Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
gazdaságpolitika Az ontoző-agronomus hat a szaporaságra. Amióta az eszemet tudom, ilyen aszályra nem emlékszem. Nyáron nem ritkaság a szárazság, de ha ősszel sincs eső, az a juhászembernek na'gy veszteség, hiszen ilyenkor miénk szokott lenni a tarló. Néhány éve még hasig jártunk az árvakelésben. Most hiába tárcsázták le a gabonatarlót, a kihullott szemek sem tudtak kikelni. Arról nem is beszélve: hiába várnánk, hogy a kora őszi esőktől fölpen- düljön a a főlegelő. A traktoros ;VT IgÉ™» POR, FORRÓSÁG, ASZÁLY 9m A létszámhiány enyhítéséért A csomóponti pártbizottság is segít M. Szabó Jenő (balról) sok időt tölt vasutas kollégáival, a forgalmi utazókkal. A közelmúltban egy értekezleten mondta el a MÁ V kecskeméti körzeti üzemfőnöke, hogy már-már kritikus szintet ért el néhány vasúti szakmában a létszámhiány. Általában azokból a foglalkozási ágakból hiányoznak, ahol nagyobb az igénybevétel: utazni, éjszakázni keü. M. Szabó Jenövei, a MÁV kecskeméti csomóponti pártbizottságának titkárával ezekről az égető gondokról, a megoldás lehetséges módjairól, illetve azokról á tennivalókról beszélgettünk, amelyek a pártalapszerveze- tek előtt állnak. A pártvezetőség titkára mozdonyvezetőként kezdte, majd oktató lett, elvégezte a politikai főiskolát, s 1984-től tölti be ezt a funkciót A vasútnál a hosszú esztendők alatt bőséges tapasztalatot gyűjtött. — A létszámhiány alapvető okát én a munkakörülményekben látom ,— kezdte elgondolkodva. — Itt éjjel és nappal, vasárnap és ünnepnap dolgozni kell. Emellett — sajnos nem ritkán —magukról megfeledkező, ittas emberek is nehezítik a munkát. Ilyen szempontból a legnagyobb gondunk'a La- josmizse—Budapest közötti vonalon Ócsa, Gyál, Dabas környékén van. Például egy személyvbnati szerelvényen, — ahol jegyvizsgáló nő teljesít szolgálatot — kora hajnalban az utasok kisüstivel teli bütykös ürítgetése közben pénzért verik a blattot, majd összevitatkoznak, verekednek. A jegyvizsgálónak kellene rendet teremteni, vagy a jegyváltásra kötelezni ezeket a személyeket. Nyilvánvaló: ezt a munkakört, beosztást senki sem választja szívesen. S, hogy ez mennyire így van, arra álljon itt néhány adat, amely bizonyítja, milyen feszítők a gondok. Ez év kilenc hónapjára—nem tévedés — 185 ezer túlórát terveztek, s ebből szeptember 30-ig 205 ezret teljesítettek a vasutasok, akik szerződésben vállalták az önkéntes túlmunkát. Rendkívül magas a fluktuáció, hiszen évente 20—25 a be- és a kilépő, de vonat- és mozdonyvezető gyakornokot sem ebben, sem a múlt esztendőben nem tudtak felvenni. — Az üzemi pártbizottság és a gazdaságpolitikai munkabizottságunk többször megvitatta, kereste a módját annak, miképpen lehetne létszámgond-' jainkon enyhíteni. Nem biztos, hogy ezek az egyedüli üdvözítő megoldások, de elmondom mit javasoltunk: kiter- jesztük és hatékonyabbá tesszük pálya- választási tevékenységünket; nem az érettségizetteket keressük, hanem az alacsonyabb képzettségűeket, lehetőséget adva számukra a továbbtanulásra. Sokat tudunk segíteni a lakáshozjutás- ban, ugyanis a pénzt ide összpontosítjuk, s adunk szolgálati lakást. A bér- színvonal jelenleg 74 ezer forint, amely egyénileg növelhető. Ebben az évben a forgalmi utazó személyzetnél 600—700 forintos béremelés történt. A helyi munkakörülmények javításán is fára-' dozunk. Új épületekkel, a régiek modernizálásával teremtünk kulturált környezetét.' A mozdonyvezetők számára olyan széket szerkesztenek, amely kényelmes, nem veszi át a gép rezgését és még sorolhatnám tovább. A vasút pályához kötött, s nyilvánvaló, hogy a sínek mellett dolgozó emberek föle nem lehet tetőt emelni. Ennek ellenére a pályamunkásoknál nincsenek ekkora gondok. Igaz, autóbusz- szal szállítják okét a munkahelyre, gépek végzik a nehéz fizikai munkát, s a meleg ebéd mindig pontosan érkezik. Amíg hallgatom a pártbizottság titkárának szavait, eszembe ötlik néhány gyermekkori élmény. Egyívású cimboráim közül, akinek apja vasutas volt, amikor megkérdezték tőle, mi akarsz lenni, egyhangú volt a válasz: vasutas! Rengeteg vasutasdinasztia élt az országban, e családokban öröklődött a vasút szeretete, az ott vállalt munka. Nekünk is az a célunk, s arra buzdítjuk gazdasági vezetőinket, hogy a csaladokat is nyerjék meg. A vasutasnak, bármilyen a szakképzettsége, pontosan, kiegyensúlyozottan, családi gondoktól mentesen kell szolgálatba lépnie. Iszonyú nagy a mozdony-, a vonatvezető, a forgalmi szolgálattevő, a kocsirendező, a fekező, de mindegyik vasutas felelőssége. Emberek százai, milliós érték van a kezükre bízva. Csa- ládcentrikusak vagyunk, s minden ember gondját, baját — ha van erre lehetőség gl- orvosoljuk. A pártbizottság és munkabizottságai, de a szolgálati főnökök is arra törekednek, hogy a népgazdaság által eléjük állított követelményeknek megfeleljenek. Ezért a létszámgondok megoldása mellett, az oktatás színvonalának emelésén, tárgyi feltételeinek megteremtésén is fáradoznak.- Régi, megoldatlan gond volt Kecskeméten a MAV-kultúrház egyre romló állaga. Jövőre ezt a létesítményt felújítjuk; ehhez egyik brigádunk vetélkedőn 2 millió forintot nyert, a töbibi pénzt pedig a szegedi igazgatóságtól kapjuk meg. így kialakulhat egy kulturális centrum, amely szintén vonzó lehet a vasútnál elhelyezkedők számára. A létszámhiány, az utánpótlás gondjai úgy tűnik, még jóidéig megmaradnak a MÁV kecskeméti üzemfőnökségén, de a megoldásért már sokan és sokat tesznek. Gémes Gábor Ágoston Béla i mmw) A hosszantartó szárazság az Alföldön megszokott, de olyan, mint az elmúlt éveké,, s az idén október végéig tartó, itt is ritkaságszámba megy. A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának felmérése szerint a szárazság a szövetkezeti gazdaságokban 303 millió forint mérhető kiesést okozott. A szakértők szerint 37 kiskunsági és négy bácskai szövetkezet lett aszálykáros. A legtöbbet a Miskei Március IS., a Szabadszállási Lenin, a Kiskunhalasi Vörös Október, a Balotaszállá- si Kossuth Termelőszövetkezetből, az Imrehegyi Űj Élet és a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetből vitt el a szárazság. Mindez éreztet( hatását az év végi mérleg készítésekor, csökkenti majd a szövetkezeti szektor tavaly 1,5 milliárd forintot meghaladó nyereségét. A dolgozók pedig mindent megtettek. A legtöbb helyen, amennyire lehetett, csökkentették a betakarítási veszteségeket. Az ember—gép együttes végső tartalékáig igyekezett megmenteni azt, amit a szűkmarkú természet adott az idén. sok, annyi sem maradhat kint. Idén kezdtük el az öntözés kiépítését, jövőre már négy Bauer-géppel 566 hektárt tudunk mesterséges csapadékhoz juttatni, ez pedig közös szántónk harmada. Próbálkoztunk jobban fizető növényekkel. Főleg olyanokkal, amelyek nyár közepére „leteremnek”. Ilyen a borsó is. De öntözés és újabb gépek vásárlása nélkül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. ' Hudi János törést, kopást jelent. A szálló por a csapágyakba, súrlódó, csúszó alkatrészekbe rágja magát. Ezen a nyáron és ősszel az átlagosnál 10 százalékkal nagyobb volt az alkatrészforgalmunk. Ez egyrészt plusz kiadás a gazdaságoknak, másrészt a javítás tetemes időveszteség. Emellett jónéhány esetben kellett a tönkrement gépek helyett az új gyors beszerzésében segíteni. így kapott például két nap alatt Rába-fjteigert a Csi- kériai Új Kalász Termelőszövetkezet is. Nagyon várjuk az esőt, s készülünk a vetési munkacsúcsra is. Ezt segítendő, már 70 mobil szerelőkocsink járja a partnerüzemeket. gg m Kun Gábor Kun Gábor, a Solti Kossuth Termelőszövetkezet elnöke szerint költségeik ezen a nyáron 3—4 millió forinttal megnőttek. Főleg a cukorrépa bánta az aszályt. — A gyomirtó szerek a szárazság miatt alig hatottak. Kézzel is kellett kapálnunk, ami nem olcsó mulatság. Most, a betakarítás felén túl, már biztos, hogy jócskán elmaradunk a tervezett 4,2 tonnás hektáronkénti átlagtól. Eddigi átlagunk 3 tonna és a tavalyi 17,2 százalék digesszióval szemben most alig mérünk 16 százalékot. 1985- ben a tonnánkénti alapár 1223 forint volt, az idén az alacsonyabb cukortartalom miatt nem éri el az 101Ö forintot. A kalászosoknál hektáronként 2 tonnát vitt el az aszály. — Az aszállyal, mint állandó rossz adottsággal számolni nem lehet. Szerencsére még van 10 millió forint nyereségtartalékunk, így szükséget nem szenvedünk. Mindenesetre itt, ahol augusztus 16. óta nem esett eső, úgy takarítunk be mindent, hogy egy szem nem Kladek Tibor, a Kalocsai Állami Gazdaság 1. számú, kalocsai'kerületének öntöző-agronómusa. Itt 1100 hektárt tudnak öntözni.\Négy nyomásközponttal üzemeltetik a föld alatti csővezetékkel összekötött rendszert. EBg- Mint öntözőnek, az aszály sok, nagyon sok munkát jelent. Ä klasszikus forgót csak úgy tudtuk betartani, ha éjszaka is dolgoztunk. Tavaly 600 ezer köbméter vizet juttattunk ki. Idén még pontos számaink nincsenek, de túl vagyunk az egymillión. Most a szezon után „tarlófelügyelöként” irányítom a kukorica betakarítását. Ilyenkor látom igazán, mit is jelent a víz. A csemege- kukorica hektáronkénti átlagtermése 9,3 tonna volt, nem rossz. Az árukuko-. ricák közül a korábban vetettek 10 tonnások, mert jobban tudták hasznosítani a télről maradt nedvességet. A későbbiek már csak 7 tonna körüliek. Nem olcsó mulatság az öntözés. Tavaly egy köbméter víz „előállítása” 5 forint 19 fillér volt, összehasonlításként 1968-ban nem érte el az egy forintot. De így, hogy az elmúlt három hónapban számottevő eső nem hullott, nem is tudnánk másként eredménnyel termelni. Nagyon szárazak talajaink. Éppen most, ahogy jöttem befelé^ láttam, hogy az egyik, nem öntözött területen dolgozó talajművelő gép ekegerendelye szakadt szét. j | A juhász Hudi János 25 éve juhász. Két esztendeje ágazatvezető a Kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezetben. A juhágazat azótá nagy léptekkel .fejlődik, jelenleg hétezer, különböző életkorú birka keresi az eleséget a földeken. — Porban jár a 16 falka. Már egy szemernyi zöld sincs a határban. Kisült minden. Két-három hét és abrakoíni kell az állatokat. Ez egyébként á költségeket tetemesen megnöveli. Másrésit a szárazság csökkenti áz< árbevételt is. A por ugyanis rontja a gyapjú minőségét. A természetes legelők hiánya pedig Oláh György Oláh György, a Bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet erőgépkezelője, a Vörös Csillag szocialista brigád vezetője, a napokban töltötte be hatvanadik életévét. Negyven éve traktoros. Itt 90 napig nem volt eső. A jó talajok ellenére az 1320 hektárra vetett kalászosoknál a kiesés két és fél millió forint, az 1400 hektár kukoricánál pedig 3,6 millió forint kárt okozott az aszály. HE- Ezt a veszteséget mi is megérez- zük, mert kevesebb lesz a nyereségrészesedés. Én magam az idén nem kom- bájnoltam, de akik arattak, azoknak nagyobb területet kellett bejárniuk, hogy a megfelelő mennyiségű szem, így a, fizetésük meglegyen. Negyven év porának a háromnegyedét az idén szívtam be. De azért a 165 lóerős John Deer alig érezte meg a keményebb talajokat. Az egész brigád tovább dolgozik, napontá 14 órát, mert lassabban haladunk. Én most egy speciális géppel mélykultivátorozok a búzavetés előtt. Ez a gép a gabonaprogrammal került ide. És olyan munkát végez, mintha a kertben ásnánk 25 centiméter mélyre és Utána rögtön géreblyéznénl?. A gépészmérnök Meskó Csanád, a Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat fejlesztő főmérnöke. A nyár végén a szokásosnál több gépbeszerzésben segített a partnergazdaságoknak. — Nekünk, gépészeknek az aszály leginkább nagyobb gépi igénybevételt, W'.■ HBMBWM| jgjggj A téeszelnők Kladek Tibor Éljen az import? Megtörtént eset vagy csak kitalált anekdota — nem tudom, de mindenesetre hihető: az egyik üzletben a vezető nem árengedménnyel, hanem új ötlettel próbált túladni a kutyának sem kellő portékán. Hatalmas táblára íratta, hogy a cikk importból származik — mire a fölhalmozódott készlet néhány nap alatt elfogyott. Külföldimádatunkra aligha találnánk pregnánsabb példát. Az import szó megnyitja bugyellárisunkati teljesen mindegy, hogy szükségünk van-e az illető holmira vagy sem, boldogító maga a tudat: különlegességhez jutottunk, amelyből ma van, holnap nem lesz. Kétségkívül hozzájárul ehhez a szeszélyes ellátás, de az előítélet is. Kötve hiszem ugyanis, hogy Tajvan, vagy Malaysia inggyártása fejlettebb volna a Fékonénál, vagy, hogy Irán papucsai verik a békéscsabai szövetkezetét, amelyik egyébként jelentős tőkés exportot bonyolít le belőlük. Az import sokunk tudatában egybeolvad a jó minőség fogalmával, holott feleségem tanúsíthatja, hogy az olasz harisnyanadrág legalább olyan gyorsan válik használhatatlanná, mint a magyar, csak árban mutatkozik némi különbség közöttük — nem a külföldi előnyére. Igaz, az olasz divatosabb bóvli, mint hazai társa. Ez lenne hát a titok nyitja? A módi támadja meg banditaként pénztárcánkat? Az import egyet jelent a divatossal? Valószínű, hogy közelebb kerülünk az igazsághoz ezzel a feltételezéssel, már csak azért is, mert évek óta olvasom, hogy a divattervezők és a gyárak között a kapcsolat nem ideális. A gyors termékváltást sok helyen szembeállítják a hatékonysággal, a kis szériás termelés a kombinátnyi méretű könnyűipari üzemekben eléggé nehézkes. Tehát az igazán divatos holmikat külföldről szerzi be a kereskedelem, a vevő ezt megszokta, a megszokás pedig nagy úr; rögződött bennünk, hogy a divatos portéka mindig 'külföldi, az ítélet pedig előítéletté bukfencezett, miszerint ami külföldi, az a divatos. Csakúgy rugalmatlannak titulált gyáraink mostanában meglepő bravúrokat'produkálnak. Fölveszik a világpiac eléjük dobott kesztyűjét, hajlandónak mutatkoznak a lépésváltásra. Egykettőre elkészítik a vásárló által hozott mintát, néhány nap alatt ráállítják a gépeket és még az sem okoz megkövült döbbenetét, ha csak néhány ezer darabos a megrendelés. A partner szava parancs — csupán egy a bibi: a jó példák zöme ismét a külfölddel hozható összefüggésbe;— csak éppen import helyett az exporttal. A hazai boltokba az úgynevezett biztonsági tartalékból kerül termék, s az S-Modell-boltok forgalma tanúsítja: kiűzhető a vásárlókból a külföldimádat, ha exportból visszamaradt tételről van szó. Mindenesetre az export-import ügyletek végtelenül összetettek. Olyannyira, hogy egyik ismerősöm összespórolt nyugatnémet márkáján ragyogó'szabású férfiöltönyt vásárolt Kölnben és csak itthon vette észre a zakóban diszkréten elhelyezett címkét: Made in Hungary. Tamás Ervin Meskó Csanád Ágoston Béla, a Kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet 1. számú kerületének szőlő-gyümölcs ágazatvezetője. Szerinte az idei aszály nálunk inkább a jövő évi termést veszélyezteti. — Az almát és a szőlőt kevésbé káro- sítottá az idei szárazság. A szőlőink — fajtától függően -S öt-tíz százalékkal könnyebbek voltak. A 28 hektáros almánk a mi viszonyainkhoz képest szépen termett. Annál inkább meggyűlt a bajunk a porral. Ugyanis ez a terület kötöttebb talajú. így a szállítást végző gépek az elmúlt hetekben a felső réteget púder finomságú porrá „darálták”. Ez pedig a legkisebb fuvallatra száll az egekig, s leereszkedik a fákra, gyümölcsökre. A poros gyümölcsöt ném exportálhatjuk, így a tisztítás, törölgetés többletköltségét jelent. Mostanában nézegettem a jövő év termőrügyeit. Hát ott nagyobb a baj. Ugyanis a differenciálódás idején — június végén, július elején, amikor a legnagyobb a fák vízigénye — is hiányzott az eső. Czauner Péter 1 1 1 ti ix "J BrJ 1M raW g I™ fH
