Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-18 / 296. szám
1984. december 18. • PETŐFI NÉPE « t BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Hatékony pártmunka, eredményes gazdálkodás A BÁCSKA BÚTORIPARI VÁLLALATNÁL Ha a pártmumka hatékonyságát a gazdasági eredményeken keresztül is mérjük, akkor a bajai Bácska Bútoripari Vállalat dolgozói igen szép fejlődésről számolhattak be a decemberben megtartott beszámoló taggyűlésükön. Maros János pártalapszer- vezeti titkár 30 párttag nevében adott számot az 1980 óta végzett1 pártmunkáról, amely a párthatározatok végrehajtásával közvetlenül és közvetve is segítette a gazdasági feladatok valóra váltását. Mint a beszámoló hangsúlyozta: a vállalat jelentős, főleg műszaki és technológiai fejlesztést hajtott végre. A korábban elavult gépparkot a faiparban ismeretes legmodernebb egységekre cserélték ki. Már a nagy rekonstrukciót jelentő beruházásoknál is 8 millió forintos megtakarítást értek el, ami jó alapot szolgáltatott a következő évek termelési fellendüléséhez. A beszámolási időszakban 69-ről 135 millióra nőtt a termelési érték, miközben a termelékenység az egy fizikai dolgozóra jutó 371 ezer forintról 77j6 ezer forintra emelkedett. Ez idő alatt Ifibbről 174-re csökkent a fizikai átlaglétszám. A termékek jó megválasztása, a technológiai fegyelem megszilárdítása a vállalati eredményekben is visszatükröződött. Míg 1980-ban 2 millió volt, 1984-ben várhatóan 16 millió forint lesz a vállalati nyereség. Gyártmányfejlesztéssel és a minőségi színvonal emelésével elérték, hogy termékeik keresettek a belföldi és külföldi piacon. Kialakulóban van a Bácska-termékkarakter, a gyártmányok 30—40 százaléka elemes bútor. Mintegy 15 hútoripiari válallattal vannak piaci és termelési kooperációs kapcsolatban, melynek keretében az adott és kapott érték eléri az évi 30—40 millió forintot, örvendetes az is, hogy a vállalati bérszínvonal emelkedett, az egy főre jutó havi jövedelem az 1980-as 3287 forintról 1984-re 4500 forintra nőtt. Létrehoztak Vaskúton egy kárpitosrészleget, amely évi 40—45 millió forint értékű munkát állít elő, 20—25 munkással. A vállalat dolgozói 1984 elején csatlakoztak a kongresszusi és félszabadulási munkaversenyhez. Jelenleg három brigád rendelkezik a szocialista versenymozgalom arany fokozatával. A 248 fős kollektívát képviselő pártalapszervezet minősítésében megfogalmazták: a kommunisták igen eredményes munkát végeznek, s minden alap megvan ahhoz, hogy a párttagok és pártonkívüliek összefogásával mindezt még tovább növeljék a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben. Szabó Ferenc AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK KISKUNFÉLEGYHÁZI GYÁRÁBAN Gondoskodni az utánpótlásról A tagság nagy figyelemmel hallgatta a titkár szavait. Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi gyára IV. számú pártalapszervezetének ötéves tevékenységét értékelte a beszámoló. Nem volt könnyű dolga a vezetőségnek, hiszen a harminc párttag öt különböző munkaterület —, a műszaki fejlesztési főosztály, a munkaügyi, az igazgatási, a szerkesztési osztály és a csúszógyűrűtömítés-gyártó műhely — kommunistáiból verbuválódott. Ugyanakkor az említett munkahelyek egyike-másika nemcsak gyári, hanem vállalati feladatokat is ellát. Nem véletlen tehát, hogy a beszámoló a gazdasági kérdések mellett nagy gonddal foglalkozott szervezeti kérdésekkel. A beszámoló időszakban egyébként igen élénk politikai tevékenység folyt a vállalaton 'belül, amelyből a IV. számú alapszervezet is kivette részét. Különösen ebben az esztendőben vált mozgalmassá az élet, ugyanis az Április 4. Gépipari Művek az ország különböző részein lévő gyáraiból és szervezeteiből öt leányvállalatot hozott létre. A vállalat egésze —, a kiskunfélegyházi központi gyárral együtt — a szervezeti változásokkal járó gondok ellenére rs| túlteljesíti .mind termelési, »mind árbevételi előirányzatát. A Vezetőség által előterjesztett beszámoló néhány olyan kérdést is felvetett, amelyre a felszólalók a vita során többször visszatértek. Ezek közé tartozott például, hogy az öt munkaterületen dolgozó harminc párttag tevékenységének irányítására, a szélesebb körű szervezőmunka áttekintésére kevésnek bizonyul ennél az alapszervezetnél az öttagú vezetőség. Bár a vállalati pártvégrehajíó bizottság igen jónak értékelte a vezetőség munkáját, a felszólalók mégis azt tartanák helyesnek, ha — a munkaterület sajátosságainak megfelelően — növelhetnék a vezetőség létszámát. Így elkerülhető lenne a vezetőség tagjainak feladatokkal való túlterheltsége. Fegyelmi felelősségre vonás egyetlen párttag ellen sem indult. Mégis elmarasztalta a beszámoló a tagok egy részét — mert bár igazoltan — mégis sokszor maridnak távol a taggyűléstől, fontos hivatalos ügyre hivatkozva. A taggyűlés ezzel kapcsolatban —, mérlegelve azt, hogy a jövőben méginkább fokozódnak a politikai és gazdasági munka iránti követelmények — úgy foglalt állást: a taggyűlés fontossági sorrendben minden mást megelőz. Ezért mindenki intézze úgy másfajta ügyeit, hogy a kéthavonta megtartásra kerülő taggyűlésen részt tudjon venni, A IV. számú párta lapszervezetben az selmúlt öt évben négy új párttagot vettek fel. Ez az arány — a taglétszámot tekintve — nem rossz. Ám körültekintve az alapszervezet tagjain —, állapította meg néhány hozzászóló —, fokozni kell a pártépítés ütemét. Több párttag ugyanis rövidesen nyugdíjba megy, s pótolni kell őket, emiatt nem gyengülhet a IV. számú pártalapszervezet. Nagy Ottó SZABADSZÁLLÁSI ARANYHOMOK TSZ Erősítették a szövetkezeti demokráciát „Alapszervezetünk tagjai egységesek a párt politikájának megítélésében, aktívan részt vesznek annak megvalósításában” — mondta Lukács Imret a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára, a pártélet jellemzésekor. A beszámoló hangsúlyozta: tovább növekszik az ideológiai munka szerepe a közös gazdaságban, hiszen a fejlődés, a növekvő gazdasági tennivalók •megkövetelik annak folyamatos javítását. Az eredményiek közé sorolták, hogy fontosságának megfelelően erősítették a szövetkezeti demokráciát, bátorították tagjaikat: éljenek a demokratizmus lehetőségeivel. Az alapszervezet agitációs készségét jónak értékelték, hiszen megpróbált választ adni azokra a kül- és belpolitikai kérdésekre, amelyek a kommunistákat és a szövetkezeti tagságot foglalkoztatták. Az utóbbi időben rendszeresen szóltak a taggyűléseken — tájékoztátóként — községpolitikai feladatokról, katonapolitikáról I és más közérdekű témákról. A beszámolási időszakban az alapszervezet tagjai közül 19-en végeztek felsőfokú pártiskolát, vagy marxista—leninista esti egyetemet, speciális tanfolyamot; A hiányosságokról szólva a beszámoló bírálta a propagandamunkát. Nevezetesen: a politikai vitakörök nem megfelelően működtek, újjá kell őket szervezni. A fél évtized krónikájához tartozik az is, hogy a pártcsoportokat átszervezték, s azok jelentősen javították munkájukat. A pártvezetőségi ülés-- re rendszeresen meghívták a bizalmiakat, s közösen értékelték a pártmegbízatások időarányos teljesítését. Az alapszervezet taglétszáma 1979-.ben 58 volt, jelenleg 69. Az elmúlt öt évben 14 új tagot vettek fel, 64 százalékuk fizikai munkás, illetve közvetlen termelésirányító, s a többség KISZ-ajánlással került a pártba. A beszámoló örömmel állapította meg, hogy a taggyűlések aktivitása növekedett, de ennek ellenére tovább kell erősíteni a vitaszellemet. A tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányításá- ról a beszámoló részletes elemzést adott.. A közös gazdaság ifjúságának jelentős része nemcsak ismeri, de követi is a szocialista elveket, magáénak vallja a kitűzött célokat. A KISZ-tagok közül 14-en tagjai a pártnak, s jól „közvetítik” a párt politikáját. Tevékenységüknek köszönhető, hogy javult a KISZ- alapszervezet párttaggá ajánló tevékenysége. A termelőszövetkezet tagságának 34 százaléka nő, akik fontos szerepét töltenek be a közös gazdaság politikai, gazdasági és kulturális életében. Helyzetük az elmúlt évben javult, az üzemi étkeztetés megszervezésével, s más szociális intézkedésekkel. Á balázspusztai varroda létrehozásával lehetőséget teremtettek a tanyán élő nők munkába állásához. A nőbizottsági tevékenység sokrétű. A munkásőrrajról szólva megállapította a beszámoló, hogy az utánpótlással nincs gond, s a munkásőrök becsületesen, lelkiismeretesen teljesítik pártmegbízatásukat. A beszámolót követő vitában hatan szólaltak fel, s egészítették ki az elhangzottakat. Dr. Kiss Margit a megyei pártbizottság képviseletében szólalt fel, majd Kiváló Pártmunkáért oklevelet adott át Farkas Józsefnek. A gyűlés a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőinek megválasztásával fejeződött’ be! Gémes Gábor PEDAGÓGUSOK SZÁMVETÉSE BÁCSALMÁSON Önállóságra nevelnek Bácsalmáson a legjobbak között tartják számon a pedagógusok pártalapszervezetét: 36 tagja négy oktatási intézményben dolgozik. Közülük hárman felsőfokú, huszonhatan pedig középfokú politikai végzettség birtokában tevékenykednek. Ezzel is ösz- Szefügg, hogy körükben az aktivitás egyre erősebb. A beszámolási időszakban négy új tagot vettek föl, elsősorban a fiatalabb korosztályhoz tartozó nők soraiból. Az oktatáspolitikai párthatározat időarányos végrehajtása érdekében valamennyi intézmény alapos munkát végzett: Ezért szólhatott a beszámoló arról, hogy a nagyközségben egyre magasabb színvonalú az ifjúság nevelése. Különösen vonatkozik ez a Hunyadi János Gimnáziumra, amelynek végzősei egyre jobban megállják helyüket az életben: a felső- oktatási intézményekbe jelentkezőknek például 70— 75 százalékát fel is veszik. Ez az arányszám azóta ilyen jó, amióta kiemelt feladatként kezelik a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését. Az általános iskolában pillanatnyilag eléggé nehéz körülmények között tanítanak, de távolról sem eredménytelenül: minőségi javulásként értékelhető egyebek mellett, hogy az orosz nyelvet az utóbbi időben már szakosított tanterv szerint tanítják. A diákotthon és a napközi szintén nehéz feltételek között működik, ám ennek ellenére jól segítik az iskolai nevelést. A nevelőotthon testületé szép eredményeket ért el az állami gondozott gyermekek nevelésében, felzárkóztatásában. Az oktatási intézményekben nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai munkában való jártasságra, és az önálló személyiség kialakítására. Molnár József Vállalatvezetők fóruma A lapok beszámoltak arról, hogy a Hazafias Népfront és a Magyar Kereskedelmi Kamara kezdeményezésére a minap megalakult a vállalatvezetők fóruma a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában. Sok újságolvasó talán meglepve értesült az eseményről, hiszen azt tudatta vele, hogy gazdaságpolitikai ügyekben is véleményt nyilvánít a népfront. Pedig nem ez az első fejlemény, amely erre utal. Közvéleményünk nagyobbik fele talán nem is tud arról, hogy ez már sok éve szokás a népfront Belgrád rakparti székházában. A közelmúltban tekintették át például a gépkocsijavítás helyzetét a meghívott szakemberek jelenlétében és jobbító szándékú javaslatokat továbbítottak a kormánynak. A vállalatvezetők minap létrehívott fóruma tehát csak egy esemény a fejlemények láncolatában, amely most már mindenki előtt egyértelművé teszi, hogy a népfront nem tétlen szemlélője, hanem — a döntéselőkészítéseket megalapozó alkotó javaslatok kidolgozásával — aktív részese a gazdaságpolitikai folyamatoknak. A vállalatvezetők fórumát is azért hívta öse- sze, mert kíváncsi tapasztalataikra, véleményükre, közérzetükre. Maguknak a vállalatvezetőknek is jót tesz, hogy olyan fórumhoz jutottak, ahol háromszor—négyszer találkozhatnak ! évenként, ahol a vezető gazdaságpolitikusok, a kormány- férfiak jelenlétében megvitatják az őket leginkább érdeklő gazdaságpolitikai témákat. Olyasmiket például, szükség van-e arra, hogy külön érdekvédelmi fórumuk legyen a vállalati igazgatóknak? (A polémia még nem dőlt el, s ha netán igen lenne a válasz, a Magyar Kereskedelmi Kamara lehetne ennek a színtere.) Megvitathatják azt is. mi az oka annak a — szociológusok által feltárt, bizonyított — ellentmondásnak, hogy a vállalati dolgozók noha kétségbevonhatatlan birtokosai az össznépi, a vállalati tulajdonnak, ám mindennapi magatartásukban gyakran mégis a bérmunkástudat nyilvánul meg. Miképp lehetne tovább enyhíteni, majd pedig feloldani ezt az ellentmondást? Vagy pedig — immár egy f újabb vitatémát említve —[ J véleményt cserélhetnek a vál- Éji lalati önállóság ágas-bogas témájáról, mindenekelőtt ar- jji ról, hogy általában mennyi j pénz maradjon a vállalatoknál, í mennyi kerüljön be a költség- j vetésbe? Más szavakkal: mi- J képp lehetne elkerülni a | „jaj, elveszik” pszichózist a | vállalatoknál, vagyis azt, hogy Ép megalapozott távlati fejlesz- f tési céljaikat is feladva gyár- | san és nem elég meggondol- j tan elköltsék a pénzüket? A vezető gazdaságpoliti- | kusok, a kormányférfiak is f nyernek e fórummal. Hiszen j ez is olyan színtér lesz, ahol j — a közvetlen, kötetlen esz- ! mecsere keretében — mégis- 111 merkedhetnek a hozzáértő vál- í lalati vezetők véleményével, jjj Ez a fórum is alkalmat nyújt arra. hogy feltárják, hol egyez- ijj nek, hol ütköznek a népgazdasági és a vállalati érdekek. Élj egy újabb lehetőség nyílik az j érdekegyeztetésre, a gazda- jj| ságpolitikai döntések még j megalapozottabb előkészítő- j sére. Egész társadalmunk szá- ||| mára hasznos lesz e fórum lét- S rehívása. FOLYÓIRATSZEMLE Kongresszusi irányelvek A folyóirat közli a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára kidolgozott irányelveit. Negyven esztendeje, 1944. december 21-én ült össze Debrecenben a református kollégium oratóriumában az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Ez a nap a népi Magyarország alkotmányos életének első napja volt. Ennek jelentőségéről ír Darvasi István. Az alapszervezeti beszámoló taggyűlésekkel összefüggésben Petrószki István a jelölőbizottságok felelősségével foglalkozik és megvilágítja a kádermunka szempontjait. Borsi Tomaj elemzi a budapesti pártszervezetekben folytatott gazdaság- és életszínvonal-politikai propaganda tanulságait és tapasztalatait. Takács Györgyné a pártfegyelem és -ellenőrzés kérdéskörét tekinti át. Mint rámutat: egyformán baj, ha az ellenőrzéssel megbízottak nem veszik észre a pozitívumokat és az is, ha az ellenőrzés elsiklik a hibák felett. Az utóbbi idők változásainak eredményeképpen a községi tanácshálózatban uralkodó formává váltak a közös tanácsok. Bálint Tibor azt vizsgálja, hogyan váltak be a községi képviseletek új formái, az elöljáróságok. A decemberi Pártélet folytatja a korábban indított eszmecserét a vállalati pártszervek munkájáról (különös tekintettel a vállalatvezetés új szervezeti formáira). Ezúttal üzemi vezetők hozzászólását közli. A munkaképes korú nők körében csaknem teljes a foglalkoztatottság. A nőknek 15 éves kortól 54 éves korig mintegy 82 százaléka folytat kereső tevékenységet, s csupán 9,7 százalékuk sorolható a klasszikus értelemben vett háziasszonyok közé. Miért nehéz az iparban dolgozó nők helyzete? Erről szól Czerván Mi- hályné cikke. Krén Emil a kutatás-fejlesztés oldaláról megvilágítja, hol tart ma hazánkban a mikroelektronikai program végrehajtása. Mihók Sándor a traktorosképzés negyedszázados jubileuma alkalmából elbeszélgetett a traktorosképzés megszervezését végző egykori vezető szakemberekkel. A Testvérpártokról című rovatban Gyenes László közreadja a pártszervezetek munkájáról a Szovjetunióban Voropyezs területen szerzett tapasztalatait. Az Emlékezés rovat Hármán Kató és Rezi Károly életútját ismerteti. CSONCRÄDBAN IS TOVÁBBI FEJLESZTÉS SZÜKSÉGES Százéves a szegedi telefon A meghívásnak eleget téve a múlt hét végén ellátogattunk a szegedi Móra Ferenc Múzeumba, amely az idén jó néhány helyiséggel gyarapodott azáltal, hogy a Somogyi Könyvtár átköltözött a Dóm térén levő új épületbe. A jelentős változás szemmel láthatóan a múzeumnak is használt, ugyanis a korábbi zsúfoltság teljesen megszűnt. A múzeumnak régi hagyománya, hogy a Kupola-galériában különböző tárlatoknak ad helyet, így legutóbb, vagyis péntektől a 100 éves a szegedi telefon című kiállításnak, amelyet a postaigazgatóság rendezett. A telefon az infrastruktúrának az a része, amellyel naponta meggyűlik a bajunk, amelyet rendszeresen bírálunk — joggal. Különösen nálunk, Bács-Kiskun- ban szinte katasztrofális a telefonellátás. De a szomszédos Csongrád megyében sem sokkal jobb a helyzet, a fejlesztésben ott is igen nagy lemaradást kellene p>ó tolni. Az érdekes kiállítás a telefonnal kapcsolatos, csak a bíráló véleményt kedvezően módosítja, ugyanis a készülékek, és különböző szerkezetek együttes bemutatása azt bizonyítja, hogy egy évszázad alatt nagyon sokat fejlődött a telefonellátás. S ez nemcsak Szegedre, hanem természetesen más városokra is éppúgy vonatkozik. ■ Szegeden úgy kezdődött a telefonhálózat kialakítása, hogy 1883. decemberében Puskás Tivadar, a Magyar Királyi Közmunka és Közlekedési Minisztériumtól engedélyt kért egy távbeszélő- központ és -hálózat létesítésére. A kérést jóváhagyták, s már a következő évben a Takaréktárban és a Gázgyárban üzembe is helyeztek két távbeszélőállomást. A központot a Zsótér-házban szerelték fel. A kiállításon is látható műszerek 1908-ig üzemeltek, több mint ötszáz előfizetővel. Aztán ezt felváltotta a modernebb, szintén látható • CB- rendszerű központ, amelyre már kilencszáz előfizetői állomást lehetett csatlakoztatni. Később a távbeszélőközpontok üzemeltetését állami kézbe vették, így mód nyílt arra. hogy az 1883-ban elkészült Széchenyi téri Postapalotába helyezzék el az új központot, amely folyamatosan bővült, s 1930-ban pedig automatizálták. A háború utáni legnagyobb fejlesztésre a hetvenes években került sor. A Kossuth Lajos sugárút és a Lenin körút sarkán felépítettek egy új postapalotát, s itt kapott helyet a tizenegyezres kapacitású helyi és ezres helyközi központ. Azóta tizennégyezerre, illetve ezernyolcszázra bővítették a központot. A további fejlesztéseket az országban elsőként Szegeden bevezetett telefonkötvény segítségével tervezi a posta. Ez Bács-Kiskun- ra is vonakozik, vagyis a megyében is csak úgy lehet gyorsabban előrelépni, ha a posta anyagi erejét az érdekelt gazdaságok, a tanácsok és a lakosság kiegészíti. t Tárnái László A tiszakécskei posta előtt vic t • Qdjujt i 13 A közelmúltban a megye öt települését kapcsolták be az országos távhívóhálózatba. Tiszakécskén 5, Űjbö- gön és Kerekdombon egy-egy nyilvános telefonkészülék áll a lakosság rendelkezésére. Képünk a kécskei posta előtt újonnan felállított ikerfülke népszerűségét igazolja.