Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NEPE AZ MSZMP BACS-KISKÜN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 60. szám Ára: 1,20 forint 1979. március 13. kedd Gierek Moszkvában MOSZKVA Az SZKP KB meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára. A szovjet és lengyel zászlókkal feldíszített Seremetye- vói repülőtéren Edward dereiket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára üdvözölte. Jelen volt Kazimierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete. (MTI) Kockázatvállalás sok milliárd forint értékű vagyonért 3. oldal Tiszakécskei mesteremberek j. 0idai Gondolatok a támogatásról 5. 0idai PIACKÉPESEBB MINŐSÉG, NÖVEKVŐ TŐKÉS EXPORT Az ipari szövetkezetek idei feladatai Az Ipari Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Szövetsége a termelés 7—8 százalékos növelésében jelölte meg szűkebb hazánk 47 ipari szövetkezetének 1979. évi fő feladatát. Azonban mint azt Fekete László KISZÖV-elnök az év eleji küldöttközgyűlésen hangsúlyozta : a termelésnövelésnek csak akkor van létjogosultsága, ha az előállított cikkek hasznosak a népgazdaság számára, illetve, ha külföldi piacokon is versenyképesek. A tervek szerint négy szövetkezet szinten tartja termelését, s a gyártmányösszetétel korszerűsítésére törekszik. A többiek 2 és 20 százalék közti mértékben fokozzák teljesítményüket ebben az évben. A Bajai Lakberendező, Építő, és Vasipari Szövetkezet az utóbbiak közé tartozik, 1979-ben tíz százalékkal növeli termelését. Tavaly 12 százalékkal ért el magasabb termelési értéket a tagság, mint egy évvel korábban. Ez még akkor is szép eredménynek számít, ha hozzátesszük, hogy a maximumra törő tervükből 9 százalékkal elmaradtak. A tőkés bútorexportot 20,6 százalékkal bővítette a BLÉVISZ, a nyeresége pedig 25,1 százalékkal lett több az előző évinél. Ezeket az országosan igen jónak számító eredményeket úgy „hozták” a dolgozók, hogy a létszám és az egyéb termelési tényezők lényegében változatlanok maradtak. Az 1978-as tapasztalatok alapján az idén a minőség további javítása érdekében a vezetőség azt várja a munka irányítóitól, hogy a gyártmányok készítésének minden részletére jobban oktassák ki a dolgozókat, mint eddig. Ezzel együtt erősítsék a minőség- és a műszerfalakat és pénztárgép-egységeket szerel, az MMG-A’utoma- tika Művekkel, illetve az Iroda- gépipari és Finommechanikai Vállalattal kooperálva. Tavaly új termék volt az úgynevezett laposdugasz, amelyből az idén már 5 millió forint értékben állítanak elő. Az asztalos, a géplakatos és az építőrészleg dolgozói az idei nagyobb feladatok vállalását az elmúlt évben szintén jó munkával alapozták meg. A Kiskunfélegyházi Fémipari Szövetkezet munkájában szintén nagy szerepe van az állami vállalatok segítésének. Tavalyi megrendelői közt ott találjuk a CHI- NOIN Gyógyszerárugyprat, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, állami gazdaságokat és konzervgyárakat, valamint a Növényolajipari Vállalatot. A szövetkezet növekvő mennyiségben egyedi gépeket és gépi berendezéseket szállított, illetve javított partnereinek. Emellett jelentős volt a lakosságnak végzett szolgáltatás is. A termelési tervet 5 százalékkal túlteljesítették a dolgozók, s a tervezettnél több lett a nyereség is. Az idén 72,5 millió forintos árbevételi terv megvalósításán dolgozik a tagság. Nagy gondot fordítanak a minőség javítására és a termelékenység fokozására. A. T. S. • Bútor- gyártás tőkés exportba a BLÉVISZ bajai üzemében. (Tóth Sándor felvétele.) mennyiségellenőrző tevékenységűA BLÉVISZ az idei 230 millió forintos árbevételi tervét a tőkés bútorexportnak a tavalyi 36,1 millió forintról 80 millióra való növelésével teljesíti. A Kiskunfélegyházi Cipész Ipari Szövetkezet a múlt évben kénytelen volt lemondani a tőkés exprortra történő termeléséről. Korábban női csizmákat értékesítettek külföldön a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül. Az exportgyártást azért kellett megszüntetni, mert az ajánlott áron gazdaságosan nem tudta a szövetkezet előállítani 'a termékeket. A tervidőszak hátralevő részében arra törekednek, hogy exkluzív cikkekkel tőkés importot helyettesítsenek a hazai piacon. A szövetkezet nem tudta a termelési tervét teljesíteni mintegy 5 millió forinttal elmaradt attól. A termelés viszont gazdaságos volt. A félegyházi cipészek az idén várhatóan még az első negyedévben gyorsjavító szalon és cipőbolt megnyitásával fejlesztik lakossági szolgáltatásukat. A Császártöltési Vegyes Ipari Szövetkezet 1978-ban túlteljesítette előirányzatát, 17 százalékkal. Több lett a nyereség is, mint amennyire számítottak. A szövetkezet mechanikai részlege ZsiguliA lakáskarbantartás össztársadalmi ügy • ' ■ V , ' ' : ^ ' A népgazdaság állóeszközeinek a háromnegyed része épület vagy építmény, ennek pedig rendkívül tekintélyes hányada lakás, lakóépület. Amikor tehát lakásfenntartásról, -karbantartásról beszélünk, nem túlzás azt össztársadalmi ügynek tekinteni. Méltán hangsúlyozta legutóbb Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, hogy a lakásfenntartás, -korszerűsítés, -komfortosítás és -felújítás — összességében az új otthonok építésével egyenrangú feladat. 1980—90 között lakások százezrei várnak az említett, különböző jellegű beavatkozásokra. Ugyanakkor — a lemaradások mellett nem is olyan távoli jövőben — körülbelül százezer panellakás felújítása Ennek jegyében kért tájékoztatást Kecskemét város Tanácsának általános elnökhelyettesétől az SZMT elnöksége — a textiltisztítás mellett — a lakáskarbantartási szolgáltatás helyzetéről. Miután a jelentés megállapítja, hogy a lakásépítési programmal párhuzamosan egyre nő a lakáskarbantartás iránti igény is, rövid áttekintést ad az eddigi fejlődésről. Először kizárólag a kisiparosok, majd saját épületei vonatkozásában az IKV végzett iiyen tevékenységet a megyeszékhelyen. Ehhez kapcsolódott a későbbiek során az Építőipari Szövetkezet, amely azonban alacsony szervezettséggel, kellő gépesítés nélkül csak szűk területen működött. A lakások — köztük az OTP-s, szövetkezeti és családi házak — számának gyors növekedése megkövetelte a szakma összefogását, koordinálását. Ebben — az IKV mellett — jelentős szerepet kapott az ÉPSZISZ, amelyet 1976-ban bázisszervvé jelöltek ki. Az IKV építőipari termelésében mintegy 140—150 ember vesz is küszöbön áll. részt; 20—22 millió forint termelési értékükből megközelítően 10 millióra vehető a lakáskarbantartásra számítható összeg. Az ÉPSZISZ — tehát mint bázisszerv — magánmegrendelők részére teljes körű karbantartást is vállal — víz-, villany-, gázszerelő, parkettázó, asztalos, kőműves, burkoló, festő, mázoló, üveges stb., szakmában. Jelenlegi 6 .milliós termelési értékét 1980-ra tízmillió forintra emeli a szövetkezet, karbantartásból. Keresi az új utakat-módokat tanácsadással, kölcsönzéssel, a már említett „csináld magad” öntevékenység kiterjesztésével, kisiparosok bevonásával, s összefogásával egyes feladatokra, azon kívül kisgépek, szerszámok kölcsönzésével. Kisebb volumenű — egymillió forint körüli értékű — a Lakásszövetkezeti Társulás termelése. A DÉ- GÁZ-nak. közel kétmillió árbevétele van a gázbevezetésekből, a gázkészülékek beszereléséből, karbantartásából. A DÉMÁSZ szolgáltató tevékenysége — villanybekötések, villanyórák felszerelése, cseréje stb. — minimális. Ezek az adatok több bizonytalan- sági tényezőt is tartalmaznak, hiszen például a kisiparosoknál, akik ugyancsak komoly mértékű — megközelítően 1Ö millió forint értékű — lakáskarbantartást végeznek, csak becslésre lehet szorítkozni. Aztán van olyan terület is, ahol1 még becsült értéket is nehéz lenne megállapítani. Gondoljunk csak arra a rengeteg belső munkára, festésre, mázolásra, tapétázásra, kisebb szerelésekre, cserékre, melyeket a lakosság elvégez magának. Meg a szakemberek (vagy nem szakemberek) szívességére, akik iparigazolvány nélkül, munkaidő után, pénzért, baráti alapon vagy más ellenszolgáltatásért munkálkodnak. Mindezek ellenére, a felsorolt szükséges fejlesztés mellett sem elegendő az erő, kapacitás a. tovább növekvő igények kielégítésére. Ezért is ösztönözte .az SZMT elnöksége a tanácsot,, s valamennyi érdekeltet olyan szemlélet és törekvés erősítésére, amely a lakosság bevonásával mintegy „társadalrruasítja” ezeket a tennivalókat. Célszerű továbbra is támaszkodni a kisiparosokra, és számukat indokolt növelni, elsősorban nyugdíjasok és munkaviszony melletti működési engedélyék kiadásával. Szó volt természetesen az építőipar azzal ösz- szefüggő felelősségéről is, hogy a lakáskarbantartási — s persze egyéb — szolgáltatások intenzitását erősítő létesítmények gyorsabb felépítésével sokat tehetnek a nehézségek csökkentéséért. T. I. 11 KTMI Ll JAKI) FOK IXT A li IÍEV K I KI. Kiegyensúlyozott áruellátásra törekszenek a fogyasztási szövetkezetek Bács-Kiskun megyében a legnagyobb taglétszámú szövetkezeti ágazatban, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben is befejeződtek a munkahelyi tanácskozások, valamint az egész tagságot érintő tagértekez- letek. A módosított szövetkezeti jogszabályok érvénybe lépése óta ezek, a csaknem 130 ezer személyt mozgósító tanácskozások az első olyan alkalmak, amelyek lehetőséget teremtettek minden szövetkezeti téma megvitatására. Ezeken, valamint a megyeszerte most tartandó küldöttgyűléseken mór érvényesülnek azok az új, jogszabályban rögzített elvek, aimelyeknek lényege, hogy minden kérdést ott kell eldönteni, ahol az arra legiiletékesebbek tevékenykednek, s akiknek a megalapozott állásfoglalásához megfelelő ismereteik, információik is vannak. A szövetkezeti demokratizmus sajátosságából fakad az egymás- raépültség. Az áfész-küldöttgyű- lések azokat a javaslatokat, észrevételeket hasznosítják, amelyek a szövetkezeti dolgozók munkahelyi közösségének és tagságának tanácskozásain elhangzottak. Ez teszi vaiamennyiüket érdekeltté, és elősegíti tevékeny közreműködésüket a szövetkezeti célok megvalósításában. Ezekben a napokban Bács- Kiskun 24 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetének küldöttgyűlésén tekintik át a résztvevők a múlt évi feladatok végrehajtásának módját, eredményét, és hagyják jóvá az 1979- re szóló terveket, üzletpolitikai célokat, örvendetes, hogy összességükben eredményes évet hagytak miaguk mögött az áfészek, hiszen árbevételük meghaladja a 7 milliárd forintot, ami 8,4 százalékkal magasabb az 1977-es esztendeinél. A bolti kiskereskedelem 9,4 százalékkal nagyabb forgalmat bonyolított le, mint egy évvel korábban, s 650 milliós árbevételévéi a felvásárlási ágazat is teljesítette tervét. Minden eddiginél jelentősebb az, hogy a megye fogyasztási és értékesítő szövetkezeteiben az áruellátást javító, élelmiszer-gazdasági tevékenység fejlődött a legdinamikusabban. Ennek az ágazatnak 700 millió forintos bevétele 15 százalékkal haladta meg az 1977-es esztendeit. Ezek megyei összesített eredmények. S bennük van az áfészek különböző teljesítményei amelyek nem mentesek a népgazdaság egészére vonatkozó fogyatékosságoktól. Gazdálkodási eredményük ugyanis elég szerény, és a minőségi követelmények teljesítésében sem tapasz-, tal'ható a kívánt mértékű élőire^ haladás. Azt a célt tűzték maguk elé az áfészek, hogy 1979- ben 8,5 milliárd farmira növelik árbevételüket. Ezt az eredményt csak úgy érhetik el, ha az eddigieknél jobban számolnak lehe-1 tőségeikkel, ha kihasználják a helyi adottságokat. A kiegyensúlyozott, folyamatos áruellátás társadalompolitikai feladat, amelyet városon és falua egyaránt megfelelő szinten kell elvégezni. Ehhez és az egyéb szövetkezeti teendők végrehajtásához azonban a közgazdasági szemlélet fejlesztésére és fegyelmezettebb munkára van szükség valamennyi áfészhen. B. T. • Golovics Sándor, Szurok László, Szabó Béla járművillamossági szerelő a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz gépműhelyében az MTZ—50-es traktor elektromos berendezéseit javítja. Hamarosan valamennyi erő- és munkagép üzemkész állapotba kerül a gépjavítók szorgos munkája nyomán, akik több százezer forintot érő ésszerűsítésre, anyagmegtakarításra vállalkoztak ebben az évben. (Tóth Sándor felvétele.) ; Gépjavítás anyagmegtakarítással Értelmiség és közművelődés „Az a baj, hogy keveset szólunk mostanában a falusi köz- művelődési munka egyik legfontosabb kérdéséről. Arról, hogy miként veszi ki részét a helyi kulturális munkából az értelmiség, hogy mennyire és miért maradnak távol a diplomások az ilyen irányú tevékenységtől.” Egy nemrégiben lezajlott tanácskozás egyik felszólalójának szavait idéztük a fentiekben. S ezt hangoztatta a napokban a közművelődési kommunista aktíva több résztvevője is, amikor e fontos témában kinyilvánította véleményét. '' Miről is van szó tehát? Arról, hogy manapság sem városban, sem pedig falun nem képzelhető el sokoldalú, változatos és színvonalas művelődési tevékenység azok részvétele nélkül, akik hosszú éveken keresztül szívták magukba a különféle tudományokat szervezett keretek között, s akik ezáltal — Bertrand Russel filozófus szavaival — „felvértezték magukat a tudás fegyverével", hogy „a rohanó élet forgatagában", meg-meg- újuló korunkban megállhassák a helyüket. Igen ám, de nem csupán az a feladat, hogy az egyetem elvégzése, a diploma megszerzése után ki-ki eleget tudjon tenni a követelményeknek, hogy ki-ki elvégezze saját munkáját, s így ezáltal egyénileg boldogulni tudjon, hanem sokkal több is: az, hogy másokra mintegy kisugároz- tassa önnön műveltségét, ismeretanyagát. Ezzel kapcsolatban a párt közművelődési határozata leszögezi: „A különböző szakterületeken dolgozó értelmiség kapjon több közművelődési megbízatást. Az értelmiség közművelődési tevékenységét fontos társadalmi munkának kell tekinteni, s ennek megfelelően elismerni és megbecsülni.” Gyakran lehet tapasztalni, hogy valamely helységben szinte alig van pedagógus, mérnök, orvos, ayronómus stb., olyan, aki rendszeresen bekapcsolódik a kulturális munkákba. Pedig áldásos tevékenységükre ugyancsak nagy szükség volna. Hogy milyen okokkal magyarázható ez az alapjában elfogadhatatlan jelenség? Nehéz általános érvényű magyarázatát adni ennek. Egyre-másra hangzanak el az egymásnak ellentmondó állítások, kijelentések, magyarázkodások. „Nem szólt még senki”; „nincs is rám szükség”; „úgy látszik, megvannak nélkülem” — mondják gyakran a megkérdezett értelmiségi dolgozók. S a művelődési szakemberek ekképpen repli- káznak: „Ugyan kérem, közömbösek, nem érdekli őket semmi, ami a faluban történik!” Meg, hogy „képtelenek vagyunk becsalogatni őket” stb. Anélkül, hogy e rövid cikk keretében akár csak meg is kísérelnénk a döntő szó kimondását, megjegyezzük: ahol a községi — városi — vezetők példát mutatnak, megteremtve egy áldásos, jó társadalmiközéleti légkört, ott ez a probléma, gond semmiképpen sem jelentkezhet. Sok példa bizonyítja ezt. Hogy szükség van az értelmiség közreműködésére, cselekvő részvételére a mindennapi tudatformáló, ízlésfejlesztő és ismereteket terjesztő, műveltséget gyarapító, sokoldalú munkában, az nem lehet vitás. E sürgető feladat fontosságának és nélkülözhetetlenségének hangoztatása nem maradhat el sehol. Arról azonban sokat kell beszélni, meggyőző szándékkal vitatkozni, hogy milyen formában, miként is történjen meg e közreműködés. Le kell szögezni gyorsan: nem tíz-, húsz-, de Százféle, útja-módja van ennek. Az alábbiakban csupán néhányat említünk ezek közül. Azt csak futólag érintjük, hogy meglehetősen sok pedagógus vállal függetlenített közművelődési állást. Ahol ez a tény a hivatásérzettel párosul, ott az eredmény jiem marad el. Az is elmondíiató, hogy szakkör- és tanfolyamvezetést vállaltak a különféle munka- területeken működő értelmiségiek. Nem ritka az sem, hogy agronómus, orvos vagy technikus tart ismeretterjesztő előadást klubokban, művelődési otthonokban. Ez az érem egyik oldala; az aktív bekapcsolódás, az irányításban való részvétel. Ám a másik oldala a dolognak a kevésbé megnyugtató. Az ugyanis, hogy az egyes igényesebb, alaposabb előkészítéssel tervezett, a helyi igényekre és lehetőségekre jobban támaszkodó rendezvényekre — mint közönség — elmenjenek legalább időnként az értelmiségi dolgozók. Sajnos, nem egy helyen tapasztalni bizonyos tartózkodást, „arisztokratikus" kívülállást, tüntető távolmaradást. Ez meglehetősen káros jelenség; mindenképpen árt a közművelődés szép és nemes ügyének. V. M.
