Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: Általá­ban erősen felhős idő lesz. Eleinte eső, zápor, majd egyre több helyen hózápor várható. Az ólénk, helyenként erős délnyugati szél észak- nyugatira fordul, és tovább erősödik. Viharos széllökésekre la szá­mítani kell. Hideg lesz az idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 10 fok között várható. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Shultz— Dobrinyin találkozó A-': % . & ' KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA Hl a Honvédelmi Minisztérium vezetői értekezletén AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ára: 1,80 Ft 1986. április ll. péntek XLI. évf. 85. szám „Nincsenek előfeltételek a kö­vetkező szovjet—amerikai csúcs- találkozóval kapcsolatiban. Az egyetlen fettétel, hogy sikeres ta­lálkozó tegyen” — jelenítette ki Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió távozó washingtoni nagykövete szerdáin az amerikai fővárosban. Dobrinyin előzőleg George Shultz amerikai külügyminiszternél "tjeftrt két és fél órás búcsúlátogatást. Dobniniyin. hozzátette: „Mind­ketten (Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan) biztosak szeretné­nek lenni abban, hogy sikeres lesz a csúcstalálkozó. Egyébként mi értelme tenne megtartani?” iDabrinyin közölte, hogy még nincs ponos időpont a következő csúcstalálkozóra de reméli, hogy a találkozóra még ebben az év­ben sor kerül. Anatoli Dobrinyin, akit az SZlKP XXVII. kongresszusain az SZKP KB titkárává választtoitjtafc, közel negyedszázadot töltött ha­zája nagykő vetőként Wash ingon- ban. Munka verseny-eredmények a Minisztertanács előtt A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén jóváhagyólag tudomásul vette a Gazdasági Bizottság elnökének jelentését a KGST-tagországok 1984. évi felső szin­tű gazdasági értekezletén és a KGST XXXVIII. rendkívüli ülésszakán hozott határozatok hazai vég­rehajtásának menetéről és tapasztalatairól. A kormány áttekintette az MSZMP XIII. kong­resszusa és felszabadulásunk 40. évfordulója tisz­teletére folytatott szocialista munkaverseny ered­ményeit. A Minisztertanács, a Szakiszervezetek Or­szágos Tanácsával közösen határozatot hozott a ha­táskörébe tartozó kitüntetésekről és javaslatot tett az Elnöki Tanácsnak egyes magas elismerések ado­mányozására. A kormány tájékoztatást kapott a ítavalszi mező­gazdasági munkák helyzetéről, és jóváhagyólag tu­domásul vette a mezőgazdasági termelés ösztönzé­sére tett intézkedéseket. A Minisztertanács felhívta a kormány tagjait és az érintett országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg az oriszággyűlés márciusi ülésszakain elhangzott képviselői javaslatok megvalósításának lehetőségét, s arról tájékoztassák az országgyűlés elnökét, valamint az érdekelt képviselőiket. KECSKEMÉTI BORGAZDASÁGI KOMBINÁT ÉS HUNGAROFRUCT Szovjet elismerés a szállítóknak Az elmúlt esztendőben a Szov­jetunióba irányuló jól sikerült mezőgazdasági exportszállítások elismeréseként a napokban né­hány magyar termelő, forgalma­zó vállalatnak, szövetkezetnek el­ismerő oklevelet adtak át. A Sza- bolcs-Szatmár Megyei Zöldért Vállalat, a vajai II. Rákóczi Fe­renc Tsz, az Ágker, a Paksi és a Nagyatádi Konzervgyár, a Tokaj- hegyaljai Borgazdasági Kombi­nát mellett a Kecskeméti Bor- gazdasági Kombinát és a Hunga- rofruct Bács-Kiskun megyei ki- rendeltségének vezetői vehettek át elismerő oklevelet. A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát nemrégiben átadott impozáns székházában bensősé­ges ünnepségen — amelyen részt vett Romány Pál, az MSZMP KiB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára — adta át Vik­tor Ocseretyin, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­ge magyarországi Kereskedelmi Képviseletének főtanácsosa Bor- sódy Miklós vezérigazgatónak a Szojuzplodoimport — a szovjet partnervállalat — vezérigazgató­ja által aláírt díszoklevelet, majd tájékoztatta a megjelenteket a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatod eddigi alakulásáról, s a tervekről. Romány Pál hozzászólásában kiemelte, hogy a szovjet vevővel e Gyen es István átveszi az oklevelet Viktor Ocseretyintől. (Straszer András felvétele) nemcsak a baráti szálak fűznek össze bennünket, hanem az is, hogy az egyik legjelentősebb vá­sárlóink. Ezután a főtanácsosnak Petőfi Sándor, Kodály Zoltán és Mathiász János képmásával dí­szített emlékplakettet nyújtott át. Szintén tegnap, a Hungarofruct Bács-Kiskun megyei kirendeltsé­gén Gyenes István, a kecskemé­ti iroda vezetője vehette át az Oklevelet, amivel a tavalyi moszkvai VIT-re történt gyü­mölcsszállítások minőségét és pontosságát ismerte el a partner­vállalat. Viktor Ocseretyinnel kölcsönösen tájékoztatták egy­mást azokról az elképzelésekről, amelyek révén bővíteni szeret­A Magyar Néphadsereg vezető állományának részvételével csü­törtökön értekezletet tartottak a Honvédelmi Minisztériumban. A tanácskozáson részt vett és fel­szólalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­ra. Jelen volt Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Varga Péter, az MSZMP KB osztályve­zetője, valamint Nyikolaj . Szil- csenko vezérezredes, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokának magyarországi képviselője. Az értekezleten Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi minisz­ter összegezte azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a Magyar Nép­hadsereg az elmúlt öt évben a hadsereg fejlesztésében, felké­szítésében elért. Hangsúlyozta, hogy néphadseregünk a Varsói Szerződés tagállamainak hadse­regeivel együttműködve képes és kész hazánk szocialista vívmá­nyainak védelmére. A miniszter hangoztatta, hogy az emberiség történeténék mai, sorsdöntő időszakában a Magyar Néphadsereg katonáinak legfon­tosabb feladata: harci készenlé­tük magas szinten tartása. Az MSZMP XIII. kongresszusa határozatában megfogalmazott célokkal összefüggésben szólt a miniszter a néphadsereg további fejlődését, fejlesztését megha­tározó körülményekről, s mind­azokról a feladatokról, amelyek az elkövetkezendő években a harckészültség magas szinten tar­tása érdekében néphadseregünk előtt állnak. Szólt a hivatásos ál­lomány helyzetéről, társadalmi megbecsüléséről, élet- és munka- körülményeiről, a katonai pályá­ra irányítás és pályántartás fon­tosságáról, a katonai tanintéze­tekben folyó Oktató- és nevelő- ‘munkáról. Beszélt arról, hogy a 'néphadsereg továbbra is fontos feladatának tartja az ifjúság szocialista szellemű nevelésében Való részvételét, amelyben az eddigieknél is jobban együtt kí­ván működni a megújuló Kom­munista Ifjúsági Szövetséggel. Kárpáti Ferenc előadói beszé­de után felszólalások következ­tek. Ezek során szót kért Kádár János, a párt főtitkára. üdvözölte a honvédelmi mi­nisztérium vezetői értekezleté­nek résztvevőit, fontos esemény­nek minősítette a tanácskozást, mert öt esztendő munkájáról, ta­pasztalatairól készítenek felelős számvetést, s kijelölik a további feladatokat. Átadva az MSZMP KB üdvöz­letét, elismeréssel szólt a Magyar Néphadseregről, azokról az ered­ményekről, amelyeket helytállás­sal, áldozatos munkával, a leg­utóbbi években a fejlesztésben, a felkészítésben, az ifjúság nevelé­sében elértek. Külön kiemelte, hogy a Magyar Néphadsereg a Varsói Szerződés fegyveres erői­nek felkészült, megbízható tagja; a katonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket, főtiszteket, tábornoko­kat a magas fokú szakmai tu­dás és elismerésre méltó politi­kai elkötelezettség jellemzi. El­ismerés illeti a hadseregben dol­gozó kommunistákat és pártszer­vezeteket, a KISZ szervezeteit és tagjait, mert példamutatóan él­nek és dolgoznak. Kádár János kiemelten szólt az elmúlt több mint fél évtized­ről. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP XII. kongresszusa an­nak idején nehéz külső és belső körülmények között határozott az elvégzendő munkáról. Az el­múlt évek tapasztalata azt bizo­nyítja, hogy helyes volt a prog­ram, a feladatok meghatározása. Sikerült az egyensúlyi helyzetet javítani, a fizetőképességet meg­őrizni, szocialista vívmányainkat megvédeni. Társadalmunk ezt nagyra értékeli. Időszerű .belpolitikai kérdé­sekről szólva hangsúlyozta: egy esztendővel a párt XIII. kong­resszusa után megállapítható, hogy a párt világos és reális programját az egész nép támo­gatja. Most minden erőt a fel­adatok megoldására kell össz­pontosítani. Belpolitikai helyzetünk ki­egyensúlyozott és szilárd. Gaz­dasági gondjaink csökkentése rajtunk múlik. Csak a jobb és a fegyelmezettebb munka ered­ményeként számolhatjuk fel azo­kat a kedvezőtlen jelenségeket, amelyék az 1985-ös esztendőben és az idei év első három hónapjá­ban tapasztalhatók voltak. Emlékeztetett arra, hogy a ma­gasabb igényeket csak hatéko­nyabb termeléssel lehet kielégí­teni. Azt már jól megtanultuk — mondotta —, hogy a javakat miként osszuk el, de azt még ke­vésbé, hogy azokat miként állít­suk elő. Pedig előbb meg kell (Folytatás a 2. oldalon.) CSÖKKEN AZ ÁLLOMÁNY Útkeresés a juhtenyésztésben nék a gyümölcs- és zöldségszál- líitásokat. Remélhető, hagy a Szovjetunióba ezután nemcsak almát és hagymát szállítunk, ha­nem — ahogy az olimpia és a VIT idején — nyári gyümölcsö­ket is. A szovjet vendég a kora dél­utáni órákban a borgazdasági kombinát máriavárosi pincésze­tében ismerkedett az ott folyó munkával. Majd Viktor Ocsere- tyint, Terelmes Lászlót, a MQN- IMíPEX vezérigazgatóját, Fehér Ákos vezérigazgató-helyettest és Budavári Jenő osztályvezetőt a Mathiász János borrend lovagjá­vá „ütötték”. Cz. P. A megye egyik legnagyobb juhtenyésztő gazdaságában, a kiskun- halasi Vörös Október Termelőszövetkezetben tegnap a Tisza—Kunsági Juhtenyésztő Hizlaló- és Értékesítő Társulás tapasztalatcserét kezde­ményezett, amelyen az ágazat gondjait vitatták meg a szakemberek. A társulás —, amelynek ügyintézője a kiskunfélegyházi Dózsa Ter­melőszövetkezet — együttműködési megállapodást kötött a „Vár—juh” tenyésztési rendszerrel. Többek között a gyapjú értékesítésének a megszervezésére. A tanácskozáson megbeszélték a szakemberek, hogy miként lehetne előbbre lépni az ágazatban és szó volt az eddigi erő­feszítésekről is. A Vörös Október Termelőszö­vetkezet elnöke, Huri Béla el­mondta, hogy kedvezőtlen köz- gazdasági adottságú gazdaságuk­ban mintegy 2500 hektár legelő van, ebből 500 hektár intenzíven művelt. A'^azdasági elemzések azt bizonyították, hogy ezt a nagy legelőterületet elsősorban a juhá­szat fejlesztésére lehet hasznosí­tani. Jelenleg 4500 anyajuhuk van, a következő esztendőben azonban az állományt kétszere­sére szeretnék növelni. Nagy erő­feszítéseiket tesznek a költségek Költészetünk tegnap és ma csökkentésére, az állomány ho­zamainak növelésére. Haszno­sítják a régi istállókat, olcsó szerfás építkezésekkel gondos­kodnak a növekvő állomány ré­szére elegendő férőhelyről. Faj- tajavitó keresztezésekkel kísér­leteznek a húshozam és gyapjú­termelés növelésére. Az állomány növelése nem jel­lemző a mezőgazdasági nagyüze­mekben, a Vörös Október kivé­telnek számít. Ezt hangsúlyozta Vancskó Gergely, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségének főmunka­társa. Az utóbbi években a nagy­üzemi juhállomány számottevő­en csökkent, és ez a folyamat je­lenleg is tart. A nagyüzemek ke­resik a kiutat a jelenlegi hely­zetből. Törekednek a költségek, csökkentésére, a tenyésztési tech­nológia fejlesztésére, a hús- és a gyapjűhozam növelésére. Köz­ponti intézkedések nélkül azon­ban nem tudják megoldani a je­lenlegi gondjaikat. A „Vár—juh” tenyésztési rend­szer vezetője, Lajos Gábor el­mondta, hogy az ő körzetükben, a Balaton-felvidéken a sekély ter­mőrétegű, köves, gyenge gyep­hozamú területek csak juhászat- tal hasznosíthatók. Ebből követ­kezik, hogy Veszprém megyében a gazdaságok már hosszabb ide­je nagy gondot fordítanak az ágazat fejlesztésére. Sajnos, az utóbbi években a gazdaságtalan tenyésztés miatt taggazdasága­ikban is jelentős létszámcsökke­nés következett be a juhállo­mánynál. Hozzátette, hogy az or­szágban csak ők foglalkoznak egy ágazattal, a juhászattal, a ter­melési rendszerek közül. Ebből próbálják fenntartani magukat, (Folytatás a 2. oldalon.) Nem tudom, hogy más or­szágokban van-e költészet napja, de azt hiszem, azon senki nem csodálkozik, hogy nálunk van. Bármily keveset tud valaki irodalomból, bár­mily kevésre emlékszik is ta­nulmányaiból, azt azért bizto­son tudja, hogy a magyar in­dáimat elsősorban a költészet jelentette évszázadokon ke­resztül. S nemcsak az volt iro­dalmunk sajátossága, hogy a líra vezető szerepet játszott benne, hanem az is, hogy át­hatotta az egész szellemi éle­tet, s döntően közrejátszott a nemzeti tudat formálásában. Kölcsey és Vörösmarty-, Pető­fi és Arany, Ady és Babits, József Attila és Illyés Gyula neve, munkássága nélkül nem­csak a magyar irodalomnak, hanem egyáltalán a ,magyar művelődésitek a története sem képzelhető el. Legalábbis a reformkor óta megszakítás nélkül tartott ez a folyamat, s így szinte ter­mészetes volt. hogy az 1960-as <évek nagy irodalmi felvirág­zásának időszakában egy kü­lön napot kapott a költészet József Attila születésnapján. A hatvanas évek óta pzon- ban nagyot fordult a világ, s nagy a változás a magyar iro­dalomban is. A hetvenes évek vége óta egyre többször esik szó az irodalmi értékrend változásáról, mégpedig több­féle értelemben is. Mondják, hogy a magyar epika sok ran­gos teljesítményével önmaga korábbi színvonala fölé nőtt. Emlegetik, hogy (ezzel <egy- időben a líra viszont korábbi eredményeinél halványabb. Néhány an szinte a líra halá­láról elmélkednek. Mindenki felfigyelhetett arra, hogy az irodalomnak , a társadalmi életben elfoglalt szerepe — legalábbis a mindennapi (tár­sadalmi-politikai ,életben el­foglalt szerepe — fokozatosan csökkent, s arra is, hogy ma kevesebben olvasnak általá­ban is, verset pedig különö­sen. Az irodalomnak nincs meg az a közvetlen, közéletet formáló-befolyásoló szerepe, mint ami a reformkortól a hatvanas évekig szinte min­dig nagy volt. Egyesek pzt te­szik hozzá: „végre!” — mások pedig azt, hogy: „sajnos!” Mindegyik állításnak van igazságtartalma, de ha a je­lem. eseményeit Imegpróbál­juk történelmi összefüggések­ben látni, jóval bonyolultabb lesz a kép. A magyar epika ugyan valóban rangos színvo­nalon teljesít a hetvenes­nyolcvanas években, de vajon rangosabb-e .ez, mint volt az 1920-as években Krúdy, Kosz­tolányi, Móricz, vagy az 1960- as években Déry, Örkény, Sán­ta? IS vajon valóban haldok­lik a magyar líra? Biztos va­gyok benne, hogy nem erről van szó. A hatvanas évek ritka szerencsés történelmi pillanat volt a magyar társa­dalom számára, s ez a pilla­nat egybeesett azzal, hogy a magyar lírának az ötvenes évekbeli megújulása, poéti­kai-szemléleti forradalma a maga eredményeivel igen sok olvasóra hatott. ■■■■■■■■■■■■■■Hl Olyan évtized volt ez, amely­ben a társadalmi fellendülés és az azt tükröző irodalmi fellendülés erősítette egymást, s az aranykor illúzióját kel­tette. Ma már tudjuk, hogy az illúzió illúzió marad, akárme­lyik évtizedben fogalmazódik is meg. A nyolcixmas években semmiképpen nem látunk aranykort, s így természetes, hogy irodalmát sem láthatjuk aranykorinak. S mivel közben megtörtént <az irodalomnak az előbb már említett funk­ciómódosulása, a mindennapi társadalmi-politikai életben elfoglalt szerepének csökke­nése, kétszeresnek, látszik a veszteség: se aranykor, se nagy szerep. S mintha mind­ezt alátámasztaná az olvasási kedv lanyhulása. Ha azonban az (időben (nem­csak visszafelé, hanem előre haladva is itörténelmi távla­tokban gondolkozunk, akkor látnunk kell azt is, hogy ezek a imái évek csak ily módon, csak hangsúlyozott „szürke­ségükkel”, „prózais águkkal", gazdaságközpontú szemléle­tükkel alapozhatják meg a várva-várt, de illúzióktól men­tesen megvalósítandó újabb „aranykort”. Vasy Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom