Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

1986. július 16. © PETŐFI NÉPE © 3 SZÜKSÉG VOLT RÁ? • Falukép glóbusszal. Évtizede­kig hiába várták a vezetéket — inkább saját kutat fúrattak az emberek. A víztornyot még soha­sem töltötték fel. Jó helyre ke­rült az állami támogatás? (Mali. nák Árpád felvétele) Soltszentimrei kérdőjelek A vezeték elkészült, de víz még nem volt benne Egy éve, ezeken a hasábokon irtuk: megépült a soltszentimrei törpevízmű. A megye települé­sei közül utoljára ebben a Kis­kőrös környéki faluban is ki­épül a vezetékes vízhálózat. Kom­fortosabbá, gazdagabbá, vonzób­bá vált Soltszentimre. Néhány hó­napra rá megérkezett, s rövid időn belül fölállították a hidro- gl óbuszt is. Víz azonban — noha már fél éve készen áll minden — nincs a vezetékben. Miért? A fél világ szomjazik. Itthon is egyre szű­kebben és drágábban méri a föld az egészséges nedűt. Húsz-, har- mincezres lakókörzetek áhítoz­nak elegendő egészséges, hűsítő vízre megyénkben is. Soltszent- imrén mindez megvan, bőséggel. Mégsem kell? — kérdeztem Mo- ravcsik Árpád tanácselnöktől. — Régi tervünk volt — mond­ta —, hogy végre itt is épüljön vízmű. Próbálkoztunk, tárgyaltunk sokfelé; szerencsére sikerrel. A megyei tanács csaknem tízmil­lió forintos támogatásából a Dél- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vál­lalat kollektívája megépítette a vízkivételi művet, a glóbuszt és a majdnem másfél kilométeres fővezetéket. A lakóknak azonban — legalábbis egyelőre úgy tű­nik — nem kell a „köz-víz”. Mint­egy száz család köthetné a fő­vezetékre hálózatát, de nincs to­longás a jelentkezésnél. Mi kezd­tük. A tanácsi létesítményeknél megépítettük az aknákat. Ma már úgy tűnik, nem maradunk egyedül. — Miért ilyen tartózkodóak az emberek? Örülhetne az a száz egynéhány szerencsés család, amely az ingyen kapott főveze­tékre rákötheti házi vízellátó rendszerét. Andó Gyula, a helyi vízkivételi mű üzemvezetője vá­laszolt: — Évtizedek alatt — míg er­re a vízműre vártunk —, az érintett körzet lakóinak gazdái saját fúratású kutakon, házi víz­ellátó rendszereket építtettek. Jó vízlelőhely a környék! Húsz, har­minc méterről is egészséges, jó ízű víz nyerhető bőséggel. A la­kosság ezért nem siet a beköté­sekkel. — Mennyit kér a tanács, ha valaki mégis meggondolná? — Szerintem elég sokat, tizen­kétezer forintot. De más költsé­gek is terhelik a korszerűsítés mellett voksoló gazdát: például aknaépíttetés. összesen körülbelül húszezerbe kerül egy-egy bekö­tés. Szerintem ez tartja vissza elsősorban a soltszentimreieket. — Ügy tudom, ön házról ház­ra járva népszerűsíti ezt a le­hetőséget ... — Igen. Be-benézek a porták­ra, viszem a hírt, plédéül: hogy a tanács megegyezett a helyi taka­rékszövetkezettel: nem kell egy­szerre fizetni. A kölcsönkötvény bemutatása után a vízbekötést rövidesen elvégezzük. Ha tízen— tizenkettőn csatlakoznának a ge­rincvezetékre, feltöltjük a rend­szert, indul az üzem. Amit tulaj­donképpen már nagyon régen vártunk... A kérdés ezek után csak az: egyáltalán szükség volt-e a víz­műre Soltszentimrén? Farkas P. József KÉPERNYŐ ESZMÉNYT TEREMTŐ ÉVEK Negyven éve alakult meg a népi kollégiumok szövetsége, a NÉKOSZ E sorok írójának nemzedéke, amely ama bizo­nyos „fényes szellők” évei körül született, a hatva­nas években a kollégiumi és az egyetemi falak kö­zött a NÉKOSZ-hősromantikát üldözte, s ha most, a nyolcvanas évtized közepén, a mai diákokkal ta­lálkozik, a múltkeresésben a negyvenes és a hu­szonéves, a gyakorló és az eljövendő értelmiségi közös nyomra lel — arra a bizonyos NÉKOSZ-os három esztendőre. A népi kollégiumok mozgalma nem egyszerűén belerobbant szocialista történelmünkbe, hanem ab­ban megérlelődve bomlott ki: ez ma már történe­lem, amelynek legfontosabb stációit — ha csak né­hány szóval is — az évfordulón érdemes fölidézni. A népi kollégiumi mozgalom gondolata 1939-ben született. Néhány népi-paraszti származású egyete­mi és főiskolai hallgató megszervezte a Bolyai-kol- légiumot. Másfél év alatt a kor zavaros politikai viszonyai között, különböző eszmei áramlatok — a haladó népi írók mozgalmának és különösen az illegális kommunista pártnak — hatására, megha­tározott haladó politikai-világnézet arculatot ölt a kollégium közössége: 1942-ben felveszik Győrffy István nevét, és autonómiát harcolnak ki intéze­tük számára. 1943-ban már nemcsak arra van ere­jük, hogy részt vegyenek minden haladó és balol­dali akcióban, hanem terjeszkedjenek is: Debre­cenben is létrejön egy népi kollégium. 1944 áprili­sában — a német megszállás után — felfüggesztik autonómiájukat, miniszteri biztost neveznek ki a kollégium kordában tartására. A válasz: a fiatalok elhagyják a kollégiumot, legnagyobb részük illega­litásba vonul, és aktívan részt vesz a kibontakozó ellenállási mozgalomban. Ennyi a kollégiumi moz­galom előtörténete. 1945 után már legálisan foly­tatják munkájukat, kiveszik részüket a földosztás­ból, és 1946-ban óriási lendülettel építik a népi kol­légiumok hálózatát. Jelszavuk: 100 kollégium, tíz­ezer kollégista. Az eredmény: 170 intézet, csaknem 15 ezer diákkal. • 1946 tavaszán az alig egyéves magyar népi de­mokrácia már maga mögött tudta a földreformot. _ A munkásosztály szervezettsége és befolyása egy-' re növekedett az üzemekben, de reménytelennek látszó nehézségekkel küzködött a nevelés, az ok­tatásügy területén. Még csak általánosságban lát­szottak a körvonalai annak, hogy a dolgozó osztá­lyok miként tudják az értelmiség soraiba elkülde­ni gyermekeiket. A Győrffy-kollégista fiatalok a magyar demok­rácia éppen ezen a gondján kívántak segíteni, amikor negyven évvel ezelőtt az ország nyilvános­sága elé álltak tervükkel: „Mi Győrffy-kollégista diákok ... egy országos mozgalom megindítására szántuk el magunkat, amely céljául tűzi ki, hogy diákotthonokat és kollégiumokat szervez, hoz lét­re és épít fel a középiskolák és főiskolák mellett, amelyekben a szegényparasztoknak és munkások­nak fiai — tömegesen — anyagi gondoktól mente­sen, demokratikus szellemben nevelődhetnek né­pünk értelmiségévé. Az első cél az, hogy kitárjuk a kapukat a népi rétegek gyermekei előtt az iskolázottság, a művelt­ség, a tudás megszerzéséért. A mozgalom meg akarja teremteni ennek az anyagi feltételét... Kollégiumokat kell alapítani, építeni és berendez­ni... bÍ7/iosítani azt, hogy a kis csizmás paraszt­gyerek, az egész életén át dolgozó ipari munkás, a gazdasági lehetőségeiktől elzárt szegénység gyerme­kei a művelődésre hívó szót ne csak meghallgas­sák, de a helyet és alkalmat is megnyerjék a ta­nulásra .. És a kor, a minden területen kirobbanó energiá­val alkotó kor, elő is terémtette a szükséges eszkö­zöket. Nemcsak azért, mert felismerte, hogy — mi­ként Lukács György írta a NÉKOSZ-ról írt tanul­mányában — „a népi kollégiumi mozgalom létre­jötte és fejlődése demokráciánk egyik legnagyobb tette a kultúra megújítása terén”, hanem azért is, mert a mozgalom indulásának társadalmi jelentő­sége is egyértelmű volt. Révai József fogalmazta ezt meg a mozgalom indulásának napjaiban: „Ez nemcsak ifjúsági kérdés. Ez az egész magyar tár­sadalom ügye, s döntő feladata, hogy tudatosítsa az összefüggést a munkásság és a parasztság kulturá­lis felemelkedése, a munkásság és a parasztság tár­sadalmi, gazdasági és politikai felszabadulása kö­zött.” A népi kollégisták mozgalma a rövid három esztendő alatt híven teljesítette azt, amit vállalt. A demokratikus mozgalom élvonalában, a nagy ívű újat teremtés korszakában a legprogresszívabb erők között létével és cselekedeteivel igazolta a társa­dalmi forradalom és a kulturális forradalom egy- befonódottságát. Szervezte és irányította a mozga­lomba özönlő munkás- és parasztfiatalok erkölcsi, politikai és szakmai érését — értelmiségi generá­ciót nevelt annak a kornak, amelyik őt is meg­szülte. Bár a NÉKOSZ sem volt hibátlan szervezet és mozgalom, megszüntetése okait mégsem a túlzá­sokban, az elkövetett hibákban kell keresni. Az a népi kollégiumi mozgalom, amelyik 1948 tavaszáig élvezte a kommunista párt rokonszenvét és támo­gatását, már á politikai torzulások, a személyi kul­tusz idejének legelejétől kezdve szembetalálta ma­gát a bizalmatlansággal. Rákosi Mátyás kijelentet­te: a NÉKOSZ-ra a szocializmusban nincs szükség, s a szervezetet a politikai bizottság 1949 júliusá­ban föloszlatta. Kétségtelen, a kollégiumoknak arra a formájára, a szervezésnek arra a típusára, amely a NÉKOSZ sajátja volt, ma — negyven év után — valóban nincs szükség. Feltétlenül szükség van azonban azoknak a hagyományoknak az új feladatokba va­ló bekapcsolására, amelyeket a népi kollégiumok teremtettek meg: nem nélkülözhetjük azokat a kö­zösségi eszményeket és élményeket, amelyek egye­temi mozgalmainkban e NÉKOSZ-os három esz­tendőben csúcspontjukat érték el. A népi kollégiu- . mok eszményt teremtő ereje roppant nagy érték­kel gazdagította művészeti, kulturális és szellemi életünket, megtermékenyítette azokat a pedagógiai és közösségi hagyományokat, melyeknek átörökíté­se az utódokra a mai generációnak is hivatása. Papp Gábor T Tldögélünk a műsorfolyam X • ^ langymelegében, telnek az ^ _ | Príl IS. UlTlO órák, a napok, s egyszercsak főbe- ™ 7 “ ” kólintanak megdöbbentő képso­rokkal. Téved, aki tűzvészre, árvízre, gyilkosságokra, robbantástól szét­fröccsenő emberi testrészekre gondol a megdöbbentő jelző olvasásakor. Az ember mindenbe belefásul. Nincs nap erőszakos, tragikus halállátvány nélkül. Az Akadémiai Könyvtár fejlesztése A Panoráma legutóbbi adásá­ban sugárzott, a dél-afrikai faji elnyomást szinte szenvtelen tár­gyilagossággal, csupán a tények sokkoló hatásával bemutató angol dokumentumfilmben kedves, szorgalmas asszonyokat, kimért modorú úrhölgyeket láttunk. A cseléd kötelességeinek sorolásakor a ház asszonya szinte fel sem emelte hangját, fegyelmezetten hallgatták tennivalóik sorolását az alkalmazásra várók. Ilyen kiszolgáltatottan állt meg fél évszázada is „a puszták népe” az ispán, intéző előtt. Tőlük még azt se várták, hogy jelezzék a parancs megértését, beleegyező tudomásulvételét; mint most a fekete szobalányoktól, dajkáktól, Július 5-én hajnalban a Kun­ság Volán kiskunhalasi főnöksé­gének egyik forgalmi szolgálat- tevője észrevette, hogy kihajt egy busz a pályaudvarról, de nem a vezetője ül benne. Először arra gondolt, talán másik sofőr viszi a járművet a Volán-garázs­ba, miután azonban oda nem ér­kezett meg, jelentette az esetet a rendőrségnek. Annál is inkább indokolt volt a bejelentés, mert az időközben Kecelről Kiskun­halasra érkezett menetrendsze­rinti járat vezetője elmondta, hogy útközben találkozott egy autóbusszal, amelyet Zadravecz László segédmunkás vezetett. A 30 éves férfi még integetett is neki.,. A történtekről Zadravecz Lász­ló később a következőképpen számolt be: július 4-én este 10 óra után egy társasággal előbb a kötönyi csárdában sörözött, szakácsnőktől az „igenis úrnő”-t. Igaz, idős uradalmi cselédeknek szó nélkül tűrniök kellett, ha elöl­járóik a testi fenyítés alkalmazá­sát látták, célszerűnek. A fehér telepesek nem pofozkodnak, csu­pán természetesnek tekintenek egy természetellenes állapotot. Az ilyen, múltunkba is vissza­pillantó műsor érteti meg fiata­labb nemzedékekkel Bálint György „Tessék megváltani a vi­lágot”! indulatát. A 80 éve szüle­tett újságíró eme fölszólítása, programja ugyan rétegműsorként — csütörtökön este 10 órai kez­dettel — hangzott el a magyar televízióban, de remélem, min­denki ezt a felszólítást olvasta ki a Panorámában vetített filmből. majd a volt Kincses bárba men­tek, ahol újabb két üveg sört fo­gyasztott. Ezután a Csipke bár következett, ismét sörökkel, ez­úttal 3—4 üveggel. Aztán elin­dult hazafelé, s az autóbuszok parkolóhelyénél „elfogta a vágy” a vezetés iránt, s próbálkozásai során a negyedik autóbuszt si­került is kinyitnia. A beindítás sem okozott gon­dot, s miután úgy érezte, hogy könnyedén megy neki a vezetés, elindult Kecelre, ahol felkereste egy ismerősét, még az autóbuszt is megmutatva neki. Az ismerős azt tanácsolta, hogy ne menjen tovább, majd ő szól a rendőrség­nek, ám . e beszélgetés közben már be is . toppantak a rendőrök. Az orvosi vizsgálat megállapí­tása szerint Zadravecz László vérében a cselekmény elköveté­sének időpontjában 3,07—3,40 ezrelék alkoholkoncentráció volt. Számunkra is tanulságos Baló György — szintén a világpolitikai magazinban közölt — nyílt levele. A- Mundial nálunk is kiforgatta a közvélemény megnyugtatónak egyébként sem mondható érték­rendjét. Még csak mentegetődző magyarázkodásra sem kénysze­rült az az újságíró, aki nagyvona­lúan Mohácsként emlegette mexi-, kói kudarcunkat. Televíziónk egyik meghatározó kommentátora olyan államférfit állított példaként a magyar tévé­nézők elé, aki nem akarta lab­darúgósikerek tünékeny népszerű­ségével feledtetni országa súlyos bajait, gondjait, aki nem gyors­lábú fiúk érdemeivel óhajtotta babéroztatni politikai pályafutá­sát. Mondják, pedagógusi indíttatá­sú a mi televíziónk. Mennyire találó, érvényes ez a megállapí­tás, ki tudja. Annyi bizonyos: a Panoráma említett két műsora sokak gondolkodását felfrissítette, jó irányba terelte, növelte emberi mivoltünkből adódó’ felelősségün­ket. Heltai Nándor így nagyrészt a szerencsének kö­szönhető, hogy a több mint egy­millió forint értékű busszal nem okozott balesetet. Védelmére a tettes csak azt tudta felhozni, hogy amióta nincs vezetői enge­délye — korábban bevonták tő­le —, mindig vágy fogja el a vezetés iránt, főként, ha iszik. Zadravecz László, Kiskunha­las, Erdei Ferenc tér 4/b. szám alatti lakos eddig már kétszer ke­rült összeütközésbe a törvény­nyel, s ezek egyike éppen ittas vezetés volt. A Kiskunhalasi Vá­rosi Bíróság most jármű önké­nyes elvétele és ittas járműve­zetés vétségében találta bűnös­nek, s emiatt főbüntetésként egy évi, 10 százalékos bércsökken­téssel járó javító-nevelő mun­kára ítélte, mellékbüntetésként pedig 3 évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész súlyosbításért felleb­bezést jelentett be, a vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette. Vitaszek Zoltán És mégis mozog(hat) a lift? A július 5-én megjelent Éjszakai függőleges gyalogtú­ra című írásunk egynémely ironikusnak szánt következte­tése téves volt, de a lényeg igaz: a kecskeméti szalagház egyik liftje nem működött. A miértre azonban nem a házfelügyelő, vagy a helyet­tese hanyagságában keresen­dő a válasz. Már csak azért sem. mert a házfelügyelő sza­badságon volt a szóban forgó héten, helyettese pedig nincs. Tudvalevő, hogy a liftfülké­ben elhelyezett vészjelző gomb egy mindenkori ügyeletes la­kásában csörget, aki intéz­kedni hivatott és köteles. Ez a fontos feladat a házfelügye­lőé, aki viszont ezáltal egész életét egyfajta „lift által ki­szabott" házi őrizetben tölti. ■Mint Hederics Istvánná házfelügyelő elmondta, éppen emiatt már évek óta nem tud elutazni, szabadsága idején sem. Most kényszerűségből mégis el kellett mennie, s ez időre a lakásszövekezet ügy­vezető igazgatója úgy ren­delkezett, hogy a műszaki személyzet műhelyébe kap­csolják a vészcsengőt. Ók hajnali négytől este tízig dol­goznak. A fennmaradó időre ki kellett kapcsolni a liftet, mert vészjelző nélkül — ért­hetően — nem működhet. Ezzel bezárult a kör, meg­oldás nincs? Talán lenne, ha a szövet­kezet (méltányos díjazás fe­jében) alkalmazna egy he­lyettest. aki a házfelügyelő távozása esetén megoldaná a lifttel kapcsolatos problémá­kat. Erre sajnos, eddig — az érintettek többszöri kérése ellenére — sem került sor. Pedig mindenki jól járna. A lakók is, hiszen állandóan mozogna a lift, a házfelügye­lő is, mert végre néha kisza­badulna lakásából. Lehet, hogy még a helyettesnek is megérné. — hámori — Az elmúlt évtizedben korsze­rű tudományos könyvtárrá vált Akadémiai Könyvtár napjaink­ban tovább fejlődik: restaurál­ják, illetve bővítik a bibliotéka épületét, s gépesítik a könyvtá­ri munkát. 1866-ban mintegy 10 ezer kö­tettel várta az érdeklődőket a könyvtár az akadémia székihá­zában, s egyidőben 70-en foglal­hattak helyet az olvasóteremben. A mai sok százezer kötet raktá­rozása már nehézségeket okoz, bár valamit javítót a helyzeten, hogy 1984-ben Törökbálinton egy Új raktárt helyeztek üzembe. Az olvasótermi helyek száma viszont 120 éve nem gyarapodott. Most az akadémia székházávail egybe­épült, úgynevezett akadémiai'bér- házat könyvtári célokra alakít­ják át. A rekonstrukcióra kiírt pályázat díjnyertes tervei alap­ján 1984-ben kezdte meg az át­építést a Középületépítő Vállalat, a munkálatok befejezése 1988 el­ső negyedévére várható. A re­konstrukció eredményeként meg­duplázódik a könyvtár alapterü­lete, s az olvasói helyek száma a mostaninak több mint kétsze­resére nő. A nyolcszintes épület­ben a 18 ezer méter hosszú polc- rendszeren mintegy 800 ezer könyvet helyezhetnek majd el. Készülnek a könyvtári munr kákkal, illetve az információ- áramlással kapcsolatos gépesí­tés tervei is. Fokozatosan auto­matizálják az évi 14 ezer köte­tes gyarapodás teljes bibliográ­fiai nyilvántartását, a nemzetkö­zi kiadványcserét, a folyóirat­nyilvántartást. A könyvtár aa idén rátért az új nemzetközi szab­vány szerinti katalogizálásra, ez készíti elő a katalógus-gépesí­tést. A fejlesztés fontos tényező­je a könyvtár munkatársainak - szakértelme. A főállású dolgozók létszáma jelenleg 159, tízen ren­delkeznek tudományos fokozat­tal és 96 könyvtáros s egyetemi, főiskolai végzettségű. Az Akadémiai Könyvtár igény- bevétele a helyben olvasást és a ] kölcsönzést tekintve egyaránt ki­emelkedő; tavaly 3362 beiratko­zott olvasót tartottak nyilván. Az információs szolgáltatások sokrétűek. Lakossági kötvényt bocsát ki 11%-os kamatos kamat mellett, tanti, em fejlesztésére a Kiskunhalasi Városi Tanács Lejárat: 5—6 év Visszafizetéséért az állam szavatol! Vásárolható: Bács-Kiskun megye OTP fiókjaiban. 1645 HALASI BÍRÓSÁGI ÍTÉLET „Vágy fogta el” a vezetés iránt Ittasan elvitt egy buszt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom