Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

1982. december 23. • PETŐFI NÉPE 9 3 Fenyőfa a nevelőotthonban Nekik is van karácsonyfájuk. Nem az édesszüleiknél, hanem a nevelőotthonban. Hatalmas fa, szépen feldíszítve. Alatta sok-sok ajándék. Mindenkinek névre szóló meglepetés, szeretet. A legtöbb állami gondozott a karácsonyi ünnepeket is az ..otthon” falai kö­zött tölti. Nem várják őket haza. Kunfehértón, a nevelőotthon­ban több mint száz kislány kapja meg azt a gondoskodást, amit ap­ja, anyja elmulasztott- Óvodásko- rúaktól az általános iskola nyolca­dik osztályát befejező árva és fél­árva gyermekek az otthon lakói. Dr. Stammer Józsefné igazgató­nővel beszélgetünk arról, hogy amikor bekerülnek az állami gon­dozottak, sok tekintetben külön­böznek egymástól. A családi fé­szek pótlása az elsőrendű tenni­valók közé tartozik — Pótolhatók-e a szülök? — Nem tudjuk teljesen helyet­tesíteni őket. A szeretetet, a ne­velést nekik kellene adni. mi csak pótlékot nyújtunk. Megtanítjuk a leányokkal azokat a házimunká­kat., amelyeket mások a család­ban lesnek el. — Az általános iskolai ballagás után kikerülnek a már megszo­kott környezetből a gyerekek. Fi­gyelemmel kísérik-e sorsukat? — Sokan meglátogatnak ben­nünket. rengeteg levelet hoz .tá­luk a postás. Sajnos, a tizennégy évesek még könnyen változnak, egv újabb közösségije jutva ha­mar átformálódnak. A jnfcó ké­pességű lányok továbbtanulnak, másoknak munkát keresünk. Éle­tük olykor mégis mellékvágány­ra siklik . • . P. Tünde nyilvántartási száma 66 361. Született 1966. december 5-én. (Édesapja három gvei mekét nevelte egyedül, felesége meg­halt. A két fiúval j31 megértették egymást, de Tünde nem f'-gadott szót. csavargón. Ezért kérte kis­lánya állami gondozását. Tünde nem ellenkezett: ..Ott legaláoo minden eremet a tanulásra tu­dom fordítani, hátha lesz belőlem valami.") — Elmesélnéd, hogyan telik el egy napod? — Fél hétkor ébredünk, r.r.ig nem key, indulni az iskolába^ j ^ szokásos reggeli feladatok «vár nak ránk- Ebéd' után" szabadfoglalko­zás. majd fél négytől hatig tanu­lás. Megvacsorázunk és olvas ha­tok tévét nézhetek, ha nincs bün­tetésem. (Somos I.ászlő felvételei) — Büntetés? — Ha egyest kapunk, nem néz­hetjük meg az esti filmet. 3 M. Mária 1969. szeptember 1-én született. (Anyja italozó maga­tartása miatt a kiskorú élete ve­szélybe került.) \r Í4ris* t Hol ak&rsz ff " Nagyor szeretem a Kicsiket, csecsemőgondozó" leszek. Kiskun­halasra. az egészségügyi szakkö­zépiskolába jelentkezem. — Édesanyád felkeresett már? — Egyszer­— Hol leszel karácsonykor? — Kiskunfélegyházán, a neve- löszüleimnél. Jó ott... O. Edit 12 éves. (Édesanyja nem viselte el jelenlétét, nem fog­lalkozott vele, gondozását is el­hanyagolta.) — Anya eljött egyszer értem. Elvitt magával, de nem éreztem jól magam vele. Visszajöttem új­ból Kunfehértóra. Itt van egy ba­rátnőm. Sokat vagyunk együtt- Karácsonyikor is-hozzájuk me­gyek. — Ha megjelenne újból az édesanyád? ... — Nem akarom ... 5 P. Krisztina ötödikes. (Bejegy­zés a gyerék kartonján: Az anya környezete nem alkalmas a kis­korú további nevelésére. Alkoho­lista életvitelt folytat élettársé­val-) — Mit szeretnél kapni kará­csonyra? — Itt leszel az otthonban? — Lehet. Még nem kaptam meg az engedélyt, hogy hazame­hessek. — Hol lenne a jobb? — Benn.. . 6 H. Andrea 1972. június 14-én született. (A szülők életközössége megszakadt, az anya elhagyta a három gyermekét ) — A szünetben Balotaszállás- ra, nevelőszüleimhez utazom. —- Milyen ajándékot vársz? — Könyvet. — S te mit teszel a karácsony­fa alá? — Képeslapokat ragasztok fel egy papírra, verset írok rá, s raj­zolok ... — Ki a legkedvesebb az ott­honban? — Katika néni, a nevelőtaná­rom. — Jól érzed magad itt? — - A szüléimet nem ismerem. . . □ □ □ Neki*?,, tsí;,yan karácsony fájuk- Az otthonban vagy „vasárnapi szüleiknél"- Zöld, tűlevelű, sok­sok csillogó dísszel, szaloncukor­ral. Az ágak alatt ajándékok: a szeretet jelei. Borzák Tibor AZ ARARAT LÁBAINÁL... • • Az Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság A Kaukázus déli részén, az Ararat lábainál, 29 ezer 800 négy­zetkilométer területen húzódik meg egy 3 millió 147 ezres lélek­számú köztársaság, Örményország. A kellemes éghajlatú, szubtropi- kus köztársaságot a hegyek föld­jének is szokták nevezni, a termé­szet azonban mégsem volt vele elég bőkezű. A vulkanikus föld- történeti múlt Örményországot valójában a kövek hazájává tet­te. Munkaszerető, szívós, erős akaratú ember az örmény, akár a mezőt veti be, vagy követ farag házához Az ősi ország az emberi civilizáció keletkezésének egyik központja. Ezért is található a te­rületén több mint négyezer egye­dülálló építészeti emlék. A vilá­gon elsőként tette államvallássá 301-ben Örményország a keresz­ténységet. Ismerte a hatalom és a virágzás korszakait, és megélt olyan időket is, amikor népét majdnem a teljes megsemmisülés fenyegette. Meszrop Mustoc, a ki­emelkedő tudós és gondolkodó még 396.-ban megalkotta az ör­mény írást. Ez az ábécé 16 évszá­zad alatt nem módosult és a mai napig az örmény nyelv és iroda­lom alapja. Napjainkban iparuk 200 termé­ket szállít több mint 80 országba. A magasfeszültségű távvezetékek völgyeken, folyókon átívelve ma már eljuttatják az áramot Ör­ményország legmagasabb hegyi legelőire is. A köztársaságban az egy főre jutó villamosenergia-fo- gyasztás több. mint sok nyugati országban. Az elmúlt 60 év alatt teljesen átalakult a köztársaság mezőgaz­dasága is. A termőterületnek csaknem a fele öntözéses művelés alatt áll. Jelentősen növekedett a zöldségfélék, a gyümölcs és a sző­lő termesztése. Hatvan évvel ezelőtt örmény- országban egyetlen tudományos intézmény sem volt. Jelenleg csupán az Akadémia falai között W Az örmény hegyek között figyelemre méltó matematikai, fi­zikai és csillagászati kutatások folynak. A tudományos kutatóin­tézetekben több mint 19 ezer ku­tató dolgozik. Szépülnek az ör­mény városok is. A márványból és gránitból épült fővárosban, Je­revánban soha nem látott mére­tűek az építkezések. A központi városfejlesztési terv szerint mind­inkább a Szovjetunió egyik leg­szebb zöldövezetű városa lesz. A parkosításnak különösen nagy a szerepe, hiszen itt jóval több a napfény, mint más közép-ázsiai városokban. A sok évszázados műemlékek kis szigetként húzód­nak meg a modern építészeti al­kotások között. Metrót is kapott a főváros, és nemrég adták át az új légikikötőt, amely az egyik legmodernebb repülőtér a Szov_ jetunióban. Jereván esti fényben CSALÁD, MUNKA, TANULÁS Feszélyezve éreztem magam a népfront Bács-Kiskun megyei nő- és rétegpolitikai bizottságának egyik ülésén. Az asszonyok ta­nácskozásán, ahol mindössze hár­man képviseltük a másik nemet: az előadó Budapestről, az egyik nagyközség tanácselnöke és végül a tudósító, egy hozzászóló, körül­nézve, azt kérdezte: „De hol vannak a férfiak? A többiek?” Kibővítem a kérdést azzal: van-e, létezett-e valaha is csak nőknek való és csak nőkhöz szó­ló politika a mi társadalmunk­ban, amely elkülönültségre adna alapot a köz- és a magánéletben, s a munkahelyeken? Az a bizonyos háztartás Néhány példa, azon melegében a tanácskozásokon hallottak kö­zül, arra, hogy a családalapítás­ban és a társadalmi életben még­sem léhet olyan nagyfokú a kü­lönválás nő és férfi között, mint ahogy ezen a népfrontbeli össze­jövetelen láttuk. Házat építeni, tetőt húzni a család feje fölé, pénzes dolog volt mindig — s ma még inkább az. Az életmód változásai mutat­ják az ezzel járó anyagi terhek átmenetileg kedvezőtlen hatását. Akiknek még nincs lakása, vagy akik most építenek, életszínvona­luk 25—30 százalékkal elmarad azokétól, akik már letették az otthonteremtés gondját. A lakás­építéssel, -vásárlással vállalt ter­hek kedvetlenséget, a családi ház­tartásban pedig zavarokat okoz­hatnak. Kik és hogyan segíthetik át e nehézségeken saját magu­kat és a családjukat? Elsősorban a nők: az anyák, a feleségek, akik férjükkel (a férfiakkal) okos, be­osztó gazdálkodással, és a csalá­don belüli arányos munkameg­osztással jutnak keresztül egy, Vagy néhány nehéz esztendőn. Előny, hátrány Az ő életük, sorsuk figyelem­mel kísésére — vagy mint a fér­fi előadó megjegyezte: „Tartani az emberekben a lelket, hoÉy a nehezebb körülmények között se csüggedjenek el” — ez mostantól népfrontfeladat is egyúttal. Tanulás, munkahely és ke­nyérkereseti biztonság. Ezekről is szó esett a tanácskozáson. Egyöntetű volt a vélemény, hogy egy-egy pályára való fel­készülésnél előnyösebb a ihelyzeT te annak, akinek jó közlekedéssel a színházat, a könyvtárat s a mo­zit könnyebben és hamarább si­kerül elérnie. Olyan hátrányos helyzetben azonban ma már nem fiatal keresők egyharmada csu­pán általános iskolában tanult. Nyilván ennek is szerepe van ab­ban, hogy ma a nőknek kéthar­mada végez szakképzettséget nem kívánó munkát. Az érintett mun­kahelyek és szakszervezeti bizott­ságok pedig nem tésznek meg minden! annak érdekében, hogy ezt a felkészületlenséget s az eb­ből származó hátrányt csökkent­sék. Tarthatatlan az a megkülön­böztetés — mutattak rá az esz­mecserén —. hogy még mindig vannak olyan munkahelyek, ahol a férfiakéval azonos beosztásban dolgozó nők munkabére 10—15 százalékkal elmarad az előbbie­kétől ! Az elmondottak figyelembevé­tele azért (is) időszerű, mert — a népgazdaság munkaerőigényé­hez jobban igazodva — ötszázezer embernek kell a jövőben pályát módosítania, köztük nőknek is. Mindenütt csak nők? A nők egyoldalú és esetenként túlzott terhelése, ne gondoljuk, hogy pusztán a harmadik mű­szakkal egyenlő! A házimunka nemegyszer zárása (betetőzése) a sokfajta, főként a nők fizikumát és pszichikumát igénybe vevő napi elfoglaltságnak. Egészségte­len tünet, hogy a kereskedelem­ben, a pult mögött s az üzletek raktáraiban többnyire nők dől­goznak. Nő a vasúti jegyvizsgáló, és az utóbbi időben egyre inkább a postás is az. A valóság kedvé­ért említette meg az előadó a ta­nácskozáson, hogy ismer olyan általános iskolát, ahol ikét férfi pedagógus dolgozik. Az egyik az igazgató, a másik meg a helyet­tese. Nincs könnyű dolga a jo­gásznőknek sem. Közülük első­sorban a bűnügyekben eljáró bí­rónőket teszi próbára nap nap után a kemény helytállás. De hol vannak a férfiak? S megint csak előtolakszik a kérdés, az egyik hozzászólóé: „De hol vannak a férfiak? A többi­ek?" Akik nélkül lehet-e egyál­talán a nőkről, a családról, a gyermekekről, az „egyenlő mun­káért egyenlő bér”-ről, a to­vábbképzésről, a társadalmi élet­ben arányos teherviselésről és fe­lelősségvállalásról, egyszóval: kö­zös dolgainkról beszélni? Arról, például, amit az egyik hozzászó­ló javasolt: „Találjanak a nők mindenütt módot a 4—6—8 órai munkára, hogy a családjukkal le­gyen kedvük és idejük is törőd­ni". Aztán afölött is nyithatnának vitát egyszer — közösen — a nők és a férfiak, hogy a beszéd- és a viselkedéskultúra fejletlensége az életben, de különösen a gyerme­kek és a fiatalok körében minek tulajdonítható? Hogy a tévébeli trágárságok-e a fertőzőbbek, vagy az utcán (netán a család­ban) hallottak? . Nem hagyhattuk, néhányan, a másik nembeliek közül..a fülünk mellett elsuhanni azt a kijelen­tést. amit az egyik asszony így fogalmazott meg-: „Testileg-lelki- leg én tartom össze a családot!” Mélyen megható volt. Egy másik megjegyezte: „Hogyan várhatnám el a gyermekeimtől, hogy idős ko­romban gondozzanak, ha most a saját anyámat másra bíznám?” S a környezetéből említett olyano­kat, akik családjukban három ge­nerációval élnek együtt, anélkül, hogy súrlódás, veszekedés lenne közöttük. A nők népfrontbeli tanácskozá­sán jobbára egymásról, egymás­nak szóltak. De mi is értettünk belőle egyet s mást . Kohl Antal Magyar filmsiker New Yorkban .Narancsszüret Szegeden Mint az idei esztendő legjobb külföldi filmje. Gothár Péter Meg­áll az idő című alkotása nyerte el New Yorkban a filmkritikusok díját. A film ősbemutatóját idén februárban tartották Pécsen, a XIV. magyar játékfilmszemlén, s már akkor .kedvező fogadtatásban része­sült. Gothár Péter rendező és Koltai Lajos operatőr alkotói díjat ‘ka­pott. Cannes-ban ifjúsági díjjal tüntették ki a 60-as évek Magyar- országán játszódó művet. Olaszországban, az augusztusban megrende­zett taorminai nemzetközi fesztiválon folytatódott a Megáll az idő sikersorozata: innen az alkotók a második díjat hozták el. Chica­góban pedig az ezüst Hugí-díjat érdemelték ki. (MTI) A Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem botanikus kertjé­be hosszú időn keresztül sok lá­togatót vonzott egy dúsan termő narancsfa. A szubtrópusi klimájú üvegház legnagyobb n •vénye, a negyvenéves. terjedelmes lom- bozatú fa mág soha ilyen gazda­gon nem fizetett: csaknem két­száz lédús gyümölcsöt szedtek le róla a napokban. A bő termés­ben bizonyára szerepet játszott a kedvező időjárás. Kinek a mestersége nehezebb? Karbunkel professzor, az orvos- tudományok doktora, sebészfő­orvos, semmiképp sem tudta el­indítani a gépkocsija motorját. Próbálta így is, amúgy is — de mindhiába. Mi lehet a baj? — Nyilván ,a gyújtás romlott el — állapította meg a profesz- szor első diagnózisát, s kiszállt az autóból. Felemelte a motorház tetejét és figyelmesen mustrálta a karburátort, a gyertyákat, a légszűrőt, a gyújtótekercset, a vízszivattyút és mindazt a 117 rejtélyes tárgyat, amelyből a gép­kocsi motorja áll. A professzor felesége odasietett: — Mi történt, Manfred? Miért nem indulsz el? — A gyújtás heveny gyulladás állapotában van — jelentette ki a professzor —, és esetleg szö­vődmény támadt az üzemanyag­adagoló rendszerben keletkezett dugulás alapján. Fájdalommen­tes kis sebészeti beavatkozással próbálkozom. — Nem és nem, Manfréd! Kér­lek mindenre, ami szent, ne tedd ezt! Hagyd békén a motort! Hi­szen egyáltalán nem is konyítasz a technikához. Inkább hívj autó­szerelőt! — Ne beszélj badarságot! Ha igen bonyolult epemütéteket si­keresen elvégzek, akkor bizonyá­ra megbirkózom a gyújtás holmi jelentéktelen gyulladásával is! Az asszony a fejét csóválta, ké­telkedése szemmel látható jeléül. — Hiszen magad is nagyon jól tudod, hogy ez a munka nem ne­ked való. Először, a diagnózisod tévesnek bizonyulhat, másodszor pedig az autószerelőnek is élnie kell. Megyek és telefonálok! Fél óra múlva megérkezett a szerelő, és a javítóműhelybe vontatta a gépkocsit. — Nos, mi történt a járgá­nyával? — érdeklődött a mester. — A gyújtás heveny gyulladá­sa, és esetleg szövődmény az üzemanyagadagoló-rendszerben keletkezett dugulás alapján. Az autószerelő az égvilágon semmit sem értett belőle. — Nos, rendben van. megnéz­zük, mi a baj — mondta. — Ebéd után nézzen be. — És gunyoros mosollyal tette hozzá: — Remé­lem, a műtét sikeres lesz. Amikor a professzor négy óra után benézett a műhelybe, autó­ját ugyanott találta, ahol hagyta. Javításához nyilván még hozzá sem fogtak. A szerelő félrevonta a professzort és suttogásig lehal­kított hangon közölte: — Ügy látszik, az állapota elég­gé súlyos. Attól félek, akkumu- látor-eltávolítási műtétet kell vé­gezni, és meg kell kísérelni transzpor . . . transzpor .. . — -Transzplantálni?! — Ez az! Meg kell kísérelni transzplantálni egy új akkumu­látort. Azonfelül fel kell boncol­ni az egész motort és le kell csi­szolni a szelepeket. Ha minden sikerül. akkor garantálhatom, hogy a motor jobb lesz. mint új korában. Nos, rendben van? — De mennyi időbe telik a műtét? Hiszen tudja, milyen nagy szükségem van az autóra. — Nézzen be néhány nap múl­va. remélem, a kocsiját akkor­ra .. . kiírjuk, mégpedig, kitűnő állapotban! Néhány nap elteltével a pro­fesszor újra megjelent a mű­helyben. A mester bebújt a mo­torba. s onnan harsogott vezény­szavakat a mellette álló segédjé­nek. Az laposfogót, franciakul­csot és csavarkulcsokat, olajozót és a bonyolult gépi sebészethez szükséges egyéb műszereket tar­tott készenlétben. •— Mi újság, Jensen? Hamar elkészül? — Ne zavarjon! — rivallt rá mérgesen a mester. — Talán nem látja, hogy a műtét kellős köze­pén tartok?! Érzéstelenítést, fiú! A segéd fürgén odanyújtotta az olajozót. — Laposfogót! És nyomd meg az autódudát, hogy hallani le­hessen, pislákol-e még az élet a páciensben! A gépkocsi kürtje harsányan ■felvijjogott, és a szerelő megkér­te a professzort, hogy másnap jöjjön el. Ez alkalommal a javítás elké­szült. — Az autó meggyógyult, most még húsz évig is elélhet. De meg kell mondanom, hogy nagyon bonyolult műtét volt. Tessék, itt a számla. Amikor Karbunkel professzor a számlára pillantott, kis híján infarktust kapott, egyidejű agy­vérzéssel. — Ilyen sokba kerül — düny- nyögte dadogva. — Lehetetlen! Hiszen ez tízszer drágább, mint egy olyan páciens rendbehozata­la, aki eltörte kezét-lábát, és két­szer annyiba kerül, mint egy i)ak- bélműtét. — Lehet, hogy így van, pro­fesszor úr, de képzelje el, hogy az autószerelő munkája mennyi­vel bonyolultabb, mint a sebészé! Karbunkel professzor csodál­kozása nem ismert határt. — Bonyolultabb? — kérdezte álmélkodva. — Hát persze — erősítette meg az autószerelő, letörölve homloká­ról a verejtéket. — Nekünk, sze­relőknek, minden évben néhány új modellt kell tanulmányoznunk, önöknek, orvosoknak pedig Adám és Éva óta mindig csak ugyanaz­zal a két modellel van dolguk ... írta: Vilii Breinholst (Ford.: Gellért György) Nők egymásról, egymásnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom