Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

/ 1983. január 18. 0 PETŐFI NÉPE • TÁVKÖZLÉSI ÉV, 1983 A telefon nem luxus! HÍRKÖZLÉSI VILÁGÉV ANNEE MONDIALE DES COMMUNICATIONS WORLD COMMUNICATIONS YEAR H A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság központjában: Itt még hagyo­mányos módon kapcsolják a belföldi hívásokat (lent). A korszerű be­rendezések megkönnyítik a belföldi beszélgetések lebonyolítását. Elkezdődött a Távközlési év. Tartalma és mondanivalója tulaj­donképpen röviden összefoglalha­tó: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az emberek közti kap­csolat, tudjanak érintkezni és ér­tekezni egymással a földkerekség lakói. Beletartozik ebbe a távköz­lési programba a rádió, a telex és a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a mindennapi élet, a kultúra, a gazdasági fejlő­dés szerves része. Maradjunk ezúttal a telefonnál. — A telefon nem luxus — mondja Pammer János, a Posta­vezérigazgatóság szakosztályveze­tője, aki sok év óta egyik főirá­nyítója a telefonhálózat fejleszté­sének. — A távközlés műszaki színvonala meg kell, hogy feleljen a gazdasági struktúrának. Pon­tosabban: meg kellene, hogy felel­jen annak. Köztudomású, hogy a Magyar Népköztársaság a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik, de a távközlés — vegyük szűkebben: a telefon — tekinte­tében messze elmaradt ettől a színvonaltól Ennek okát hosszan lehetne vizsgálni és elemezni, de ettől egyetlen eggyel sem lenne több telefonunk. Induljunk ki in­kább abból, ami van, s nézzük, mit hoz a közeljövő. Egyetlen összehasonlító mérő­szám van: hány telefonbeszélő­hely (nem szép kifejezés, de hi­vatalos) jut száz lakosra. Az euró­pai lista élén járó Svédországban 80, Olaszországban 34, Csehszlová­kiában 21 jutott 1982-ben. Nálunk egy évvel ezelőtt 12,1 és most, 1983. elején 12,42, a száz lakosra jutó telefon-beszélőhelyek aránya. Alig van európai ország, ahol en­nél kevesebb volna. Pedig —, hogy még egy kicsit maradjunk a számoknál — az el­múlt évben Budapesten 4056, a vi­déki városokban 12 100 új telefont* szereltek fel, s ezek túlnyomó többsége lakásokba, magán-előfi­zetőkhöz került. Erősen lehangoló 9 Kép a nemzetközi központból. viszont, hogy ugyanakkor 300 ezerről 325. ezerre emelkedett a telefonra várakozók száma orszá­gosan, s nagyon is lehetséges, hogy ez év végére a 350 ezret is eléri. Ami — feltételezve a lehe­tetlent, vagyis azt, hogy közben nem emelkedik tovább a várako­zók száma — azt jelentené, hogy a mai ütemben körülbelül 22 év alatt lehetne kielégíteni az igé­nyeket. Akkor hát: mekkora jelenleg a „telefon-forgalmunk” és mit vár­hatunk a Távközlés évétől, meg a további esztendőktől a telefonfej­lesztés ügyében? 1982-ben egymiliiárd egyszáz- kilencvennégy millió telefonbe­szélgetést bonyolítottunk le. ezen­kívül 94,6 millió darab volt bel­földi helyközi és 5,12 millió nem­zetközi beszélgetés. Az viszont is­mét az elmaradás bizonyítéka, hogy a belföldi helyközi hívások közül 41,5 millió, a nemzetköziek­ből pedig 900 000 még kézi kap­csolással jött Jétre. Mégis vigasz­taló, hogy mindkettőnél ez a ki­sebbik rész. S jelentős eredmény az is, hogy 1982-től az öt megyei város és Kecskemét telefon-előfi­zetői is — éppúgy, mint évek óta a budapestiek — közvetlenül tár­csázhatják 27 európai ország szá­mait. Tovább javul a telefonhelyzet 1983-ban. A tervek szerint össze­sen 19 ezer főállomást kapcsolnak be országosan s Budapest ebből ötezerrel részesül. Javítják a fő­város és a többi, távhívással elér­hető helység kapcsolatát azzal is. hogy befejezik a budapesti távhí­vóközpont bővítését. Kaposvár a jelenlegi telefonközpont fenntar­tása mellett új, konténerközpon­tot is kap, Hajdúböszörményben pedig a konténerközpont felváltja a régi, kézikapcsolású központot. Dunakeszin olyan telefonközpon­tot helyeznek üzembe, amely táv­hívásra is alkalmas lesz. Bizonyára van köze az idegen- forgalomnak is ahhoz, hogy a leg­nagyobb fejlesztések Pest környé­kén és a Balaton vidékén lesznek. Az előbbinél folytatják az úgyne­vezett Rural-hálózat (közismert elnevezésén: falusi rendszerű, ké­zikapcsolású telefonközpontok) korszerűre, crossbar-ra cserélését. Tavaly a Duna-kanyarban történt meg a csere, az idén Bicske és környéke kerül sorra. A Balaton körül ugyancsak nagyszabású korszerűsítési munkák kezdődnek, illetve folytatódnak, ennek során 1983-ban megkezdik a veszprémi új telefonközpont építését, s a he­tedik ötéves terv kezdetére auto­mata telefon lesz csaknem az egész Balaton-parton. Ugyancsak jelentősen növek­szik a nyilvános telefonok hálóza­ta. 1983 és 1985 között összesen 1507 darab, távhívásra is alkal­mas nyilvános telefont szerelnek fel, ezek közül 203-at telefonnal teljesen ellátatlan területeken. Idegenforgalmi centrumokban, üdülőhelyeken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, ahonnan — természetesen megfe­lelő érmék, többnyire fém tízfo­rintosok bedobásával — belföldi; némelyik fülkéből nemzetközi táv­hívásokat is le lehet bonyolítani. Ezek a telefonok könnyen megkö. zelíthető helyeken lesznek, éjjel­nappal működnek —, s nem utol­sósorban a helybeliek gondossá­gán múlik, hogy meg is maradja­nak, ne váljanak a telefonrongáló garázdák martalékává. Ezek már világszínvonalú ter­vek, s ha megvalósulnak, sok te­kintetben elmondhatjuk, hogy gazdasági fejlettségünknek megfe­lelő telefonjaink, telefon-összeköt­tetéseink is vannak. A hangsúly még az „is" szócskán van! Hiszen ma, — sőt a jelenlegi ötéves terv vegén is — a magyarországi hely­ségek nagyobb részében kézikap­csolású központ működik, s az is csupán a postahivatalok nyitva­tartási ideje alatt. A legkorsze­rűbb elektronikus központoktól az említett Ruralig sokféle szerkezet­tel kell dolgozniuk a postásoknak, s — nem utolsósorban — bajlód­ni, bosszankodni a telefonálóknak. Készülnek a távlati tervek is. Annyi már biztosnak látszik, hogy az ezredfordulóig — tehát a kö­vetkező 17 év alatt — elérjük a száz lakosra jutó 28—30 telefon­beszélőhelyet. Legyen ez a vigasz­talásunk azért, hogy ez év — a Távközlési év — végén még csak 12,74-nél fogunk tartani... V. E. Bumeráng Egy termelési tanácskozáson az igazgató beszámolója közben megjegyezte, hogy el takar osz­latni minden félreértést a válla­lati üdülő körül. Tudomására ju­tott ugyanis, hogy a dolgozók azt beszélik, a közpénzen fenntartott épület két szobáját személyes céljaira használja. Bízva a kol­lektíva érettségében (!), őszintén elmondja az igazságot. Nem a saját, hanem a vállalat érdekében van szüksége az üdülő kisebbik részére. Hiszen olyan emberek­nek engedi át. akik az egy-két heti nyaralásért cserébe sokféle szívességet tesznek, például a folyamatos termelés érdekében. További magyarázkodásra nem volt szükség. A tanácskozás részt­vevői helyeslő morajjal biztosí­tották az igazgatót arról, ; hogy intézkedésével egyetértenek. S rövidesen megszűntek a vezető tisztességét kétségbe vonó sutto­gások. Ez \az eset jó tíz esztendő­vel ezelőtt történt. Nem hinném, hogy ma ki merne állni a nyil­vánosság elé ugyanez az igazgató hasonló érveléssel. Vagyis azzal, hogy a szerződéses fegyelem be­tartását csak ilyen eszközökkel tudja elérni. Az azonban sajnos, néha napjainkban is előfordul, hogy a beosztottak hallgatólago­san tudomásul veszik a kisebb- nagyobb ajándékozásokat, a köz­pénz ilyenfajta herdálását. Félreértések elkerülése végett, sietünk leszögezni, az egyedi je­lenségeket nem szabad általáno­sítani. Abból a néhány esetből viszont, amelyből a népi ellen­őrök vizsgálatai alapján bírósági ügy lett. általános tapasztalatok vonhatók le. A visszaélések soro­zata. a közpénzből való adakozás gyakran az egész kollektíva sze­me láttára történt, amit már csak akkor tettek szóvá, amikor ész­revették, hogy a vezető egyik napról a másikra meggazdago­dott. Addig hallgattak. S néhányan nemcsak néma. hanem cselekvő cinkosok is voltak. Mint később kiderült, abban a hitben, hogy vállalati érdekeket szolgálnak. Mielőtt e naivnak tűnő kijelentés­re bárki megcsóválná a fejét, te­gye a szívére a kezét. Vajon a mérleghamisítás, biztosítási csa­lás, megvesztegetés miatt fele­lősségre vont, vagy leváltott ve­zetőn nem sajnálkozik-e, ha hall­ja: egy fillért sem tett a saját zsebébe. A dolgok sokféle összefüggése miatt ez természetesen nem igaz, hiszen az állítólag a gazdaság, ér­dekében elkövetett visszaélések­ből valamilyen módon a felelős beosztású is jogtalan előnyhöz jutott. Ám amíg a csalás ered­ményéből — a nagyobb nyere­ségből — ha nem is egyformán, de mindenki részesült, addig senkinek sem jutott eszébe kifo­gásolni a módszereket. Hasonló­képpen egyetértöleg veszik tu­domásul a dolgozók a partnercé­gekhez, vagy felügyelő szervek­hez küldött ajándékcsomagokat is. Hiszen számolnak, kalkulálnak, s arra a következtetésre jutnak, hogy végül is többet nyernek a réven, mint amennyit elveszte­nek a vámon. Ahogy a bevezetőben példa­ként említett igazgató minősíte­né őket: éretten gondolkoznak. A valóság azonban pontosan az ellenkezője ennek. Az a szemlé­let, amely elfogadja a társadalmi normák megsértését a kisebb-na- gyobb közösség érdekében, éppen­séggel az éretlen erkölcsi tudat­ról tanúskodik. Hosszadalmas lenne bizonygatni, hogy végső soron, mint a társadalom egyik tagja, az is károsodik, aki része­sedett a jogtalanul kapott elő­nyökből. Tanulságul-okulásul ér­veljünk inkább a népi ellenőrük tapasztalataival. Az a vezető, aki beosztottai tudomásával vagy hallgatólagos egyetértésével rendszeresen tisztességtelen ha­szonhoz, előnyökhöz juttatta a vállalatot, előbb-utóbb kihasz­nálta a kínálkozó alkalmakat. A maga szerencséjét kezdte' ko­vácsolni. Nyilvánvalóan a — csoporttulajdonból. Kárörvendés helyett inkább figyelmeztetünk: a tisztességte­len vezetői magatartás olyan. mint a bumeráng. A különbség csak annyi, hogy az előző vissza- üt azokra is, akik eltűrték, hagy­ták! ... Kovács Klára AZ UTOLSÓ „ÉDES” MŰSZAK Elfogytak a répahegyek Az elmúlt héten elfogytak a répahegyek az Ercsi és a Kapos­vári Cukorgyár tárolóiból is. az utolsó feldolgozásra váró adago­kat nyelték el a gépek, végéhez érkezett a szeptember eleje óta tartó kampány. Az ercsi feldol­gozó gépsor a jövő hét első kát napján még dolgozik, de legké­sőbb szerdára az utolsó cukor- kristályok a raktárakba kerül­nek, és megkezdődik az őszi kampányt előkészítő karbantar­tás. A Fejér megyei gyárban az idén kétszáznyolcvanezer ton­na répából harmincezer tonna kristálycukrot készítettek. Egy kilogramm cukor előállításához az idén több répa kellett mint korábban, a cukortartalom ugyan­is 1,27 százalékkal volt alacso­nyabb az előző évinél. Kaposvárott az utolsó vasárna­pi édes műszakig 394 ezer 700 tonna répából 39 ezer 700 tonna cukrot készítettek. A nyolcvanki­lenc esztendős gvái: történet, ben még soha nem dolgoztak föl eny- nyi nyersanyagot és nem állítot­tak elő ilyen mennyiségű cukrot; Az idén nemcsak a gyár kürze.» téből — Baranya. Tolna és .So-: mogy megyéből [— érkezett a nyersanyag, az Ácsi és Ercsi Cu­korgyártól — azért, hogy ezek az üzemek is előbb végezhessenek-e munkával — mintegy hatvanöt» ezer tonna répát vettek át. Elő­reláthatólag szerdán a somogyi gyárban is hozzáláthatnak a kar­bantartási. javítási munkákhoz. A BÍRÓ TOLLÁBÓL: Fiatalkorúak bűnözése Bács-Kiskunban A büntetőjogi felelősségre vo­nás szempontjából fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetése­kor a tizennegyedik életévét betöl­tötte, de a tizennyolcadikat még nem. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény külön fejezetben rendelkezik a fiatal- korúakról. Ennek okát elsősor­ban abban jelölhetjük meg, hogy ez a korosztály — a 14—*18 éves — még. kialakulatlan személyiség­szerkezettel rendelkezik: testi, szellemi, erkölcsi fejlettsége el­tér a felnőttekétől, könnyebben 'befolyásolható, irányítható, ne­velhető. Természetesen ezt mind a jogalkotónak, mind a jogalkal­mazónak^ figyelembe kell vennie. A fiatalkorúakkal szemben a leg­főbb cél az átnevelés: az, hogy helyes irányba fejidő jenek és a társadalom hasznos tagjaivá vál­janak. A bíróságnak az a feladata, hogy ne csak a fiatalkorúakra hasson, hanem azok környezetére, azt változtassa meg, vagy szükség esetén a fiatalkorút helyezze más környezetbe. J5zt a bíróság csak akkor teheti meg helyesen, ha jól ismeri a környezeti .hatásoknak és a személyiségfejlődésnek azokat a körülményeit, tényezőit, amelyek a bűncselekmény elkövetéséhez vezettek. A büntető eljárásnak, különösen pedig a bírósági tárgyalásnak a nevelő hatása önmagában is igen nagy. H& ez meggyőző, mint az alábbi példában, akkor elősegíti, hogy a fiatalkorú elfogadja a ve­le szentben alkalmazott intézke­dést, illetve a büntetést. T. Katalin rablás bűntette mi­att állott a bíróság előtt. Édes­anyja meghalt, apját nem érde­kelte sem lányának, sem többi gyermekének a sorsa. A 18 éves kislány szabad idejének nagy ré­szét büntetett előéletű bátyja tár­saságában töltötte. Fél év telt el a bírósági tárgyalás óta, ahol T. Katalin a megbánásnak még a jelét sem mutatta. Ügy nyilatko­zott, hogy eddigi életmódjával nem kíván felhagyni, ő a „sza­badságot” szereti. A fiatalkorú jelenleg nővéré­vel él pártfogó felügyelet alatt. Szorgalmasan dolgozik, kifogás­talan magatartást tanúsít, na­gyon jól érzi magát a rendezett családi körben. Mindez kizárólag annak a következménye, hogy pártfogója rendszeresen ellenőr­zi, törődik vele, nővére és annak családja pedig — ahová a bíró­sági tárgyalás óta kerülT — nagy szeretettel, gondoskodással veszi körül. Sajnos, nem minden fiatalkorú 'bűnelkövető sorsa alakul így. Év­ről évre egyre többen vannak, akikkel már mint ismerősökkel találkozunk a tárgyalóteremben. Nő azoknak a száma is, akik 14 éves korukat — amikortól már büntetőjogilag is felelősségre von­hatók — éppen csak betöltik és máris bűncselekményt követnek el. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben pedagógusok, szo­ciológusok, pszichológusok és jo­gászok olyan sokat foglalkoznak az úgynevezett veszélyeztetett gyermekek helyzetével, a gyer­mek- és fiatalkorú bűnözés ala­kulásával. 'Beszélnünk kell erről, megol­dást kell keresni és találni a meg­előzésre, annál is inkább, mivel Bács-iKiskun megye az ország 19 megyéje közül — Borsjd után — a második helyen áll a tíz­ezer főre jutó fiatalkorú bűnelkö­vetők számarányát illetően. Ahhoz, hogy a megelőzés ered­ményes legyen, az okokat kell felkutatni. A rendezetlen körül­mények között élő, a lumpen, bűnöző életvitelű, alkoholista Szülők gyermekei sokkal hama­rabb és könnyebben lépnek a bűnözés útjára, mint a harmoni­kus családi kötelékben élő, meg­felelő törődést és irányítást él­vező társaik. Miért van megyénk ebben a vonatkozásban speciális helyzet­ben? Mindenekelőtt azért, mert igen magas a külterületi lakos­ság száma. A veszélyeztetett gyer­mekek több mint a fele külterü­leten, meglehetősen elhanyagolt, olykor primitív körülmények kö­zött él. Igen nagy méreteket ölt a szel­lemi elmaradottság. Még a leg­körültekintőbb megelőző intéz­kedések ellenére is előfordultak olyan esetek, hogy a 15 éves ko­ráiban bíróság elé került vádlott­nak gyermekkorában — akár­csak Móricz Zsigmond Árvácska cimű regényében — szülei égő parazsat tettek a kezébe, s emiatt később, állami gondozásba véte­le után többször meg kellett ope­rálni. Az ország szőlőterületének kö­zel 30 százaléka Bács-iKiskun megyében van. Szinte minden háznál van bor. így lehetőség van a rendszeres italozásra, az alko­holista életforma kialakulásara. Az ilyen környezet különösen ve­szélyes a gyermekekre. Megdöbbentő, hogy az egyik kö­zelmúltban tárgyalt ügyben a bí­róság elé került öt vádlott közül hárman (14 és 15 évesek) már gyermekkoruk óta rendszeresen, szinte naponta fogyasztottak sze­szes italt, az utóbbi időiben nem is kis mennyiségben. Vizsgálatom egyértelműen bi­zonyította, hogy a kiskorúak ve­szélyeztetettségének legjelentő­sebb oka a környezeti ártalom­ban van. A család és a környezet erkölcsi veszélyeztetettsége fel­lelhető a társadalom legkülönbö­zőbb rétegeiben. Közvetlen ve­szélyt jelentenek a munkakerü­lő, a zülött. a bűnöző életvitelű, a gyermekek iskoláztatását elha­nyagoló szülők. Az utóbbi időben növekszik az olyan fiatalkorúak- nak a száma, akik nem végzik el az általános iskola 8 osztályát. Jelentős problémát okoz, főleg Kiskunhalason és térségében, a cigánylakosság helyzete. Sok ci­gánytelepet még nem számoltak fel, az itt élő gyermekek szinte kivétel nélkül veszélyeztetettek. Az erőszakos bűncselekmények — különösen a rablások — nagy ré­szét cigány származású fiatalko­rúak követték el. Ha teljes képet kívánok adni Bács-Kiskun megyében a fiatal­korú bűnözés okainak alakulásán ról, azt is meg kell említenem, hogy itt is — mint országosan — létrejöttek és felerősödtek újabb veszélyeztető jelenségek'. 'A hely­telen nevelés, az oktalan szigor, vagy éppen a kényeztetés ártal­mai,. a munkahelyi lazaságok újabb gondot jelentenek a ve­szélyeztetett gyermekekkel és-, a fiatalkorú bűnelkövetőkkel fog­lalkozók számára. Súlyos és növekvő probléma a kábítószert pótló anyagok, igy ä ragasztózás terjedése (Kecske­méten a hatóságok mintegy 25 fiatalkorút tartanak nyilván, akik szinte már rabjai a ragasztázás- nak), az agresszív magatartást tanúsítók csoportosulása, a neu­rózis emelkedése, az öngyilkossá­gi kísérletek a fiatalkorúak kö­rében. Bűnözésük okai tehát rendkí­vül összetettek. A helyes nevelé­si hatások érdekében szükséges, hogy ráirányítsuk a figyelmet: minden fiatalkorúra sokoldalú feladat megoldása nehezedik, és ha ehhez nem kap megfelelő se­gítséget, élete,. pályája könnyen kisiklik, derékba törik, s nem csupán az ő hibájából. Dr. Szuromi Mária , a fiatalkorúak bírája

Next

/
Oldalképek
Tartalom