Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 29. Századunk elején két fon­tos tudományág tört élre: a mikrovilág fi­zikája és az asztrofizika. Az atom és az atommag titka­it feltáró fizi­kusok vették ész're elsőként a tenmészet igazi matema­tikai harmóniá­ját, aihol szigo­rú rend és szimmetria uralkodik. Szá­zadunk máso­dik felében az atomfizikában az elemi ré­szecskék köl­csönhatásainak törvényszerű­ségei kerültek előtérbe. A tu­dománytörténet e fejlődési sza­kaszában az asztrofizikát még csupán a hagyományos tisz­telet és megbecsülés övezte. Ez b helyzet kb. 15 évvel ezelőtt kezdett megváltozni, amikor az új radioasztronómiai kutatási módszerek segítségével több szen­zációs felfedezés született. A vi­lágegyetem látszólagos nyugalma eltűnt, és tanúi lehettünk a csil­lagokban és a galaktikában le­játszódó események sokaságának. Ma már nyilvánvaló, hogy a tudomány fejlődésének legújabb szakaszában az asztrofizika kulcs­helyzetet foglal el. Sőt kialakult a nagyenergia-asztrofizika, amely a kozmikus sugárzásokkal" fog­lalkozik, pontosabban a sugárzá­sok nagy energiájú részecskéivel. E sugárzások egyes részecskéi óriási energiával rendelkeznek. Az energiasűrűség, az energia- spektrum és a kémiai összetétel • A lengyel Csillagászati Intézet rádió-teleszkóp­jának ellenőrző szobájában az intézet vezetői. alapján arra következtetnek, hogy e nagy energiájú részecs­kék nem a Naphoz hasonló csil­lagokból származnak. Forrásaik valószínűleg a szupernóvák vagy azok származékai. A kozmikus sugárzások tanul­mányozásának földi lehetőségei végesek, s ezeket nagyjából már ki is merítette a tudomány. A sztratoszféra-ballonok és a sza­tellitek segítségével igyekeznek most minél többet megtudni a részecskékről. Az USA-ban és a Szovjetunióban elkezdett kutatá­sok után több ország kutatói be­kapcsolódtak a modern radioaszt- rofizikai kutatásokba, például Lengyelország kutatói is, akik a szovjet rakétával pályára állított, Kopernikusz nevét viselő szatel- lita jelzéseit értékelik ki. TUDOMÁNY TECHNIKA Az asztrofizikáé a jövő Naperőmű a világűrben Amerikai kutatók szerint az 1990-es években a megvalósítás stádiumába lép az alábbi elkép­zelés. Egy, a világűrben keringő napelemekből felépített erőmű segítségével a Földön hasznosít­ható formában lehet a napsugár­zás energiáját közvetlen elektro­mos energiává alakítani. A becs­lések szerint az így előállított energia költségei összemérhetők lesznek az egyéb úton-módon elő­állított energiák költségeivel. A tervek szerint az egyes űr­erőművek 5x20 kilométer kiter- jedésűek lennének és a termelt elektromos energiát mikrohullá­mok sugároznák a Földre, kb. 4 kilométer sugarú kör alakú te­rületre. A mikrohullámú sugár­zás intenzitását olyan alacsony szinten tartanák, hogy az ne le­gyen káros az emberi szervezet­re. A becslések szerint az ilyen űrerőmű ára kb. 10 000 millió dollár lesz. Kísérletek nagyfeszültségű laboratóriumban Az erőműveiket a fogyasztók­kal távvezetékek kötik össze. Ezek a távvezetékek behálózzák az egész országot, sőt össze van­nak kötve a szomszédos államok energiarendszereivel is. Az ener­giahálózat feszültsége a nagy or­szágos gerincvonalakban 220 000 és 400 000 volt. A vezetékek és a hálózattal közvetlen kapcsolat­ban álló készülékek szigetelése a biztonsági tényezővel megemel­ve ennek megfelelően van mé­retezve. Ennél nagyobb, erősebb szigetelés rendkívüli módon meg­emelné a létesítési költségeket. Az üzemi feszültségértékeknél azonban jóval nagyobb túlfeszült­ségek is felléphetnek, ezek ve­szélyeztetik a hálózat épségét és üzemzavarokat okozhatnak. Ilyen túlfeszültséget idézhetnek elő a hálózatot érő villámcsapások, de belső tényezők is, például kap­csolások következtében egy adott hálózaton belül az áram vagy a feszültségviszonyok hirtelen meg­változása lökésszerű feszültség­hullámokat indít el. Ezek közel fénysebességgel futnak végig a hálózaton; maximális értékük több millió volt is lehet. A szi­getelés leggyengébb pontját át­ütik, az átütési ponton keresztül aztán már a jóval kisebb üzemi feszültség is utat talál a föld felé, beáll az üzemzavar. A berendezéseket tehát meg kell védeni, mert több millió voltra szigetelni őket lehetetlen. Ezt szolgálják például az oszlo­pokon elhelyezett villámhárítók, vagy a hálózat bizonyos helyei­re beépített, tudatosan legyengí­tett szigetelők. Az energiaipar kutatói a jobb technikai megoldások kikísérlete­zése érdekében saját maguk ál­lítanak elő mesterséges villám- csapásokat, lökéshullámokat, hogy azok természetét és a kifejtett hatást vizsgálhassák. A nagyfe­szültségű laboratóriumok mére­tei imponálóak: magasságuk 20 méter, hosszuk 40 méter. Az itt előállított több millió volt fe­szültség már néhány méter tá­volságot is átüt a levegőben. Ezért a munkánál rendkívüli biz­tonsági intézkedések és óvórend­szabályok megtartása szükséges. A generátornak és a vizsgált pró­batárgyaknak is megfelelő tá­volságon kell lenniük a falaktól, hogy az átütések a kívánt he­lyeken jöjjenek létre. • 2 millió 5M ezer voltos egyen- áramú berendezés egy nitráton- gns feszültségű Isborstórlnmbnn. (MTI Kültaidl Képsaolgálnt — KS) m „Nem akarunk többnek látszani..." 1975. AUGUSZTUS 11. PARTVEZETÖSEGI ÜLÉS: „... a gazdasági vezetés intézkedési tervének fontosabb feladatai: ... takarékosság anyaggal, ener­giával, időnormával, ... ésszerűbb munkaszervezés, a munkaidő jobb kihasz­nálása, ... a teljesítménybérezés bevezetésének szorgalmazása ,. .*• Az elmúlt években bizonyos egységekben már alkalmazták a csopor­tos teljesítménybért, január 1-től egyes üzemrészekben bevezetik az egyéni teljesítménybérezést. 1976. SZEPTEMBER 16. PARTVEZETÖSEGI ÜLÉS: „... a nagy teljesít­ményű mérőműszerek, termelő berendezések üzemeltetésére általánossá kell tenni a második műszakot ...” Ma már az üzem dolgozóinak csaknem 75 százaléka két műszakban dolgozik. 1978. JUNIUS 3. TAGGYŰLÉS: ........... a szakszervezeti bizottság beszámolt az üzemi demokrácia helyzetéről...” A termelési tanácskozások ez év elejére elérték az elfogadható szín­vonalat. Az üzemi négyszög azonban még nem munkaterv alapján, ha­nem csak alkalomszerűen ülésezik. 1978. OKTÓBER 3., PARTVEZETÖSEGI ÜLÉS: „... a káder- és személy­zeti munka értékelése, ... a saját erőből történő pótlás egyre nehezebb .. A vezetők kiválasztásánál mindig érvényesül a velük szemben tá­masztott hármas követelmény. 1979. MÁJUS 30., TAGGYŰLÉS: ........... régi tapasztalat, ha jó a munka szer­vézttwóge, akkor jó a munkafegyelem 1 .......... ezen a téren sok a tenni­v alónk, valamennyiünknek ...” Az üzemrészek átépítése, a költözködés adott némi indokot a csel­lengések kimagyarázására, de ennek az állapotnak — szerencsére — vége. 1979. SZEPTEMBER 19., PARTVEZETÖSEGI ÜLÉS: Jó irányban halad a nők vezetó posztokra való kinevezése ...” A nődolgozók elismerésre méltóan kiveszik részüket az üzem, a köz­ség, a járás és a megye társadalmi, valamint tömegszervezeteinek mun­kájából. Fiatal üzem a REMIX Rádió- technikai Vállalat tiszakécskei 5. számú üzeme. Még nincs tízéves sem. Mondhatnám — gyerekcipő­ben jár. S hogy mégsem mondom, annak oka: ebben az esztendőben az üzem dolgozói az 1975-ös terv­nek két és félszeresét teljesíti^ úgy, -hogy a négy év alatt a mun­káslétszám alig emelkedett. Jelen­leg 557-en dolgoznak a kécskei REMIX-ben, s — ipari üzemről lévén szó — fontos megjegyezni, hogy a foglalkoztatottak több mint 80 százaléka nő. Olyanok, akik ebben a gyárban tették meg az első lépéseket a munkássá válás útján. A fiatal üzem kommunistái gyűltek össze a múlt héten a nemrég épült Tisza-parti oktatási központban, hogy a pártcsoport- ülések után részt vegyenek a pártalapszervezet beszámoló tag­gyűlésén. Érezni lehetett, hogy nem csu­pán egyszerű, „évi rendes” be­számolásra került most sor, ha­nem sokkal fontosabbra. A XII. pártkongresszus előtt az elmúlt öt évet teszi mérlegre a tagság, mond véleményt az alapszervezet és a maga munkájáról. A legizgatottabb természetesen a párttitkár, Dénes Vera volt. Néhány perccel a kezdés előtt ezt mondta: — Január óta készülök — ké­szülünk — erre a beszámolóra. Az éves .munkapfogramot is úgy állí­tottuk össze, hogy megkönnyítse a dolgunkat, alapos, tartalmas ösz- szefogláló kerekedjen ki. □ □ □ És mit mondanak a párttagok? Mezei Ferenc: „Sokat javultak a munkakörülmények. Már ter­melnek a nemrég átadott 2-es üzemrészben, s elkezdődött az 1- es egység rekonstrukciója is. El­készülték a minden igényt kielé­gítő, korszerű fürdők, öltözők, és hamarosan új áfész-boltot is épí­tünk dolgozóinknak.” Fekecs Gézáné: „Az üzem meg­oldotta a nők foglalkoztatását. Annál is inkább örvendetes ez, mert Tiszakécskén, s ezt büszkén mondhatjuk, minden jelentkező gyermeket el tudnak helyezni bölcsődében, óvodában. Most két fontos feladatunk van: az üzemi étkeztetés és a lakásépítési támo­gatás.” Babák Ferenc: „Köztudott, hogy a III. negyedévi termeléssel — rajtunk kívülálló okok miatt — gondjaink voltak. Ahhoz, hogy az év végéig a termékeket le tudjuk gyártani, kérjük a párttagság fo­kozott segítségét.” Kürti László: „Az elmúlt fél évtized, s ez a taggyűlés is min­denki előtt bizonyítja: üzemünk biztos, szilárd fundamentumra tá­maszkodhat. Továbbra sem sza­bad azonban igénytelennek len­nünk, olyan célokat kell magunk elé tűzni, amelyekért érdemes küzdeni!” Bállá János: „A községben meg­szűnt a foglalkoztatási gond. Ha tovább akarunk lépni, akkor a környező településeken kell szét­néznünk, s idehozni az embereket, szakmát adni a kezükbe.” Knazur Ferenc, ä budapesti gyáregység vezetője: „Meg kell változtatnunk a szemléletünket! Az a célunk, az érdekünk, hogy versenyképes termékeket állít­sunk elő, olyanokat, amilyeneket keresnek, megvesznek! Nem csak a teljesítménynorna az üdvözítő. Órabérben is lehet, sőt kell is jobban dolgozni! Ez az egyedüli járható út, s nekünk erre kell mennünk, nem csak a kommunis­táknak, mindenkinek!”' □ □ □ Jól sikerült a beszámoló tag­gyűlés. Az egyszerű szavakkal megfogalmazott önkritikus beszá­moló azt a munkát tartalmazta, amit az üzem kommunistái, nem egyszer a pártonkívüliekkel együtt elvégeztek, s azt is, amit a jövőben végezniük kell. Bizony­ságul szolgálnak mindezekre a beszámolóból, s a hozzászólások­ból vett idézetek, s a megjelentek előtt azok a kérdések is, amelyek­ről itt nem szóltam. Az összefog­laló ugyanis részletesen taglalta az elmúlt évben végzett politikai, ideológiai és kulturális munka eredményeit is. Hogy mégis miért a gazdasági problémák kerültek előtérbe, az nem szorul különösebb magyará­zatra. Pogány Károly, a megyei pártbizottság képviseletében így summázta a hosszúra nyúlt, de egy percig sem unalmas taggyű­lés tapasztalatait: — A gazdasági kérdésekről be­széltünk — s a taggyűlés mégsem lett termelési tanácskozás. Nem, mert az üzem előtt álló termelési feladatoknak a politikai összefüg­gései kerültek szóba. Azok, ame­lyeket házon — a gyárkapun — belül, kellő önvizsgálat után, meg­felelő szakmai, ideológiai képzett­séggel meg lehet oldani. A taggyűlés befejeződött, de a párttitkár, Dénes Vera egy mon­data még a fejemben van: „Nem akartunk többnek látsza­ni annál, amik vagyunk, hiszen magunkat úgysem tudjuk be­csapni!” Váczí Tamás Ahol az oltóanyag készül A PHYLAXIA Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalatnál mint­egy nyolcszázmillió forint értékű felújítómunka fejeződött be. En­nek során új épületszárnytoa ke­rült a vakcina-és oltóanyagterme­lő laboratórium is. Itt készítik az állatok vírusos betegségei ellen használatos oltóanyagokat, össze­sen mintegy negyvenfélét. Itt gyártják a kötelező oltásokhoz, az esetleges járványok leküzdéséhez, illetve az ajánlott oltási igények­hez szükséges oltóanyagokat. A laboratórium százhúsz-százhar- minc millió forint értékben gyárt különböző vakcinákat, melyekből a hazai igények kielégítése mel­lett Franciaországba, NSZK-ba, Spanyolországba, Belgiumba és a KGST országaiba is exportálnak. (MTl-fotó: Fehér József felvétele — KS) Dolgoznak a keltetőgépek Az 1979. évi naposbaromfi-ki- helyezésről, valamint a jövő esz­tendei kistermelői igényről ta­nácskoztak a közelmúltban a me­gyei takarmányozási és állatte­nyésztési felügyelőség, valamint a MÉSZÖV szakemberei. Az idén a háztáji és kisegítő gazdaságok­ba, az áfészek közvetítésével csaknem nyolcszáznegyvenezer hús-, hatvanötezer tojóhibrid ke­rült, ezenkívül 740 ezer kettős hasznosítású naposcsibe, megköze­lítőleg 200 ezer kacsa, illetve több mint 210 ezer liba. A megye kilenc keltetőállomása jövőre várhatóan huszonhárom millió húshibridet, 1 millió 600 ezer kettős hasznosítású csirkét, 2 millió 580 ezer kacsát és 535 ezer libát keltet ki. Ennek a mennyiségnek nagyobb része a mezőgazdasági szövetkezetekbe jut, kisebb hányada pedig a kis­üzemi gazdaságokba. Ha ez utóbbiak igényeit össze­sítjük , megállapítjuk, hogy a hús­hibridek iránt van a legnagyobb igény, 1 millió 300 ezer. Általában a tyúkfélék iránt nagyobb az ér­deklődés, a kacsák és a libák iránt csökken a kereslet. A tanácskozáson megállapítot­ták, hogy az üzemek és a fo­gyasztási szövetkezetek elképzelé­sei összhangban vannak az ötödik ötéves terv célkitűzéseivel. Vár­ható, hogy a megye állattenyész­tésében a baromfiágazat felvásár­lási tervét teljesíteni tudják. Gondot jelent viszont, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok márciusi és áprilisi naposbaromfi- igényét teljes mértékben nem is­merik. A keltetőgépek már teljes erő­vel dolgoznak, de az igények nem elégíthetők ki. A kistermelőknek tehát idejében — már most — je­lezniük kell, hogy mennyi napos­baromfit szeretnének az idén fel­nevelni. Ugyanis, ha hiány mutat­kozna, más megyékből is vásárol­nak a fogyasztási .szövetkezetek, hogy a lakossági igényeket ki tudják elégíteni. Qokró Livta megyei baromfitenyésztési felügyelő AZ ANYAG NE VESSZEN EL... (2.) Elforgácsolt milliók Jelképnek használjuk persze az elforgácsolt forintmilliókat, a pazarló gyártástechnológiák jel­képének, ám sajnálatosan nem kiagyalt szimbólum ez, hanem nagyon is valóságos tény; a hazai fémmegmunkálás — áruk tömege mellett — hatalmas mennyiségű hulladékot is termel. Nosza raj­ta, fülön fogni a pazarlókat! Vár­junk azonban egy keveset ezzel, hiszen nem biztos, hogy jó helyre nyúlunk. Kevesebbet ér a több Az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság egyik fölmérése sze­rint — a hazai gépipar technoló­giájának fejlesztéséről — e gyár­tási területen, termékektől füg­gően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsolnak el, mint az összehasonlításba bevont szo­cialista és tőkés országokban. Ami alapvetően nem a gépipar mulasztására, sokkal inkább az előgyártmányok fejlesztésének elmaradottságára vezethető visz- sza. Így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, kevés a fúrómű, a több helyzetű szerszám­gép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas beren­dezés. A kör mintha bezárulna ezzel, s közben értékes anyagok tízezer tonnái potyognak ki on­nét. Jöjjön akkor a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-marógép, amely korszerű megmunkálást — fokozat nélküli sebességváltást — tesz lehetővé?! Kétmillió forintba kerül egy ilyen berendezés. Megéri? Meg, de nem akkor, ha olyan munkadarabok kerülnek rá, amelyek egy hagyo­mányos, félmillió forint értékű gépre is rábizhatók lennének, mert így, ha képletesen bár, de tovább nő a forgácshalom. S gya­rapodik valóban, mert különféle elemzések egybehangzóan azt mu­tatták, a fémmegmunkáló gépek teljesítőképességét az üzemekben csak 40—70 százalékban haszno­sítják. Hiányzik a technológiai előírá­sok becsülete, betartásuk kere­tei lazák. Rábízva a véletlenre Nem egyedi eset az előbbi. Ta­valy hatmilliárd forintért vásá­roltak külföldön magyar cégek mezőgazdasági erő- és munkagé­peket, alkatrészeket pedig 3,4 milliárdért. összehasonlító elem­zések azt mutatják, a mezőgaz­dasági üzemek alkatrész-fölhasz­nálása — gyakran éppen a gépek időbeni és előírás szerinti kar-* bantartásának elmulasztása, a ja­vítások szinte véletlenszerűsége miatt — átlagosan kétszerte na­gyobb az elfogadhatónál, de jóné- hány termelőhelyen öt-hatszoro- sa a technológiailag indokoltnak. Könnyen úgy vélhetnék az ed­dig leírtak olvasásakor, helyi mu­lasztások, melléfogások seregle­nek elénk. S kétségtelen: töme­gével vannak ilyenek. Viszont az is igaz: a szabályozás — ösztön­zési és visszatartási — feltételei szintén hiányoztak, a termelés megszervezésének kiindulópont­ja csupán az elérhető árbevétel, és nem a takarékos technika és technológia alkalmazásával el­ért maximális haszon volt. Ez te­szi érthetővé, miért nélkülözzük a korszerű gépipari előgyártmányo- kat készítő üzemeket, technológiá­kat, így a porkohászatot, a süly- lyesztékes kovácsolást, a hidegen sajtolt, folyatott termékeket. Ho­lott erőteljes nemzetközi irány­zat: az előgyártás a befejező meg­munkálások jelentős részét átvál­lalja. Nálunk a forgácsolás első­sorban úgynevezett nagyoló anyagleválasztás — nem ritka esetben: a kiinduló mennyiség 40—60 százalékának eltávolítása —, s csak kisebb részben nagy pontosságú felületmegmunká­lás. Arányakt kérdőjellel Miközben nagy mennyiségben kerül hulladékba áz importált vasércből készült fém, addig — például — 1978-ban 33 milliárd forint értékben — vásárolnak al­katrészeket külföldről a magyar vállalatok. S nemcsak ez elgon­dolkoztató tény. Nemzetközi ösz- szehasonlításban a hazai gépipar anyagkihozatali aránya — a nyersanyag és a készáru súlyának viszonya — tíz, tizenkét száza­lékkal rosszabb a fejlett ipari or­szágokban elértnél, amint azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság egy másik, nemrég elké­szült tanulmánya állítja. Tavaly 362 kilogramm volt az egy lakosra jutó nyersacélterme­lés Magyarországon, s ehhez még tetemes acéláru-behozatal is tár­sul. Némi bepillantást enged ez az adat abba, mekkora mennyi­ségek, milyen értékek áramlanak a termelés egyik résztelepéről a másikra. S mert hatalmas össze­gekről van szó, valójában az el­forgácsolt — a ténylegesen és képletesen, de mindenkor fölös­legesen elforgácsolt — milliók nem is milliók: milliárdok. Ami bizony már jelentős tétel lenne a nemzeti jövedelemben is. M. O. Következik: Mennyit eszik > rézsűn?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom