Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 13. Egy év múlva termel Készül a megyei gabonaipar kecskeméti koncentrátumgyára. Előtérben láthatjuk a kisebb egységeket csomagoló Üzem acél- szerkezetét, a háttérben daruzzák a főüzem elemeit. A beruházás, a wie együtt más pénzügyi forrásból épülő raktárakkal együtt mintegy háromszázmillió forintba kerül. Az építkezés 1979 szeptemberében kezdődött, várhatóan egy év múlva 1982. július 1-én már készterméket gyárt az üzem. Évente 60 ezer tonna koncentrátumot, vagy keveréktakarmányt termel, mintegy ötszázmillió forintértékben. . (Straszer András felyétele) SZÁNK—TUNYOGMATOLCS Csák szombat délelőtt van, mégis azt hiszi az ember itt, a szanki pártház előtt álldogálva, hogy ünnepnap köszöntött ránk. Akiknek a társaságát élvezem, ünneplőruhát viselnek, jókedvűen csillog a szeműi' A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat üzemének dolgozói, a Zalka Máté ifjúsági brigád „szállta meg” a pártszékházat. Valahányszor felberreg a közeli főúton egy gépjármű motorja, mintegy parancsszóra szünet áll be a csevegésben, s árrá fordulnak a fejek. Vendégeké' cár a brigád. Nem is éppen a szomszédból: Tunyogma- tolcsról, az ország keleti szögletéből. Pár száz kilométer Erzsébetet, aki a tsz KISZ-alap- szervezetének élén álL — Amikor Zalka Máté földi maradványait hazahozták Magyarországra, a brigádunk ott volt Budapesten és a tiszteletadás minden mozzanatát lefényképeztük — folytatja Brunner Sándor. — Ezekből a képekből készítettünk nektek- is egy tablót, nagy szeretettel. Brunner Sándor, a kollektíva vezetője jó néhányszor kisétál a főútig, meg vissza. Egy kicsit ideges, hátha valami baj érte útközben a vendégeket, a Tunyogma- tolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezet KISZ-fiataljait. Ugyanis korábbra várták őket. Bár igaz, amikor ők tették tiszteletüket híres névadójuk szülőfalujában, átszámították magukat. Mi az a pár száz kilométer — gondolták, ám sokkal később futottak be, mint jelezték barátaiknak. lassan múlnak a percek, aztán egyszerre csak két kocsi kanyarodik be az utcába. — ők azok! — kiáltanak többen. Baráti ölelések, akik még nem találkoztak, bemutatkozna*, egymásnak. A tunyogmatolcsiakat Szabó János községi párttitkár veheti, aki egyben a tsz belső ellenőre. 0 Fáik Miklós magyaráz a földgázüzemben. m'rnmmm-: «mm Zalka Máté — Franki Béla — Tunyogmatolcsnak háromezer lakosa van — mutatja be a legendás Zalka Máté, eredeti nevén Franki Béla szülőfaluját Tóth Erzsébet. — Zalka Mátén kívül Petőfi adott még nevezetességet a falunak, azzal, hogy ott írta meg szép versét a Szamos menti kurta kocsmáról. A KISZ-titkár elmondja a körülötte csoportosulóknak, hogy a téeszüknek négyszáz dolgozója van, s a harmadrészük fiatal. Sokan a közeli Mátészalkára, Fehérgyarmatra és Nyíregyházára járnak el dolgozni az iparba. Az alapszervezetüknek vannak olyan tagjai is, akik nem náluk dolgoznak: Széles Judit szakközépiskolás, Bojcsuk László szintén, Barkó László pedig a MOM mátészalkai üzemében munkás. Ok is itt vannak. Rajtuk kívül n-> sok fiút é« lám" vonzott magához a tsz-fialaiok közössége. Bizonyára nem ok nélkül. Ajándékba tabló A pártházban tízóraival, meg egy kis szanki itókával kínálják a kedves vendégeket. Azután következnek a „hivatalos” üdvözlések. Röpke tájékoztatás hangzik el a szénhidrogén-bányászat megyei történetéről, országosan jelentős mai eredményeiről, a bányászok életéről és munkájáról, s külön a fiatalokról. — Most átadnék nektek egy kis ajándékot, aimit a brigád tagjai nagy gonddal készítettek — szól Brunner Sándor, s a terem végébe hívja Szabó Jánost és Tóth 0 Brunner Sándor nyogmatolcsiaknak. balról — átadja a falon függő tablót a tu Ezután: irány a • szénhidrogénmező! Szánk és Halas közt megáll a busz egy bólogató olajkút- nál. Érdekes a masina, de az óriási fúrótorony méginkább az, amelyet már Kiskunhalas határában nézhetnek meg Zalka Máté falujának lakói. Az egyik fúrómester elmondja, hogy mire szolgál a kutatófúrás, hogyan vesznek kőzetmintákat s mutat is törmeléket ezerhétszáz méterről. — Más világ ez, az olajbányászoké, mint a miénk — nyilatkozik a látottakról-hallottakról Szabó János. — Nagyon érdekes. Az egyik fiatal fúrós bemutatja, hogyan kell menekülniük, ha tűz ütne ki a toronynál. A szánt használja. Egy szempillantás alatt siklik le vele a magasból a torony és a" föld közt kifeszített drótkötélen. ját megismerték a vendégek. Az üzemben Fáik Miklós a kalauz. Elmagyarázza a tunyogmatolcsi- aknak, miként készítik elő a gázt hűtéssel, tisztítással, nyomásszabályozással, hogy betáplálható legyen az országos távvezetékhálózatba. Kirándulás az olajkutakhoz A földgázüzembe autóbusszal megyünk, miután Szánk központAz első nap végén Kitűnő a hangulát estefelé, az első nap végén. Ugyanis a tu- nyogmatolcsiak itt töltik még a vasárnap egy részét is. — Látszólag nem történt itt ma semmi fontos, különös, de én mégis azt hiszem, hogy van értelme ennek a találkozásnak — mondja Brunner Sándor, a szanki üzem tmk-s brigádjának vezetője. — Volt egy szép napunk. Széppé tette a találkozás öröme és az, hogy beszélgettünk Zalka Mátéról, akinek az emlékét a szü- lőfalujabeliek és mi is nagy tiszteletben tartjuk. Ez hozott ö*?- s/.e bennünket pár évvel ezelőtt. S azt hiszem, ez lehet alapja esz munkásbrigád és egy tsz KISZ- alapszervezet barátságának, ha a lakóhelyük távol esik is egymástól A vendégekkel és a vendéglátókkal együtt helyeselünk. A. T. S. 0 Balra: csoportkép a bólogató olajkútnil. Nemcsak a dohányzókkal van baj ... A közelmúltban a MÁV számos vasútállomáson a minimálisra csökkentette a dohányzási lehetőségeket, sőt egyre több személy- szállító vonatot közlekedtet, amelynek egyetlen kocsijában sem szabad rágyújtani. Ez a szabály érvényes például a Kiskunfélegyházáról nap mint nap kiinduló szerelvények zömére is. Értesülésünk szerint általában megértés fogadja a rendelkezést — megszegőik szerencsére kevesen vannak —, az utasok jórésze mégis elégedetlen. Igaz, egészen más okból! A részletekről a szerkesztőségünkbe küldött levelében így számolt be dr. Aranyi Gábor: Nemcsak a dohányzókkal van baj a vonatokon, hanem azokkal is, akik az utazásuk idején szinte vedelik a szeszes italt. És mostanság tehetik kényük-kedvük szerint, hiszen senki sem figyelmezteti őket. Különösen elviselhetetlenek ezek az állapotok a Félegyháza—Szentes közötti vonaton, pénteken, a délutáni órákban, amikor a szabad szombatra készülődök — főleg a munkásKikért van a zöldövezet? A Kecskemét, Lánchíd u. 10. IV. em. 12. szám alatt lakó Szirtes Rezsőné és férjezett leánya július 5-én délután sétáltak ki a közeli parkerdő szélére, hogy a dúslombú fák, no meg az ottani — hűsítőén ható — tavacska szomszédságában pihenjenek egy keveset. A fűre leterített pokrócon fürdőruhában hasaltak végig, de alig élvezhették pár pillanatig' a természet üdítő- frissítő szépségét. a tiszta levegőt, a madarak csicsergését, amikor motorzajra kapták fel fejüket. A jármű hirtelen megállt, s aki vezette, egyenesen hozzájuk tartott. A bemutatkozni elfelejtett férfi a legelején a kifejezetten napo- zási célt szolgáló öltözetünkre tett furcsa megjegyzéseket — sorolja a részleteket a levél írója —, majd közölte^ távozzunk a helysemről, mert az a vízmű munka- területe. Bár ilyesmire utaló körülményt, vagy írásos felhívást sehol sem láttunk — de azok sem, akik hozzánk hasonló módon he- verésztek arrafelé —, az intézkedő személy nyers modorára te- kintettel nem ellenkeztünk, valamennyien gyorsan felkerekedtünk, s mint valami nagy bűnt elkövető kiűzőitek, hagytuk el a terepet. Azóta szüntelenül foglalkoztat a gondolat, hogy mi. széchenyivá- rosiak talán túl korán örültünk a lakótelepünk menti füves-fás területnek, a víznek, vagyis a zöldövezetnek. Mert könnyen megeshet, valójában nem is a kedvünkért létesítették azt. Dekát akkor kikért? A bizonyára sokakat érintő üg> ben elsőként az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat emberek — igyekeznek hazafelé. A kocsik ablakainál lévő kicsinyke asztalkákra röviddel a felszállás után felkerülnek a borral, pálinkával, sörrel teli üvegek, s mire kiürülnek, a hangulat már emelkedett, majd kezdetét veszi a hangoskodás, a trágárság, s a békésen ülő-álló utasok — közöttük a fiatal nők — molesztálá- sa. Mindig kínos a hétvégi utazás errefelé, ahol kulturáltságnak, kényelemnek nyoma sincs. Feltétlenül elejét kellene venni e mozgókocsmai miliőnek, mondjuk azáltal, hogy megtiltják a szeszfogyasztást, s e döntés vonatkozzon azokra is, akik nem az ottani büfében vásárolták, hanem magukkal hozták — táskában, szatyorban, zsebben — az itókát. Levélírónk véleményét messzemenően osztjuk, hiszen sajnos gyakran tapasztalt — és a MÁV többi vonalán is sokszor előforduló — utazási kellemetlenségekről, visszásságokról van szó, melyek megszüntetése mindenkinek érdeke. főmérnökével, Szekeres Istvánnal beszéltünk aki ezeket mondotta: ' —A panasz egyrészt a több milliós költséggel készülő úgynevezett záportározónkra vonatkozik, mely a kecskeméti Széchenyivá- ros csapadékvizének elvezetésére szolgál. Építési munkálatai még valóban folytatódnak, s a befejezésig kétségkívül balesetveszélyes a térség nemcsak a gyerekek, de a felnőttek részére is, hiszen a már meglévő tónyi víz jelenleg is mély, s nincs körülkerítve. Az ügyeletes dolgozónk tehát helyesen hivatkozott mindezekre, s ha erélyesen lépett fel, tán azért tette, mert aggódott, vagy bosszankodott is az ott tartózkodók miatt. Egyébként ezúton kérem magam is az érdeklődőket, egyelőre kerüljék a tó környezetét, ugyanis ha végeztünk a feladatokkal, a víz a lakosság rendelkezésére áll, s tervek szerint még a csónaká- zók, esetleg a horgászok igényeit is kielégíti. A jogosnak tűnő kéréssel megkerestük a zöldterület társgazdáiét. a kecskeméti kommunális üzem vezetőjét, Pólyák Péter főmérnököt, aki így válaszolt: .— Az erdészet kezelésében lévő parkerdő tisztántartásáról mi gondoskodunk, ahol már biztosítva van a pihenés, a kikapcsolódós lehetősége. Ezzel élnek is sokan, s ha még többen lesznek közöttük, akik kulturáltabban és fegyelmezettebben viselkednek, feltehetően több örömben lesz részük a szabad időt ott eltöltőknek. A zöldövezet kialakítása még korántsem ért véget, s teljes egészében csak a tó elkészülte után lehet birtokba venni a környéket, ahová most is, s majd akkor is mindenkit szívesen várunk. Orvosi rendelő — telefon nélkül A több millió forintos beruházással épült új, modern kelebiai körzeti rendelő ez év eleje óta fogadja a betegeket. S nemcsak a helybelieket, de a hét utolsó napjain — az ügyeleti szolgálat idején — Tompa és Kunbaja községek lakóit is. Akik roppant kínos helyzetben vannak, ha sürgősen akarnak orvost kérni, hiszen az egészségügyi létesítmény máig nincs bekapcsolva a távbeszélőhálózatba. Innen mentőt sem tudunk hívni, s ez a tény tűrhetetlen — kesereg a lapukhoz eljuttatott levelébe dr. Beregszászy Zoltán, az ügyeletet ellátó egyik főorvos. De meddig még? S mióta várják a megoldást? É kérdésre a kelebiai tanácselnök, Galgóczi Vince adott felvilágosítást: — Idén február elején rendeltük meg hivatalosan az egészség- ügyi szolgálatnak a telefonját, s a posta által kért bekötési összeget, 60 ezer forintot imég ugyanazon hónap 24-én befizettük. Vártuk a szerelőket, nem jöttek. Március végén írásban kértük a területi postaigazgatóságot, mielőbb végeztesse el a műszaki teendőket. E sorainkra máig sem kaptunk választ. A június eleji sürgető levelünk sorsáról sincs hír... A sokezer ember érdekében írott panaszról informáltuk a Szegedi Postaigazgatóság távbeszélő osztályát. Íme az egyik vezető munkatárs válasza: — Régen túl kellene lenni e munkán. Rögtön szólok az illetékes halasi embereinknek, hogy igyekezzenek... A mulasztás okáról, meg az intézkedésről még ma, július 8-án, de legkésőbb holnap, csütörtökön tájékoztatjuk •önöket. Persze, ha kábeligényes a feladat, más a helyzet, alkkor jé háromnegyed év a megrendelés teljesítésének ideje. Ä tanácselnök szerint éppen a műszakiak mondották, kábelekre nincs szükség — azok már korábban kiépültek arrafelé —, csak a bekapcsolás hagyományos műveletének elvégzésére. Hogy végül is miikor lesz telefonvonal a kelebiai orvosi rendelőben, sajnos nem tudjuk. Ez ügyben az ígért határidő elteltével sem értesített bennünket a posta ... összeállította: Velkci Árpád Jól működik a diákszputnyik Jól működik a múlt hét végén pályára állított szovjet szputnyik, az Iszkra—1, amelyet a moszkvai repülésügyi főiskola diákjainak szerkesztő kollektívája tervezett és hozott létre. Az Iszkra—1 mesterséges holdat ugyanaz a hordozórakéta állította pályára, amely a legújabb Meteor-Priroda mesterséges holdat indította el a Föld körül. A „diákszputnyik” már a második ilyen alkotása a főiskolás tervező kollektívának. 1978-ban a Radio—1 elsősorban a rádióamatőrök kapcsolatteremtését szolgálta, segítségével „távolsági világcsúcsot” is felállítottakm A 12 évvel ezelőtt létrejött főiskolai tervező iroda, amelynek munkájához vezető szovjet tudósok nyújtanak segítséget, több olyan műszert is létrehozott, amelyeket rendszeresen alkalmaznak a Koz- mosz-sorozat mesterséges holdjain. (MTI) Brigádbarátság