Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az írószövetség közgyűlése Szombat délelőtt Budapesten — a XIiIiI. kerületi pártbizottság székházálban ,— megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének köz­gyűlése. A tanácskozáson, a prog­ram szerint, négy napirendi té­mával foglalkoznak: értékelik a szövetségnek az előző közgyűlé­se óta végzett öt évi munkáját, körvonalazzák az írótársadalom előtt álló feladatokat, módosítják a szövetség alapszabályát és meg­választják az új választmányt. A megnyitó ülésen — amelynek elnökségében helyet foglalt Óvá­ri Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnök- helyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Pozsgay Imre művelődési miniszter, valamint kulturális életünk több más vezető, szemé­lyisége is —. Cseres Tibornak, az írószövetség titkársága tagjának, mint soros elnöknek az üdvözlő szavai után Dofoozy Imre, a Ma­gyar Írók Szövetségének elnöke fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz az írásos beszámolóhoz, ame­lyet már korábban kézhez kapott az 537-es létszámú szövetség minden tagja (MTI) SCHMIDT ÉS HONECKER MEGBESZÉLÉSEI Nagy érdeklődés kíséri a csúcstalálkozót BERLIN Eredményesen zárult pénteken Erich Honecker és Helmut Schmidt tanácskozásainak első napja. Az NDK párt- és államfője szűk körben, fehér asztal mellett három és fél órás megbeszélést tartott- vendégével, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár­ral. A pénteki nem-hivatalos meg­beszélés légkörét illetékes forrá­sok fesztelennek, oldottnak minő­sítették. A csúcstalálkozónak — mint ismeretes — nincs kötött na­pirendje, a felek mindazokat a kérdéseket szóbahozzák, amelyek­nek císztázását elengedhetetlen­nek tartják. ' A péntek esti megbeszélés ezek­nek a témáknak a „felvezetését” szolgálta. Elsősorban a nemzetkö­zi helyzetről, az európai biztonság megszilárdításáról, az afrikai, a latin-amerikai és a közel-keleti helyzetről volt szó. Szót kerítettek a nemzetközi gazdasági kapcsola­tokról, a KGST és a Közös Piac viszonyáról, napirenden szerepel­tek a két német állam kapcsolatai. Szombaton délután — Schmidt és Honecker négyszemközti ta­nácskozásával párhuzamosan — a nyugatnémet küldöttség két tag­ja, Lambsdorff és Franké szövet­ségi miniszter felkereste a sach- senhauseni koncentrációs tábor emlékhelyét és a halbei katonai temetőt, ahol a második világhá­ború idején elpusztultak iránti kegyeletből elhelyezte koszorúját (Folytatás a 2. oldalon.) LEVÉL, KÉPESLAP, NYUGDÍJ, TÁVHÍVÁS HELYBŐL Postások az ünnepek előtt Napi 9 ezer küldemény. Most még csak ennyi Kecskeméten a ihegyei postahivatal forgalma, azkz ' az átlagnak megfelelő. Egy. egy postás a 32 bel- és 8 külterü­leti kézbesítői járás valamelyiké­be egyelőre 250—300 levélnél, ké­peslapnál, pénzesutalványnál és hatósági értesítésnél többet nem visz. A sokévi gyakorlat viszont — amely szerint december első hetében kétszer, karácsony tá­ján pedig háromszor annyi cso­magot (ajándékot) továbbít a posta, mint máskor — az idén ■ is mérvadó, és a gyalog, autóval, vagy motorkerékpárral közleke­dő postások munkája semmivel sem lesz kevesebb, mint tavaly, karácsony előtt. A következő hét­től, főként pedig az ünnepeket megelőző napokban nem lesz rit­kaság kézbesítőnként az 1200— 1300 küldemény! — Okoz-e nehézséget a növek­vő decemberi forgalom? — kér. deztük Bárdóczky Simon megyei postahivatal-vezetőtől. — Az idei karácsony és Szil. veszter előtti hetekre dolgozóink jelentős része már jobb feltété, lek között készülhet, mint a ko­rábbi esztendőkben — mondta a hivatalvezető. — Augusztus 17- tel, az új távbeszélőközpont át­adásával először negyvenen ke­rültek. tiszta, kényelmes munka­helyre. November 30-án az új felvételi épületszárny megnyitá­sa tovább javította nemcsak az ügyfelek, de további hetven dol­gozónk helyzetét is, azzal, hogy a korszerűbb szolgálati helyeket el­foglalhatták. Másfélszáz dolgo­zónknak, köztük a hatvanfős kéz­besítőosztálynak azonban egye­lőre. be kell érnie a régi épület­résszel, legalábbis addig, amíg az egész postaközpont végleges ki­alakítása be nem fejeződik. Így az új, megváltozott és a hagyományos körülmények közt teszünk eleget év végi felada­tainknak. A nyugdíjakat és a já­radékokat e hónap 10-e óta fizet­jük. A várhatóan nagy levéltö­meg és egyéb küldemények gyors válogatására, fiókbérlők és ut­cák szerinti csoportosítására feli készültünk. Ezt úgy oldjuk meg, hogy akiknek a hivatalnál ha­lasztható a munkája, azok az ad­minisztrációs teendőket egy idő­re félre teszik, és segítenek a bél­és külterületi postásoknak — aho­gyan mi mondjuk — a küldemé­nyek feldolgozásában. — A lakosságén kívül a keres­kedelmi vállalatok pénzfelvéte­lét is intézik. • Jól olvasható, pontos-e a cím­zés? Erre Is ügyel a csomagfel­vevő. — Igen. Részükre december 13-án és 20-án rendkívüli pénz­társzolgálatot tartunk, amikor pár órával meghosszabbítjuk a zsákos befizetések idejét. .Ily mó­don az üzleti bevételek zavarta­lanabb átvételét, (elszámolását) tesszük lehetővé. — Az újságolvasókra gondol­tak-e? — Hogyne! A megye 310 ezer előfizetőjéhez karácsonykor is késedelem nélkül érkeznek a megrendelt lapok. Kecskeméten, ahol 47 ezren olvasnak előfizető­ként újságot, a karácsonyi hifi lapkézbesitésre való előkészület része a december havi átfogó fel­készülésnek. — Az új telefonközpont, a táv- hívásos rendszer minden előnyét kihasználja-e a lakosság? — Azt kell mondanom, h°6y nem. A telefon-előfizetők közül sokan, ahelyett, hogy a lakásaik­ról, közvetlenül hívnák a táv­hívásba bekapcsolt magyarorszá­gi helységeket, továbbra is a köz­ponton keresztül kérnek kapcso­lást. Ez nehezíti, késlelteti a táv- hívásos rendszeren kívüli állomá­sok közötti összeköttetést, rá­adásul többe is kerül — hívta fel a figyelmet Bárdóczky Simon hi­vatalvezető. MEGVÁLASZTOTTÁK AZ ORSZÁGOS TANÁCSOT Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa Szombaton az Építők Rózsa Ferenc Székházában a kong­resszusi előterjesztések vitájával folytatta munkáját a mező- gazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa. Az ülésen megje­lent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Hetényi István pénzügyminiszter. Váncsa Jenő felszólalása A vitábán felszólalt Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, aki kifejtette, hogy a szövetkezeti szektor a tár­sadalmi és politikai élet fontos tényezője, és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében is meg­határozó szerepe van. A mező- gazdasági nagyüzemek rendelke­zésére álló állóeszköz-állomány 73 százaléka van a közös gazda­ságok birtokában, ezek adják, il­letve ezek állítják elő a nagyüze­mi termelés 74 százalékát és ad­ják a nyereség 80 százalékát. A szocialista mezőgazdaság alapve­tő formájává vált a termelőszö­vetkezet. amelv mint vállalat, il­letve vállalkozás is egyenrangú partnerévé vált az állami válla­latoknak; sőt — el .lehet monda­ni — bizonyos tekintetben ver­senytársává nőtte ki magát. A termelőszövetkezetek jó része felzárkózott az élenjáró ’állami gazdaságok közé, nem egy közös gazdaság ezek eredményein is túltett, például a hozamok tekin­tetében vagy a fejlesztési munká­ban. Az adatok bizonyítják, hogy a nvolc tonna feletti hektáron­kénti gabonatermést elért 73 nagyüzem közül 65 termelőszö­vetkezet és az évenként 6000 li­ter feletti átlaghozamokkal dol­gozó négy tehenészetből három termelőszövetkezeti. A jövedel­mező gazdálkodásban is előbbre- léotek; az üzemek 42 százaléka a közgazdasági elemzések szerint magas színvonalon gazdálkodik, ami a népgazdaság más Szekto­raival egybevetve is jó ered­ménynek számít. A rugalmasság és a gyors al­kalmazkodóképesség, valamint. a vállalkozói tevékenység- kiszéle­sedése jellemzi az elmúlt idősza­kot a termelőszövetkezeti mozga­lomban. ez hozta magával, hogy az üzemek a háztáji termelés va­lódi gazdái lettek. A nagyüzemek szerves része lett a kistermelés, ám ebben továbbra is meghatá­rozó szerepe van a nagyüzemek­nek. Ezek az idén 3.5 millió ton­na takarmányt adtak el a kister­melőknek. több ezer tenyészálla­tot bocsátottak rendelkezésükre, és a háztáji gazdákat, illetve a kistermelőket kétmilliárd forint értékű szolgáltatással is segítet­ték. Elmondotta, hogy a szövetkeze­tek együttműködése tovább bő­vült. Hétszázhetvenhárom’ társu­lás működik a mezőgazdaságban, ezek közül 600-at a termelőszö­vetkezetek kezdeményeztek, il­letve vezetnek. Mindössze 18 olyan közös gazdaság van az or­szágban, amelyik egyetlen társu­lásnak vagy termelési rendszer­nek sem tagja, az összes többi gazdaság valamilyen integráló rendszerhez kötődik. Váncsa Jenő foglalkozott a kongresszuson felvetett több kér­déssel, egyebek között azzal, hogy a tsz-ekkel kapcsolatban levő felvásárló-feldolgozó vállalatok, üzemek előnyösebb helyzetben vannak a termelőknél, és ezt gyakran éreztetik is. Elmondotta, hogy a monopolhelyzet, illetve az esetenkénti kiszolgáltktottság miatt ugyan szükség van közpon­ti intézkedésekre, de egyre keve­sebb számban, mert az agrár-, il­letve a gazdaságpolitika újabb és újabb intézkedései mindin­kább olyan helyzetbe hozzák a termelőket, hogy egyenrangú tár­sakká válnak. Kifejtette, hogy a termelőszövetkezetek és társulá­saik ilyen értelemben is képesek a további megújulásra. Foglalkozott a miniszter a gaz­dálkodásban lemaradt termelő- szövetkezetek helyzetével, ezek az üzemek 1,5 millió hektáron gazdálkodnak, árujuk nélkülöz­hetetlen a hazai ellátásban és az exportban, ezért megsegítésüket a mezőgazdasági vezetés folyama­tosan napirenden tartja. Arra van szükség, hogy ezekbe a gaz­daságokba jól képzett szakembe­reket irányítsanak, segítsék a szakképzett munkaerő letelepedé­sét, javítsák egymás közötti együttműködésüket és minden le­hetséges módon felkarolják gaz­dasági felemelkedésüket. Az ál­talában kedvezőtlen körülmé­nyek között tevékenykedő tsz-ek teljesítményét másként kell érté­kelni, mint azokét, akikkel nem bánik mostohán a természet, nemcsak a szuper-teljesítménye­ket kell elismerni, .hanem a kedr vezőtlen területeken elért ho­zamnövelést is, még akkor is, ha ez nem olyan látványos, mint más területeken. Váncsa Jenő ezután a mező- gazdaság helyzetéről, idei telje­sítményeiről szólva elmondotta, hogy a termelés elmaradt a ter­vezettől, de meghaladja, a tavalyi különben magas színvonalat. Az elmaradás fő’ oka az, hogy a ga­bona kevesebb lett és a termőte­rület is csökkent. A többi ágazat általában teljesítette, sőt az elő­irányzatokon felül termelt, ám a gabonatermelésnek meghatározó szerepe van. Az idei eredmények is azt mutatják: az az üzem, amelyik ezen a területen lema­rad, csak nehezen ellensúlyozza az elmaradt bevételt. A mező- gazdaság összességépen kedvező, zavartalan belső ellátást biztosí­tott, és az elmúlt évekhez képest 17 százalékkal nőtt a mezőgazda- sági termékek, ’ feldolgozott élel­miszerek exportja, ami különö­sen figyelemreméltó eredménynek számít. A gazdaságok nyeresége az elmúlt évihez hasonló színvo­nalon alakult, viszont kevesebb a veszteséggel gazdálkodó üzem és a veszteségek maguk is felére csökkentek. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek a hatékonyságért többet tettek, mint korábban. A gazdaságok dinamikusan nö­velték a beruházást, ezen a té­ren nem mutatkozik visszaesés. A fejlesztésekre fordított összeg 10 százalékkal meghaladja a terve­zettet, és az idén elérté a 20 mil­liárd forintot. Különösen kedve­zően alakult az export-árualapo­kat növelő beruházások helyzete és sikerült előbbre lépni az ener­giagazdálkodási programok meg­valósításánál. Az üzemek kétmil­liárd forinttal többet költöttek gépekre, mint 1980-ban, 47 hő­energetikai létesítmény megvaló­sításához láttak hozzá és félmil­lió tonna termény befogadására alkalmas speciális terményraktá­rakat építettek. Mindezekkel megalapozták a jövő évi munkát. A feladatok jö­vőre nem kisebbek az ideinél; a mezőgazdaságnak 4—4,5 száza­lékkal kell növelni a hozzájáru­lást a nemzeti jövedelem növelé­séhez. A közös gazdaságok az elő­irányzat szerint 5,5 százalékkal növelik a termelést. Továbbra is fontos feladat a gabonatermesz­tés fokozása, erre jó lehetőség, hogy az üzemi érdekek ma egy­beesnek a népgazdasági érdekek­kel és a kedvezőtlenebb helyzet­ben levő üzemek számára bizto­sított ösztönzőrendszer várhatóan növeli a termelői kedvet. Az ál­lattenyésztés teljesítményét' 2—3 százalékkal kell fokozni. Az elő­irányzat — amint a miniszter rá­mutatott — reális, hiszen egye­bek között kitűnő minőségű ta­karmány áll az állomány rendel­kezésére és a genetikai munka is sokat javult. A mezőgazdasági üzemek vezetői előtt már koráb­ban ismertté váltak a jövő évi szabályozás módosításai, ezek is­meretében készíthették el a ter­veket és készülhetnek fel a he­lyi programok megvalósítására. A továbbiakban kitért a mű­szaki-technikai ellátás nehézsé­geire. Elmondotta, hogy az ellá­tás színvonala magasabb a ko­rábbinál, hiszen néhány évvel (Folytatás a 3. oldalon.) Kanyarogjon velünk egy sár­ga villamos akár Kőbányán, utazzunk metróval, vonattal, autóbusszal, motorkerékpárral vagy személygépkocsival, veze­tőként vagy utasként: minden esetben közlekedünk. Naponta több millióan. Megváltozott az utca; az élet sajátosan zajló forgataga ma más, mint volt régebben. Helyigényünk is megnőtt az utcán. Olyannyira, hogy a. mi­nap szerkesztőségünk közben­járását kérte egyik olvasónk; intézzük el neki, hogy abban az utcában, amelyben lakik, tiltsák meg a gépjárművek vá­rakozását. Panaszolta, hogy alig bír mozdulni a félig-med- dig már a járdára is rátelepedő kocsiktól. Valóban. Ha ma kinézünk bz utcára, nem a lova hátára pok-‘ rácot terítő ■ parasztemberen akad meg a pillantásunk. Au­tók szinte végeláthatatlan, ka­nyargó folyama mindenfelől! Aztán autóbuszok, sárga csuk­lósok, annyi emberrel, ahá­nyon valamikor harminc-negy­ven szekérrel közlekedtek. Ma már — kiszámították — a. me­gyeszékhelyen — átlagban —r tizenöt perc alatt haza lehet ér­ni, autóbusszal! Szapuljuk, kárhoztassuk a technika mai iramát? Helytelen lenne. Hiszen az idő több, mint pénz — szabad időben nyereség mindannyi-' ! unknak. A kényelemről ezúttal nem beszélve. A közlekedés bírálata még­S is mindennapos. Talán az len­III ■■!■■■■ Mi ne a furcsa, ha nem így ta- posztatnánk. Ha a több millió ember egyszeri kézlegyintéssel napirendre térne a jó és rossz, az elfogadható, sőt, kívánatos, és a. visszás dolgok fölött. De nem így van! Szerencsére. Amikor hírét vesszük — re­méljük, mind ritkábban — egy-egy közúti szerencsétlen­ségnek, okkal elítéli a közvéle­mény, aki a volánnál felelőtle­nül cselekedett, akinek a piros akár kék is lehetett volna, mindegy... Ám, ha a közle­kedő ember jobban széttekint maga körül, lát figyelmes busz­sofőrt, előzékeny vezetőt is. Akinek törvény szerű, hogy a pirosnál mindig piros (és ti­los); aki zebraközeiben nem mérgelődik, ha éppen gyalogos hálád át előtte; akiből az autón kívüli világ nem vált ki szün­telen fejcsóválást; aki — busz­vezető lévén — nem indít ad­dig, amíg a gyerekkocsival föl­szálló anya kisgyermekét ma­gához nem veszi. és le nem ül vele biztonságosan; s akinek törődnie kell a persellyel, a jegyautomatával is. És a blic­celőkre is gondja kell, hogy legyen néha — ha a utóbusz­sofőr. S ha valóban az, a vo­lánt — megálláskor — kevés időre ott tudja hagyni. Becsüljük, segítsük őt mun­kájában: az ezreket, tízezreket szállító, olykor gondterhelt, fá­radtnak látszó — s alkalma­sint tényleg fáradt — autóbusz. vezetőt! , Ám ne maradjon szó és kö­vetkezmények nélkül, ha a közúti jelzőtáblákat némelyik gépkocsivezető egyenesen leta­rolja. Ha Déva vára gyanánt a ma újra felállított táblát másnap újra lerombolják, a szó szoros értelmében kinyúj­tóztatják. De az sem, ha egyes átkelő-szakaszoknál a gyalogo­sok a piros jelzés ellenére ki­hívóan, mosolyogva átmennek, mivel ezt — úgymond f— bo­csánatos . bűnnek tartják. Ugyanők az öklüket rázzák, nagy hanggal hadonásznak, amikor egy autós időn túl — az út fölötti lámpa tilosra vál­tása másodpercében — átvág előttük. Van-e különbség az előbbi és az utóbbi magatartás között? Az égvilágon semmi. Mindket­tőnél a felelőtlenséget érjük tetten. Mint ahogy ugyanezt okolhattuk annak a téherautó- vezetőnék az esetében is, aki úgy indult el súlyos rakomá­nyával, mintha nem is őt bíz­ták volna meg az értékes gé­pek szállításával. így történhe­tett, hogy egy vasúti átjárónál a jeltelenül hagyott tengelyek, amelyek a teherautóval szállí­tott gépekből balra, egy-két méterig, oldalirányban kinyúl­tak, menet közben jelszakítot­ták egy arra haladó, sárga ponyvás tehergépkocsi vezető­fülkéjét. Hasonló látványtól és Követ­kezményétől óvjon meg min­denkit a gyorsasággal talán majd arányosan növekvő fele­lősségtudat! Egy vezető — egy jármű: emberi életek és milliós érté­kek hordozói. Milyen egysze­rűnek tűnik így, leírva, és mégis milyen roppant nagy felelősséget tételez fel ez a min­dennapi közlekedési képlet, ha úgy tetszik: feladvány. K. A. • Egymás után, sorban, A november végén megnyitott űj éptilel- szárnyban. (Méhest Éva felvételei) k 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom