és azzal kapcsolatos, hogy ezekben az órákban — kü­lönösen a téli hónapokban — vi­lágítunk is. Este (délután) van a második csúcs: ilyenkor az üze­mekben még dolgoznak, a világí­tást már bekapcsolták, s a ház­tartások is több energiát fogyasz­tanak, mint napközben. Ez a csúcs — akárcsak a reggeli — a nap járásától függően változik: télen korábban kezdődik, s hosz- szabb ideig tart. mint nyáron. Általában a hajnali fogyasztás a délutáninak csak mintegy 65 szá­zaléka. De hogyan tudják követ­ni ezeket a változásokat az erő­művek? Kézenfekvő megoldás lenne: függetlenítsük a termelést a fo­gyasztástól, vagyis az erőművek gépeit járassuk egyenletesen, va­lamiképpen tároljuk a villamos energiát, s a tárolóból fedezzük az igényeket. Több évtizeddel ezelőtt ez járható' út volt. Az áramfejlesztő gépek úgynevezett pufferüzemben dolgoztak, vagyis a villamos energiát a fogyasztás mértékétől függetlenül termel­ték, s a fölösleget akkumuláto­rokban tárolták. Ám ez a mód­szer csak addig fizetődik ki, amig az energiarendszer kicsi. A ma általánosan használt há­romfázisú váltakozó nagyfeszült­ségű villamósenergia-rendszer- ben is van nemi energiatartalék, mégpedig mozgási energia for­májában^ a turbinák és generá­torok- forgó tömegeiben. Ám ez. nagyon kevés, noha e tartalék nélkül a zavartalan villamosener- gia-ellátás lélíetetlen volna. Ez az energia, amit a forgó töme­gek tárolnak, kevés: a fogyasztó­kat csak 6—8 másodpercig elé­gíthetné ki. Mennyisége az ener­giarendszer, mértékétől függ: mi­nél több generátor dolgozik ugyánarrh a hálózatra, annál ki­sebb lökések jutnak egy-egy ge­• A hőerőművek mérőműszerei mutatják a pillanatnyi állapoto­kat. nerátoron egy-egy fogyasztó be­kapcsolásakor. Es ebben van a KGST-örszágok Egyesített Ener­gia Rendszerének az egyik nagy előnye: erőműveinek a mozgási energiájából rövid ideig akár több száz megawattnyi többlet­teljesítményt vehetünk ki anél­kül, hogy a rendszerben a frek­vencia jelentősen megváltozna. A fogyasztásban bekövetkező nagyobb változásokat az erőmű­vek teljesítményeivel követni kell, vagy úgy, hogy jobb tüzelő­anyagot juttatnak a kazánokba, vagy úgy, hogy beindítják a tar­talék egységeket. Az egyszerűbb megoldás az, hogy a működő gé­pek teljesítményét változtatják, mert ez könnyén automatizálha­tó. A hazai hajógyártás jubileuma 1836. október 18-án bocsátot­ták vízre az Árpádot, az idővel Európa-hírűvé lett óbudai ha­jógyár első gőzhajóját. A vizek mindig fontos köz­lekedési útvonalaik voltak ha­zánkban. Folyóink mentén vi­rágzó műhelyekben százszám­ra ácsolták az evezésre, vonta­tásra szánt járműveket. Az első gőzhajót tíz évvel Fulton után a Dráván építet­ték, Sellyén. 1817-ben. Ennek azonban nem lett folytatása. További két évtized telt el, amikor megalakult a Császári Királyi Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT), s hamarosan ■ felépítették Óbudán, a Kis-szi- geten azt a gyárat, ahol elké­szült az Árpád, maid az Erős. Az Árpád próbaútján Széche­nyi litván is részt vett Az első menetrend szerinti járat 1837. május lUén indult Bécsbe. Másfél évtized alatt 50 gőz­hajó és 200 uszály épült a DGT üzemében, a következő tíz évben már több mint 80 hajó. A hatvanas évek elején pedig megkezdődött a hajó­gyártás Újpesten is. Eredményeinket elismerték, szakembereinket jól ismerték külföldön. Érdeklődött az ide­gien tőke is. Belga és cseh tu- ' lajdanban 'lévő üzemek épül­tek a Hajógyári-szigeten. Az utóbbi leitit 1891-ben a Danubi-. us alapja, amely húsz évvel később egyesült a Ganzzal. A Ganz-Danubius a monarchia legfontosabb gyárainak egyikei több mint 12 ezer embert fog­lalkoztatott Telephelye volt Fiumében, ahol nagy tengeri hajók készültek, köztük számos hadihajó, még tengeralattjárók is. Csak érdekességként: a há­ború alatt épült egy tenger­alattjáró Óbudán is. S itt em­lítünk meg egy másik nem mindennapi eseményt hajózá­sunk történetéből, amely érde­mes a figyelemre: 1867-ben gróf Széchenyi Ödön elhajó­zott a Dunán s a Majna—Raj­na-csatornán a párizsi világ­kiállításra, amivel a maga ko­rában nagy feltűnést keltett. Az utat 110 év múlva, 1977- ben öt magyar fiatalember megismételte. Trianon után csak javítás­sal, átalakítással foglalkoztak hajógyáraink. Az újabb felien- • dőlés a harmincas évek elején kezdődött. Olyan hajókat kel­lene építeni, amelyek Buda­pestről átrakás nélkül szállíta­nak árut a Földközi-tenger ki- kötőibe!... Ebből az ötletből született meg a magyar fo­lyam—tenger-hajózás. A ko­rábbi neves ikonsruktőrök kö­zül akkor még sokan dolgoz­tak. Nagy tapasztalataiknak oroszlánrésze v<ólt abban, hogy a vállalkozás sikerrel járt. Az első Duna—tengerjáró hajót, a Budapestet 1934. au­gusztus 14-én bocsátották víz­re. Hosszú sor követte.. 1957- ben egy 'tekintélyes angol nyel­vű holland hajózási szakkönyv iskolapéldaként említi a Sze­ged, a Tisza és a Kassa nevű folyam—tengerjáró hajókat, az Etelét és a Széchenyit pedig mint az európai folyamhajók prototípusát. Az óbüdai DGT 1836-tól a második világháború végéig, lip év alatt keréken 1400 ha­jót épített (az ausztriai Dinz hajógyára ezalatt 753-ait), az újpesti hajógyár pedig 1864 és 1918 között. 1600 személy­szállító és varatatóhajót bocsá­tott vízre. A felszabadulás utáni ered­ményeink a hajógyártásban erre a tekintélyes múltra épül­ték. Újabb i'ipusok jelenitek meg és bővült a gyártmánv- skgla, egyebek között a világ távoli kikötőiben is megtalál­ható magvar úszód arukkal. De e^ már másik feiezet. (Csonfcaréti Károly cikke nyo­mán a MTESZ Évfordulóink 19*6. című kiadványából.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom