Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
1986. augusztus 20. ö PETŐFI NÉPE fi 3 Hazánkban szilárd a rend, erős a törvényesség írta: dr. Korom Mihály országgyűlési képviselő, az Alkotmányjogi Tanács elnöke 1949-ben egész társadalmi fejlődésünk szempontjából kiemelkedő törvényhozási aktust teljesített akkori országgyűlésünk: elfogadta és törvényerőre emelte hazánk első írott alkotmányát. Azóta minden esztendőben ünnepélyes keretek között emlékezünk augusztus 20-án e tényre, de nincsen olyan napja az évnek, hogy alaptörvényünk rendelkezései valamilyen módon szóba ne kerülnének. Ez érthető, hiszen a népi hatalom erősítése, szocialista hazánk történelmi céljainak, elérése, állami és társadalmi életünk egésze szorosan összekapcsolódik alkotmányunk írott betűivel és szellemével. BOLDOG GYERMEKKOROM VOLT, ELÉGEDETT FELNŐTT VAGYOK Meghatározó a család és a munkahely Új országot teremtettünk Az elmúlt több mint három és fél évtized alatt történelmi mértékkel mérve is óriásit változott hazánk arculata. Amilyen feladatokat 1949-ben alaptörvényünk még sok tekintetben mint programot tartalmazott, azok sorra megvalósultak, vagy ma a gyakorlati megvalósulás útján vannak. Eddig megtett utunkat jól összegzi alkotmányunk mai bevezetőjének szövege: „A Magyar Népköztársaság alkotmánya kifejezi az országunk életében végbement alapvető változásokat, a társadalmi haladásért vívott küzdelem és az ország- építő munka történelmi eredményeit." Mindannyian tapasztalhatjuk, és meggyőződéssel valljuk, hogy alaptörvényünk jól szolgálja népünket, szocialista ügyünket. Az állam és a társadalom minden szervének, szervezetének, minden tagjának alapvető kötelessége úgy dolgozni, hogy alkotmányunk mind teljesebben és eredményesebben töltse be szolgálati szerepét. Ez mindannyiunk fontos ügye és érdeke. Hazánk történelmének utolsó négy évtizede a munkások, parasztok és értelmiségiek milliói helytállásának, munkájának, harcának történelme. Eredményeként új országot teremtünk a Duna—Tisza táján, ahol nem szavakban, hanem az élet valóságában igazolódik alkotmányunk azon tétele, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó népé. Ezen a tényen alapul szocialista társadalmunk politikai és gazdasági szilárdsága. A Magyar Szocialista Munkáspártnak, mint társadalmunk hivatott vezetőjének összehangolt politikája, egész tevékenysége arra irányul, hogy az új társadalom teljes felépítése mielőbb megtörténjen. Az új élet mind gazdagabbá tétele, nemzeti vagyonunk gyarapítása, az életszínvonal és életkörülmények rendszeres fejlesztése, a párttagok és a pártonkívüli állampolgárok, az egész magyar nép szoros nemzeti egységbe való tömörülésének és erőfeszítéseinek útján valósulhat meg. Ezt szolgálják alkotmányunk rendelkezései is többek között azzal, hogy az állam legfontosabb intézményeinek és a szocialista demokrácia érvényesülésének kereteit rögzítik és szabályozzák. Összehangolt munka Régi igazság azonban — és ezt nem felesleges ma sem ismételni —, hogy bármilyen jó is legyen egy-egy törvény, ideértve az alkotmányt is, önmagában még nem biztosítja a kitűzött cél elérését. Gondoljunk csak az ötvenes évek törvénytelenségeire, a sorozatos alkotmánysértésekre. A jó törvények mellett meghatározó tehát a politika, az élet mindennapi gyakorlata. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának ma is egyik sarkalatos pontja, az 1956. évi ellenforradalom és a megelőző évek fontos és soha el nem halványuló tanulsága a szocialista alkotmányosság és törvényesség helyre- állítása és gyakorlati megvalósulásának szüntelen biztosítása. Hazánkban szilárd az alkotmányos rend, erős a szocialista törvényesség. Minden becsületes, törvénytisztelő állampolgár azzal a tudattal élhet és dolgozhat, hogy az alkotmány és a törvények védelme alatt áll, és jogait ennek megfelelően gyakorolhatja. Az alkotmányossághoz pedig az is hozzátartozik, hogy aki, vagy akik törvénybe ütköző cselekedeteket vétenek, nem kerülhetik el a megfelelő felelősségre vonást. Ebben az összehangolt munkában kapott fontos szerepet a több mint két évvel ezelőtt létrehozott Alkotmányjogi Tanács is. A tanács létrehozását elrendelő törvény azt a feladatot állította elénk, hogy működjünk közre a társadalom alkotmányos rendjének védelmében, a jogszabályok és jogi iránymutatások alkotmányosságának biztosításában, valamint az alkotmány rendelkezéseinek értelmezésében. Eddigi munkánk tapasztalatai igazolják a tanács létrehozásának indokoltságát. Nem azért, mintha hazánkban az alkotmányosság és a törvényesség érvényesülése körében nagyobb hibák lennének. Magyarországon — így alakult ki — sok testület és vezető van felruházva jogszabálykibocsátási jogkörrel; így az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a kormány, a miniszterek és önálló szerveket vezető államtitkárok, a területi és helyi tanácsok, hogy csak a legfontosabb testületeket és vezetőket említsük. Ebben a helyzetben óhatatlanul előfordul, hogy a kiadott jogszabályok egyes rendelkezései ellentétesek a magasabb szintű jogszabályokkal, ami viszont nem engedhető meg, mert az alkotmánysértő és végső soron annak akár egyes szervek, akár pedig az állampolgárok láthatják kárát. Az Alkotmányjogi Tanács feladata közreműködni abban, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, vagy ha mégis, akkor a hibát gyorsan kijavítsák. Létünk, működésünk törvényi szabályozása és az ezen alapuló gyakorlati munkánk is arra irányul, hogy ne vállaljuk át az állami testületek vagy vezetők alkotmányos felelősségét, ne csorbítsuk hatáskörüket. Az elénk kerülő ügyekben kialakított állásfoglalásainknak azonban így is megvan a kellő súlya és a működésünk megkezdése óta elbírált ügyek mindegyikében az általunk alkotmánysértőnek tartott rendelkezés megváltoztatásra, módosításra került. Tapasztalataink szerint a tanács létrehozásának puszta ténye is jó hatással van a jogalkotásra abban az értelemben, hogy nagyobb megfontoltságra, figyelmesebb és körültekintőbb munkára készteti a jogszabályok kibocsátóit. Erősíteni a bizalmat Az Alkotmányjogi Tanács tevékenységi körét rendező törvény szerint elénk eljárási indítványt töhetnek: az Országgyűlés, annak bármelyik bizottsága, minden képviselő, az Elnöki Tanács, a kormány, a társadalmi és érdek- képviseleti szervek (SZOT—TOT —ágazati szakszervezetek stb.), minisztériumok és a megyei tanácsok. Eljárhatunk természetesen saját kezdeményezésünkre is. A törvény szerint egyes állampolgárok panaszaival, egyéni sérelmével, a tanácsi, bírósági és egyéb hatóság által hozott egyedi döntésekkel nem foglalkozunk. Nem vagyunk sem panasziroda, sem szuper felülvizsgálati fórum. Ezeket az ügyeket, panaszokat, sérelmeket az arra illetékes hatóságok, szervek bírálják el a jövőben is. Tanácsunk a munkáját társadalmi tevékenységként látja el. 15 tagjának többsége országgyűlési képviselő, kisebb hányada pedig országosan is ismert, neves elméleti és gyakorlati jogász. Tanácsunk munkájában — állandó meghívottként — részt vesz a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az igazságügy-miniszter és a KNEB elnöke is. összességében mondva a munkánkat úgy igyekszünk végezni, hogy azzal is erősítsük állampolgárainkban az alkotmányosságba, végső soron pedig a szocialista társadalmunkba vetett hitet és bizalmat. Alkotmányunk ünnepe — augusztus 20-a — immár hagyományos módon megemlékezés más fontos eseményekről is. Országszerte, így Bács-Kiskun megyében. azon belül az én választó- kerületemben, Kiskunfélegyházán is e napon emlékezünk Szent István királyunkra, első állam- alapítónkra. az új kenyér ünnepére, amikor munkás—paraszt találkozókon idézzük fel ország- építő munkánk politikai és gazdasági helyzetét, készítünk számvetést a mindannyiunkat közvetlenül érintő dolgokról. Felelős helytállás Közel másfél év telt el már a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa óta, ahol a párt kijelölte a következő öt esztendő társadalomépítő feladatait. E tennivalók között megkülönböztetett jelentősége volt és van a gazdaságépítő munkának. Ez évtől immár a népgazdaság Víl. ötéves tervén dolgozunk, őszintén meg kell mondani, hogy változó sikerrel. Fejlődésünk üteme lelassult, ez évben még nem kezdődött meg a tervezett élénkülés. Nehezen megy a termékváltás korszerűsítése, a versenyképesség javítása, a mezőgazdaság nem tudta teljesíteni az előirányzatokat, jóllehet az idén is megtermelte az ország kenyerét. Hogy mindebben menynyi a tőlünk független nemzetközi politikai é« gazdasági tényező, vagv az időjárás mostohasá- ga, most ne kutassuk. Nekünk főleg á tőlünk függő ügyeinket kell javítanunk, ha előre akarunk lépni a nemzeli- jövedelem-termeies és az azon alapuló életszínvonal-politikai célkitűzések elérésében. Ehhez az kell, hogy teljesítsük az éves tervet, 1986-ban a nemzeti jövedelem termelése elérje a három százalékot. Hatásos intézkedésekkel kell ezt biztosítani: többek között az anyagellátással, a kooperáció javításával, további takarékossággal, a munkafegyelem megszilárdításával, .a munka termelékenységének növekedésével, nem utolsósorban pedig azzal, hogy a gazdasági szabályozók ne csak további szigorításokat tartalmazzanak, hanem jobban segítsék elő a kedvező gazdasági folyamatok kibontakozását, általánossá válását. Bács-Kiskun megye dolgozóinak jelentős része van az ország sikereiben. Felelősségteljes helytállásról tesznek tanúbizonyságot, igazolva, hogy nemcsak szavakban, hanem mindennapi munkájukkal mutatják ki egyetértésüket a párt politikájával, közös országépítő feladataink sikeres teljesítésével. Nem kétséges, hogy így lesz a jövőben is. Ilyen módon emlékezünk méltóképpen augusztus 20-án alkotmányunk, és az új kenyér ünnepére. Portré Csikász Jánosnéról, a megyei párt-vb tagjáról — Hetényegyházán születtem, ott töltöttem gyerekkorom nagyobbik részét. Négyen vagyunk testvérek: két lány és két fiú. Én vagyok a legidősebb. Édesapámnak, vagyis a szüleimnek Hetényben volt szőlőjük, kis földjük, azon gazdálkodtak. Már gyerekkoromban megtanultam a munkát. Amikor bírtam, dolgoznom kellett, de ez nem esett nehezemre. Ott a környéken minden gyerek dolgozott. Ki mit bírt el. Először állatokat legeltettünk és közben nagyon jókat játszottunk, barátkoztunk. Később komolyabb feladatok következtek. Kapáltunk, kötöztünk a szőlőben, a földeken. Persze, amikor eljött az iskola ideje, tanulni kellett. Az első négy osztályt Hetényben jártam, a felső tagozatot már Kecskeméten. Nagyon boldog gyermekkorom volt, ma is örömmel gondolok vissza azokra az évekre. — Aztán az általános iskola után nekem olyan területre kellett menni, ahol szakmát tanulok és viszonylag hamar tudok segíteni a családnak. így kerültem Nagykőrösre, a Toldi Miklós élelmiszeripari szakiskolába. De ott is hasonló lányokkal, fiúkkal találkoztam és összebarátkoztunk. Jó közösség alakult ki, együtt tanultunk. Én igaziból egészségügyi dolgozó szerettem volna lenni, de most már elmondhatom, mégsem bántam meg, hogy így alakult az életem. Nagykőrös után azonnal a Kecskeméti Konzervgyárba kerültem, majd nemsokára férjhez mentem, de ismét nekifogtam a tanulásnak, illetve folytattam. Érettségi bizonyítványt is szereztem a szakmunkásvizsga mellé. Még azt elmondom, hogy nem kellett szakmunkásvizsgát tennem, mert egy országos versenyen hetedik helyezést értem el, s így automatikusan bizonyítványt kaptam. Néhány hónappal így hamarabb munkába állhattam, mint a társaim. Szóval leérettségiztem, de erre csak azért volt szükségem, hogy tovább képezhessem magam. — A férjemmel is a konzervgyárban, a munkahelyemen ismerkedtem meg. Közben édesapám meghalt, a testvéreim is felnőttek, ,egy kivételével már rttinüegyiítnék van családja. Édesanyámat. item hagyhattuk egymagában kínt Hetényben, beköltözött Kecskemétre és a Széche- nyivárosban lakik. Szinte naponként program, legalábbis, amikor a munka engedi, hogy meglátogatjuk. A fiam tizenkét éves, így az én kis családom három személyből áll. Olyan jól megértjük egymást és a szabadidőnket mindig együtt töltjük. Ez gyakran azt jelenti, hogy a munkatársakkal együtt útrakelünk, és vagy vállalati szervezésben, vagy csak úgy csoportosan nekivágunk az országnak, a világnak. Mondhatom, hogy a munkahely és a család teszi ki az életemet. Bent a gyárban is csupa fiatalokkal vagyok körülvéve. Művezetőként hetven ember munkáját kell szerveznem, irányítanom, ellenőriznem. Ilyenkor nyáron nagy a hajrá. A konzervgyárban nem lehet a jó időt nyaralással tölteni, mert éppen ilyenkor van a nagy szezon. Vagonszámra érkezik az alapanyag: borsó, paradicsom, gyümölcsök. Most például éppen a szilvát dolgozzuk fel. Szerencsére bőven termett. Nagyon kell vigyázni a minőségre, mert az utóbbi években mintha igényesebbek lennének a vásárlók, mindegy, hogy Nyugatra vagy Keletre szállítjuk a portékát. De ez így is van rendjén. Én is megnézem a boltban, hogy mire adom ki a pénzemet, amiért keményen megdolgoztam. — Mindig érdekelt és vonzott a mozgalmi munka. Mi ezt nem így mondjuk, hogy mozgalmi munka, hanem szerettem politizálni. Ügy értve, hogy részt venni döntésekben, azok előkészítésében és természetesen a végrehajtásában is. Már az iskolában is tagja voltam a KISZ-nek, később a szakszervezetnek, azután a pártba léptem be, de ugyanakkor még az ifjúsági szervezetben is dolgoztam. Ügy érzem, szeretnek, megbecsülnek a munkatársaim, akikkel én is jól megértem magam, jólesik velük lenni. Tudom, hogy közhely, amit mondok, de tényleg így van: a családom a kis család, a munkahelyem a nagy család. Elégedett ember vagyok, mert elégedett emberekkel élek, dolgozom. Nem azt mondom, hogy nincsenek gondok, persze, hogy vannak, de ha ilyen jó közösségekben él az ember, a legnagyobb gond sem tűnik olyan nagynak. Ezt bárki tapasztalhatja. Sokat dolgozunk. Mondtam már, hogy nyáron szinte nincs megállás. A férjem is a konzervgyárban dolgozik, szintén művezető. Alig van olyan vasárnap, amikor tényleg mind a hárman „összejövünk”. A fiam táborozik és látogatja a nagymamát. A férjem munkásőr is, tehát ott is vannak feladatai. — Tavaly tavasszal volt a megyei pártértekezlet. Nem dolgozhattam'rosszul és nem is politizálhattam helytelenül, mert küldött voltamba pártértekezleten, ahol megválasztottak a megyei nártbizottság tagjának, sőt tagja lettem az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának is. Nagy izgalom fogott el akkor. Sokat beszélgettünk a férjemmel, mert ugye ez azért nem olyan könnyű dolog. Nem kis felelősség. A férjem biztatott. De nemcsak ő, mindenki mellém állt, ha lehet, még jobban, mint azelőtt. Azután a szorongásom kezdett oldódni. Rendre megkapom a vb- ülések anyagát, áttanulmányozom. Az üléseken a végrehajtó bizottság többi tagja, a megyei pártbizottság vezetői mindenben a segítségemre vannak. De elmondhatom, hogy bizony gyakran tépelődönr egy-egy döntés előtt: mi volna a leghelyesebb, mi szolgálná legjobban a közösség, a megye, az ország érdekeit. Ilyenkor abból indulok ki, abból a tapasztalatból, amit az életében, a munkában szereztem. Ilyenkor valóban jó, hogy ismerem a munkásemberek igényeit, vágyait, törekvéseit. Ez nagy segítség. Ugyanakkor a pártban végzett munkám egyben visszacsatolást is jelent, mert látom, érzem, tapasztalom a politikai vezetés törekvését, megfontoltságát, azt a szándékát, hogy előbbre vivő, jobbító határozatokat fogalmazzon meg. Persze a végrehajtó bizottság ülésein nem jöhetek elő a saját kis munkanemem apró-cseprő ügyeivel. Nem is ez a fontos, hanem az, ami általános érvényű: például az anyagellátás, a munkaszervezés, az idő jó kihasználása, a minőség, a fegyelem, a becsületes munka. — Hogy tisztelnek-e engem? Nem könnyű erre válaszolni. Az biztos, hogy ha nem lennének megelégedve a munkámmal, aligha bíztak volna rám fontos feladatokat, posztokat. Nekem az az elvem, hogy az üzemben, a gyárban c-ak egyetlen egy dolog s?ámít: f munka. Az, hogy ki a barát, a rokon, a szomszéd, csak akkor számít, ha kívül vagyunk a gyárkapun. Bent én művezetővagyok. Csikász Jánosné művezető. Persze ez a tisztelet olyan, hogy csak akkor ér valamit, ha nem egyoldalú. Tehát ha kölcsönös. Ha tehát engem tisztelnek, az csakis azért van, mert én is becsülöm a munkatársaimat, kollégáimat, mindazokat, akikkel együtt dolgozom, akikkel közös feladatok kapcsolnak össze. Ferdén áll a mérleg, ha az egyik serpenyőjében több van, mint at másikban. Ez az élet minden területére érvényes. Küldött voltam az MSZMP XIII. kongresz- szusán. Tudom, hogy nem azért küldtek oda, hogy nagy felszólalást tegyek. Ezt megtették mások, nálam tapasztaltabb, rátermettebb elvtársaim. De nekem at kongresszus olyan iskola volt, ami munkában, emberségben, politikai tartalomban nagyon sokat adott. Nagyobb és erőteljesebb» összefüggésekben látom a dolgokat, s ez egyik oldalról megnyugtat. de a másik oldalról — ha a feladatokra gondolok — bizony töprengésre késztet, s kicsit lelkifurdalásom van, ha egykét napot pihenni, kikapcsolódni szeretnék. — Van egy Ladánk. Ha akad olyan nap, hogy mindhárman „szabadak vagyunk”, akkor beülünk és ismerkedünk az országgal. Sőt, tavaly nyáron Görögországban jártunk, talán mondanom sem kell, hogy egy munkatársammal együtt. Két családi felkerekedett és elmentünk. Csodálatos élmény, nagy kaland volt. Jólesett tapasztalni, hogy ismerik, becsülik, Szeretik a magyarokat. De ezt máshol is tapasztaltam már. Sok helyen. Hát ,ha csupán ezt nézem, már ezért is érdemes jól, becsületesen dolgozni. Mert biztos, hogy a munkánk alapozza mgg a becsületet. Nemcsak nekünk, mindenkinek. Az egyes embereknek is és a különböző népeknek is. — Jaj! Ne haragudjon, nem is gondoltam, hogy ennyire elszaladt az idő. Sietnem kell, kettőre megyek dolgozni és még egy csomó intéznivalóm van. Igaz, az ebédet már megfőztem, de szeretek pontos' lenni a munkában. Ha jól haladunk, akkor talán az idén is sikerült néhány napi szabadság a nyáron. Ha más nem, hát annyi, hogy elszaladunk Öcsödre vagy Komlóra a rokonokhoz. összeülünk, beszélgetünk, felidézzük, hogy amikor Hetényben gyerekek voltunk, milyen sokat játszottunk, dolgoztunk. Olyan jó így elbeszélgetni. Nevetünk a gyerekkori csínyeken, de bizony szomorkodunk is. Mert az élettel együtt jár mindkettő. Apámra emlékezünk, meg a régi emberekre, szomszédra, ismerősre, felsoroljuk kiből mi lett, hová kanyarodott az élete. Este' aztán hazajövünk, mert azért mégis legfontosabb a munka... G. S. A megyében jó ^néhány sütőipari vállalat gyá_ rábam, magán- és szövetkezeti pékségben sül naponta a friss kenyér. A mindennapi kenyéren túl számtalan fajta kalács, bukta, pacs. ni, rétes és pogácsa készül. A sokféle finomság egyben hasonlít: mindegyik, hez több-kevesebb lisiztet használnak. A lisztet pedig abból a búzából nyerik, amit a megye terű. létének jelentős ' részében vetnek, termelnék, réBúzából kalács gi és korszerűsített malmokban őrölnek durvább ,és finomabb .termékké. Ellátogattunk néhány vál. lalathoz, hogy ízelítőt adjunk a sok finomságból, amit az ügyes kezű pékék, cukrászok állítanak elő a termőföld kincséből, a búzából. • Kisült a kalács. A kiskunhalasi sütőüzemben naponta mintegy húszfajta süteményt készítenek. A legkedveltebbek közé tartozik a fonott kalács, kakaós tekercs és az ünnepekre a finom bejgli. • A megye legnagyobb cukrászüzemét a Kiskunsági Vendéglátó Vállalat működteti. Kecskeméti műhelyükben hetvenfajta terméket gyártanak. A liszten kívül 70 —80 fajta különleges finomságot használnak fel a minden Mcst és igényt kielégítő tortákhoz, süteményekhez. • Megyei lisztből sütik a Kecskeméti Sütőipari Vállalatnál a sokféle teasüteményt. Az első félévben 1300 mázsát szállítottak az üzletekbe. Az egyik legkeresettebb cikkük a babapiskóta. Havonta 160 mázsát csomagolnak belőle. (Pásztó n Zoltán í elvételed
