Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
1984. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Az oktatás új útjai Beszélgetés a GAMF főigazgatójával Az iskolák igazodjanak a mindennapok követelményeihez — régóta és sokszor hangoztatott igény ez. Az élet egyre sokrétűbb tudást igényel, ugyanakkor az előrelépés alapfeltétele a szakterületeken való mélyebb ismeretek megszerzése. E kettős feladat próba elé állítja a felsőoktatási intézményeket is. Szinte minden főiskolán, egyetemen tapasztalható, hogy változik az oktatás módja, az oktatási anyag; egy célért: hogy a fiatal szakemberek az új körülmények között is megállják helyüket. Ugyanakkor az eddigiektől eltérő oktatási formák is kialakulnak. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen jogászképzés indult, a kecskeméti Óvónőképző Intézet olyan sokoldalú pedagógusok nevelésével kísérletezik, akik az óvodától a kisiskolás korig oktathatják a gyerekeket. A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán is több újdonságról esik szó manapság. S hogy merre vezet az új út? — Erről érdeklődtünk dr. Kapitány Sándortól, a GAMF főigazgatójától. — Több kísérletet tervezünk — kezdte. \— Az egyikről már említést tettek Önök is a Petőfi Népében. Az Országos Formatervezési Tanács kérésére bekapcsolódunk az Iparművészeti Főiskola oktatási munkájába. A kecskeméti Kerámiastúdióval együtt segítünk a hallgatóknak abban, hogy az eddigieknél alaposabb gyakorlati, szakmai ismereteket szerezhessenek. Kísérletképpen három témakörben tartunk előadásokat és gyakorlatokat a másodéves ipar- művészeti főiskolásoknak. — Mikor kezdődik ez a kísérlet? — A nyár végén jönnek hozzánk először a hallgatók. Oktatóink 96 órás stúdiumon ismertetik meg velük a fémfizika, a forgácsolástechnika és műanyagfeldolgozás legfontosabb tudnivalóit. Ezen belül sok laboratóriumi és műhelygyakorlatra is sor kerül, “megpróbálják a hőkezelést, a hegesztést, a fémek és műanyagok alakítását is. — A GAMF-on készült a tan- terv? — Igen, az. intenzív kurzus anyagát oktatóink állították ösz- sze, mint ahogy a jegyzetet is ők írják. Az Iparművészeti Főiskola vezetői is jónak találták; mint mondták, a fémek tudományos ismerete sokat segíthet a leendő művészeknek Űj próbálkozás ez, amely a kerámiastúdióhoz hasonlóan, egy fém-formatervezési stúdió magja lehet a jövőben. — Ügy tudom, hogy nem csak a formatervezőknek kínálnak új ismeretek megszerzéséhez segítséget. — Az év elején jelent meg az a rendelet, amely'— évtizedes vajúdás után — lehetőséget nyújt a szaküzemmérnöki képzés beindítására. Már csaknem tíz éve vállaljuk volt hallgatóink továbbképzését tanfolyamok keretében, ez- z^i azonban egy magasabb végr zettség megszerzéséhez is megnyílhat az út. Levelező formában, havonta több napos konzultációval indítjuk meg a képzést, a főiskola oktatási profiljának megfelelő szakokon. Természetesen nemcsak a nálunk végzettek jelentkezhetnek, hanem bármilyen felsőfokú diplomát elfogadunk. .A tanfolyamoktól eltérően ez a képzési forma államvizsgával zárul, a négy félév után diplomatervet készítenek a hallgatók, majd szaküzemmérnöki diplomát kapnak. Szerszámtervező-, technológiatervező, . gyártórendszerautomatizáló-. műanyagfeldolgozó, és számítógépes folyamatirányító üzemmérnöki szakokat indítunk majd. — Számíthatnak elegendő jelentkezőre? — A mérnökök érdeklődnek e képzési forma iránt. Szeptember —októberben tervezzük az első évfolyamok meghirdetését; a szakvállalatok figyelmét külön levélben is felhívjuk majd az új lehetőségre. — A felvétel kritériumaként a felsőfokú végzettséget említette. Ezek szerint egyetemet végzettek is jelentkezhetnek? — Igen. De ha valaki például okleveles gépészmérnök, az nem szaküzemmérnöki diplomát kap, hanem szakoklevelet. — Ügy hallottam, van még egy egyedülálló kezdeményezésük. — A legnagyobb érdeklődésre talán éppen ez tarthat majd számat. Üttörő szerepet szeretnénk vállalni az üzemmérnökök külgazdasági szakképzésében. A Gazdasági Bizottság á múlt év augusztusában foglalkozott ezzel és meghatározta a Művelődési Minisztérium feladatát e téren. Az alapgondolat az, hogy minél több olyan szakembert képezzünk, akik tárgyalópartnerek a szakmai kérdésekben, és az üzletkötések menetével is tisztában vannak. Ma az a helyzet, hogy csak több emberből álló csoport képes minden szempontból megfelelő képviseletre, hiszen a kül- keres szakember az új műszaki igényekre nem tud azonnal reagálni. Vagy van mellette egy műszaki, vagy napoknak kell eltelnie, mire a gyártól megszerzi a szükséges információt. — Üzletkötő üzemmérnököket képeznek? — Igen, és olyan szakembereket, akik a szervizszolgálatban, a helyszíni szerelés, beüzemelés során is tevékenykedhetnek. — Mindezek alapja a nyelvtudás. • — A tervek szerint először posztgraduális formában indulna meg a képzés, tehát a főiskolai évek után, levelező formában. Ekkor á felsőfokú diploma és két idegen nyelvből a középfokú nyelvvizsga a felvétel kritériuma Később azután megkezdődhet a graduális képzés, amelyben a főiskolai diploma mellett két nyelvet is elsajátíthatnak középszinten. , — Milyen stádiumban van ez a kísérlet? — Az Ipari Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium elvi hozzájárulása után a tantervekkel elkészültünk. Reméljük, hamarosan minden szükséges engedélyt megkaphatunk az induláshoz. — Ismerve a hazai idegennyelvoktatás gondjait, nem félnek attól, hogy nem lesz elegendő jelentkező? Hiszen elég kevés olyan mérnökünk, üzemmérnökünk van, aki két nyelvből is középfokú vizsgát tett. — Ez a veszély fennáll, de azért bízunk benne, hogy - összejön a szükséges létszám. — Nem lenne nagyobb szükség közgazdász üzemmérnökök képzésére? — Ez a forma jelentős közgazdasági ismereteket is ad. Ezzel együtt elképzelhető egy ilyen képzési forma is. Ha lesz rá igény — és megkapjuk az enge- délyezők hozzájárulását —, elképzelhetőnek tartom egy üzemmérnök-közgazdász szak beindítását is. — Reméljük, sikerül széles utat,' nem csak kis csapást törni az új próbálkozásokkal. Fejszés Edit TANYÁKRA IS ELJUT A KÖNYV Bibliobusz Cegléden S zűk esztendőket élnek könyvtáraink az utóbbi években, s ez vonatkozik mind a könyvtárépítésekre, mind á könyvtárt állományok gyarapítására. Időnként; hírt adunk mozgókönyvtárak üzembe helyezéséről is, de ezeket — az egy érdi kivételével — általában már leselejtezett, tömegközlekedésre alkalmatlan járművek felújításával alakították ki. A közelmúltban Cegléden átadták a Csepel Autógyár és az Ikarus székesfehérvári gyáregységének gyártmányfejlesztési programja keretében az eleve e célra tervezett mozgókönyvtá-' rat. Az új jármű oldalai zártak, a természetes fényt hátúiról és a tetőről kapja. Egyetlen ajtaja elől-nyílik. Hűtőszekrény ég mellékhelyiség is található (ez utóbbi olyan, mint amilyent a repülőtéren vehet igénybe az utas). A busz tengelyével , párhuzamos polcokon mintegy 3500 kötet könyv helyezhető el, s így egy kisebb falusi könyvtár állományának megfelelő mennyiségből válogathatnak, s itt mindén korosztály és érdeklődési I körű olvasó megtalálhatja a neki tetsző és szükséges olvasmányt. Tápraktárában további 4000 kötet áll rendelkezésre az állomány fel- frissítésére. Évi 100 ezer forint biztosítja a gyarapítást. Jó propagandával indították útjára a bibliobuszt, hiszen mind a hét megállóhoz külön-külön könyvjelzőt, szórólapot készítettek, a mozgókönyvtárat népszerűsíti az e célra készített tapadócímke, 1 Cegléd térképein is feltüntették a megállóhelyeket, amelyet a förgalom érdekében egy-egy közintézmény közelében jelöltek ki. Várhatóan a jövőben újabb mozgökönyvtár kerül Ceglédre, mivel a várost és a vonzáskörzetébe tartozó településeket szétszórt tanyavilág övezi, s a perem- kerületekben élők igényeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. A csaknem 2 millió forint értékű bibliobusz az Országos Köz- művelődési Tanács anyagi fedezetéből, s a Pest megyei, Tanács jelentős támogatásával ’készült el. Bár tudjuk, hogy a mozgókönyvtár lehetőségei' behatároltak, mégis t'ény, hogy a jövőben sok ellátatlan helyre juttatja el a könyvet,, kiegészítve Cegléd könyvtári hálózatát. H. B. KÖNYVESPOLC A Ibert Gábor 510 oldalas szociográfiai művében található fejezetek és korhű fényképek alapján meggyőződhetünk arról, hogy a szerzőnek sikerült megvalósítani alkotói célját: „meg keli írni a nemzetek összemelegedésének történetét”. A sváb—magyar lakodalomban tapasztaltakhoz egyre több szermélyes megfigyelésből és tudományos kutatásból szármaizó „anyag” halmozódott föl, miután megfogalmazódott a mű alapötlete. Az Emelt fővel című könyv „gerincét” voltaképpen néhány dél-diínántúli község (Áta, Hidas, Magyarbód) legújabbkori történetének I bemutatása képezi. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy sok nemzetiségű országunk más területein éjő, áttelepült, letelepített népeinek életéről ne szólna. Elég itt a szabolcsiak, szatmáriak, debreceni e,k, bosnyákok, szerbek, rácok, „ceszkó” magyarok, csángók, székelyek sorsának bemutatására utalni. A Szerbek című fejezetben az 1519—1921-közötti időben lezajló eseményeket mutatja be az író. Erre az időre jellemző volt, hogy „sokan optáltak — azaz lemondtak magyar állampolgárságukról, és kötelezték magukat, hogy áttelepüljenek Jugoszlávia területére”. Tanúi lehetünk a magyarfoó- lyai szerbek (mindössze tíz család) tevékenységének, akik nem Emelt fővel kell hogy egyedül érezzék magukat, mert központi segítséget is kapnak, csakúgy, mint a többiek. Majd a délszláv nemzetiség fogalmával ismerkedhetünk meg, s megtudtuk, hogy ezalatt a szer- beket, horvátokat, sokácokat, bos_ nyákokat és bűnyevácokat kell érteni: „ ... a szerb legalább any-' nyira különbözik a bunyeváctól, mint mondjuk az erdélyi szász a tolnai svábtól”. Albert Gábor Emelt fővel című könyve azt is megvilágítja, hogy a bunyevácok igazi katolikusok, s azokat nevezték így, akik a Bunya folyó mentéről települtek át. A bosnyákok pedig „Boszniából jöttek a törökkel segédcsapatként”. A mélyreható kutatás eredményei is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy „összemelegedhessenek”'a nemzetek. Annál is inkább, mert a „lakva ismemi meg az embert” gondolathoz ezek a tanulságos sorok történelmi — például kultúrtörténeti — háttérül is szolgálhatnak, magyarázatot adva viselkedés-etikai és szokásetikai kérdésekre is. A Három kérdés — négy arckép, A székelyek második telepítése című fejezetekben a szerző részletesen ismerteti a bácskai helyzetképet. Egy 1941-ben Erdélyből ide áttelepült székely így vélekedik: „Tavasszal értünk Bácskába, de olyan rondák voltak ott a házak, az ablakok akkorák, mint másutt az istállókon, hogy azonnal meg kellett javítani. Igaz, az állam költségén” ... — így keltek életre, lassan, kemény munka árán azok az üres házak, amelyek közül néhányban még „az óra is ketyegett”, amikor a jövevények odaértek. Átélhetjük a bukovinai székelyek kálváriáját, akik (1941-ben) alig hogy megtelepedtek, új lakóhelyük hadszíntérré változott. Az istensegítsi születésű „Anti bácsi”, a Bácskába került székely elbeszélését élményszerűen ismerteti az író, egyszeriben közei hozya, érthetővé téve számunkra ezeknek az embereknek az életét. ■ Tovább követve a Bácskában történteket, tanúi lehetünk a székelyek 1944 októberében lezajló menekülésének, amint mindenüket hátrahagyva (hányadszor már!) igyekeznek elérni Baját, hogy átkelhessenek a Dunán. A kín és a bánat hasonlóképpen „többesült” azokban az években. Albert Gábor a következő gondolatokkal zárja művét: „Ez a könyv az őslakók, a telepesek, a nemzetiségek mellett az ő (székelyek) ügyüket is felvállalhatta”, s ez azért történt, hogy . „ők is emelt fővel járhassanak”. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983.). Magocsa László ZOMÁNC Kiállítás a Vigadó Galériában • Fajka János: Kispest holnap. Zománctechnikával dolgozó magyar iparművészek munkáiból nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. ■ Cs. Uhrin Tibor: Léda. : Orosztanárok A csupor A szép, virágdíszítésű mázas csuprot is vitte magával az öregember, amikor legidősebb fiához, Imréhez költözött á városba. Hosz- szú évek óta abból itta a tejet reggelenként, hát az új helyen sem akarta másból és másként. A kenyeret gondosan a tejbe aprította, és úgy kanalazta ki jóízűen, , — Nekem már csak így esik jól, Klárikám — mondta a menyének —, ilyen parasztosan. De nem ám csak enni jó belőle, hanem ránézni is. És végigsimítani a kezemmel, ott, ahol még az apám is simogatta. A csuprot mindig ő mosta el használat után, aztán föltette a polcra. Jól mutatott a házgyári lakás gyufásdoboznyi konyhájában, és valahányszor rápillantott az öregember, úgy érezte, nagyobbra nő, terjedelmesebbre. És ilyenkor a virágok helyén, a hasán, élesen kirajzolódott a régi ház, a porta és mindaz, ami már csak az emlékezetében élt. Égy este vendégek érkeztek. Imre hivatali főnöke látogatott el a feleségével, vacsorára. Jó hangulatban töltötték az időt, sokáig ott maradtak. Az öregember már régen aludt a kisszobában, amikor a két asz- szony kiment a konyhába kávét főzni. Na, meg egy kicsit azért is, hogy ezalatt a férjek nyugodtan beszélgethessenek a hivatali dolgokról. — Gyönyörű — akadt meg a főnökné szeme a csupron. — Látszik rajta, hogy eredeti. Hol szereztétek? — Az apósomé — mondta Klári —, ő hozta a faluból. — Megnézhetném? — Parancsolj. Klári levette a csuprot, a főnökné forgatta, nézegette. — Az uram gyűjti az ilyesmit — mondta —, már két szekrény dugig van velük, de ettől elbújhatna valamennyi. Nem adjátok el? — Tudod, ez amolyan emlék az apásomnak, még az apjától maradt.... — Emlék? Ja, az másr.. — mondta csalódottan a főnökné, és visszaadta a csuprot. Aztán bementek u szobába, és meghallgatták a főnök legújabb vicceit. Ezután néhány parti kanaszta következett, és elmúlt már éjfél, amikor a vendégek szede- lözködtek. — Istenien éreztük magunkat — mondta a főnök —, legközelebb majd ti jpsztök el hozzánk. A háziak lekisérték őket a kocsihoz. És ekkor Klári egy papírba csomagolt tárgyat nyújtott át a főnöknének. — Csak otthon bontsd ki — mondta, és aztán még sokáig integettek az autó után. Szép este volt, csillagos. Tóth-Máté Miklós továbbképzése Az idén a magyar iskolákból 68 orosz nyélvet oktató tanár jelentkezett a Puskin Orosz Nyelvi Intézet levelező tagozatának egyéves továbbképzésére, ^melyet az intézet budapesti kihelyezett tagozatán, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tartanak. Az orosz fonetika, a nyelvtan, a lexika és a stilisztika^ legbonyolultabb kérdéseivel, az orosz nyelvtanítás módszertanával, aktuális kérdéseivel foglalkozó hallgatók a tankönyveken kívül magnószalagokat, fér adatlapokat kapnak az intézettől. A tanítás —, amely ingyenes — október 1-én kezdődik, s orosz nyelvű írásbeli és szóbeli vizsgával ér véget Budapesten, illetve Moszkvában. A Puskin Orosz Nyelvi Intézet továbbképzésén évente mintegy 60 oroszoktató tanár vesz részt A tavaly jelentkezettek közül eddig tizenketten tettek eredményes záróvizsgát az intézet budapesti kihelyezett tagozatán. A tanárok ismeret bővítő kurzusára jelentkezett további 28 hallgató július 10-én indul Moszkvába. • Bokor Nelli: Figurák.
