Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

1986. január 8. « PETŐFI NßPE ft 3 TÖBB IS ELFOGYOTT VOLNA Volt kötvény - nincs kötvény KÖTVÉNYVÁSÁRLÁS. Két tábla mutat a végre­hajtó bizottsági ülésterem felé a kecskeméti város­háza lépcsőíeljárójában. Az ominózus szoba ajta­ján kézzel írt hirdetmény: A KECSKEMÉTI KÖT­VÉNY ELFOGYOTT. Amire a kibocsátók legmeré- ‘szebb álmukban sem gondoltak, bekövetkezett: alig több mint huszonnégy óra alatt az utolsó szálig el­kelt a középiskola-fejlesztésre kiadott 49 millió fo­rintnyi értékpapír. A vb-terem ostrom utáni képet mutat: tanakodó emberek üldögélnek a székeken és nagy szomorúan azon töprengenek, hagyják-e most már az egészet a csodába, vagy mégis vegyenek másmilyen kötvényt? Reggel kilenckor az utolsó másfél millióval kezdték az árusítást az Állami Fejlesztési Bank (ÁFB) mun­katársai —; de pár perc múlva be kellett jelente­niük: volt kötvény — nincs kötvény. Számítottak azonban a sikerre, mert — tartalék gyanánt — né­hány köteg Volán-Tefu kötvényt magukkal hoztak. Ennek azonban —, s ezt, akik kecskeméti kötvényt akartak venni, jól tudják — korántsem hasonlóan kedvezőek a kamatfeltételei. — Hogyan értékeli a történteket Pacsi Zoltán, az ÁFB csoportvezetője? — Példátlan sikernek. — Tehát még titokban sem számítottak rá? — Három napra hirdettük meg a kecskeméti vá­sárlást. Így tehát ami történt, az nyilvánvalóan ben­nünket is meglepett. Nem tagadom: jólesően. — A kecskeméti tapasztalatok alapján várható-e hasonló feltételű kötvény kibocsátása? — Ezt nem mi, hanem a kötvény kibocsátói dönt­hetik el, annyi azonban bizonyos, hogy rendkívül erős gazdasági háttér kell hozzá. Egyszerre megfi­zetni az összes kamatot és az egész tőkét — erre ma Magyarországon kevesen képesek. Beszélgetésünket egy Adidas-dzsekis férfi méltat­lankodása szakítja meg. — Itt rohangálok másfél millióval Pest és Kecs­kemét között, s mi az eredménye: nincs kötvény. Csörög a telefon: valaki Hatvanból érdeklődik, nekiinduljon-e még az útnak? Pacsi nyugodt hangon fordul a milliomoshoz: — Tudom ajánlani a Volán-Tefu kötvényt, 7 éves lejáratú, 11 százalékos kamatot fizet. — De nem kamatos kamatot! — vág vissza az ez­resekkel fölszerelt. — Viszont a kamatok befektetésével ismét nyer­hető kamat — riposztoz Pacsi Zoltán. Milliomosunk legyint: — Ha akkor még lesz kötvény! Tudja mit, adjon egy köteggel (száz darabot, azaz: egymillió forint értékűt — B. J.) a Volán-Tefuból. Az ÁFB két munkatársnője számolni kezdi a ban- kókötegeket, — Ha már úgyis csak ez van, adjon még húszat — szól közbe az Adidas-dzsekis. Egymillió-kétszázezer forint — két nap alatt ez volt a legnagyobb vásárlás. Utána egymillióval kö­vetkezik egy házaspár, majd 880 ezer a harmadik. Az átlagvásárlók 100—150 ezerért vettek értékpapírt. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, többségében har­mincas éveik közepén járók és jóval hatvan fölöt­ti nyugdíjasok voltak az „átlagvevők". Előbbiek örökségüket igyekeztek jól befektetni, utóbbiak pe­dig hátralevő éveiket szeretnék az életük munkájá- val összegyűjtött vagyonkájukat kamatoztatva biz­tonságosabbá tenni. Akár így — akár úgy: kettős a siker. Jól jártak a vevők, hiszen a ma legeslegjob- ban kamatozó értékpapírt vásárolhatták meg. Jól jár azonban a város közössége is: mai árakon épít­het középiskolát, amiért azonban csak öt év múlva kell fizetnie. Ballal József HAVEROK, BARÁTOK, CIMBORÁK Közösségi kötődéseink MEGÚJULT POSTAPALOTA • Nyolc évtized után újból régi szépségében pompázik a pécsi főposta épülete. A külső felújítást —, amelynek összege 30 millió forint — a posta magasépítési üzeme végezte el. Szinte teljes egészében kicserélték a mázas pirogránit cserepeket. Láthatóvá vált Magyarország régi címere is eredeti szépségében. Közösségi kötődéseink, társas kapcsolataink sűrűjé­ben nyelvünk gazdagon kínálja a választási lehetősége­ket, az árnyalatokat, hiszen értelem és érzelem más és más tartományait foglalja el az öregem, a komám, a pajtás, a haver, a cimbora, a barát, sőt, a kebelbarát ti­tulus. Kérdés azonban: a mindennapi életben létéz- nek-e, élnek-e ezek a — nemcsak nyelvileg jogos! — megkülönböztetések? Bizonyos: sokakban élnek, hatnak. De nem inkább azok-e a többség, akiknek elegendő az üdülőben töltött két hét ah­hoz, hogy harsány komámo- zással búcsúzzanak attól, akit vélhetően nem látnak újra, azoké a többség, akiknek né­hány pohár ital lecsorgása a torkukon mindenkit édesapám­má, puszipajtássá tesz? Miért öregem az a munkahelyi kol­léga, akit futólag látunk, s ho­gyan lett jó barátunk az, akit csupán néhány órája isme­rünk? Könnyen mérnénk, ad­nánk barátságunkat? Vagy ép­pen a fordítottjáról van szó; a tegnapi haver ma pajtás, holnap komám, holnapután vi­szont az a hogyishívják lesz ...? Bonyolult kapcsolatok Közösségi kötelékeinket, tár- • sas kapcsolatainkat átmeneti társadalmunk viszonyai folya­matosan átrendezik, véglege­sen a múlt rossz emlékei kö­zé lökve a kiszolgáltatottság­ra, az alázatosságra, a ranglét­ra mindenhatóságára alapo­zott ismeretségeket. Ma nem számít különlegességnek, ha a hétvégi telken összedugja fe­jét a két szomszéd, mit is, ho­gyan is kellene csinálniuk a makacskodó szivattyúval, bár egyikük tanársegéd az egyete­men, a másik pedig bolti el­adó. Ilyen apró gondok, az asszonyok befőzési módszerei, a gyerekek minden kötöttség­től mentes viszonya azután va­lóban könnyen formál barát- fa Ságot gz ismeretségből, amint örömet szerezhet a gyermek­kori pajtás felbukkanása, a ka­tonacimborával történő vélet­len találkozás a benzinkútnál, az étteremben vagy éppen egy főhatósági értekezleten. Vala­ha volt kapcsolataink soha nem véglegesen elvarrott szá­lai életünk szövedékének, ám ahhoz, hogy egy szál erős le­gyen, folyamatosan jelen le­gyen érzelmeinkben, cseleke­deteinkben, gondolkodásmó­dunkban, nem elég a felszín, a futó csók a nők között, a hátlapogatás, kézszoronga­tás a férfiaknál, a nahát, hívj fel, a jó lenne egyszer össze­jönni családostól. Hisszük, holdudvarként fognak körül bennünket a barátok, ám egy nehéz helyzet, egy új beosz­tás, a nyugdíjba vonulás gyak­ran elég ahhoz, hogy e „bará­tok" — „barátnők” — holnap már csak biccentenek, a házas- társsal üzentessék meg, nem érnek rá, sértett képpel adják vissza a hónapokkal korábban kölcsönkért fúrógépet, a gye­reknek nagyon hiányzó egye­temi jegyzetet vagy éppen a pénzt, amit baráti kölcsön­ként, szigorú titoktartással kér­tek, most viszont azt hírei ik, ahol csak lehet, lelketlen uzso­rásként vasaljuk be rajtuk a tartozást. Ellentmondásos értékrend Közösségi értékrendünk el­lentmondásai, visszásságai hűen tükröződnek úgynevezett for­mális és nem formális, azaz — némi leegyszerűsítéssel — hivatalos és nem hivatalos kap­csolatainkban, amint magán­kapcsolataink összessége, az egyének, a családok, a kis kö­zösségek viszonyrendszerei visszahatnak a közösségi ér­tékrendre. Ingatag terepen jár mindig az ember, amikor má­sokkal — tartósabb, tartós, is­métlődő — kapcsolatba kerül. A bizalmatlanság éppúgy hi­ba, mint az azonnali kitárul­kozás, ám ezt sokkal-sokkal egyszerűbb a türelmes papí­ron rögzíteni, mint a valóság­ban gyakorolni. A valóságban ugyanis léteznek — mint á szerelmek — első pillantásra kialakult barátságok és évti­zedek múltán ellenségekké lett kebelbarátok. Vannak cim­borák, akikből barát lesz, s ha­verok, akikről évek elteltével sem tudunk többet, csupán azt, hogy remekül kezelik a te­kegolyót, ám azt ne higgyük, kapcsolataink nyomtalanul siklanak el életünk felszínén, érintetlenül hagyják egyéni­ségünket...! Valamilyen ha­tása, nyoma, mint a húrhoz érő ujjnak, mindazoknak van, akik rövidebb-hosszabb idő­re a közelünkbe kerültek, az­az beléptek az életünkbe. E rezdülések, nyomok — gazda­godás vagy éppen sebek ké­pében, formájában — semmi­vel sem állnak hátrább a fon­tossági sorrendben, mint a ma­gunk törekvései, szándékai egyéniségünk formálásában. Hi­szen éppen a kettő együtt ad­ja azt a csodálatos — olykor keservesen is csodálatos — kö­zeget, mely társas lénnyé tet­te, teszi az embert, mely egy­máshoz kötődések bonyolult, más és más minőségű, érté­kű, de éppen különbözőségei okán is nélkülözhetetlen lán­cát hozza létre. Az ár: viszonosság Legyen ára barátságunk­nak! A viszonosság. Maka­renko azt írta, „semmiféle ba­rátság nem létezhet kölcsönös tisztelet nélkül”. S valóban ez, az emberi méltóság mindenre kiterjedő tisztelete, a másik helyzetének beleélő megérté­se, a nyitottság a másik iránt az alapja a barátságnak. A szellem nagyjainak barátsá­gát gyakran világhír vette szár­nyaira, barátságok hallhatat­lan műveket teremtettek a tu­dományban éppúgy, mint a művészetekben. Mégis, mert a világ köznapi emberek milliói­ból áll, a köznapian igaz, mély barátságok azok, melyek rop­pant szilárdságú tartókötelei lehetnek — legyenek! — léte­zésünknek; életünknek. M. O. UTAK, TALAJ, NÖVÉNYZET PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Sózzunk vagy ne sózzunk? Bizony régen nem kerekedett akkora sajtóvita arról, hogy sóval jégtelenítsék-e a közutakat, mint a tavalyi kemény té­len. A sajtóvita nem hozott semmi érdemleges eredményt, annak ellenére, hogy megszólaltak benne laikusok, városszé- pítők és környezetvédők, közlekedési és köztisztasági szak­emberek. Jelentkezés zenész tiszthelyettesképzőbe Hazánkban évek óta vizsgál­ják, hogy a közutak téli sózásá­nak milyen következményei lesz­nek a környező mezőgazdasági termelésre, a talajra, s annak víz­készletére. Milyen károsodást szenved az utak mentén a ter­mesztett és természetes növény­zet. A kutatási együttműködés­ben részt vesznek a közúti igaz­gatóságok, a Közlekedéstudomá­nyi Intézet, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kutatóintézetei közül a Botanikai, valamint a Talajtani és az Agrokémiai Ku­tató Intézet. Ez utóbbi intéz­mény vezető kutatója, dr. Mol­nár Endre számolt be a kutatás jelenlegi helyzetéről. Fekete burkolat A téli közúti közlekedésnek legfontosabb feladata az ún. „fe­kete burkolat” előállítása, azaz az úttestre lehullott hó, megfa­gyott jégrétegek eltávolítása a biztonságos közlekedés érdefcé- „ ben. Ezt a feladatot szerte a vi­lágon háromféleképpen oldják meg. Egyfelől a sokak által áhí­tott mechanikai módszerekkel (speciális gépekkel és kézi erő­vel). Ez a módszer munkaigényes, de környezetkímélő. A másik módszer az utak szórása olyan anyagokkal, amelyek mechani­kai úton biztosítják a kerekek nagyobb súrlódását, a csúszásve­szély csökkentésével. Erre a cél­ra többnyire különböző őrlemé­nyeket, homokot és kohósalakot használnak. A módiier hátrá­nya abban van, hogy olvadás után a kiszórt anyagokat nehéz eltávolítani az útról, s a közcsa­tornákat is gyakran eltömítik. A harmadik — és legtöbbet vita­tott módszer — a közutak sózá­sa különböző típusú sókkal. A leggyakrabban alkalmazott só­fajták a magnéziumklorid, a konyhasó és a kalciumklorid, amelyeket sokszor homokival is elkevernek. Külföldi — elsősor­ban nyugat-európai tapasztala­tok szerint — a sózás jelentős károkat okoz az autópályákat övező növényvilágban. Csehszlo­vákiában kedvezőbbek a tapasz­talatok. Itt főként kohósalakot használnak, de a gépjárművek nagy része télen hólánccal közle­kedik. A Szovjetunióban — pél­dául Moszkvában — érdekes módszert alkalmaznak. A lakóte­lepi kazánokból leengedett fá­radt meleg vízzel feltöltött lo­csolókocsik olvasztják el a lehül- lott havat, a vízfelesleget egy második járművel az út szélére, a csatornák közelébe terelik, és csak a visszamaradó vékony jég­réteget tüntetik el a sózással. Tíz tonna kilométerenként Magyarországon egy évben át­lagosan' mintegy 80 000 tonna sót szórnak ki mintegy 8000 kilomé­ternyi útra. Vagyis nem nehéz kiszámítani, egyetlen kilométer­nyi útra 10 tonna só jut. A leggyakrabban alkalmazott konyhasó — jó oldódása folytán — nagy koncentrációban jelent­kezik a talaj felső rétegeiben, s ezáltal megnehezedik a növények tápanyagfelvétele, mivel a talaj- oldatok ozmózisnyomása na­gyobb, mint a sejtben uralkodó. Ezáltal a gyökérnek jelentős szívóerőt kell kifejtenie a táp­anyag- és vízfelvétel érdekében. A magas mésztartalmú talajok­nál különösen káros ez a folya­mat. A nátriumsók itt számos el­változást okoznak a talaj szerke­zetében, mind fizikai, mind víz­gazdálkodási szempontból. A ta­laj felszíne száraz állapotban ki­repedezik, mivel vízáteresztő- képességük csökken. A sóval te­lített agyagtalaj megduzzad, s a mechanikai terhelés hatására könnyen megcsúszhat, ami a közutak esetében különösen ve­szélyes. Sokkal kedvezőbbek a tapasz­talatok a kalciumkloriddal törté­nő sózás esetén. A klorid-ion idő­legesen okoz ugyan nehézsége­ket, ugyanis a felszíni és a ta­lajvizekben feldúsul,, de ez a ké­sőbbi cspadék hatására rövid idő múlva felhígul. (A kalciumklorid költségei tetemesen meghalad­ják a nátriumkloridét.) Megváltozó vegetáció Az NDK-ban nagy mennyiségű magnéziumkloridot használnak fel az utak hómentesítésére. (Az ottani vegyipar mellékterméke­ként nagy mennyiségben olcsón beszerezhető.) Hatásai — miként a nátriumlkloridé — kedvezőtle­nek. Üjabb kutatások feltétele­zik, hogy mindhárom sóféleség a talajban található egyéb vegyüle- tekkel reakcióba lépve a növé­nyek számára toxikus hatású ve- gyület kialakulását eredménye­zik. Az útfelületről a talajba ke­rülő só stresszhelyzetet teremt a növényzet számára. Ez a stressz lehet ozmotikus, a kémhatás vál­tozásából következő, valamint a relatív vízhiány következménye. A sókoncentráció évről évre nö­vekszik, s ezáltal csökken a nö­vények által felvehető vízmeny- nyiség, s csökken a biomassza- termelődés is. A növények a szá­mukra káros anyagokat igyekez­nek kiszűrni. A magas sótarta­lom hatására ez a képességük csökkenhet, s ezáltal még az utaktól távol levő növényekben is megjelenhetnek az üzemanyag égéstermékeiben található káros alkotórészek. Megfigyeltek olyan jelenségeket is, hogy az utak mentén megváltozik a természe­tes vegetáció összetétele, megnő a sótűrő növények száma, a töb­biek pedig fokozatosan kiszorul­nak. Az újabb autópályák építé­sénél a középső növénysáviban már eleve sótűrő növényeket telepíte­nek. Érdekesség, hogy Svájcba a Hortobágyról szállítottak sziki rOészpázsút és vörösrtad rágósén - kesz-magot. További kutatások Sózzunk vagy ne sózzunk? A realitásokat figyelembe kell ven­ni. A sózás hatékony módszer a síkosság ellen. Ez azonban a természeti környezetet, a talajt és a növényzetet károsítja. Ugyanakkor fennáll az igény a nagy felületről történő, gyors hó- és jégmentesítésre. Nyilvánvaló tehát — még jó ideig — kompro­misszumra van szükség az üze­meltetők, a környezetvédelmi szakemberek, a talajtani és a bo­tanikai érdekeket képviselők kö­zött. A sózás általános megszün­tetése. vagy nagymértékű kon- látozása irreális célkitűzés. Ter­mészetvédelmi területek, védett fasorok mentén már ma is kerü­lik a sózást. További kutatásokra van szük­ség a sózás hatására a talajok­ban és a növényzetben bekövet­kező elváltozások vizsgálatára. Ezért az utak mentén ún. minta­területeket jelölnek ki, ahol só­ra különösen érzékeny növénye­ket telepítenek. Ezek időben je­lezhetik a káros folyamatokat. B. M Jelentkezésre hívjuk fel az ál­talános iskolák — különösen a zenei általános iskolák — 8. osz­tályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpályához, és a ze­nész tiszthelyettesi hivatáshoz, s szüleikkel (törvényes képviselő­jükkel) egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befeje­zése után néphadseregünk hiva­tásos zenész tiszthelyetteseiként teljesítenek szolgálatot. A pá­lyázók felvételüket kérhetik: a Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépis­kolájába, amely a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, Bu­dapesten működik. A zenész tiszthelyettesképzés rendje: a tanulmányi idő négy év, tanév kezdete szeptember 1. A felvételi követelményeknek megfelelt tanulók — szülői (gyámhatósági) egyetértés és a szerződés megkötése után — az iskola növendékeiként, a negye­dik évben tiszthelyettes hallgató­ként folytatják szakközépiskolai tanulmányaikat, emellett kato­nai képzésben részesülnek. A ne­gyedik év végén szakközépisko­lai érettségi vizsgát tesznek, és tiszthelyettesi rendfokozatba lép­nek elő. Az ötödik évben — tiszt- helyettesi állományban — to­vábbi 10 hónapos tanfolyamot végeznek, majd a Magyar Nép­hadsereg fúvószenekaraiba nyer­nek beosztást. Az iskolán teljes és ingyenes (kollégiumi elhelye­zés, étkezés, ruházat, tanszer, egészségügyi, kulturális és sport) ellátásban részesülnek: zseb­pénzt, a negyedik tanévben hall­gatói illetményt, valamint — eredményüktől függően — tanul­mányi pótlékot, az ötödik évben tiszthelyettesi illetményt kap­nak. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, a hivatá­sos katonai szolgálatra való egész­ségi alkalmasság és alkati rá­termettség, középiskolai tanul­mányokra, valamint fúvós és ütős hangszeres képzésre való alkalmasság, illetve előképzett­ség, az előírt tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, orosz nyelv, ének és zene, továbbá zeneisko­lásoknál a főtantárgy és szolfézs) osztályzatait figyelembe véve, legalább „jó" tanulmányi ered­mény elérése. A jelentkezés rendje: a pályá­zók a jelentkezési lapokat isko­lájuk igazgatójától szerezhetik be, és kitöltés után azokat az is-, kola útján, a megyei hadkiegészí­tési és területvédelmi parancs­nokság személyügyi (iskoláztatási) osztályán adják le. A pályázók egyidejűleg más középfokú okta­tási intézménybe is jelentkezhet­nek. A tiszthelyettesi iskolai je­lentkezést az általános iskolák­ban rendszeresített továbbtanu­lási nyomtatványra nem kell rá­vezetni. A felvétel rendje: a pályázók a szakközépiskolában március hónapban felvételi vizsgán vesz­nek részt. A felvételi vizsga egészségi, pszichológiai és zenei alkalmassági vizsgálatokból, fi­zikai képességvizsgálatból, vala­mint beszélgetésből áll. Elméle­ti és zenei anyaga megegyezik a zeneművészeti szakközépiskolák követelményeivel. A felvételi vizsgára vinni kell: az iskolai el­lenőrző könyvet, féléves tanul­mányi értesítőt, a hangszeres tu­dást és gyakorlatot bizonyító adatlapot, szaktanári véleményt, a szülők jövedelmére vonatko­zó hivatalos igazolásokat. A fel­vételi döntésről a szakközépisko­la igazgatója a pályázókat írás­ban értesíti. Pályázati határidő: a jelentkezési okmányok beérke­zése az illetékes megyei hadki­egészítési és területvédelmi pa­rancsnokságra január 31.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom