Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

1984. augusztus 25. • PETŐFI NEPE 9 3 „NYUGTÁVAL” DICSÉRNI A NAPOT... Nagyszabású közúti ellenőrzés az E 5-ösön a Mint a vízfolyás, úgy jöttek az autók, mo­torok, teherkocsik, kamionok csütörtökön délután Budapest felől az 5-ös főúton. •. És mint a vízfolyás, úgy mondták a maguk „igazát” azok, akiknél valami hiányosságot vagy szabálytalanságot tapasztaltak a rendő­rök. A főút Pest megyétől az ország határá­ig terjedő szakaszán a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság, a Szolnok megyeiek közreműködésével, vala­mint a budapestiek helikoptere segítségével csúcsforgalomban ellenőrizte a járművek műszaki állapotát, a közlekedők magatartá­sát. A füstölésmérő munka közben. Régmúlton merengő Trabantok A ZK-s járgány, hagyományőr­ző megjelenéssel, tengerkék szín­ben pompázva igazán jól fest az útmenti parkolóban. Csak gazdá­ja, a cingár, bajszos fiatalember nem illik hozzá. Olyan ideges, hogy az udvariasan köszönő ren­dőrnek még biccenteni sem mer. Okmányait hosszasan keresgéli, majd remegő kézzel kinyújtja az ablakon. Kisvártatva előbújik ő is. Nem hogy fújni, de tartani is alig bírja a szondát, pedig szín­józan. — Van-e tízes kulcsa? — kérdi . tőle a rögtönzött műszaki vizsgát tartó önkéntes rendőr, majd rö­videsen így folytatja: — Szépen le tetszik szedni a rendszámot! A kormányművé üzemképtelen, a holtjáték nagy, erősen lóg a fo­gasléc. Három darab gömbfej a kormányösszekötő rúdnál szin­tén rossz, ezen kívül a lá'bféke használhatatlan. Csak a bal hát­só fog valamicskét. Honnan jött ezzel a Trabanttal? — Komárom megyéből. — Sejtette, hogy milyen a jár­műve műszaki állapota? — Én nem gondoltam rá, nem értek ehhez. Állattenyésztő va­gyak. Reggel csak annyit vettem észre, hogy a fék egy kicsit gyen­ge. — Hová igyekezne? — Csak Szegedre, egy lányhoz. Amíg a fiatalember azon töp­reng, hogy hazafelé, vagy az úti­céljához kérjen-e útvonalenge­délyt, elégördül egy másik matu­zsálem, egy hajszálra ugyanolyan kék Trabant Comibi, CX-es rend­számmal. Tulajdonosát régi is­merősként üdvözli az igazoltató rendőr. — Magával már kétszer talál­koztam, az utóbbi időben. Meg­úszta helyszíni bírságokkal, de műszaki vizsgára még mindig nem vitte el a kocsit, pedig hó­napok óta lejárt az engedélye. Most kérem, szedje le a rend­számtáblát! A férfi nem kérdez, csak ug­rik, és máris kéri sorstársától a tízes kulcsot. Közben mégegyszer szemügy­re vesszük a ZK-s Trabantot. Bal hátsó sárfogóján némi hor­zsolás és guminyom látszik. — Ez mikor történt? Az izzadság már teljesen elön­tötte a fiatalembert. — Hát ma. — No és hogy keletkezett? — Pest alatt kiesett a kerekem. Magánfuvarozók magányossága SD 55—86-os Csepel teherautó. Rendszámvilágítása nincs. A fék­lámpán körűitekért drót olyan sáros, hogy azt feltételezzük, nem az imént szakadt el. Vagy a só­der nyom többet a kelleténél vagy a rugózata gyenge, mert úgy néz ki, mintha éppen összerogyni ké- ' szülne az egész. Tulajdonosa — Kiss János magánfuvarozó Bé- késszentandrásról — a hallgatást választja a beszéd helyett. Jelzi, csináljanak, amit akarnak, ő mindenbe beletörődik. Alkalmi társát nem vártuk, mégis megérkezett. Igaz, ő sem számított ránk. Annyi folyamka­vics van az autóján, hogy kettő­re is elég lenne. A KM Közúti Igazgatóságának szakemberei percek alatt megmérik a tengely­súlyt, majd közlik a lesújtó ered­ményt. — Az IPA két tonnával többét nyom a megengedettnél, a Csepel pedig 14 mázsával. A KM KIG útrongálásért von­ja majd felelősségre őket. A meg­tett távolságtól és a rakomány nagyságától függően akár negy­ven—ötvenezer forintig is terjed­het a bírság összege. A két sofőr, ezt hallva, kicsit összeroppan, még egymással sincs kedvük be­szélgetni. Füstölögve Sorra húznak el mellettünk a kamionok, teherautók. Némelyik * Igazoltatás. Nincs baj, ez a kocsi mehet tovább. MIT KELL TUDNI? gyárkéményeket megszégyenítve szennyezi a levegőt. A rendőri jelzésre megáll egyikük. Az egy­szerű, ám nagyszerű szerkezet pár perces szerelés. után máris mutatja, mennyire nem ésszerű az üzemanyag-felhasználás a hi­bás beállítás miatt. A személy­gépkocsisok szerencséjére csak a dízel-üzeműeket vizsgálják, így most többen elkerülik a bírságot. — Ha a fehér szűrőpapír el- színeződik, akkor baj van — mondja a készülék kezelője. |— Az előbbi vizsgálatnál feketére változott, így megkértük az IPA sofőrjét, gondoskodjon az üzem­anyagszint beállításáról. Záróvonal? Tényleg? — Kénytelenek voltunk meg­állítani az autóját, mert a lajos- mizsei Tanyacsárdánál átlépte a záróvonalat, és több mint 90 ki- lométer/óra sebességgel haladt — mondja Patik László főtörzs­őrmester. — -Esküszöm, nem tudok róla! — mentegetőzik az SF 32—19 rendszámú, korallpiros Aro ve­zetője. — ön után jött egy szolgálati rendőrautó, jól látható felirattal, azt sem vette észre? — Sajnos nem. Persze, ha ma­guk állítják, biztosan úgy van. Szerintem ez az Aro nem is tud annyival menni, öreg ez már ah­hoz. — Elismeri a szabálysértést? Máris veszi elő a pénztárcáját a vezető.... — ötszáz forint a helyszíni bírság összege. Adok magának öt darab százforintos nyugtát is róla. Az Aro-s csak annyit kérdez önmagától: mit fog szólni ehhez a feleségem? Majd némi malíciá- val megjegyzi: ma legalább „nyugtával” dicsérhetem a na­pot. Több mint nyolcszáz járművet ellenőriztek néhány óra alatt a rendőrök és önkéntes segítőtár­saik, valamint a katonai rendé­szet, a vám- és pénzügyőrség munkatársai, a Közlekedési Mi­nisztérium szakemberei. Műszaki fogyatékosság miatt hat esetben kellett levetetni a rendszámot, ötven gépkocsiból 13 nem felelt meg a környezetvédelmi előírá­soknak. Száznegyvenen fizettek a helyszínen közlekedési szabály- sértés miatt, s légalább ugyan­ennyién várhatják a postást a figyelmeztető levéllel. A traffi- pax sem pihent. Csak Kecskemé­ten, a Nyíri út és a Széchenyi körút kereszteződésénél huszon­két fotó készült a piroson átha­ladókról. Tuza Béla 2. A szakszövetkezeti tagok járadék- és nyugdíjjogosultságáról A közös munkában részt vevő, továbbá a közös művelésbe nem vont földeken termelő tagok ér­dekében 1971. január 1-től be­vezették a szakszövetkezeti ta^ok kötelező kölcsönös nyugdíjbizto­sítását. A közös munkát nem vég­ző tagok járulékfizetési kötele­zettségének szabályozása mellett később a szakszövetkezeti nyug­díjjogszabályok reformjára is sor került. Bevezették — a koráb­bi öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék mellett — a növelt összegű öregségi, munka­képtelenségi és özvegyi.'járadékot. Jelenleg az 1983. január 1. előtt havi 50, illetve 120, az 19,83. ja­nuár Intői havi 200 forint’ szak­szövetkezeti járulékod fizető ta­gok, a férfiak 70., a nők 65. élet­évük betöltésétől és 'három éves, ’ megszakítás nélküli tagsági vi­szony alapján, míg az 1983. ja­nuár 1. előtt havi 80, illetve 150, az 1983. január 1-től havi 300 fo­rint növelt összegű szakszövetke­zeti járulékot 10 éven át — 1991. január 1. után, majd 20 éven át — fizető tagok: férfiak 60., nők 55. életévük betöltésétől jogosul­tak növelt összegű öregségi jára­dékra. Az említett életkoroknál korábban — az egyéb feltételek mellett teljes munkaképtelenség alapján — járhat munkaképte­lenségi, illetve í növelt összegű munkaképtelenségi járadék. 1984- ben az öregségi járadék összege havi 1738, a munkaképtelenségi járadéké havi 1788, a növelt ösz- szegű öregségi járadéké 1840, a növelt 'összegű munkaképtelensé­gi járadéké pedig 1890 forint. A tag elhalálozása esetén a há­zastársat, ha valamennyi feltétel együttesen fennáll, özvegyi, illet- ve növelt összegű özvegyi' jára­dék illeti meg. A szakszövétkezét közös mun­káiban rendszeresén részt vevő tagok nyugdíjjogosultsága azonos KI AZ ILLETÉKTELEN? I Viták közben Krém er kontra Krémer Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt napok új­ságcikkeiben, beszédeiben sorra visszaköszönő kifejezés a szocialista demokratizmus. Ide tar­tozik a közügyekbe való beleszólás, a döntéselő­készítés és határozathozatal megalapozásának javítása, a végrehajtásba és ellenőrzésbe törté­nő tudatosabb bekapcsolódás. Az egyik elemzés szerint csakis ennek fejlesztésével érhető el, hogy gazdaságilag nehezebb időkben is fenntart­ható legyen a társadalmi közmegegyezés. A demokratizmus sokféleképpen nyilvánul meg üzemekben, * lakóhelyen vagy a nagyobb nyilvánosság bevonásával. Nem mellékes tehát a stílus. Az a mód, ahogy a véleményünket kö­zöljük. Elismerjük a másik jogát, illetékességét a kifejezésre, avagy nem? Demokráciát köve­telünk — másoknak is, vagy csak magunknak és azoknak, akik a mi nézetünket osztják? A vita általánosan elfogadott demokratikus eljárás. Mégis, a dolog természetéből adódóan előfordul, hogy épp vita közben kapnak nyomda- festéket olyan megfogalmazások, amelyeknek nem sok közük van a demokratizmushoz. A ki­fejezés és stílus gyakorlóterepéül szolgálhatnak akár lapunk hasábjai is. Vitát kezdeményeztünk például Miskolczi Miklós Kettőt (nem) szeretni című írásáról. A külső kapcsolatokat boncolgató sorozat egy hé­ten át (július 17-től 24-ig) késztette ilyen vagy olyan állásfoglalásra olvasóink egy részét. Jó ez vagy rossz? Jobb hallgatni bizonyos aggasztó jelenségekről, vagy ki kell mondani azokat? Döntse él ki-ki szíve szerint. Harmadiknak szólt hozzá a tanulmányhoz Krémer István. Tehát nem másodiknak, mint amilyen hitben tollat fogott vagy írógéphez ült. Fontos ez? A tényszerűség miatt igen. Lényege­sebb a vitákban a tények tisztelete, mint egy­két oldalvágás és intézményekre való hivatko­zás. Egyáltalán, demokratikus alapon lehet-e va­lakit illetéktelennek minősíteni társadalmi, er­kölcsi közgondokban? Szerzőnk így tesz Miskol­czi Miklóssal. S ráadásul hozzáfűzi, hogy amatőr módon foglalkozik társadalmi problémákkal. Nevezetesen a külső — szerelmi vagy annak in­dult, hitt — kapcsolatokkal. Vajon honnan tudja ezt Krémer István? Más oldalról nézve: miért ne mondhatná meg valaki azt, amit gondol vita közben? Akár el­tanácsolva a másikat közös gondolati terepük­ről? Hisz a magyar sajtó története is tele van szélsőséges vagy akár becsületsértéssel felérő minősítésekkel. Valamennyi esetre érvényes receptet nehéz lenne adni. Legfontosabb, hogy az ügy előre moz­duljon, tisztábban lássunk. Ami ezt segíti, azt vállalja szerkesztőségünk is. Tapasztalatunk az, hagy az Indulat nem a legjobb tanácsadó. Hasz­nosabb a tények talaján maradni, érveket ér­vekkel szembesíteni, mint ítélkezni. A Petőfi Népe nem tart senkit illetéktelennek társadalmi ügyekben. Márpedig a válások számának szapo­rodása, a családi háttér repedezése mind több esetben megoldást kíván. A megoldáshoz jelen esetben nem az visz közelebb, ha különböző intézetekre, hivatalokra hivatkozunk. Sőt, általában sem tanácsos az egyéni illetékességet leszerelni azzal, hogy a problémát ilyen meg ilyen apparátusok vizsgál­ják. Hátha igényünk van rá, hogy az oly sokun­kat érintő végső szót ne helyettünk mondják ki ilyen vagy olyan szervezetek, hanem szeret­nénk a magunk hangját is hallani a kórusban? Ilyen alapon persze nem lehet illetéktelen sem Miskolczi Miklós, sem Krémer István. A különb­ség csak az, hogy ezt egyikőjük nem is állította. A legutóbbi hozzászólás hivatkozott rá, hogy a főszerkesztő előhangban hívta fel a figyelmet: szívesen helyt ad a vitának. Így igaz. Nem is sze­retnénk elejét venni a további polémiának. Az érdemi véleménycserének. Korábbi főszerkesz­tők is vallották ennél a lapnál, hogy a Petőfi Népe jó terepe a közösségi gondolkodásnak, a mindennapi demokratizmus gyakorlásának. Egy­fajta iskola szerepét is betölti, ha úgy tetszik. De szeretnénk hinni, hogy nem föltétlenül az elemi iskoláét. Végezetül ne maradjunk meg a tagadásnál, valamiféle negatív programnál. A kifejezés — stílus — alakítása és fejlesztése érdekében rö­videsen újabb sorozatot kezdünk. Ez alkalom­mal más témáról. Véleményünk megfogalmazá­sához, a nyilvános föllépéshez igyekszünk 'gya­korlati tanácsokat adni — gonddlva többek közt a tanácstagokra, termelési tanácskozások, mun­kahelyi fórumok résztvevőire. Valódi párbeszéd­re szeretnénk fölkészíteni, amelyben megértjük az érveket, s ezekre érthető, hatásos érvekkel felelünk. A leendő írásokra visszhangot várunk. Ér­tékeljük és el is ismerjük a jó válaszokat. Leg­végül nyilvános ■ "versenyen díjazzuk a .legjobb teljesítményeket. Ezzel lapunk továbbra is nyit-» va áll a jó ügyeket mozgató, megoldáshoz segítő ' vélemények előtt. Halász Ferenc Egymillió mosott farmer A Május 1. Ruhagyár és az amerikai Levi Strauss cég 1987-ig meghosszabbította a farmergyártásról szóló koope­rációs szerződését. Ennek ér­telmében a magyar vállalat az amerikai gyártási eljárás alapján továbbra is évi 1 mil­lió farmert készít marcali gyá­rában. Ebből évente 400—500 ezer női, férfi nadrág kerül a hazai üzletekbe, a többit a Levi Strauss cég értékesíti. A világhírű márka fazonja az utóbbi időben alig válto­zott, csak a modellek szára szűkült, és a régebbi fényes felület helyett most a matt, mosott a divat. A magyar vál­lalat is követi a divat vál­tozásait. Például a már elké­szült indigókék nadrágokat utólag speciális mosógépek­ben kezelik. A mosás után a késztermék így lesz igazán di­vatossá. Egyébként a hazai vásárlók az ilyen, utólag mo­sott, de hagyományos fazonú farmerokat keresik leginkább. Emellett kedveltek az import- alapanyagú mikrokord-nad- rágok is. Az ország legna­gyobb farmergyártója, vagyis a Május 1. Ruhagyár ezekből évi 160—170 ezret készít és küldi folyamatosan az üzletek­be. f TÖRÖK SZULTÁN ADTA VISSZA ŐKET Corvinák a restaurátor asztalán A tervek szerint ősszel ismét folytatják annak a rendkívül ér­tékes 32 papír- és pergamen- kódexnek a restaurálását, me­lyet 187’7-ben Abdul Hamid tö­rök szultán adott vissza hazánk­nak. Mint az, néhány esztendeje kiderült, az Egyetemi Könyv­tárban őrzött kódexek — köz­tük 12 corvina — állapota az utóbbi évtizedek * során olyan erősen károsodott, hogy már- már kétségessé vált megmenté­sük. A bakteriális fertőzések, valamint a mechanikus károso­dások következtében a lapok el­vékonyodtak, elszakadoztak, a szöveg és a díszítések egy része eltűnt, illetve letöredezett az ol­dalakról. Az OSZK restaurátori-laborató­riumában 1983-ban kezdték meg nemzeti kincseink restaurálását. Első lépésként meg kellett álla­pítani a károsodások okát. mik­robiológiai és kémiai vizsgála­tok nyomán kidolgozni a men­tési eljárások módszereit és esz­közeit. A fertőtlenítés) a sérült RÁDIÓJEGYZET lapok megerősítése, valamint a kódexekre később került bőrkö­tés javítása és konzerválása után eddig csaknem tíz — XV. századi — papírkódexünk került vissza az Egyetemi Könyvtár különleges, kllmatizált páncél- szekrényébe. Hasonló eljárások­kal sikerült már megmenteni egy corvinát, pergamenkódexet is, melyből az aranyozott iniciá­lékat kideríthetetlen okokból valamikor kivágták. A legrosszabb állapotban levő mintegy 20 pergamenkódex restaurálását ősszel fogják el­kezdeni, mihelyt az új Széché­nyi Könyvtár építési munkái azt lehetővé teszik. A munka várhatóan több évig tart majd. Az egyes corvinákra külön-kü- lön összeállított terv kidolgozá­sakor felhasználják majd a szak­emberek az előző munkák és az UNESCO által támogatott szak­értői tanulmányutak tapaszta­latait, valamint a Bőripari Ku­tató Vállalattal kötött szerződés kutatási eredményeit is. (MTI) Majmok a majomkenyérfán a termelőszövetkezeti tagokéval. A 60. (nő 55.) életévét betöltött, 10 év szolgálati idővel rendelke­ző szakszövetkezeti tag öregségi nyugdíjra jogosult. 1991. január 1-től 10 év helyett 20 év lesz az ehhez szükséges szolgálati idő. Közösben dolgozó szakszövetke­zeti tag esetében a teljes naptári év akkor számít szolgálati idő­nek, ha a tag közös munkával 150 (nő 100) tízórás napot telje­sített. A szakszövetkezeti tagok tár­sadalombiztosítási járulék fize­tésével is'nyugdíjra jogosító szol­gálati időt szerezhetnek. . Az 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulé­kot fizető tagok 1983. január Intői önként vállalhatták a társada­lombiztosítási járulék fizetését. Ezzel jelentős előnyük származik a havi 200 forint, vagy havi 300 forint öveit összegű járulékot fizetőkkel szemben, mert az 1983. január 1. előtti növelt összegű szakszövetkezeti járulékfizetés ideje szolgálati időnek minősül, egyetlen hónapra történő társa­dalombiztosítási járulék befize­tésével. Az 1983. január 1-töl tár­sadalombiztosítási járulék fizeté­sét nem vállaló tagoknak legalább 1 év szolgálati idő szerzése szük­séges ahhoz, hogy a korábbi nö­velt, összegű járulékfizetés ideje szolgálati időnek minősüljön. Az 1984-ben szakszövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő alapján a nyugdíj legkisebb ösz- szege havi 1970 forint. Nyugdí­jasként1 vagy az arra való jogo­sultság megszerzése utáni elhalá­lozás esetén a férfi szakszövet­kezeti ; tag özvegyét, élettársát, egy évinél hosszabb ideje külön­élő vagy elvált feleségét — meg­határozott feltételekkel — özve­gyi, szülőjét szülői nyugdíj, gyermekét árvaellátás illeti meg. A sajátjogú járadékigényt an­nál a szakszövetkezetnél kell be­jelenteni, ahol a tagsági viszony fennáll. Lakos Pál osztályvezető kelj .. lies Az afrikai szavannák alacsony fája, uborka alakú terméssel. Több ezer évig is élhet, néme­lyiknek a törzse több méter át­mérőjű, s olyan, mintha betonba öntötték volna. A tanzániaiak bao- babfának nevezik. Magyarul: majomkenyérfa. Ágai között majmok, kutyafejű páviánok ug_ rálnak. Ennyit tudhattunk meg e fá­ról és lakóiról a csütörtöki Tan­zániai találkozások című műsor­ból, amelyet délután sugárzott a Petőfi-adó, s amelynek az alcí­me egyébként ez volt: Majmok a baobabfán. Tarnay Márta, az egyórás mű­sor készítője a majomkenyérfá- nál jóval keményebb fába vágta fejszéjét: az elején Tanzánia leg­híresebb nemzeti parkját, Mikumit igyekezett bemutatni. Helyszí­ni közvetítéssel, mint egy foci- meccset ... Csakhogy egy ilyen szín- ás látványgazdag vidékét, szavakkal lefesteni rettenetesen nehéz feladat, különösen korunk tévéhez, filmekhez szokott embe­rei; számára. Óhatatlanul is abba a csapdába esik ugyanis a rádió- hallgató, az idegen földrész hö-> vény- és állatvilágáról hallván, hogy a képernyőn vagy a mozik­ban látott természetfilmek után kezd kutatni femlékezetében, s ettől a pillanattól már nem képes odafigyelni a rádióból reccsenő szavakra. A másik, hogy akarat­lanul is összeveti az ilyen beszá­molót az említett filmekkel, s lé­vén ez utóbbiak sokkal" látvány- ';i iagabbak, érzékletesebbek — hiszen alkotóik más eszközökkel dolgoznak — az összevetés min­denképpen a vizuális megeleve- nítés javára billenti a serpe­nyőt ... Azután lassan kezdett feljavul, ni Tarnay Márta műsora, s va­lóban részese lehetett némi él­ménynek, aki nem kapcsolta ki készülékét az első negyedóra után. Érdekes volt a riporternő házi­gazdáit — a Tanzániában élő Pat­tantyús házaspárt — bemutató ré­sze a műsornak. Továbbá az a beszélgetés, amely a Morogo vá­ros egyetemének erdőmérnöki ka­rán tanító Adamovics László pro­fesszorral készült. Hasonlókép­pen figyelmet érdemelt a magya­rul (!) igen jól beszélő bennszü­lött meséje a tanzániai emberek kedélyéről, szokásairól, s egy má­siknak a véleménye nyelvünk­ről. Az interjúkat a fekete em­berek csodálatos zenéjéből ösz- szeállított blokkok kapcsolták össze. Tehát a kezdeti vontatottság, unalmasság után egyre jobb lett a műsor, minden bizonnyal azért, mert ezek a beszélgetések már nem követelőztek olyan erősen a látvány után, mint a táj msgele- venítése — ami irodalmi szinten természetesen szintén lehet ér­zékletes, egy ilyen riport eseté­ben azonban már (kevésbé. Hogy lehetett volna igazán jó, felejthetetlen Tarnay Márta mű­sora? — A válasz — a fentieket te­kintve — egyszerű: ha tömö­rebb, rövidebb. Mondjuk egy jó félórával. ' Koloh Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom