Petőfi Népe, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

1983. november 3. • PETŐFI NEPE » 3 Bővítik a telekkínálatot Beszélgetés Sándor Bélával, a megyei tanács osztályvezetőjével A VI. ötéves tervben Bács-Kiskun megyében 18 ezer olyan lakás (családi, társas, csoportos-korsze­rű) (elépítésével számolnak a tanácsok, melyekhez saját erőforrásait adja a lakosság. Ebből tízezer már elkészült, a többit ezután kell átadni. A sa­játerős lakásépítés alapvető feltétele a folyamatos, a választékban és árban Is megfelelő telekkínálat. Mi a helyzet e téren a megyében? Erről beszél­gettünk Sándor Bélával, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjével. — Van-e, lesz-e elég házhely? — A kérdést az építkezni szándékozók is gyak­ran felteszik nekünk. Információink alapján meg­állapítható, hogy a telekkínálat javult az elmúlt években. Csökkentek a feszültségek. Jelenleg össze­sen mintegy hétezer telek vár gazdára. Ebből több mint négyezer állami, a többi pedig magán ház­hely. A tervidőszak végéig további ötezer telkeit alakítanak ki a tanácsok, s ennek több mint fele tartós használatba adható. — Városon vagy falun jobbak a lehetőségek? — A városi kínálat mennyiségben elmarad a községekétől, összetétele azonban kedvezőbb. Váro­sainkban és környékikön jelenleg hétszáz családi­házas és háromszáz csoportos, korszerű lakás épí­tésére alkalmas telket kínálnak, a jövő év elejéig pedig további 1400-at készítenek elő. Folyamatos és választékban bővülő ellátással lehet számolni Kecskeméten is, ahol most 500 telket kínálnak. Kalocsán, Kiskunfélegyházán és Kiskőrösön ugyan­csak folyamatosan ki tudják elégíteni az igénye­ket. Kiskunhalason és Baján kissé megkésett a kellő kínálat. E két helyen is javulás várható. A városok egyébként külön-külön felülvizsgálták a telekelőkészítés helyzetét, megállapították a lema­radások okait, és intézkedéseket tettek az előké­szítés gyorsítására. A községekben a mennyiségi igényeket csaknem mindenütt ki tudják elégíteni. Kétezer-négyszáz családiházas tanácsi, és ugyanannyi magán telket tartanak nyilván, további 1800-at pedig most készí­tenek elő. A csoportos-korszerű beépítésre alkal­mas házhelyek iránt községeinkben sokkal kiseb­bek az igények, mint amire számítottunk. Ennek oka az új hitelfeltételekben és a házilagos kivite­lezés lehetőségében keresendő. Köztudott, hogy ma már a családiházas építéshez is magasabb kölcsönt nyújt az OTP, az építkezők szociálpolitikai támo­gatásban is részesülnek, és a kivitelezés is egysze­rűbb. Ezért a rendezési tervek felülvizsgálata so­rán több helyi tanács úgy döntött, hogy a csoportos beépítésre előkészített telkek egy részét is családi­házas építésre hasznosítja, illetve tartalékolja. — A telekárak emelkedése akadályozza-e a saját­erős lakásépítési program megvalósítását? — Ennek okait vizsgálva megállapítható, hogy a kisajátítási és a közművesítési költségek növelik elsősorban a telekárakat. A tanácsi elszámolásokból világosan kitűnik, hogy a városokban egy-egy csa­ládiházas telek előkészítésének közvetlen tanácsi ráfordítása eléri a százezer, helyenként a kétszáz­ezer forintot. Sokszor a tanácsok a saját fejlesztési alapjukból is átvállalnak e költségekből, hogy vi­szonylag elfogadható áron tudjanak telkeket tartós használatba adni. Ennek is megvannak azonban a pénzügyi korlátái. A községekben lényegesen ol­csóbb a telek: 20 és 50 ezer forint közötti árakon hozzá lehet jutni. — Miként csökkenthetők még a telekárak? — A megyei tanács az 1983-ban meghirdetett te­lekpályázatával segíti a házhelykialakítások gyor­sítását, azok árainak mérséklését. Pályázati alapon kölcsönt kaphatnak az előkészítést végző tanácsok a telekalakításokhoz, közművesítéshez. A kölcsön egy részének a visszafizetését elengedik, ha a tanács szociális telekjuttatást végez mérsékelt áron, pél­dául fiatal házasoknak, nagycsaládosoknak, egyéb rászorulóknak, vagy a területileg kialakult telek­árakat a tartós használatba adás díjának megálla­pításával mérsékli. A telekellátás feltételeinek ja­vításában a jövőben nagyobb szerepük lesz a mun­káltatóknak. A saját lakásalapjuk terhére telek- alakítást, közművesítést vállalhatnak, s ily módon is támogathatják dolgozóikat. Hozzájárulhatnak a jobb telekellátáshoz a megyében is szerveződő te­lektársulások, melyekben az építkezők foghatnak össze a területelőkészítésre, annak gyorsítására, s így lentebb szoríthatják a költségeket. További je­lentős tartalék városokban és községekben egyaránt a rossz állagú belterületi házak átépítése, illetve a foghíjak beépítése. Ennek elősegítésére folyama­tosan feloldják a rendezési tervek eddigi kötött­ségeit, a sokszor minden realitást nélkülöző építési tilalmakat. Fontos felismerés: nem kell újabb és újabb, jól hasznosítható mezőgazdasági területeket igénybe v*enni lakásépítésekhez. A beépített területek re­konstrukciójában olyan tartalékok rejlenek, ame­lyeknek a feltárása — a már meglévő közművek hasznosításával — a legjobb lehetőséget nyújtja az igények kielégítésére. Egyébként ez segíti elő leg­jobban a települések arculatának a formálását, szebbé tételét, feltéve természetesen, hogy értő ke­zek csinálják e munkát. Rapi Miklós •" t Ahol a telefonok lelke születik ® Egy lapon tucatnyi IC-t, több mint 50 tranzisztort és ellenál­lást kell elhelyezni. Az új típusú utcai telefonkészülékek, melyek távhívásra és kül­földi beszélgetésre is alkalmasak, bonyolult elektronikai alkatrésze­ket tartalmaznak. Ezek szerelését végzik a budapesti Mechanikai Művek részére Kalocsán, az Asztalos- és Építőipari Szövetkezetben. Havonta ezer ilyen logikai lap kerül ki az ügyes asszonykezek alól. Eves tervük meghaladja az 55 millió forintot. ® A kész alkatrészeket nemcsak műszerekkel, de eredeti helyükön, a telefonokban is kipróbálják. (Pásztor Zoltán felvételei) Békenagygyülés Békenagygyűlést rendeznek no­vember 10-én. csütörtökön a Bu­dapest Sportcsarnokban. Az elő­készületekről szólva az Országos Béketanácsnál elmondották: a nagyszabású demonstráción mint­egy 10 ezren vesznek majd részt: fiatalok és idősebbek, munkások és értelmiségiök, hogy kifejez­zék töretlen békeafcaratukat, til­takozzanak az USA új közép- hatótávolságú rakétáinak ter­vezett nyugat-európai telepítése ellen, felemeljék szavukat a nuk­leáris háború veszélyeivel szem­ben, követelve az általános és teljes leszerelést. A politikai demonstráció elő­adója — a tervek szerint — Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lesz, s szót 'kapnak társadalmunk különböző rétegeinek képvise­lői is. A délután 4 órakor kez­dődő békenagygyülés alkalmá­ból kulturális programot is be­mutatnak, amelynek rendezőije Koltay Gábor. Húsexport A TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat rugalmasan alkalmazko­dik az eladási lehetőségekhez; ah­hoz, hogy teljesítse a tavalyinál 7—8 százalékkal nagyobb export­tervét, új megoldások egész sorá­val követi a piaci igény változá­sait. A húsipari üzemekkel szoros együttműködésben módosítják a termékösszetételt. Magasabb fel- dolgozottságú árut kínálnak a ve­vőknek, így például a hasított ser­tés helyett több darabolt termé­ket. Az NSZK-piacra elsősorban tarját, az olasz keresletnek meg­felelően karajt, a svédeknek pe­dig nagyobb mennyiségű szűzpe­csenyét szállítanak. Ily módon ma­gasabb árat érnek el,*hiszen a vá­gás, darabolás többletmunkájának a költségeit is megfizeti a külföl­di megrendelő. A TERIMPEX a gyártó üzemekkel, és a külföldi vevőkkel közösen módosította jó néhány termék recepjét, s az ízek megváltoztatásával külföldön ke­lendő kolbászokat, sajtokat állíta­nak elő az üzemek. Az ebből szár­mazó bevétel több millió dollár. A külpiacokon mind kedvezőb­bek a juh eladási lehetőségei. A Közös Piac országai kevesebbet tartanak ebből az állatból, ameny- nyi az önellátáshoz elegendő, így jobbára csak az ausztrál és az új- zélandi tenyésztők jelentenek versenytársat a piacon. Csakhogy amíg a konkurencia főként fejlett juhot értékesít, addig a TERIM­PEX elsősorban a keresettebb hí­zott pecsenyebárányt adja el, s jó árat is kap érte. Az idén összesen másfél millió juhot exportál a vál­lalat, s ennek nyomán megközelí­tően 65 millió dollár bevételre számít. A juhkivitel további fo­kozására egyik lehetőség a tartás- technológia módosítása, folyama­tos elletéssel nemcsak a karácso­nyi, húsvéti időszak lehetne a pe­csenyebárány szezonja, hanem egész évben szállíthatná a válla­lat külföldre. Éppen ezért több gazdaságban áttértek a folyama­tos elletésre, ez a juhászati ága­zatnak azért is érdeke, mert a magasabb értékesítési árból a be­vétel is nagyobb. NAPKÖZBEN Keressük a megoldást! Környezetünk legkiszolgálta­tottabb fái az utcaiak. A kerítés­sel elhatárolt házak és egy fon­tos ,közmű, a légvezetékes villa­mos hálózat között foglalnak he­lyet a magán- és az állami tulaj­don afféle közbeeső sávjában. Hová tartoznak mégis? Leszá­mítva — városa, községe válo­gatja — több-kevesebb munká­val gondozott fákat, nagy részük­nek igazából nincs gazdája. A legveszélyeztetettebb a fia­tal és az idős fa. Amíg csemete- korban lévő, ki van téve sokféle ártalomnak. Ültetés után megma­rad-e? Öntözik-e eleget? A járó­kelők és a járművezetők vigyáz­nak-e rá? Nem esik-e áldozatául valamilyen duhajkodásnak? Ha pedig már erős a fa, ebből to­vábbi bonyodalom adódik. Meg­vastagodott gyökérzetével duz­zasztja, felpúposítja a járdát. Ágai ráhajolnak a háztetőre és a villany huzalra. Amikor meg már a levelét hullatja, azon bosszan­kodnak a lakók, hogy újra és új­ra seperniük kell az alját. Egyszóval nincs könnyű hely­zete a fáknak. Az utak, a járdák és a házsorok kísérőinek el kell viselniük nemcsak a szárazságot, a portól, füsttől szenpnyezett 'le­vegőt, az ághasogatást és a kés­sel, bicskával való farigcsálást, de sok minden mást is. Például a fatörzsön hirdetők olcsó, de kár­tékony módszerét. Szöggel, csa­varral rögzítik a fára közlemé­nyeiket, oly módon, hogy a papír már rég szétmállott. vagy olvas­hatatlan, amikor a rögzítőeszkö­zök még mindig ott láthatók. Né­melyek azonban már „fejlettebb” technikával dolgoznak. A kecs­keméti piaccsarnokhoz közel, egy vegyes papírkereskedés melletti fán valaki — időtállóan — csa­varozott alumíniumtáblán hir­det. Kinek a módszere ez — az élő fa rongálása —, o tanácsi ellenőr­zés majd kideríti. Miként idő­szerű volna tisztázni az utcai fák hovatartozását is. Azt tudjuk, hogy a zavartalan áramellátás ér­dekében minden évszakban a tanácsok és az áramszolgáltatók közös feladata a fák metszése, 1 gondozása. Ennek, amennyire a munkaerőhelyzet engedi, részben eleget tesznek. De csak részben! • Ügy tapasztaljuk, hogy a járda menti fákkal sokkal többet kel­lene törődni. A kecskeméti Ma­lom köz 4. számú háza előtt, egy akácfa sűrű levelei között például 5 szál villamos huzal vezet keresz­tül. Még rágondolni is rossz, mi történne, ha esőben a gyerekek felmásznának az egyébként ala­csony törzsű fára! Másutt a vil­lanyoszlopok kettős huzala — lát­hatóan meglazulva, mint az ugyancsak kecskeméti Kende- ressy és Galamb utcában — kö­veti a gondozatlan fák gallyai ál­tal megválasztott irányt, miköz­ben a két vezeték, több helyen csaknem összeér. Napestig folytathatnánk a pél­dák felsorolását. Ehelyett azon­ban a tanácsok és az áramszol­gáltatók figyelmét hívjuk fel az utcai fák alaposabb gondozására, és a jó i,dőben még elvégezhető — hátralevő — villlaimoshálózat-kar- bantartásra. Ezek a feladatok ugyanis részét alkotják a lakos­ság téli, közműves ellátásának. Tovább tekintve ebben a kér­désben, végül is el kell dönteni: mi legyen a jövőben az a haté­kony és gazdaságos módszer, amellyel megnyugtatóan ren­dezni lehetne az utcai fák és ve­zetékek ma még rendezetlen hely­zetét? Keressük a megoldást! (kohl) Program az óvodai nevelés továbbfejlesztésére Az óvodai nevelés továbbfejlesz­tését tűzte ki célul az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) által lét­rehozott úgynevezett „programbi­zottság”, amely a közelmúltban tartotta alakuló ülését. Napjaink­ban a kisgyermekek mintegy 85 százalékát fogadják az óvodák, az általános iskolába lépő elsősök túlnyomó többségét az óvodákban készítik fel, teszik alkalmassá az iskolás életmódra, a követelmé­nyek teljesítésére. Az OPI szakembereinek vélemé­nye szerint az 1971-ben beveze­tett óvodai nevelés programjának reformjára azért van szükség, hogy az óvodák pedagógiai tevé­kenysége még inkább segítse az általános iskolai nevelés kezdő szakaszát, a tankötelezettséget el­érő gyermekek közül még többen váljanak iskolaéretté, az óvodák pedagógiai tevékenysége szerves része legyen a közoktatás tartal­mi-pedagógiai fejlesztésének. A fejlesztési program kidolgozá­sáért felelős szakemberek meg kí­vánják őrizni a korábbi dokumen­tum alapvető pedagógiai értékeit, mindenekelőtt azt az elvet, hogy a 3—6 éves gyermekek egész sze­mélyiségét indokolt harmoniku­san fejleszteni a sajátos óvodai életforma keretein belül. Ám a jövőben — egyebek között — tel­jesebbé akarják tenni az óvodák gondozó tevékenységét, már kis­gyermekkorban szeretnék kiala­kítani az egészséges életmód szo­kásrendszerét. Indokoltnak tart­ják az anyanyelvi nevelés előtér­be helyezését is, a gyermekek kommunikációs készségének fej­lesztése, illetve az irodalmi-eszté­tikai fogékonyság alapozása érde­kében. A szakemberek szerint a jövő­ben nagyobb figyelmet kell fordí­tani az óvodákban a gyermekek társas kapcsolatainak alakítására, a velük való differenciált foglal­kozásra. A továbbfejlesztett prog­ramnak segítséget kell majd ad­nia az óvónőknek ahhoz is. hogy az eddigieknél eredményesebben tudjanak együttműködni a szülők­kel. Így a gyermekek „együttne- velése” tudatosabb és differen­ciáltabb lehet. Az OPI-ban rövi­desen szakbizottságok alakulnak, hogy az egyes óvodai nevelési te­rületek, irányok továbbfejlesztésé­nek tartalmát részleteiben is ki­dolgozzák. A LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁS UTÁN A utóbusz és mikroprocesszor Előtérben a gyártásszakosítás és termelési együttműködés Jóformán még alig száradt meg az aláírás a hosszú lejáratna kö­tött nagy jelentőségű magyar— lengyel járműipari egyezményen, amikor a minap a legmagasabb szintű delegációnk egy szakcso­portja Varsóban összeült, hogy gazdasági kapcsolataink helyze­téről, .mindenekelőtt továbbfej­lesztéséről tárgyaljon. A Kádár János vezette párt- és kormány­küldöttség megkülönböztetetten fontos kérdésként kezelte a gaz­dasági, valamint a tudományos- műszaki együttműködést. Ugyan­így a lengyel vezetők Is, akik jól­essen gondolnak arra, hogy ami­kor a válsághelyzetből adódóan külkereskedelmi forgalmuk át­menetileg visszaesett, akkor is az áruforgalom szintje hazánk­kal kölcsönösen mindvégig nö­vekvő volt. Mi is nagyra értékel­jük azokat a sikeres erőfeszítése­ket. amelyeket lengyel barátaink tettek a nehéz- körülmények kö­zött, hogy a vállalt szállítási kö­telezettségeiknek a legteljesebb mértékben eleget tegyenek. Sem­mi kétség, hogy most, amikor a Lengyel Népköztársaságban úr­rá lettek az anarchián és mind következetesebben haladnak a konszolidáció útján, aikkor a gaz­dasági kapcsolatok továbbfej­lesztése még biztosabb és még jobb lehetőségeket kínál. Kiegészítő adottságaink Gyártásszakosítás és termelé­si kooperáció — ez a két kulcs­fogalom, amely együttműködé­sünknek mintegy a gerincét je­lenti, és amely a továbbfejlődés lényeges biztosítéka. Azokban a válságos időkben is nagymérték­ben ez segítette elő, hogy a két­oldalú árucsere rendszeresen nö­vekedhetett. És ebben rejlenek miég nagy tartalékok. Gondoljunk csak népgazdaságaink termé­szeti és gazdasági adottságainak, szerkezetének egymást kiegészí­tő jellegére, vagy a két ország gazdaságirányítási rendszerének belkövetkezett közeledésére, amely ösztönzően, hathat a közvetlen vállalati kapcsolatokra, a terme­lési együttműködések szélesíté­sére. Itt van mindjárt a bevezetőben említett járműipari egyezmény, közniapian szólva: autóbusz­egyezmény. A kooperáció nagy­szerű és hasznos példája. A Cse­pel Autógyár, a győri Rába és az alsó-sziléziai jelezi autóbusz- gyár működik együtt abban, hogy javítsák a lengyel nagyvárosok .tömegközlekedését. Mj komplett futóműveket szállítunk, alvázat dízelmotorral,, amelyekhez a lengyelek szerelik a karosszériát, és a belső berendezéseket. Jövő­re kezdődik majd a hátsó hidak és moto'nok szállítása tőlünk, a Jelez típusú teherautókhoz, ame­lyekből egyébként ellenértékkéht hazánkba exportálnak. S ugyan­így kedvező fogadtatásra talál nálunk a másik „fizetőeszköz” is: a Polski 126-os személygépkocsi. Várhatóan' még az idén megje­lennek nálunk a Star dízelmo­toros tehergépkocsik is. A len­gyel kohó- és gépipari miniszter, Edward Lukasz kijelentette en­nek kapcsán, hogy az elektronikai ipar, mindenekelőtt az alkatrész­gyártás, a mikroprocesszorok előállításában is lát további le­hetőségeket az együttműködésire. Részünkről sincs ebben sem el­zárkózás, sőt már előkészítés alatt áll a kooperációs megálla­podás, ezenkívül előirányoztuk bányászati és energetikái együtt­működésünk bővítését. ‘ Kooperációs termékexport Jelentős elemei ezek gazdasá­gi fejlődésünknek, különösen ak­kor, ha lehetőségeinkkel össz­hangban rugalmasan tudunk al­kalmazkodni a változó viszonyok­hoz. Az elmúlt években általá­ban ez sikerült is, amikor az ere­deti feltételek módosítását kér­ték tőlünk, a jövőben pedig vál­lalkozhatunk magasabb igények kielégítésére, akár új egyezmé­nyekkel. Érdekesség egyébként, hogy lengyel exportunk jó részét kooperációs terméknek mondhat­juk. Így egyebek között a Biels- kóban gyártott kis személyautók­hoz szolgáló különféle tartozéko­kat szállítunk, valamint kész au­tóbuszokat, műszálat, számos gépet, ellenőrző készülékeket, élelmiszeripari termékeket. Ami egyébként az élelmiszer- ipart és a mezőgazdaságot illeti: e téren is 1990-ig szóló érvényes megállapodásunk van, amely az együttműködés fejlesztésének fő irányait tartalmazza. Gépeket, felszereléseket, * növényvédő sze­reket, tenyészd Hatokat szállítunk, kölcsönösen egymásnak. Az együt- mű;ködés a növénytermesztés, ál­lattenyésztés öt ágazatára. állat­egészségügyi kérdésekre, melio- rációteohnikára is kiterjed. Szakmai, kutatói szálak Termelési kapcsolatainknak, a gazdasági együttműködésnek olyan sajátos formája is van, amely alapvetően befolyásolta' az árucsere-forgalom kölcsönösen előnyös növelését. Ez jredig a len­gyel építési-szerelési és ipari szol­gáltatások exportja. Közérthe­tőbben szólva: hazánkban sok száz lengyel szakember tevékeny­sége, amelynek eredményeként új gyárak, intézmények épültek fel. Lengyelek kezemunkáját, szakmai tudását dicséri például a kulcsrakészre épített kábái cu­korgyár, mintegy ezren vettek részt a közeljövőben avatásra ke­rülő Paksi Atomerőmű építésé­ben, nagy létszámban dolgoztak a szabadegyházi cukorgyáron, a budapesti Kontakta félvezető- gyár műszaki laboratóriumának, a Tungsram gyár . üzemi csarno­kának, a veszprémi, a tihanyi kommunális épületeknek az elké­szítésén és jelenleg is lengyel szakembercsoportok segédkeznek a budapesti közgazdaságtudo­mányi egyetem műemléki épüle­teinek általános helyreállításán. A tudományos-műszaki együtt­működés is fontos terület. Mu­tatja ezt az az egyetlen adat is, ■ hogy csupán az elmúlt két esz­tendőben csaknem nyolcvan tu­dományos kutatási témát dolgoz­tak fel. Közöttük elsősorban gép­ipari, bányászati, energetikai, könnyűipari, geológiai és mező­gazdasági tárgykörben. További 23 közös kutatási feladatra ’szü­letett már újabb javaslat. Ezek a legkiüliönfélébb területekkel kapcsolatosak. Így például java­solják a közös kutatást a szám- jegyvezérlésű automata szerszám­gépeik, valamint a 100 lóerőig ter­jedő teljesítményű villanymoto­rok tervezésében éppúgy, mint a bányaipari kutatásokban, a biz­tonságos szénbányászati mód­szerek kifej lesztésében, vagy a gépipar sok ágában. Szerepel a tervek között kistraktorofc, me­zőgazdasági gépek, berendezésék számára készülő kis teljesít­ményű belsőégésű motorok, kompresszorok, aggregátorok kö­zös tervezése, korrózióvédelmi eljárások, anyagok kidolgozása, az üvegrostgyártási technológia tö­kéletesítése. Kiterjednek a me­zőgazdaságra is a kutatási együtt­működési javaslatok: új kiváló minőségű és magas termésered­ményekkel kecsegtető növény­fajták. különösen a krumpli, a paradicsom, az uborka, a kukori­ca kitenyésztésében látnak jó le­hetőségeiket. Közös erőtényező A tervszerű és kölcsönös érde­kekre támaszkodó 'gazdasági kap­csolataink tehát igen széleskö­rűek és bőségesek a lehetőségek. A jelzett 'tényezők folytán a jö­vőben ez még csak tovább gaz­dagodhat abban a szellemben, amelyben párt- és kormánykül­döttségünk az elmúlt napok so­rán tárgyalt Varsóban, Arira adott ez ösztönzést, hogy minden terü­leten állandóan kutassuk az együttműködés új, hatékony for­máit. Egyaránt javára szolgál ez a magyar és a lengyel népnek, de erősíti a szocialista közösség ügyét is. A Lengyel Népköztársaság lé­te és ereje ugyanis — amint'azt Kádár János mondta a tisztele­tére adott díszvacsorán — ma is fontos tényező a szocialista or­szágok közösségében, a háladó erők küzdelmében, az európai és a viilágbékéért folyó harcban, és reményeink szerint még inkább az lesz a jöveiben. Lőkös Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom