Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. szeptember 26. • PET(JFI NÉPE 3 REND LESZ A SZAKSZÖVETKEZETBEN? Ülést tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság A hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet elnökének a gaz­daságban lefolytatott népi ellen­őri vizsgálatok után hozött in­tézkedésekről szóló tájékoztatóját vitatta meg e heti kecskeméti ülé­sén a Bács-'Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A beszámo­ló előtt Miklós Zoltán, a megyei NEB elnöke ismertette az előz­ményeket. Az elmúlt két esztendőben a népi ellenőrzési bizottság külön­böző vizsgálatai számos szabály­talanságra derítettek fényt a szakszövetkezetiben. A Kiskunsá­gi TESZÖV revizori irodájának átfogó ellenőrzése, valamint a megyei tanács . ipari és .munka­ügyi osztályainak szakfelügyeleti vizsgálata hasonló megállapítá­sokra vezetett. Az ellenőrzések u'tán, azok ha­tására, 1980 szeptember végétől az új vezetőség, pontosabban a régebbi vezetőségi tagok és az újonnan megválasztott elnök hoz­záfogott a gazdaság több éves le­maradásainak pótlásához. Ehhez azonban elengedhetetlenül szük­séges a munkafegyelem Imegszi- lárdítása és a jobb kollektív szel­lem kialakítása. A személyi változtatások, a fe­gyelmi büntetések kiszabása, va­lamint a különböző intézkedések, amelyeket á számviteli és a bi­zonylati rend helyreállítása, a belső ellenőrzés megszervezése érdekében hoztak — nem voltak hiábavalók. De a gazdaság vezetői — bár­mennyire is igyekeztek az új ter­melési szerkezet kialakítására — az eltelt ‘egy év alatt nem művel­hettek csodát. (Amint azt a testület tagjai megállapították, a belső rend megerősítésére hozott határozatok és intézkedések jó néhány terüle- leten elégtelennek bizonyulták, vagy a vártnál' lassabban hoznak eredményt. A vezetői gyakorlatlanság, ta­pasztalatlanság újabb hibákat is szült: például fegyelmi bünte­tés után került valaki magasabb beosztásiba, a raktáros kötelezett­ség hiányában, hosszabb ideig nem tartozott felelősségvállalás­sal a rábízott értékekért, a - .pré­miumfeltételeket nem foglalták írásba. Több tag még ma'is nagy összegekkel tartozik a gazdaság­nak, s hosszú évekre visszanyúló adósságát csak bírói úton lehet behajtani. Mindezek egyúttal fel­vetik a jogászi munka fontossá­gát, és adott esetben a hiányos­ságait is. A népi ellenőrzési bizottság a szükséges intézkedéseket megte­szi, és a továbbiakban is figye­lemmel kíséri a szakszövetkezet munkáját. A megyei NEB tagjai a tanács­kozás további részében" meghall­gatták az elnöki beszámolót a két ülés közötti tevékenységről, majd elfogadták a bizottság má­sodik . féléves munkaprogramját és tájékoztatási tervét. V. T. VETIK A ROZSOT • A bócsai Szőlőskert Szakszövetkezetben 600 hektáron vetnek az idei őszön kenyérgabonát. Ebből 200 hektáron a rozs vetőmagja kerül a földbe. A hét elejétől naponta 15—20 hektáron vetik el a kalá­szost, s úgy tervezik, hogy egy hónap alatt befejezik a munkát. (Pásztor Zoltán felvétele) A TELEFON NEM LUXUS ELEKTROFILTER Szolgálat; út • A Dunai Vasmű martinke­mencéinek kéményeire porlevá­lasztó elektrofiltert szerelnek. A jövő év tavaszától a négy ké­mény közül kettőn már működ­ni fog a berendezés, mely tekin­télyes mennyiségű ércportól óvja meg a környezetét. A füstgáz- tisztítás kellékeit, a porleválasz­tók tartószerkezetét, a filterhá- zat a Gép. és Felvonószerelő Vállalat szakemberei szerelik. (MTI-fotó) Csuklós Ikarus az USA-ba Behajózták az első amerikai megrendelésre készült Ikarus autóbusz-szállítmányokat. A ta­vaszi BNV-n nagy díjat nyert IK —286 típusú csuklós autóbuszból az év végéig 104-et adnak át USA-ibeli megrendelőiknek. Ezek az autóbuszok Louisville, San Mateo és Portland városok tö- megközelekedésébe kapcsolódnak be. Az autóbuszok egy része lég­kondicionáló berendezéssel is föl van szerelve, több közülük spe­ciális kivitelben készült. A hid­raulikus emelő lehetővé teszi, hogy a csökkent mozgásképessé­günk tolókocsijaikkal is könnye­dén felszállhatnak a városi bu­szokra. Egyébként az Ikarus .meg­ítélése szerint a most megnyílt amerikai piac várhatóan tartós lesz, az export bővítéséről már folynak a tárgyalások. Az Ikarus sorra köti le jövő év­re szóló exportját. Az előzetes megállapodás szerint legnagyobb piacukra, a Szovjetunióba 1982- ben csaknem 7000 autóbuszt szál­lítanak. Más szocialista partne­reikkel is szerződtek több száz Ikarus busz, elsősorban csuklós típusok szállítására, és városközi autóbuszokat adtak el közel-keleti államoknak. AZ EGYIK MEGYEI KÖZÉP­ÜZEM termelési osztályvezető­je, a tröszt fővárosi központ­jában ' járva, valahol az iro­daházban összefutott régi kollégá­jával, akinek legutolsó találkozá­suk óta jócskán fölvitte az isten a dolgát:, a vezérkar tagja, sőt második embere lett. Megörültek egymásnak, s az ilyenkor szoká­sos obiigát kérdések (család, ba­rátok stb.) és néhány" közös em­lék felelevenítése után a munká­ra terelődött a szó. Az osztályve­zető egyebek között hangot adott a „lenti” középszintű vezetői kol­lektíva kételyeinek a nemrég ka­pott különleges exportmegbíza­tás teljesítését illetően, mondván: szakembergárdájuk — tapaszta­latlanság és képzettségbeli hiá­nyosságok miatt — egyelőre nem alkalmas ilyen komplikált és ké­nyes féladatok rövid határidőn belüli, maradéktalan megoldásá­ra. A hír — nem' is titkoltan — némileg meglepte a helyettes nagyfőnököt: a jelzés eddig még nem jutott el hozzá, de ha már így van, megígérte, amint teheti, • s amíg nem késő, utánanéz a do­lognak. A folytatást nagyjából sejthetjük: a Vidéki gyáregység vezetője már másnap' „elkapta” és felelősségre vonta beosztottját, amiért az a háta mögött, a szol­gálati út kiiktatásával, panaszkor dik a vezérnek. Áz osztályvezető megkísérelt ugyan védekezni, hogy tudniillik ezen aggályait na­pokkal előbb itt is bejelentették, s ellene senki sem tiltakozott, az esetből mégis ügy lett. mégpedig olyan, ami miatt áltálában egyik percről a másikra változik feke­tévé a ma született bárány is. Eddig a sztori, s ha 1 maradtak is homályos részletek, arra min­denképp kiváló, hogy kitapogas­suk általa az információ olykor eléggé rögös és kacskaringós út­ját és megvizsgáljuk: az a bizo­nyos közérdekű közlés, hogyan is éri el a címzettet. NEM ÁLLÍTOK SEMMI ŰJAT azzal, ha kijelentem: minden cél­tudatosan szervezett, csoportos emberi tevékenység elengedhe­tetlen eleme a tájékoztatás és a tájékozódás. Továbbá, hogy mai bonyolult világunkban az infor­máció mennyisége rendkívül meg­növekedett, s egy-egy határozat- hozatalhoz tények, adatok, jelen­tések stb. tömegét kell mérlegel­ni. Egy publicista érzékletesen fo­galmaz ezzel kapcsolatban: „Az információ — tudatosan és hozzá­férhetően alkalmazva — a dolgo­zók irányításának, ösztönzésének és nevelésének módszere is.” Visszatérve eredeti kérdésünk­höz, a konzervatív felfogás hívei a vállalat életét meghatározó, bel­ső kommunikációnak csupán egyetlen formáját ismerik el: a szolgálati utat. Ez a katonaság sajátos adottságai között nagyon is bevált módszer a gazdálkodó egységekben sokszor azért nehéz és körülményes, mert nem szabá­lyozható félreérthetetlenül. Meg­kerülése bizonyos helyzetekben épp oly zavarokat idézhet elő, mint a hozzá való merev ragasz­kodás. A BEVEZETŐBEN leírtakra hi­vatkozva fölvethetjük a kérdést: mindenkor alkalmas-é’ a szolgála­ti út a tájékoztatás és eligazítás közvetítésére. A válasz — (úgy gondolom > — egyértelmű nem. Mert: képes ugyan arra, hogy fentről lefelé utasításokat, ren­delkezéseket, lentről fölfelé pe­dig a végrehajtásra vonatkozó adatokat, mutatókat továbbítson — éppen ezért szükség is van rá —, ám'kudarcot vall, amikor a dolgozók személyes .észrevételeit, benyomásait, javaslatait — netán panaszait — kell eljuttatni, a ve­zetőkhöz. Márpedig csakis a hi­bátlanul funkcionáló információs struktúra vonja be igazán a mun­kásokat az üzem döntési mecha­nizmusába, csak a kétoldalú tájé­koztatáslánc lehet az üzemi de-# mókrácia megvalósításának és ki- fejlesztésének hatékony eszköze. SZOCIALISTA termelési vi- , szonyaink közepette az informá­ció sokkal tágabban értelmezett fogalom annál, semhogy beszorít­ható lenne a szolgálati út szűk kategóriájába: Fokozott az igény tehát a munkahelyi tájékozódás és tájékoztatás közvetlenebb és megbízhatóbb — nem a hierar­chikus függőségen, az alá- és fö­lérendeltségi kapcsolatokon ala­puló — csatornáink kialakítására. Az új. rendszerben pedig megfe­lelő helyet és szerepet kell kap­niuk a gazdasági és sokrétű ta­pasztalatokkal rendelkező politi­kai és társadalmi szervezeteknek, fórumoknak. Mindez azzal a nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan előnnyel jár, hogy ezek a testületek és tisztség- viselők — mint a vállalat emberi­társadalmi szférájának legjobb és leghivatottabb ismerői és gondo­zói — a mindenki által megkívánt módon, minőségben és szellemben segíthetik a gazdasági vezetőket hírekkel, útmutatással, tanácsok­kal. És ha kell: bírálattal-is. K. F­A távközlés (Kezdhetjük afféle „győzelmi je­lentéssel” is: ai közelmúltban Kecskemétét bekapcsolták az or­szágos távhívó hálózatba, s ezzel csaknem teljessé vált a tárcsázás­sal hívható megyeszékhelyek kö­re — csak Békéscsaba van hátra. Szépen hangzik az is, hogy orr szágszerte 245 'helység neve van már a távhívási listán, s hogy Európa 27 országával áll hazánk ilyen közvetlen kapcsolatban. Legyünk őszinték: az olvasó az efféle hurrá-hangulatú felsorolá­sokra legyint,! s azzal kommentál­ja, hogy a telefonhálózat messze elmarad a kornak megfelelő szín­vonaltól'. S notva a bevezetőben említett tények szó szerint igazak, .az utóbbi észrevétel szintén meg­felel a valóságnak. S még hozzá­tehetjük: Budapest egyike .volt. Eúrópa első nagyvárosainak, ahol megszólalt a telefon, ma pedig az ezer főre jutó .telefonállomások számát tekintve bizony hátul kul­logunk. A jószándék raegran Túlzás volna azonban; ha mindezért elmarasztalnánk a pos­tát. Már csak azért sem érheti, vád, mert — különösen az utób­bi időben — gyakran hangzik el , két mondat a posta vezetőinek i szájából. Az egyik úgy szól, hogy „a posta nem hatóság, hartem .szolgáltató vállalat”, á1 másik pe­dig úgy, hogy a „telefon, nem luxus, hanem szükséglet". Mindez alapot ad annak feltételezésére, hogy a jó szándék megvan a te­lefonhálózat fejlesztéséhez. Am ez egyirnagábart nem elegendő. Pénz is, kell hozzá. Meg még, sok minden. Országosan jelenleg mindén száz lakosnál népesebb települé­sen van telefon.- Messze vagyunk i még attól, hogy ez mindenütt korszerű, az igényeket kielégítő legyen, deiem.berélet már nem es,-. , bet áldozatul a telefonhiánynak. A . kis i helyek segélykérő telefon­jait éjszakára ojyan központokba kapcsolják, ahol éjjel-nappal van tartalékai ügyelet. Nem éppen mellékesen: a segélykérő telefonokra szigorú előírások vannak érvényben. Az éjjel-nappali szolgálatot teljesítő postahivatalokban naponta két­szer — reggel és este — meg kell vizsgálni a vonal műszaki állapo­tát. Arra is van szabály, hogy a segélykérő telefonoknak minden­ki által hozzáférhető helyen kell lenniük, s útbaigazító táblákat kell elhelyezni, hogy szükség ese­tén bárki megtalálhassa a készü- lékeket. Igények és lehetőségek Mindez természetesen csak első lépés lehet — s a posta sem te­kinti többnek. Jelenleg az ország 2096 helységében még kézi kap­csolású központ működik. Ez a te­lepüléseknek min. tégy kétharma­da, de a telefon-előfizetőknek csak 15 százaléka lakik ezekben a köz­ségekben. A jelenlegi ötéves tery időszakában 500 helyen megszün­tetik a kézi kapcsolást, s a vona­lakat beviszik egy-egy nagyabb kapacitású központba. Így körze­tek alakulnak ki, azokon belül he­lyi beszélgetés díjáért lehet te­lefonálni majd a nappal és az éj­szaka bármelyik órájában. Budapesten kívül — ahol ugyan­csak nem csökken a telefonra várakozók száma, noha két év alatt 44 ezer új előfizető lakásá­ban szólalt meg a telefon- — száz­ezer körül jár azok száma, akik telefont igényeltek. Ki régebben, ki újabban.'Az is biztos, hogy a valódi igény ennél nagyobb, hi­szen sokan — éppen a kínos-ke­serves telefonhelyzet, ismeretében — nem is nyújtják be kérelmü­ket. Változik a szemlélet is. Koráb­ban úgy tartották: kis helyen te­lefonra az orvosoknak van szük­ségük, esetleg • még rtéhány helyi — tanácsi, termelőszövetkezeti, gazdaságii — vezetőnek. (Termé­. szelesen a közületeiken, kívül.) Ma már — hiszen nem luxüs —, azok is szeretnének telefont,, akik köz­ségben álltak mun'kábar » időn­ként felhívnák városban maradt I családtagjaikat, barátaikat, vagy éppen színház-, hangverseny- stb. jegyet rendelnének a közeli vá­rosiban. 1985 decemberéig a posta 57 ezer telefonigényt tud kielégíteni a vidéken. A fejlesztési terhek és lehetőségék azonban — sajnos — nem mindig esnek egybe az igé­nyekkel. Lehet tehát, hogy az ország egyes tájain régi és na­gyon indokolt kérelmeket nem tudnak teljesíteni, miközben má­sutt falán a friss jelentkezők is megkapják a telefont. Biztató kezdet Annyi már .biztos, hogy a táv­hívásba 246-nak Leninváros kap­csolódik be. Az pedig az ötéves tervben szerepel, hogy 1985-ig el­éri vagy megközelíti a távhívás­ba kapcsolt helységek száma - a háromszázat. Ha 'nem is magas ez a szám — a városok és községek együttes számának tíz százaléka — de kezdetnek (tegyük ' hozzá I kissé elkésett kezdetnek!) bizta­tó! Mint ahogyan az is, hogy az úgynevezett segélykérő telefonok­ról egyelőre csak valóban élet­mentést szolgáló és a hívott által fizetett — közismert nevén R — beszélgetéseket lehet lebonyolíta­ni, de közülük százról már min­denféle hívásra van lehetőség. Ez egyelőre csak kísérletedé — aho­gyan közeledik az általános ötna­pos munkahét bevezetése — egyre szélesebb körben. Csak a hívó ne­vét, lakáscímét és személyi iga- zdlványának számát kell bemon­dani — a posta dolgozója kap­csolja a hívott számot. Eddig a kísérlet kitűnően sike­rült, a közönség jelesre j vizsgá­zott, a beszélgetés díjával senki .nem maradt adós. A postások is jól vizsgáztak. Például a- hang­nem kulturáltságával, a (kért fel­világosítások szakszerű megadásá­val, a gorombaságok . teljes és végleges megszüntetésével. Meri; anyagiakban ugyan ke­véssé, | de az emberi kapcsolatok fejlesztésében még vannak tar­talékok lés feladatok. (Pásztor Zoltán felvételei) tiUÜKB» V. E. Csikó-óvoda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom