Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1940. június 5. TUDOMÁNY TECHNIKA Az üzemi demokrácia időszerű kérdései Programozott famegmunkálás Beszélgetés Szalui Józseffel, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatójával Jóllehet a bútoriparra már jó ideje a műanyagok alkalmazásá­nak nagyfokú előretörése jellem­ző. a bútorok tartószerkezete to­vábbra is a fa marad (a fémek jobbára csak az irodai és iskola­bútorok gyártásában jutnak sze­rephez). A bútortervezők általá­ban. kerülik az alakos tartószer­kezet-formákat, de vannak ese­tek, amikor nem tekinthetnek el az alkalmazásuktól. Persze, ami­óta „mindentudó” famegmunkáló gépek is rendelkezésükre állnak a technológusoknak, könnyebb helyzetben vannak a konstruktő­rök is. Képünkön: egy ilyen „minden­tudó" gépi berendezést láthatunk, az angol gyártmányú R—80—SM „Speedmax” típust. A gép 610— 2030 mm átmérőjű, illetve maxi­málisan 1420 mm élhosszúságú négyszög keresztmetszetű darabok megmunkálására alkalmas. Míg az ehhez hasonló berendezések rendszerint két sebességfokozaton szoktak dolgozni, addig a „Speedmax” asztalának forgási sebessége 0,3—3,0 ford./perc kö­zött folyamatosan változtatható, a vágófej pedig — előre- és hát­ramenetben egyaránt — 9000 ford perc sebességgel forog. A gép alkalmazása kisebb szériák esetén is gazdaságos. Kiapadhatatlan energiaforrás Kétszáz évvel ezelőtt még vitor­lás hajók szelték az óceánokat, s a földrészek közötti áru- és sze­mélyszállításnak csaknem kizáró­lagosan a szél volt a hajtómotor­ja. Jórészt a szél energiáján ala­pult sok országnak a malomipara is, s voltak olyan vidékek — pél­dául Hollandia —, ahol a termé­szet nagyarányú átalakítására használták fel á szélkerekeket, szi­vattyúkat működtetve velük. A gőzgép és az elektromotor feltalá­lása a szélenergia hasznosításának gyors hanyatlását idézte elő. Nap­jaink „energiaéhsége” ismét rá­irányította a figyelmet a szinte teljesen kihasználatlan szélener­giára. A szélerőművek építése azonban nem minden gond nélkü­li feladat.'Mindenekelőtt az a baj, hogy a szél túlságosan bizonyta­lan energiaforrás: néha hosszú ideig egyáltalán nem fúj, máskor pedig romboló orkánként minden építményünket és gépünket is tönkreteheti. Már csak ezért sem lehet akármilyen nagy szélkereke­ket építeni. A hagyományos propelleres szél- erőművek csökkentett teljesít­ménnyel dolgoznak, ha nem elég­gé pontos a szél irányába való be­állásuk. Ezen a gondon függőleges tengelyű szélmotorok alkalmazá­sával segítenek: a Darrieus-motor számára teljesen mindegy, hogy melyik irányból fúj a szél. Kár, hogy csak viszonylag nagy, má­sodpercenkénti 5 méteres szélse­bességeken működik. Képünkön egy függőleges ten­gelyű kísérleti szélturbinát látha­tunk, amelyet angol kutatók készí­tettek. ívelt lapátjainak kereszt- metszete a repülőgép szárnyáéhoz hasonló. Percenkénti 120 fordulat­tal 5—6 kilowatt villamos teljesít­ményt termelhet. Persze jóvar na­gyobb méreteket megvalósítva akár 200 kilowattos szélerőmű is építhető ezen az elven. (KS) A párt XII. kongresszusa megkülönböztetett figyelmet fordított a szocialista demokrácia, ezen belül az üzemi demokrácia fejlesztésére. A határozat egyebek között leszögezi: „Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A párt vál­tozatlanul alapvető feladatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű be­vonását a közügyekbe.” Február 10-én, a kiskunhalasi pártértekezleten Szalui József, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatója felszólalásában éppen e kérdéskört, pontosabban a munkahelyi demokrácia problé­máját boncolgatta, mintegy kiegészítve, teljesebbé léve a városi párt- bizottság beszámolójának ide vonatkozó passzusát. Ez adta az ötletet, hogy felkeressük és megkérjük: fejtse ki gondolatait az izgalmas té­máról. — A városi pártbizottság jelentése megállapította, hogy kiszélesedett és árnyaltabbá vált az üzemi demokrácia gya­korlata; javult a dolgozók tá­jékoztatása; szaporodott az őszinte kritikát tartalmazó és cselekvést is vállaló felszólalá­sok száma. Hozzátették azon­ban azt is, hogy még gyakran lehet találkozni látszatdemok­ráciával, a demokratizmus for­mális elemeivel is. ön egyet­ért ezzel? — Azt hiszem, a kérdésnek ezt a sommázását nyugodtan elfogad­hatjuk. — Vajon mi teszi most kü­lönösen aktuális társadalmi feladattá az üzemi demokrácia fokozatos kiszélesítését? — Az elmúlt 30 év változásai, a szocialista tulajdonviszonyok meg­alapozták a szocialista demokrá­cia lehetőségét, egyben szükséges­ségét is. Az a módosulás, amely a kulturális forradalom hatására a dolgozók tudatában, általános műveltségében bekövetkezett, egyben az igényt is létrehozta ar­ra, hogy beleszóljanak az őket érintő társadalmi, üzemi problé­mák megoldásába, eldöntésébe. Dolgozóinkat ma már nem elégíti ki csupán a megfelelő kereset — habár ez még most is döntő té­nyező —, érdekli őket a munka­helyi légkör, a munkakörülmé­nyek alakulása, a kollektíva és a vezetőség kapcsolata stb is. Az üzemi demokrácia fórumainak ezeket az újszerű igényeket kell egyre magasabb fokon kielégíteni. — Megfelel-e általában en­nek a követelménynek az üze­mi gyakorlat? Milyen ellent­mondások nehezítik a felisme­rést és az alkalmazást? — Az üzemi demokrácia értel­mezéséhez ma már szilárd elméle­ti támpontjaink vannak, a teendő­ket meg tudjuk fogalmazni, elvi vita nincs. A bizonytalanság ak­kor kezdődik, amikor az általános elveket a gyakorlatban kell al­kalmazni. Mindjárt az első nehéz­ség, hogy a vállalatokon belül kü­lönböző érdekek léteznek és üt­köznek. Társadalmunk mai fej­lettségi szintjén fontos szerepe van a vállalati különérdek ér­vényre juttatásának és erősítésé­nek. Mert mi a vállalati érdek lénye­ge? A minél gyorsabb ütemű nö­vekedés és a kollektíva jövedel­mének emelése. Ez egybevág a társadalmi érdekkel, hiszen a vál­lalati szervezetek erősödése, gya­rapodása egyszersmind a népgaz­daság gya'rapodását is jelenti, a nagyobb vállalati nyereség pedig több nemzeti jövedelmet hoz. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Az alapvető érdekazonosság mellett ellentmondások is léteznek. A vállalatnak érdeke lehet például az is, hogy a kollektíva jövedel­me — egyéb eszközök igénybevé­telével — nagyobb mértékben nö­vekedjék, mint a népgazdasági nyereség. — A kollektíva részvétele a vezetésben, a döntések megho­zatalában nem erősíti-e a kü- lönérdekeket a népgazdasági érdekkel szemben? — Úgy tűnik: ez a veszély meg­van. Közelebbről vizsgálva azon­ban látnunk kell, hogy a vállala­ti érdek sem valamiféle homogén kategória. Mellette, a szervezeten belül, léteznek ugyanis partikulá­ris részérdekek és egyéni érdekek is. AZ üzemi demokrácia fórumain ezek a részérdekek ütköznek. A vita elősegíti az átfogóbb érdekek érvényre jutását, s ezen keresz­tül a feszültségek feloldását. Hadd említsek egy példát. Ismeretes, hogy a vállalatok tartalékolásra törekednek létszárnban, anyagban, kapacitásban és teljesítményben egyaránt. Ennek célja a biztonság, a kedvezőbb helyzet elérése. Nem akarom bírálni a vállalatokat, ez az igyekezet nem jó, nem is rossz, egyszerűen a vállalati különérdek; bői fakadó szükségszerűség. A túlzott tartalékolás azonban féke­zi a fejlődést, károkat okoz a nép­gazdaságnak, tehát fel kell lépni ellene. Hévízen A városias beépítésű település gyógyintézményei- vel, üdülőházaival egész éven át az idegenforga­lom rendelkezésére áll. Egyedülálló természcli adottságai, gyógyintézményei — s a mindezekre nemzedékeken át kialakult gyógyító apparátusa — nemzetközileg elismert, élvonalbeli gyógyhelyek kö­zé emelik Hévízt. Nem véletlenül tartanak itt gyakran orvnskongresszusokat. j ki Balaton körüli kirándu­lt lásra adja a fejét, aligha kerüli ki Hévízt. az ország legnagyobb, legismertebb gyógy- és üdülőhelyei egyikét, Ha nem is szoros értelemben vett „bala­toni” fürdőhely, mégiscsak a tó körzetéhez kap­csolódik. Részint közelsége — a Balaton délnyugati végének közvetlen szomszédságában, ' Keszthelytől 6 km távolságra fekszik —, részint a gyógy- és üdülőve ndég-áramlás hagyományosan kialakult vo­nalai miatt. Ismerősök A nevezetes gyógy- és üdülőhely fő különlegessége a 47 500 négyzet- méter felületű meleg vizű tó, amelynek 36,5 m mély, tölcsérsze­rű mélyedésében levő forrása na­ponta kb. 86 millió liter vizet ad. A tó vize 28 óránként teljesen ki­cserélődik, a kráterből feltörő víz állandó, lassú forgásban, áramlás­ban tartja a víztömeget, amely a felületen lehűlő és alászálló, vala­mint a mélyből feltörő melegebb vízrétegek helycseréje következté­ben még külön intenzív mozgást is végez. A tó hőmérséklete nyá­ron 33—34 Celsius-fok. télen a nagy szabad felületen 26—28 Cel- sius-fokra hűl le. A közepén üveg­tetővel fedett, fűthető fürdőház azonban a szabad ég alatti fürdést esztendőn át lehetővé teszi. Sőt szabadtéri fürdőzésre is alkalmas ilyenkor a víz — ugyancsak kelle­mes melege, folytán. A tó közelében fúrt kutakkal el­érték a gyógyvizet adó geológiai réteget, és 39—42 Celsius-fok hő­mérsékletű, literenként 3,5—6,5 mg szulfid-ként tartalmazó hévíz­zel ezekből a kutakból táplálják a téli gyógyfürdő medencéit és a kádfürdőket — például a több száz ágyas Állami Gyógyfürdő Kórházban, a SZOT-, a Bányász- és a Postás-üdülőkben. E z utóbbiban ottjártunkkor — váratlanul — ismerősökre bukkantunk. Az állandóan telt. 120 személyes gyógylétesít- mény vezetője Szantner Gyölgy. Mint hosszú időn át közszeretet­nek és megbecsülésnek örvendett szakszervezeti tisztségviselőjükre — amellett hírlapi piackutatóra — minden bizonnyal jó szívvel em­lékeznek megyénk postásai. A népszerű „Gyuri” mondotta el, hogy ez a pompás egészségügyi objektum 60 millió forintos költ­séggel — postai beruházásként — 100 hellyel bővül, azonkívül új ét­termet, konyhát kap. Az üdülő parkjában 20x12 m-es úszómeden­ce épül. Jelenleg két — 8x5 m-es, gyógy­kezelést szolgáló medence áll á beutalt férfiak, nők rendelkezésé­re. A 42,5 Celsius-fokos gyógyvi­zet ezekbe a 130 m mélyről feltö­rő saját hőforrás adja. Dr. Moll Károlyné főorvos irányításával 14- féle kezelést alkalmaz az egész­ségügyi apparátus, amely — a jö­vő év őszére elkészülő bővítmé­nyek működésbe lépése idejére — egy orvossal gyarapodik. M ásik két „földinket” az üdü­lő egyik erkélyén kaptuk lencsevégre — mint mon­dani, s írni szokás. Szemmel lát­ható Borbás Lajoson, a kiskunha­lasi posta távközlési üzemének ■körzetmesterén és feleségén a gyógyüdülés hatása. Vonásaik nyugodtak, arcuk kisimult. Min­denekelőtt a gyógyvíz igénybevé­telével történt kezeléseknek kö­szönhetően, hiszen a hévizet kitű­nő eredménnyel használják a mozgásszervek legkülönbözőbb be­tegségei ellen. Mindenekelőtt a reumának nevezett ízületi, gerinc-, izom- és idegmegbetegedések gyó­gyításában elért eredmények ki­válóak^ A tó langyos hőmérsékle­te általános megnyugtató hatású, és lehetővé teszi a fájdalmas ízü­letek könnyedebb, gyakorló jelle­gű mozgatását. Bizonyára Borbás Lajos ízületei is nehezen várták már az újabb találkozást Hévíz gyógyvizével — harmadízben fordul meg itt, ma­gában a Postás-üdülőben először. Harminckilenc esztendeje hűséges dolgozója a postának — kezdettől fogva ennél az üzemnél. És bizony a sok-sok külső munka, karóra­mászás, tetőn szerelés, amik során a munkásöv meg a kiskabát volt többnyire az öltözék, hiszen a moz­gást ez gátolta legkevésbé — az ízületekben csak benne hagyta a zord időjárások emlékeit. Ezek az „örökségek” sokszor éreztetik fáj- dalmakkal jelenlétüket. Nem „ad­nak rá” semmit, hogy a körzet­mesternek már csak másfél éve van nyugdíjig, de addig is Kiskun­halas és- a környékbeli 8 község szolgálatát látja él. A körzetmester szakmaszere­tete, munkahelyi hűsége a családban is öröklődik; lá­nya ugyancsak az otthoni posta főközpont műszerésze, veje pedig a szállítórészlegnél tevékenykedik. Fia se „esett messze a szakmától", jóllehet a DÉGÁZ-nál dolgozik; de hát ott is a „vezetékeké” a domi­náns szerep, s mindössze abban van különbség, amit azok továb­bítanak. öt linoka közül vajon hányán következnek majd a sorban? Tóth István—Tóth Sándor | — Hogyan? — Természetesen nem a külön­érdek megszüntetésével, 'hanem 'közgazdasági eszközökkel. De ilyen eszköz lehet az üzemi de­mokrácia is. A vállalatok tartalé­kolási törekvése nem más, mint a kisebb szervezeti egységek, ha­sonló szándékának integrált meg­jelenése. Ha ezt a kérdést az üze­mi demokrácia fórumai elé visz- szük, az egyes részlegeknek alkal­muk nyílik egymás tevékenységé­nek ellenőrzésére. Hogy ne kerül­jenek hátrányos helyzetbe a má­sik csoporttal szemben, feltárják annak indokolatlan tartalékait. Ez végső soron a vállalati tartalékok feltárásához vezet, ami egyben népgazdasági érdek is. De ugyanez a helyzet más vál­lalati témákban is, például a jö­vedelmek elosztásánál. A csoport- érdek nehezen tűri el, hogy más részlegeknél kisebb teljesítmé­nyért azonos, vagy magasabb bért kapjanak a munkások. Ha tehát a szervezeti egységek jövedelem- elosztási arányait rendszeresen megbeszéljük a dolgozókkal és tu­datosan ütköztetjük a partikuláris érdekeiket, egyrészt közeledünk egv igazságosabb elosztáshoz, másrészt végül is a kollektíva alaptörvényévé válhat, hogy na­gyobb jövedelem csak nagyobb teljesítménnyel érhető el. Ügy gondolom, hogy a vállalati érdek- ellentétek feloldásában az üzemi demokrácia lehetőségeit a jövő­ben tudatosabban kell alkalmaz­nunk. — Felszólalásában hangsú­lyozta, hogy az üzemi demok­rácia kiszélesítésének másik fontos feltétele a vállalati bel­ső irányítási rendszerek kor­szerűsítése. Elmondaná mit ért ezen? — A szocialista vállalat funk­cionálásának alapvető társadalmi célja a termelő eszközök minél hatékonyabb felhasználása a tár­sadalmi szükségletek kielégítése érdekében. A termelés azonban' nemcsak műszaki, gazdasági do­log, fizikai munkavégzés, hanem társadalmi, politikai folyamat is. A siker feltétele, hogy minden egység elvégezze a rábízott fel­adatokat. Ez a szervezet megfe­lelő tagoltságát, a hatáskörök cél­szerű decentralizálását, azaz a kisebb egységek korszerű belső munkamegosztását követeli meg. Tudjuk,. h°gy átszervezés egyelőre nem a legerősebb oldala vállala­tainknak. Kis- és középüzemek­ben még a szervezés személyi fel­tételei is hiányoznak, sőt a kor­szerű szervezési ismeretekkel ren­delkező szakemberképzéssel egye­lőre oktatási rendszerünk is adós. — Ezt úgy kell értelmezni, hogy szervezettség nélkül az üzemi demokrácia is csak kor­látozottan és szűk körben ér­vényesülhet? — Igen. Ha nem tisztázott kel­lőképpen a csoportok és az egyé­nek hatásköre, jogköre és felelős­sége, akkor a számonkérés és a hibák okának feltárása is nagyon körülményes. A vállalati szervezet hierarchiát alkot, amelyben alá- és fölérendeltségi viszonyok van­nak. A funkciók elosztása lehet olyan, hogy „fenn” van a dön­tés és „lenn” a végrehajtás, de lehet olyan is, hogy a végrehajtók a döntésben is részt vesznek. Csak az utóbbi megoldás ad kellő teret az üzemi demokráciának. A szervezés fontos célja: növel­ni az alsó és középszintű vezetők hatáskörét és felelősségét. Szocia­lista viszonyok között az üzemi demokrácia első számú politikai alapja az, hogy a vezető és a be­osztott között nincs tulajdonosi, vagy osztálykülönbség. A vezetés is éppen olyan munka, mint pél­dául az anyagmozgatás, csak más tartalma van. Másrészt a dolgozó nemcsak beosztott, hanem tulaj­donosa is a termelési eszközök­nek, és ezt a tulajdonosi szemlé­letet nem fékezni, inkább folyton erősíteni kell. A dolgozónak, mint tulajdonosnak természetes joga a vezetésben való részvétel. Ez azonban nemcsak jog, hanem fel- készültség és felelősségvállalás kérdése is. Ezért a dolgozókat tu­datosan és tervszerűen fel kell ké­szíteni e nagy jelentőségű feladat­ra. — Mit jelent a gyakorlatban a vezetésben való részvétel? — Azt, hogy felkészültségiben és felelősségben egyenlő partnerek határoznak és együtt vállalják a következményeket is. Kádár Já­nos mondta egy alkalommal, hogy felelőtlenséget termelünk, ha a vezetésben való részvételhez nem aránylik az érte vállalt felelősség. A beleszólásnak tehát nemcsak el­méleti, politikai és jogi alapja, ha­nem sok féltétele is van. A be­leszólás a dolgozóktól folyama­tos felkészülést követel, ami sok többletmunkával jár. Ez persze nem jelenti azt, hogy várni kell, amíg a dolgozók maguktól meg­érnek a vezetésre. Felkészítésük lényegében oktatási és nevelési feladat, és ebben szorosan együtt kell működni a párt- és tömeg­szervezeteknek a gazdasági veze­téssel. A korszerű vezetést tanul­ni kell, ami a képzett vezetőktől is állandó erőfeszítést követel. — Sok szó esik mostanában az üzemi demokrácia megjele­nési formáiról. A közvetlen, vagy a képviseleti demokrácia a hatékonyabb? ön szerint me­lyiket kell inkább erősíteni? — Kétségtelen, hogy a dolgo­zókkal való közvetlen találkozás­nak számos előnyei vannak. Több száz, vagy ezer embert foglalkoz­tató üzemekben viszont ez nem könnyű, emellett jelentős idővesz­teséggel jár, lassítja a vezetői dön­tések meghozatalát. Ezek a hátrá­nyok nem mindig térülnek meg, így csak meghatározott témákban indokolt a dolgozók összehívása. Sokkal tágalbb teret nyújtanak a közvetlen demokráciának az úgy­nevezett kisegységes tanácskozá­sok. Rendkívül fontos az is, hogy jól határozzuk meg azokat a kér­déseket, amelyek eldöntésében érdemi részvétel várható. Minden­ki előtt ismert, hogy a dolgozók nem egyforma aktivitással kap­csolódnak be a vitába. Ez azért van, mert az érdekek közvetlen­sége sem azonos. — Ismét az érdekek külön­bözőségénél lyukadtunk ki. — Ügy van. Kisebb egységeket érint például a termelési, a lét­szám- és a nyereségtervek lebon- -tása, a bérarányok stb. Ám van­nak olyan ügyek — például a fej­lesztési, műszaki beruházási ter­vek stb. —, amelyek inkább a vállalati érdek kategóriájába so­rolhatók. Jól meg kell tehát fon­tolni, hogy az egyes témákat me­lyik fóíum elé vigyük. Az elvont kérdések, a túlzsúfolt napirendek elriasztják a dolgozókat az üzemi demokráciától. Látnunk kell azt is, hogy az üzemi demokrácia gyakorlása nem egyértelműen öröm a dolgozóknak sem. A felkészülés sok fáradságot, többletmunkát igényel mindenki­től, emellett esetenként vállalni kell az érdekütközésekből fakadó nyílt konfliktusokat is a munka­társakkal, vagy a közvetlen veze­tőkkel. És mit nyerhetnek mind­ezért cserébe? Esetleg érdekeik jobb érvényesítését. Erre viszont a jelenlegi munkaerőhelyzetben a vezetők önként is ráállnák, an­nál is inkább, mert a párt- és a szakszervezet is erre sarkallja őket. — Vagyis; a dolgozó ritkán 'érzi szükségét annak, hogy az üzemi demokrácia fórumain vesse föl egyéni problémáját? — Valahogy így gondolom. Meg­ítélésem szerint az a fontos tár­sadalmi cél, hogy erősödjön a társadalmi önigazgatás, a munká­sok tulajdonosi szemlélete, szá­mukra ma még túlságosan elvont és távoli. Óvatosan kell tehát adagolni a demokráciát is, nehogy többet ártsunk, mint használjunk vele. Ez a . gazdasági vezetőktől nagyfokú tudatosságot és türelmet követel. Ne felejtsük el, hogy az üzemi demokrácia gyakorlása a vezetők részéről sem fenékig tejfel. A be­számolók, tájékoztatók elkészítése rengeteg időt elrabol tőlük, a sok egyeztetés lelassítja a döntéseket, és alkalmasint a vezető se mente­sül az éles ütközésektől. Olyan esetekben sem, amikor pedig pyil- vánvalóan ő képviseli a helyes vállalati, érdeket. Egy tipikus pél­dát mondok, azt hiszem, ezt már többen tapasztalták. Ha alternatí­vákat kínálunk, a dolgozók álta­lában a rövid távon elérhető si­kereket helyezik előtérbe a hosz- szú távú koncepciók helyett. Pe­dig a vállalatnak nemcsak a je­lenre, a jövőre is gondolni kell. Az üzemi demokrácia kiszélesí­tése tehát elsősorban tudatformá­lási folyamat, gyakorlása pedig kölcsönös erőfeszítéseket, türelmet és megértést követel vezetőtől és beosztottól egyaránt. — Szavaiból azt veszem ki; az üzemi demokrácia kiszéle­sítése végül is mindenekelőtt tudatformálási folyamat, mely­ben úezetők és beosztottak szemlélete egyaránt átalakul. — Ennek a folyamatnak a fel- gyorsításában az eddiginél na­gyobb szerepef kell vállalniok a pártszervezeteknek is. Az üzemi demokrácia kiszélesítése legyen a pártszervezetek gazdaságirányí­tási és ellenőrzési tevékenységé­nek alapvető eszköze. Segítsék a gazdasági vezetőket abban, hogy az érdekütközések a társadalmi érdek primátusa alapján oldód­janak meg. A pártértekezlet ha­tározatában megfogalmazott fel­adatterv szerint elő kell segíteni a demokrácia 'érvényesülését és a demokratikus fórumok működte­tését az üzemekben és a szövetke­zetekben. Én azt hiszem, ez már mindenütt megvan, annál is in­kább, mert rendeletek és pártha­tározatok kötelezik a vezetőket. Azt kell Inkább elvárni tőlük, hogy okosan fejlesszék tovább, fo­lyamatosan szélesítsék ki és a for­mális -elemektől mentesítsék az üzemi demokráciát. Kutas! Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom