Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

1985. július 15. • PETŐFI NÉPE • 3 ' ■mm „...JOBBAN TÁMOGASSA ÉS VÉDJE...” — Család és társadalom Riasztó statisztikai adatok, nemes indítékú, meg hamisain csengő jajszavaik komor regi. mentjét masírozta tják elénk a hazai meg a külföldi szocio­lógusok, írók, társadalomtudó­sok, filmesek, demográfusok, színházművészeti emberek a család válságáról. Amit amy- nyian mondanak, az bizonyá­ra igaz. Ezek szerint valóban válságban lenne a család in­tézményrendszere? Vagy in­kább — a családot alapító, al­kotó. felbontó — felbomlasztó, újraalakító — ember válságá­ról, válságairól ■— lenne jogos — írnunk, beszélnünk? Meghatározó szerep Ezerféle érdek, vélit és való jog, szunnyadó és szenvedé­lyesen kitörő érzelmek terepe: család. Szívközösség, észközös- seg. üzövetpég szépre, jóra, ki­teljesedő életre vagy éppen hadüzenetek, keserves csaták színtere. Meghatározó szerepe van a gyermek neveléseben, a róla történő — erkölcsi, anyagi — gondoskodásban. E kicsiny, néhány tagú ember- csoportnak kelj, — kellene — megadnia lazt az építőanyagot, amelyből a gyermek, az ifjú közösségi magatartása, más embercsoportokon belüli visel­kedése. kialakul, megszilárdul, képessé válik a folyamatos igazodásra, az új körülmények közé való beilleszkedésre. Ne tévesszünk utat, mint gyakran megtörténik ez a köz- gondolkodásban ! A családiban nemcsak a gyermekkel, hanem a felnőttek egymás közötti vi­szonyával is törődni kell — kellene —, mert ez a viszony semmivel sem egyszerűbb, mint szülő és gyermek, gyer­mek és szülő — felnőtt gyer­mek és idős szülő, nagyszülő és unoka — érzelmi, értelmi kapcsolatrendszere. Mint a legtragikusabb véglet, évi öt­ezer öngyilkosság figyelmeztet rá: — nem kizárólag, de an­nak is —, a családnak, a leg­főbb érzelmi, értelmi megtartó közösségnek súlyos kudarcai lehetnek, vannak. Mert ha erős a családi háttér, ha jó az otthoni légkör, ha nemze­dékek keresik és lelik meg a közös nyelvet, akaratot, elkép­zelhető-e. ihogy valaki a vég'ő semmit választja?! Folytathat­juk; a szakemberek becslései szerint 200—300 ezer között van atz alkoholisták száma; ma hazánkban nagyobb össze­sért vásárolnak italt, mint amennyiért ruházati cikke­ket...! Vajon ehhez semmi módon nem kapcsolódik a — Lágabban vett, közvetlen le­származottakat éis felmenőket magába foglaló — család? Évente most már 30—35 ezer ember — döntő részben fiatal — kerül kapcsolatba valami­lyen kábítószerrel hazánkban. Mire remélnek ők ilyen téves, ön- és közveszélyes módon fe­leletet, gyógyírt? A veszélyez­tetett — személjáségfejlődésé­ben erős környezeti károkkal sújtott gyermekek aránya kor­osztályaikon belül emelkedő irányzatú, a szakemberek sze­rint ma már 4,5—5 százalék között van. Egyéni, szűkebb és tágabb közös érdekek sűrűsödnek ab­ban a bonyolult és sokféle teendőt magáiba foglaló fel­adatban, amelyet így rögzítet­tek a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusának határozatában: „Társadalmunk harmonikus fejlődése szüksé­gessé teszi, hogy államunk és társadalmunk jobban támogas­sa és védje a csialád .intézmé­nyét.” A szülő felelős Rengeteg felhalmozódott ta­pasztalat birtokában a társa­dalomnak — jogszabályai, in­tézményei, közerkölcsei stb. útján — ki kell mondania: a szülő — igenis, a szülő — fe­lelős a gyermekneveléshez el- engedhetelen jó családi légkör megteremtéséért, azoknak az erkölcsi értékeknek a képvise­letéért. amelyeket a gyermek­nek tovább kell vinnie magá­val alhihoz, hogy a társadalom­nak kiegyensúlyozott tagja, beilleszkedési zavaroktól men­tes, azokon gyorsan túljutó al­kotó eleme legyen. Ez az álláspont kétségtelenül új látószöget nyit. Korábban ugyanis mindenki és minden felelős volt a gyermekért — a társadalom, az oktatási rend­szer. a pedagógus, az ifjúsági szövetség és igy tovább —, csak éppen azt fedte csend, mit tett, mit mulasztott a család! A munkahelyén min­denkit nevelő, kioktató, szigo­rúan .s.zámonkérő, de gyerme­kévei a minimális neveltségig sem eljutó szülő, a riasztó pél­dák sokaságát a 'gyermekek elé táró {elnőtt. a mindenkit kárhoztató botcsinálta erkölcs­őri. aki a niaga családjában a legalapvetőbb erkölcsi normá­kat sem tartja, tartatja be, mos, mindezek nem ismeretlen figurák és magatartások min­dennapjainkban. És akkor ép­pen csak megemlítjük a ket­tős nevelésit, a pályaválasztás­nál a gyerekekre erőszakolt, általa az első pillanattól utált holnapot, a család színe előtt zajló szerepjátszásokat, botrá­nyokat, a három gyermeket nevelő szülő feletti sajnálko­zást a munkatársak részéről — „ó, te szegény” —, a családi üdülési beutalók számának, elosztásának korántsem meg- • nyugtató gyakorlatát, az álla­mi hozzájárulások ellentmon­dásos rendszerét, az elavult szociálpolitikai elveket és módszertárat, érzékeltetésül arra. mennyi mindenben le­hetséges és szükséges a hala­dás. A tettek értéke Napjainkban 8,1 .millió kő- S rül van a családok száma ha- jml zánkbaim. s a pongyolán .ható ||jr „körül” megfogalmazás 'azért, Jjj mert folytonosan mozog, vál- 1 tozik a szám, bár valójában j a szám nem fontos, félreve- zethet. Szaporodik ugyanis az 188 összesítésekben családként I megjelenő, a valóságban tőre- j dék-családként élők tábora. A J legutóbbi — 1980-as — nép- 1 számlálásikor 56 ezer egyedül- 1 álló apa, illetve 285 ezer anya I élt gyermekével, gyermekei- I vei. Sajnos, azóta — bizonyo- jj sain — még többen vannak. | Ugyanis válás következtében I most már évente 30 ezer há- 1 zasság szűnik meg. Ami jelzi 1 a sorsok összekötésének nem j kellő felelősségű gyakorlatát: jp a válások egyharmaida eseté- | ben négy évnél rövidebb ideig f éltek együtt a házastársak... I Van gond a szarvakkal is, 1 mert olykor már a szavak k bántanak, sértenek, sajnáltat- I nak, lekicsinyelnek egy társa- IÉ dalmii intézményt — az alap- | intézményt, a családot —, bár j jobbat még senki nem lelt, | nem ajánlott, mondott helyet- I te. Mégis, a nagyobb gond a tettekkel, azok értékével van. mert a szavak még-még éleszt­getik a jogos reményeket, a ||| tettek viszont gyakran e rémé- | nyék rombolói. Senki sincsen, | aki azt mondhatná, nem tud f. tenni a családokért. Valamit mindenki képes tenni. Azt a valamit azonban neki kell megtennie. Ma sokan mégis másokra mutogatnak, mások­ra várnak, és ők maguk — bár meglehet, sopánkodnak a család holnapján — tétlenek. Az egyéni tétlenségek sokadal­máért azután a családcár fize­tik meg az árat... M. O. Négymilliárdos könyyforgalom Tavaly 9128 kötet jelent meg a hazai könyvpiacon, 100 millió példányban. A művek száma 20 százalékkal, a példányszám 1 szá­zalékkal haladta meg az előző évit — egyebek között ez tűnik ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése ál­tal most kiadott statisztikai je­lentésből. A könyvkiadás jelenségeiről, a tavalyi tapasztalatokról Tamóc Márton, a Művelődési Minisz­térium kiadói főigazgatója el­mondta, a magyar könyvkiadás­ban a 70-es évek óta erőteljes fejlődés érzékelhető. A megjelent művek száma, akár a példány­számot, akár a .műszámot tekint­jük, hazai viszonylatban nagyon magas. A közzétett adatok szerint 1975 óta — az ötéves átlagokat összehasonlítva — a kiadott könyvek és füzetek együttes szá­ma csak kismértékben változott, a példányszám viszont mintegy 10 százalékkal emelkedett. Bár értünk el bizonyos javulást, még mindig igen magas a nyom­dai átfutási idő, könyvenként át­lagosan 8,4 hónap, és ehhez kell még hozzátennünk a kiadói bel­ső^ szerkesztői munkára fordított időt. És így sajnos nem ritka eset, hogy egy kiadvány megjelenése két-három évig is elhúzódik. Ez a lassúság nyugtalanítja az író­ikat, a szerzőket, sőt, megtörtén­het olyan eset, hogy egy-egy szak­könyv, amely megírása pillanatá­ban még aktuális és fontos volt, bnire megjelent, már kisebb-na- gyobb mértékben el is avult, í Tavaly csaknem 4 milliárd fo­rint volt a teljes könyvforgalom, nagyobb, mint a teljes könyv- készlet, ami ékes bizonyítéka an- Inak, hogy nem a készlettel, ha­lnem sokkal inkább a készlet ösz- Iszetételével van baj. Az idei ki- ladói tervekben csökkent a szó­rakoztató, olvasmányos és a hob- pi-irodalom körébe sorolható mű- Ivék száma és példányszáma is. Korszerű autóvédelem A gépkocsik korrózióvédelmére már több mint 50 ország­ban alkalmazzák — hazánkban tizenöt helyen — a karosz- széria tartósságát szolgáló, korszerű, Dinitrol-féle eljárást. Kecskeméten, a BÄCSMOBIL Szövetkezet Külső-Szegedi úti szervizében is ilyen módon „kezelik” a személyautókat. Nemrégiben bevezették a technológia továbbfejlesztett vál­tozatát, amelynek előnye: a kocsik ilyen jellegű garanciális javítási ideje négyről öt évre nő, s ez alatt az idő alatt csu­pán kétszeri karbantartásra van szükség. Az új anyagok és műszerek használatára Váradi Sándor, az INTERAG szakembere tanította be a szerviz alváz és üregvédelemmel foglalkozó csoportját. Képünkön — balról — Gál István csoportvezetőnek magyaráz. (Tóth Sándor felvétele.) MI LESZ A KAJSZIVAL? Háztáji, nagyüzem? • Barackszüret. (Méhesi Éva felvétele.) TTT A második világháború után Ausztria kért először kecskeméti barackot. Kezdetben a bizonytalan közlekedés, ké­sőbb a hidegháborús légkör ne­hezítette a korábbi piacok vissza­szerzését. A gyorsan romló gyü­mölcs megsínylette a késedelmes szállítást. Maga Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter vezet­te az exportálók és a vasút kecs­keméti tárgyalását 1949-ben. Az érdemeinél kevésbé meg­becsült Kovács Ferenc 1956 júniu­sában a Népújság hasábjain ria­dóztatta az illetékeseket, a ter­melőket: „Szerezzük vissza a kecskemétvidéki kajszi világhír­nevét”. Bizonyította: a facsemete­termesztők, kereskedők alkalmat­lan fajtákkal rontják a gazdák, a szövetkezetek esélyeit. Két év­tizedes helvéciai kísérleteivel bi­zonyította a vadkajszi alanyú fák életrevalóságát. Kevesebb vízzel gazdálkodnak, hosszabb a téli nyugalmi szakaszuk, mint a my- rabold szilvaalanyú fáknak. Ez utóbbiak sok vizet kívánnak, a tél végén hamarabb életre kel­nek, így termőrügyeiiket a tél hi­dege, virágjaikat a tavaszi fa­gyok sűrűn károsítják. A cseme­tekertekben azonban ez utóbbiak jobban „mutatnak”, tovább zöl­dellnek. hosszabb ideig értékesít­hetők; kelendőbbek. Joggal sür­gette a népi termesztési tapasz­talatok hasznosítását, érzékeltet­te a kétszintes termesztés elő­nyeit. Sajnos tévesnek bizonyult a korszerűséget, a jövedelmezősé­get kizárólag a nagyüzemekkel azonosító, a konyhakerteket, a háztáji gazdaságokat egyidőben időszakosan leszorító szemlélet. Talán a termőhelyre, az időjá­rásra különösen érzékeny, gyors értékesítést feltételező kajszi sínylette meg leginkább a szak­emberek többségének, a mező- gazdasági politikának, a gyakor- • latnak ezt a hibás feltételezését. A termesztésével foglalkozó ku­tatások és kutatók alapvető gon­dokkal küszködtek. Az 1949-ben alapított, de munkáját csak évek múltán kezdő ceglédi telep kez­detben a Központi Kertészeti Ku­tatóintézethez tartozott, majd a Kecskeméti Kísérleti Gazdaság­hoz csatolták. Negyedszázada te­lepítettek a gyenge szarkáéi ho­mokon mintegy 70 hektárnyit, majd egy évtized múltán megkét­szerezték a kutatási területet. Ez a telep újabb átszervezés után most a Gyümölcs- és Dísznövény­termesztési Kutatóintézethez tar­tozik. A városi pártbizottsággal kötött megállapodás szerint meg­különböztetett figyelemmel fog­lalkoznak a kajszitermeléssel. A szakemberek sokat tettek a kajszitermesztés problémáinak mélyreható feltárásáért, alkal­masabb módszerek kidolgozásá­ért. Nyújtó Ferenc — Surányi Dezsővel közösen írt — Kajszi- barack című friss monográfiája biztató kísérletekről tudósít. Nyújtó Ferenc nem véletlenül idézte Magyar Gyula 1938-ban írt sorait a kötet előszavában: „Nem szabad vonakodnunk annak el­ismerésétől, hogy talán egy gyü­mölcsünk helyzetében, fajtái tö­kéletes ismeretében és termelési kérdéseiben sem állt előttünk olyan sok megoldatlan problé­ma, mint a kajszinál.” Így igaz. Kérdések sorozata várja az okszerű magyarázatot, a következtetések gyakorlati ér­vényesítését. Miként lehetséges áz például, hogy — a megyei sta­tisztikai igazgatóság legújabb kiadványa szerint — a Bács-Kis- kun megyei állami gazdaságok­ban a kajszi termésátlaga 8 szá­zalékkal kisebb, a termelőszövet­kezetekben 34 százalékkal na­gyobb az országosnál? (Talán ez utóbbiakban erőteljesebben ér­vényesültek a gazdák korábbi ta­pasztalatai?) Számításaikat így se nagyon találják meg, emiatt év­ről évre csökken a kajszit is ter­melő közös gazdaságok száma. Sokat mondó adat! Kecskeméten, a „kajszi hazájában” így hatá­rozták meg a VI. ötéves tervi gyümölcstelepítési célokat: meggy 70, szilva 42, cseresznye 35, kör­te, birs 20—20 hektár. Kajsziról szó sincs. Mi lesz a kajszival? — kérdez­tem a Gyümölcs- és Dísznövény- termesztési Fejlesztő Vállalat szarkási telepén néhány éve. Az egyik fővárosi kutató kerek-pe­rec kimondta: vegyük végre tu­domásul, hogy e mediterrán gyü­mölcsfajnak nem hazánk az ideális termesztőhelye. A megvál­tozott gazdasági körülmények to­vább nehezítik a termesztők hely­zetét. Régebben a nincstelenek számára a kajszi sokszor filléres haszna is talált pénz volt egyéb bevétel, munkaalkalom híján. Ar­ról nem is beszélve: hajdan ér­téktelen, mihaszna kutyatejes parlagok hasznosultak az ízes, kedves gyümölcs által. Barack­éréskor a nagycsaládok hajnal- pirkadástól holdvilágig szedték a kajszit, hogy kora hajnalban ko- csizhassák, talicskázhassák a nagypiacra. „Házak és fák még / egymás vállára hulltan alszanak”, írta a költő, amikor „Jönnek, jön­nek mérhetetlen gondban, / vég­telen sorban, százan, ezren”. A kajszitermesztés újbóli fel­lendítését szerencsére nem a kényszerítő nyomortól, az embe­rek önkizsákmányolásától vár­hatjuk. Segíthet — és meggyőződésem — segíteni is fog a tudomány, az átgondoltabb, a hagyományokat és az új körülményeket mérlegelő irányítás. A megújuló kisgazdaságokban újra otthon érezheti magát júni­us vége, július szép adománya. Bízzunk benne: unokáinkat is gyönyörködtetik a virágzó, a ter­mő fák, táplálják értékes gyümöl­cseik. Heltai Nándor II. Jósnök és médiumok Hűvösön a hiszékenység vámszedői Ügy belejöttek ezután a jósnők a pénzkeresésnek ebbe a formá­jába, hogy abba sem bírták hagyni. 1983* októberétől 1984 augusztu­sáig hétszer jártak szerencsével, s mindannyiszor bőséges zsák­mánnyal távoztak. Egyszer-egyszer segített nekik a budapesti illető­ségű Sz. J.-né is, aki az eljárás során kiskorú gyermekeire tekintet­tel közkegyelemben részesült. Tavaly augusztus elején a két Sztojkáné útja Balinkán vezetett keresztül. Kitűnő érzékkel rá­akadtak a faluban egy olyan mé­diumra, akit röpke tíz perc alatt megszabadíthattak tizenhatezer forintjától. A háziasszony I. S.-né örömmel mutatta a tenyerét, majd kérésre adta a szokásos fehér cér­nát, s ámulva figyelte, mi törté­nik. A két hívatlan vendég az­tán átkutatta a lakás minden ze- gét-zugát, s a nagyobb hatás ked­véért még el is dugott itt-ott né­hány apróra tépett cérnadarabot. Dörzsölt szekrényoldal Aztán mintha jó tündérek len­nének, vállalták, hogy teljesítik a kívánságát. A csodához semmi másra nem volt szükség,' mint hogy a háziasszony szorgalma­san dörzsölgesse tenyerével a szekrény oldalát és elejét. I. S.-né buzgón nekilátott, miközben Mar­git a konyhakredenc alsó fiókjá­ban kutatva talált egy retikült, s benne egy nejlonzacskót, kereken 50 ezer forinttal. Ekkor jött csak a hókusz-pókusz színe-java. Né­hányszor körözött a levegőben a tasakkal, majd villámgyorsan be­csomagolta az egészet egy felka­pott újságívbe, s a mutatvány végén mindezeket feldobta a „dörzsölt” szekrény tetejére. A látvány véget ért, az asszonyok távoztak, a simogatás viszont ma­radt, mire I. S-né észbe kapott, már csak a 16 ezer forint hűlt he­lyét, s forró tenyerét tapogathat­ta. Augusztus 14-én Kunbaracson M. H. kapuján kopogtatott a há­rom asszony. Amikor kinyílt az ajtó, rögtön látták, hogy beteg van a háznál. Aki jósolni tud, gyógyítani is képes, legalábbis a háziak szerint. Nem számított, hogy mit mondott az orvos, ők mindent úgy tettek, ahogy az asszonyok kívánták. Rögtön ad­ták is az elengedhetetlen fehér cérnát. Néhány csomót kötöttek rá, majd végigsimítottak a beteg testén vele. Közben elhangzott a kérdés: van itthon pénz? Itt is volt. Az ágyban fekvő házigazda buzgó felesége rögtön előhúzta spórolt bankjegyeit. Néhány pil­lanat múlva a fejére szórva ta­lálta az egészet, amire természe­tesen a férje felgyógyulása érde­kében volt szükség. Miközben bá­multa az aláhulló papírpénzeket, mint karácsonyfán a csillagszó­rót, a kötegből eltűnt kilencezer- hétszáz forint. A megmaradt ban­kók összesöprése után már csak a batyukötözés, s a szekrénybe dobás volt hátra. Amíg Margit és Julianna dolgozott, addig Sz.-né saját terhességéről csevegett ke­délyesen a beteg férjjel. Ezresek a takaró alól Szeptember 6-án, országjárá­saik egyik állomásának öcsényt szemelték ki az asszonyok. Szin­te akadálytalanul jutottak be az egyik lakásba, ahol J. N.-né igen szívélyesen fogadta őket. A meg­szokott módon eljátszották neki is a csiribi-csiribát a cérnával. Bár J. N-né nem volt olyan ada­kozó, mint a többiek, figyelem­mel mégsem tudta kísérni a szem­fényvesztő manővert. Gyorsan „elővarázsolódott” a takaró alól 53 ezer forint. Újságpapír helyett megtette az ágyon heverő fekete kendő is, s a takaros csomag a következő pillanatban már a má­sik szobai szekrény tetejére ke­rült. Végül gyorsan itt is elhang­zott a figyelmeztetés: egy napig ne nyúljon hozzá, mert csak ak­kor sokszorozódik meg a pénz. Az elhadart viszlát után nem so­káig bírta J. N-né. Kapzsisága miatt nem tehetett mást, mint szomorúan belátta, most ez egy­szer „elkerülte” a szerencse. Az asszonyok alig fújták ki ma­gúikat. Szeptember 19-én már Lajosmizsén voltak. Legújabb ál­dozatuk valószínűleg nem hallot­ta a mesét arról az emberről, aki zsákkal hordta be a fényt az ab­laktalan házba. Nem is világoso­dott ki neki sem, soha. Sz.-né rosszullétet színlelve megszólította az udvaron matató fiatalasszonyt. Terhességére hivatkozva kért egy pohár vizet, amit perceken belül meg is kapott. Ezalatt Mar­gittal együtt föltérképezte a há­zat, hol és mi van, ami elmozdít­ható. A módfelett udvarias házi­asszony még örült is a váratlan vendégeiknek, s bár ők nem kér­ték, nekiállt kipanaszkodni ma­gát. Csak az uram meg ne csaljon Mire odáig jutott, hogy érzése szerint a férje meg akarja csal­ni őt, Margit már tudta, mitévő legyen. Előbb persze kért „né­hány” forintot, aztán egy óvatlan pillanatban felhajtotta az ifi­asszony szoknyáját... Megadó- an, szelíd mosolygással tűrte a fiatal feleség, amíg Margit meg­szabadította két-három szőrszálá­tól, mert elhitte^ csak ennyi kell ahhoz, hogy a hites ura más nő­személlyel többé szóba se álljon, így a jósnők paciensük és saját teljes megelégedésükre tízezer forinttal együtt angolosan távoz­tak. • • * A három asszony és egy fiatal­ember segítőtársuk viselt dolgai­ról a Kecskeméti Városi Ügyész­ség 13 oldalas vádiratot nyújtott be a városi bírósághoz. Jelenleg lopás és más bűncselekmények vádlottadként várják a jövőt, bár meglehet, hogy azt már előre megjósolták maguknak... Tuza Béla (Végs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom