Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1982. február 17. ŐRIZZÜK MEG A TERMÉSZET EGYENSÚLYÁT, SZÉPSÉGÉT SAJTÖPOSTA Legfontosabb a lakosság egészsége Az erdész, a mezőgazdász, a kertész, a bio­lógus, a vízügyi szakember, és általában mindazok a dolgozók, akik valamilyen mó­don kapcsolatban vannak a természettel, fél­tő aggodalommal figyelik a levegő, a víz, a környezet szennyeződését, az erdők, a fák pusztítását. A környezetszennyezés a leggaz­dagabb országokat ugyanúgy veszélyezteti, mint a legszegényebbeket. Itt a katasztrófa úgy látszik, elkerülhetetlen, ha nem vesszük figyelembe a természeti törvényeket. Attól már messze vagyunk, hogy megváltoztatjuk ^ természetet. A természetet nem szabad megváltoztatni, azzal a legnagyobb harmó­niában, kapcsolatban kell élni, és arra vi­gyázni, hogy lehetőleg megőrizzük a termé­szet egyensúlyát, szépségét. A veszélyt már felismerte a világ, csak kicsit későn. Az ember kezdettől fogva meg­bontja a természeti egyensúlyt. Amíg időszá­mításunk kezdetén ezt mintegy 250 millió ember tette, addig napjainkban ezt 4,5 mil­liárd, s 2000-ben mintegy 6,5 milliárd em­ber teszi, közben iparosít, mérgezi a közuta­kat, a levegőt, a termőtalajt és mértéktele­nül fegyverkezik. Tudatlanság, kapzsiság, felelőtlenség A Mexikóban dolgozó Borlaug, a francia Cousteau, a magyar Ba­logh János és még sokan mások, talán még időben figyelmeztették a világ felelőseit, az ENSZ illeté­kes szervezeteit a természet egyensúlyát zavaró körülmények­re, az emberi tudatlanságra, a természetet kiuzsorázó kapzsiság­ra és felelőtlenségre. Sokan azon­ban úgy gondolták, hogy ezek a szakemberek eltúlozzák a valósá­got. Kezdetben azt hitték, majd helyreáll az egyensúly, hisz a természet mindig megvédte ma­gát. Nem így történt. A túlzott ipa­rosítás, az intenzív'mezőgazdasá­gi üzemek, a zsúfolt közlekedés, a városiasodás, a vele járó sze- métfelhalmozódás, a vizek és a levegő szennyeződése olyan nagy­fokú környezetkárosítók lettek, hogy napjainkban szinte kivétel nélkül a világon mindenütt ezek súlyos gondot jelentenek. Az em­ber gazdálkodó tevékenysége, az ökonómia ellentétbe került a ter­mészet rendjét összefoglaló öko­lógiával. Mindkét fogalom mint­egy száz évvel ezelőtt az iparoso­dás folyamán Angliában született, s akkor még nem ismerték fel a két fogalom szoros kapcsolatát. Ma már tudjuk, hogy az ökológia plusz ökonómia, egyenlő a kör­nyezetvédelemmel. Napjaink ter­melési szakembereinek és a kör­nyezetet féltő ökológusoknak a két fogalom közti ellentétet fel kell oldani, s meg kell teremte­ni a békés egymás mellett élést. Más út nincs. A környezetvédelem sok pénzt igényel, gyakran többet, mint amennyi^ a környezetvédő tech­nológiával dolgozó üzem gazdasá­gos termelése még elbír. Ezért a fejlett tőkés országok sokszor a környezetvédelmi korlátozások és nehézségek miatt, a károsító anyagot termelő gyáraikat olyan fejlődő országokba telepítik, ahol az ottani előírások még lehetővé teszik a gazdaságos termelést és a környezet szennyezését. Nincs tapasztalat, olcsó technológia Nálunk nehezebb a helyzet. Hazánkban országon belül úgy kell gazdaságosan termelnünk, hogy közben a környezetet ne szennyezzük. Itt kell njegtalálni a helyes utat, és ez a legnehezebb. Nincs tapasztalatunk, olcsó tech­nológiánk, így a védekezés a leg­jobb akarat ellenére is meghiú­sul. Legfontosabb a lakosság egészségének a megóvása a köz­vetlen környezeti veszélyektől. De meg kell óvni a pótolhatatlan ér­tékeinket a környezeti károsítók- tól. A paksi atomerőművet már úgy építik, hogy a lakosságot nem károsítják, a környezetet nem szennyezik. Minden óvintéz­kedést már építkezés közben el­végeznek. e Legfontosabb a lakosság egész­ségének megóvása. Képünkön a DéLBács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat szennyvíztisztító telepe Baján. Az erdősítés a leghatásosabb módszer A környezet megóvásának egyik leghatásosabb módja az erdősítés. Van Helmont flamand botanikus már a XVIII. században felfedez­te a fotószintézist, vagyis a Nap­ból eredő sugárzó energia átala­kulását kémiai energiává. Kísér­leti anyaga egy nagy tenyész- edénybe ültetett fűzfa volt. Meg­mérte a fűzfát tartó edény sú­lyát és megállapította, hogy a fa öt év alatt 80 kilogrammal gya­rapodott, de a talaj csak néhány dekagrammal lett kevesebb. A különbözet a vízből és a levegő­ből származott. Később tisztázták, hogy a növények zöld színtestecs- kéi a napsugarat használták fel a fotoszintézishez. A szénasszimilácdó során a szer­vetlen anyagból szerves anyagok képződnek. Egész pontosan a fényenergia kémiai energiává alakul át, miközben oxigén sza­badul fel. Kiszámították, hogy egy ember évente 340 kilogramm molekuláris oxigént használ el légzésre. Egy gépkocsi 100 liter benzin elégetéséhez 350 kiló oxi­gént igényel. Egy nagy lombtö­megű, százesztendős fa a vegetá­ciós idő alatt megközelítően any- nyi oxigént termel, amennyi egy ember egész évi oxigénszükségle­tét fedezi. A statisztikai adatok szerint 1980-ban hazánk gépjár­műállománya meghaladta az egymilliót. Ez a gépkocsitömeg mintegy 30 millió ember oxi­génjét fogyasztja el. Az oxigén elégetésén kívül a gépkocsik erő­sen szennyezik a levegőt, az át­menti növényeket, a fákat, és égéstermékeik károsak az embe­ri, állati szervezetre is. Meg kell jegyeznünk, hogy oxi­gén nélkül nem lenne emberi élet a Földön. Az oxigén nélkü­lözhetetlen a legtöbb élő szerve­zet élettevékenységéhez. Oxigén alkotja a levegő 21 térfogatszá­zalékát. A fotoszintézis felfedezése óta azt is tudjuk, hogy az ember csak azt a kémiai energiát képes élete fenntartására felhasználni, me­lyet a zöld növények és növényi sejtek a szárazföldön, a végtelen tengerekben, az óceánokban ter­melnek. Azt is kiszámították, hogy a szárazföldi növények tér- ■ melik a légkörünk oxigénjének egyharmadát. A vízben élő pará­nyi, 40—50 mikron nagyságú, többnyire gömbölyű, egysejtű al­gák mintegy kétharmadát. A gömbölyű algákról kimutatták, hogy a fotoszintézist rendkívül gyorsan végzik, mert néhány mik­ron nagyságú átmérőjű sejtjei a tömegükhöz képest óriási nagy fe­lületen fogadják a napsugarakat, s használják fel a fotoszintézis­hez. A planktonoknak köszönhe­tő, hogy az örökös jégvilágban olyan gazdag állatvilág van. Alig száz évvel ezelőtt egész expedí­ciók pusztultak éhen a jégmező­kön, miközben a jég alatt vita­mindús, gazdag élővilág nyüzs- gött. Pusztul az oxigéntermelő növényvilág A növények által felszabadított oxigén nélkül megfulladnánk. Amikor vizeink olajjal szennye­ződnek, akkor nemcsak a vízben ' élő állatvilág pusztul el, hanem az oxigóntermelő növényvilág is. Földünk erdőterülete a mér­téktelen erdőirtás következtében katasztrofálisan csökken. A világ erdőinek kétharmadát már kiir­tották, és irtják tovább. Az 1981. évi adatok szerint Brazíliában 30 ezer ember pusztítja az őserdőt. Vagonszámra használják erre a célra a dinamitot, a napalm­bombát, a legmodernebb óriási kitermelő- és szállítógépeket. Csi­nálják ezt akkor, amikor már tudjuk, hogy ennek következmé­nye az elsivatagosodás, a közel­jövő egyik legnagyobb, leghatal­masabb veszedelme lesz. Balogh János akadémikus, ENSZ-szakértő szerint ezeknek a területeknek legfeljebb 5 száza­lékát tudják megmenteni a me­zőgazdasági termelés részére. Az őserdő 95 százalékán a humusz­réteg csak 10 centiméter vastag, altalaja jellegtelen, és így az erős napsugárzás elpusztítja a mező- gazdasági kultúrákat. Az erdőir­tás után e területeket maximum 3_4 évig lehető mezőgazdasági műveléssel hasznosítani. A meg­sebzett bolygó című, 23 részes UNEP—MTV filmsorozatban e szomorú eseményekre bőven kap­tunk példát. A Világbank elnöke szerint, ha a brazíliai őserdőirtás tovább tart, akkor hatvan év múlva nem lesz őserdő a Földön. Az afrikai, dél­ázsiai őserdőknek már csak nyo­mai vannak. Ghana, Elefántcsont­part. Etiópia erdőségei a leg­utóbbi évtizedben tűntek el, he­lyükön megjelentek a sivatagok. ENSZ-adatok szerint évente mint­egy 60—65 ezer négyzetkilomé­ter kiirtott erdő helye lesz siva­taggá. Ez akkora, mint Magyar- ország kétharmada. Tiltakoznak a gyógyszergyárak A világ gyógyszergyárai tilta­koznak, mert a kipusztuló őser­dők helyén a növényi és állati, fa­jok is eltűnnek, kihalnak. A gyógyszerek alapanyagának több­sége növényi eredetű. Az őser­dőkben a botanikus szakemberek szerint, mintegy 200 ezer olyan növény él, amelyekből gyógyító gnyag nyerhető, ezek azonban el­tűnnek, mielőtt bárki is megvizs­gálná azok. hatóanyagát. Nem­zetközi, világméretű összefogásra lenne szükség, hogy a Föld egyik legnagyobb oxigéntermelő üze­mét, a Föld tüdejét valamilyen módon megmentsék. Dr. Kiss Árpád kandidátus ny. tudományos tanácsadó Dr. Szilágyi Attila erdőmérnök (Folytatása következik) ® A szomszédos gyártelep légszennyezését enyhíti a folyóparti erdő­sáv. Képünk a dunavecsei parkerdő egyik részletét ábrázolja. A kunadacsi B. S. szerint igen kellemetlen helyzetben vannak az ottani sertéstenyésztők, akik csak nagy nehezen és rendszerte­lenül szerezhetik be a hízótápot. El­múlt olyan hónap is, amikor leg­feljebb kétszer érkezett a helyi takarmányboltba áru, ami rövid időn belül elfogyott, s abból a gazdák jó része egyetlen gram­mot sem vásárolhatott. Olvasónk azf kéri — az érdekeltek nevé­ben is —, nézzünk utána, miből erednek a gondok, s mikorra vár­ható a megszüntetésük. Felvilágosításért az ellátásban illetékes kunszentmiklósi ÁFÉSZ áruforgalmi osztályvezetőjéhez, Baski Jónáshoz fordultunk: — Valóban kevés a hízótáp? — Szövetkezetünk szakegysé­geiben tavaly összesen huszonkét és fél millió forint értékű tápot és egyéb takarmányt adtunk el, mely eredmény szép és egyúttal bizonyítja, hogy az ellátásunk ál­talában kielégítette a keresletet. Hangsúlyozom, hogy általában, mert tény az, voltak kisebb zök­kenők, mégpedig a múlt év utol­só negyedében, amikor a szük­séges mennyiségnél kevesebb tá­pot kínálhattunk csak. — Mi okból? — A gabonaforgalmi vállalat helyi keverőüzeme jelenleg is felújítás alatt áll, ezért máshon­nan — nemcsak Kecskemétről, de Baranya és Fejér megyéből is — muszáj beszereznünk hízótá­pot. Bár szállítási célra vonatot és közutat egyaránt igénybe ve­szünk, sajnos mégis előfordult, hogy egy-egy fuvarküldeményt késve kaptunk meg, ami lehetet­lenné tette az árusítás folyamatos­ságát. — E nehézségekre miért a kun- adacsiak figyeltek fel elsősorban? — Körzetünknek ebben a köz­ségében tenyésztenek a legtöbben (közöttük a száznál is több ta­nyai lakos) sertést, így érthető, hogy az ellátási zavar sokukat érinthette. De most nekik is, va­lamint a működési területünkön lévő minden állattartónak jó hír- lel szolgálhatok. — Éspedig? — Szakboltjainkban (Kunszent- miklóson, Szabadszálláson és Kunadacson) 800 mázsányi hízó­táp vár eladásra, s úton az újabb szállítmány is, melyből gondosab­ban raktározunk ezentúl. Itt hí­vom fel kistermelőinket arra, takarmányügyben a központunk­ban jelezzék tapasztalataikat, hogy azonnal intézkedhessünk. Fogadószoba Január utolsó szombatjának kora estéjén Kecskeméten. A Városi Mozi első előadásáról kijövet ültem be a Pálma cukrászda mellett parkoló Tra­bantomba, s éppen hozzákezdtem a motor beindításához, amikor arra fi­gyelek fel, hogy a járgányom hirte­len elindul, A birodalom visszavág el- mű film friss élményének hatása alatt álltam még, így arra gondoltam, va­lamilyen fantasztikus, rejtélyes erő ragad magával. Aztán csak úgy ösz­tönösen hátrafordultam, s azonnal fény derült a titokra, tudniillik megpil­lantottam azt a jól öltözött ismeretlen ifjú urat, aki az enyémnél márkásabb autóban feszített, s kaján mosollyal nyugtázta felháborodásomat, így árul­va el, ő tolt meg. A közben lefékezett kocsimból kilépve felhívtam a figyel­mét, máskor tartózkodjon az ilyen „gesztustól”, hiszen az kárral Is jár­hat, majd javasoltam neki alkalmas helyeket, ahol kedvére szórakozhat. Minthogy a megbánásnak, a bocsf- natkérésnek a nyoma se ült az arcá­ra. jobbnak láttam, ha lezárom az eszmecserét. Gyorsan visszaültem a Trabantba és elindultam. 0 meg utá­nam. Egy ideig még „kitüntetett” kísére­tével, majd egyszerre — még a belte­rületen haladva — felbőgette a mo­tort. s vagy 80—90 kilométeres sebes­séggel elszáguldott mellettem, de olyan veszélyesen, hogy szerintem csak a csoda mentett meg az újbóli kocca­nástól. Ekkor olvastam le kocsijának rendszámát: PU 78—80. Ahogy villám­gyorsan távolodott, arra gondoltam, mégiscsak örülhetek, hogy Így meg­úsztam a vele való találkozást. De va­jon másnak — akit utolért, vagy meg­előzött — volt-e ilyen szerencséje ak­kor este?... (Elmondta: Antal László kecskeméti olvasónk.) Aligha engedhető meg ma­napság az a luxus, hogy egy szép* hírlappavilon hosszú hó­napokon át üresen árválkod­jon, ráadásul egy úttest szé­lén, a szabad ég alatt „tárol­va”. Pedig ez a sorsa a kecs­keméti Bethlen és Kuruc kör­út sarkán lévő postai árusító- 'helynék. Legelőször tavaly májusban emeltünk szót — olvasói be­jelentés alapján — e pavilon bezárása miatt, egyidejűleg ja­vasoltuk elhelyezését a hunya­divárosi új lakótelepen, ahol félezernyi család már évek óta kéri a lehetőség megteremté­sét, hogy a közelben — s ne a szűkebb lakóhelytől meglehe­tősen távoli városközpontban — vásárolhassa meg az érdek­lődésének megfelelő sajtóter­mékeket. E cikkünkre azt vá­laszolta a Szegedi Postaigaz­gatóság, hogy a városi tanács illetékeseivel történt megálla­podás alapján a szóban forgó pavilon a Széchenyivárosba kerül, az Akadémia körút és az Irinyi utca sarkán lévő ABC-áruház elé, mégpedig nyomban, amint elkészül a területfoglalási engedély. Nos, vagy ez utóbbi hivata­los irat késik, netán a szerke­zet elszállítása okoz gondot, mindenesetre az tény, hogy a ' pavilon azóta is a régi helyén vesztegel, kihasználatlanul. Tudomásunk szerint tízezrek­re rúg az érzéke, s már csak, ezért is elgondolkodtató, hogy gazdái ilyen közönyösen visel­tetnek iránta. S teszik ezt, ami­kor korántsem rózsás a megye- székhelyen a lapkézbesítés helyzete, mellyel kapcsolatos gondokat nyilvánvalóan mér­sékelhetné, ha egy sűrűn la­kott térségben működhetne a rendeltetése szerint... KÉRDEZZEN — FELELÜNK Hol lehet megtanulni kar átázni? Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a karate iránt. Szer­kesztőségünkben is többen — igy a kecskeméti Szurok Margit, a lajosmizsei K. L.-né. a kiskunha­lasi Bori János és még sokan mások — érdeklődtek afelől: hol lehet jelentkezni ilyen sportíog- lalkozásokra? Amint a megyei testnevelési és sporthivatalban megtudtuk, a karate a cselgáncs-szakosztályi tevékenység keretében művel­hető sportág, de egyelőre nincs ^n^lósitva”, így a foglalkozá­saik1 szervezése, megtartása nem központilag, tehát nem intézmé­nyesen történik. Az erőnlétet ki­tűnően fokozó, s az önvédelem sajátos technikai fogásait meg­tanító küzdősportalásra a külön­féle intézmények, munkahelyek sportmegbízottjai fogadják a je­lentkezőkeit, Kecskeméten pél­dául a műszakii főiskolán és a nyomdábari van rendszeres ka­rateoktatás, ahol szakemberek segítségével sajátíthatók el a tudnivalók. De másutt is a ha­sonlóan' szűkebb kollektívákon belül lehet részt venni a karate­gyakorlatokon. Ezzel kapcsolato­san a helyi sportkörök is adhat­nak felvilágosítást a hozzájuk fordulóknak. LEVELEKBŐL RÖVIDEN Csak 40 méterről van szó Közlekedő gyermekek érdekében fogott tollat a kecskeméti Gál Ferenc: Igen forgalmas a Vízmű utca — írja —, melynek egy kisebb, a Hullám vendéglő és a Bokréta utcai sarok közötti szakaszán naponta vannak kitéve a balesetveszélynek az óvodás korúak és az iskolá­sok, akik az úttesten kénytelenek gyalogolni. Miért? Mert körülbelül 40 méternyi hosszan annyira gid- res-gödrös, s csapadék esetén sáros is a kiépítetlen járda, hogtf használni nem lehet. Bár hallottunk róla, errefelé sor kerül további területátalakítások­ra, ám addig is szükséges ideiglenes megoldásként betonlapokat, vagy egyéb — feltöltésre alkalmas — anyagokat elhelyezni úgy, hogy a járda végig (és mindig) igénybevehető legyen. Zebra hiányzik A kecskeméti Izsáki úton is sok gépjármű halad naponta. Ilyen intenzív forgalom közepette bizony nem egyszerű dolog kifogni azt az időpontot, ami­kor az ember nyugodtan átmehet az úttest egyik oldaláról a másikra. Pedig ez gyakorta szükséges azoknak, akik az ott járó buszokhoz siétnek, vagy éppen azzal érkezve mennek tovább. Erre a tényre hívja fel a figyelmünket az Énekes utcában lakó Vörös Béláné, aki legkritikusabb pontként a Kul- lai-közi megállóhelyet jelöli meg, s ezzel kapcso­latban így fogalmaz: Jelenleg a balról, vagy jobbról érkező gépkocsik, motorok stb. vezetőin múlik az utat keresztezők testi épsége, akik előtt nemegyszer csak az utolsó pillanatban fékeznek. Nagyon kell ide egy zebra, melyet addig lenne célszerű felfesteni, míg a hiány miatt nem következik be baleset! Díjfizetés — szolgáltatás nélkül? Roppant bosszús a kecskeméti Ságvári Endre u. 2. Szám alatt lakó özvegy Faragó Istvánná, aki he­tek óta képtelen megszabadulni a háztartási sze­méttől. Mint közli, tavaly még rendben folyt e szol­gáltatás a környéken, s jóllehet az idén is befizette a díjat, ám a szállítók nem jönnek. Se a Petőfi Né­pében közzétett hétfői, szerdai és pénteki napokon, se máskor. Csátalján is bajok vannak a szeméttel, pontosab­ban a vele kapcsolatos díj fizetésének megállapított rendjével — tudtuk meg Hunyák Pétertől, aki szó­vá teszi, hogy akkor is követeli a hatóság az összeg fizetését, ha egyáltalán nincs elszállítandó hulladék. „Ügy tudom, el nem végzett munkáért díjazás sem jár...” — vélekedik olvasónk. 1 r Köszönet a becsületes embereknek A fülöpházi özvegy Horváth Józsefné 87 évesen jegyezte le az alábbiakat: Az egyik eset a helyi kisvendéglőben történt, ahol innivalót vásároltam, s közben elvesztettem a' tár­cámat, benne a megspórolt pénzemmel. Ezt meg­találta Romancsik Győző üzletvezető, aki azonnal utánam futott. Eléggé távol jártam már, amikor ta­lálkoztunk, és visszaadta holmimat. Jólesett a se­gítőkészsége, kedvessége, melyért csak köszönettel tartózhatom. Úgyszintén a kecskeméti Szabadság téri édességbolt egyik fiatal eladójának, aki 4 doboz süteményemet őrizett órákon át, amit szintén el­hagytam véletlenül. □ □ □ Mondhatná bárki, egy idős asszony apró dolgai ezek. Így igaz. Csakhogy látnunk kell a történtek mögött az értékes emberi erényt, a becsületessé­get, amely még nem mindenki életnormájának szer­ves része. S hogy az legyen, talán hozzájárulhatunk e szép példák közreadásával.... Szerkeszti Velkei Árpád. Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 20-111. Villáminterjú - a hízótápról

Next

/
Oldalképek
Tartalom