Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

1985. június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Országjáró diákok találkozói Az idén Bács-Kiskun szerezte meg az Országjáró Diákok Országos Találkozójának megrendezési jogát. A június 20- tól 24-ig tartó fesztivál szervezőbizottságának elnöke Molnár Mihály, a megyei KISZ-bizottság titkára. Vele beszélgettünk a 18. ODOT programjáról, az ifjúsági turizmus megyei hely­zetéről. KÉPERNYŐ — Kik vehetnek részt ezen a ta­lálkozón? — Minden megyéből a legjobb csapatok jönnek majd el a bajai Petőfi-szigetre. Ezt a minősítést az országjáró diákok megyei ta­lálkozóin lehet megszerezni, a há­rom hagyományos versenyszám­ban elért jó eredményekkel. Ez pedig az akadályverseny, a táj­futás és a városismereti Verseny. Csaknem kétezer fiatalt várunk. — Bács-Kiskunban hogyan vá­logatnak? — A mi középiskoláink a Tős- erdőben mérték össze turisztikai ismereteiket, erőnlétüket. Az itt versenyzett 350 gyerek közül kö­rülbelül 40 mehet majd a bajai országos találkozóra. — A dicsőségen kívül miért éri meg bekerülni ebbe a csapatba? — Csaknem egyhetes esemény- sorozaton igazi fesztiválhangulat szokott uralkodni: itt is megren­dezzük a három hagyományos versenyt, de ezenkívül számta­lan érdekes játék, sportvetélkedő várja a fiatalokat. Fellépnek a' legjobb amatőr művészeti cso­portjaink — közöttük a fehérvá­ri Országos Diáknapokról feszti­váldíjjal hazatért gárda tagjai —, amivel nem titkolt célunk, hogy bemutassuk az ország min­den tájáról idesereglő diákoknak a Bács-Kiskun megyei fiatalok kulturális életét, törekvéseit. Lesz í táncház, kirakodóvásár — de nem is próbálom mind felsorolni, hiszen az öt nap során párhuza­mosan több program is folyik. — Ez mind nagyon szép, de kissé „kampányízű”. Hogy áll az ifjúsági turizmus — év küzben? — Az országos találkozó való­ban afféle gálaműsor, ami az egész évi munkát jutalmazza, zárja le. Majdnem minden isko­lában működik országjáró diák­kör, igaz, ezek színvonala, akti­vitása rendkívül változó. Sajnos, több a gyenge, mint a kiváló... — Mi ennek az oka? — Az ötnapos tanulmányi hét bevezetése óta kevesebb a sza­badidő. Drágultak az utazási, el­látási költségek is, kevés az ol­csó szálláshely. Mi az elsők között alakítottuk ki . a bugaci tanyai iskolából a 70 személyt befogadó kulcsosházat, amelyet a fiatalok szívesen vesznek igénybe. Több ilyenre lenne szükség! Sok elha­gyott iskola van még az ország­ban. .. — Az a kevés kiváló országjá­ró diákkör mitől tud mégis jól működni? — Az említett gondok általá­nosak, én mégis azt mondom: ez nem elsősorban anyagi kérdés. Ahol az iskola vezetői, és a KISZ ezt igazán fontosnak tartja — mint például a kiskunfélegyházi 608. számú ipari szakmunkáskép­zőben —, ott pezsgő turisztikai élet folyik. Lehet olcsó progra­mokat is szervezni, csak éppen újra „fel kellene találni” a ke­rékpározást, a sátorozást, a gya­logtúrákat. És nem is kell feltét­lenül kimenni a megyéből: az a tapasztalat, hogy a fiatalok szű- kebb hazájukat sem ismerik elég­gé. — A KISZ mit tesz az ifjúsági turizmus népszerűsítéséért? — A már említett hagyomá­nyos találkozók szervezésén kí­vül három éve a Természetba­rát Szövetséggel közösen meghir­dettük az ifjúsági turisztikai ván­dordíjért folyó versenyt. A díjat bármilyen fiatal vagy felnőtt kö­zösség elnyerheti, amelyik telje­síti a kiírt feladatokat — ez a nyitó túrán való részvétel, társa­dalmi munka a turistaházak, utak környékén, s a megyei tá­jékozódási futóbajnokságon való indulás —, ezen felül bármilyen saját tervezésű vagy központi program — mint például a VIT- túra, vagy az olimpiai ötpróba teljesítése — beleszámít az ér­tékelésbe. Jelenleg három és fél ezer Bács-Kiskun megyei fiatal küzd a vándordíjért. De nem is a versenyen van a hangsúly. Mindenki nyer, aki rászánja ma­gát a túrákon való részvételre: erőnlétet, barátokat, sikerélményt. Abban is biztos vagyok, hogy aki fiatalon megszokja az embert próbáló kirándulásokat, felnőtt korban is folytatja, sőt — s ez már a következő generáció egész­sége szempontjából óriási jelen­tőségű —, átadja természet- és mozgásszeretetét gyerekeinek is. Szabó Klára Mesék Mátyás királyról A Vízipók — csodapók című nagy sikerű rajzfilm után új, egész estét betöltő animációs al­kotás készül a ' Pannónia Film­stúdió kecskeméti műtermében: Űjvári László rendező (képün­kön), a Magyar Televízió ifjúsági és oktatási főszerkesztőségének megbízásából gyártott, Mesék Mátyás királyról rajzfilmsorozat felhasználásával készít egész estes összeállítást. Az animációs mun­kák hamarosan befejeződnek, s az új alkotást Mátyás, az igazsá­gos címmel mutatják majd be filmszínházaink. Hírháttér A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának legutóbbi ülésén mindenki egyetértett az előadó megállapításával: sokat tesz a közvélemény kedvező be­folyásolásáért, a gondolkodtatás megkedveltetéséért, az önálló vé­leményformálásért a Szabadság téri intézmény. Érdekesek, tar­talmasak. továbbgondolkodásra serkentők a tévé politikai műso­rai. A Panoráma — például — azt hiszem, fesztiváldíjat nyerne, ha rendeznének valahol efféle műsorokat tárgyilagosan összeha­sonlító szemlét. Szakmai lag kifogástalan a Hír- háttér is, hatóerejét azonban a meghívottak felkészültsége, kom­munikációs ereje, személyisége érezhetően befolyásolja. (A szer-' kesztők az éppen időszerű köz­érdekű ügy illetékeseit ültethetik a stúdióba.) A csütörtöki adás a legjobb Hírhátterek egyike volt. Valódi érdeklődést elégített ki, és a hasznos információkat mindig távlatos, az okokat, a miérteket felfedő tudnivalókkal továbbítot­ta. Egy pillanatig sem akarta el­hitetni, hogy választási rendsze­rünk a lehető legtökéletesebb, nem adódhatnak társadalmi, em­beri konfliktusok, de világosan, meggyőzően szemléltette a szo­cialista demokrácia gyors fejlő­désének tényeit, az újabb lehető­ségekkel járó felelősségeket. Mindinkább a választók és a je­löltek felkészültségétől, .tehetsé­gétől, felelősségtudatától függ, hogy miként funkcionál demok­ráciánk. A nyílt, pontos válaszok hasonló kérdésekre buzdították a hallgatóságot. Kimondottan él­veztük a közreműködők — első­sorban Pozsgay Imrének, a Haza­fias Népfront főtitkárának — szellemes, igazságerejével is ható megnyilatkozásait. Valamennyien jól képviseltek jó ügyet. Az országos nyilvánosságú szeminá­riumot Mester Ákos vezette. Vonzások és választások Gondosan kimunkált, szép fil­met készített a fiatal, tudtom­mal ezzel az alkotással „vizsgá­zó” Deák Krisztina Goethe: Von­zások és választások című önélet­rajzi ihletésű művéből. „Egy vessző sincs benne, melyet ne élt volna át, de egy vessző sem úgy, ahogy átélte” — írta a német írófejedelem titkára az 1809-ben, magyarul először Lélekrokonság címmel megjelent emberi termé­szetrajzról. Az ekkor már öre­gedő Goethe nem adta föl az emberi tökéletesedés vágyát, de rájött' arra, hogy nem elég „a magunkon segítés”. Megértő tár­sak nélkül a legmerészebb, a legcéltudatosabb vállalkozás is kibicsaklik. Amikor a lapos hasznosság el­ve mozgatja világszerte az ügye­ket, az életsorsokat, amikor a külvilág uralkodik otthonainkban is. jó tudni: csak gazdag leiki­vi lágú emberek teremthetnek korunk civilizációs színvonalához méltó életviszonyokat. Mondhatnék sokan, könnyű a regénybeii Edúardnak, Charlotte- nak és a -többieknek. Anyagi gondok szorításától mentesen for­málhatták napjaikat, önmagukat, foglalkozhattak érzelmeikkel, lel­ki világukkal. Így igaz, de ne feledjük a kommunista Antonioni válaszát: „azért mutatok be gaz­dag. embereket, mert személyisé­gük alakulását, választásaikat nem befolyásolja a megélhe­tés kényszere”, vagyis vegytisz­tábban mutatható ki az emberi jellem, a vonzások és változások számos törvényszerűsége. A na­gyon hangulatosan és kifejezően fényképezett film (operatőr Bor- nyi Gyula) feltehetően — mint ez a Rádió- és Tévéújságban ol­vasható előzetesből is sejthető — viszonylag ritkán foglalkoztatott színészek öröm játéka volt. Ta­kács Katalin (Charlotte) az asz- szonyi érzelmek csendes hullám­zását, nőn vívódásokat közvetített szívbemarkolóan. T. Katona Ág­nes (Ottilia) maga volt a világra rácsodálkozó ifjúság, Olgier La- koszlev (Kapitány), az egyik leg­kiválóbb lengyel színész — Jor­dán Tamás hangjával — a meg­testesült férfiasság. Bálint And­rás (Eduard) nagy erővel jelení­tette meg a helyét kereső, a rá démonként telepedő érzelmekkel tudatosan megküzdő értelmiségit. Pedagógusnapi köszöntő A pedagóguspályához, az al­kotó, tevékeny emberi élethez csinált kedvet a vasárnap délután bemutatott „Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz” című pedagógus­napi köszöntő. Érződött a doku- mentumfilmből. hogy a kargalai iskola vezetője másutt is kiválóan dolgozna, mert az életre nevelést tekinti fő céljának. Sorsa Orgo- vány határába vetette, ott keres­te, ott találta meg az emberfor­málás-' legcélszerűbb módszereit. A tanyavilágot jól ismerő Szobo- lits Béla rendező hitelesen, a rá- cscdálkozás lelkesedése, a külön­leges körülmények miatti sajnál­kozás nélkül mutatott be egy bemutatásra mindenképpen érde­mes magyar iskolát. Heltai Nándor ÉRDEMES MEGNÉZNI L-. ’ „-li-t.. -i.‘- ' 1 " • i Kortárs spanyol festészet A modern kortárs spanyol festészet nagy egyéniségei, mint például,.,Pjcas^o, életük nagy részét; távol hazájuktól,: Franciaor­szágban töltötték. Vonzásukéi több honfi­társuk költözött Párizsba a század első év­tizedeiben, akik a nemzetközi avahtgarde élvonalába tartozó École de Paris legkivá­lóbb művészei lettek, mint a kubista festé­szetet Picassóval együtt létrehozó Juan Gris, vagy az ugyancsak iskolateremtő, ma már klasszikusnak számító Joan Miró. Az otthonmaradottak a Franco-rendszer alatt a helyi klímához alkalmazkodtak, a spanyol hagyományokat építették tovább. A demokrácia felvirradtával az ország ma a kulturális nyitás szakaszába került. Így jött létre a magyar—spanyol egyez­mény keretében az első kortárs spanyol festészeti kiállítás a Magyar Nemzeti Ga­lériában. A nagy érdeklődésre számottartó kiál­lítás tizennégy művész alkotásain keresz­tül számol be évtizedeink nyugtalan kere­séseiről, melyek a spanyol művészetet is jellemzik, karakterisztikus, tartózkodó, a festészet határait túl nem lépő magatar­tás szerint. A festészet ősi eszközeihez is hűek maradnak, bár látszik, hogy fejlődé­si modelljük során végigpróbálták a mo­dern művészet minden újítását. A tárlat a már két éve halott Mlró alko­tásaival kezdődik, akinek nevét a Franco- rendszer alatt Picassóéval együtt tilos volt hazájában kiejteni. Fehér vásznainak vé­konyan festett, a . gyermekrajzok világát idéző, ősi, mitikus tudatformákba feltörő, absztrahált jelei, sematikus csillagjai, vi­rágjai, félholdjai még a festészetétől ide- genkedőket is meghökkentő csodálkozásra késztetik kalligrafikus szépségükkel, a másik, ugyancsak évtizedes forradalmat es felháborodást kiváltó, ma már klasszikus mester: Salvador Dali. Talányos Gala há­rom csodálatos rejtélye című alkotása fe­leségének háromszor ismételt, a tenger­part fövenyében szoborszerűen ábrázolt, a mindenségije beolvadó arcrészlete raffi- nált, jelképes szerelmi vallomás. Spanyolországban is megindult az erje­dés, mely a madridi iskolához kapcsoló­dott. Képviselői az 1958-as velencei bien- nálén absztrakt expresszionista művek­kel mutatkoztak be és nagy sikert arattak. A forrongó hatvanas években több új mozgalom indult országszerte. Követőik széles körben kísérleteztek, a természet- tudományos forradalom élményét a kom­puterek segítségétől kezdve ä mikroszko­pikus, szerves struktúrákon át a kristályos szerkezetekig új utakon kívánták leképez­ni, vagy szimbolikus jellé formálni. A het­venes években a különféle irányzatokat már galériák és a megalakult Spanyol Absztrakt Művészeti Múzeum is támogat­ták. B. I. Joan IMiró: Asszony a hold előtt Filmjeink a világban Három alkotás képviseli a magyar filmművészetet a-tokiói nemzetközi film- fesztiválon. A június S-ig tartó eseményen a „Fesztiválok fesztiválja” szekció­ban Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek" című produkcióját, „A világ harminc legjobb filmje*’ szekcióban Kosa Ferenc „Mérkőzés” című művét, a ,.Fiatal filmesek versenyében” pedig Gothár Péter „Megáll az idő” című alko­tását vetítik. A XV. Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyében június elején Annecyben Haris László „Apokrif”, Varga Csaba „Valcer” és Gémes József „Daliás idők” című alkotását mutatják be. A szemle információs szekciójá­ban Horváth Mária „Ajtó—8.” és Rófusz Ferenc „Gravitáció" című filmjét vetítik, a díjnyertes filmek szekciójában Varga Csaba „Auguszta szépítkezik” című műve szerepel. A fesztivál díszvendége Jankovies Marcell rendező. Gyerkőcök VÍZSZENTELŐ Megnyíltak a strandok. Kddvenc fürdőm még kedvencebb medencéjében, a melegvizesben meg­történt a vízszentelő is. Mégmeg legalább ötven ta­nú szemeláttára. Nagyobbrészt fiatalok — fiúk lá­nyok arányosan, kisebbrészt magamfajta élemedet- tebbek élveztük a délutáni verőfényt, nyakig a selymes, éltető-lankasztó elemben. Oldalt az úszómedence zöldeskék vize csobbant- gatott a fejest s hasast ugrók ostromától. A zuhany alatt nyári létszámmal illegették magukat hölgyek és urak. Fröcskölt a tus a beszappanozott, -sampo- nozott fejeken', fürge patakokban csurgóit lefelé a csillogó testeken. Mi, ott a meleg vízben duruzsolók, nézelődtünk, lustán „eveztünk” kézfejünkkel csak úgy ültőhely­zetben a csípőnk mellett. No meg önkéntes vízi- rendészekként segítettünk elkapni az arasznyi gyer­kőcöket, akik kezdetben egy-, majd két-lépcsőfok- * nyi magasságból vetették bele magukat nagymeré­szen a vízbe. A kiskópék el-elsündörögtek szüleik mellől, ahol mindegyre tilalomszók állták útját kísérletezésüknek. Így aztán nekünk illett könnyi- tenünk a kicsik tapasztalatszerzésének zökkenőin. Hogy ha netán hasraesnek, minél kevesebbet igya­nak a meleg léből, kaholva, kiguvadt szemmel. Egy apró szöszi fiúcska, izgalmas próbálkozások után a medence betonszegélyére is felmerészke­dett, onnan dőlt bele izgatott rikhantásokkal a kellemes vízbe, öt nem kellett kihalászni, annyira belejött a fickándozásba. Montom, picurka volt a kisfiú. Akkora, mint a világhírű belga gyerek valamikori modellje, akiről a brüsszeliek büszkeségét, a Maneken Pis-t min­tázták. Annak ellenére, hogy az az egyszeri lurkócs­ka mentette meg a várost. Ostromolta az ellenség, már-rríár elfoglalta a falakat, mikor a fiúcska gon­dolt egyet, kiállt a várfalra, és unzsenirt — lepisil­te az ádáz ellenséget. A katonákat annyira meglep­te a hallatlan szituáció, hogy fegyverüket menten leengedték, bámulták a kicsit, aztán óriási hahotába törtek ki. Márpedig nevető — szívből, őszintén ne­vető — emberek nem ölnek, ök is abbahagyták az ostromot, s engedték, hogy a gyerek zavartalanul elvégezze dolgát... Ez amúgy is emberi, ősi törvény: kisgyereket nem szabad „dolgában" félbeszakíta­ni,.ha már elkezdte. Nos, a mi kisfickónk is — több vízbeugrás után újabb nekirugaszkodásnak készült. Ám hirtelen mást határozott. Mint aki a világ legtermészetesebb dolgainak egyikéhez lát, parányi fürdőnadrágjá­hoz nyúlt. A következő pillartatban szivárvány-ívben szö- kellt a vízsugár a medencében, csak úgy sziporkázott a fénye, míg leért. Pár másodpercnyi meghökkent csend után har­sogó, őszinte össznépi nevetés honorálta a produk­ciót, pláne, hogy a kiskakas fülig érő geájjal csat. lakozott a jóízű örömhöz, s annak okáról aligha sejt­ve valamit, fenséges nyugalommal folytatta a meg­könnyebbülést. HÁT EZ AZ A maholnap ötéves Zsolti éktelenül bömböl az első emeleti függőfolyosón. Nekidől a zöldre festett vaskorlátnak, s artikulátlan hangon óbégat vissza bátyjának a konyhaablakon. Valami ilyet: „Te bi­valy jószág!" S olyan mérgesen élesíti jajgatását, hogy a fecskék is ijedten lövellnek a magasba eresz alatti fészkeikből. — Ha tovább üvöltesz, többet is kaphatsz! — hang­zik fennsőbbségesen a mutáló kamaszdorgálás. — Brühühü-oááájl — hasit a válasz olyan keser­vesen, hogy a szomszéd lakásból is kinéz a nagy­mama: „ölik egymást ezek a kölykök?" — Mi a baj, Zsoltikám? — lép a gyerekhez rész­véttel. ■ — Karcsi megvert — int hátra a fejével Zsolti, és megrendítő zokogásba kezd. A mama látja, hogy egy csepp nem sok, de annyi könny se csordul a hosszú szempillák mögül. Vígasztaláén kérdezi. — Mutasd, hol fáj? — iS hogy a rajkó tesz e,gy tétova ,mozdulatot p válla irányába, meglapogat- ja gyöngéden. — Biztos nagy seb volna, ha fájna — asitítja a népi szóláásal, és bátorítja a kisfiút. — Rá se ránts, Zsolti!ca... Nemsokára te is meg­nősz, és akkor visszaadod Karcsinak. Feljajdul ám megint a púja, de a tehetetlen düh sivít belőle. — Igen ám, de akkorra elfelejtem... VALLOMÁS Hazafelé tart a kis család a hepehupás külvárosi utcán. Elöl a fiatalasszony s a kisfiú, mögöttük az ifjú atya. Keskeny a járda, hárman nem férnének egysorban. A gyerek el-elengedi anyukája kezét, hogy megigazítsa a két hét óta jogos kisdobosnyakken­dő kék csücskeit. Néha még a nadrágszíj fényes csatjára tapint, — ugyán pontosan középen van-e? Szokatlanul csendes a kisöreg. Vajon mi járhat vi­lágos, domború homloka mögött? Egyszeresük közelebb húzza magához anyja ke­zét, s odadörzsöli kis arcát. Megismétli kétszér-há- romszor, mire az asszonykának is feltűnik a hízel­gő mozdulat. — Mi az, kisfiam? — Anyuka... Megengedsz te nekem valamit? — Meg. Mit? —t Azt, hogy udvaroljak. Az apának hirtelen melege lett. Majdnem azon volt, hogy lemarad. Hátha elfelejtette a kisember, hogy mögöttük van? Lehallgassa a nagy vallomást? Hiszen szemmelláthatólag nem akar mást beavat­ni, csak anyukát... Meg aztán ez az egész szitu... Hát így szalad az idő?... Szinte tegnap volt még, hogy az volt a legnagyobb gondja, miként is hívja meg azt a kislányt ebédre, a strandvendéglő tera­szára. Mikor végre együtt ültek a piros-fehér kocka- ■teritös asztalnál, alig ment le a falat a torkán. A cigányprímás folyton odanézett, s ő kétségbe volt esve: mit csináljon, ha az asztalukhoz jön?! Az egyszeri kislány, a felesége, itt lépdel előtte kisfiúkkal. Pici fejmozdulattal jelzi, — maradjon csendbe. Még csak el se köhintse magát, ö meg engedelmesen baktat utánuk, akarata ellenére vé­gighallgat mindent. Nahogy az asszonynak is ala­pos önuralmába kerülhet, hogy olyan józanul kér­dezi. — Kinek udvarolnál? — Szirmai Etának. Ugye szép neve van? — Szép. (Anyuka, anyuka, ezt úgy mondtad már, mint leendő anyós, akinek a szive már is megrez­zent a fiáért!) De hát te még nem is tudod, hogyan kell udvarolni. — Dehogynem. Már eltanultam Fazekas Tibitől... Csak az a baj, hogy Fazekas Tibi is Etának udva­rol. — Akkor ennek összeveszés lesz a vége, kisfiam — sóhajt aggodalmasan anyuka, és titokban me­gint jelt ad a férjének: most figyelj csak! — Hát igen... Csak... csak Fazekas Tibi a leg­erősebb az osztályban. — Látod, ha sportolnál — tnondjuk úsznál —, te lennél a legerősebb. — Hogyne! Egy osztályban csak egy gyerek lehet a legerősebb. — Hát akkor mi lesz? — Most haragban van Tibi Etával. Majd én ud­varolok neki..'. Csak tudnám, hol laknak? — Az miért fontos? — Mer ha Tibiéit is arrafelé, akkor.. .. .Hát igen, a legényke bajosan vállalna még bajvívást a hétfejű sárkánnyal — szívsz ereimé­ért. .. Vajon nem — apja fia? Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom