Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-20 / 272. szám
1985. november 2«. * PETŐFI NÉPE * 5 KOVÁCS LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A küzdelem etikája Kovács j László festő- és fotóművész Szeremlén született, 1940-ben. Előbb földrajzrajz szakos általános iskolai, majd művészi rajz, ábrázoló geometria, valamint művészettörténet tanári szakos diplomát szerzett. 1974-től tagja a* Művészeti Alapnak, 1982-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Jelenleg az Eötvös József Tanítóképző Főiskola docense. 1959-től rendszeres kiállító. Mindkét területen számos önálló és kamarakiállítással jelentkezett. Jelenleg a bajai Ortutay Gyula Általános Művelődési Központban látható tárlata, amelyen fotóit, festményeit és grafikáit tárja közszemlére. • Kovács László: öregasszony — Szinte minden képen feltűnik a falu, Szeremle. — Ott születtem, ott éltem 15 éves koromig. Annyira megszerettem, hogy oda szeretnék hazaimenni minden nap... — Alkotásain fontos szerepet tulajdonít a magyarság kérdésének is. Miért? — A civilizált világ igyekszik a modern élet adta követelményekkel lépést tartani. Természetesen igény van a „gyökerek” keresésére is, de úgy érzem, hogy ebben még többet kell tenni. A kultúrák országok közötti szabadabb áramlása következtében a miénk eklaktikusaibb lett. Sikkesebb manapság franciának látszani, mint a mi hagyományainkat 'követni. Szeretném elhitetni mindenkivel, ihogy magyar vagyok, ezért a nemzeti karakter megőrzésében, a hagyományok mentéséiben keresek magamnak feladatokat. — Hogyan alakult a kapcsolata a népi kultúrával? — Szüleim családjában voltak földművesek, zsellérek, molnárok és halászok is. Elevenen élnek bennem különböző népszokások emlékei, körülvevő tárgyak hangulatai. Belém ivódott a felszabadulás előtti időket idéző utcák, házak arányrendszere. — Képeire a sötét, megfontolt színek, nyugodt, egyszerű formák jellemzőek és az ezek sugallta, időnként balladisztikusan drámai hangvétel. Milyen élményekből ered ez? — Azt hiszem abból, hogy komolyan veszem a dolgaimat. Az emberi cselekvést végtelenül tisztelem, és annak humánus értékelését tartom a legfontosabbnak. Ez időnként válságba sodor, de megéri, mert mindig megtisztulást eredményez. — Ügy látom, hogy képein a drámaiságot nem az egymással, hanem a világgal, a sorssal szembenálló ember konfliktusa adja. Egyik-másik képen mintha feloldhatatlan átok súlya nyomasztaná az embereket. A sorsszerűségnek, a világnak való kiszolgáltatottságnak az ilyen értelmezése, ábrázolása milyen emlékekből ered? — Én az idős emberekkel' érzem magam rokonságban. Azok-imn y.gr .nwiraiaui-usoyi e JVögoa kai, akik magukra maradtak. Sok idős ember volt rokonaim között. Láttam, hogy magányuk elkerülhetetlen. Vannak az életnek olyan törvényszerűségei, melyek meg- változtafhatatlanok. De ebbe mégsem lehet belenyugodni ... Én az igazat és a jót tartom a legfőbb értéknek, és nem a szépet. Nagy művészetnek pedig a/zt, amelyben rejtett optimizmus található. Az ember nagyságát, jelentőségét abban látom, hogy elfogadja a sors kihívását és keménységgel végigküzd!. — Azt hiszem, az etikusan gondolkodó ember igazi etikája a tanítás. Milyen kapcsolat van a művészi magatartás és a tanítás között? — Az alkotás és a befogadó kapcsolatának a szélesítésére nagy szükség van és lesz. Úgy hiszem, hogy az alkotó embernek nemcsak az alkotás létrehozása kell, hogy célja legyen, hanem annak eljuttatása a közönséghez, hiszen a művészet csak a befogadás által nyerhet érteimet. Agócs Imre _"f c m fi ti I Tr>0'tr?''‘CTV*:»Pr> AZ ORSZÁGBAN ELSŐKÉNT Diákegyesület Baján Nevezetes dátum a bajai fiataloknak: 1985. szeptember 9. Ekkor alakult meg — az országban elsőként! — a diákegyesület. Elnöke: Bajnai Gordon, a III. Béla Gimnázium végzős növendéke, titkára: Németh Gabriella népművelő. Nincs még állandó helyük, a város különböző intézményeinek helyiségeiben tartják programjaikat, összejöveteleiket. Legtöbbször a József Attila Művelődési Központban jönnek össze, itt van a főhadiszállásuk. Németh Gabriella itt várja az érdeklődőket, ő főállásban szervezi a műsorokat, intézi ügyes-bajos dolgaikat. Honnan származik az ötlet? A városi KISZ-bizottság, a művelődési központ is felvetette: kellene egy hely, ahol az iskola után találnának szervezett elfoglaltságot a fiatalok. Nemcsak szórakoznának, ismerkednének, hanem ismereteket gyűjthetnének, szakkörökbe járhatnának. No nem mintha az iskolában erre nem lenne mód... A diákegyesület másfajta „menüt” állított össze ... S itt a város gimnáziumaiban, szakközépiskoláiban, szakmunkás- képzőiben tanulók találkoznak. De felnőttek is tagjai lehetnek az egyesületnek, erre van is példa. A tagsági díj ötven forint, a dolgozóknak száz. Mi az a másfajta „menü”? Az elmúlt hónapban a Bajai Műsor is közreadta felhívásaikat: néptáncosok, zenebarátok, a képzőművészet- és irodalomkedvelők jelentkezését várják. Népszerű lehet az idegen nyelvi stúdió, és a számítástechnika is sokakat vonz. Egyetemi, főiskolai előkészítőket szerveznek. Fotó-, video-,, turisztikai és filmklubot hoznak létre. A városszépítők szintén találnak közösséget. A gyakorlati tudnivalókra áhítozóknak gépjárművezetői oktatás, szabás-varrás, tánc, kötő-, famegmunkáló tanfolyam indul. Mindezek diákoknak. S új formában: egyesületben. Vajon kedvező visszhangra talál majd a ba- jaiak kezdeményezése? Ez most még nem dönthető el. Az ötlet jó, bár nem éppen újkeletű. A klubokban hajdanán ugyanezt tették: összejöttek a fiatalok, a KISZ-esek, s együtt töltötték az időt. Ráadásul olykor-olykor még hasznos előadást is hallgattak, a szakkör, tanfolyam sem maradt el. Most ugyanez a program, csak a név más. Azért bizakodjunk: így is teremtődhet közösség, mindegy, milyen elnevezéssel. —k —r Vaskút mesél és énekel Dr. SohwaLm Pál néprajzi tárgyú negyedik könyve, Vaskút mesél és énekel címmel jelent meg. A monográfiát meghalt és még élő vaskúti földijeinek ajánljas akik ezeknek a kulturális kincseknek hordozói voltak és még ma is azok. A bevezetőből megtudhatjuk, hogy a szerző 1975 óta folytat igen intenzíven néprajzi kutatómunkát, nemcsak Vaskúton, hanem az egész országban: a Bácskában, Tolnában, Baranyában, az osztrák és a román határ menti településeken, Tatán és környékén, a Bakonyiban, vagyis ahol német nemzetiségiek laknak. Magnóra felvesz mindent, amit az idős emberektől hall: népmesét, népmondát, népdalt, vidám falusi történeteket, gyermekmondókákat és dalokat, a ráolvasókat, babonákat. Sőt, a temetők •sírfeliratairól' sem feledkezik meg. A Schwalim-házaspárnál a tíz év alatt óriási néprajzi anyag halmozódott fel. Ennek több kötetet kitevő részét már fel is dolgozták. A szerző felesége ének—zene szakos középiskolai tanár, ő készíti a népdalok és a táncok kottáit. A gyűjtőu'tak során Schwalm Pál fényképezőgépe sok templomot, régi kápolnát, már elhagyott átszáll keresztet, régi temetőrészletet, szép népviseleteket és markáns arcokat örökít meg, A következő fejezetben röviden megírja a falu történetét egy 1400-as okiratban szereplő „Bach- kutha”-tól egészen a mai napig. A népdalok nagy részét még a 18. században hozták magukkal a német bevándorlók. De a szerző talált Bátaszékan és Szűrön olyan énekeket, amelyek a vasfcútiiakról szólnak. A két világháború között Vaskút ízes káposztájáról volt „messze földön” híres. Az itt élő parasztok lovas szekérrel még Baranya és Tolna legtávolabb zugába is elvitték termékeiket. Az említett két ének ezeket a „káposztás” parasztembereket csipkedi 'meg: szeretnek a kocsmában enni-inni, zene melietf jókat mulatni, de nem fizetnek szívesen. A szerző felkutatott olyan .régi énekeket is, amelyeket még anyai nagyanyja, Helena Stehli énekelt neki gyermekkorában. A dalok között vannak, amelyek a magyar és a német nép köziti kulturális kölcsönhatást igazolják; özv. Krix Julianna Petőfi Távolból című költeményét „igazi német népdal”-ként énekelte. L Szépszámú népmesét is közöl ez a könyv.' Egy részük a német őshaza mesekincsére vezethető visz- sza — természetesen rövidítve és átalakítva. Hiszen a mese sosincs készen, a szóbeli továbbadás során mindig változik. Schwalm Pál évekkel ezelőtt Drezdába repült 90 éves anyjához, hogy a Genovéváról szóló szomorú mesét, amit gyermekként hallott először a maga szépségében, hitelesen leírhassa. Néhány mese Grimmre vezethető .vissza, így a brémai városi muzsikusokról szóló egy variáns is eljutott Vaskútra. iki tudja már, milyen utakon. Néhány népmondának itt is megvan a még elhihető mondái magja. Vaskút neve egy vasból készült ’kútra utal, amelyet a török elől eltemették. Azóta sem találják. A falu déli részén levő kerek dombokat (RontI Hiwi, Runde Hügel) a törökök sapkájukkal hordták össze, hogy ittlétüknek emléket állítsanak. Megtudhatjuk továbbá, hogy a település északi része: Kakas vár, egy igen erős Kakas nevű embertől kapta a nevét. A családi mondák egyes családok gazdagságának eredetét mesélik el. A gyerekeknek szóló rész igen sok szép dalt, mondókát, játékot ad közre, amelyeket a német nemzetiségi óvodákban az óvónők jól használhatnának. A dialektusban is összegyűjtött közmondások sok paraszti (bölcsességet hoznak a félszínre. A falusi német lakosság is biztosan élvezettel olvassa majd a vidám falusi történeteket, legtöbbször a vasikúti német nyelvjárásban elbeszélve. A továbbiakból megtudjuk, milyen volt Vastartón régen az eljegyzés, a lakodalom, a keresztelő és a temetés. A szerző az utóbbiakba beépítette a már szinte feledésbe ment régi, illetve ősrégi énekeket és táncokat. Az „Újévtől szilveszterig'' című részből megtudjuk, hogyan zajlott le a karácsony, a disznóvágás, a kukonicafosztás, a fonó, és milyen dalokat énekeltek szilveszterkor, újévkor. Ez a fejezet időrendi sorrendben az ember egész évi munkáját és szórakozását mutatja be. A Függelékben többek között Schwalm Pál három saját írását olvashatjuk. Közülük az Apám című, kétségkívül a legszebb. Végtelen finom és reális vonásokkal rajzolja meg szeretett apja életét, akinek csak nagyon kevés jó és szép jutott. A Petróleumlámpa a szerző gimnazistakorát idézi, elmeséli, hogyan tanult esténként a meleg kemencének dőlve az ablaktalan, földes szobában. Unokáimnak: Katinak, Gábornak című írásában elmeséli a szerző, milyen is volt régen az ő karácsonya. Dr. Schwalm Pálnak 1979-ben jelent még sokévi gyűjtőmunka eredményeképpen „A vaskúti németek tájszólásának szótára”, 1980-ban pedig ennek a dialektusnak a teljes nyelvtana, Itt említjük meg, hogy a két világháború között igen sok tanárjelölt dolgozta fel egy-egy falu hangtanát, de egy dialektus teljes nyelvtanának megírására eddig senki sem vállalkozott. A Dorfgeschichten („Ezen nevetnek svábjaink.”) 1981-ben jelent meg, s külön érdeme, hogy különböző hazai német nyelvjárásban közli a vidám falusi történeteket. Persze, igencsak képzett germanistának kell lennie annak, aki ebben a könyvben a hajósi, igazi sváb nyelvjárást megérti. Dr. Gál Zoltán . KÉPERNYŐ 383-122 A Tessék választani Ht választanám, ha megkérdeznének. Bizonyíthatatlan, mégis megkockáztatom: többen figyeltek oda pénteken este a Hóit lelkek tévéjátékra, mint ha előzetes közönségszavazatok nélkül került volna a képernyőre. Jó öltilelt telhet a Tessék választani ! Először bosszantott. Mindent el tudunk ron/táni. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen filmekkel kapcsolták össze András Ferenc Veri az ördög a féleségét című filmjét. Felelősséggel mondhatom: ez a kitűnő vígjáték az utóbbi évtized egyik legmulatságosabb, legszínvonalaslahb miagyar filmje. Hand flWmvSgjáitékainkban szokások bugyútaságok nélkül csiklandozza nevetői,zmaiinkat, Igencsak elgondolkoztat örökölt, újjáéledt, és napjainkban teremtődött fonákságaink leleplezésével. Tudtommal több díjjal ds jutalmazták alkotóját. Nos, akkor két könnyebb fajsúlyú, szokványos humorú, sablonos mestermunkával! Versengett a tévénézők kegyeiért. Csúfosan alulmaradt a népszerűségi vetélkedőn. Tanult ebből az esetből is' a műsorszerkesztőség, és újabban egynemű, hasonló jellegű műalkotásokait kínál választásra. Művelődéfsszociiollógiuisok kellő adat birtokában bizonyára elemzik majd a Tessék vá|lasatani! közönségszavazataiból kiolvasható törvényszer ű ségeket. Annyi már most megállapítható, hogy — mint jegyzetem elején utaltam erre — a figyelemfelkeltés kitűnő módszere a közönség élgon- dolkoztatáéa. Ez a legfontosabb! Ha csak egy pillanatra is felidézi, vagy megpróbálja felidézni minden tévénéző a választásra ajánlott filméket, már kifizetődött az előkészítés többletmunkája. A képernyő elé telepedve pedig azt latolgatja: miért tárcsázták Oly sdfcan — ecetünkben — a 383-m-öt. Arról nem is szólva, hogy az igazán értéket: alkotások másodszorra többet adnák a nyitott, fogékony nézőnek, hallgatónak, minit elsőié, amikor a történét allaku- lása gyűrűzi el figyelmét. Ha tőlem függne, egyszer csinálnék egy nagy kísérletet! Levetíteném mind a három ajánlott műsort, és megkérném, a tisztelt előfizetőket, hogy utólag is szavazzanak. .Vajon, hányán maradnániak mjeg eredeti állásfoglalásuk melMett? Az biztos, hogy a pénteken, vetített Holt lelkek á megvalósítás némi keresettségéi elleniére utólag is sok szavazatot kapna. H. N. /? ) A szekrényben azonban * valóban megtalálták a kardot. — Hihetetlen. Hát ez hihetetlen, elvtársak — sápadozott az igazgató, miközben Pataki szakértő pillantások kíséretében, magasan a lámpa közelébe tartva mustrálta a kardot. — Rendőri díszkard! A horthysta időkből! — jelentette ki rövid idő elteltével, majd leengedte a kardot, és kérdően nézett a többiekre, hogy vajon nekik mi a véleményük, De azok nem szóltak. Hosszan néztek maguk elé, mintha az olajozott padlón keresnék a választ. Aztán Vörös, aki már resteilte a hosszú hallgatást, tömören csak ennyit mondott: .— Az! — és újabb töprengő hallgatás következett. — De hogy kerülhetett ide? — törte meg a idet az igazgató, ; r. szorongatva a nagykapu kulcsát. — Azt már tudjuk. De ami fontosabb, hogy hogyan kerülhetett oda, ahonnan ide került? — s Pataki /■ :készve leste, hogy vajon társai értik-e, bírják-e követni ezt a csavaros észjárást? — Gyerünk! — vezényelt . a rendőr, s kaszáló kézmozdulattal ntett a többieknek, majd odaveette az igazgatónak, hogy a karót természetesen azonnal elkobozzák, és az ügyről senkinek ne szóljon. , — Természetesen! — rebegte az igazgató, és kiengedte a három embert, majd bezárta a kaput. i Amikor magukra maradtak, Karsaiék nem tudták pontosan, hogy most mit is csináljanak, hová menjenek. — Én azt javaslom, adjunk neki időt a gondolkodásra, ugyanakkor azért sejtse is, miről van szó — suttogta két társának Vörös Ferenc, mint aki nagy tapasztalattal rendelkezik az ilyen ügyekben. Pataki mélységesen egyetértett a javaslattal, és sajnálta, hogy ez w megoldás nem neki jutott eszébe. Viszont nem volt meggyőződve arról, hogy pontosan mire gondol Vörös. — Hogyan érted 'ezt, elvtársam? — kérdezett a részletekre a rendőr, aki ebben a pillanatban megállt egy eperfa alatt. A lomb megszűrte a fölötte pislákoló gyönge villanykörte fényét, s így majdnem egészen sötétben voltak— Hát úgy, hogy elmegyünk hozzá, mármint Gurgyához, aki meglátja nálunk a kardot, azonnal kapcsolni fog, hogy valamire rájöttünk. Ugyanakkor felszólítjuk, hogy reggel nyolckor jelentkezzék bővebb kihallgatás céljából a rendőrségen. Ha reggelre megszökik, vagy felaikaszt- ja magát, feltétlenül igazunk van: horthysta rendőr ivóit, vagyis ellenség. Ha eljön a Rendőrségre, vallatóra fogjuk, s ott bizonyosodik be oz igazság. Értve vagyok? — kérdezte Vörös változatlanul suttogva ejtve ki a szavakat. A tervet elfogadta a rendőr és a párttitkár is, és nagy /egyetértésben, de nem kevés belső izgalommal kanyarodtak be a ,templom melletti bal oldali utcába. — Mán nekem a neve is gyanús! Mi az, hogy Gurgya? — töprengett hangosan Pataki, de még nagyobb gyanú ébredt benne, s ezt azonnal ki is mondta: w— Nem német ez? Mán úgy értve, hogy fasiszta! — Itt most mái1 minden lehetséges! — táplálta a gyanút Vörös, majd, hogy nyomatékot adjon szavainak, figyelmeztette a többieket, hogy mit gondolnak, vajön kiket vettek fel a horthysta Rendőrséghez annak idején. Csakis azokat, akik kommunistaellenesek voltak. — A pártba nem akart befurakodni ez a Gurgya? — fordult Kársaihoz a rendőr. — Nahiszen, csak azt próbálta volna meg! — jelentette ki határozottan Kansai, ugyanakkor arra gondolt, hogy ha mondjuk ez a Gurgya egy-két évvel ezelőtt felvételre jelentkezik, mit csinált volna. Felveszi, nem veszi? Mert akkor még semmit nem tudott rendőri múltjáról, csak azt látja, hogy dolgozik, mint a többiek, neveli a családját, becsületesen élnek. Lehetséges, hogy felvették volna. Ezen megrémült a titkár, s azon töprengett, kinek adjon hálát: az istennek, ami mégsem illene éppen egy párttitkárhoz, vagy inkább a sorsnak, a szerencsének. , A kapuhoz értek. Az utcai szobában égett a lámpa, de a függönytől nem lehetett belátni. Vörös Ferenc megkopogtatta az ablaküveget. Bentről motoszkálás hallatszott, majd Gurgya kinyitotta az ablakot. , — Tessék, mit akarnak? — Engedjen be Laci bátyám, egy kis beszédünk lenne magával. — Rendben■ Azonnal nyitom a kaput. Amíg vártak, Karsai megpiron- gatta Vöröst, hogy mit lacibácsiz- za ezt a .., — de nem tudott mit mondani. — Eddig is így szólítottam. Most essek neki? — méltatlankodott Vörös, s egy hirtelen ötlettel hozzátette: — Nem árt, ha legalább addig eltereljük a gyanúját, amíg beenged. A zárban éppen ekkor fordult a kulcs, kinyílt a kapu, s Gurgya betessékelte a három embert. Halvány fogalma sem volt, mit akarnak ezek itt, de az biztos, hogy valami hivatalos ügyben jöttek. Végiggondolta az elmúlt napokat, de semmi olyan nem jutott az eszébe, ami indokolta volna a késői megjelenést. A kardot nem vette észre, mert azt Pataki óvatosan a nadrágja mellé tartotta, s egyébként is sötét volt az udvaron. — Fáradjanak be az elvtársak! — kedveskedett a házigazda, amikor a konyhaajtót is kinyitotta. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a család már alszik. Furcsának találta, hogy az elvtárfs szóra Karsai felkapta a fejét, s vasvilla tekintettel nézett rá immár a konyhában. — Hát az hamarosan kiderül, hogy elvtársak vagyunk-e — mondta sejtelmesen a párttitkár, s a szobába lépve az asztalhoz ült a főhelyre. — Magáé ez a fegyver? — tette egyetlen mozdulattal az asztalra a kardot a törzsőrmester. Gurgya nézte, nézte a csillogó kardot, s bár azonnal felismerte, tétovázni látszott. Ezt a szándékos bizonytalankodást észrevették az arcán. Gurgya is körbepislogott a három emberen, azután leült, s a széken hátratámaszkodva sápadtan megszólalt: — Az enyém! De hogyan..— Szóval elismeri! — csapott le azonnal a rendőr, s összenézett két társával, mintha azt mondaná, így kell vezetni egy kihallgatást. Aztán tovább kérdezett: — És az. egyenruha? Gurgya még nagyobb zavarba jött. Sápadtsága elmúlt ugyan, de arca most vörösben lángolt. (Folytatjuk)
