Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

^ 's VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KÉP és AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A rádió és a televízió jövő heti műsora (5—6. oidai) A világ nagy városai című francia dokumentumfilm-sorozat a jövő héten Lisszabont mutatja be. (Szombat, Tv 1; 14.45) XXXVII. évf. 225. szám Ára! 1,40 Ft 1982. szeptember 25. szombat Gondok az almával A téli almát ősszel'szedik. Ezt tudja mindenki, de azt is, hogy a termelési kockázat mellett ilyenkor a legtöbb a kereske­delmen, a szállítókon múlik. A Bács-Kiskun megyében termett alma jelentős része — csaknem a fele — külföldi piacokon ta­lál vevőt, méghozzá hosszú távú államközi szerződésekben meg­határozott mennyiségben. Sok termés esetén elhelyezési gondjaink vannak. Átlagos esz­tendőben az almaszezonban £ szűk keresztmetszetet az átra­kóállomások telítettsége és a kevés vagon ^jelenti. Az idei Bács-Kiskun megyei export — amit a HUNGAROFRUCT szál­lít — tervezett mennyisége 45 ezer tonna. Ebből 8 ezer tonna a „szovjet alma”. Szegedi Ferenc, a vállalat külkereskedelmi fő­osztályvezetője tájékoztatója alap­ján megtudtuk, hogy a földrajzi távolság miatt Bács-Kiskun me­gye a demokratikus országok kö­zül főleg Csehszlovákiába és az NDK-ba szállíthat. Úgy is fo­galmazhatnánk, hogy ez energia- takarékos intézkedés. A tisztességes kereskedő nem­csak a saját érdekeit nézi, főleg a vásárlóét, sőt igyekszik ezt kö­zös nevezőre hozni a termelőé­vel. Idén nem volt szerencséjük az almatermesztőknek. Nehéz évet zíárnak, és ahogy a jelenlegi kép mutatja, nagyon rosszul. Soha nem látott módon letarolta a lombozatot az aknázómoly. A ta­pasztalat szerint a napsütésben jól színeződik a gyümölcs. Az augusztus végi, szeptember eleji napsütésben ez nem így tör­tént. hiányzott az eső és a reg­geli bő harmat. Ezzel együtt a gyümölcs sem növekedett a kí­vánt mértékben, apró maradt. Ezek után kereskedő legyen, aki piacot talál az ilyen gyümölcs­nek. Ahhoz, hogy a keserű pohár te­le legyen: jelentős a szabolcs-lá- da hiánya is. A HUNGARO­FRUCT kényszermegoldást talált. A megyében 78 ezer, úgyneve­zett merevített papírládát osz­tott szét. Az már más kérdés, hogy a népgazdaságnak mi éri meg jobban: bérkorrekcióval le­hetőséget adni a Göngyölegellátó Vállalatnak a termelés bővítésé­re, vagy valutáért importálni a papírláda felső részét Ausztriá­ból? Létezik a többcsatornás érté­kesítés is. Sajnos, nem sikerült a GENER ALTMPEX Külkeres­kedelmi Vállalat megvei kiren­deltségének vezetőjével kapcso­latba lénni. hogy almaszállítási terveikről bővebbet megtudjunk. fiftEUBHIlUM • Ok és okozat. Ritkán látható ilyen felirat egy felvásárlótelep portáján. Az apró gyümölcsöt, amelyből akár öt is elfér egy te­nyérben, kár exportládába „csem­pészni”. Felvásárolnak a konzervgyárak, a hűtőipar és gyakran kénysze­rűségből a szeszipar is. A Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője szerdai körlevelé­ben felhívta a termelők figyel­mét a belföldi értékesítés lehe­tőségeire. Hirdessenek meg alma­vásárokat, szervezzenek akciókat az alma értékesítésre is. Emel­lett jobban éljenek a körszedés lehetőségével, hiszen ez az alma a most még üresen álló hűtőhá­zakba kerül, ahonnan a későb­biek folyamán értékesítik. Természetesen a helyzet nem kilátástalan, de a problémákat csak a jó minőségű gyümölcs megfelelő áruvá készítésével, ütemes szállításával lehet megol­dani, ami viszont az eddiginél sokkal jobb összefogást feltéte­lez. Lapunk harmadik oldalán rész­letesen beszámoltunk egy-egy gazdaság gondjairól, törekvései­ről. Ülést tartott az Elnöki Tanács Október 8-ra összehívták az országgyűlést Pénteken ülést tartott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Az Alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján október 8-án, péntek délelőtt 10 órára ösz- szehívta az országgyűlést. A Mi­nisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés ülésszakán tárgyal­ják meg a belügyminiszter beszá­molóját a közrend és a közbizton­ság helyzetéről, valamint az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. Losonczi Pál tájékoztatót adott Mauno Koivisto, a Finn Köztársa­ság elnöke hazánkban tett baráti munkalátogatásáról. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót elfogadta, és megállapította, hogy Mauno Koi- visfo látogatása tovább erősítette a hagyományos magyar—finn ba­rátságot és elősegítette a két ro­kon nép sokirányú kapcsolatainak továbbfejlesztését. Az Elnöki Ta­nács a lakásgazdálkodás korsze­rűsítésével kapcsolatban módosí­totta a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit. Felhatalmaz­ta a Minisztertanácsot, hogy az ügyintézés egyszerűsítése végett az államigazgatási eljárás általá­nos szabályaitól eltérően egyes el­járási kérdéseket külön szabályoz­zon. A továbbiakban az Elnöki Ta­nács kinevezésekről határozott, bírákat mentett fel és választott. (MTI) A DÍVSZ delegációjának beszámolója a bejrúti eseményekről A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség Libanonban járt kül­döttségének tagjai személyes ta­pasztalataikról tartottak beszámo­lót pénteken a DÍVSZ budapesti székházában. A négytagú küldött­ség csütörtökön este érkezett Bu­dapestre. Tagjai — Hannu Ohvo, a DlVSZ-iroda finn nemzetiségű tagja, Ikonomou Eleftheria a gö­rög, és Ralaier Laurent Gaston, a Francia Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagja, valamint Kereszty András újságíró. — Azzal a cél­lal utaztak a Közel-Keletre, hogy megismerjék a háború sújtotta or­szág helyzetét. Közvetlenül azután érkeztek Bejrútba, hogy Basir Ge- majel merénylet áldozata lett, az izraeli egységek megkezdték be­vonulásukat a város nyugati ré­szébe, és — mintha csak ürügyre vártak volna — tervszerűen, fel- készülten foglalták el újabb állá­saikat. A DlVSZ-küldöttség tagjai tanúi voltak annak, hogy az iz­raeli katonák miként hatoltak házról házra, lakásról lakásra. Láttak megszállt nagykövetsége­ket is, köztük a Szovjetunióét. A DlVSZ-delegációt egy, a bejrúti repülőtéren dolgozó alkalmazott arról tájékoztatta, hogy olyan iz­raeli egységeket látott, amelyek a fenti események után érkeztek lé- gihídon Bejrútba. Ezeknek a ka­tonáknak a járművei — eltérően a bejrútiakétól — tiszták és por­mentesek voltak. A libanoni fő­városban lejátszódott tragikus eseményekről szólva, a küldöttek elmondták: a gyilkosok szeptem­ber 15-től három és fél napon át zavartalanul uralhatták a palesz­tin menekülttábor területét. Sok menekülttel kézzel, késsel végez­tek. A szigorúan körülzárt terület határát a négy DlVSZ-delegátus szeptember 20-án, hétfőn léphette át. Három nappal az öldöklés után a sabrai tábor területén még mindig sok volt a holttest. Vala­mennyi épületet leromboltak, lát­hatólag nagy erővel, mert a ro­mok között csonkult tetemek he­vertek. A palesztin hirügynökség buda­pesti képviselője a sajtótájékozta­tón elmondta, hogy a legfrissebb értesülései szerint eddig 3300 holt­testet temettek el. A szemtanúk beszámolója után a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség nyilatkozatot tett közzé. A világszövetség, amely a fasiz­mus elleni küzdelemben született, élesen elítéli a náci bűnökre em­lékeztető tömegmészárlást, vala­mint a szuverén Libanon elleni ismételt izraeli agressziót. A DÍVSZ sürgeti, hogy az ENSZ, an­nak Biztonsági Tanácsa tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy visszavonulásra, az emberi élet tiszteletére késztesse Izraelt. Bővíti termékválasztékát a Dunavecsei Konfekciógyár A Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat Dunavecsei Konfekció- gyára az év elején ma már egy­értelműen sikeresnek mondható gyártmányfejlesztésbe kezdett. „Azt akarjuk, hogy több lábon álljon a gyár” — mondta Csűri Márton, a gyár főmérnöke, arra célozva, hogy a választék bővíté­se a kereslet jobb kielégítése mel­lett a termelés biztonságát is fo­kozza. Az eltelt kilenc hónap ered­ményei azt bizonyítják, hogy ter­veik eddig valóra váltak. Sőt! Mint lapunkban is hírt adtunk róla, a dunavecsei gyár Rómeó fantázianevű ágynemű- és asz­talnemű-garnitúrája az őszi BNV nagydíját kapta. — Ügy terveztük — emlékeztet Csűri Márton —, hogy az abroszt a szalvétát, a kötényt, az edény­fogó kesztyűt is magában foglaló komplett konyhai szetteket ké­szítünk. Ezeknek széles válasz­tékát gyártjuk már ma is: külö­nösen kedveltek a népi motívu­mokkal, keresztszemes min­tákkal díszített együttesek. Új­donság a nyomott damaszt: ebből készülnek a sikert aratott Ró- meó-garnitúrák. Általában nép­szerűek a régi jó hagyományokat őrző, kellemes használati tulaj­donságú alapanyagból készült ágy­neműk és asztalneműk. A gyár 1982. évi árbevételi ter­ve 320 millió forint. Eddig ezt • Gyermekágyneműk exportra. időarányosan teljesítették. Ám ennél is többet mond, hogy a bevétel 50 százaléka tőkés export­ból származik! — Évek óta mi látjuk el Nyu- gat-Európa sok szállodáját ágy­nemű-garnitúrákkal. Rendszeres vásárlónk Finnország, Dánia, Norvégia, Svédország, NSZK, Ausztria és Irak. Ugyanakkor részt vettünk — egy fővárosi szö­vetkezettel együtt — egy új gyárt­mánycsalád: a két- és háromré­szes pihenőpárnák kifejlesztésé­ben. Ezek a kempingjellegű ter­mékek ugyancsak tőkés országok­ban találnak vásárlókra. Dunavecsén a gyártmányfej­lesztés a gyártás korszerűsítésé­vel együtt valósul meg még akkor is, ha jelenleg nincs mód például hajtogató- és csomagológépek tőkés országokból való megvásár. lására. A gyár műszaki szakem­berei most azt vizsgálják, hogyan hasznosíthatnák a Patyolat Válla­latnál jól bevált hazai hajtogató­gépeket. A termékek tasakolásá- ra pedig egy nemrégen benyúj­tott vállalati újítás kínál a jelen­leginél jóval termelékenyebb meg­oldást. Három egymást kiegészítő, föl­erősítő kiállítás látható egyidejű­leg a budapesti Műcsarnokban. Barcsay Jenő formavilágában, szellemében is új sorozatát, a francia fotóművészek bemutatko­zását igen sokan látogatják. Teg­nap délben pedig zsúfolásig meg­telt Nicolas Schöffer vizuális műveinek és hangstruktúráinak kiállítására az épület előcsarno­ka. Meglepő nagy érdeklődést mutatott a magyar művészvilág. Ott láttuk a Művelődésügyi Mi- rtisztérium, a Kulturális Kapcso­latok Intézete vezető munkatár­sait, a francia nagykövetség kép­viselőit és a szülőváros tanács­elnökét. Németh Lajos művészettörté­nész, tanszékvezető egyetemi ta­nár a kalocsai származású alko­tó munkásságának korszakos je­lentőségét hangsúlyozta meg­nyitójában. „Korunk művészete tele a szüntelen újító szándékkal, útkereséssel, ám kevesen vannak, akik valóban újat tudnak terem­teni. Nicolas Schöffer e kevesek közé tartozik ... Művei korunk technikai forradalmának, a ki­bernetikának, az elektronikának Schöffer- és Kodály-kiállítás a talaján születtek, ugyanakkor minden újszerűségük ellenére kapcsolódnak a művészet nagy hagyományaihoz is. Az emberi 'terv, program és a kibernetikus rendszer matematikai logikája olvad költői egységbe az új tér, idő és színfény élményt sugalló alkotásaiba”. A nagy tapssal fo­gadott bevezető után Juhász Ju­dit, a kalocsai népi együttes ifjú táncosa virágcsokorral köszön­tötte Eleonora Schöffert, aki be­tegsége miatt távolmaradt férje köszönetét tolmácsolta. Meleg szavakkal emlékezett meg a mű­vész szüleiről, hajdani tanárairól, a magyar kulturális szervek fi­gyelmességéről. Remélhető — mondotta —, hogy ura október utolsó napjaiban Magyarország­ra utazhat és megszólaltathatja (Folytatás a 2. oldalon.) Veszteglő vagonok Az ősz mindig nagy erőpró­ba elé állítja a szállítás dol­gozóit. A csúcsforgalomra már jó előre készülnek a szállító vállalatok, MÁV és a Volán. Felülvizsgálják, kijavítják a járműparkot, a munka jelle­gének megfelelően átcsoporto­sításokat hajtanak végre, ösz- szehangolják a tennivalókat a szállíttatókkal. A legnagyobb gondon tudnak azonban a leg­kevésbé változtatni, történe­tesen azon, hogy több vagon­ra lenne szükség. A vasúti járműparkkal tér. mészetesen lehet és kell is jobban gazdálkodni. Nem két­séges, hogy ezt a MÁV és a Volán illetékesei osztályai tő­lük telhetőén meg is teszik. Helyenként már a számítógé­peket is igénybe ,veszik a jár­művek minél jobb elosztásá­hoz. Ám nemcsupán a magas szintű technikán múlik, hogy mindenhová jut-e időben ele­gendő szállítóeszköz az áruk továbbítására. Nagyon sok függ attól, hogy a szállíttató vállalatok, szövetkezetek, in­tézmények milyen gyorsan rakják ki az érkező anyagokat a vagonokból. Sajnos, a vasúti szállítóesz­közök kihasználtságának ha­tásfoka enyhén szólva elké­pesztően alacsony, és egyre romlik. Jellemző erre, hogy Magyarországon (Bács-Kiskun megyében is) a vagonok — szaknyelven mondva idejük­nek — csak 20 százalékában gurulnak, s 80 százalékában állnak, az állomásokon vesz­tegelnek. Ez pedig olyan pa­zarlás, amit a leggazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak. Ezen az arányon csak úgy lehetne változtatni, ha maguk a szállíttató válla­latok meggyorsítanák a ki­es berakodást. Bács-Kiskun megyébe az év első hat hónapjában 33 500 vagon áru érkezett a nagyobb szállíttatókhoz, s ennek több mint 20 százalékát késve rak­ták ki. Ez az arány a második félévben tovább romlott, A Szék- és Kárpitosipari Válla­lat kecskeméti gyáregysége például augusztusban már a részére anyagot hozó vagonok 95 százalékát ürítette ki kése­delmesen. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat az el­ső félévben a hozzá érkező 794 . vagonból 442-t adott vissza a megengedettnél hosz- szabb idő után a vasútnak. A leginkább késve rakodók közé tartozik még többek között a Kecskeméti Parkettagyár, a DXJTÉP, az izsáki, a bácsalmá­si, a mélykúti ÁFÉSZ, a Kis­kunhalasi Állami Gazdaság, Kunszent miklóson a TEMA- FORG, Baján az EPFA gyára. S hogy nem teljesen törvény- szerű ez az állapot, azt ellen­példák bizonyítják. A Kis­kunhalasi Építőipari Válla­lat, amelyhez az idén nyolc hónap alatt 600 vagon 1 anyag érkezett, egyetlen esetben sem fizetett kocsiállás-pénzt, öt­száz vagon címzettje volt a balotaszállási ÁFÉSZ, de nem kellett fizetnie egyetlen egyért sem állás miatti büntetést. Ugyanígy az Alföldi TÜZÉP Vállalat kiskunhalasi télepé­nek sem. A kecskeméti tele­pen is 1324 vagonból mindösz- sze 21-et raktak ki> elkésve. Ezt úgy érték el, hogy sa(iát — más munkakörben foglal­koztatott — dolgozóik, mun­kaidőn kívül vállalkoztak ra­kodásra. Jól jártak, mert szé­pen kerestek, ugyanakkor a ■fflTWill—imilllUlI IIITIIir részükre kifizetett összegek nem terhelik a vállalati < bér- színvonalat. A megoldást . te­hát rugalmasan meg lehet ta­lálni, akár vállalati, , gazdasá­gi munkaközösség alakításá­val is. Mindez azonban csak akkor segít, ha a vállalatok, szövet­kezetek valóban keresik a le­hetőséget az áruk gyors ki­rakására. Enélkül — vagonok hiányában — nem is lehet őszi csúcsforgalomról beszél­ni. Hiába panaszkodik például némely igazgató, hogy még az exportra termelt árut sem tudja vasúti kocsik hiányában elszállíttatni, ha közben vál­lalatának anyagát veszteglő vagonokban tároltatja. A MÁV.nak ugyanis nem a bün­tetésként fizetett kocsiállás- pénzre, hanem az üres vago­nokra van szüksége. Természetesen a MÁV.nak is van mit javítani munká­ján. Valószínűleg gazdaságos- sági szempontokból vezérel­ve összegyűjti az egy irányba menő vagonokat, s így egy­szerre sok árut zúdít a válla­latokhoz, s ezzel nehéz • hely­zetbe hozza azokat. Kiváltkép­pen, ha az pénteken késő dél­után érkezik, mert hétfőn reg­gelig alig találni, aki azt ki­rakja. Az is hiba, hogy a vas­út, csak az utolsó órában ér­tesíti a vállalatot (ha a posta egyáltalán még idejében kéz­besíti), hogy áruja érkezik. Az értesítést hétköznapokon leg­alább 12 órával, péntek, szom­bat, vasárnapi érkezésről 48 órával korábban kellene meg­kapni a fogadó cégnek, hogy intézkedhessen a rakodásról. Az őszi csúcsforgalom sikere', s lebonyolítása tehát csak a szállító és szállíttató vállala­tok összehangolt munkájával valósítható meg. Nagy Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom