Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

2 • PETŐFI NEPE • 1983. áprlUs 16. HATÁROZAT a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól (Folytatás az 1. oldalról.) nak nagyobb részt tagjaik szo­cialista nevelésében,' csökkentsék a formalizmust munkájukban. Az egyes társadalmi rétegek sajátos problémáira is figyelemmel, ja­vítsák az érdekvédelmet. A XII. kongresszus határoza­taival összhangban meg kell gyorsítani a társadalomirányítás, a politikai rendszer működésé­nek tökéletesítését, az intézmény- rendszer fejlesztésére irányuló munkát. A hatáskörök pontosabb elhatárolásával, az állami és a társadalmi szervek tevékenységé­nek *jöbb összehangolásával, a közigazgatás korszerűsítésével, az ügyintézés egyszerűsítésével is növelni kell az irányítás hatás­fokát és csökkenteni a bürokrá­ciát. Fokozott figyelmet kell for­dítani a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló városi, községi párt-, tanácsi és társadalmi szer­vek tevékenységének fejleszté­sére. A' Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy belpolitikai helyzetünk stabilitása, szocialista rendszerünk fejlődőképessége biztosítja az építőmunka ered­ményes folytatását, társadalmunk szocialista vonásainak erősítését. ÜL A gazdasági építőmunka A dolgozók, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek je­lentős erőfeszítéseinek eredmé­nyeként a népgazdaság az elmúlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazdaságpolitikai irányvonalnak megfelelően fejlő­dött. A legfőbb gazdaságpolitikai célok alapvetően teljesültek. Az utóbbi három évben tovább mélyült a tőkés gazdaság válsá­ga, a nemzetközi gazdasági együttműködés megszokott rend­je megbomlott, a világkereskede­lem helyzete romlott. A válság kiterjedt a nemzetközi pénz­ügyekre is: jelentős mértékben emelkedtek a kamatlábak, a hi­telfelvételi lehetőségek szűkültek. A tőkés világ gazdasági válsá­gának negatív hatásai érintik a Magyar Népköztársaságot is. A tőkés piacokon romlottak az ér­tékesítési lehetőségek, fokozódott a protekcionizmus és a diszkrimi­náció, esetenként a gazdasági boj­kottot politikai fegyverként hasz­nálják. A megváltozott viszonyokhoz — részben objektív okok, rész­ben a központi irányítás és a vállalati gazdálkodás fogyatékos­ságai miatt — nem tudtunk elég gyorsan alkalmazkodni. Egyes korábbi feltevéseinket és az ezek­re épített döntéseinket a gyakor­lat nem igazolta, illetve az élet túlhaladta. Mai nehézségeink egyik forrá­sa, hogy a hetvenes évek köze­pén, amikor a termeléshez nélkü­lözhetetlen importált energia- hordozók, nyersanyagok és be­rendezések ára nagymértékben emelkedett, a felhalmozás és a fogyasztás együttesen több éven át meghaladta a nemzeti jövede­lem termelését. A hazai termelés hatékonysága nem javult a lehet­séges mértékben. Nem bizonyult megalapozottnak az a feltétele­zés, hogy a hetvenes évek elejé­re jellemző kedvező pénz- es hi­telviszonyok tartósak maradnak, a számunkra 'kedvezőtlen hatá­sok pedig mérséklődni fognak, és viszonylag rövid idő alatt ellen­súlyozhatok lesznek. A fűtő­anyag-felhasználásban a kőolaj magas aránya, a szán háttérbe szorulása, az atomerőmű építésé­nek késése hátráltatta az ener­giafogyasztás szerkezeiének gyorsabb ás gazdaságosabb meg­változtatását. >Nem igazolódott az adriai kőolajvezeték megépítésé­nek szükségessége. Mindennek következtében külföldi adóssá­gaink a gazdaságilag célszerűnél nagyobb mértékben nőttek. A párt vezető testületéi a XII. kongresszust követően rendszere­sen foglalkoztak a gazdaságpoli­tika kérdéseivel, döntéseikkel el­vi útmutatást adtak az állami és a társadalmi szervek munkájá­hoz. Kezdeményezték és támo­gatták az irányítási rendszer va­lamennyi elemének — a terve­zésnek, a szabályozásnak, az in­tézményi és szervezeti rendszer­nek — a továbbfejlesztését. Ak­tívabbá, kezdeményezőbbé vált az állami gazdaságirányító .és szervező tevékenység is. A Központi Bizottság nagy eredménynek tartja a népgazda­ság belső 'egyensúlyának megőr­zését, és az ország nemzetközi fi­zetési képességének fenntartását. Az eladósodási folyamat lelas­sult, majd 1982-ben megállt. Biz­tosítottuk a gazdaság nyersanyag- és energia-szükségletének kielé­gítését. A munkaerő-kereslet és -kínálat összhangja javult, a költségvetés hiánya csökkent. Mivel- a termelés hatékonysága nem kielégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának ja­vítását elsősorban a beruházások visszafogásával és a lakossági fogyasztás korlátozásával tudtuk elérni, ami hosszabb távon nem járható út. A termelés a tervezettnél las­sabban nőtt. A nemzeti jövede­lem két év alatt mintegy 5 szá­zalékkal,, az ipari termelés 5 szá­zalékkal,'a mezőgazdasági termé­kek termelése 6 százalékkal emel­kedett. A termelés minőségi jellemző­inek kibontakoztatásában ^szerény eredményeket értünk el. Az ipar­ban a munka termelékenysége a termelést meghaladó ütemben nőtt, de elmaradásunk nemzet­közi viszonylatban még jelentős. A termékszerkezet korszerűsö­dött, de a változás még nem ki­elégítő: a hatékonyan működő vállalatok termelésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaság­talan termelés csökkentése to­vábbra is lassan halad. A mű­szaki megújulási készség és a vállalatok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdekében számos intézkedést tettünk. Köz­ponti program alapján lényege­sen módosult az energia-felhasz­nálás szerkezete. Biztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágai­ban, több a termékszerkezetet korszerűsítő vállalati kezdemé­nyezés. Megkezdődött az energia. és anyagtakarékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag­hasznosítási program végrehajtá­sa. A kőolaj és a kőolajtermékek fogyasztása 1979—1982. között mintegy 20 százalékkal csőikként. A gazdálkodás hatékonyabbá té­tele, a vállalkozói készség élén­kítése érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és belső irá­nyítási rendszer korszerűsítése. Ösztönöztük a kiegészítő gazda­ság új szervezeti formáinak a lét­rehozását, illetve a korábbiak bő­vítését. A kezdeti tapasztalatok többségükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítottunk a külgazdasági kapcsolatok fej­lesztésére, az együttműködés szé­lesítésére. Arra törekedtünk, hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatokban új erőforrásokat nyerjünk gazdasá­gunk számára, a műszaki haladás meggyorsítására, a termelési szer­kezet korszerűsítésére. Számos ja­vaslatot tettünk a KGST tevé­kenységének javítására, az együttműködés színvonalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatainkat a fejlő­dő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Annak érdekében, hogy kedvezőbb feltételeket te­remtsünk nemzetközi gazdasági munkánkhoz, csatlakoztunk az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi szervezeteihez, a Nem­zetközi Valuta Alaphoz és a Vi­lágbankhoz. A Központi Bizottság megálla­pítja: a párt gazdaságpolitikájá­nak fő célja a termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján fej­lődésünk szocialista vonásainak erősítése, a termelőeszközök ha­tékony kihasználása, az ország, a lakosság szükségleteinek jobb ki­elégítése. A következő években a XII. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai irányvonalat követve, biztosítani kell a nép­gazdaság kiegyensúlyozott fejlő­dését, erőteljesebben ki kell bon- * takoztatni az intenzív gazdálko­dást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tennivalóink középpontjában a külgazdasági egyensúly megszilárdítása és az elért életszínvonal megvédése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985-től kezdjük meg az adósság csökkentését. A külgaz­dasági . körülmények arra kény­szerítettek .bennünket, hogy ezt a számítottnál előbb tegyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fize­tőképesség fenti-tartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat. Ez teszi le­hetővé az életszínvonal megőrzé­sét is. Gazdasági problémáink megol­dása, a szocialista építőmunka eredményes folytatása ■ mindenek­előtt a termelésben dől el. Elő­rehaladásunknak kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítá­sa, a munka termelékenységének növelése, a minőség és a munka- kultúra javítása, s mindezek ré­vén a termelés jövedelmezőségé­nek és versenyképességének fo­kozása. A fejlesztési forrásokat elsősorban rekonstrukciókra, a műszaki színvonal emelésére, a techndlógia korszerűsítésére, > .az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálására kell fordítani. Gyorsítani szükséges a tudomá­nyos eredmények alkalmazását, a korszerű technológiák beveze­tését. Biztosítani kell a gazdaság számára fontos tudományos ku­tatások és fejlesztések megfelelp feltételeit. Kapjanak elsőbbséget a gyor­san kivitelezhető, rövid idő alatt megtérülő és az exportképességet javító beruházások. A fejleszté­seknél növelni kell a hazai gyár­tású gépek és berendezések ará­nyát, s fokozottabban kihasznál­ni a KGST-együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista ipar meghatáro­zó szerepet tölt be a gazdasági életben, fejlődése nagy hatással van az egész népgazdaságra. Ipar- politikai irányelveket kell kidol­gozni, amelyek számolnak a ter­melés differenciált fejlesztésével, a piaci követelményekkel és az ország nemzetközi gazdasági kap­csolataival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dina­mikusan, amelyek a külső és bel­ső feltételekhez alkalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. En­nek érdekében működési feltéte­leiket javítani kell. Folytatjuk bevált agrárpoliti­kánkat. Hazánk természeti adott-* ságai lehetővé, az exportképesség növelésének követelménye pedig szükségessé teszi a mezőgazda­ságnak — az értékesítési lehető­ségekhez és a feltételeinkhez iga­zodó — fejlesztését. A mezőgaz­dasági termelésben is jobban fi­gyelembe kell venni a világpiac változásait, s ezekhez tudatosab­ban kell alkalmazkodni. Ez meg­követeli, hogy különös gondot- fordítsunk a költségek mérséklé­sére, az anyag- és energiafel­használás ésszerűsítésére, a ta­karmánygazdálkodás javítására, a tárolási, szállítási és feldolgo­zási veszteségek csökkentésére. Kiemelt feladat a növénytermesz­tés és az állattenyésztés hoza­mainak gazdaságos növelése, a minőségi követelmények érvé­nyesítése és a termőföld Védel­me. Az élelmiszer-kivitel bőví­tése érdekében szélesíteni kell a választékot, javítani a minőséget, valamint a termelés, a feldolgo­zás, a tárolás és a forgalmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele külgaz- dasági kapcsolataink bővítése, ak­tív részvételünk a liemzetközi gazdasági, műszaki-tudományos együttműködésben. Pblitikai és gazdasági érde­keink egyaránt azt követelik," hogy jobban használjuk ki a ■KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös ^együttműkö­dés lehetőségeit. További kezde­ményező lépéseket kell tennünk az áruforgalom, a szakosítás és a kooperáció bővítésére. Aktívan •részt kell vennünk a szocialista 'gazdasági integráció kibontako­zását célzó olyan javaslatok ki­dolgozásában, amelyek már a ■nyolcvanas években elősegítik országunk és a szocialista gazda­sági közösség eredményes, az in­tenzív szakasz követelményeinek megfelelő fejlődését. A fejlett tőkés országokkal to­vábbra is a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazdasági kapcsolatainkat. Célunk az ex­port és az import kiegyensúlyo­zott fejlesztése. Növelni kell a fejlődő országok részarányát kül­kereskedelmi forgalmunkban. A szocializmus építésének egész időszakában a gazdaságpolitika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irá­nyító és az állam szervező sze­repe. A gazdaságpolitika követ­kezetes megvalósítását a párt mindenekelőtt elvi, politikai esz­közökkel segíti. A pártirányítás módszerei igazodjanak a társa­dalmi, gazdasági változásokhoz. Erősíteni kell az állam szerépét a népgazdaság tervszerű fejlődé­sét biztosító közgazdasági, intéz­ményi feltételek megteremtésé­ben és összehangolásában, vala­mint a tulajdonosi felügyelet el­látásában. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a gazdaságirányí­tási rendszer tökéletesítését, to­vábbfejlesztését. A bevált alapel­veket megtartva, és a tizenöt éves gyakorlati tapasztalatokat figye­lembe véve, a gazdásági mecha­nizmust úgy kell fejleszteni, hogy az egyidejűleg szolgálja az inten­zív gazdálkodásból és a világ- gazdaság változásaiból adódó fel­adatok eredményesebb megoldá­sát. A gazdaságirányítási rend­szer a jövőben is a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlő­dik, a népgazdasági terv, vala­mint az áru- és pánzviszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül, s lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, segí­ti a kezdeményező- és a vállal* kozási készség kibontakozását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan népgazdasági ter­vek kidolgozása, amelyek reáli­san határozzák meg a gazdaság- fejlesztés fő céljait, mértékét és arányait. A közgazdasági szabá­lyozás keretében fokozni kell az áraknak és a béreknek a költség­megtakarításra, a hatékonyságra ösztönző és késztető szerepét, ja­vítani kell az érdekeltségi rend­szert, & elő kell segíteni a mun­kaerő és a munkaeszközök ész­szerű átcsoportosítását. Tovább kell haladni a népgazdaság in­tézményi és szervezeti rendsze­rének egyszerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkalmazását. Az állami vállalatok és a szövet­kezetek elsődleges és meghatáro­zó szerepét biztosítva, a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielégítésében á kisipart, és a kiskereskedelmet, 'valaihhdnt a ter­melő tevékenységben pótlólagos erőforrásokat feltáró kisvállalko­zásokat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatok gazdál­kodásával összefüggő elgondolá­sok előkészítésében, kidolgozásá­ban, a döntések meghozatalában és végrehajtásában. A munkaihe­lyi demokrácia fejlesztésére po­litikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Eredmé­nyes működtetése felszínre hoz­za a vállalaton belüli tartaléko­kat, segíti hasznosításukat. Tár­sadalmunk fejlődésében tovább­ra is fontos szerepet tölt be a szocialistabrigád-mozgalom és a munkaverseny. A jelenlegi helyzet az eddiginél több erőfeszítést követel. Széles körű összefogással, kezdeménye­zésekkel, fegyelmezett munkával, a XII. kongresszus határozatában megjelölt gazdaságpolitikai irány­vonal érvényesítésével megala­pozható az intenzívebb, kiegyen­súlyozott fejlődés. xy Életszínvonal és szociálpolitika A VI. ötéves terv első két évé­ben a lakosság egy főre jutó reáljövedelme több mint 3 szá­zalékkal, fogyasztása pedig csak­nem 4 százalékkal nőtt. A reál- jövedelem 1983-ban a kedvezőt­lenebb gazdasági feltételek miatt némileg csökken, összességében a lakosság életszínvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határo­zatnak megfelelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztályok, rétegek jövedelmi arányai érzé­kelhetően nem változtak. A me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tekben kis mértékben növekedett a közös bevételből származó sze­mélyi jövedelem, amiben a ki­egészítő tevékenység bővülésé­nek is szerepe van. A családok életszínvonala dif­ferenciáltan alakult. Javult a jö­vedelmi színvonal azoknál a csa­ládoknál, ahol az elmúlt időszak­ban többletjövedelmet értek el, vagy új kerieső állt munkába. A családok döntő hányadánál vál­tozatlan maradt a jövedelmi és a fogyasztási szint. Romlott a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknél a munkabér jellegű jövedelem nem tartott lépést a fogyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó riáljö/edelem valame­lyest csökkent. A nehezebb körülmények köf zött is kiegyensúlyozott volt az áruellátás. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyának fenntar­tása a múlt évben elkerülhetet­lenné tette - a fogyasztói árszín­vonalnak az eredetileg tervézett- nél nagyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mértékben. Hazánkban a foglalkoztatott­ság változatlanul teljes. Megva­lósult az ötnapos munkahétre va­ló áttérés. Az új szabadságolási rend bevezetésével nőtt a dolgo­zók egyes kategóriái — főként a fiatalok — szabadságának idő­tartama. Felgyorsult a munkaerő­mozgás, több százezer dolgozó változtatott munkahelyet, ’ de a munkaerőnek a hatékonyabban működő vállalatokhoz, gazdálko­dó egységekhez való átáramiása még nem kielégítő mértékű. Nem sikerült kellő haladást el­érni a béreknek és a keresetek­nek a teljesítmények alapján tör­ténő differenciálásában. Á nagy- vállalatok körében — a belső ér­dekeltségi rendszer hiányosságai miatt — továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítményeket általában nem ismerik el azzal arányban álló, kiemelkedő bérrel. ' ^ A lakosság jelentős | részének életkörülményei javultak. Folyta­tódott a lakásépítési * program megvalósítása. Az elmúlt két év­ben 153 ezer iakás épült, több mint 2000 új kórházi ágy, 5100 bölcsődei és 1300 szociális ottho­ni hely létesült. Kedvezőbbek lettek a járóbeteg-ellátás feltéte­lei. Tovább bővült az öregek nap­közi otthonának hálózata. A párt és a kormány nagy fi­gyelmet fordított az oktatás fel­tételeinek javítására. Az óvodás­korúak óvodai elhelyezése — né­hány nagyobb város kivételével — gyakorlatilag teljes körűvé vált. Meggyorsult az általános is­kolai tanteremépítés. Változat­lanul gondot jelent a kétműsza- kos oktatás, egyes iskolákban a pedagógushiány. Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények javításához szükséges feltételek biztosítása továbbra is erőfeszítéseink kö­zéppontjában áll. Arra kell töre­kedni, hogy a lakosság reáljöve­delme az idei megtorpanás után a VI. ötéves terv hátralevő évei­ben szolid mértékben emelked­jék. Változatlan cél, hogy a dolgo­zók keresete mindenütt kerüljön jobban összhangba a végzett munka mennyiségével, minősé­gével, feltételeivel és eredmé­nyeivel. A bérszabályozás, a bér­rendszer hasson abban az irány­ban, hogy a dolgozók keresete arányos legyen a teljesítmény- nyel. Ezért a gazdálkodó egysé­gek belső érdekeltségi .rendsze­rét tökéletesíteni kell. A vállalati vezetés teremtsen olyan feltéte­leket, melyek lehetővé . teszik, hogy a kiemelkedő munkát végző szellemi ás fizikai dolgozók meg­felelő anyagi elismerésben része­sükének. A közgondolkodásban el kell fo­gadtatni a végzett munkával arányban álló, eddiginél nagyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a teljesít­ménnyel nem arányos jövedelmek keletkezését. Biztosítani kell, hogy a jövedelemkiáramlás összhang­ban legyen az árufedezettel. Gazdaságpolitikai céljainkat változatlanul a teljés foglalkozta­tás fenntartásával kívánjuk elérni. A munkaszervezés javításával, a nélkülözhető munkaerő átcsobör-I! tosításával kell biztosítani á haté­kony foglalkoztatást. Az ötnapos* munkahét tapasztalatait felhasz­nálva elő kell készíteni az ipar­ban a 40 órás munkahétre való áttérést. A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot. A kö­vetkező években át kell tekinteni a szociálpolitika intézményrend. szerét. Kiemelt figyelmet kell for­dítani a gyermekes családokra, a családalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős embe­rekre. Az állam, a gazdálkodó szerve­zetek és a lakosság közös erőfe­szítéseivel és felelősségével, ész­szerű, szervezett tevékenységgel javítani kell a lakásellátást és a lakókörnyezetet. El kell érni, hogy a családok, különösen a lakással nem rendelkező családalapító fia­talok lakásigényük kielégítését reálisan tervezni tudják. Az álta­lános lakásépítési program kere­tén belül az önerőből történő la­kásépítést a telekgazdálkodás ja­vításával és jobb anyagellátással is segíteni kell. Fontos érdekünk ai általános iskolai oktatás anyagi feltételeinek javítása. Lehetőségeinkkel össz­hangban megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az egészség­ügy fejlesztésére, az ellátás szín­vonalának emelésére, a lakosság egészségügyi kulturáltságának nö­velésére, a társadalom széles ré­tegeit érintő ártalmak visszaszo­rítására. A szűkösebb anyagi lehe­tőségek mellett is többet kell ten­ni a környezet- és természetvédel­mi programok megvalósításáért. A jövőben a lakossági infra­struktúra fejlesztésében nagyobb társadalmi összefogásra van szük­ség. Az állami és a gazdálkodó szervek anyagi forrásai mellett a települések fejlesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakosság önte­vékenysége, önkéntes hozzájáru­lása. A helyi tanácsok gazdasági önállóságának növelése, a hozzá­járulások bővítése elősegíti a la­kosság növekvő részvételét a he­lyi döntésekben. Üj, átfogó terület- és település- fejlesztési koncepciót szükséges kimunkálni, amely az eddiginél jobban segíti az életképes telepü­lések erősödését, mérsékli az élet- körülményekben meglevő indoko­latlan különbségeket, javítja a társadalmi közérzetet. Nagy fontosságú nemzeti éíHár^ . sadalompólitikai kérdésként kell f. kezelni a népesedési helyzet'-hla^ok kulását. A születésszám növelése érdekében javítani kell a gyer­meknevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit. V. Ideológia és művelődés. A XII. kongresszus vívmá­nyaink megőrzését, társadalmunk szocialista vonásainak erősítését állította az eszmei, politikai tevé­kenység középpontjába. A szocia­lista építőmunka eredményeinek, a párt nyílt, őszinte politikájának, ideológiai tevékenységének hatá­sára fejlődött népünk szocialista tudata. A propaganda segítette a szo­cialista építés kérdéseinek megér­tését és megoldását. A tájékozta­tás eredményesen hozzájárult a közéleti aktivitás fokozódásához. Javult az iskolai és iskolán kívüli nevelés, oktatás. A közművelődés­ben nagyobb figyelmet kapott a gazdasági, műszaki ismeretek ter­jesztése. Felélénkült a szakembe­reket tömörítő szövetségek, egye­sületek tevékenysége. A különbö­ző, művészeti ágakban az elmúlt években is születtek értékes, hu­manista szellemű, a béke, a szo­cializmus mellett kiálló alkotások. A Központi Bizottság az ered­ményeket elismerve megállapítja, hogy a párt ideológiai tevékenysé­ge, agitációs és propagandamun­kája nem tudott elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a ne­hezebb, bonyolultabb feltételek­hez. A kutatás és a gyakorlat, az elmélet és a propaganda közötti kapcsolat nem, kielégítő. Az ijj kérdésekre ideológiai síkon nem mindig tudtunk elég . gyorsan és megfelelően válaszolni, pedig ezt az elméleti munka ék a szocialis­ta építés gyakorlata egyaránt meg­követeli. Az eszmei, munka meg­javítását sürgeti az is, hogy nem­zetközi méretekben éleződik a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai, politikai harc. Gyakoribbá váltak a pesszi­mista, a távlatvésztést tükröző megnyilatkozások. A köztudat­ban a szocializmusról torz ás té­ves nézetek is jelentkeznek, és tovább élnek elvont, illuzórikus felfogások is. Nem tudatosultak eléggé a rendszerünkre jellemző jelentős szocialista értékek. Nem kaptak kellő, magyarázatot a szo­cializmus építésének ellentmon­dásai és a feloldásukra tett erő­feszítések. A társadalmi gyakorlat kon­fliktusai felélékíntették a to­vábbhaladásunk irányával, útjá- val, konkrét megoldásaival kap­csolatos vitákat, különösen egyes értelmiségi körökben. Ezek a vi­ták többnyire konstruktív, a kétségkívül meglevő gyengesé­gek és hibák mielőbbi leküzdését segítő szándékból fakadnak, de esétenként megnyilvánul ben­nük társadalmi helyzetünk éf feladataink meg nem értése, tár­sadalmunk valódi problémáinak egyoldalú, torz beállítása. Ta­pasztalható konzervativizmus, a megszokotthoz való ragaszkodás, s az új megoldásokkal szembeni bizalmatlanság is. Helyenként felerősödtek felelőtlen, zavaros, az ország reális helyzetével nem számoló felfogások, ellenzékies- kedő, valamint ellenzéki, sőt el­lenséges nézetek. . , Az utóbbi időben társadalmunk egyes rétegeiben újraéledtek és felélénkültek naciorialista néze­tek. Ezek nagy mértékben . az öröklött burzsoá nacionalizmus­ból táplálkoznak, amely ellen a fnagyar kommunisták' mindig kö­vetkezetesen harcoltak. A fel- szabadulás előtti időkben a búr- zsoá nacionalizmus nagy károkat okozott hazánknak, Kelet-Európa népeihek, s nemegyszer súlyos tragédiákhoz vezetett. Az impe­rializmus tudatosan, s napjaink­ban erőteljesebben szítja a na­cionalista érzelmeket, hogy ékét verjen a szocialista országok kö­zé, gyengítse egységünket. Pártunk, kormányunk a legha­tározottabban elítéli a burzsoá Racionalizmus minden megnyil­vánulását, mert ezek ma js sú­lyos károkat okozhatnak népünk­nek. Nemzetünk felemelkedését, hazánk, ás népünk érdekeit, . a Kelet-Európábán oly bonyolult nemzetiségi kérdés igazságos és tartós megoldását csak a szocia­lista- társadalom fejlődése biz­tosíthatja. Ezért a burzsoá nacio­nalizmussal szembeszegezzük szo­cialista hazafiságunkat és inter­nacionalizmusunkat. Politikánk- ■ ban természetesen ötvöződik­nemzeti önbecsülésünk más né­pek tiszteletével, nemzeti érde­keink szolgálata a népek közötti barátság és szolidaritás ápolásá­val.- . ■ ■ .

Next

/
Oldalképek
Tartalom