Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
4 6 PETŐFI NÉPE « 1988. január 23. A délutáni napsütés vakítóvá erősödik a hófedte barázdákon. Ameddig a szem ellát a tiszta januári levegőben, mozdulatlan a táj. A jánoshalmi Haladás Tsz határa téli álmát alussza. tendeje dolgozik a szövetkezetben. Több mint másfél évtizedig ült különböző traktorok nyergében. Aztán hét éve pályát módosított. — Már elég volt a zötykölő- désből — mondja. — Nem a munka elől menekültem. Dolgozni itt sem kell kevesebbet. Nyolcvanhat jószágot kell ellátnom, osztott műszakban. Reggel fél ötkor kezdek, s nyolcig-félkilemcig tart „az első menet". Akkor hazaug- rok és „pihenésképpen" rendbe- teszem a háztájit. Délután ■ fél négyre újból itt vagyok, s csak este hétkor fejeződik be a munka. Ennyi feladat elég is egy napra. Sokszor már a Tv-hínadó után elbóbiskolok. Felpörgő ritmus Már lemegy a nap, mire visz- szaérkezünk a szövetkezet központjába. Az ablakokon kiszűrődő fény arról árulkodik, hogy az éntékkönyvelésen még nem értek a mai teendők végére. — Ilyenkor jócskán felpörög a munkánk ritmusa — szól Szepe- siné Anda Jolán, a papírokból felpillantva. — Néha túlórázni is kell. Jó pár esztendeje előfordult, hogy ez idő tájt éjfélekig körmöltünk. Most jobban elő van készítve minden, három könyvelőgép és egy PTA—4000-es komputer is segíti a munkát. Igyekeznünk kell, mert február 12-én lesz az ünnepélyes zárszámadó közgyűlés. Mindenki kíváncsi, milyenek a múlt esztendő eredményei. Annyi már biztos, hogy az 1984-es év nyolcmilliós nyereségét jelentősen sikerült túlszárnyalni. Táskák Békésbe, Baranyába A gazdaság központjában pezsgő élet fogad. Az udvar végében, a bőrdíszműüzemben asszonyok szorgoskodnak. — Csupán időszakosan állunk le — mondta Kosoczki Pong- rácné —, szövetkezetünk vetőmag-előállítással is foglalkozik. Így, ha megérik a búza, a sok kézi munkát igénylő, úgynevezett „idegenelésben” segédkezünk. A fő feladatunk azonban a táskák készítése. Nézem a szorgosan ténykedőket. Egy ősz hajú asszony széles asztal fölé hajolva hatalmas bőrt darabol méretre. Hátrább néhá- nyan halkan zümmögő gépek fölé hajolva apró női divattáskák oldalát varrják össze bámulatos gyorsasággal. — Évente harminc-negyven- ezer darab különböző táskát gyártunk — folytatja Kosoczki- né. — Ez nem kevés, hiszen ősz- szesen harmincötén vagyunk. Táskáinkat a Szigma, a Bácsker és különböző áfészek vásárolják meg a megyében. De jut belőlük Csongrádra, Tolnába, Békésbe és Baranyába is. Nemrég az egyik szomszédom megállított az utcán: ,,E1 kellett mennem Dombóvárra, hogy megvehessem az autóstáskátokat." Az tény, hogy nem a raktárunknak gyártunk. Hajsza az alkatrészek után A melléküzemi látogatás után az irodában Kiss Zmre.tsz-elnök tájékoztatóját hallgatom: — Az év minden időszakának megvannak a maga feladatai. • A szakosított szarvasmarhatelepen ilyenkor még nehezebb a munka. • Az érték, könyvelésen Németh Sándor főkönyvelő irányításával Pleck Gyuláné. Szepesiné Anda Jolán és Fenyvesi Mlhályné vonja meg az elmúlt év mérlegét. volna novemberben, azt most kell megvásárolni a készletek behatárolása miatt. Hasonló cipőben jár persze minden tsz. Erre a nagy rohamra a kereskedelem nincs felkészülve. Az ipar sem időszakosan termel. így aztán „létrejönnek” hiánycikkek is. A szakosított tehenészeti telepen a négyszázharminc tehén szintén folyamatos gondoskodást igényel. Itt télen sem lehet lazítani. — Nemhogy lazítani nem lehet, hanem talán még keményebb a munka az ilyen időben — igazít ki Zámbó József állat- gondozó —, a széna, a szalma egy kis nedvességet kap és rögtön összefagy. Bizony sokkal nehezebb mozgatni. A többi évszakban a tehenek többet vannak kint a szabadban, karámban, s kevesebbet kell almozni is. Zámbó azok közé tartozik, akiken nem látszik a kor. A jókötésű gondozó már huszonkét eszgondjai. Kétségtelen, a kívülálló számára leglátványosabb ágazatunk, a'növénytermesztés most rövid időre pihenni kényszerül. Annál több a tennivaló a gépműhelyekben. Gépeinket, eszközeinket most van időnk felkészíteni a tavaszi „bevetésre”. Sajnos ez nem megy simán. A felhalmozási adó miatt az anyagbeszerzőnk most rohangál alkatrészek után. Amit megvehettünk ZSÚFOLT NAPOK Zárszámadás előtt a jánoshalmi Haladás Tsz-ben e Kelendők a bőrdíszműüzem termékei. A folyosó végén nagyobb irodában, a tárgyalóasztal körül, egy másik négytagú stáb hajol a papírrengeteg fölé. Ez a team szintén átvizsgálja a nyolcvanötös évet. Elemeznek, számolgatnak, vitatkoznak, ök már az idei és a jövő esztendők feladatait tervezik. Gaál Béla A JÖVŐBEN IS Kombinatív energiastratégia Meglehet, manapság könnyebben válaszol a tervezőnek arra a kérdésére a házát építtető ember, hogy hány négyzetméteresek legyenek a szobák, mint arra, hogy mivel is alkarja majd fűteni a lakóházát? A kínálat ugyan nem csekély: gázzal, olajjal, villanynyal és persze szénnel is üzemeltetheti a kályhákat, a központi fűtés kazánját a majdani tulajdonos. Ám, ha számol és a jövőt tervezi, akkor nincs könnyű dolga. Dönthet úgy, ihogy a legdrágábbat választja, s úgy, hogy a tiszta és kényelmes gázt veszi majd igénybe — ha a körülmények lehetővé teszik persze. És számíthat úgy is, hogy inkább dolgozik naponta egy kicsit többet, s megrakja a kályhát, a kazánt szénnel, minekután az még mindig olcsóbb a többi tüzelőanyagnál. Az utóbbi idők szénellátási gondjai ismeretében azonban mégsem hoz könnyen ilyen döntést a házépítő. A szén felértékelődése Nincs elég szilárd tüzelőanyag az országban? Képtelenség többet termelni? Mi hát az oka annak, hogy az utóbbi időben nehezen jut el a szén a lakossághoz, sőt a hiányt a drága importtal kell csökkenteni, megszüntetni? Jószerivel még azok sem hitték el, hogy a bányák nem teljesítik kötelezettségeiket, akik az ősszel napokon ót sorban állva hiába várakoztak a tüzép-telepek előtt. 1985-ben is felszínre hozták a tervezett mennyiséget a bányászok, nem is akármilyen áron. Ügy, hogy a föld alatt dolgozók számára gyakorlatilag megszűntek a szabadnapok, a túlmunka lényegesen több volt, mint bármely más iparágban. A lakossági szénigény azonban jelenleg is eléri a hétmillió tonnát. Ezt a mennyiséget a mélyművelésű bányák nem tudták a felszínre küldeni. Ezekből a föld alatti üzemekből lakossági és ipari célokra tizenhatmillió tonnát, az úgynevezett peremi művelésből 1,4 milliót, a külfejtésekből pedig 6,6 millió tonna szenet képesek kitermelni a bányászok. Vagyis nerrt keveset, de — a jelenlegi feltételek között — mégsem eleget. Amit kár eltüzelni Hamis kép lenne, ha azt állítanánk, hogy csak mostanában döbbentünk rá: a huszon- négymilliós széntermelés nem fedezi szükségleteinket. Előzmény: a hatvanas évek végén még borúlátó képünk volt a szén jövőjéről. Majd csak nagysokára változtattunk nézetünkön. A most befejeződött tervidőszak már a szén felértékelődésének jegyében indult. Az emlékezetes tanácskozásra, a XX. közgazdász-vándorgyűlésre nem véletlenül került sor éppen 1981-ben és éppen Tatabányán. A hazai természeti erőforrások hasznosításáról mondták el véleményüket a szakemberek. Akkor is elhangzott: a szén nem közönséges piaci termék, hanem stratégiai cikk, órát ilyenformán nem egyedül a piaci tényezők határozzák meg. Ezt a szabályozásnak figyelembe kell venni, s a bővített újratermeléshez szükség van állami segítségre is. Még mindig 1981. Akkor is elhangzott: nem mellékes a szükségletek szerkezetének változása sem. Például a szénbányászat fejlesztésében meghatározó, hogy az 1990-es évekig a pótlólagos villamosenergia-szükséglet 50 százalékát szén-, a másik öbven százalékát atomerőművekből fogjuk kielégíteni. Évek óta napirenden szerepel a racionálisabb, gazdaságosabb energiafelhasználási program. Az, hogy a népgazdaság számára mind több értéket állítsanak elő a különböző energiahordozók, s ilyenformán nem mindegy, hogy eltüzeljük-e a legértékesebb szénhidrogéneket, vagy árut hozunk létre belőlük. Ha jól értékesíthető továbbfeldolgozott gyártmánnyá válik az olaj, a földgáz, akkor persze a fűtést, az energianyerést más anyagokból kell megoldani. Például a szénből, úgy, hogy a természeti adottságainkat jobban kihasználjuk, s több szilárd tüzelőanyagot hozunk a felszínire, illetve felhasználását számottevően gazdaságosabbá tesszük. Ezt a kombinatív energiastratégiát persze nem elég csak elhatározni. A végrehajtásnak több alfejezete van — egyikről sem feledkezhetünk meg. Kormányprogram szól arról, hogy hatékonyabban csökkentsük a gazdaság anyagfelhaszinálását. Ezzel ugyanis alapvetően mérsékelhető maga az energiaszükséglet is. Döntő, hogy még intenzívebben folytatódjék az ipari technológiák energetikai korszerűsítése, mert ezáltal a fajlagos energiafogyasztás válhat kedvezőbbé. Nagy kincs Természetesen alapvető fontosságú a termelési szerkezet változtatása. 1985-ben az összes energiafogyasztás lényegében a tervek szerint alakult — ha csak a számokat nézzük. De az adatok hátterében az van, hogy az energiagazdálkodás hatásfoka nem javult, s az év eleji túlfogyasztást a gazdaság tervezettől elmaradt teljesítménye „ellensúlyozta”. A VII. ötéves tervben éppen hogy nem erre van szükség ... Való igaz, a szénbányászat nagyobb teljesítménye érdekében beruházásra, .több pénzre van igény. Olyan forintokra, melyek nagy részét éppen az iparnak kell előteremtenie. A harminc-harmincegy millió tonna kibá- nyászásához technikai fejlesztésbe, a lignit brikettálására, a szénerőművek korszerűsítésére van szükség — de természetesen elsősorban a bányászkodás személyi feltételeinek mielöibbi jobbítására. Ha mindez megteremtődik, akkor valóban több földgáz jut ipari feldolgozásra, nagyobb árualap létrehozására, valamint a lakossági földgázprogram folytatására. A gazdaságosabb szénhidrogén-hasznosítás haszonélvezője természetesen az egész népgazdaság, s persze az ipar maga, amely előzőleg jórészt megteremtette a szénbányászat fejlesztésének, a kombinatív energiastratégia gyorsabb megvalósításának anyagi feltételeit. A VII. ötéves terv kezdetén még elgondolásokról, számításokról, megalapozott előrejelzésekről lehet csak beszélni. Az azonban tény, hogy választásunk, másfelé is vezető utunk nemigen akad. Az energia olyan kincs, amellyel csak jó gazda módjára bánhatunk: otthon a háztartásban és a munkahelyen egyaránt... G. L. iRÁNYJELZÖi A gyalogosok védelmére Országos program Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács erre az esztendőre programot dolgozott ki a gyalogosközlekedés biztonságának megjavításáért. Miért volt erre szükség? A közúti közlekedés biztonságának alapvető problémája a gyalogosok elütésének magas részaránya. Tíz évet elemezve kitűnt, hogy az összes személyi sé- rüléses baleseteknek mintegy 30 százaléka a gyalogosokat érinti. Ez a fejlett motorizációval rendelkező országokban 15—20 százalékos. Ismeretes, hogy a balesetek következtében elhunytak száma hazánkban más országok adataival összehasonlítva rendkívül magas, de ennél is megdöbbentőbb, hogy a meghaltak 40 százaléka gyalogosként vett részt a közlekedésben. Nem megnyugtató, de az összehasonlításhoz szükséges, hogy a többi résztvevők halálozási aránya ennél jóval alacsonyabb. A személygépkocsi-vezetők 13, a motorkerékpár-vezetők 6, a kerékpárosok 14, az utasok 18 százaléka halt meg közlekedési szerencsétlenség következtében. A fejlett országokban az elhunyt gyalogosok aránya 20 százalék körül van. Kedvezőtlen, hogy a vizsgált tíz év alatt másfélszeresére emelkedett a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken bekövetkezett gázolások száma, és sajnálatos módon, ugrásszerűen növekedett a gyermekbalesetek száma is. Csupán egyetlen adat: 6 éves korig kétszeresére, a 7—14 év közötti korosztálynál háromszorosára nőtt a szerencsétlenségek aránya. A gyalogosbalesetek zömét, mintegy 60 százalékát maguk a gyalogosok okozzák, az úttestre történő vigyázatlan, hirtelen lelépés- sel, figyelmetlen áthaladással. A humanitás vezérelte tehát az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsot, és természetesen a megyei közlekedésbiztonsági tanácsot, hogy ebben az évben ezt a programot, mármint a gyalogosok védelmét, megvalósítsa. Ezért széles körű szervezőmunkával vállalatoknál, intézményeknél, társadalmi szervezeteknél aktívahálózatot hoznak létre" s olyan foglalkozásokat szerveznek, amelyek a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályokat ismertetik, mélyítik el. Már az óvodában, az iskolában megismertetik a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek szerepét, helyes értelmezését, a gyalogosok magatartását és biztonságos átkelési módjának végrehajtását. Ugyanilyen Oktatást tartanak — kapcsolódva a munkavédelmi oktatáshoz — az üzemekben, vállalatoknál, de itt már vetélkedősorozatra is sor kerül. Eljutnak az aktívák az időskorúakhoz, az öregek otthonaiba, a szociális otthonokba, s természetesen a járművezetőkhöz is. A rendőri szervek a program egész ideje alatt ellenőrzik a gyalogos-átkelőhelyeket és természetesen nemcsak a gépjárművezetőket, hanem a gyalogosokat is figyelmeztetik, ha szükséges, büntetik is. Ügy tűnik, hogy az OKBT ez évi programjának végrehajtása, a széles körű társadalmi összefogás lehetővé teszi a gyalogosbalesetek számának csökkenését. Autózás csúszós, jeges úton Minden járművezető a csúszós, jeges útop fékezésből. Útjainkon az első fagyok már az ősz végi éjszakai lehűlésekkel megjelennek. Az út állapotának ismerete egyetlen évszakban sem olyan fontos, mint (télen. A jég hirtelen képződik, és sok meglepetést okoz a járművezetőnek. Az úttest jeges felületét sokszor eltakarja a hó. Különösen kedveznék a jégkép- ződésnek a hidak és az utak alatt húzódó messziről észrevehetetlen vízáteresztő csatornák. A gépkocsivezető ezekét csak akkor veszi észre, amikor már rajtuk hálád. Pedig ezeken a hidakon az erősebb széljáirás hamarabb létrehozza a jeget, mint a föld, melegét itiartó útfelületen. Tavasszal pedig éppen fordítva van: az utak még ja/vábain tartják a téli fagyot, amikor a hidakon már megolvad a jégpáncél. Még nagydbb mértékben mutatkoznak ezek a megváltozott út- v:szonyok a vasúti és a • folyami hidakon, lahdl a vízpára és a mozdonyfüst lecsapódása fökoz- za a jégképződéit, illetőleg a felület nedvesedését. A legtöbb helyen semmi sem jelzi ezeket a veszélyeket. Ha baleset történik, ezt a vezető „figyelmetlenségének” tulajdonítják. pedig a legjobb gépkocsivezető lassítania, ha idejében megtudná, hogy jeges út következik. Egy pszichológus hat éven át folytatott balesetkutatásainak eredményei között az első helyen en/liíti azt a felismerést, hogy a figyelmeztető tábláknak nagyon fontos szerepük van a közlekedési biztonság megőrzésében.. E ■táblák mégsem mindig töltik be teljesen azt a szerepet, amelyre hivatottak. Miért nem? Azért mert a legnagyobb hőségben is ott állnak az úít mentén, és „figyelmeztetik” a gépkocsivezetőt a jég-, a csúszásveszélyre. Ha pedig a vezető egész éven át azt látja, hogy „hiába” áll ott az a tábla, akkor télen sem veszi komolyan a figyelmeztetést, és a felhívás esetleg épp akkor, amikor nagyon is időszerű volna, hatástalanná válik. Milyen technikai módok vannak arra. hogy elhárítsuk a havas, jeges úton való csúszás veszélyeit? Kezdetben volt olyan elgondolás, hogy a jégpáncélt az úttestbe beépített fűtőberendezésekkel kell megolvasztani. Az ezzel kapcsolatos kísérletezést azonban abba kellett hagyni költségessége miatt. Nem maradt már hátra, mint hogy a fékberendezés üzembiztonságát fokozzák. Napjainkban — úgy látszik — eredményesen sikerül megvalósítani a „csúszásmentes fékezést”. Az új fékezési rendszer megszünteti azt a csúszást, amely abból ered, hogy a kerekek nem forognak, „leblokkolnak”. Ez az úgynevezett „pánikstopkor” alkalmazott kemény fékezés jellemző következménye, de köny- nyed fékezéskor is előfordul, ha síkos az útfelület. A korszerű kocsikban ma már megtalálható csúszásgátló berendezés arra szolgál, hogy megakadályozza a kerékek blokkolását, illetőleg — ha ez bekövetkeznék — nyomban megindítsa, a kerekek forgását. VETÉLKEDŐ PLAKÁTRÓL Közlekedésbiztonsági Híradó Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autó- Motor ebben az évben új mozgalmat Indít Közlekedésbiztonsági Híradó címmel. Plakáton kívül tesztanyagokat adnak ki munkahelyi vetélkedősorozat lebonyolításához. Ezek a kérdések a plakátokon levő röplapok segítségével fejthe- tőik meg. A megfejtéseket minden hónap 20-ig az Autó- Motor közönségszolgálat címére — Budapest 1400 Pf.: 1. — kell eljuttatni. Az Autó-Motor az előző hónap kérdéseinek helyes megfejtését és a nyertesek nevét közli, a díjakat pedig a megyei KBT küldi el. Egy év múlva, 1987 januárjában az összes helyes megfejtő részt vesz a fődíjak sorsolásában, ahol igen értékes nyereményeket adnak át. Ezzel egyidejűleg a Közlekedésbiztonsági Híradók gondozói, terjesztői között 30 ezer forint értékben tárgyjutalmakat sorsolnak ki. Ezeket a híradókat a megye valamennyi munkahelyén elhelyezik, s a megyei közlekedésbiztonsági tanács gondoskodik arról, hogy a plakátokon levő röplapokat rendszeresen cseréljék.
