Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

1980. december 6. • PETŐFI NEPE • 3 | MONDJA MEG ŐSZINTÉN... Kismama-találkozó ürügyén a lászlófalvi asszonyklubról Megdolgozik a fizetéséért? Negyedszer jelentkezik lapunk olvasói fórumrovata. Ezút­tal ismét egy kényes kérdést tettünk fel: Megdolgozik a fizetéséért? Gréczi Já­nos, az Állami Biztosító Bács- Kiskun me­gyei Igazgató­ságának üzleti f őelőadó ja: — Hát per­sze, hogy meg­dolgozom ! Ha összeírnám mi mindennel foglalkozom, biztos lenne öt-hat oldal. Sok munka ez... ... 1969. január negyedikén kezdtem a biztosítónál, a városi fiók alkalmazotti körzetfelügye­lő jekénit, azután 1971. április 16- től szakszervező lettem. Nagy élet-, nagy baleset-*, casco-biztosí- tással foglalkoztam; a szervező- munka során nagy ismeretségre tettem szert, jól ment az üzlet, ennek megfelelően a jövedelmem is szépen alakult: a jutalékokkal együtt megkerestem a 4500 forin­tot is, ami akkortájt még nagy pénz volt. Ezt a munkát csak egész emberként lehetett — és lehet — végezni. A nagy életbiztosítás ügyében például ötször-halszor el kellett mennem az ügyfélhez, mert megfigyeltem, hogy aki első látás­ra aláírja a biztosítást, az két-há- rom hónap múlva felmondja. Be­szélgetni kellett férjjel-feleséggel, sokszor késő estig, az utolsó buszt alig értem el. Kötetlen munka­időm volt, kötetlen annyiban, hogy senki sem számolta, a nyolc órán túl mennyit dolgozom... 1973-ban bekerültem az igazga­tóság szervezési osztályára — ak­kor még szervezési osztálynak hívták — hozzám tartozik azóta is a propaganda, a sajtóval való kapcsolattartás, az utasbiztosítás, a deviza — külföldi biztosítás, a tanulóbiztosítás, a CSÉB-intéző- bizottságok — bár azóta az utas- biztosítást átvette tőlem egy kol­léga. Szervezem a továbbképző •tanfolyamokat, instruktora va­gyok a kiskunfélegyházi városi és a kiskőrösi járási fióknak, mond­jam, hogy ez sok? Hát az, az bi­zony ... ... Nálunk a jövedelmet két összetevő alkotja. Van egy alap­bérünk, és, az igazgatósági ered­mény függvényében, negyedéven­ként, prémiumot is kapunk. Ez az éh esetemben 3140 forint, ezzel együtt úgy hatezer forint körül alakul egyhavi jövedelmem. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. 1967-ben kaptunk lakást, van tévénk, hűtőszekré­nyünk, mosógépünk, centrifugánk — de kinek nincs? Autóm nincs, betétkönyvem se, arra még nem futotta, sohasem. 1200 forint egy egy dzsekikabát, ebből — a két lánynak — kettő kell, van mire költeni a pénzt... ... Húsz éve dolgozom, akkor még nem dohányoztam, ma már igencsak elfogy egy dobozzal na­ponta. Le kellene szokni, tudom, de hát idősebb, azaz idegesebb az ember, valamivel le kell vezetni a feszültséget. Szeretek kint lenni a természetben, van egy vityillóm — nyolc éve épül, kastély soha nem lesz belőle, legfeljebb egy kis faház — Kerekdombon, ott talá­lom fel magam. Jól élek, jól élünk a családommal, elégedett vagyok, igaz, akkor is az voltam, amikor kevesebbet kerestem. Szeretem amit csinálok, és hát. úgy érzem, meg is dolgozom a pénzemért... Szívós János késes-köszö- . rűs kisiparos: — Meg én, mert ha nem, éhen halnék. Különben is, a keresetem a munkámtól függ, azaz, az én esetemben mar teljes mértékben megvalósul a teljesítményará­nyos fizetés, ezzel nem sok válla­lat dicsekedhet. A nyolc-tíz forin­tos köszörülésekből egy hónap alatt nagynehezen jön ám csak össze a négy-négy és fél ezer fo­rint, amiből lejön az SZTK, az adó, a KlOSZ-bélyeg, az anyag- költség. ' _ Egy vállalatnál ugyanezt simán megkeresi az ember, csak jóval kevesebb munkával. Tudom, mert nemrég még magam is vállalatnál voltam, a BRG-ben, szerszámop­tikai köszörűs voltam, és, a szí­vemre teszem a kezem, dolgoz­hattam volna jobban és többet is. De, hiába dolgoztam volna, többet akkor sem kaptam volna. Örabéres voltam, 20,50-es órabért kaptam. Szóval... ha nem noszo­gatják, hajlamos az ember lazsál­ni, különösen, hogy tökmindegy, többet és jobban, vagy kevesebbet és rosszabbul csinálok-e meg. Szerintem ezt ma még a vállala­tok többségénél nem ismerték föl, vagy ha igen, nem mernek változ­tatni, noha az utóbbi időben más­ról sincs szó a tévében, a rádió­ban, az újságban, ezt mondják a párthatározatok is. És ezért sze­rintem felelősek ám a vezetők — nem is annyira a közép-, mint a felsőbb szinten — mert nem szer­vezik meg jól a .munkát. Nekem ne mondja senki, hogy a melós csak lazsál. Ha van értelme, ha annyival vastagabb a boríték, amennyivel többet dolgozott, és főleg: ha hagyják dolgozni, hát dolgozik, annyit, amennyit csak bír... Persze, mondhatják so­kan, kívülről könnyen kritizálok. Erre csak azt mondom: sokat ta­nultam azóta, mióta önálló kisi­paros vagyok. Itt egy az egyben magamra vagyok utalva, nincs havi fix, bizonyos értelemben lét­bizonytalanságban élek. Ha nem hoznak munkát, felkopik az állam, így hát, bizony, hogy keressek is valamennyit, sokszor nekem kell felhajtanom a munkát. ... A BRG-ben amatőr népmű­velőként tevékenykedtem — akik értenek hozzá, azt mondták, nem csináltam rosszul — és hát ez az oka, hogy onnan eljöttem. Az SZMT-től megtudtam, hogy szak- munkás-bizonyitvánnyai is jelent­kezhettem volna Debrecenbe, népművelő-könyvtáros szakra. A vállalat nem engedett, ázzál az indokkal, hogy az én munkám, az optikai szerszámköszörülés, meg­határozó a szerszámműhely ter­melésének. Én egy fillért sem lát7 tam abból, hogy kiállításokat rém deztem, írókat hívtam a, klubba, szerveztem az embereket, és, ha engedték volna elvégezni az is­kolát, akikor is megmaradtam vol­na a gép mellett — bolond is let­tem volna: feleannyi fizetésért népművelni — de nem engedtek. Megsértődtem, na, mondjuk meg őszintén. Kiváltottam az ipart, előbb félállásban, hogy megszok­ják a kuncsaftok. Persze meg­szokták, mert ez hiányszakma, ár­talmas az egészségre az a sok por, amit naponta nyel az ember, az ipariskolában évek óta nincs is késes-köszörűs tanuló. Az első időkben — és, mért szégyelljem, bizony még ma is — piszokul hiányzott a gyári levegő, a műhely miliője: mindenki barát volt. A közösség, igen, az hiányzott, hi­ányzik jelen pillanatban is, de az élet időnként mást produkál, mint amit az ember szeretne. Már egy éve főállásban köszö­rülök, az ügyfelek — bár erről inkább őket kellene megkérdezni — elégedettek. Reklamáció még nem volt. Igyekszem nagyon ol­csón, nagyon gyorsan dolgozni, szólni egy-két jó szót ahhoz, aki ide 'benyit. Ebben a szakmában — mivel teljes szolgáltatás: nem gyártok és nem árulok, csak ja­vítok — nem lehetne mondani, hogy meggazdagszik az ember. Én sem fogok megmilliomosodni, az fix, különben meg nem is vá­gyók valami fene nagy gazdagsága ra. Nekem elég annyi, amennyi van, amennyi elég, hogy, mit mondjak, igyák egy pohár bort ha megkívánom. Szóval, hogy jusson is maradjon. Megszoktam, és sze­retem is amit csinálok, az az egy előnyöm megvan, hogy nincs fő­nököm, így hát magamat hajtom, magammal veszekszem. Hát így ■ • ■ Lejegyezte: Ballai József 4 Aratják a sziki nádat az Alföldön Az alföldi szikeseken, ahol ki­tűnő minőségű, ipari feldolgozás­ra kiválóan alkalmas úgyneve­zett acélos nád terem, pénteken megkezdődött a betakarítás. A Felgyői Állami Gazdaság csong­rádi nádüzemének öt alföldi me­gyére kiterjedő körzetében tucat­nyi gép dolgozott, kihasználva az időjárás nyújtotta kedvező lehe­tőséget. Az ingoványos, vizenyős talajok felszíni rétege keményre fagyott, s a szilárd terepen jó ütemben . haladhatnak az arató­gépek. A hirtelen beköszöntött tél úgyszólván egyik napról a másikra nergette le a nád levél- zetét, könnyítve a betakarítok munkáját. A tavaszig tartó nagyszezon­ban a tervek szerint egymillió kéve nádat aratnak. Ezenkívül legalább kétszázezer kévét a tsz-ektől vásárol fel az üzem. A tsz-tagok szívesen vállalnak ilyen­kor nádaratást, mert olyan idő­szakban jutnak jövedelemkiegé­szítéshez, amikor a mezőgazda­ságban már megfogyatkozott a munka. A csongrádi feldolgozó üzem­ben nádszöveteket és nádlemeze­ket készítenek. Ezeket mint fagy­védő takarókat használja fel az építőipar és a mezőgazdaság. MTI) fogatjuk a kecskeméti Katona József Színház előadásait, az idén Szegeden a Pillangókisasszonyt néztük meg. Az egyik budapesti kirándulásunk alkalmával a cir­kuszban is jártunk, másik alka­lommal pedig a Hiltonban rende­zett divatbemutatót néztük meg, mintegy kiegészítve ezzel a hét­fői napokon tartott szabás-varrás tanfolyamod A megyeszékhellyel immár három városnéző sétán is­merkedtünk behatóbban. Egy to­vábbi kirándulásunk útvonala Pécs, Harkány és Siklós volt. Sok segítséget kapunk a tsz-től, így a buszt is jutányosán. Augusztus­hoz fűződő emlékünk az új iskola takarítása, ebben ötvenketten vet­tünk részt. Októberben kerese­tünket az iskolára szánva, negy- venketten szüreteltünk a tsz-ben. A házaspárok bálja is népszerű rendezvényünk — magyarázta nagy ügyszerettei Pásztor Gézá- né. A beszélgetésünkbe kapcso­lódó Vörös László községi párt­titkár pedig hozzátette: — Nem kis mértékben az asz- szonyklub vezetőjének, s a nőbi­zottságnak köszönhetően, moz­galmas nálunk az élet. A mai kedves eseményt hamarosan az idősebbek randevúja követi, a de­cember 12-i öregek napjára ké­szülnek az asszonyok, de a meg­hívottak is. A tsz zömmel nőkből álló citerazenekara mindig nagy sikert arat. Vezetője Zana Antal- né ének-történelem szakos tanár, akinek édesanyja is tagja a ze­nekarnak. Mellesleg: művelődési házunkban ritkán honol csend. A hétfői mozielőadásokat százki- lencven ifjúsági mozibérlet-tulaj­donos látogatja. A klubhelyiséget csütörtöki napokon a mezőgazda- sági szakemberek veszik birtok­ba, vitatkoznak, tapasztalatokat cserélnek. Megítélésem szerint jól betölti kultúra terjesztő' szere­pét a helyi' értelmiség. P. L • A legkisebb vendégek egyike is uzsonnát követelt... (Méhesi Éva felvételei) K. • A község orvosa, dr. Beszterczei Gyula jóllehet két kihívás között, de nem mulasztotta el az anyukákkal való találkozást. borító kézimunka-terítőkre hívta fel a figyelmet. A művelődési ház asszonyklubjának tagjai készítet­ték. Aztán előhozta a helyi nő­bizottság tízéves működésének történetét megörökítő naplót, amelynek lapjai az utóbbi három évről különösen mozgalmas képet adnak. Szerdánként 17—19 óráig — nyáron 18—20-ig — az asszonyok foglalják el a klubtermet. Szíve­sen vannak egymás társaságában a kötetlen eszmecserékért épp­úgy, mint a tartalmas programok­ért. Ez utóbbiakból nem hiányoz­nak a mindig népes érdeklődést vonzó TIT-előadások, egy-egy fo­tókiállítás — a legutóbbi például Karáth Imrének a Kiskunsági Nemzeti Parkról készült fotóit mutatta be —, a különböző mű­soros rendezvényeik, de éppoly vonzóak a kirándulások is. — Amellett, hogy szívesen lá­A múlt hét közepén, amikor az immár ha­gyományos kismama-találkozóra invitálta szerkesztőségünket Pásztor Gézáné, a lászló­falvi aszonyklub vezetője, aligha számoltak a tél korai támadásával a szervezők. Ilyen időben pici gyerekkel elindulni a művelődési házba, még a belterületen élő kismamáknak is bátor vállalkozás, nemhogy a környező tanyákról útra kelni... Vajon mennyien lesznek, siker koronázza-e az Egyetértés Tsz nőbizottsága tagjainak buzgalmát? Mi tagadás, kétkedőn érkeztünk meg szerdán délután a 'lászlófal­vi művelődési házba. De az elő­csarnokban ,yparkoló” babakocsik sokasága nyomban eloszlatta ag­gályainkat. A kellemesen fűtött nagyteremben két hosszú terített asztalsor mellett — csöppségeik­kel az ölükben — helyét foglaló kismama / vendégseregből ítélve, csaknem teljes számban eljöttek a meghívottak. Tekintet nélkül a munkahelyre, a foglalkozásra, együtt a mintegy kilencven fia­talasszony, a három éven aluli gyermeket nevelő anyukák. Figyelmük máris a rokonszen­ves asszonyklub-vezető pedagó­gus, egyben népfronttitkár és ta­nácstag no, és két gyermek édes­anyja, Pásztor Gézánéra összpon­tosul. Köszönti a mamákat, a ba­bákat, s röviden,'de annál velő- sebb gondolatokkal — a sok öröm mellett nem kevés aggodalommal is együttjáró — anyaság gyönyö­rűségét, jelentőségét, felelősségét méltatja. És máris a lényegénél tart a találkozó. A lekötöttségük miatt ritkán találkozó kismamák látha­• A találkozó résztvevőinek egy kis csoportja. tóan örülnek egymáshak. Beszél­getnek örömeikről, gondjaikról, amelyeknek központja az ölben tartott, vagy éppen körülöttük to­tyogó megannyi kis emberpalán­ta. Közben nem hiányzik a szi­ves kínálás sem. A tsz Szántó Lászlóné vezette nőbizottságának tagjai kitettek magukért: a tá­nyérokat maguk készítette finom süteményekkel rakták meg. Mel­lé a gőzölgő citromos teát kortyol­gatva, önfeledten folyik az anyu­kák eszmecseréje. Aztán a találkozó végére is tar­togattak meglepetést a lelkes szer­vezők: minden kisgyermeknek Mikulás-csomaggal kedveskedtek a tsz-nöbizottság tagjai. * Élve az alkalommal, a lakályos könyvtárban telepedtünk le, s az asszonyklub munkájáról kérdez­tük Pásztor Gézánét. Ű pedig, jo­gos büszkeséggel, az asztalokat Y isszhangj aimból Postafiókom az asz­talfiókom. Kapok kedves leveleket, biztaíóakat. köszönetnyilvánítókat, semmitmondóakat, föl- dúltakat, mérgeseket és egészen érdekeseket is. S miután nem magán­ügyben keresnek fel a feladók, hanem rend­szerint valamilyen cik­kemre küldik a válaszu­kat: nem követek el kü­lönösebb indiszkréciót, ha a sajtónap alkalmá­ból egy kicsit csemegé­zek belőlük, s ehhez meghívom olvasóinkat i«. Vannak levelek, ame­lyeket provokálni kell. hivatkozva az 1014/1963. számú minisztertanácsi rendeletre. Ennek értel­mében a szerkesztőség­nek joga van kivizsgá­lást sürgetni, és har­minc napon belül vá­laszt' kapni a felvetett témában. És vannak, amelyek már akkor megérkeznek, amikor az ember sajnálatosan elő­előforduló időzavarában még el sem tudta kül­deni cikk-kivágasát a címzettnek. Gyanakszom rá. hogy ezek olykor valamilyen megelőző célzatú hadművelet stra­tégiájába tartoznak. Még . augusztusban, igazán gyorsan reagált a Módszer című hirfe- jemre a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kecskeméti közúti igaz­gatóságának vezetője. Egészen hétköznapi és prózai fölvetésre reflek­tált. Jánoshalma hatá­rában az a sugallatom támadt., hogy a lehen- gereletlen kőzúzalék fel-felszökkenö darabjai árthatnak az arra vető­dő jármüveknek. Íme, a figyelmeztetésre érkezett tájékoztatás: „Az útjavításokat jó­váhagyott tervek és technológiák szerint vé­gezzük. Felületi zárási tech­nológiát állagmegóvás céljából alkalmazunk. Ennél az eljárásnál va­lóban egy rövid ideig (elaszfaltosodásig) ka- vicsfelverődés jelentke­zik. A felületi zárási technológiával végzett munkáknál a KRESZ által előírt Kavicsfel- verődés jelzőtáblát szoktuk elhelyezni. Amennyiben a közleke­dő utasok a jelzőtáblát tudomásul veszik, és a sebességet ennek meg­felelően választják meg, úgy a felverődést mi­nimálisra lehet csök­kenteni. A felületi zárási tech­nológiának az alkalma­zása állagmegóvás szem­pontjából népgazdasági érdek.” Hej, te technológia! Meg népgazdasági ér­dek! Ezekkel a fogal­makkal jómagam meg sem próbálkoztam elő­hozakodni a ZE 0106-os rendszámú személygép­kocsi tulajdonosának, aki azzal a figyelemre méltó kéréssel nyitotta rám az ajtót, • hogy a jövőben tartózkodjam a borúlátó jóslatoktól. Az ő esetében ugyanis be­állt a krach: a kőszem­csék kiverték a bal első lámpáját, s mivel ugyan­olyant nem kapott, ket­tőt kellett vennie, hogy az előírásoknak megfe- Helően. egyformák le­gyenek. Ezt hallva, a magam részéről kilép­tem a forró drótból. In­tézze el egymás között az ügyet a kárvallott járművezető és a KPM közúti igazgatója. Aján­lom szíves figyelmükbe a lovagiasság szabályai­nak betartását. Sajnos, nem minden­ki válaszol. Igaz, oly­kor én is túlfeszítem a húrt. Szerettem volna például kideríteni, hogy miért hiányoznak olyan feltűnően a szegedi or­szágos nyári tárlatról a Bács-Kiskunban alkotó képzőművészek. Elisme­réseik ellenére senki sem fér be közülük az országos keretbe? Vagy ők bojkottálják távol- maradásukkal a kiállí­tást? Vagy nem kapnak meghívót, és a jelent­kezési feltételekről sem tudnak? Első lépcsőfokban fe­leletet hozott a posta. Nosza, tovább! A szege­di fesztiváligazgató vá­laszát elküldtem Szol­nokra, a képzőművészeti szövetség területileg il­letékes titkárának. Visszhang azóta — hó­napok óta — sem érke­zett. Az összekapcsolás tehát nem sikerült, s a szegedi keltezésű sorok maradnak a mérvadók: „A Nyári Tárlat orszá­gos és meghívásos jel­legű. De nemcsak attól fogadunk el jelentke­zést, aki a listán szere­pel. hanem minden be­küldött művet zsűri elé bocsátunk. Lehet, hogy címlistánkon kevés Bács-Kiskun megyei művész szerepel. de minden esetben külön meghívást kapnak a te­rületi szervezetek tit­kárai azzal az óhajjal, hogy e tárlatot művész­társaik között propagál­ják. Az ajtó tehát min­denki előtt nyitva van, de azon az ajtón be kell lépni.” Egyszer hallóztam is amiatt, mert vérlázítóan kevés Kecskeméten a nyilvános telefon. Az intézkedésre közvetlenül illetékesnek vélt Bács- Kiskun megyei Távköz­lési Üzem a felettes szervéhez, a Szegedi Postaigazgatósághoz ter­jesztette fel az észrevé­telemet. A reagálás: „Mint ismeretes, 1981. év folyamán új távbe­szélőközpont üzembe helyezésére kerül sor. A város területén 25 új utcai nyilvános telefon létesítését tervezem. A fülkék telepítésének he­lyét a városi tanács il­letékeseivel közösen je­löltem ki. A szóban for­gó városrészben, a Má­jus 1. téren,, az Alföld Áruház bejáratánál lesz maid az utcai nyilvános távbeszélő-állomás. Fá­bián Pál sk„ igazgató- helyettes.” Ez már „Válasz cik­künkre". És nagy érde­me, hogy rövidesen el­lenőrizni lehet az ígére­tet. Nem igaz? A telefon olykor köz­vetítőként is belép a hírlapíró és a címzett szerv írásos dialógusába. Telefonon ígérte meg például a kecskeméti Városi Tanács illetéke­se. hogy illetékes mun­katársai áttekintik a vá­ros és a művésztelep kapcsolatának szoro­sabbra ffizési lehetősé­geit. és az eredményről tájékoztatást kapunk. Azóta is kapjuk. Tegnap megint csör­gött a gonosz kis fekete készülék. Valaki bírósá­gi feljelentéssel fenye­getőzött. Sajtóper? Heu­réka! Hát akkor megint lesz témám! Halász Ferenc Negyedével nőtt a tejfogyasztás A sikerrel végrehajtott szarvas­marha-tenyésztési kormányprog­ram és az iparfejlesztés nyomán hosszú stagnálás után az ötödik ötéves terv időszakában negye­dével nőtt az egy főre jutó tej­es tejtermékfogyasztás. Egyfelől a fogyasztói szokások terén tör­tént frontáttörés, másfelől az is bebizonyosodott, hogy a gazda­ságoknak, az állattartóknak is kedvére van az anyagilag jobban ösztönzött „alapanyag”-termelés. A tejtermelés öt év alatt 540 millió literrel nőtt, nem a tehe­nek száma gyarapodott, hanem a tejhozam emelkedett. Az . 1975. évi egy tehénre jutó 2626 literes teljesítmény 1980-ban — az elő­zetes számítások szerint — vár­hatóan 3550 literre nő. A terme­lők által felkínált tejet az ipar folyamatosan és zavartalanul vet­te át. Mindezt a kapacitás folya­matos bővítése tette lehetővé. Üj üzemet adtak át Szombathe­lyen. Vácott, Veszprémben, Ka­posváron, Kisteleken, Mátészal­kán, Karcagon, Cegléden, Tisza­füreden. Kiskunfélegyházán és Balmazújvárosban. Az új létesít­ményekkel, valamint a meglevő üzemek gépparkjának fejlesztésé­vel az 1975. évi 5,4 millió literes napi feldolgozókapacitás 1980-ra 7 millió literre bővült. Az egy főre jutó tej- és tejter­mékfogyasztás 1980-ban eléri a 160 kilogrammot. A régóta terve­zett eredmény eléréséért, a tej­ipar rugalmasan alkalmazkodott a piaci igényekhez. Korszerűbb termékekkel maga is jól alakí­totta a fogyasztói szokásokat. A tejtermékek választéka mint­egy 35 új termékkel bővült. Ezek közé Számít a tartós tej, a sovány te;, valamint néhány ízesített tej­termék, például a csokoládés és a karamellás tei. Bővült a gyümölcs ízesítésű jog­hurtok kínálata. Számos új sajtot hoztak forgalomba. Bővült a desszerttermékek választéka. Az egvik legnagyobb eredmény, az élelmiszeriparnak ebben az ágazatában: az országban ma már mindenüvé eljut a pasztőrözött tej. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom