Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

1985. szeptember 3. « PETŐFI NÉPE • 3 A tűzvédelem ábécéje Amikor évekkel ezelőtt égy for­ró augusztusi fiapon valamelyik vállalatnál meggyulladt egy láda- rakáá, a tűzoltók első kérdése az volt:, Hol -van a közelben víz­csap? Az ott dolgozók közül sen­ki sem tudta. — Valahol, arra ... E. bizonytalan vála'sz után kezd­ték keresni á csapot, arrielyet tá­volabb, egy fedett tároló mellett, konténeres áruval körülrakva, vé­gül is megtaláltak. Közben érté­kes perceket vesztettek a tűzöl-' tók, míg a vízpótlást, a nem várt akadály eltávolításával, megold­hatták. ' ’ Noha az anyagi kár nem volt jelentősi az eset rossz fényt ve­tett a vállalatra. A legelemibb ■tűzrendészeti és vagyonvédelmi előírást szégték meg azzál, hogy az oltásra való csapót nem hagy­ták szabadon. Emberélet és gyakran tetemes anyagi kár az ára a tűzrendésze-' ti szabályok semmibe vételének. Olvasóink, közül valószínűleg többen emlékeznek augusztus 23-i tudósításunkra. Megírtuk, hogy a réfiii Dózsa Tsz-ben meggyul­ladt a konyha és néhány mellette levő helyiség is. Tízmillió forint volt a kár. A tüzet egy hibás pa­lackból kiáramló gáz belopbanása okozta. Nem ritka a gyermekjá­tékból és egyik-másik felnőtt fe­lelőtlenségéből származó tűzeset sem. A kunszentmiklósi Tema- farg Vállalatnál, ahol textilhul- ládékot dolgoznak fel, már ko­molyabban veszik a vagyonvédel­mi előírásokat. Az állami tűzol­tóság ellenőrei' pedig, ha szüksé­ges, büntetnek is. Egy alkalom­mal 500 forint bírságot szabtak ki a;.tűzveszélyes'üzem egyik dol­gozójára, mert az. a dohányzási tilalmat megszegve, rágyújtott. Báds-Kiskunban . 230 vállalat­nál és intézménynél tart idősza­kos ellenőrzést a njegyei# tűzoltó­parancsnokság. Tapasztalataikról akár könyvet is irthatnánk, any- nyira bőségesek. Ezek közül fő­leg azok a megfigyelések érde­melnek nyilvánosságot, amelyek a tűz elleni védekezésben oly fontos megelőzésre vonatkoz­nak. Az üzemek és az intézmé­nyek megragadnak-e minden le­hetőséget arra, hogy óvják va­gyonukat? Általában véve megállapíthat­juk, hogy ahol eredményesen gaz­dálkodnak, több pénz jut tűz-, azaz vagyonvédelemre. Sok mú­lik a gazdasági vezetőkön, a tűz­védelmi előadók fölkészültségén, de minden egyes dolgozó maga­tartásán is annak érdekében, hogy a rájuk bízott értékekre ne leselkedjék a vörös kakas. Amíg azonban helyenként félvállról veszik a kötelező tűzrendészeti oktatást, a meghívott dolgozók fele vagy el'sem megy arra, vagy csupán végigbóbiskolja az elő­adást; amíg a szemléltető eszkö­zök választéka szegényes és az oktatófilmek között találunk az 1950-es évekből valót is; amíg a kereskedelmi raktárak néme­lyikében egymás hegyén-hátán a sokféle üres karton és egyéb gyú­lékony anyag — szóval, addig nem várhatunk gyökeres javu­lást a tűz megelőzésében. Apropó, rémi tűzeset! A „bű­nös”, a tízmilliós kár okozója — a feltételezhető emberi hanyag­ságon kívül — egy hibásan üze­melő gázpalack volt. Hogyan le­het mégis, hogy mind ez ideig nincs a megyében a gázpalackok biztonságos cseréjét és használa­tát bemutató szemléltetőfilm ...?! A tapasztalatok arról tanús­kodnak, mintegy hézagtöltőként formális elemek is hátráltatják a tűz elleni felkészülés és védeke­zés hatékonyabbá válását. Üzem- látogatások alkalmával látjuk, hogy ez vagy az a műhely az A, a B, illetve a C tűzveszélyességi kategóriába tartozik. Jóllehet, e besorolásról á szabálygyűjtemé­nyek részletes leírást adnak, azonban nem volna-e helyesebb, ha inkább a lényegesebb gyakor­lati tudnivalókat ismertetnék a munkahelyek dolgozóival. A vagyonvédelem ábécéje —r alapja — ugyanis, hogy a válla­latoknál és az intézményeknél mindenekelőtt világosan értsék az ott dolgozók: miképpen óvhat­ják jobban, jó gazda módjára, munkahelyüket a tűzkároktól. Kohl Antal A Propagandista legújabb számáról A párt egységének erősíté­se és őrzése a szocialista tár­sadalom céljainak megvalósí­tásáért napjainkban is alap­vető feladat. Maros Dénes ar­ról, beszélgetett vezetőkkel, mit tehet a propaganda ennek érdekében. Gazdaságpolitikánk a vál­lalati gyakorlatban címmel — 1985. május 28—29. között — országos propagandatanács­kozást tartottak Győrött. Bos- sányi Katalin beszámol az ér­tekezletről, és tömören össze­foglalja az élenjáró vállalatok vezetőinek felszólalását. A pártoktatásban az 1985— 86-os tanév abban különbözik az előzőektől, hogy' minden láncszemében egységesen egy fő feladatra összpontosít, az ■MSZMP XIII. kongresszusa határozatának végrehajtásá­hoz szükséges tudati feltéte­lek biztosítására. Kemény László megfogalmazza a so­ron lévő feladatokat. A magyar kommunisták negyven évvel ezelőtt megren­dezett első országos pártérte­kezlete új módon, új szellem­ben közelítette meg a szak- szervezeti mozgalom kérdé­sét. Jakab Sándor feltárja, milyen helyet kapott az MKP újjáépítési programjában a szakszervezeti mozgalom. Közvéleményünk különösen a nemzetközi politika kérdé­sei' iránt érdeklődik évek óta élénk figyelemmel — eseten­ként visszatérő aggodalom­mal — követig a lengyelorszá­gi stabilizáció eseményeit. Pa­taki István cikkében arra ad választ, hol tart napjainkban a szocialista kibontakozás Len­gyelországban. A kínai gazdasági reform olyan új utakat akar keresni, amelyek megfelelnek a ha­talmas ország tényleges gaz­dasági adottságainak. A re­formfolyamat egyes állomá­sairól Baracs Dénes ad átte­kintést. Moszkvában ötven évtfel ezelőtt, 1935-ben került sor a Kommunista Internacionálé történelmi jelentőségű VII. kongresszusára, amely kije­lölte a szocializmusba való át­menet új útjait, és egy egész korszakra meghatározta a kommunista pártok új irány­vonalának alapelveit. Szé­kely Gábor méltatja a tanács­kozás jelentőségét. Napjaink világgazdasági realitásai között kétségtelenül a legfontosabb jelenségek kö­zé sorolható, hogy immár több mint egy évtizede a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokat a világkereskedelem lassú nö­vekedése, stagnálása, vagy éppen visszaesése, ezzel egy­idejűleg az exportpiacokért folytatott verseny korlátozá­sára, kizárására való törekvés jellemzi. Huszár Ernő meg­világítja a tőkés világgazda­ságban lépten-nyomon tapasz­talható protekcionizmus okait. Nyár végi napok # A Bajai Mező gazdasági Kom­binát 226 hektáros intenzív gyep­területe évente 240 millimétemyi mesterséges nedvességhez jut, amelyet a 4000 kocás sertéstelep hígtrágyájából és a Dunavölgyi Főcsatornából táplált 30 ezer köbméteres víztározójukból „me­rítenek”.. • Mit tehet azért a főmolnár, almolnár, hengerőr, szitaőr, a koptatós, a kisposztos és a liszt, silós, hogy az. aszály miatt erő­sen közepes* bűkából jó liszt ké­szüljön? Sokat — mondta Oláh Já­nos, a kalocsai Margit malom műszakvezető alpiolnárja, aki jú­lius 20-a óta vigyázza az új liszt mi­nőségét. A malmokban egyébként más-más silókban tárolják a kü­lönböző minőségű búzát és a hen­gerszéken keverik, úgy, hogy a liszt a kívánt beltartalmi értéket elérje. Dr. Füri József, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének i tudományos - ' osz­tályvezetője már két évtizede vizsgálja a különbö­ző szőlőfajták-vízháztartását^ vizfogyásztását. A faj­ták eltérő vízigényét jól mutatja ez a miklóstelepi példa is. Az egységnyi vizet a kadarka már elfo­gyasztotta és elszáradt, míg a Zalagyöngye még virul. ' (Somos— Straszer) RÁDIÓS MOZDONY, SZÁMÍTÓGÉP • A solti Kossuth Tsz-ben az idén 290 hektárra vetettek cukor­répát. A’ szárazságban a levélfelület harmada lesült, így 'kisebb lett a földben rejtőző gyökér. A néhány nap múlva kezdődő be­takarításkor vigyáznak majd, minél kisebb legyen a termésvesz­teség. Az őszi munkához Benkovics József, Szalontai István, Végi István már megkezdte a Herria gép átszerelését. Dominókkal a vasút biztonságáért A MÁV biztosítóberendezési és automatizálási szakszolgálat a gondok ellenére is teljesíti a VI. ötéves terv céljait, sőt némely területen túlszárnyalja azokat. Ez a szákszolgálat olyan ágazata a vasútnak, amelynek nem kel­lett lefaragnia beruházási kere­teit: az öt év alatt mintegy há- rommilliárd forintot fordított, il- • letve fordít fejlesztésre. A meg­különböztetett figyelem oka egy­részt az, hogy á vasút csak a biz­tosítóberendezések fejlesztésével tudja garantálni á vonatközleke­dés fokozott biztonságát, más­részt az automatizálás szinte az egyetlen eszköz a hiányzó mun­káskezek 'pótlására és a nehéz fizikai munka megszüntetésére. Ezek a berendezések egyben szé­les körű információt nyújtanak a vasúti folyamatok irányításához és ellenőrzéséhez. A szakszolgálat egyik legfon- / tosabb feladata az úgynevezett önihűködő térközök kiépítése. A tervezett 440 kilométer helyett 480-on végzik el ezt a munkát — ebből az idén 66 kilométeren. Úgy tervezték, hogy 38 állomáson szerelnek' fel korszerű biztosító- berendezéseket, 'ehelyett 45 állo­mást látnak el Dominó 55-ös be­rendezéssel, további négy nagy csomóponton — Debrecenben, Gyékényesen, Kőbánya-Kispes­ten és Kelenföldön — pedig Do­minó 70-est állítottak üzembe. Automata fél- és fénysorompóból több mint száz készült, illetve készül el az öt év során. Folya­matosan „rádiósítják” a vasút­vonalakat, ami lehetővé teszi, hogy a villamos mozdonyok ve­zetői állandó rádió-összekötte­tésben legyenek a , menetirányí­tókkal. Az import alkatrészek be­szerzésének kezdeti nehézségéi miatt a tervezett 950 kilométer helyett mindössze 550 kilométe­ren végzik-el az ehhez szükséges munkálatokat, átn a gyorsuló ütemet jelzi, hogy ebből 400 kilo­méterrel az idén készülnek el. A következő években továbbra is elsőbbséget kapnak a biztosí­tóberendezési és automatizálási fejlesztések a vasút beruházásai között. A központi feladat a bu­dapesti vasúti csomópontok kor­szerűsítése lész. Egyebek között.a Keleti pályaudvar kap új, kor- , szerű Dominó 70-es bijtosítóbe- rendezést, amelynek működésé­ben már a számítógép is szere­pet játszik. A ferencvárosi sze- . mélypályaudvar és rendező au­tomatizálása ugyancsak a ki­emelt munkák közé tartozik majd, nem utolsósorban azért, mert itt szinte kritikus a létszámhelyzet. A közeljövő tervei között. sze­repel az is, hogy több körzetbe központi forgalomellenőrző és -irányító berendezést telepítenek, amelynek segítségével a közpon­ti állomáson teljes körű. infor­mációt nyerhetnek egy-egy vo­nalszakasz forgalmáról. Egyebek között a Hatvan és Miskolc, a Székesfehérvár és Pusztaszabolcs közötti szakaszon, valamint a Dél-Balaton és Szeged körzetében építenek ki ilyen berendezéseket. Folytatódik az automata térközök létesítése is; a VII. ötéves terv­időszak végére a nemzetközi törzshálózaton be is fejeződik ez a munka. MEGSZÉPÜLT TEMPLOMOK, PARÓKIÁK Önerőből, külső támogatás nélkül TÖBB CAVINTON Űj üzerhcsarnokban kezdődött meg a termelés a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyáregy­ségében. A korszerű létesítmény­ben a keresett Cavinton folya­matos, nagyüzemi előállítására rendezkedtek bé. A csarnok a ki­szolgáló egységek — tartálypark, raktárak, távvezeték, fogadóállo­más, formázóüzem — építése csaknem 500 millió forintba ke­rült. A dorogi beruházás jelentős ré­sze a kőbányai gyár Cavinlon-\ programjának Miközben Doro­gon épült az új üzem, Kőbányán, a törzsgyárban úgynevezett in- tenzifikáló beruházással megte­remtették a termelés növelésé­nek feltételeit. Régi berendezése­ket alakítottak át, újakat szerel­tek fel, és technológiákat változ­tattak meg. A nagyszabású mun­kát úgy szervezték meg> hogy mór az építkezés közben is szá- ■ mot tévőén 'többet gyárthassanak a gyógyszerből. A kőbányai és a-dörogi beruhá­zás együttes eredményeként ez évtől a korábbi 800 kilogramm helyett 5000 kilogramm Cavin- tont termelnek évente. Ezt az tét-, te szükségessé, hogy rövid idő alatti külföldön is keresetté vált e készítmény,1 \ A szocialista országokon kívül szállítottak már e gyógyszerből Dél-Amerikába, a Távol-Keletre és néhány afrikai országba is. A legújabb és, legnagyobb vevő, a japán Takeda cég idei szállításra 1700 kilogramm hatóanyagot ren­delt. Abból Japánban készítik el a tablettát, s Calan néven hoz­zák forgalomba. Soltvadkerten a tanácselnök szobájában két beszélgetőpart­nerem fejből sorolta a megvalósí­tott létesítményeket, a rájuk for­dított összegeket, s név szerint azokat, akik társadalmi munká­val, anyagi támogatással segítet- . tek. Nem mérnökökkel, nem ta­nácsi vezetőkkel, hanem a nagy­község két vallási felekezetének vezető személyiségeivel találkoz­tam: Király András római ka­tolikus ' plébánossal és Káposzta Lajos evangélikus lelkésszel.-^'Híveink nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy a legop­timálisabb körülmények között gyakorolhassák vallásukat —' mondta Király András plébános. — Ehhez anyagilag és munkával is hozzájárultak. Nyolc év alatt a templomban megépítettük a szentélyt, megnagyobbítottuk és elektromossá alakítottuk át. az orgonát, külső és belső tataro­zást végeztünk, amely összesen két és fél millió forintba került. A templomot körbevevő kerítés, a'betonjárda-építés, a parkosítás, az ablakok cseréje, a fűtésszere­lés, a sekrestye új berendezése, a klasszicista műemlék kápolna tetejének bádogozása is beleke­rült 2Ó0, ezer forintba. Hangsú­lyozom, • mindezt nyolc év alatt valósítottuk meg, teljesen a hí­vek adakozásából, munkájából. Nemrégiben rendeltünk két ha­rangot, amelyek 460 ezer forintba kerülnek,'de ehhez ;a pénz már rendelkezésünkre áll. Anyagi tá­mogatást sem a tanácstól, sem az ■egyháztól nem kértünk.. Közös akciója is volt á tanács­nak és a római katolikus egy­háznak: a temető bekerítése. , A nagyközségben, nemrégiben fejeződött be az evangélikus pa­rókia építése, amiről . Káposzta Lajos lelkész, községi tanácstag ezeket i mondta: — Az új parókia létesítésének ötletét az 53-as számú út átépí­tése adta, ugyanis a régi felújítár sa többe került volna, mint az új építése. A szükséges anyagok beszerzését már 1981-ben meg­kezdtük, s a további anyagvásár­láshoz kölcsönöket vettünk fel a gyülekezeti tagoktól. Gazdál­kodtunk az anyaggal, s a leoltott mészből még pénzt is csináltunk. Az építést, a vízvezeték-, a vil­lanyszerelést, a -festést, az aszta­losmunkát ingyen végezték el híveink. A ' parókián a lakáson kívül külön vendégszoba és irat­tár is készült. Jelenleg egy gaz­dasági épület kivitelezésén dol­gozunk. Kellemes beszélgetés alakult ki, amelynek során a római katolikus plébános és az evangélikus, lel­kész kifejtette álláspontját az országos, a megyei, a-helyi poli­tikáról, a népfrontmozgalom ki- teljesedéséről, az állam és az egyház jó viszonyáról. A község két vallási vezetője egyformán hangsúlyozta: — Nagyon aktív erkölcsi tá­mogatást kaptunk a helyi tanács vezetőitől, akik megértéssel ke­zelték gondjainkat, s ha szükség, volt rá, segítettek. Ez a jó kap­csolat, s az általános politikai helyzet tette lehetővé híveink ré­széről a jelentős támogatást. Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom