Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

1984. július 5. • PETŐFI NEPE • 3 A folklorizmus révén az íratlan népi kultúra önmagában való értékein túl az irodalom, vagyis a nemzeti kultúra ki­alakítását is döntően szolgálta. Nem vé­letlen, hogy a folklórt világszerte az írók fedezték fel, és, csak utánuk sora­koztak a -fplklóristák. És nem véletlen, hogy mindenik népnek megszülettek azok a legnagyobb írói: nálunk — csók néhányukra hivatkozva — Balassi Bá­linttól és Fazekas Mihálytól Petőfi Sán­doron és Arany Jánoson át Ady Endré­ig, József Attiláig és Tamási Áronig, akik rátaláltak a népi kultúra mélysé­ges mély kútjára, föléje hajoltak és bő­ven merítettek belőle, hogy megteremt­sék és felvirágoztassák nemzeti irodai;- munkát. De hadd szólaljon meg közü.- lük Arany János, aki 1861-ben talán az egész világirodalomban a legszebben tett tanúbizonyságot a folklorizmus mellett: „Valóban vigasztaló, hogy az • Részlet a Forrás 1981. júliusi számában meg­jelent tanulmányból. igazi, gyökeres, organikus költészet iránti ösztön nincs szorítva sehol, sem­mi időben egy-két kiváló egyéniségre, hanem az összes nép tömegében' van letéve örök alapul, mellyel — mint föld- anyjával a hitrege óriása — csak érint­keznie kell a nemzeti műköltésnek, hogy mindannyiszor megifjodva, meg­újulva, gazdag erőben, s egyszerű szép­ségében emelkedjék, lehányva magáról a ficamlott ízlés, romlott kor, mester­kélt világ ízetlenségeit.” A folklorizmusnak századokon át az irodalmi folklorizmus — hagyományos kifejezéssel az irodalmi népiesség — volt a leggazdagabb és legjelentősebb ágazata, ez a helyzet azonban az utóbbi emberöltő során a föld egyötödén, a szocialista országokban döntő módon megváltozott. A szocialista társadalom — ideológusai révén — nemcsak hogy fölismerte a folklór súlyát és jelentő­ségét a nemzeti kultúrában, miként azt a haladó értelmiségiek már korábban tudták és hirdették, hanem az ereje és lehetősége adva volt ahhoz, hogy az el­méletet a gyakorlatba ültesse. Más szó­val a folklór összes értékeinek-szépsé- geinek megőrzése és felvirágoztatása országos közüggyé: a történelem folya­mán első ízben állami művelődéspoliti­kai feladattá vált. Maga a folklór pe­dig, ugyancsak első ízben a parasztság kizárólagos tulajdonából össznépi, vagy­is nemzeti tulajdonba ment és megy át. Faragó József Jó kezekben van a népi iparművész szakkörök irányítása Bács-Kis- kunban. Ezt példázta a kalocsai kiállításra beküldött 100 terítő, fal­védő, párnahéj, függöny... A dr. K. Csilléry Klára vezetésével mű­ködő bíráló bizottság többszáz alkotást talált kiállításra érdemesnek. Kedd este a zsűri elnöke méltatta a díszítőművész szakkörökben mű. ködő asszonyok tehetségét, tudását az I. István úti kiállítóteremben. A megnyitón hirdették ki, hogy a csátaljai, a bugaci, a bácsalmási díszítőművész szakkörök kaptak megkülönböztetett elismerést, Nagy. györgy Lászlóné (Kecskemét) és a mélykúti Nagyapáti Jánosné egyé. ni díjat kapott. (Nagygyörgynének, aki kalotaszegi falvédővel érte el sikerét, tíz munkáját állították ki.) A kiállítást dr. Nagy Györgyné — képünkön K. Csilléry Klára társaságában — népi iparművész ren­dezte, kitűnően. tp A Király Ilus-pályá- zat emlékdíját a kalo­csai Piros Rózsa tánc­együttes kapta. A zsűri két első díjat osztott ki. Az egyikre a kalocsai gyermektánccsoportot, a másikra Nagy József né népi iparművészt tartot­ták érdemesnek. Máso­dik díjasok: Jászság Táncegyüttes (Jászbe­rény) és a Gutenberg Művelődési Központ táncegyüttese (Buda­pest). M Néphagyományok a fotóművészetben címmel a bajai József Attila Művelődési Központban tegnap délután dr. Albertini Béla nyitott meg kiállítást. Harmincegy szerző 61 egyedi képét és 1 sorozatát mu­tatják be. A díjazottak: Eifert János, Horváth Lajos és Kereskedő Sándorné (fesztiváldíj), Vigovszky István (Magyar Fotóművészek Szö­vetsége díja), Dobosy László és Balogh István Szilárd (Népművelési Intézet), Péter János (Bajai városi Tanács) és Dobosy László (a mű­velődési központ díja). A tárlatot július 22-ig tekinthetik meg. „Tele vagyok dallal” özvegy Balázs Jánosné így mu­tatkozott be: „Születtem 1910-ben és 42- ben özvegyen maradtam öt gyerekkel, öre­gesen belesze­gődtem a páva­körbe, most már a népművészet mestere lettem. A dalaimért kap­tam a kitünte­tést, meg azért, mert vittem a csapatba sok szép régi stílusú dalt. . Még gyerekkoromban hallottam. Da­loltunk mindig, mert nagyon szegény sorban éltünk. Szegény apám is a háborúból betegen jött haza, hat gye­rek vótunk és bizony olyan nagyon szegénységben, hogy örültünk, ha két-három krumplit megszereztünk. Felszabdaltuk karikára, a platt tetején sütöttük meg, hogy neked ennyi, ne­ked annyi. Még siratóban is danoltam erről. Balkányban születtem, de most a szomszédba járok pávakor be. Mikor a tévében láttam ilyet, reszkettem, legyen itt is valahol. Minden hétfőn este tanulunk, hiába tudja azt a dalt mindenki, össze kell szövegelni. Szél Kálmánné tanár néninek mindig mondtam: hoztam új dalt. No, tessék mondani. Elmondtam, mikor mennyit. Teli vagyok dallal, úgy tessék kép­zelni, pedig már hetven ötödik éves vágyók. Jártam már Kalocsán meg Kecskeméten, nem is tudom, hány­szor. Ide sokszor hívják a népművé­szeket.*' Zsűritag Bulgáriából Történelmükből következően Bul­gáriában élőbb a népművészet, műit nálunk. Ké­sőbb kezdődhe­tett meg a pol­gárosodás, a vá­rosiasodás, to­vább őrizhették csodálatos dalai­kat, táncaikat. Eiőeklődéssel vártam, hogy mit mond a magyaror­szági népművészeti találkozóról Todor Todjorov, a szófiai zeneakadémia do­cense, a zsűri tagja. — Nálunk is rendeznek hasonló fesztiválokat. A kupriscei a hazai ha­gyományőrzőknek teremt otthont. Burgasban többnyire híres hazai és külföldi együttesek találkoznak. Is­merem a magyar népművészetet, hal­lottam a Duna menti folklór találko­zóról, de ide először kaptam meghí­vást. Budapesten többször jártam. — Tudunk arról, hogy több köny­vet írt. — Igen. Az elsőt A bolgár népmű­vészet időszerű kérdései címmel ad­ták ki, A modernség és a népdal cím­mel a másodikat. Legutóbbi a bolgár népdalok sajátosságait elemzi. — Hazájában is beépül a népművé­szet korunk művészetébe? — Természetesen és nem formáli­san. Vigyázunk az eredeti értékek megőrzésére, sajátosságainak az át­mentésére, de nem feledjük, hogy . más világban élünk. — Eddigi magyarországi tapaszta­lataiból mit tart Bulgáriában is meg­valósíthatónak? — A táncház-mozgalmat. Nálunk is kevesen tudják már a hagyományos táncokat, ezek az idők folyamán át­alakultak. Szorgalmazni kellene meg­honosításukat. Megköszönöm a tájékoztatást, mert tudom, hogy a tudósok minden per­cet fölhasználnak tapasztalatcserére, a kutatási eredmények kölcsönös meg-' ismerésére. Noha a bíráló bizottság első hivatalos megbeszélésére csak szerdán került sor, többen már ko­rábban megérkeztek a fesztivál-vá­rókba. Itt van Kurt Peterman, az NDK-iból, Kurt Peters, az NSZK-ból, megjött az angol Theresa Buckland. (Minden pillanatban betoppanhat a tö­rök Nevzat Gözaydin, a finn Sirkka VMftanen. A zsűriben rajtuk kívül öt magyar, egy-egy szovjet, lengyel, ju­goszláv és két csehszlovák szakember minősíti a csütörtöki, pénteki bemu­tatókat* \ . I Északi népdalok, néptáncok Hét nap, hét éjszaka utazott... így kezdhették a mostani lesu- konszkojiek déjdkzüléi, a már akkor ősrégi dalokból, táncokból, rigmusokból - összeszőtt lesu- konszkiji lakodalom megformá- lói, ha valaki irdatlan messze­ségből érkezett valahová. Gyors­vonaton, léglökés es repülőgépen, autóbuszon jöttek a Duna menti találkozóra meghívott északi énekesek-táncosok, mégis zsib­badt lábbal szálltak ki Kalocsán a társasgépkocsiból. Bizony a távolságot összezsugorító modem közlekedés korában is nagyon messze van a Belője more. azaz a Fehér-tenger, a Jeges-tenger magyarországnyi 'melléktengere. Ezen a furcsa-szép északi vi­déken; az arhangelszki kerület­ben éldegélnek a lesukomszko- jiek. Hírüket sem- hallanék, ha nincs Paraszkevaja Pavlovna Maszlenyikova. ö alapította 1952-ben az ama­tőr együttest. Már korábban is gyűjtötte a történelmi, a lírai, nyújtott észak-oroszországi népdalokat. Hívó szavára szívesen jártak a próbákra idősek és fiatalok. Or­vos és diák. kolhoztag és keres­kedő egyaránt becsüli a hagyo­mányokat. Hetente kétszer ta­lálkoznak a falu művelődési há­zában. Az amatőrök összorosz- orazági szemléjének győzteseként külföldiön is képviselhették né­pük művészetét. Oklevelet kap­tak 1973-ban a Zágrábi nem­zetközi folklór fesztiválon, szere­peltek Csehszlovákiában-. Valentyina Sztyepanovna Ali­mova, a Lesukonszkoji lakodalom újrafelfedező je készítette föl,leg. újabb külföldi útjukra a kitűnő énekeseket, táncosokat. A szo­kottnál gyakrabban próbáltak. Tízenötperces vereenypogramuk látványos körtánccal kezdődik. „A gurjevi kapuitól” indulva, körbejárják a „várost”, majd vi­dám, régi játékokat adnak elő. A „kerék-tánccal” zárják fellé­pésüket. Az én északi vidékem című műsorukban kürtökön, csörgő- dobokon, harmonikán, kanala­kon is játszanak -a zenészek. ■ Magyarországi tartózkodásukat szeretnék fölhasználni az ország megismerésére, mert bizony ed­dig keveset hallottak ró­lunk. Jól érzik magukat, bár, mielőtt elindultak, ott jobb volt az idő. mint Kalocsán. Hallottak a magyaros vendégszeretetről. Legyen részük benne. • Kedvünkért mutatta be a két­száz éves lesukonszkoji népvisele­tet Valentyina Sztyepanovna Ali­mova tanárnő, az együttes művé­szeti vezetője. Az öltözködésben a kerületi tanács művelődési elő­adója segíti. ’ „Tetszik a város, a tánc, a barátság Jól bírja magát a nyolcvanegy­éves Fülöp Ferenc. Most is nagyokat táncolna, szusszanás nélkül. A kemény munka — annak ide. jén a Maros mentén, Marosbogá- tiban minden falatért szigorúan meg kellett dolgozni — után föl­üdülésnek számított a tánc. Hús­vét másnapján kezdték meg a va­sárnapi összejöveteleket. Ital nem volt. A lányok nem azt nézték, hogy ki milyen módú, milyen ki­nézetű. A legjobb táncosokat ke­resték. Aki Fülöp Ferenc kezébe került, azt úgy megforgatta, pör­gette, hogy nagymama korában sem feledte. Ügy elfáradtak, hogy csavaró vizek lettek. Igaz. a fiúk is megizzadtak, mert egy óráig tartott egy menet. A verbunkkal kezdték, aztán a legényes, a pontozó jött, utána a forgatós, a rendes csárdás. A se­bes csárdással fejeződött be a kör. Már három gyerekük volt, de még mindig eljárt feleségével a vasárnapi táncba, ötvenhat esz­tendőt töltöttek együtt. „Olyan szép volt, mint a csillag”, így be­szél róla ma is Feri bácsi, aki most Pesten él. Sajnálja, hogy asszonya már nem lehet itt Kalo­csán. „Amióta megkezdték, azóta mindig itt voltam. Tetszik a vá­ros, tetszik a tánc és tetszik a ba­rátság, miért ne jönnék?” A silladri mestere Az elsők között érkezett Kalocsára Farkas Pál. Érződött róla: tapasztalt, sokat látott, sokat meg­élt férfi. Öt is megpróbálta a sors, mint annyi társát. A bu­kovinai Hadikfalván született, most a Baranya me­gyei Véménden lakik. Sajtüzem főművezetőiéként keresi kenyerét. Ügy hírlik: kevesen táncolják úgy a silladrit, mint ő. A hatvanadik életévéhez közeledő népművész sze­rint meg sem közelíti édesapját. Az ősrégi fénfitán- cot már hatévesen megcsodálta a kis Pali. Büszkén mondja a Duna menti találkozóra meghívott ven­dég, hogy édesapja tovább bírta a táncot, mint a muzsikusok. Mindig azok dőltek ki előbb. Farkas Pál nyolc éve már szerepelt Kalocsán. Legutóbb a Sportcsarnokban lépett föl népművész társaival, az országos táncház keretében. Megkérem, mutassa be nekünk is a silladrit. Örömmel teljesíti a kérést. Elnézést kér, kimegy a táskájáért, elővesz egyjcitűnő japán magnót. Már­is fölhangzik a zene, és a vendég frissen, ruganyo­sán, méltóságteljesen hajladozik, dobbant, tapsol. Reggelente tízperces ugrókötelezéssel edzi magát. Nótafa Hajdúhadházról # Interjúkészítés után, főpróba előtt a tegnap esti nyitó műsor négy szereplője: Fülöp Ferenc, Farkas Pál, Gyurka Mihályné és Lukács Sándor. „Mikor megyek a falumból kifelé,/ lányok kísér­nek az állomás feléj Ügy kísérnek, mint egy ván­dormadarat ...” 18 éves volt Lukács Sándor (Haj- dúhadház-iTégláis), amikor földije Kallós Zoltán ezt a dalt gyűjtötte tőle. Ismert nótafa. Amíg dolgozott a vasútnál szolgált, így nem minden meghívásnak tehetett eleget. Messze környéken ismerik nevét. Stílusosan adja elő. a régi népdalokat, és szinte szemérmes férfiassággal, mértéktartóan kedvelt .tán­cait. Kalocsán a mezőségi legényest mutatja be. Ez­zel is szerepelt a magyar méptáncmozgalom egyik legnagyobb szabású rendezvényén, a budapesti ta­vaszi fesztivál keretében szervezett táncházban. Először vesz részt a kalocsai—bajai fesztiválon. Gyurkáné Egyházaskozárról Számtalanszor énekelt már a kecskeméti népze­nei találkozókon, a Duna menti folklór fesztiválokon, különböző összejöveteleken az egyházaskozári Gyur­ka Mihályné. Mindig szívesen hallgatják és mindig megcsodálják múlt századi, színpompás öltözékét. Szőtt és varrt „bundáját” szilvadíszek ékesítik. Bár kicsi hamisság is van öltözékében, mert a gyöngy­füzérek csak a menyecskét illetnék meg, de olyan szépek, hogy cudarság lenne a hitelesség számonké­rése. Csángó és székely népdalokat énekel Kalocsán és Baján Gyurkáné ezúttal is. A vendég vágya az, hogy jól érezze magát: — Ezt szem előtt tartva tevékenykedhet a VIII. Duna menti folklórfesz­tivál bajai rendezői, akik kedd délután gyü­lekeztek a József Attila Művelődési Központban, hogy — Katanich Fe­rencnek, a városi tanács közművelődési előadójá­nak irányításával — még egyszer egyeztessék tennivalóikat a sereg­szemle kezdete előtt. A legtöbb szó ezúttal - is a művelődési központ­ban felállított informá­ciós irodáról esett, amely, szerdától a fesztivál hat napján reggel nyolc órá­tól éjfélig működik, s fi- • gyelemmel kíséri nem csupán a bajai, hanem a kalocsai, a szekszárdi és a decsi eseményeket is. A különféle színhelye­ken zajló rendezvények­ről á 12-059-es telefon­MAI MŰSOR 18 órakor: Baráti találkozó és műsor a Kiskő­rösi Állami Gazdaságban, illetve Művelődési Köz­pontban, a Hajósi Művelődési Házban, a Szelidi- favi szabadtéri színpadon (rossz idő esetén a Du- napataji Művelődési Központban) és a Dunavecsei Művelődési Házban. BAJA_ _ 10 órakor: A népdalkörök bemutatójának érté­kelése az Állami Zeneiskolában. 20.30 órakor: Testvérmegyék táncegyütteseinek bemutatója a vízi színpadon (Rossz idő esetén a Vá­rosi moziban). KIÁLLÍTÁSOK KALOCSÁN: Gubányi Imréné és Töke Imre naiv művészek kiállítása a Viski Károly Múzeumban. A Király llus-pályázatra beküldött néptáncvise- letek kiállítása az I. István úti kiállítóteremben. Díszítőművészeti körök megyei kiállítása a Mű­velődési Központ és Ifjúsági Házban. A kiállítások megtekinthetők július 30-ig napon­ta 10 órától .18 óráig. • BAJA: ■Néphagyományok a fotóművészetben (József At­tila Művelődési Központ). Megtekinthető július 30-ig naponta 10—20 óráig. Bunyevác tájház (Pandúr u. 51/fa) állandó kiállí­tása. Nyitva: naponta 10—18 óráig. Irta: Heltai Nándor, Káposztás János. A fényképeket készítette: Pásztor Zoltán. számon adnak felvilágo­sítást az érdeklődőknek, szükség esetén oroszul, ■ németül, franciául, s még jó néhány nyelven. E szolgáltatás színvona­lát jelentősen emeli a CB-rádiósok helyi klub­ja, amelynek tagjai fo­lyamatos helyzetjelenté­sekkel segítik az infor­mációs iroda munkáját. Említésre méltó, hogy az iroda szomszédságá­ban klubot rendeztek be a házigazdák, ahol a 12 országból érkező tánco­sok, énekesek és zené­szek, tolmácsok segítsé­gével ismerkedhetnek, barátkozhatnak. Ugyan­csak itt lesz módjuk vi­szontlátni, s némileg a kívülálló szemével meg­ítélni saját szereplésü­ket, ugyanis a képmag­nóra vett műsorokat utó­lag is lepergetik a klub televízióján. — kj — Információs iroda Baján Saját fellépésüket is nézhetik

Next

/
Oldalképek
Tartalom