Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

Szavak Lenintől Lenin 1920 áprilisában vagy májusában, A „baloldaliság” a kommunizmus gyermekbe­tegsége című írása közben ta­lált rá a szóra: kikínlódni. Dőlt betűkkel szedetve emelte ki a szövegből, szinte érezzük e gesztusban a felfedezés örö­mét, amelyet a legpontosabb kifejezés meglelése okozha­tott. Pedig itt nem is magá­nak a forradalomnak, hanem csak első feltételének és leg­korábbi előzményeinek ér­zékeltetésére használta: „A marxizmust, mint az egyedül helyes forradalmi elméletet Oroszország valóban kikín- lódta magának, félszázados hallatlan kínszenvedés és ál­dozatok . . . árán." * Politikai szótárában már az idézett mondat leírása előtt megvolt a helye annak a szó­nak, egyelőre kitöltetlenül. A forradalom szinonimája nála mindig a szülés, és a szülés mindig kínnal jár együtt. íme: „ ... leírhatatlan kínok köze-. pette születik az új, némelyek megszédülnek, némelyeket kétségbeesés fog el, némelyek az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép, elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket. Oroszország kü­lönösen kínosan és fájdalma­san élte át a történelem éles fordulatai közül a legéleseb­beket ...” A keltezés: 1918. március 11. Egyszerű, hétköznapi cikk az Izvesztyijában, egy a sok közül. Érdemes belelapozni a többi, az idő tájt papírra ve­tettbe is. Vlagyimir Iljicsnek késhegyre menő, kétségbe­esett vitákat kell folytatnia saját legszűkebb környezeté­vel. legjobb elvtársaival, a külügyi népbiztossal például, hogy aláírják a szégyenletes breszti békét. Hogy az az alig négyhónapos, háború-, fagy­és éhséggyötörte csecsemő — a forradalom, amelynek min­den oldalról az életére törtek, kívülről és belülről fojtogat­ták — legalább lélegzethez jusson. Mert nem. elég csak megszü­letni: életben is kell marad­ni. És erőre kapni, felnőni; kinőni gyermek- és nem gyermekbetegségeket; túlélni éhhalált; győzni polgár- és nem polgár háborúban; gya- lázkodásra méltósággal vála­szolni, rágalmakra igazsággal, életveszélyes zsarolásokra jó idegekkel. Valóban kínok közepette születik az új, s nemcsak szü­letik: így is növekszik. A lé­tező szocializmusnak létezése első pillanatától — s nemcsak oroszországi megszületésétől, de a Duna—Tisza és az Elba, az Odera vagy a Mekong part­ján való megjelenésétől is — minden nagy és kis ered­ményt, minden győzelmet és minden keserű tapasztalatot valóban úgy kellett és kell ki­kínlódnia magának. A műveket nem szabad az életműből kiszakítva olvasni. Mondatokat, idézeteket kivált nem. Hat még szavakat! És mégis, ez az ige — amely szenvedő és cselekvő alakú egyszerre, cselekvést és törté­nést fejez ki egyszerre, szét­feszítve minden grammatikai kategóriát — valahogy önálló, szuverén életet kezd élni a mai olvasó szemében. Mennyi mindent kell kikín­lódni magunknak! Kínlódunk a gazdaságban, roppant gon­dok és némelyek számára oly­kor bizony kilátástalannak lát­szó feladatok szorításában. Jó, a szakadék szélén megáll­tunk, megkapaszkodtunk (nem zuhantunk le a csőd, a fizetés- képtelenség, a munkanélküli­ség, a drasztikus életszínvo­nal-romlás szakadékéba, mint oly sok más ország ezekben az években), talpon marad­tunk, és ez nagy szó. De ed­dig még alig-alig gyűjtöttünk erőt a további talpon mara­dáshoz s az előbbre lépéshez. Ki tudjuk-e kínlódni magunk­nak az igazi erőforrásokat és biztosítékokat: a hatékonyabb termelést, a nemzetközi ver­senyképességet? Ki tudjuk-e kínlódni a korszerűbb termék- szerkezetet, a magasabb fokú szervezettséget és fegyelmet? Ki tudjuk-e kínlódni — oly sok évtizedes kínlódások után — a valóban jó munkára kényszerítő, a munka és csak­is munka értékével arányos, a szocializmus alapelveivel adekvát személyes anyagi ér­dekeltségi rendszert? Kínlódunk a társadalomépí­tésben: továbbépítjük válasz­tási rendszerünket, egyszerű­sítjük a közigazgatást, haté­konyabbá igyekszünk tenni a szakszervezetek munkáját — minden módon segítjük a szo­cializmus lényegének, a de­mokráciának a megerősödé­sét. Segítjük, miközben nem csekély tehertételekkel, tehe­tetlenséggel, visszahúzóerök- kél kell megbirkóznunk. És miközben — hogy is írta Le­nin? — „egyesek megszédül­nek’’. Vagy „az olykor túlsá­gosan keserű valóság elől a szép, az elbűvölő frázis árnyé­kában keresnek menedéket”. „Próbálják meg összehason­lítani a ,forradalmár’ szoká­sos, közkeletű fogalmával azo­kat a jelszavakat, amelyek a mostani időszak sajátosságai­ból erednek: lavírozni... las­san évíteni...” Ne tévedjünk: nem ma író­dott le ez a mondat sem. A „mostani időszak" nem a nyolcvanas évek. mint első pillantásra véljük: a dátum: 1918. április 28. Lenin az ak­kori forradalmároknak írta. De most is nagyon időszerű. Koncz István Az átadásra megtérült Felavatták a kiskunhalasi kőolaj- és földgázipari létesítményeket Az ünnep tiszteletére zászlódíszbe öltözött a Kőolaj- és Föld­gázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzemének új épületcsoportja is. Am a kiskunhalasi ipartelep hatalmas üzemcsarnokát nem­csak kívülről lobogózták föl: < kodott. Több száz kőolaj- és földgáz­bányász, sok vendég és érdeklő­dő foglalt helyet a csarnokban elhelyezett széksorokban, ami­kor a magyar és a szovjet him­nusz, s egy szavalat elhangzása után Sípos József, a KFV párt- bizottságának titkára köszöntötte a megjelent szénhidrogénbányá­szokat, a vendégeket, köztük Ro­many Pált, az MSZMP KB tag­ját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt, Bács-Kiskun -megye Tanácsának elnökét, Lájer Lászlót, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezetének titkárát. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom jelentőségét méltatva, arról szólt, hogy az évforduló ezúttal egy nagyon fon­tos beruházás befejeztének, a kiskunhalasi kőolaj- és földgáz­ipari létesítmények elkészülté­nek ünnepe is. , is ünnepi hangulat ural­Avatóbeszédében dr. Kapolyi László államtitkár, a Bányaipa­ri Dolgozók Szakszervezete el­nöksége, az energetikai ágazat és az Ipari Minisztérium veze­tése nevében üdvözölte az ünne­pi gyűlés résztvevőit, majd így folytatta: — A Nagy Október olyan vál­tozásokat hozott, olyan társa­dalmi-gazdasági folyamatokat indított el, amelyejt meghatáro­zói napjaink fejlődésének, szo­cialista építőmunkánk kibonta­kozásának. A bennünket érő ki­hívásokra, a szocialista országok nagy családjának tagjaként, a Szovjetunióval és a KGST-tag- országokkal való sokoldalú együttműködés eredményeként képesek vagyunk válaszolni. Ab­ban, hogy meg tudjuk védeni békénket, hogy elegendő nyers­anyaghoz jut a népgazdaság, és © Dr. Kapolyi László sok sikert kívánt Fáik Miklósnak és a kis­kunsági üzem bányászkollektívá­jának. nem szűkölködik élelmiszerekben a lakosság, igen nagy szerepe van fejlődő, korszerűsödő szén­hidrogén-iparunknak. (Folytatás a 2. oldalon.) Képviselőt jelölnek Izsákon, Bugacon November 26-án időközi válasz­tásokat tartanak. Ezek legfonto­sabb előkészületi rendezvényei, a jelölőgyűlések országszerte e hónap tizenhatodikáig zajlanak le. A tanácstagi jelölések már megkezdődtek Bács-Kiskun me­gyében is. Ezek többségére az ünnep után kénül majd sor. A megyében elhalálozás miatt megüresedett 6. száimiú választó- kenületben új képviselőt jelöl­nek. Itt két jelölőgyűlés lesz. Az egyiket november 8-án, kedden délután 4 órakor az izsáki műve­lődési házban, a másikat pedig 9-én, szerdán délután négy óra­kor Bugacon, ugyancsak a műve­lődési házban tartják meg. MAGASABB ÖSZTÖNDÍJ, SZÖVOSZ-JUTALOM Választott pályán a végzett fiatalok Kecskemét, Jánoshalma, Kis­kunfélegyháza mezőgazdasági szakmunkásképzőiben kétszáz- négy fiaital kapott végbizonyít­ványt a Szántóföldi, kertészeti nö­vénytermesztő, állattenyésztő, élelmiszeripari és gépészeti szak­mákról az elmúlt tanév végén. Bajta, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskun- ♦ halas mezőgazdasági szakközép­iskoláiban százharmincnyoloan érettségiztek. A kiskőrösi Petőfi Sándor Gim­náziumban és Szakközépiskolá­ban a szőlő-, gyümölcstermesztő szakmát sajátították el. Az életre valló felkészítésükben a szakkö­zépiskola sokat segített. A tanu­lók már ott igyekezték az elmé­leti tudásukat gyakorlati isme­retekkel gazdagítani. A diákok ifjúsági szövetkezete olyan ered­ményesen működött, hogy SZÖ- VOSZ-diíjat és háromezer forintos jutalmat kapott a szőlőszaporitó­anyag előállításában szerzett ér­demeiért. A megyeszékhely nagy múltú mezőgazdasági szakmunkáskép­zője hatvan végzett növendékét bocsátotta útjára. Húszán a dísz­növénytermesztő szakmában he­lyezkedtek el, a többiek a- szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztő ágazatokban dolgoznak, kevés ki­vétellel. Baján a Bereczki Máté Kertészeti Szakközépiskola az átszervezés óta szőlő-, gyümölcs­termesztő és gépész szakmáiban ké­pez fiaitalokat. A gépészeké volt az első érettségiző tagozat, ame­lyen. huszonnyolcán végeztek. Bács-Kiskun mezőgazdasága és élelmiszeripara számára nevel fia­talokat a Kiskunfélegyházi Ál­lattenyésztési, Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet. Sok­éves közvetlen kapcsolata van a BÁCSHÜS-sal, a Helvéciái Álla­mi Gazdaság, a Kiskunhalas és Környéke ÁFÉSZ húsfeldolgozó üzemével, valamint a Bács-Kis­kun megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal. Ez utóbbi ren­dezte be a korszerű tanműhelyt is. Az ipair Bács-Kiskunban éven­te csaknem hatezer frissen vég­zett szakemberre jelzi igényét. Ezzel szemben az idén mindösz- sze ket.tőezer-ötszázötvenöt fiatal szerzett szakmunlkás-bizonyít- ványt. Az utánpótlás évenkénti biztosítása már csak azért is ne­héz, mert nagy az ipar közelébe telepített iskolák vonzáskörze­te. A kecskeméti ipari szakmun­kásképzőkbe például szinte Bács- Kiskun egész területéről érkez­nek gyerekek. Akit lehet, meg kell tartani! Ez most a jelszó a vállalatoknál. Jó példa erre a kecskeméti Fém­munkás Vállalat, ahol .már az első műhelygyakorlat napján meg­ismerkednek a tanulók a vállalat vezetőivel, a KISZ, a szakszerve­zet képviselőivel. Nemcsaik itt, hanem megyénk szinte minden ipari üzemében élnek azzal a le­hetőséggel,’amit egy szeptember, ben életbe lépő rendelettel kap­tak. Eszerint, a harmadéves szak­munkástanulók felnőtt órabérért, vagy teljesítménybérben dol­gozhatnák. Az Újpesti Gépelemgyár, az Április 4. Gépipari Művek ennél is tovább kíván lépni. Az új ösz­tönéi jrendelet lehetővé teszi, hogy a vállalat nagyobb ösztöndíjat adjon tanulóinak. Az összeg így ~ ezer forint is lehet, amit emel még az 50 százalékos tanulmányi pótlék. Ennek az új lehetőségnek a megtartó, illetve a csalogató ha­tása, remélhetőleg a következő évben érződni fog a hiányszak­máikban. AZ ELMÚLT ÉVEK egyik leg­nagyobb hazai beruházása fe­jeződött be Halason. A nagy munka résztvevői — köztük a képen látható Máté Ferenc he­gesztő — azzal a tudattal dol­goztak, s hoztak gyakran nem kis áldozatot, hogy a népgazda­ságnak mind több korszerű energiahordozóra: kőolajra és földgázra van szüksége. Túl va­gyunk a nehezén című ripor­tunk az 5. oldalon. A haszon oda kerül, ahol a legtöbbet tették érte. Talán ezért is: elmozdulták a holtpontról a brigádok a bajai „kismotorban” 9 A magyarokon kívül 30 ország háziasszonyai keresik — az idén egészen különleges minőségű: kalocsai fűszer­paprika a világ asztalén (4. oldal). 9 Művész, köz­életi ember: beszélgetés Kállai Ferenccel. 9 Grigo- rij Baklanov novellája: Ná- gya. © Építőmunkások ké­pei a Széchenyi-galéiiáfoain. 9 Művészportré: Noel ö. Gábor (6—7. oldal). © Bah- csiszenáj i jegyzet Puskin - sorokkal. 9 Humor, rejt­vény, az ünnepek műsora. © Hirdetés. 9 Sport (8—11. oldal). ELLI NÉNI MESEL. Munka­társunk az Orgovány melletti kargalal iskolát kereste fel, s beszélgetett az Apáczai Csere J&nos-dijjal kitüntetett Tóth Istvánná pedagógussal életéről, munkájáról, a tanyákon élő emberekkel kialakult kapcsola­táról, a tanítványokról. (3, ol­dal.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKÜN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA CÉLJAINK MEGVALÓSULÁSÁT SEGÍTI Koszorúzás A Nagy Októberi Szocialista »Forradalom 66. évfordulója tisz­teletére tegnap a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rende­zett Budapesten a Felvonulási té* ren, a Leni n-szaboméi. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai BizotL ság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának nevében Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács elnökihelyettese, a Mi­nisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjai helyezték el. Elhelyezték koszorúikat a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetsége, a társadalmi és tömeg- szervezetek. a fegyveres erők, az ideiglenesen hazánkban állomá­sozó szovjet déli hadseregcsoport, valamint Budapest Főváros Ta­nácsának képviselőd. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. K. A.—F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom