Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 2. Befejeződött az Európa-találkozó (Folytatás az 1. oldalról.) kötelezettségek teljesítésének fel­tételei. Belső fejlődésünk ered­ményei nyomán — mondotta — gyakorlatunk nemcsak összhang­ban van a Záróokmány ajánlá­saival, hanem számos területen túl is haladja azokat. Törekvés a megegyezésre — Számunkra Helsinki meg­egyezésre törekvést jelent. Na­gyobb politikai biztonságot ad­hat, szélesre tárhatja az együtt­működés folyamatát. A helsinki folyamat legfontosabb tapaszta­lata az, hogy a tíz évvel ezelőtt aláírt Záróokmány a 35 aláíró állam kapcsolatainak jelentős té­nyezőjévé vált. Nem képzelhető el köztük olyan kapcsolatrend­szer, amely nem Helsinki elveire támaszkodik — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter, majd rámutatott, hogy kormánya a békés egymás mellett élés szel­lemében a kapcsolatok javulását és hosszú távra szóló fejlesztését szorgalmazza a más társadalmi berendezkedésű országokkal. Olyan párbeszéd fenntartására, olyan együttműködés folytatására törekszik, amely az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján, a közös érdekek figyelembevételé­vel folyik, az enyhülés ered­ményeinek megőrzése és tovább­fejlesztése irányába hat, elősegí­ti a gazdasági; műszaki-tudomá­nyos, kulturális és más kapcso­latokban rejlő lehetőségek kiak­názását. Emlékeztetett a magyar kor­mány 1976 második felében, majd 1977-ben tett kezdeményezésére, amelynek keretében 17 nyugat­európai állam, valamint az Egye­sült Államok és Kanada kormá­nyainak diplomáciai úton javas­latokat nyújtott át a Záróokmány kétoldalú alapokon való végre­hajtásának előmozdítására vala­mennyi együttműködési terüle­ten. Az azóta eltelt időszakban — bár országonként különböző mértékben — számos javaslat megvalósult, és kétoldalú kapcso­lataink szerves részévé vált. Minden fejezetet vállalva ügyekbe való be nem avatkozás alapján ilyen kérdésekben is van lehetőség a párbeszédre, az együttműködésre — mondotta. Rámutatott, hogy az utóbbi években a feszült politikai kap­csolatok rendkívül megterhelték a gazdasági-kereskedelmi együtt­működést, ezért a helsinki folya­mat keretében is kevesebb fi­gyelmet fordítottak az ilyen irá­nyú együttműködést súlyosan zavaró tényezőkre. Nyomatékosan aláhúzta, bogy a gazdasági együttműködésben meglevő mesterséges akadályok csökkentik az államok közötti bizalmat, nehezítik az egyes or­szágok gazdasági előrehaladását. Ez nem csupán a kelet—nyugati kereskedelmi-gazdasági kapcso­latrendszerben okoz károkat, ha­nem óhatatlanul hátráltatja a kulturális és emberi jogi kötele­zettségek teljesítéséhez szüksé­ges anyagi alapok erősödését is — mondotta, majd így folytatta: Kulturális együttműködés — A Záróokmány beépülése a kétoldalú kapcsolatokba, a vég­rehajtásban elért eredmények is tanúsítják, hogy Helsinki szelle­me, a kölcsönösen előnyös együtt­működés óhaja erős gyökeret eresztett az európai/ kapcsola­tokban, szálai sokasodnak, átfog­ják országainkat, közelebb hoz­zák népeinket — állapította meg Várkonyi Péter. A helsinki folyamat keretében megrendezett sokoldalú találko­zókról szólva kiemelte: a Stock­holmban tanácskozó európai bi­zalom- és biztonságerősítő és le­szerelési konferencia megnyitot­ta a lehetőséget ahhoz, hogy az európai biztonság és együttmű­ködés folyamata új dimenzióval, a katonai enyhülést elősegítő in­tézkedések körével bővüljön. A magyar kormány úgy véli, a je­lenlegi bonyolult nemzetközi hely­zetben még inkább szükséges, hogy a stockholmi konferencia a becsi találkozó előtt lényeges, tartalmas megállapodásokra jus­_ A magyar közvélemény most m egkülönböztetett érdeklő­déssel fordul a kulturális együtt­működés területe felé. Ez termé­szetes, hiszen ez év októberében kezdődik Budapesten a Kulturá­lis Fórum. Történelmi tapaszta­latok szerint a kultúra az egyik legfontosabb összekötő kapocs az emberek, a népek és az államok között. Az előkészítő tanácskozás eredményeire építve házigazda­ként is gondosan készülünk a Kulturális Fórumra. Mindent el­követünk azért, hogy a Fórum ér­demi eredményekkel záruljon, megfelelően hozzájáruljon az eu­rópai politikai légkör javításá­hoz, a helsinki folyamat egészé­nek erősödéséhez. Számítunk eb­ben a résztvevők közös érdekelt­ségére, változatlan együttműkö­dési készségére, amely döntő fontosságú az európai kultúra együttes gyarapításában, a kultu­rális értékek egymást gazdagító cseréjében. Ügy érezzük, mind­annyiunkat kötelez az európai kulturális örökséghez való kötő­dés, felelősségünk annak őrzésé­ben és közös ápolásában. Az Európa jövője szempontjá­ból is döntő jelentőségű szovjet- amerikai kapcsolatokat érintve hangsúlyozta, hogy a két ország között ez év novemberében sor­ra kerülő csúcstalálkozót a Ma­gyar Népköztársaság üdvözli, és úgy véli, hogy a szovjet—ameri­kai kapcsolatok normalizálása jó­tékony hatással lenne az európai és világhelyzetre.. Megállapítot­ta, hogy az európai biztonság és együttműködés folyamatát ked­vezően befolyásolná, ha a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon sikerülne elejét venni a világűr militarizálásának és megállapod­ni a fegyverzetek radikális csök­kentéséről. — Nagy jelentőségű kezdemé­nyezésnek és követendő példának tartjuk azt a szovjet bejelentést, miszerint a Szovjetunió augusz­tus 6-tól, a hirosimai tragédia év­fordulójától egyoldalúan beszün­teti valamennyi nukleáris rob­bantását — hangsúlyozta a ma­gyar külügyminiszter, majd be­fejezésül ezeket mondotta: A továbbiakban hangsúlyozta, hogy tíz évvel ezelőtt országaink legfelsőbb képviselői nem a Zá­róokmány egyik vagy másik fe­jezetének teljesítésére, hanem minden együttműködési terüle­ten való kiegyensúlyozott, előre­haladásra vállaltak kötelezettsé­get. Fontos feladat annak biztosí­tása, hogy a Záróokmány elvei kiegyensúlyozott módon érvé­nyesüljenek a kapcsolatok külön­böző területein. Ez csak elősegít­heti a kölcsönösen előnyös együttműködés kibontakozását. Habár például az emberi jogok értelmezése eltérő a különböző társadalmi rendszerű országok­ban, a kölcsönös tisztelet és a bel­Űjfajta felelősség — Nukleáris korunk újfajta fe­lelősséget ruházott a nemzeték közösségének tagjaira, összefűzi őket egy olyan mindenek felett ál­ló felelősség, amely felülmúlja ideológiai és politikai ellentétei­ket és partikuláris érdekeiket. A Magyar Népköztársaság lehetősé­geihez mérten következetesen tö­rekedni fog arra, hogy vállalja e felelősséget, folytatni fogja az eu­rópai biztonság és együttműködés folyamata továbbvitelére, a Hel­sinki Záróokmány végrehajtásá­ra irányuló erőfeszítéseit, és meg­bízható partnere kíván lenni mindazoknak, akik őszintén mun­kálkodnak e folyamat elmélyíté­sén, a párbeszéd, az európai együttműködés lehetőségeinek szélesítésén, a részt vevő államok közötti bizalom, az európai és a világbéke erősítésén. Óvatos bizakodás a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálko­zó várható eredményeit illetően, új' impulzus az európai biztonsá­gi és együttműködési folyamat, ezen belül a budapesti Kulturá­lis Fórum sikeréhez — ezeknek a gondolatoknak a jegyében zárult csütörtökön Helsinkiben 33 eu­rópai és 2 észak-amerikai ország külügyminisztereinek találkozó­ja, s a vele párhuzamos diplomá­ciai nagyhét. Az MTI kiküldött tudósítója csütörtökön két vezető szovjet diplomatát kért fel a kétoldalú és többoldalú eszmecserék érté­kelésére. A novemberi szovjet- amerikai csúcstalálkozó lehetsé­ges eredményeivel kapcsolatban feltett kérdésre Vlagyimir Lo- mejko, a szovjet hivatalos szóvi­vő kijelentette: nem táplálunk illúziókat. Tudjuk, hogy amikor Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan leül egymással szemben, nem azonos felhatalmazás birtoká­ban tárgyalnak majd. Köztudott, hogy az amerikai elnök keze köt­ve van. Nehéz elképzelni például, hogy azok az amerikai monopó­liumok, amelyek évekre, évtize­dekre előre felvették, vagy fel akarják venni a megrendeléseket az úgynevezett kozmikus védel­mi programra, csak úgy bele­egyezzenek abba, hogy a kor­mány megállapodjon a program leállításáról. A szovjet fél — mondotta Lomejko — mindemel­lett hasznosnak és szükségesnek tartja a szovjet—amerikai dialó­gus újrafelvételét, s hosszú távra tekint előre, amikor a novembe­ri csúcstalálkozóra készül. Anatolij Dobrinyin a Szovjet­unió washingtoni nagykövete, aki szintén elkísérte Sevardnadze külügyminisztert Helsinkibe, az MTI tudósítójának ugyanerről a témáról azt mondotta, hogy a csúcstalálkozóhoz „nem rosszak az előfeltételek”, s a szovjet dip­lomácia most azon dolgozik, hogy az adott körülmények között is konkrét eredmények elérését te­gye lehetővé. Dobrinyin egy másik kérdésre válaszolva pozitív értékelést adott a 35 külügymin-iszter-tal átkozó já­rói. A szovjet diplömatá’’ säerint a találkozó elérte 'célját;’ ameny- nyiben a cél a biztonság és az együttműködés szellemének éb­ren tartása volt. A Szovjetunió azt szerette volna, ha a találkozó nyilatkozat aláírásával fejeződik be, s támogatta az erre vonatko­zó finn előterjesztést. „Nem raj­tunk múlt, hogy ez nem sikerült” — mondta Dobrinyin. Helsinki értesülések szerint a mindössze hat bekezdésből álló nyilatkozat kiadását csupán az Egyesült Államok és Naev-Bri- tannia ellenezte kategorikusan. Néhány más ország, köztük Sváíc. azon a véleményen volt. hogy jobb tartózkodni olyan okmány aláírásától amelyet később a fe­lek különféleképpen értelmezhet­nének, s ebben az értelemben a záróokmány elmaradása nem ok aggodalomra. Paavo Väyrymen finn külügy­miniszter, aki a vendéglátó ország nevében mondott csütörtökön es­te záróbeszédet a Finlandia-palo- tában. szavait igen gondosan an­nak a tervezetnek a szellemében fogalmazta, amelynek hivatalosan rögzítenie kellett volna a jubileu­mi összejövetel eredményeit. Väy- rymen kijelentette, hogy aí talál­kozó a 'helsinki országok folytató­dó elkötelezettségének demonstrá- cióia volt. „Véleményem szerint — jelen­tette ki Väyrynen — a 10. évfor­dulóra való megemlékezés, az e teremben elhangzott nyilatkoza­tok. a nagyszámú államközi érint­kezés, amely a konferencia ide­jén zajlott, mindez arra vall, hogy a részt vevő országok továbbra is elsőrendű jelentőséget tulajdoni, tanak a helsinki záróokmánynak valamint az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak álta­lában. Ez a találkozó demonstrál­ta a részt vevő országok folyta­tódó elkötelezettségét a helsinki záróokmány előírásainak végre­hajtása és az európai biztonsági és együttműködési folyamat to­vábbvitele iránt. A találkozó meg­mutatta. hogy noha történt hala­dás. sok mindent kell még tenni a biztonság erősítése, az együtt­működés előmozdítása, a huma­nitárius problémák megoldása ér­dekében oly módon, hogy azok a kötelezettségek, amelyeket vállal­tunk, reálissá váljanak még a most élők életében.” A finn külügyminiszter ezekkel a szavakkal ha nem is koncen- zust, legalábbis általános véle­ményt fejezett ki, amelyhez hoz­zátartozik az a magyar diplomá­ciai források által is megfogalma­zott vélemény, miszerint a hel­sinki találkozó hangulata lénye­gesen jobb volt. mint a madridi vágy a stockholmi külügyminisz­teri ősze jöveteleké. Az idézett for­rások ezt a különbséget nem hoz­zák közvetlen összefüggésbe a szovjet—amerikai kapcsolatod^ bi­zonyos javulásával, hanem így fo­galmaznak: bár a nagyhatalmi jóviszony fontos kelléke az euró­pai biztonságnak, a helsinki folya­mat nem egyszerűsíthető le erre. Éppen az utóbbi években és most a megemlékező találkozón bizo­nyosodott be, hogy az európai országok közötti kétoldalú kapcso­latok alkalmasak az enyhülés ko­rábbi eredményeinek bizonyos mértékű konzerválására. A magyar diplomácia termé­szetesen továbbra is erősíteni igyekszik a biztonságnak ezeket a szálait, amelyek együttesen al­kotják az európai államközi kap­csolatok szövetét, s arra számít, hogy az európai kulturális fó­rum, amely Budapesten kerül megrendezésre, igazolja azt az óvatos derűlátást, mellyel a hel­sinki folyamat hívei a finn fővá­rosból most eltávoztak. A külügyminiszteri találkozó csütörtök délutáni záróülésén egyébként Hollandia, Manoco, Finnország, Írország és Dánia külügyminiszterei értékelték a záróokmány végrehajtásának 10 évét. Hans Van den Broek holland 1 kütegyrtinisktöri-hzt fíáhgoztat- ítd, ihagy a "haladás) béke, a biz­tonság, az igazságosság és az együttműködés változatlanul lét- fontosságú”. Elismerve, hogy „az elkötelezettség és a valóság kö­zötti szakadék még nem szűnt meg”, a holland miniszter mégis arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „az európai folyamat fogya­tékosságai ellenére is fontos sze­repet tölt be a kapcsolatokban.” Peter Barry, Írország külügy­minisztere hivatalos felszólalá­sában ' szkeptikusnak mutatko­zott a záróokmány végrehajtá­sának eddigi eredményeit illető­en. Ugyanő azonban kétoldalú helsmki megbeszélésein az Íror­szág is Kelet-Európa közötti, je­lenleg meglehetősen laza kapcso­latok javításának híveként mu­tatkozott be. A konferencián utolsóként fel­szólaló Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter a finn kormány vendégszeretetének és a helsinki folyamathoz való különleges hozzájárulásának dicséretével kezdte beszédét. Erre egyébként az összes felszólaló kitért, s a kö­szönet ezúttal túlment a szoká­sos udvariasságon: a finn kor­mány ugyanis a háromnapos ér­tekezlet idején szervezésben, a résztvevők biztonságának garan­tálásában és a sajtó kiszolgálá­sában egyaránt kimagasló telje­sítményt nyújtott. Ugyancsak a konferencia köz­véleményének adott hangot a dán külügyminiszter, amikor ki­jelentette: a helsinki záróokmány, a belgrádi és madridi találkozó záródokumentumai maradandó eredményei a 35 résztvevő or- .szág együttes erőfeszítéseinek. Sajtóértekezlet a szovjet atomfegyver-ellenes javaslatról Bízunk benne, hogy az Egye­sült Államok kormánya még nem mondta ki az utolsó szót az álta­lunk tett javaslatról, s a Szov­jetunióhoz hasonlóan szintén mo­ratóriumot hirdet mindenfajta nukleáris robbantásra. Ha a Szov­jetunió után az Egyesült Államok is megtenné ezt, akkor ez a lé­pés példaként szolgálna más, nukleáris fegyverrel rendelkező országok számára — jelentette ki csütörtökön Moszkvában Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyettese. Kornyijenko Leonyid Zamja- tyinnak, az SZKP KB Nemzetkö­zi Tájékoztatási Osztálya vezető­jének és Nyikolaj Cservov ve­zérezredesnek, a fegyveres erők vezérkara csoportfőnökének tár­saságában azon a sajtótájékozta­tón szólalt fel, amelynek témája az e héten Mihail Gorbacsov ál­dal mindenfajta nukleáris rob­bantásra előterjesztett moratóri­umjavaslat volt. A külügyminiszterhelyettes az indítvány és a Szovjetunió által augusztus 6-tól kezdődően egy­oldalúan vállalt moratórium je­lentőségét méltatva kifejtette: nem is kell katonai szakértőnek lenni annak megértéséhez, hogy az atomrobbantások a fegyver­kezési hajsza' gyorsítójának sze­repét töltik be. E kísérletek se­gítségével dolgozzák ki a tömeg- pusztító fegyverek új fajtáit, s ezen az úton tökéletesítik a már meglevő rendszereket. A fegyver- kísérletek beszüntetése ezt a fo­lyamatot jelentősen lelassítaná. Az atomrobbantások abbaha­gyása esetén a fegyverkezési haj­sza folytatása idővel lehetetlen­né válna ezen a féren, mert meg­szűnne a fegyverek tökéletesíté­sének lehetősége; ez elősegítené a már meglevő atomfegyverkész­letek felszámolását is, mivel a korszerűsítés elmaradása esetén a meglevő eszközök idővel elveszí­tenék hatékonyságukat, s egysze­rűen haszontalanná válnának. Leonyid Zamjatyin a szovjet javaslat amerikai fogadtatásáról szólva közölte, hogy az Egyesült Államok még nem adott hivata­los választ az indítványra. Ve­zető amerikai politikusok azon­ban már tettek olyan kijelenté­seket a nyilvánosság előtt, ame­lyeket semmiképpen sem lehet építő jellegűnek tekinteni. Kezd kirajzolódni az a törekvés, hogy amerikai részről kitérjenek a szovjet indítvány elfogadása elől. Mivel erre a magatartásra Wa­shington nem képes elfogadható magyarázatot találni, megpróbál­ja tévútra vinni a szovjet javas­lat vitáját. Amerikai részről most ismét azt a hamis állítást han­goztatják, hogy az indítvány el­fogadása egyoldalú katonai elő­nyökhöz juttatná a Szovjetuniót. Tudósítók kérdéseire válaszol­va Nyikolaj Cservov vezérezredes közölte, hogy a szovjet morató­riumjavaslat valamennyi, tehát a békés célú nukleáris robbantá­sokra is vonatkozik, bár igazi je­lentőségét a katonai célú kísérle­tekre kimondandó tilalom adja. Kornyijenko kitért Reagan el­nöknek arra a javaslatára, hogy szovjet szakértők vegyenek részt egy amerikai nukleáris fegyver- kísérleten. „Semmi szükség sincs a szovjet szakértők jelenlétére egy ilyen eseménynél, s azt hi­szem Washingtonban sem számít erre komolyan senki. A nukleá­ris robbantásokat be kell szün­tetni, s nem megfigyelőket kell hívni rájuk. Túl komoly dolog ez ahhoz, semhogy bárki is propa­gandamanőverhez használja fel” — mondotta Kornyijenko, hozzá­fűzve, hogy szovjet részről még nem adtak hivatalos választ az a/nerikái indítványra, de ez ha­marosan meg fog történni. Németh Károly fogadta Konsztantyin Kocsetovot és Alekszej Gyemidovot Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese tegnap a Központi Bizottság székházában fogadta Konsztantyin Kocsetov vezérezredest, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadseregcso­port távozó parancsnokát és Alakszej Gyemidov altábornagyot, a hadseregcsoport új parancsnokát. A szívélyes, elvtársi légkörű talál­kozón részt vett Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter és Varga Péter, a Központi Bizottság Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Művészekbékefelhívása HELSINKI A nemzetközi művészi élet világszerte tisztelt kiválóságai írták alá a Kulturális személyiségek az európái békéért és biztonságért elnevezésű nemzetközi szervezet jubileumi fel­hívását, amelyet a biztonsági konferencia sikeres befejezé­sének 10. évfordulója alkalmából tettek közzé Helsinkiben. A szovjet Jevgenyij Jevtusen­ko, Csingiz Ajtmatov, Álla Pu- gacsova, az amerikai Leonara Bernstein, Norman Mailer, Harry Belafonte, Woody Allen, az olasz Alberto Moravia, a francia Si­mone de Beauvoir, a svéd Ing­mar Bergman, a svájci Friedrich Dürrenmatt, a lengyel Jerzy Ka- walerowicz, a magyar származá­sú francia Victor Vasarely, a magyar Kocsis Zoltán és Szabó István — ezek a nevek szerepel­nek sok más világhírű személyi­ség mellett azoknak a művé­szeknek hosszú listáján, akik alá­írásukat adták a helsinki felhí­vásihoz. Tíz év hosszú idő, de igencsak rövid azokhoz az évezredekhez képest, amelyekre gazdag és sok­színű földi kultúrának létrejötté­hez volt szükség — állapítja meg a felhívás. Még rövidebb ddő azokhoz az évmilliókhoz ké­pest, ameddig bolygónk élettele­nül keringene a Nap körül', ha civilizációnkat atomháború pusz­títaná el. Ennek megakadályozá­sa vezeti a felhívás aláíróit, ami­kor felszólítják a helsinki jubi­leumi külügyminiszteri tanácsko­záson képviselt országokat: foly­tassák a helsinki folyamatot, építsék fel a kultúra határok fe­lett átívelő hídjait. Budapesti megemlékezés A Helsinki Jajppkmgny álát- írásának 10*. évfordulójáról megemlékező ülést rendezett tegnap az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága Budapes­ten, az Országházban. Kállai Gyula, ■ a bizottság elnöke nyitotta meg az ülést. Péter János, az Országgyűlés alelnöke beszédében egyebek között hangsúlyozta: külön jelentőséget ad a megemléke­zések sorozatának, hogy most csúcstalálkozóra készül a mai világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. — A helsinki konferencia történelmi szerepének helyes megértése segíthet abban — mutatott rá —, hogy megtör­ténjék és jó kezdeményezése­ket ígérjen a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó. Viszont a helsinki konferencia előz­ményeinek és következmé­nyeinek félreértése beárnyé­kolhatja a szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségeit. Tíz évvel ezelőtt a konferencia azért vált lehetővé és azért vplt „sikeres, mert « mis dem egyes résztvevője abban a tu­datban ült le a tárgyalóasztal­hoz, hogy amit 35 állam együtt csinál, az külön-külön minden egyes állam javát is szolgálja. A tanulságok között emlí­tette a szónok azt is, hogy a szembenálló felek megtanul­tak egymással konstruktívan beszélni, A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti pár­beszéd most folyó előkészítése követendő például szolgálhat más világtájak egymással szembenálló partnerei számá­ra is. Az ülésen ezután felszólalt a társadalmi és tömegszerve­zetek több képviselője. Zár­szavában Kállai Gyula rámu­tatott: a Magyar Népköztár­saságnak az a szándéka; hogy szövetségeseivel együtt foly­tatja a helsinki konferencia szellemében való munkálko­dást, és oly módon építi nem­zetközi kapcsolatait, úgy fej­leszti a különféle magyar 'in­tézmények tevékenységét, ahogy azt a záróokmány alá­írásakor vállalta. Elítélték a szekszárdi hústolvajokat ■Csütörtökön ítéletet hirdetett a Tolna Megyei Bíróság dr. Uzsák Zoltán tanácsa a Szekszárdi Hús­ipari Vállalatnál elkövetett nagy­arányú sikkasztás ügyében. Az elsőrendű vádlott. Szigeti Ferenc 44 éves tolnai lakos, a Szekszárdi Húsipari Vállalat volt raktári dolgozója és 26 társa — raktári dolgozók, gépkocsivezetők és ko­csikísérők — 1982-ben és 1983-ban összesen mintegy másfél millió forint értékű húst loptak el az üzem raktárából, a hűsszállító tú­rajáratokkal. Eleinte csak kisebb „fekete” tételeket juttattak ki az üzemiből, később viszont már olyan szállítmányuk is akadt, amelyen 11 mázsa volt a többlet, amit az­tán a saját zsebükre értékesítet­tek. Kialakult módszer volt az is hogy az összesítő mérlegjegyek összeadásakor 2—3 mázsával töb­bet szerepeltettek az összesítőn, mint amennyi a mért súlyok alap­ján lehetett volna. A raktárban éjszakai műszak­ban dolgozók és a reggeli túrába induló gépkocsivezetők és rako­dók között valóságos bűnszövet­kezet alakult ki. A kocsivezetők- kel történt előzetes megállapodás szerint a megbeszélt helyre kiké­szítették a „kért árut”. Végezetül Leonyid Zamjatyin — ugyancsak válaszul egy kér-' désre — közölte, hogy Mihail Gorbacsov, mint az SZKP KB főtitkára betölti a Szovjetunió llonvédelmi Tanácsa elnökének tisztét is. A rendőrségi vizsgálat, majd a bíróság is megállapította, hogy a vállalatnál felületes volt a gép­kocsik ellenőrzése a portán. A többletsúlyt nem észlelték a szál­lítmányok jelentős részénél. A gépkocsikat közvetlenül rakodás után mérlegelték, majd ólomzár­ral ellátva a parkolóhelyre állí­tották. Az ilyen gépkocsikat a reggeli túrába — hűsszállító kör­útra — induláskor a kapun való kilépéskor nem mérték meg újra. Viszont a gépkocsivezetők az ólomzárat eltávólitva többletárut raktak fel. majd visszahelyezték a zárat, A több hétig tartó tárgyalás j után a Tolna Megyei Bíróság 23 vádlottat 4 és 1 év közötti, bör­tönben végrehajtandó szabadság- vesztésre ítélt, különösén nagy értékre vonatkozóan, üzletsze­rűen, bűnszövetségben elkövetett sikkasztás miatt. Az elsőrendű vádlott Szigeti Ferenc büntetése 4 év börtön és a közügyektől öt­évi eltiltás. Hosnyánszki Mihály gyönki lakosé 3 év 8 hónap sza­badságvesztés és a közügyektől 4 évi eltiltás, Mátyus Ferenc hő- gyészj lakosé 3 év 4 hónap sza­badságvesztés és négyévi eltiltái a közügyektől, s ugyanezzel a büntetéssel sújtották Deutsch An­tal sióagárdi lakos, negyedrendű vádlottat. Három vádlott bünteté­se felfüggesztett szabadságvesztés, egy esetben pedig pénzbüntetést szabott ki a bíróság. Az ítélet nem jogerős. (MTI) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom