Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

V

ADJ ESÉLYT A BÉKÉNEK!

Stockholmi üzenet

A látvány zavarbaejtő és megkapó volt ■Sokat látot.t-tapasztalt diplomaták ácso- KXgtak megilletődötten a Kulturhuset hatalmas előcsarnokában Stockholmban, hogy lássák a fény királynőjét. Évszázados és kedves hagyomány Svédországban .a Luca-napi ünnepség. „Majd meglátja, Ilyenkor a svédek egészen megváltoznak, ^kinyílnak jó értelemben — mindenki és minden számára” — mondta a stockholmi konferencia svéd sajtófőnöke. S a szép sző. ke. kék szemű svéd Luca valóban elbűvölte a diplomatákat.

Stockholm szívében a Kultúrpalota tetején 35 ország zászlaja lobog, mindenki szá- mára jelezve, hogy nemzetközi tanácskozás színhelye a svéd főváros. Mégpedig nem is akármilyen tanácskozásé. Az esztendő eleje óta 33 euró” ~szág. valamint az

Egyesült Állal lanada képviselői

folytatnak esz: itt a bizalom- és

hiztonságerősítés, . .^szerelés kérdéseiről. Földrészünkről — Európáról. A város képe egyébként ugyanolyan ilyenkor, mint laárhol másutt: karácsonyi fényruhában fogadja az odalátogató idegent. De mert ■Stockholm 1934-ben jelképpé nőtt az európai közvélemény szemében, sajátos varázsa van ennek a fényáradatnak. Hatására tompulnak a kétségek és új erőre kapnak a remények kontinensünk jövőjét illetően. S persze, gyorsan követik egymást a kérdések. Milyen munkát végzett ez a konferencia eddig? Közeledtek-e egymáshoz az álláspontok? Van-e esély érdemi megállapodásokra, és ha igen, mikor?

A diplomaták készségesen válaszoltak, bár mindjárt óvtak a túlzott várakozásoktól. A Stockholmban zajló tárgyalási folyamat nem független a nemzetközi helyzettől, és az itt elért apróhb-nagyobb eredmények is visszahatnak arra, Wlodzimierz Konarski, a lengyel delegáció vezetője nagyon találóan láthatatlan eredményekről beszélt. S rögtön szólt azokról a korlátokról, amelyek miatt a látható eredmények még váratnak magukra. Amikor 1984 januárjában ez a tanácskozás összeült, hosz- szú idő óta nem tapasztalt feszültség terhelte a kelet—nyugati viszonyt, ezen belül a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait. Ráadásul a konferencia a nyugat-európai rakétatelepítés árnyékában zajlik kezdettől fogva. Ilyen körülmények között az idei. az első esztendő a bizalomépítés szempontjából egyáltalán nem kedvezett az itteni tanácskozásnak. Ám az a tény, hogy a Helsinkiben megkezdett folyamat részeként a konferencia összehívásáról megállapodás született tavaly ősszel a madridi európai utótalálkozón, már önmagában óriási eredmény. „Az a cél vezérel bennünket, hogy a politikai enyhülést kiterjesszük katonai térre” — hangoztatta dr. Günter Bühring. az NDK küldöttségének vezetője., ,A szocialista országok ezen munkálkodnak itt Stockholmban is. Éppen a jelenlegi igen bonyolult és feszült nemzetközi helyzet miatt mindenekelőtt átfogó politikai megállapodásokra törekszünk.”

Mit is javasolt a Szovjetunió és a többi szocialista ország, így hazánk a konferencián? Indítványozták: a tanácskozáson részt vevő atamhatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem vetnek be nukleáris fegyvert. Javasolták továbbá, hogy a résztvevő államok szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról; hogy tiltsák ki földrészünkről a vegyi fegyvereket; hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket a Balkánon. Európa északi -részén, valamint a Varsói Szerződés és a NATO közötti érintkezési vonalak mindkét oldalán; hogy ne növeljék, inkáb csökkentsék a katonai kiadásokat.

Oleg Grinyevszkij, a szovjet delegáció "vezetője az idei utolsó plenáris ülés után újságírók sokasága előtt újólag leszögezte: a szocialista országok a konstruktív, konkrét tárgyalások, a lényeges megállapodások reményében jöttek a svéd fővárosba Amennyiben az Egyesült Államok és a többi NATO-ország is arra törekszik, hogy valamennyi fél jogegyenlősége és biztonsági érdekei tiszteletben tartásával keresse a megállapodás útjait, akkor a konferencia hozzájárulhat a bizalom erősítéséhez. A kérdésre, hogy mikórra várható megállapodás Stockholmban. így válaszolt: „Bízom benne, hogy lesz megállapodás, de hogy mikor, azt nem tudom.”

Hosszú ideig az árnyékolta be a konferencia munkáját, hogy az Egyesült Államok és a többi NATO-tagállam hallani sem akart a szocialista országok javaslatainak megtárgyalásáról. Kizárólag a 'maguk által előtérbe állított katonai-technikai intézkedésekről kívántak tanácskozni. A szocialista országok nem zárkóznak el ezektől az intézkedésektől, de kölcsönös alapon garanciákat igényelnek, egyoldalú lépésekre, engedményekre nem hajlandóak.

Beszélgetőpartnereim közül szinte mindenkit megkérdeztem arról, hogy miként ítélik meg a konferencia jövőjét. Dr. Lynn Hansen, az Egyesült Államok delegációjának helyettes vezetője magát optimistarealistának mondta e tekintetben. Megítélése szerint lehetséges valamiféle megállapodás a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról, a katonai-technikai intézkedésekről. „Az azonban lehetetlen, hogy a nukleáris fegyverek elsőként! alkalmazásáról lemondjunk” — hangsúlyozta töb- ször is. ,.Ez az esztendő a javaslatok éve volt, az érdemi munka 1985-ben kezdődik Stockholmban” — mondta dr. Klaus Citron, az NSZK küldöttségének vezetője. „A 'két munkabizottság felállításával sor kerülhet a javaslatok konkrét áttekintésére, a közös pontok felkutatására, amelyek azután megállapodásokhoz vezethetnek.. Addig azonban még sok jóakaratra és türelemre van szükség, s persze, jó külső légkörre. A januári szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó után talán már könnyebb lesz minderről beszélni.”

Nehéz, de távolról sem meddő tárgyalások folynak tehát Stockholmban. „Harmincöt ország biztonsági érdekeit közös nevezőre hozni nem akármilyen feladat” — magyarázta Aleksander Bozovic, a jugoszláv küldöttség vezetője. „S ilyen sokan, ennyiféle országból először tanácskozunk katonai kérdésekről.” Ebben a bonyolult tárgyalási folyamatban az el nem ■kötelezett és semleges államok arra törekszenek, hogy a híd szerepét töltsék be. A házigazda Svédország delegációjának vezetője, Curt Lidgard elmondta, hogy a nemzetközi feszültség ellenére itt eddig mindvégig jó volt a légkör. A küldöttségek aprólékosan megvizsgálták-értelmezték a madridi mandátumot, előterjesztették javaslataikat és kialakították a mun- kastruktúrát. Mindenki számára, aki nagy várakozással és egyre türelmetlenebbül figyel a svéd fővárosra, ez természetesen kevésnek tűnik.

„Ebben az esztendőben sehol sem folytak ilyen intenzív megbeszélések Kelet és Nyugat között, mint itt Stockholmban” — kezdte beszélgetésünket Szigeti Károly, a magyar küldöttség vezetője. „Én ezt az eddig lezajlott tanácskozás egyik legnagyobb eredményének tartom. A másik nagy eredmény, hogy a szocialista országok meg tudták védeni javaslataikat, elérték, hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek róluk. Végül a harmadik eredmény a két munka- csoport létrehozásához kötődik. Velük egy dinamikusabb szakaszba lépett a konferencia. A két munkacsoportban heves, de jó szellemű vita alakult ki, a téli szünet előtt két hét alatt több mint száz küldött szólalt fel. összefoglalva: én optimista vagyok a jövőt illetően, mégpedig azért mert ennek a konferenciának a fenntartásában ma már mindegyik fél érdekelt.”

Kocsi Margit

■ A képeket az Országos Béketanács pályázatára beérkezett gyermekrajzokből válogattuk.

NAGY LAJOS:

Beszélgetés a hadimilliomossal

Én. — Hogy van?

ö. — Köszönöm, rosszul. Itt van, kérem, ez a záróra. Hogy a szegényeknek neth szabad tizenegy után lumpolni, azt értem. Azoknak nincs miből. De mi közöm nekem a zárórához? Én megfizetném annak a rongyos kávéháznak vagy vendéglőnek vagy orfeumnak azt a fűtést és azt a kis világítást. Mi jogon merik azt mondani, hogy én menjek haza zárórakor? És micsoda disznóság az, hogy én csak három szobát fűthetek, mikor nekem van szenem és van szénrevalóm! Itt van ez a nagy lakás tizenöt szobából, és csak hármat szabad befűttetnem. Ez a gazság kérem, ezt írja meg! Ez ellen folyik a háború. Ez ellen és a demokratikus eszmékért. A demokratikus eszméknek diadalra kell jutni, ha akármeddig is folyik a harc. De most? Ahová az ember néz, mindenütt egy disznóságot lát.

Én. — Hát például nézzen most körül, és mondja meg, milyen disznóságot lát.

ö. — Hát itt van például ön. Itt ül, ceruza és papiros a kezében, firkál, és engem interjúvol. Miért van ön itt? Nem disznóság, hogy egy erős, egészséges ember itt.van, és nincs a harctéren? Mi?

Én (megszégyenülten távozom, de megállapítom, hagy a hadimilliomos oly magasrendű, oly okos embertípus, hogy érdemes értük mindent megtenni; én a magam részéről például boldog lennék, ha az életemet egy hadimilliomosért föláldozhatnám).

•V«V»V*V*V«V»V*VéV4VAV*VAV»VéV»VAV4V/AViVAVtV«VoV#V»V»VoV»V«V«VAVoV*V»%Vi

TÁVOL A CSATATÉRTŐL

A finom Péter

Azért finom, mert román falujából városba került, s önkikéit benne az ősi rejtőzködő finomság. Nem vágták le a lábát, tehát vissza kellene mennie a harctérre, s a nálánál még finomabb emberek vallatták a búcsúzásnál.

— És embert öltél-e, Péter, a háborúban? Merthogy ez borzasztó.

— Húszig csak számláltam — mondotta Péter —, s azután már nem, mert azután már >min'degy: ■

Azután jnár mindegy: egészen leányos, szép arca Pan Péternek, ha még megvan, s belepirult e vallomásba.

Világ, 1915. ápr. 25.

Ady Endre

Chile — a karácsony árnyoldalai

Karácsonyi dalok szólnak Santiago de Chile üzleteiben szállodáiban, éttermeiben;. A színes lámpafüzérekkel teleag- giatott és hatalmas karácsonyfákkal díszített áruházaikban a gyerekek lefényképeztethetík magúkat a, TélapóvaL A chilei Télapók szó szerint arcuk verítékével keresik meg a kenyerüket, a déli féltekén ugyanis a karácsony nyári melegben köszönt be — Saintiagóban most harminc fokot mutat a hőmérő higamyszá la.

Csillogás — vízágyúkkal

Első pillantásra a karácsony külsőségeiben éppen olyan színes és csillogó Chilében, mint a világ legtöbb országában. Aim a figyelmesebb szemlélő számára

WOLFGANG

EBERT:

A seriff, aki nem ismeri a tréfát

Filmszínházaink nemrég mutatták be „A seriff, aki nem ismeri a tréfát" című új westernt. A főszerepben hosszú szünet után ismét lát- • tűk Ronald Reagant, és el kell mondanunk, hogy ragyogóan játszott.

Az első képeken Ronnie seriff magányosan vágtat a végeláthatatlan prérin! A kamera nagytotálban adja már nem fiatal, széloserzett, férfias arcát. A seriff magabiztosan ül a nyeregben. Noha még nem egészen négy éve viseli a seriffcsillagot, nevének puszta említése is félelmet ébreszt mindenkiben. Hiszen ~Ronnienak biztos a keze, és az ujja mindig a ravaszon van.

A seriff azonban magányos. Csak kevesen értik meg. A magyarázat egyszerű: Ronnie ugyanis a jó oldalán harcol a rossz ellen. Hazáját védelmezi, a Nagy Nyugati Országot.

Mindenütt ellenségeit — a vörösöket” — gyanítja, még n Nagy Nyugati Ország lakosai között is. Látjuk a vásznon, milyen figyelmesen fürkészi a távolt, ahol a préri összeolvad a szemhatárral. Semmi sem maradhat rejtve éber tekintete előtt.

Ronnie elődje, Jimmy seriff — ahogy mondani szokás — együgyű ember volt. Túlságosan hitt abban, hogy az emberek jók, és más efféle badarságban. ■ Sőt azt tartotta, hogy a „vörösökben” meg lehet bízni. Épp ez lett a veszte.

Ronnie seriff egészen más alkat. Szilárd meggyőződése, hogy a „vörösök” csak egy nyelven értenek — az erő nyelvén. Annak is tudatában van, hogy az igazság mindig az ő oldalán áll. Ez jó tulajdonság. Azóta, hogy felváltotta a sikertelen Jimmyt, a seriff tisztségére ismét a kellő tisztelettel néznek. Tartanak tőle, senki sem mond néki ellent.

Ronnie nem bízik a „bőrösökben”, az a véleménye, hogy minden álnokságra képesek. De a béke mindennél drágább számára. Időnként még azt is kijelenti, hogy ellenségeivel hajlandó elszívni a békepipát. Azonban mindig résen van. Ezért soha nem nyújtja elsőként a kezét a „vörösöknek" a kibékülés jeléül. Hisz jól ismeri hitszegésüket. „Nyújtsd a vörösöknek a kisujjadat, és rögtön leharapják a kezedet” — ez Ronnie kedvenc szava- járása.

Ennek ellenére a seriff még békeszerződést is hajlandó kötni a „vörösökkel”..

, Ám az a véleménye, hogy előbb állig fél kell fegyverkezni. És természetesen kivárja, míg elkészül az általa megrendelt új kétcsövű puska, amiből újratöltés nélkül 36 golyót lehet kilőni. E csodafegyver segítségévéi készül megadásra bírni a „vörösöket”.

És a béke és a nyugalom csak akkor fog újra bekö- szönteni a Nagy Nyugati Országban.

A hamburgi Zeitből fordította: Zahemszky László)

HÁBORÚS „EMLÉKEK”

A második világháború ütötte sebek bár behegedtek Európa tájain, de a föld alatt immár negyven éve rejtőzködő háborús „emlékek” — fel nem robbant bambák, aknák, lőszerek — ma is szedik áldozataikat. Évente több ezer tanma veszélyes robbanóanyagot fedeznek föl még mindig Euró- pa-szerte. Az áldozatok között a legnagyobb számiban .azok szerepelnek, alkiilk embertársaikat védik, mentik: az elmúlt negyven év során több száz tűzszerész lelte halálát a világháború „maradványainak” feltárása, szétszerelése közben.

Az NSZK-fban évente több mint harmincmillió dollárt költenek ezeknek az „örökkévalóságra időzített” bombáknak, és más robbanóanyagoknak az ártalmatlanná \ tételére. A mentesítéssel 1 ezerháromszáz ember foglalkozik főállásban. Még ma is évente átlag 1500 tonnányi veszélyes második világháborús anyagot találnak az országban. Tavaly júniusban le kellett zárni a frankfurti repülőtér egy részét, mert a kifutópálya felújítása közben egy féltonnás amerikai repülőíhómbát találtak. Addig ja gépek a mélyben „szunnyadó” bomba fölött szálltak le és fel.

Nyugat-Berlinben ■ márciusban ezer embert költöztettek ki egy lakótömbből, miután kiderült, hogy házladk egy robbanóanyag-. gal feltöltött egykori tankcsapdára épültek. Tavaly júliusban egy angol bomba fel is robbant a városrészben. Szerencsére senki nem halt meg, de egymillió márkás kár keletkezett.

Belgiumban. 120 tűzszerész vesztette életét munka közben a második világháború befejezése óta.

A Szovjetunióra vonatkozó adat még a nagy szovjet enciklopédiába is bekerült: 1945 és 1972 között több mint ötvennyolcmillió világháborús a/knát és 122 millió bombát és tüzérségi lőszert hatástalanítottak az ország., nyugati területein.

Hollandiában az állandó ta- lajfeltölltési és víziútfejlesztési munkálatok miatt egyre súlyosabb a probléma, minél több idő telik el a háború vége óta. A hadsereg tűzszerészosztagának összesítése szerint csak az elmúlt tizenkét hónapban mintegy tízezer kézigránátot, ötszáz bombát és háromszázezer tcézi- fegyverlősízert hatástalanítottak. Rábukkantak öt „elhullott”, eredetileg Londonnak szánt német V—1-es rakétára is, a mai robotrepülőgépek műszaki ősére.

előtűnnek a ohilei karácsony sö- tétebb oldalai Is. A santiagói belvárosban szinte lépni sem lehet a gumiibotokkal és pisztolyokkal felfegyverzett, bilincsekkel ellátott rendőröktől. A metróállomások bejáratainál — a santiagói metró egyébként talán a legtisztább a világon — rendőrautók állnak, lent a föld alatt pedig fegyveres katonák, és a metró rendfenntartó emberei cirkálnak. Fönt, a nagyobb utak kereszteződésénél csapatszállító teherautók, s mögöttük a bármikori bevetésre kész vízágyúk állnak.

Santiagóban a karácsony rendes körülmények kízött nem bensőséges családi esemény, hanem zajos, vidám; nagy evés- ivással, tűzijátékkal egybekötött ünnep. Az 1984-es karácsony azonban nem; fog beilleszkedni a vidám ünnepek sorába. A fényesen kivilágított, vásárlásra csábító kirakatok és az áruházak este kilencig meghosszabbított nyitvatartás ellenére jóval kevesebb áru fogy, mint korábbam bármikor. A bevásárlóközpontok forgalma nyolc százalékkal esett vissza az elmúlt hónapok alatt. Az ok nyilvánvaló: az országban rendkívül ■nagy a szegénység, a munkanélküliség pedig rekordmagas-) Ságokat ért el.

Tűzijáték nélkül

A szegénység eevik leginkább szembetűnő jele, hogy az utób- . bi időben a chilei belvárosban mind nagyobb számban jelennek meg a mozgóárusok. Korábban a rendőrök kíméletlenül elkergették őket, mostanában' azonban az Ahumadán; S'antiagő elsőszámú' bevásárló- utcájában a hétvégeken csak úgy hemzsegnek a filléres portékájukat kínáló utcai árusok, s a rendőrség általában békében hatgyja őket.

Az idei karácsony petárdaropogás és tűzijáték nélkül telik .ej Chilében — mindezt tiltják az ostromállapot rendelkezései. Aki mégis némi fényre vágyik, gyújthat csilllaigszórót, de csakis az éjszakai kijárási tilalom beállta előtt.

összeállította:

Hámori Zoltán

1