Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

1979. január 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Gyakorló postahivatal és telexszoba Szakközépiskola Baján ¥ Az idén szeptemberben még csupán második alka­lommal üdvözlik majd Baján, a Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- iskola elsős postástanulóit; hiszen az új tagozatot mind­össze egy évvel ezelőtt szer­vezték. A másodikosok már viszont bizonyára otthonosan érzik majd magukat a tan­intézetben. Kvalla Ferenc igazgató kész­séggel magyarázta el a megyei be­iskolázási körzetű intézmény ál­tal kínált képzési lehetőségeket. — Az iskola létrehozását elő­idéző igény elősorban a Magyar Posta munkaerőgondjaiból fakad — mondta. — Mint ismeretes ugyanis, a postán is egyre több, bonyolultabb gép, műszaki beren­dezés szolgálja az ügyintézés és az információtovábbítás meggyor­sítását. Ennek következtében mind több, magasabban képzett szakember szükséges a hivatali ügymenet ellátására. Tanintéze­tünkből úgynevezett középfokon képzett fiatalokat bocsátunk ki, akik az általánosan kötelező érettségi tárgyak mellett posta- forgalmi ismeretekről is számot adnak a negyedik osztály elvég­zését követőení. Értékkezelés, postaforgalom Ezeknek az ismereteknek a kö­rét az Oktatási Minisztérium tá­jékoztatója a következőképpen határozza meg: A tanuló megismeri tanulmá­nyai során a posta szállításra felhasznált berendezéseit, a bél­és külföldi irányítási rendszer alapjait. Elsajátítják a postai kül­demények kezelésével kapcsolatos általános és különleges szabályo­kat, a pénz- és értékcikk-kezelés rendjét, a számadástételi szolgá­• Leendő közgazdászok és köny­velőgépek. lat, a postai bankszolgálat szabá­lyait. Megtanulják a távközlési berendezések rendszerét és jár­tassá válnak a postai távbeszélő, távíró és rádiószolgálat forgalmi és kezelési feladatainak ellátásá­ban. — A nálunk végzett fiatalok — magyarázta az igazgató — elő­adóként, csoportvezetőként he­lyezkedhetnek el a posta vala­mennyi területén. Lehetnek felve­vők és kifizetők, ellenőrök, for­galmi kirendeltségvezetők, távbe­szélőkezelők!, távírók, számlázok, hírlapexpeditőrök és még sorol­hatnám tayább a különböző, a képességeknek megfelelő beosztá­sokat, munkalehetőségeket. Az is­kola így elsősorban a posta szá­mára képez fiatalokat, ám ez nem jelent „kényszert”, hiszen telex­kezelőként, vagy adminisztrátor­ként más vállalatoknál is elhe­lyezkedhetnek. Képzés, . továbbtanulás Mit tanulnak a jövendő posta- forgalmi szakemberek a középis­kola négy évfolyamán? A közis­mereti tárgyak mellett francia • Jövendő postás — és a nyilvántartások. • Munka az iskolai postahivatalban. A gyakorlati foglalkozásokat Smidt Zoltán nyugdíjas postamester vezeti. nyelvet és elektrotechnikát, igaz­gatási, és jogi ismereteket. Alapos szakmai felkészülésüket* szolgál­ják a postaforgalmi és távközlési forgalmi szolgálat, a pénztáris- ■ meret és a hírlapszolgálat tantár­gyai. A gyakorlatokon pedig meg­ismerkednek a postaforgalommal és a távközléssel. — Amikor döntés született ar­ról, hogy 1978 szeptemberében nálunk, a közgazdasági szakkö- zéspiskolában indítják meg az új oktatási ágazatot, nyilván számí­tásba vették azt is, hogy a két intézményben sok hasonló tan­tárgy lesz — érvelt az igazgató, elsősorban a pénzügyi és admi­nisztrációs ismeretek köre rokon egymással. Ugyanakkor részint közösek a továbbtanulás lehetősé­gei is. A postások is jelentkezhet­nek a közgazdasági egyetemre, bár „egyenes útjuk” elsősorban a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára vezet. Hozzá kell tennem azt is, hogy ugyan­akkor a magas óraszámban taní­tott' fizika és matematika alap­ján más műszaki főiskolákra is sikerrel pályázhatnak. Mindezt azért mondom el, hogy világossá váljon: nem kifejezetten! csak postás szakmát kínálunk a jelent­kezőknek; bár a szegedi posta­igazgatóság vállalta, hogy minden • Pillanatkép a gépírótercmből. (Straszer András felvételei) végzett diákot elhelyez a tudá­sának, illetve képességeinek meg­felelő munkakörben Az iskolai posta Miközben végigsétáltunk az épületen, az igazgató azt is el­mondta, hogy a jelenlegi elsősök többsége lány. A szakmai tárgya­kat a diákok hamar megkedvel­ték, s tanulmányi eredményük is megfelelő. Igaz, a kollégiumi ne­velők is sokat segítenek azoknak, akik a matematikával, vagy a fi­zikával bajlódnak. A szakmai tárgyak megszerette­tésében nagy szerepe van an­nak a házi postahivatalnak is, amelyet a szegedi postaigazgató­ság rendezett be az iskola egyik tantermében. Az idei belépők szinte egy való­di postán találják magukat. A hosszú pult mögötti, asztalokon igazi berendezési tárgyak: levél­mérleg, bélyegtartók, postai pe­csételők, festékpárnák, csomag­mázsa és különféle blankettakö- tegek: táviratok, pénz és ajánlott levelek, s egyéb küldemények fel­adására. Ez a környezet és a ta- - nulás eme játékos formája min­den bizonnyal megmozgatja a diákok fantáziáját. — Ezt az iskolai postahivatalt hamarosan egy telextanterem is kiegészíti — újságolta Kvalla Fe­renc. — A szegedi postaigazgató­ságtól tizennyolc telexgépet ka­punk használatra, hogy a tanulók mindegyike alaposan elsajátíthas­sa a távközlés eme népszerű mód­jának gyakorlatát. Igaz, a helyi­ség berendezésével nem kell siet­nünk, hiszen a telexezés csak a harmadik osztályosok tantárgya lesz. Beszélgetésünk során arról is szó esett, hogy a postás tanulók szakmai gyakorlata is praktikus szervezettségű. A diákok már a karácsonyi szünidőben is besegí­tettek a lakóhelyükhöz legköze­lebbi postahivatalok csúcsforgal­mának lebonyolításába, és a nyá­ron majd ugyancsak ki-ki a vá­lasztása szerinti postán gyakorol­ja majd az év közben tanultak hasznosítását. Pavlovits Miklós Hasznos anyagok gyűjtése Az idén, különös tekintettel a nemzetközi gyermekév rendezvé­nyeire a Mi világunkért — moz­galom szerves részét képezi a Te­remtsünk Értéket — akció. Az úttörőknek jó kezdeménye­zési lehetőséget kínál az új lakó* telepeken keletkező hasznosanya­gok összegyűjtése, rendszerezése, majd a MÉH-telepen való értéke­sítése. Gondolunk itt papírra — újságpapírra! — és fémhulladék­ra. Érdemes kapcsolatot tartani a MÉH-telepekkel, és a szállítás gondját velük megosztani. Ebben a gyűjtési versenyben csak a lakóterületi eredetű hasz- nosanyagok kerülhetnek értéke­lésre 1 A versenyben mirtden úttörő- csapat részt vehet, természetesen a szokásos módon, létszámtól füg­gő beosztással. Ilyenfprmán külön értékelik a kis- és külön a nagy- lélszámú iskolákat. Egészen külön értékelik a nyolcszáz úttörőnél többet számláló csapatok munká­ját. De minden esetben az egy főre jutó forintérték alapján szü­letik meg az eredmény, az érté­kelés. A csapat létszámától füg­getlenül vándorserleget kaphat az a szorgalmas csapat, ahol a tel­jesítmény kiemelkedő! A gyűjtés ideje alatt a csapat kijelölt tagjának érdemes folya­matos kimutatást vezetni a mun­káról, összegyűjteni a MÉH-től kapott ’bizonylatok másolatait. Ezt ugyanis 1979. június 20-ig kell összesíteni, egyeztetni az eredeti példányokkal. Az egyeztetésre na­gyon kell figyelni, mert később az eredmények módosítására nincs lehetőség! Az eredmények­ről a Magyar Úttörők Szövetsége levélben értesíti a csapatok veze­tőit, 1979 szeptemberében. A tan­év elején kerül sor a különféle oklevelek és díjak átadására is, ünnepélyes keretek között. Az elmúlt esztendők gyakorla­tától eltérő módon! ezen a nyáron hétszáz kiváló gyűjtő indulhat jutolomtáborozásra, jól megérde­melt pihenésre! Nem új feladatra hívtuk fel fi­gyelmeteket. Az elmúlt tanévben minden hazánkban élő úttörő 24 forint értéket mentett meg a nép­gazdaságnak a pusztulástól. Ugye pajtások, ezt az idén túlszárnyal­játok! A hasznosanyaggyűjtő munka egy új feladatot is kínál, kapcsolódva a Barátunk a múzeum — akció­hoz. Az elmúlt esztendők tapasz­talatai ugyanis azt mutatják, hogy a gyűjtőmunka során sok muzeá­lis értékű tárgyra bukkantok, azokat is meg tudjátok menteni. Milyeri tárgyak bizonyulnak „múzeális értékűnek”? Minden történeti, régészeti, néprajzi, ter­mészettudományi, műszaki, iro­dalmi és kultúrtörténetileg jelen­tős tárgy vagy dokumentum. Figyeljétek a földmunkák so­rán felszínre kerülő tárgyemléke­ket, csattokat, érméket, edénye­ket, szerszámokat és fegyvereket. A textilgyűjtés kapcsán régi zászlókra, egyenruhákra, népi vl- seletekre kell figyelnetek. Igazi kincs lehet a lakásokból összegyűjtött papír között. Elő­kerültek már első kiadású köny­vek, régi újságok, térképek, pla­kátok, céhek iratai, és munkás- mozgalmi dokumentumok. Külön jelentősége van a megtalált — esetenként pusztulásra ítélt — ré­gi mezőgazdasági szerszámoknak, kézműipari emlékeknek. Muzeá­lis értéknek minősülnek az okta­tástörténeti emlékek is: régi tan­szerek, szemléltető eszközök, is­kolaalapító levelek, módszertarnl feljegyzések. Külön értékelik a kereskedelmi és vendéglátóipari emléktárgyak összegyűjtőinek munkáját. Ezek is lehetnek írásos emlékek, vagy tárgyak, amelyekkel terméket ál­lítottak elő. Mérő- és csomagoló­eszközök, süteményformák, tála­ló- és evőeszközök, étlapok, pros­pektusok, iparengedélyek. ’ Az általatok muzeális értékű­nek ítélt tárgyat a gyűjtést irá­nyító pedagógusnak kell elsősor­ban bemutatni. Néhány tárgy ösz- szegyűjtése után ő majd értesíti a legközelebbi múzeum munka­társait, hogy szakszerű bírálatot kaphassatok. A tárgyat — tárgya­kat — ha nagyobb, csak fényké­pét és leírását — ezek után kell beküldeni a MÉH Tröszt Propa­ganda Irodája címére, 1979. má­jus 31-ig! Azokat, akik ebben a munká­ban érnek el sikereket, jutalom­ban részesítik. Rejtvényfejtőknek o 0 o o o 0 o 0 £ Kisdobosoknak és úttörőknek közöl­jük az Itt látható fejtörőt. A feladat az, hogy Írjátok be az ábra vízszintes so­raiba az alábbi neveket úgy. hogv a bekarikázott négyzetekbe kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar köl­tő vezetéknevét adják megfejtésül. Ima a nevek: Berta, Dezső, Ignác, Izsák, Gyula, Lehel, Noémi Rózsa, Simon. A megfejtéseket levelezőlapon — címoldalra most is írjátok rá: Üttörő- rejtvényl — küldjétek be címünkre (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecske­mét. Szabadság tér 1/a. 6000) janúlr 3l-lg. A beküldők a megfejtésként ka­pott vezetéknevet küldjék be. A he­lyes megfejtők között 10 könyvet sor­solunk ki. Selmeci Katalin r Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (11.) — Semmit nem értek, és nem tudom, miről van szó. Kérem, be­széljen világosabban, vagy egy­szerűen jöjjön el a Carlton-szál- lóba. Tomlinson úr letette a kagy­lót. Nagyon sápadt volt. Felkap­ta a hegedűt és kirohant az üz­letből, s még be sem zárta. Be­ugrott az első szabad taxiba és száguldott a Carltonba. Útközben sürgette a sofőrt, mire az csak morgott, hogy semmi szándéka büntetést fizetni gyorshajtásért. Végre megálltak a szálloda előtti A kereskedő berohant a hallba és megkérdezte, hol lakik a he­gedűművész. Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nél­kül nyitott be a szobába. Elegán­san berendezett előszobában ta­lálta magát. Egy jól öltözött fia­talember állt fel üdvözlésére. — ön beszélt Menuhin úrral? Én vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pillanatig. Kinyílt a szomszéd szoba ajta­ja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Roycon meglátogatta a Jer- myn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt. — önnel beszéltem telefonon? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, magyarázza meg, mi­ről van szó? Tomlinson úr halálosan sápadt volt. Félt, hogy egy pillanat múl­va elveszti eszméletét. Abban a pillanatban, amikor megpillah- totta az igazi Menuhint, megér­tette, hogy egy ügyes, agyafúrt áldozata lett, és hogy az üzletelés a hegedűvel ötezer fontjába ke­rült. De mit tehetett? Mondja el ennek a két úrnak, hogy szedték rá? Az anyagi veszteség mellett még nevetségessé is tegye ma­gát? Hatalmas erőfeszítésébe ke­rült, hogy uralkodjon magSn és elmondta, hogy van egy régi he­gedűje, igazi Stradivárius, hallot­ta azt is, hogy a mester keresi a hangszereket, és ezért bátorko­dott telefonálni és elhozni a he­gedűt. Yehudi Menuhin azt mondta: — Tulajdonképpen nincs szük­ségem hegedűre. Van néhány nagyszerű hegedűm, amihez már hozzászokott a kezem is, de szí­ves örömest megnézem. Kezébe vette a hegedűt, fi­gyelmesen megnézte, majd ját­szott rajta néhány taktust. — Csalódást kell önnek okoz­nom. Ez egy egyszerű hegedű, nagyon is átlagos minőségű. Nem ér többet, mint tízegynéhány fon­tot. Még zenekarban sem lehet használni. Esetleg tanulónak. . — De belül ott a felirat: Stra­divárius — védte utolsó remény­szálát Tomlinson úr. — Látszik a felragasztott lapocska. A hegedűművész elmosolyodott, — Régi vicc. Több tízezer he­gedűben van ilyen lapocska. Ez nem arról tanúskodik, hogy régi mester kezemunkája, hanem csak arról, hogy annak pontos mása. Erről minden zenész tud, De mi van önnel? Talán vizet?... Mister Henry MacAreck egy pillanatra abbahagyta elbeszélé­sét és megitta utolsó korty hideg kávéját. A milliomos mozdulatát leső pincér rögtön odaugrott egy üveg konyakkal, megtöltötte a po­harakat és újabb kávéadagot ja­vasolt. — Köszönöm — mondtam —, azt hiszem, mára elég. A barátom apró kortyokban itta az aranyló színű italt és szün­telenül ismételgette: — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország az, amelyik, ilyen italt gyárt. — A rendőrség nem kapott el? — A rendőrség? Senki nem tett feljelentést ellenem. A Stradivá­rius vételének története Tomlin­son úr édes titka maradt. Bizto­síthatlak,' hogy a mai napig sen­kinek nem dicsekedett el vele, hogy hogyan akarta rászedni a szegény munkást, amire alaposan ráfizetett. Négyezer fontot keres­tem, és azonnal elutaztam az Egyesült Államokba. — Minek? Hiszen nem jelentet­tek fel, nem fenyegetett börtön. — Nem ettől féltem, de nem láttam értelmét, hogy várjak, hogy az öreg uzsorás a nyomomra buk­kanjon, és zsugorisága ellenére áldozzon néhány-száz fontot, hogy a másvilágra küldjön ... Külön­ben meguntam Angliát. Elhatá­roztam, hogy az Atlanti-óceán másik partján vadászok cápákra. Volt egy kis tőkém és csalhatat­lan módszerem a sokszorosításra, így aztán egy napon leszálltam New Yorkban a la Guardia re­pülőterén. — De miért változtattad meg a nevedet? — Egyáltalán nem változtattam meg, csak fonetikusan leírtam an­golul. és ír hangsúlyt adtam neki. Ne felejtsd el, hogy azokban a nem nagyon Egyesült Államokban a származásnak óriási szerepe van, és sajnos, a szláv származást a legrosszabbnak tekintik. Ugyan­úgy, mint az olaszt. Ellenben az ír nevű emigránsok a legrégebbi, legarisztokratikusabb réteg Ame­rikában. A „Mac”, vagy az „O” betűvel kezdődő névjegy minden ajtót kinyit az USA-ban. A leg­előkelőbb társaságba is belépést biztosít. Nekem meg feltétlenül be kellett jutnom abba a körbe. A pénz egymagában nem sokat ér. Miért ne lehettem volna MacAreck a szegény Makarek helyett. Gon­dolod, hogy Lengyelországban, a homlokegyenest más rendszerben, ez a pincér ugrálna úgy körülöt­tem, ha nem mister MacAreck, hanem csak a Nyugatról hazate­lepült Henryk Makarek lennék? Légy nyugodt, biztosan nem. No, de gyerünk. Pihenni is kell egy keveset. Megyek Miedzyzdrojéba. Megismerkedtem ott egy csodála­tos kislánnyal. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Ha akarod, mehetünk együtt. — Köszönöm a meghívást. És ki csinálja meg helyettem a bí­rósági tárgyalásról a beszámolót, és ki adja le telefonon Varsóba, a szerkesztőségbe? Talán holnap­után sikerül korábban elszabadul­nom. De most valóban a legfőbb ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra... 10. Mivel még korán volt, és az idő nagyszerű, elhatároztam, hogy meglátogatom Miedzyzdrojéba utazó barátomat. Könnyen meg­találtam a kocsiját, aztán őt ma­gát is. Kislány ismerőse valóban csinos volt, és kellemes társalgó. Pompásan töltöttük a délutánt. Este a barátommal visszatértünk Szczecinbe. Aztán vacsora után megkértem hajdani osztálytársa­mat, hogy folytassa nem minden­napi élményeit. Igaz, kezdetben nem volt hajlandó másról, csak a Képzőművészeti Főiskola szép­séges növendékéről beszélgetni, de később, amikor én is kifejez­tem elragadtatásomat, élete tör­ténetének színes fonalába kapasz­kodott: — Amikor megérkeztem az Egyesült Államokba — fonta to­vább —, több mint tízezer dollár volt a zsebemben. Nem sok, de annyi mégis, hogy kezdjek vala­mihez. Nem volt ismerősöm. New Yorkban állapodtam meg, kivet­tem egy kicsi, de jó helyen levő szobát. Zárójelben jegyzem meg, hogy rettenetesen drága volt, egy új felhőkarcolóban. Lengyelor­szágban nektek fogalmatok sincs arról, hogy Nyugaton mennyit kell fizetni egy tisztességes lakásért. Gyakran a kereset felét. — Miért nem szállodában lak­tál? — Még a legelegánsabb szállo­da sem ébreszt az emberben bi­zalmat. Ismeretségre akartam szert tenni, ezért rendszeresen el­jártam a tőzsdére. Persze óvatos voltam, és csak a legbiztosabb ér­tékpapírokat vásároltam. Semmi­féle közös üzletbe nem szálltam be, mert emlékeztem a londoni mosodai tapasztalatomra. Nagyon hamar megismertem a tőzsde és a játék mechanizmusát. Még Len­gyelországon is sikerült keresnem. Talán az volt a legnagyobb tranz­akcióm. — Nem értem. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom