Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

4 9 PETŐFI NÉPE 9 1981. augusztus 12. Magágykészítés A Kiváló Szövetkezet címmel többszörösen kitüntetett kis­kunfélegyházi Lenin Tsz-ben a korszerű agrotechnika szakszerű alkalmazása az egyik titka a növénytermesztés jövedelmező­ségének. Az idén például szán­tás helyett altalajlazítóval mun­kálják meg az 1416 hektáros búzatarlót és tárcsával porha- nyítják a föld felületét. Így né­mi nedvességet még megőriz­hetnek az esőt. régen látott fél-' egyházi szántóban. (Opauszky László felvétele) Előkészületek a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusára Beszélgetés a Kiskunsági TESZÖ V titkárával Ismeretes, hogy ez év decemberében sör kerül a mezőgaz­dasági szövetkezetek IV. kongresszusára. Az előkészületek már megkezdődtek a közös gazdaságok zárszámadó, tervtár­gyaló közgyűlésein, amikor megválasztották azt a két kül­döttet, akik az elkövetkezendő években képviselik a területi szövetségnél szövetkezetüket. Ez év októberében pedig sor kerül a szövetségi küldöttközgyűlésekre, ahol megtörténik a tisztújítás. Ekkor választják a Magony Imrétől, a Kiskunsá­gi Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének titkárától arról érdeklődtünk, 'hogy jelen­leg milyen események történnek az előkészületekkel kapcsolatban. — Mezőgazdasági szövetkeze­teink és közös vállalataik meg­választották a küldötteiket. Osz- szesen 168-an képviselik a kör­zetünkben lévő szövetkezeteket. Jelenleg a munkahelyi közössé­gekben vagy küldöttközgyűlése­ken tárgyalják meg a kongresz- szusi irányelveket, hogy közös álláspontot alakítsanak ki. Ezen­kívül az említett fórumok mel­lett a szövetkezetek más, nagyobb létszámú testületé például a nő- bizottság, KISZ-szervezet szin­tén véleményt nyilvánít az Irány- - elvékről. Vitaindítóként a szövetkezet tisztségviselői, a munkahelyi vezetők, a szövetségi küldöttek ismertetik az irányelvekben fog­laltakat, figyelembe véve a szö­vetség két kongresszus között végzett munkáját is. — Ügy gondoljuk, hogy erről bőven van mondanivalója a tiszt­ségviselőknek, annál is inkább, mert a szövetség a szövetkezetek kongresszusi küldötteket is. szervezetének megfelelően rész­ben gazdaságpolitikai, részben társadalompolitikai érdekképvi­selet. — Valóban így van. A gazda­ságpolitikai témákkal foglalko­zunk éves és időszakos kiadvá­nyainkban. Közreadjuk azokat az eredményességi mutatókat, amelyek lehetővé teszik a szö­vetkezeti vezetők számára az összehasonlítást, ugyanakkor üzemi intézkedésekre ösztönöz­nek annak érdekében, hogy ha­tékonyan gazdálkodjanak. Even­ként megszervezzük a szövetke­zeti vezetők konzultációs fóru­mát. Itt országos hatáskörű szer­vek, valamint megyei vezetők találkoznak a mezőgazdasági üzemek irányítóival. .1 Hasznpsak > a szövetség által szervezett bemutatók, tanul­mányutak, tapasztalatcserék. Évente kétszer szervezünk trak­torosképző tanfolyamot, ezenkí­vül továbbképzést a háztáji ága­zatvezetők, valamint egyes állat- tenyésztési szakemberek részére. Hasonlóképpen a különböző bizottságok továbbképzését is megoldjuk. Az elmúlt években különösen a szőlőtermesztés eredményeinek értékelésével foglalkoztunk so­kat, ajánlást adtunk az ágazat technológiai, technikai fejleszté­sének irányelveire. Rendszeresen közreműködtünk a telepítési elő­irányzatok üzemi megvalósításá­ban, a különböző gondok megol­dásában segítettük az üzemeket. Körzetünkben hagyománya van a juhtenyésztésnek. Kun- szentmiklós, illetve Kiskunfél­egyháza környékén két egyszerű gazdasági társulás alakult a szö­vetség közreműködésével. Ezek­nek tagja 30 termelőszövetkezet és a felvásárló vállalat. A kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek besorolási feltételei­nek kialakításában is részt vesz a szövetség. 1976 és 1980 között a megyei tanács végrehajtó bi­zottságától — pártfogó javasla­tunk alapján is — csaknem 190 millió forint fejlesztési támoga­tást kaptak az említett közös gazdaságok. Fontos tevékenységünknek tartjuk a melléküzemek sokol­dalú támogatását. — Sok tennivalót ad bizonyá­ra a társadalompolitikai érdek- képviselet is. — A szövetség több javaslatot tett a szövetkezeti törvény 1977. évi módosításához, és azóta is igyekszik a, közös gazdaságok bélső^éíetéríek1 fejlődését“ eíőségí- ter>i.öJiKözreműködtühk'''‘abban," hogy javultak a szövetkezetek­ben a földtulajdon és használat viszonyai. Külön szervezőmunkát vég­zünk a gazdaságok közötti szo­cialista munkaverseny elősegíté­sében. 1977 óta évente megren­dezzük a szocialista brigádveze­tők területi tanácskozását, az utóbbi években növekszik az ér­deklődés az ifjú szakmunkások szakmai, politikai vetélkedője és a fiatalok a szövetkezetért moz­galomban való részvétel iránt. Tovább lehetne sorolni ezzel kap­csolatos tevékenységünket. Még egyet említenék meg. Sokat te­szünk a munkavédelem és az egészség megőrzése érdekében. Különböző segédanyagok kiadá­sával, vetélkedők szervezésével. Ezenkívül megoldottuk kétezer fizikai munkát végző szövetkeze­ti dolgozó és 350 vezető szűrő- vizsgálatát, s akiknél indokolt, elősegítettük a további gyógyke­zelést. — Mint már szó volt róla, megkezdődött a vita a kongresz- szusi irányelvekről. Lehet-e va­lamilyen tapasztalatról beszá­molni? — A gazdaságpolitikai témák­ban legnagyobb gondot az egyre szigorúbb feltételek okoznak. Ezek ellensúlyozására több segít­séget kérnek a gazdaságok. Az együttműködések megvalósításá­nak könnyítését sürgetik, mert közös erővel gyorsabban jutnak előre és gazdaságosabban ter­melnek. Kedvezőbb és jobb ösz­tönzőket kérnek a kooperációk megvalósításához. A társadalompolitikai kérdé­sek közül a belső szabályozók kerülnek szóba leggyakrabban. >t^bb'upnjnt húsz ilyen belső rendelkezés van, amely ne- ,1hezze‘teszi az“ eligazodást. Ezek egységesítését kérik a szövetke­zetek. Mi majd váglegezzük az el­hangzott javaslatokat és vélemé­nyeket, megtárgyaljuk a kong­resszust előkészítő küldöttköz­gyűlésünkön. , Természetesen a fontos megjegyzéseket továbbít­juk a kongresszusnak — han­goztatta végezetül Magony Imre. K. S. Az esztergomi fürdőmester Esztergomban, a királyok haj­dani lakhelyén. királynak érzi magái az ember. Nem azért, mintha tallérainak számát sem tudná, nem. Bár kincsekben gyö­nyörködhetik épp, ha kedvé tartja. S éppen ez az: ami szé­pet a kéz és a szellem alkotni és megőrizni képes volt, ezer év alatt, abból itt szemmel és ész­szel annyival gazdagítja magát mindenki, amennyivel bírja. A bazilikában, a keresztény mú­zeumban, Vak Bottyán palotájá­hoz, Balassi és Babits emlékhá­zában tehetni ilyen királyi sétá­kat. No és a hegyek, a Duna íve mentén! Boldog lehet, aki itt él! — só­hajtok az ideérkezés napján, Al­föld szülötte és lakója, fönn a Ta­más-hegy tetején. — Maga a Kiskunságból jött? — kérdi tőlem másnap egy férfi a strandon, s mintha a pusztai nap kócolatlan sugara hullt vol­na a szemébe. A szavaiban megcsendülő barátságból sejdí- tem: valaha ő is szedegette, fél­lábon állva, talpából ,a homoki királydinnyéket. S valóban, Se­res István a Duna—Tisza közé­ről származott el. 0 az esztergo­mi fürdő főnöke. — Szabadszálláson születtem, de már kiskoromban a fülöpszál- lási tanyákra költöztünk — me­séli földinek kijáró közvetlen­séggel. — Majdnem húsz észtén^ deje élek már itt, de akár hiszi, akár nem, nem tudtam igazán megszokni ezt a tájat. Pedig so­kak szerint a Duna-kanyar az ország legszebb vidéke. Engem úgy fognak közre a hegyek, mint eltévedt fiúcskát idegen felnőt­tek. Már amikor az élet, a mun­ka ábrándozni enged egy ki­csit ... Otthon, a Kiskunságban nem áll utamban semmi,.., ‘ Seres János, István apja a templom egerénél alig gazdagabb földműves volt. A naigy vihar, az első világháború mint porszemet ragadta el falujából, s csak Szi­bériában pihentette me!* hadi fogolyként. Ott talált rá a bol­dogságra. Hihetetlenül hangzik, de így történt. Megszerették egy­mást egy orosz leánnyal, Natal- jával, akit 1921-ben feleségnek- magával hozott. A kunsági pa­rasztlegény beállt odakinn a bol­sevikok közé, vöröskatonaként szolgált. Itthon azután nem fo­gadták tárt karokkal. — Olyan meleg szívű anyja talán senkinek se volt még, mint az én mamám — sóhajt István, megbocsátható elfogódottsággal. A romantikus szerelemből nyolc gyerek született, ő harma­dikként. Mindannyiukat elcsalo­gatták szülőhelyükről a vágyaik. — Ferenczi Sarolta tanított a kígyósháti tanyai iskolában — mereng Seres István az emlé­kein.- — Az elemi után a tanyai életviszonyok miatt csak tizen­hat éves koromra végeztem el Fülöpszálláson a négy polgárit. 'A végzetes 1944-es esztendőben munkaszolgálatra hívták be a ti­zennyolc éves legénykét. Az orosz anya, az orosz anyanyelv nem Volt akkoriban jó ajánlás a sors­hoz. Először Csehszlovákiába hajtották. Berlin elestekor Né­metországban amerikai hadifo­goly. Három nap után megszö­kik. Találkozik a szovjetekkel, A félig oroszsága ekkor előnyére válik. — Ma meg sem tudom érteni, ép elmével, hogyan élhettem át, amiben részem volt... Szidták a ruszki anyám, ütöttek puska­tussal !... Embereket föld alá való. bűzlő tetemmé gyilkoltak mellettem nap mint nap. Nem értem, hogy a lövés, amellyel ki­végezni akartak, csak sebet ha­gyott a homlokomon !... Talán anj ám ' értem imádkozott ép­pen ... Az én kis orosz anyám rend­kívüli asszony volt! Amikor a háborúból hazavergődtem, meg­érezte jöttémét. Apámmal kinn dolgoztak Balázson, 1 földön. Egyszer csak azt mondja: azon- n*>i gvorOnk boza iűhnn van Pista! És valóban otthon vol­tam ... Halottnak jelentettek már, de anyám nem hitt az értesítés­nek. A testvéreim kísértetet lát­tak bennem, amikor megjelen­tem a tanyán. Fél évig beteges­kedtem, az idegeim is földmond- ték a szolgálatot. Seres István ötvennégy eszten­dős, de annál fiatalabbat mutat. Divatosan öltözködik, de azt hi­szem, előnyös megjelenésében több szerepe van hitének: az ember képes ifjú maradni a ha­lál percéig. Fehér Trabantja reggel hatkor már ott áll a fürdő udvarán, s csak este nyolc-kilenckor gurul ki onnan. Micsoda fürdő ez az esztergomi! Jobbra a fedett uszoda, balról a gőzfürdő, szem­ben a szabadtéri medence, amint a vendég belép ide. A kinti víz színe olyan, mintha a nagy pik­tor, a természet ebben mosta volna ki az ecsejét, miután az ég kékítését befejezte. Szép mun­kahely! Itt az öröm az uralkodó érzelem. A fürdőmester, ha este egyedül marad, kicsit leül egy padra, s a bölcs kort megért platánokra figyel. Érti a szavú-- kát... Mert Seres István — költő. Nem hivatásos, a szónak abban az értelmében, hogy lapoknak ad­ná közlésre a verseit. Érzékeny ember, s amit átél, ritmikus so­rokba foglalja. Témái közül a Kiskunság hogyan is maradhat­nak ki? Modernnek nem mond­hatók e munkák, de mert hal­lom bennük a szív dobogását, én verseknek fogadom el őket. S biztatom' földimet, olvasson még többet, s tanulja ki a poétames­terséget. — Negyvenkilencben önkéntes katona lettem, tanultam, a repü­lőhadnagyságig vittem — beszél, és sűrűnek maradt göndör hajá­ban .most veszem észre az ősz szálakat. — Nyughatatlan ember voltam. Bevallom, nem tisztán hazafias érzések vittek a levegő­ül iiaEÍffil& '.giM rni’-yn '• '• föld odafentről. Később fölcsap­tam szénbányásznak, mert a föld mélyét is meg akartam ismerni. Sztahanovista fúrómester voltam, aztán irány az uránbánya, Pécs! Utána tizennyolc hónap a szol­noki tűdőkórházban. Könnyebb munkát kellett keresnem. Az Észak-Dunántúli Víz- és Csatornaműveknél kötött ki Se­res István. Hét oklevél függ az irodája falán, a testápolással kapcsolatos valamennyi szakmát kitanulta 1963 óta. Gondossága, következetessége ott fehérük a strand meszelt kőszegélyein, a mindig tiszta játszóplacc és a kabinok is erről beszélnek. A be- osztottaitól rendes munkát köve­tel, jobbat az átlagnál, de ezért senki sem neheztel rá. Ért az embere|í nyelvén. .1 — Esztergom népszerű lakói közé .tartozik. Csókolom Pista bá­csi, jó napot, szervusz Pista, aki másodszorra jön ki a strandra, az már nem mulasztja el az üdvözlését Százakat tanított meg úszni életében. Ö maga is űzte ezt a sportot hajdanán. Izmossá- sága a‘katonáé, az úszóé, s még- inkább á bányászé. — Gyakorta hazamegyek a szüleim sírjához'— mondja elér- z'ékenyülve. ■>— Otthon, a síksá­gon úgy érzem, minden az enyém... Tumultus — potyázással Hogy a nyár az utazások-ki- rándulások időszaka, köztudott, miként' az is, ezekben a hetekben nemcsak a vakációzó diákok és a szabadságon lévő dolgozók kel­nek útra szép számban, de hét­végeken a pihenőnapjukat töltők is. Célszerű, ha e ténnyel tisz­tában vannak a tömegközleke­dési szolgáltatást végzők, hiszen a szállítási igényeknek csak így tudnak maradéktalanul — . vagy legalább azt megközelítőleg — eleget tenni. Ahol pedig; nem ez a jellemző, gyakori a kellemet­lenség. Ez utóbbiban többeknek volt részük július 26-án reggel, a bajai vasútállomáson. A tör­téntekről Károlyiné Sternák Klá­rától értesültünk. Mivel a jegypénztárak közül csupán egy tartott nyitva, nem csoda, hogy előtte hosszú sor kí­gyózott. S bár a biléták kiadása rendben folyt, az utazni szándé­kozók olyannyira megszaporod­tak, hogy bekövetkezett a szűn­ni nem akaró tumultus. A várakozók egyre idegesebbek lettek — írja olvasónk —, s jó­magam is nyugtalankodtam, mert előttem még csaknem húszán voltak, s mögöttém is legalább ennyien, amikor mindössze két perc volt hátra a menetrend sze­rinti indulásig. Közben hallottam megjegyzéseket arról, vasárna­ponként ez időben — amikor 6 óra 54 perckor gördül ki a sze-, mélyvonat Kiskunhalasra — gyakran törnek borsot hasonló módon az itteni utasok orra alá. Agtán befutott a szerelvény, melyet természetesen nem lehe­tett késleltetni, ezért a MÄV he­lyi ügyeletese úgy döntött, jegy nélkül is felszállhatunk rá. Mind­annyian éltünk ezzel az alkalmi lehetőséggel. Én egyébként Bács­almásig mentem, de addig nem találkoztam kalauzzal. Az a gyanúm, sokan vonatoztak akkor ingyen, főleg azért, mert az útba eső Bácsbokodon és Jánoshal­mán búcsú volt... Ügy vélem, ez a kedélyek fel­zaklatásával izgalmassá tett po- tyautazás — az elmaradt vasúti bevételről nem is beszélve — megelőzhető lett volna,' ha a szó­ban forgó jegypénztárak munka­rendjét mindenkor a várható, il letve tényleges utastömeghe igazítják... — zárulnak a sorol Egyetértünk ezzel az álláspont tál, s meggyőződésünk: a MÁt mielőbb megteszi a szükséges in tézkedést, hogy Baja nagyforgal­mú vasútállomásán többé ne for­duljon elő ilyen eset! Pihenhet-e a lakásában az ember? Manapság sokszor hallható az ilyen —- és a szerkesztőségi pos­tánkban is gyakran visszatérő — panaszos vélemény: szép, ké­nyelmes az új, modern társas­házi lakás, csak az a kár, ritkán nyújt pihenést... A bajok forrásai pedig szinte mindig ugyanazok: itt a televí­zió, ott a rádió, amott a lemez­játszó és a magnó bömböl — fő­leg a sztereókészülékek produ­kálnak szinte elviselhetetlenül erős hangot —, s minderre rá­adás, hogy vannak családok, melyek néha éjfélig, vagy tovább is tartó otthoni összejövetelen vígadnak vendégeik társaságá­ban, hamisítatlan kocsmai han­gulat közepette, fittyet hányva arra, a szűkebb környezetükben lakók már aludni szeretnének, vagy egyszerűen a csöndet óhajt­ják. Miután többen túl' vannak ázqn, hogy megkérjék á szomszé­dot, halkabban dáridózzón, s mert az ezzel kapcsolatos ismé­telt figyelmeztetés is hiábavaló­nak bizonyult, nincs más hátra, mint a tabletták, a - különféle nyugtatószerek szedése. Ennek káros hatását pedig a reggeli fá­tyolos tekintet, és a fáradt szer­vezet jelzi legmeggyőzőbben, meg az, hogy ebben az állapotban ke­vésbé tud figyelni aznapi mun­kájára az ember. Emiatt pedig egyformán szenved az épületi állványokon, a mezőn, a gépsza­lag mellett, az irodában, vagy másutt dolgozó. De mi történik akkor, ha mondjuk hivatásos so­főrről van'szó? Kecskeméten, az Erdészeti Tu­dományos Intézet állomásán van alkalmazásban az a gépkocsive­zető — ő a Széohenyivárosban, a Március 15. utca 44. számú házban lakik —,• aki ebben a helyzetben van jó ideje. Amint dr. Szodfridt István erdőmárnök írásban közölte velünk, a tevé­kenységét több évtizede kiválóan, megbízhatóan, nagy pontossággal végző munkatársukért aggódnak, ugyanis a kialvatlansága követ­keztében állandó idegfeszültség­ben él. Az ok: képtelen pihenni a nemrégen birtokba vett kor­szerű lakásában. Persze, nem ép­pen a megelőzőekben említettek miatt, hanem — a változatosság kedvéért — azért, mert az épület előtti térségen, közel az ablakok- ■hoz-ajtókhoz unos-untalan tú­ráztatják motorbiciklijüket , a környékbeli tizenévesek. Jármű­veikkel — hétköznap este, vasár­nap délután, meg egyéb időpont­ban — akkora zajt idéznek elő, hogy még a szobában is bántja a fület. „Ideje lenne ellenőrizni a csendrendelet betartását ebben az utcában...” — summázza az esetet a levélíró. Hadd tegyük hozzá, másutt is elkelne az ilyen őrjárat. Egyéb­ként el kell mondani, szerencsé­re nem kevés már az olyan ház­beli közösség, ahol fel sem me­rül e probléma, hiszen a csalá­dok, s az ott nevelkedő gyerekek- fiatalok messzemenően tisztelik a lakótársakat, és sem az ottho­nukban, sem azon kívül nem viselkednek másokat sértő mó­don. Csakhát úgy tűnik, e szép példa még nincs nagyon elterje­dőben. Főleg azoknál vannak gondok, akik ritka résztvevők a lakógyűléseken, s alig, vagy egy­általán nem köszönnek egymás­nak, jóllehet csak méterek vá­lasztják el lakásuk ajtaját. S ha e helyeken a közösségek megbí­zott vezetői — házfelügyelők, kö­zös képviselők, lakóbizottsági el­nökök stb. — sem élnek megfe­lelően a jogaikkal, elkerülhetet­lenek a perpatvarok, a kesergé- sek. Noha Kecskemét tanácsának 1979 óta hatályos 2-es számú rendelete — más néven a házi­rend — kissé szűkösen taglalja a szocialista együttélésre vonat­kozó tudnivalókat, az abban fog­laltak alkalmasak a közölt visz- szásságok megfékezésére. Persze csakis akkor, ha azokat minden­ki komolyan veszi. Igaz, nem szabad megfeledkez­ni a közrendről és a közbizton­ságról szóló minisztertanácsi ren­delkezésről sem, melynek 23. pa­ragrafusa leszögezi: aki lakott területen, lakóházban olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát sérti, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Fontos megjegyezni, a jogszabály nem köti konkrét időponthoz e cse­lekmény elkövetését, vagyis a tilalomnak .bármikor — reggel, délután, késő este stb. — érvényt Tehet szerezni. Megszegői ellen a rendőri szervek, valamint a ta­nács helyszíni bírságolásra fel­hatalmazott képviselői járhat­nak el. A hatóságok indokolt esetben minden bizonnyal eleget is tesznek kötelezettségeiknek, bár annak örülnénk jobban, ha minél kevesebbszer lenne effélé­re okuk. Ez utóbbi persze nem rajtuk múlik... ■ ■ ■ CIKKÜNK NYOMÁN ■ ■ ■ Van már telefon a rendelőben Július 15-én a Sajtóposta rovatunk­ban tettük szóvá: a csaknem fél éve megépült, illetve rendeltetésének át­adott új, korszerű kelebiai körzeti rendelő még nincs bekapcsolva a táv­beszélőhálózatba. Közöltük, ez az ál­datlan állapot nemcsak a helybelieket sújtja, hanem a tompái és a kunbajai lakosokat is, akiknek egészségügyi el­látását hét végeken a kelebiai orvosi ügyelet végzi. A közérdekű ügyben megkaptuk a választ a Szegedi Postaigazgatóságtól. Levelében Fábián Pál igazgatóhelyet­tes egyebek között az alábbiakról tá­jékoztatott: A kelebiai körzeti orvosi rendelő két távbeszélőállomásának felszerelése már a cikk megjelenésének napján megtörtént. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy e telefonok késedelmes be­kapcsolására a Bács-Kiskun megyei Távközlési Üzem hibájából került sor. Az okozott kellemetlenségekért ezúton kérek szíves elnézést. A mulasztást el­követő dolgozók felelősségre vonása iránt intézkedtem. Köszönjük az érdekeltek nevében is a telefonos pánasá haladéktalan or­voslását, meg az őszinte, tárgyilagos - és a kellő tanulság levonására is egyértelműen utaló — választ! összeállította: Velkei Árpád A biztonságosabb közlekedésért Üj fajta veszélyt jelző villogó- kfit és villogósorokat gyárt a kő­szegi Műszaki Villamosipari Szö­vetkezet. A négyféle változatban készülő villogó akkumulátorral működik, és automata kapcsoló segítségével sötétedéstől -világít.' Az új villogórendszerrel biz­tonságosabbá válik a közlekedés az útépítéseknél, a, forgalom-el- j teleléseknél, -korlátozásoknál, a különböző szerelési munkáknál, valamint nagyobb építkezések­V Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom