Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

1985. aügusztus 29. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Hétmillióval több kocsiálláspénz Javítani kell a rakodási készséget a megye vállalatainál I A népfront számadása előtt Számtalanszor elhangzott már s MÁV által szervezett tanácskozá­sokon. a megyei szállítási 'hizott- ; Ság ülésein, egyéb fórumokon, hogy nagyon sok megyei vállalat­nál megoldatlan a hétvégi rako­dás Ez pedig olykor súlyos, gon­dokat, nemegyszer exportszállí­tási rendellenességeket idéz elő. csökkenti a kocsi-fordulók számát hátrálhatja a fuvaroztatók részé­re a vagónkiállítást. A ' gondők nagyságát pontosan megvilágítja példánk, illusztrálva miből származnak a bajok: ha adott vállalat címére pénteken vagonokban áru érkezik, a vasút 3 órával a-, kirakás megkezdése, illetve a rákodóvágányra történő beállítás előtt értesíti a címzettet. Iparvágány esetében nem kell ér­tesítést küldeni. A vállalat, ha nem szervezte meg a hétvégi ra­kodást. ha nem tud túlórát fizet­ni nem rakja ki Ö vagonokat, amelyek kénytelen-kelletlen hétfő délutánig állnak. A oíirnzett, a ki­rakásra kötelezett ezért kocsiál­láspénzt fizet, ' de idegen (nem magyar) kocsi esetében , 23 . órás, tartózkodási időn túl a MÁV svájci frankban' rója le á vállalat által okozott időkiesést. Ugyanak­kor 'hétfőn már ugyanez a válla­lat döngeti a vasútállomás keres­kedelmi irodáját vagonért, mert szállítani akar. S itt ez az ördögi kör bezárul. Az említettek nagyon is valós helyzetet tükröznek, amit ismét egyetlen adat bizonyít. Ez év első felében a megye fuvaroztatói mintegy 7 millió forinttal több kocsiálláspénzt fizettek ‘ki, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A Kecskemét-Alsó pályaudvaron a legrosszabban rakodó a Zo- mánci'Dari Művek, amire a bizo­nyíték. hogy fél év alatt 217 ezer forint' „büntetést" fizetett. Nem sikeresebb ez a tevékenység a Borgazdasági, Kombinátnál sem, ugyanis 143 ezer forintot megha­ladó kocsiálláspénzt voltak kény­telenek kifizetni, a Gabonaforgal- mi és Malomipari, Vállalatnál ez az összeg meghaladta a 105 ezer forintot. Érdekes, de szerintünk inkább logikus, hogy az említet­teknél sakkal nagyobb mennyisé­gű áruszállítást lebonyolító Al­földi Tüzépet mindössze 3400 fo­rinttal kellett „elmarasztalni”, s a Dutép is csak 22 ezer forintot fizetett ki az elmúlt félévben. Kiskőrösön j/árva. érdeklődtünk az ottani helyzetről. A Kiskőrösi Állami Gazdaság sertéskombinát- ‘ia —, amelynek címére általában takarmány érkezik, s amely a ra­kodást gépesítette. — félév alatt több mint 66 ezer' forint kocsiál­láspénzt fizetett. A múlt hónap­ban a Mezőgép Vállalat okozott igen ■ jelentős gondot ja vasútnak, ugyanis több külföldi kocsit 72 óráig várakoztatott... Mit lehet tenni a változás ér­dekében? A megoldás tulajdon­képpen adott: ki kell rakni a va­gonokat hét végén is! Ezzel meg­takaríthatnák a kocsiálláspénzt, amiből — pénzügyi átcsoportosí­tással — fizetni, lehetne a rako­dók túlóráját. így javulna a va­gonellátás. gyorsulna a vasúti és a'közúti szállítás. A MÁV vezér- igazgatósága és a megyei szállítá­si bizottság éppen ezért elhatá­rozta: felhívással fordul a fuva­roztatókhoz. hogy első ízben szep­tember 6—7—8-án a fuvaroztatók — szoros együttműködésben a MÁV dolgozóival — minden ra­kott kocsit határidőn belül ürít­senek ki! A MÁV vállalja, hogy az értesítő szolgálatát e napokon megerősíti, s minden vonatkozás­ban a fuvaroztatók rendelkezésé­re áll. A képlet nem túl bonyolult, a megoldás módját is ismerjük. Kí­váncsian várjuk e háromnapos akció eredményét! Gémes Gábor Ahogy mondani szokták, megkezdődött a visszaszámlá­lás, hiszen ismeretes a dá­tum: december 13—14—15-én tartja a Hazafias Népfront VIII. kongresszusát. Az előző, 1981-es VII. kongresszus óta eltelt i idő tapasztalatokban, tettekben, eredményekben gazdag szakasza volt a nép- frontmozgalomnak. A helyi, a területi bizottságok nem szűkölködtek tehát összege­zendő tényekben. A tömör jel­szó a • gyakorlat vezérfonala lelj, hiszen a VII. kongresz- szusnak otthont adó teremben — az Építők. Rózsa Ferenc Művelődési Házában — azt ol­vashattuk: „Szocialista de­mokrácia: közös gondolkodás, együttes cselekvési” S bár ennek a közös gondolkodás­nak, együttes cselekvésnek kétségtelenül sokféle, változa­tos terepe van a magyar tár­sadalomban, a hazai gazdaság­ban, tagadhatatlanul a legszé­lesebb mezőt a népfrontmoz­galom kínálta, kínálja fel. Szinte csak találomra vá­lasztva, sorolva a hivatkozás- nyi példákat:.az országgyűlé­si képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III: törvény javaslatápak széles körű társadalmi vitája; a fo­gyasztók tanácsainak . létre­hozása; az Olvasó népért mozgalom; az egyesületalapí­tási kezdeményezések felka­rolása; a kertbarátok és kiste- nyésztők támogatása; a válla­latvezetők fórumának megte­remtése; környezetvédelmi őr­ségek; az .elöljáróságok meg­alakításának előkészítése... s folytathatnék még hosszan, hiszen gazdag a tények példa­tára. Ez a gazdag példatár egyben annak is bizonyítéka, mennyire nem szűkül le — hi­szen hierarchikus tagozódás hí­ján nem is szűkülhet le! — a mozgalom a helyi bizottságok­ra, elnökségekre, azaz e testü­letek mellett ott láthatjuk a munkabizottságokban részt vevőket, a rendszeresen dol­gozó aktivisták hálózatát, s azokat, akik egy-egy alkalom­ra, akcióra bekapcsolódva íz­lelik meg/a másokért, a közös­ségért cselekvés gondját, örö­mét. Tévedést nem kockáztat­va kimondhatjuk tehát, a kongresszusra nem cs|ipán tisztségviselők, testületek - ké­szülnek, hanem — és elsősor-, ban — szinte valamennyiünk­nek dolga, ügye ez a szám­adás. Túlzás lenne az előbbi meg­állapítás? A- népfrontmozga­lomnak csupán a területi és helyi bizottságaiban — szá­muk 3100 felett van — kilenc- venezernél többen tevékeny­kednek. A társadalmi munká­ban, a településfejlesztésben tanúsított áldozatos magatar­tásuk elismeréseként évente átlagosan ötezren kapják, meg a. Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa által alapított, adományozott Kiváló Társa­dalmi Munkás, tizenötezren pedig az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető , jelvényt. Felvillantanak ezek a hivat­kozási példák valamit abból, milyen erők rejlenek szocialis­ta társadalmunkban, a jó cé­lok miként képesek a szó igaz értelmében tömegeket mozgó­sítani, önzetlen cselekvésre, közreműködésre késztetni. Valójában oda jutunk az előbbi, a praktikum oldaláról mérlegelő megállapítással, ahonnét el kellett volna indul­nunk. A szocialista nemzeti egység hétköznapjaitól kellett, illett volna elindulnunk, hi­szen végső soron ez a gyöke­re az apró tettek, a kis lépé­sek sokszor nem csupán lel­kesedést, hanem szívósságot, következetességet, konoksá- got is igénylő gyakorlatának. Sok olyasmit is vállára vesz, magáénak tart a népfrontmoz­galom, amit kezdetben ódzko­dás, értetlenkedés, sőt, gya­nakvás fogad, fog körül — elég itt emlékeztetni a fogyasz­tók tanácsai létrehozására —, s mert a népfrontmozgalom­ban teljes egészében hiányoz­nak a hatalom eszközei, egyet­len-fegyver marad: a nyílt, az őszinte szó, az érvelés, meg­győzés. Ennek a hatásos, de egyben kényes fegyvernek okos forga­tása a Ú: el épülések döntő ré­szén érzékelhető eredmények­kel járt, mind a tudati, mind a tárgyi világ köreiben. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1976-ban 251 forint, 1984-ben 1194 forintot tett ki, összesítésben' majd' évtizede 2,6, tavaly viszont már 12,7 millíárdot! Igaz, ott sűrűsödik ebben a tanácsok megnehezedett dolga, gazdál­kodási környezetének sokféle vonzata is. De semmi okunk kételkedni abban, hogy ott van az összegekben a fölis­merés is: magunknak tesszük. A kettőt együtt kell látni a kongresszusi számadásra ké­szülve, amint ezen túl, minden másban is ajánlható ez az együttes látásmód, mérlegelés. Csakis úgy lehet realista az összegezés a népfrontmunká­ról. * Ezt az összegezést rövidesen — szeptembertől — megkez­dik a község-körzeti, a város­körzeti, a községi népfront- bizottságoknál, hogy azután folytatódjék ez a munka — októberben — a városi náp- frontértekezleteken, eljutva az utolsó előtti lépcsőfokhoz, a megyei népfrontértekezlethez; majd a kongresszus követke­zik. Lesznek viták? Reméljük: igen!-Voltak viták; voltak tet­tek. Legyenek viták; legyenek tettek. Mészáros Ottó • Kirakásra váró vasúti kocsik a kiskőrösi állomáson. Döntöttek az egyetemi, főiskolai -fellebbezések ügyében 3Íö30S0V79.V?.C!-í-;í‘fi [ igg Q >1 A felsőfokú oktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira felvételt nem nyert pályázók közül mintegy ötezren nyújtottak be fellebbezést, ■ kérelmei), panaszt. Az oktatásügy illetékesei több mint 1300 ügyben hoztak kedvező határozatot nap­pali tagozatra, csaknem 850 esetben pedig esti, le­velező tagozatra való felvételt. Az érintettek a fel­sőoktatási intézrnényektől a napokban írásban kap­nák tájékoztatást a döntésről. A Művelődési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az idén a tavalyinál 10 százalékkal többen, csaknem 40 ezren jelentkeztek a felsőoktatási in­tézmények nappali tagozataira, a munka mellétti képzésre — első, illetve másoddiploma megszerzé­sére, kiegészítő szakokra — pedig csaknem 20 ez- ' ren. Az egyetemek_és a főiskolák nappali tagozatai­ra a felvételi keretszám szerint 16 500 hallgatót ve­hettek fel. Budapest és Pest megye pedagógushiá­nyára való tekintettel — a felvételi keretszám át­csoportosításával — százzal több fiatal felvételét engedélyezték az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános iskolai tanárképző főiskolai karára. A fel­sőoktatási intézményekben ősztől — a tavalyi elő­felvételisekkel együtt — csaknem 17 ezer nappali és mintegy 8 ezer esti, levelező tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait. A jelentkezések szerint az 1985/86-os tanévben 2472-vel többen kívántak továbbtanulni, mint az elő­zőben. A korábbá évekhez hasonló — az átlagosnál alacsonyabb — volt a pályázók aránya a műszaki egyetemeken és néhány kivétellel a főiskolákon. Megnőtt viszont áz érdeklődés a tanárképző főisko­lák iránt: ezekbe a tavalyihoz képest 18 százalék­kal, a tanítóképző főiskolákon pedig 10 százalékkal többen jelentkeztek, mint az előző évben. A különböző felsőoktatási intézmények iránti ér­deklődésre jellemző néhány példa: az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Ka­rán öt és félszeres, a szegedi József Attila‘Tudo­mányegyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem^ bölcsészkarán háromszoros volt a túl­jelentkezés. A műszaki egyetemekre a jelentkezés aránya változatlan, de egyes karokon a felvételizők száma alig haladta meg a felvehetőkét. A legkeve­sebben a'miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ko­hó- és fémipari főiskolájára kérték felvételüket. Legnagyohb arányú volt a jelentkezés — immár hagyományosan — a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolára: ide 3453-an szerettek volna bejutni, har­mincszor többen, mint amennyi a felvehetők keret­száma volt. (MTI) ragadozók számára a féltetős színt. • Építik a (Méhesi Éva felvétele) Hazánk területének 17 száza­lékát erdő borítja. Gyönyörköd­teti, felüdíti az embert, zöld lomb­ja oxigént termel, megszűri a le­vegőt szennyeződésétől, növény­zetének gyökérszövevénye meg­köti a talajt, visszatartja és egyenletesen szivárogtatja a mé­lyebb térségek felé az éltető csa- _ padékot. Mindezért szeretjük. az erdőt, ám gazdasági érdekünk ah­hoz fűződik, hogy minél több fa­anyagot nyerjünk belőle. Első az ipar Több rr)int 10 millió köbméter a -népgazdaság fa- és fatermék­szükséglete. Ennek a mennyiség­nek 40 százalékát — nagyrészt a fenyőfaféléket — importból sze­rezzük be. Évente 7,5 millió köb­méter fát vágnak ki, hazai erdő- gazdaságaink dolgozói, ennek a tekintélyes mennyiségnek 60 szá­zalékát használjuk ipari célra, a' többit tüzelőanyagnak, illetve 18— 20 százaléka ott marad az erdő­ben. Ma már irigyen sincs kelet­je a levágott ágaknak, gallyak­nak, a földben maradt tuskók- na'k. Ezért az erdőgazdaságok évente több millió forintot köl­tenek arra, hogy az erdőművelést akadályozó sqk tízezer ágfát meg­semmisítsék, mivel a hagyomá­nyos módszerekkel nem tudják gazdaságosan hasznosítani., ösz- szehordják és a helyszínen elége­tik a hulladék faanyagot — mi­Új tüzelőanyag: a közben világszerte fokozódnak az energiagondok, az energia ára pedig meredeken ível fölfelé. Mi a megoldás ebben az ellen­tétes helyzetben? Ez iránt érdek­lődtünk a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium Erdé­szeti és Faipari Hivatalában. Dr. Sólymos Rezső főosztályvezető elöljáróban arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a fa ipari haszno­sítása az elsődleges cél, és csak azt szabad eltüzelni; ami ipari célra nem használható. Az egyéb — esetleg fát helyettesítő — anya­gok előállításához ugyanis sok­kal több energia szükséges. Há a fa fűrészáru-készítéséhez felhasz­nált energiamennyiséget 100 szá­zaléknak vesszük, akkor például a műanyag félkésztenmék előál­lításának 2000—5000 százalékos, az alumíniumgyártás energia- szükséglete pedig 4500 százalékos. Harminc új tízem Jelenleg Magyarországon a fel­használt összes energiának 2,5--3 százalékát' faalapanyag szolgál­tatja. Ugyanez a hányados Afri­kában 58 százalék, Latijn-Ameri- kában 20, Távol-Keleten 42, Nyu- gat-Európában 0,7, az Egyesült Államokban pedig 0,2 százalék. A fejlett országok tehát igyekeznek a lehető leghasznosabban értéke­síteni a fát. Ezeket a részletes adatodat már'az Erdészeti Hivatal másik szakemberétől, Keszler György osztályvezetőtől hallot­tam. Az elmúlt kemény tél is ösz­tönzött arra; a magyar szakem­berek is keressék a módját, hogy a kivágott fának^ még hulladékát is kihasználjuk, 'amennyire ez gazdaságosan megoldható. A MÉM és az Ipari Minisztérium közösen kidolgozta programját a hulladékjellegű energiahordozók népgazdasági hasznosítására. A programot a Gazdasági Bizottság is megtárgyalta, és határozat szü­letett a konkrét intézkedésekre. Például a faipari üzemekben ke­letkezett hulladék, fűrészpor és kéreg hasznosítására három év alatt 30 brikéttgyártó üzemet lé­tesítenek. A tervek szerint a 30 új üzem összesen 240—250 ezer tonna fabrikettet termel, amely­nek fűtőértéke a jó minőségű bar­naszénével vetekszik. Előnye még, hogy a környezetet kíméli, füst­jének gyakorlatilag nincs kéntar­talma, salak nem marad utána, csak egy kevés hamu. Nem kis előny a vásárlók: számára az 50 százalékos fogyasztói ártámoga­fabrikett tás sem: előreláthatólag tonnán­ként 1200 forint körül lesz az ára a fabrikettnek. Olaj helyett apríték Az erdőgazdálkodás nagy, és nem is rejtett tartalékának ki­használására az -elkövetkezendő 4—5 év során megteremtik 500 ezer tonna, tüzelésre alkalmas er­dei apríték felhasználásának mű­szaki-gazdasági feltételeit. - Ez mintegy 150,ezer tonna tüzelőolaj megtakarítását teszi lehetővé. A kormány' Gazdasági Bizottsága pedig úgy döntött, hogy ahol a hulladék hasznosításával olajat takarítanak meg, ott a beruhá­záshoz állami támogatást, a fej­lesztési alapot nem terhelő állami kölcsönt és hitelt is kérhetnek a gazdaságok. Erre nagy szükség is van, mert a hulladékfeldolgozás technológiájúnak fejlesztése száz­milliókba kerül. A termelési kör­zetekben jelölik ki a felhasználó vállalatokat, amelyek nagymeny- nyiségű aprítékot tudnak eltüzel­ni a kazánokban, ahol egyéb szi­lárd tüzelőanyagokra is. bármikor átválthatnak. Az olajról apríték­tüzelésre történő átállást az ener­giaracionalizálási pályázat kere­tében megvalósíthatják. Egyes erdőgazdaságok alkotó kollektívája berendezések gyár­tásával is segíti a fahulladék hasznosítását. A szolnoki székhe­lyű Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság például vásári díjat kapott az idei BNV-n előtét- tüzelőberendezésére, amely lehe­tővé teszi a korábban olajtüzelé­sű kazánok átállítását, faapríték „fogyasztására”. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot pe­dig nagydíjjal jutalmazták az idén a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron Egri darus aprítógépé­ért, amelynek alapvető feladata van a fák kivágása után az erdő- ben -maradt ágak, gallyak felda­rabolásában. A mátrai alkotó kol­lektíva termelési rendszere cé­lúi tűzte ki, hogy a nyugati im­portot — a magyar gépgyártó szellemi bá2isra alapozva — ha­zai berendezésekkel helyettesí­ti. A hulladékszegény fakiterme­lő technológiát meghonosító gép­család kialakításáért a tavalyi moszkvai világkiállításon arany diplomát kaptak. Ha a nagyszabású program megvalósul, évente háromnegyed- millió tonna új tüzelőanyag lo­bogó lángja ad meleget a most földön heverő energiából. És amit a gépek sem tudnak össze­szedni, az elkorhadva táplálja a termőtalajt, hogy a kivágott fák helyén sudárrá növekedő cseme­tékből újjászülessen az erdő. 1. E. Vadaspark lesz Kiskunmajsán . Egyre inkább elszakadunk a természettől, a városi gyerekek lassan már a háziállatokat sern ismerik fel. K-iskunmajsán ezért is vetődött fel a gondolat egy va- dasipark létrehozására. Nem be­szélve arról: a fejlődő nagyközség idegenforgalmában is szerepet játszhat majd ez a „látványos­ság”. Kiskunmajsán van egy 13 hektárnyi zöldövezeti ■. terület, amelyet eddig is kihasználtak. Itt van a halásztanya, itt készül a felszabadulási emlékpark, itt ter­veznék erdei tomapályát, állandó színpadot és itt a vadasparkot. A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium pályázatára, célcsoportos beruházásra, a kis­kunmaisai Jonathán Termelőszö­vetkezet kapott megfelelő össze­get a' vadaspark kiépítéséhez. A Kecskeméti Erdőfelügyelőség in­gyen alapanyagot juttat a fásítás­hoz. A Kiskunsági Nemzeti Park vezetőivel pedig arról tárgyalnak a szövetkezet vezetői, hogy a gén- hank-rendszerbe bekapcsolódnak és így őshonos állatokat is telepít­hetnek majd a parkba. A tervek szerint vad- és háziasított állatok egyaránt élnék majd itt. A láto­gatók megfigyelhetik majd a bi­valyok, a parlagi baromfik. a ga­lambok, az őshonos kutyafajták, a racka, a cigája és a mangalica életét A vadasparkot a vadásztársaság segítségével építik a termelőszö­vetkezet dolgozói. A kerítés, a vízvezetőárok lassan elkészül. A termelőszövetkezet vezetőinek nem titkolt célja, hogy a leendő szakemberek pályára irányításá­ban is jelentősnek tartják a va- daspaikot, hiszen a gazdaságban állattenyésztéssel, baromfi- és bir­katartással foglalkoznak és bíznak benne, hogy a vadasparkba láto­gató gyerekek érdeklődését fel­keltik az állatok. G. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom