Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-05 / 155. szám

«mM A megyei cigányügyi koordi­nációs bizottság legutóbbi ülése elé került írásos anyagban meg­ragadta a figyelmemet a követ­kező néhány mondat: „Meg kel­lett teremteni annak lehetőségét, hogy a kiskunhalasi Harangos telep felszámolása kezdetét ve­gye. Őszintén szólva ez nem volt könnyű. A megyei tanács végre­hajtó bizottság már az előző két ötéves tervidőszakban Is bizto­sította a „Cs” lakásépítési hitel­keretet. Azt felhasználni — egé­szen az elmúlt évig — nem tud­tuk.” • tieiKoznap délelőtt a Harangos telepen. 9 Kolompár Mátyás cigánybíró és Losonczi László a vá­rosi tanács főelőadója. • A Polgár utcában épülő lakások. (Pásztor Z. felv.) Tánczos Sándornak, Kiskunha­las város tanácselnökének tájé­koztatójából fentebb idézett gon­dolatjelei mondatrész arra en­ged következtetni, hogy megkez­dődött egy jelentős folyamat: a putrik felszámolása... □ □ □ Harangos telep, hétköznap dél­előtt. A presszó előtt, sörösüveg­gel kezükben, férfiak beszélget­nek. Odébb a tisztáson asszonyok, 1 gyerekek. Csöndes a környék. Az egyik, váiyogépülletből két ka­maszkorú fiú érkezik. Farmert viselnek és divatos gézinget. Az egyikőjük kezében táskarádió bömböl. Szinte egyszerre köszön­tik a mellettem álló Losonczi Lászlót, aki <tanácsi főelőadóként vagy másfél évtizede a cigányok ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. — Jói ismerem valamennytiü­­ket — magyarázta a főelőadó. — Itt a telepen ötszázan laknak. Azelőtt közülük sokan vályogve­tésből élték, alkalmi munkát vál­laltak. Jelenleg csaknem kétszá­zuknak egy évnél hosszabb mun­kaviszonya van. Általában a ba­romfifeldolgozóban, az építőipar­■ ban, »a Fémmunkásnál, a papír­ipari vállalatnál, s az állami gaz­daság kerületeiben dolgoznak. Többségüket segédmunkásként alkalmazzák. A rendszeres mun­kavállalók száma meghaladja a háromszázat. Ez utóbbi, vagyis az állandó munkahely az egyik fő feltétele annak, hogy a rozzant, elhanya­golt vályogépületekből kiköltöz­hessenek, s elfoglalhassák új ott­honukat. □ □ □ Az egykor oly szorosan egy­más mellé épített putrik mintha távolodnának egymástól. A le­bontott vályogházak tulajdonosai elköltöztek a telepről. Hová? — Egy részük itt, a Harangos téri „Cs” típusú, azaz csökkentett értékű lakásokban lakik, nézzünk meg egy-kettőt — javasolta Lo­soncai László. Benyitottunk Kol­lárék portájára. A sátortetős ház előtt virágok szegélyezik az utat. Bent a konyha ugyan „úszik”, ám a szobában kifogástalan a rend, a tisztaság. Oj szekrény­sor, kényelmes fotelek, kis do­hányzóasztal, a falon tájképek. Másutt is ugyanezt tapasztaltuk. A tizenkét gyermekes Kolompár Jánosék szobája is ragyog a tisztaságtól. Itt alszanak, de nap­pal csak ritka vendég léphet ide be. Új- lakása van Kolompár Má­tyás oigánybírónak is. Másfél év­tizede látja el ezt a tisztséget. A kommunális üzemnél dolgozik, feleségére hárul a háztartás, s a baromfi tartás. — A telepi lakók legnagyobb vágya, hogy a putrikból kiköltöz­hessenek — magyarázta a ci­gánybíró. — Tudom, ez nem megy egykettőre, de az is bizo­nyos, hogy ez csak akkor lehet­séges, ha a telepiek rendszeresen dolgoznak és össze tudják gyűj­teni a „beugróhoz” szükséges pénzt. □ □ □ — A városi tanács végrehajtó bizottsága egy évvel ezelőtt ha­tározta el, hogy a Harangos te­lep fokozatos felszámolása céljá­ból bontott építési anyagot jut­tat a „Cs” típusú lakások építé­séhez — magyarázta dr. Fodor József, a városi tanács vb-titká­­ra. — Egy-egy ilyen lakás építé­se 151—152 ezer forintba kerül. Tavaly tizenegy lakás átadását a városi tanács kommunális költ­ségvetési üzeme, nyolcét a Fa- és Építőipari Szövetkezet vállal­ta. A Harangos téren hatba ta­valy decemberben, ötbe májusba költöztek be a családok. Hama­rosan átadnak nyolc új lakást. A lemaradás oka: a tanácsnak nem volt megfelelő gyakorlata az ilyen típusú lakások építésének megszervezésére, s a kivitelezők sem tudták határidőre vállalni a munkát. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága az idén 26 lakásépítés­hez szükséges hitelkeretet adott. Gondot jelent, hogy egy rende­let értelmében csak a telep fel­számolását követően kaphatja meg a tanács a putrinkénti 20— 25 ezer forintnyi támogatást. Hasznos lenne, ha ezt az össze­get az évenként megépített laká­sok után kapnák, hogy a pénzből fedezni tudják az újabb lakások építésének előkészítését. □ □ □ A Harangos teleptől nem mesz­­sze levő Polgár utcában tíz csök­kentett értékű lakás épül. Ott­­jártunkkor a kommunális üzem egyik középkorú dolgozója egy kérdésre megállította Losonczi Lászlót: — ügyé, megkapom azt a la­kást, amiről szó volt? — Megígértem, de mennyi a. spórolt pénz? — Hát.... Ügy háromezer. — Akkor még gyűjteni kell... A putrik lakosainak tízezer fo­rintot kell gyűjteni ahhoz, hogy elköltözhessenek a telepről az új otthonukba. □ □ □ Azt, hogy mikor költözik el a Harangos telepről az utolsó csa­lád, pontosan nem tudni. Talán 1982-ben, vagy 85-ben? Minden­esetre elkezdődött egy jelentős folyamat:' amint távolodnak egymástól a putrik, úgy épülnek a nem nagy, ám egészséges, tisz­ta szoba-koríyhás lakások, ame­lyek a későbbiekben bővíthetők. örvendetes, hogy a telepiek igénye is egyre nagyobb lesz. Tárnái László 1978.^ július 5. • PETŐFI NÉPE • 3 BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Érdekes, sokoldalú gyógyszer Amikor gyógyszert vásárolunk, a patikában gyakran szemünkbe ötlik a megszokott embléma. Ar­ról azonban csak kevesen tudunk, hogy a méregpohár köré tekere­­dett 'kígyó egy régi hagyomány­ra utal, amely szerint növényi és állati mérgek eredményesen al­kalmazhatók gyógyászati célokra. A bolgár nép például már rég­óta ismeri a méhméreg jótékony hatását, a modern orvostudo­mányban azonban még csak most kezdik szélesebb körben alkal­mazni. Dr. Pavlina Pocsinkova, a szófiai I. számú városi kórház íizióterápiai osztályának vezetője egyike a méhméreggel kísérlete­ző bolgár orvosoknak. Alkalma­zási lehetőségeit 1963 óta vizs­gálja, s megfigyelései eddigi eredményeit tudományos disszer­tációban foglalta össze. Munkánk elsődleges célja az volt, hogy szembesítsük a régi népi megfigyeléseket a modem tudomány eredményeivel. A má­sik — és nem kevésbé fontos — indíték számomra még kézenfek­vő is volt: nálunk a íizióterápiai osztályon minden második pá­cienst csigolyameszesedésből ere­dő hátgerincpanasszal kezelünk, és ami még többet nyomott a Iái­ban, ebben a betegségben szenved az ország lakosságának mintegy 26 százaléka. Ahogy aztán halad­tunk előre a kutatómunkában, rájöttünk, hogy a méhmérges ke­zelés nemcsak a hátgerincbeteg­ségeknél eredményes. Kezelhetők vele idegfájdalmak és gyulladá­sok, légcsőhurutos,. reumatikus és ízületi panaszok is. A méhméreg a tapasztalatok szerint közvetve megnöveli az emberi szervezet védekező erejét, tellát meggyorsítja a betegség felszámolását is. Előnye még, hogy nem jár együtt kellemetlen mellékhatásokkal, amelyek pél­dául más gyógyszereknél elő-elő­­fordulnak. Dr. Pocsinkova mód­szerénél a méhméreg gyógyító ha­tását csak fokozzák az ultrahan­gos kezelés előnyei, ugyanis az apitoxin („aphitos” — görög szó, jelentése: méh) nemcsak hogy fáj­dalommentesen kerül a szervezet­be, de később á szervezet ehhez hozzászokik és hatását elveszti. Kísérleti eredményeiről dr. Po­csinkova már számos nemzet­közi szimpóziumon és konferen­cián beszámolt — többek között Bukarestben, Washingtonban, Münchenben, Moszkvában és a módszer kedvező visszhangra ta­lált. A bolgár orvosnő most a méhméreg akupunkturás felhasz­nálásának lehetőségeit vizsgálja, szerinte ugyanis az ultrahangos kezelés mellett ennek az eljárás­nak is nagy jövője lehet. Tudós város az Ob partján Novoszibirszk Szibéria legna­gyobb, a Szovjetuniónak pedig nyolcadik városa. Fontos közle­kedési csomópont és ipari köz­pont. Iparára leginkább a gép­ipar különféle ágad, valamint a rádiótechnika, az elektronika a jellemzők. A város maga fiatal, 85 éves, születését a transzszibé­riai vasútnak köszönhette. Ami­kor a vasút elérte az Ob folyót, hidat kellett építeni rajta. A két parton egy-egy falucska volt, s mire 4 év alatt felépült a híd, a két falu helyén nagyobb tele­pülés maradt vissza, az egykori cár neve után Alékszandrovszk, amely később a „Minden Oroszok Cárja” nevét vette fél, s Novo­­nyikolajevszk lett. 1925-ben vál­tozott a neve Novoszibirszkre, lé­­le-kszáma már ekkor 120 ezer volt. Ma a városnak 1,2 millió lakosa van. A város legnagyobb része modem épületekből áll, széles utakkal, impozáns központi tér­rel. A modem negyedek között itx-ott még feltűnnek a halálra ítélt régi faházás városrészek. 1957-ben a Szovjetunió Minisz­tertanácsa rendeletiét hozott a Tudományos Akadémia szibériai • Az Akademgorodok egyeteme. részlege központjának a felépíté­séről. A központ helyéül jól át­gondolt telepítéspolitikai 'okokból Novoszibirszk környékét válasz­tották. A határozat után gépek zája verte fél a tajga csendjét, s rövidesen felépültek, majd be­népesültek az első létesítmények. A kutatóközpont feladatai általá­nosak, mégis a legtöbb intézet elsősorban a helyi, tehát szibé­riai speciális problémák megol­dásán dolgozik. Ma már 20 aka­démikus, 44 akadémiai levelező tag, 280 tudományok (doktora, 2500 kandidátus és 30 ezer mun­katárs szellemi erőkifejtése áll a kutatási témák mögött. A központot Akademgorodok­­nak nevezték el, ahol 24 kutató­­intézet tevékenykedik. A tudósváros intézetei részt vesznek Szibéria mérhetetlen ás­ványi kincsednek a felderítésé­ben és kiaknázásában éppúgy, mint az űrkutatási műszerek szer­kesztésében, vagy a hatalmas ví­zierőművek tervezésében. A ku­tatóintézetekhez korszerű egye­tem is kapcsolódik. Bienvenidos a Cuba! 7 Cuba bella, azt jelenti, ' * hogy szép Kuba. így neve­zik azt a koktélkölteményt; ame­lyiknek a látásával sem lehet be­telni. Nem egyszerűen szép, ha­nem káprázatosán gyönyörű. Idő­be telt, amíg Jorje, a mixer meg­alkotta. Először is áhítattal le­emelt a polcról egy karcsú kely­­het, a nap felé tartotta, mintha áldozatot mutatna be a háttér­ben hullámzó tenger istenének. Ezek után áhitatosan beleöntött egy kupica mentát és a tenger­zöld italt megkoronázta egy fél­bevágott citrommal. Erre kristá­lyos hegyet formázott apróra da­rált jégből, melyre rubinszerű valamit és dohánybamára érett rumot öntögetett. Végül a tetejét feldíszítette ananász és narancs­darabkákkal, beleszúrt két szívó­szálat és átnyújtotta. Őszintén szólva, sajnáltam meg­semmisíteni Jorje remekművét, amely valóban egyesítette magá­ban mindazt, ami Kubát olyan széppé teszi. A király pálmák su­dár törzsét, a lisztfinomságú ho­mokkal kibélelt tenger valószí­nűtlen zöld tükrét, a virágok lán­goló szirmait. A kubai koktélok­ban kevés az alkohol. Inkább a tornádó daiquiri-vel gyönyörűségük részegít, mint az erejük. És az a hosszú, sovány fiú ki tudja, talán festői álmait élte ki a mixelésben? Tévedtem. — Könyvelő voltam egy bank­ban — könyököl elmélázva a pultra —, szürkének éreztem azt a munkát. Ez érdekesebb, de nem életrészóló hivatás, legalábbis szá­momra. Mellette elektromérnök­nek tanulok, levelező tagozaton. Jorje, 350-féle koktél készítési titkát ismeri, saját specialitása, az I. Jorje díjat is nyert, valamelyik koktélversenyen. Az élete meg­lehetősen változatos. Anyja bur­­zsoá családból származott, apja munkás volt, bátyja forradalmár, akit megöltek. Ot tartja példaké­pének. Szereti a zenét, a lányokat és a jó italokat. A pénz nem ér­dekli. A hallottakon mélyen elgondol­kodva baktattunk hazafelé, össz­komfortos kis luxus bungalónkba. Varadérót Florida tükörképének építették meg a kényelemszerető amerikaiak. Hatalmas park köze­pén sok-sok színes villa, óriási terasszal és minden széppel és jóval felszerelve. Tengerpart, nap­fény, összkomfortos bungaló, mi kell még a boldogsághoz? Éjsza­ka aztán arra ébredünk, hogy re­megnek a falak, fejünk fölül a szél készül letépni a tetőt. Iszo­nyatos erővel megérkezett az a tornádó, amelyik még feltételesen sem szerepelt a programban. Mi­után jól kidühöngte magát, hatal­mas trópusi esőt zúdított a nya­kunkba. Mit tehettünk mást? Beültünk Jorje ponyvával félig letakart bárjába, megkapaszkodtunk a pultban és sorra kóstoltuk a ne­vezetesebb koktélokat. Egyebek között a daiquiri-t, ami kevés fe­hér rumot, citromlevet és sok­sok daráltjeget tartalmaz és két pohár már elég ahhoz, hogy 40 fokos melegben lehűtse a kedé­lyeket. Érre hamar rájöttünk és a másnapra tervezett hajókirán­dulásra, csak rumot vittünk ma­gunkkal. Tisztán, hogy melegít­sen. Mondani sem kell, hogy kisü­tött a nap és mi a sok üveg rum­mal, verejtékezve szálltunk part­ra a Kuba körül ezerszámra ta­lálható paradicsomi szigetek egyiken. A pálmafák között ha­marosan lobogott a tűz, az egyik matróz akit elneveztünk Pén­teknek, sütötte az aranybarna ha­lat és a szalmasárga krumplit. Mi pedig visszavedlettünk vadember-, ré, mámorosán kóboroltunk a la­katlan szigeten, kagylókat, csigá­kat, rákokat, tengeri sünöket gyűjtögetve. Rengeteg kincs gyűlt össze a bőröndömben, ami növényi szer­zeményekkel is kiegészült. A hí­res Zapata-mocsár önmagában is egyetlen óriási botanikuskert, ezenbelül megtekinthettünk egy védettet is. Láttunk legyezőpál­mát, amiből a világ legjobb somb­­reróját készítik. összehajtható, mint a zsebkendő és elfér a zseb­ben. Rengeteg kaktuszt, tüskéset, 9 A botanikus kert vezetője és egyik munkása, teljes „szerelésben”. Fején pálma­levélből Iont sombreró, ol­dalán a kard­hosszúságú, éles kés, a machéte. • Táskának jobban mutatna! kalaposat, uborka- és skorpiófor­májút. Szalámifát és kísértetiesen sóhajtozó bambuszerdőt, uniperót, amiből a rágógumi készül és ösz­­szesen 285 fajta pálmát. Fonott törzsűt és tüskés törzsűt, olyat, amelyik vizet termel és olyat is, amelyik embernagyságúra növesz­ti a leveleit. A szatyrok megtelnek bogyók­kal, magvakkal, préselni szánt vi­rágokkal. Volt miből válogatni. Amíg Magyarországon 2000 faj­ta virágos növényt tartanak szá­mon, a kubai növényzet ennek a négyszerese. A párás, meleg tró­pusi éghajlat alatt hatalmas fává fejlődik a nálunk szobanövény­ként ápolgatott’fikusz.­A bontanikus kerttől nem mesz­­sze található a világ egyik leg­nagyobb krokodilfarmja. A drót­hálóval, vagy deszkapalánkkal el­kerített betongyűrűkben és szi­geteken ezrével nyüzsögnek a vi­lág legrusnyább, de igen jövedel­mező állatai. A bőrük gyönyörű, különösen lábon viselve és kar­ra akasztva. Bár látszólag olyan élettelenül hevertek a tűző na­pon, mint a kiszáradt fatörzsek, a krokodilfarmon mindenkinek elment a kedve a gyűjtéstől. Kí­sérőnk megsúgta, hogy nem is tartanak őröket. Szükségtelen. Aki itt. lopni akar és túléli, az rászolgált a zsákmányra. Eddig még senki sem próbált szerencsét. Vadas Zsnzsa \ (Folytatása következik.) Távolodnak egymástól a Harangosj telepi putrid

Next

/
Oldalképek
Tartalom