Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978, április ?8. események sorokban ATHÉN A Richter-skála szerint 5 fo­kozat erősségű földrengés rázta me^ csü törtükön reggel Közép- Gürögországot. A rengés epicent­ruma Athéntől 150 kilométerre északnyugatra volt. Az első je­lentések szerint a földmozgás nem okozott komolyabb anyagi károkat és emberáldozatokat sem követelt. (Reuter) TEL AVIV Csütörtökön Tel-Avivban beje­lentették. hogy az izraeli csapa­tok vasárnap kezdik meg dél-li­banoni kivonulásuk eddigi leg­fontosabb szakaszát. Az ötnapos­ra tervezett csapabmozdulatok azonban még mindig nem jelen­tik a megszállt libanoni terüle­tek teljes kiürítését: az akció eredményeként az izraeli erők a Földközi-tengertől az izraeli Me- tulla magasságáig terjedő szaka­szon. helyenként változóan, a ha­tártól három-tíz kilométeres tá­volságban foglalnak el új álláso­kat. (AFP) ■ , , _______ ISL AMABAD________________j A kaibuli rádió csütörtökön es­te azt. jelentette, hogy az afgán feevveres erők megdöntötték Mo­hammed Daud kormányát és a hatalmat Abdul Kader tábornok ••“zetésével a „fegyveres erők for -adalmi tanácsa” vette át. A tá­bornok rádióüzenetében hangsú­lyozta, hogy „Afganisztán törté­nelmében most első ízben fel­számolják a feudális zsarnokság és önkényuralom maradványait”. A „forradalmi tanács” közölte, hogy este nyolc órától kijárási tilalmat rendeltek el. A Komszomol kongresszus harmadik napja MOSZKVA Kis Csaba és Pék Miklós, az MTI tudósítói jelentik: Folytatja munkáját a Kreml kongresszusi palotájában a Szov­jet 'Kommunista Ifjúsági 'Szö­vetség XVIII. kongresszusa. Csü­törtökön délelőtt 10 órakor ple­náris ülésen folytatódott a vita a /Központi Bizottság és a Köz­ponti Revíziós Bizottság beszá­molója felett. A kongresszusi küldöttek kö­rében nagy visszhangot váltott ki Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége elnö­kének kedden elhangzott, bel- és külpolitikai szempontból egy­aránt lényeges megállapításokat tartalmazó beszéde. Felszólalá­sában valamennyi küldött 'hang-; súlyozza, hogy Leonyid Brezs- nyev beszéde is tanúsítja az SZKP és a szovjet állam vezetői­nek állandó gondoskodását a fel­növekvő nemzedékről. Nagygyűlés Mengisztu tiszteletére HAVANNA Az etióp nép soha nem felejti el azt az internacionalista segít­séget, amelyet Kuba, á Szovjet­unió, más szocialista országok és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nyújtott neki a kül­földi agresszió elleni harcához. Ez a segítség hozzájárult ahhoz, hogy Etiópia visszaverje a .Szo­máliái támadást — jelentette ki Mengisztu Haile Mariam, az Eliópiai Ideiglenes Katonai Kor­mányzótanács elnöke a kubai fő­városban a látogatás tiszteletére rendezett nagygyűlésen. A kubai és etióp zászlókkal, transzparensekkel és feliratok­kal díszített havannai Forrada­lom-terén csaknem egymilliós, lelkes tömeg üdvözölte a kubai látogatáson tartózkodó etióp ál­lamfőt és Fidel Castrót, a Kubai Kommunista 'Párt Központi Bi­zottságának első titkárát, a ku­bai államtanács elnökét, minisz­terelnököt. A .nagygyűlés első szónoka Fi­del Castro volt. A kubai állam­fő elemezte az elmúlt hónapok etiópiai eseményeit és megálla­pította: az imperialista erók ál­tal bújtogatott, később tevőlege­sen támogatott Szomáliái agresz- szió következtében a forradalmi Etiópia léte került veszélybe. Az imprializmus és reakciós szövet­ségesei az agresszor veresége után nyomban követelni kezdték a kubai harcosok etiópiából való kivonását. Világos, 'hogy ez újabb agressziós kísérletek megindítá­sához vezetne — mutatott rá Fi­del Castro, majd hozzáfűzte: „a kubai katonai személyzet a ku­bai és az etiópiai kormány meg­állapodásának megfelelő ideig Etiópiában marad, hogy védelmet nyújtson bármiféle külső agresz- szióval szemben. Éppen ezért vi­lágosan le kell szögezni, hogy harcosaink nem maradnak ölhe­tett kézzel, lfa Etiópiát bármiféle új agresszió érné”. „Kuba eltökélt híve az Etiópia és a szomszédos államok közötti békének, amely az egymás terü­letének sérthetetlensége és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapelveinek tisztelet- bentartásán alapszik. Etiópiának nincsenek területi követelései más országokkal szemben, és Ku­ba a nemzetiségi politikának a lenini alapelveken álló, igazságos, politikai megoldása mellett köte­lezte el magát a forradalmi Etiópia vonatkozásában, amely államnak joga van az egységre, a szuverenitásra és a területi sért­hetetlenségre —, mondotta a ku­bai veáető. Fidel Castro beszédét követően Mengisztu Hailé Mariam emel­kedett szólásra. Beszédében fel­hívta rá a figyelmet, hogy az im­perialista erők a Szomáliái inter­venció kudarca után most az Eritrcában. tevékenykedő szaka- dár ereket kívánják felhasználni az etióp forradalom elfólytására. Az etiópiai vezetés egyértelműeh bebizonyította, hogy Eritrea problémáinak 'békés megoldásá­ra/ törekszik.. Ennek ellenére a sza kádár erők fokozták népelle­nes tevékenységüket. Az etióp .államfő végezetül hangoztatta, az eritreai csopbrtokat maga a nép fogja felszámolni”. (MTI) * Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanács elnöke, az etióp mirtiszterfanács elnöke hivatalos baráti kubai látogatásának befe­jeztével csütörtökön elutazott Havannából. (TASZSZ, ADN) NAPI KOMMENTÁR A kairói szappanbuborék Egy,, nemi egészen ártatlan in­dítékú politikai szappanbuborék szétpukkadását volt kénytelen be­jelenteni Ibrahim el-Kajubi egyiptomi főügyész. A múlt hé­ten őrizetbe vett négy nyugati állampolgár és 20 palesztin arab állítólagos összeesküvéséről nyi­latkozva közölte:1'item-Agazolódott be az a gyanú, ‘hogy ezek a ’-Sze­mélyek Egyiptomban bégrehajJ iandó szabotázsakciók elköveté­sére kapcsolatot létesítettek vol- nagy egy palesztin szélsőséges szervezet és az Aldo Mórát fog­ságban tartó „Vörös Brigádok” nevű olasz terrorista csoport kö­zött. (Mindez azzal a céllal tör­tént volna, hogy a két szervezet együttműködve merényletet hajt­son végre az egyiptomi—izraeli különalku színhelyéül szolgáló épületek ellen.) A főügyész el­mondta, hogy sem a vallomások, sem a tárgyi bizonyítékok nem támasztják alá a vádat. Az ügy felfújása két szempont­ból volt érdekes Kairó számára: egyrészt a különutas politikáját elvető palesztin ellenállási moz­galom lejáratására, másrészt pe­dig azért, hogy még szorosabb ellenőrzés alá vonja az Egyip­tomban élő palesztin menekülte­ket. Damaszkuszban ugyanakkor Hafez Asszad Szíriái államfő fo­gadta Jasszer Arafatot, a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet elnö­két. s a szíriai—palesztin kap­csolatoknak az 1969-es kairói és az 1977-es sturai egyezmény ke­retében történő újjászervezéséről tanácskozott vele. (Mindkét meg­állapodás 'a palesztinok libanoni státuszával foglalkozik.) Szíria ezzel is politikai támogatást nyújt a PFSZ-nek, amelyre Egyiptom és a libanoni reakció nyilvánvalóan egyeztetett mérge­zett-nyilakat lődöz. Bejrútban a parlament éppen most tárgyalja a jobboldal“'indítványát.' hogy' tiltsák be a palesztinok katonai akcióit az ország területén. A palesztin felet, amely nélkül pedig semmiféle tartós rendezés nem képzelhető el a térségben, Izrael, az Egyesült Államok és az arab reakció egyaránt a ki­bontakozás fő akadályának pró­bálja feltüntetni. A PFSZ azon­ban. helyesen, felismerte az ame­rikai politika célját, hogy meg­akadályozzák az arabok egységes álláspontjának kialakulását, s az egyiptomi—izraeli tárgyalások­hoz való csatlakozásra bírják a „mérsékeltnek” mondot arab ál­lamokat. Figyelemre- méltó ezzel összefüggésben a PFSZ „árnyék­külügyminiszterének”, Faruk Kadduminaik a minap elhangzott megállapítása: „Szódat egyiptomi elnök eljátszotta minden aduját, anéVkülJjxogy bármit is nyert volna. Ügy véljük, a tavaly ősz­szel született szovjet—amerikai munkaokmány tartalmazza ■ azo­kat a minimális elemeket, ame­lyek a közel-keleti probléma megoldásának alapját képezhe­tik.”' Pálfi Viktor Georges Marchais beszéde PÁRIZS Baracs Dénes, az MTI tudósir tója jelenti: Az FKP csütörtökön a sajtó rendelkezésére bocsátotta annak a beszédnek a szövegét, amelyet Georges Marchais, az FKP' főtit­kára mondott a párt központi bi­zottságának szerdai ülésén. A párt politikai bizottságának beszámo­lóját előterjesztve Georges Mar­chais hangsúlyozta, hogy a tag­ság óriási többsége — iazo EKP áltál vívott küzdelem egy fontos szakasza után — egyetért a párt politikájával és vezetőségének te­vékenységével. A vita az egész' partban folyt, mélyreható, ko­moly, érdekes és pozitív volt, csak üdvözölhetjük ezt az eszme­cserét — fűzte ihozzá. Az FKP főtitkára megismétel­te, hogy a politikai bizottság ér­tékelése szerint a párt semmifé­le felelősséget nem visel a bal­oldal választási „kudarcáért”. A párt e tekintetben semmiféle fe­lelősséget nem visel, ezt az ál­láspontot fejtette ki március 20- án *a politikai bizottság, s ezt to­vábbra is fenntartja, a párton be­lüli vita pedig megerősíti. A sajtóban megjelent bírála­tokra reagálva a főtitkár egyfe­lől visszautasította azt a nézetet, hogy a proletárdiktatúráról szóló tézis visszaállításával lehetne elő­rehaladni (ez Louis Althusser filozófus véleménye) másrészt azoknak a véleményét akik „ko­molyan azt kérdik, vajon nem lenne-e a legjobb eszköz egysze­rűen lemondani arról, hogy kom­munisták legyünk” (a főtitkár itt Jean Alleinstein történészre cél­zott, aki a párt Tours-i alakuló kongresszusának irányvonalát vitatta.) E nézeteket határozottan visszautasítjuk — mondotta a fő­titkár, majd hozzáfűzte; nem akarjuk sem a párt kiszáradását, sem feloldódását, sem az elefánt­csonttornyot, sem a mocsarat Olaszországban nem szűnik a terror £ÓMA Csütörtökön reggel újabb ter­rorista akció színhelye volt To­rino. Két férfi és egy nő, laká­sától ki'jövet, az utcán közrefog­ta a 41 éves Sergio Palmierit, a FIAT-művek funkcionáriusát és pisztollyal többször lábon lőtte. Félórával a merénylet után az ANSA olasz hírügynökség tori­nói irodája telefonhívást kapott egy ismeretlentől, aki szerint a „Vörös Brigádok” tagjai követték el az akciót. BONN A nyugatnémet hatóságok ada­tai szerint NSZK-beli terroristák nem működtek közre Aldo Moro olasz politikus elrablásában. Ezt közölte szerdán a bonni parla­ment belügyi bizottságával Wer­ner Maihofer belügyminiszter. SVÁJC Válaszút előtt Svájcra talán semmi sem jellemző jobban, mint a változat­lanság. Ez az esztendő azonban úgy tűnik kivétel lesz. A pol­gároknak hamarosan két fontos dologban is állást kell fog­lalniuk: már nem lehet halogatni a döntést az ország esetle­ges ENSZ-tagságáról, de ami még érzékenyebb téma, szavaz­niuk kell a kantonók hatáskörét megcsorbító új alkotmány- tervezetről is. Feltehetőleg mindkét kérdés heves érzelmeket vált ki a svájci polgárok körében. Változó semlegesség? Svájc ENSZ-tagságát az utób­bi években egyre többen szor­galmazzák. A helyi sajtóban is mind gyakrabban jelennek meg olyan írások, amelyek a kívülál­lás hátrányait taglalják. A leg­nyomósabb érv, hogy az állam- szövetség a nemzetközi jelentősé­gű döntések meghozatalából ma­rad ki, pedig azok jórésze, vala­milyen formában azt is érinti. A csatlakozás mellett szól még. hogy Genfiben van az ENSZ európai központja, s ezáltal az ország amúgy is bekapcsolódott a világszervezet „vérkeringésébe”. A svájci kormány egyébként ta­valy bejelentette: szükségesnek és hasznosnak ítéli az ^ország be­lépését az ENSZ-(be. Elég népes azonban a belépést ellenzőik tábora is. Nekik lát­szólag „tudományos” ellenveté­seik vannak: az ország 1815-ben szerződésben vállalt „örök sem­legességét” tartják összegyeztet- hetetlennek az ENSZ-tagsággal. A semleges státusz — szerintük — kizár mindenféle katonai ak­ciót, márpedig a világszervezet bizonyos eseteikben fegyveres be­avatkozásra is felkérheti tagjait. Az aggályoskodókat teljes mér­tékben cáfolja a nemzetközi jo­gászok álláspontja. Ezek a szak­emberek pozitív példaként Auszt­riát emlegetik, amely a semle­gesség ellenére — 1955 óta aktív tagja a világszervezetnek — nem zárkózik el attól, hogy részt ve­gyen az ENSZ békefenntartó erőinek tevékenységében (pél­dául Cipruson). A jogászok sze­rint a második világháború óta fokozatosan megváltozott a sem­legesség, az el nem kötelezettség tartalma. Ma már nem passzivi­tást várnak az ilyen államoktól, hanem azt, hogy aktívan vegye­nek részt a béke megőrzésében. Nehézkes demokrácia Ugyancsak az idén kell majd •népszavazáson dönteni a Svájci Államszövetség új alkotmány- tervezetéről. Ä készítőknek egye­lőre nem sok örömük lehet a publicitásban. A közvélemény ugyanis óriási felháborodással fogadta . a javasolt új rendelke­zéseket: a kantonok hatásköré­nek „megnyirbálását”, a, népsza­vazásra bocsájtható témák szá­mának csökkenését és a központi szervek befolyásának növekedé­sét. Ügy érzik, a svájci demok­rácia erős tartópillérei lennének megcsonkítva, ha az új törvény életbe lépne. A több áttételes, garanciákkal körülbástyázott ál­lamgépezetet ugyanis sokan a polgári demokrácia legfejlettebb változatának tartják. Előnyei kö­zé sorolják, hogy a közvélemény münden lényeges — és kevésbé lényeges — országos ügybe bele­szólhat. A kantonok erősségében, nagyfokú önállóságában látják a soknemzetiségű lakosság harmo­nikus együttélésének biztosítékát. Kantonok „diktatúrája*’ A változások hívei ezzel szem­ben azt vallják, hogy a jelenle­gi államgépezet rendkívül ne­hézkes, szinte lehetetlen a gyors, rugalmas központi kormányzás. Az önálló alkotmánnyal, parla­menttel, államigazgatási appará­tussal rendelkező kantonok ugyanis minden elképzelést meg­vétózhatnak. Csak akkor lesz valamiből országos törvény, vagy gazdasági Intézkedés, ha mind a huszonkét helyi-állam jónak tart­ja. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha valamilyen kérdésben népszavazást rendelnek el: a szentesítéshez minden kantonban az „igen” szavazatok többsége szükséges? Az is az igazsághoz tartozik, hogy néhány „állam­ban” "olyan erős. konzervatív ve­zetés van, hogy sorra megtorpe­dózhatja a neki nem tetsző ren­delkezéseket, Már klasszikus példa, hogy a demokráciájára oly büszke Svájc „csupán” azért deklarálta a világon utolsók kö­zött — 1971-ben — a nőik poli­tikai jogainak gyakorlását, mert néhány kanton évtizedekig meg­akadályozta azt. és még most is van olyan, amelyik saját terüle­tén nem engedi őket szavazni és állami tisztségekbe megválaszta­ni. A számunkra szinte hihetetlen ellentmondások nyomán a kor­mány 14 évi huzavona utáh most már a változások híve. Ez azon­ban önmagában nem biztosíték az új kormány elfogadására. Az alaptörvény sorsáról ugyanis még a régi államgépezet — 22, több­ségében konzervatív kanton — dönt. s aligha egyezik bele saját jogai korlátozásába. M. K. Kádár János fogadta Franz Muhrit • Kádár János fogadta Franz Muhrit, Ausztria Kommunista Pártjá­nak elnökét és Erwin Scharfot, a párt politikai bizottságának tagját, a központi bizottság titkárát. (MTI-fotó, Vigovszki Ferenc felvétele — Telefoto — KS.) Közlemény Franz Muhri budapesti látogatásáról A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására április 26—27-én lá­togatást tett Budapesten Franz Mu'hri, Ausztria Kommunista Pártjának elnöke és Erwin Scharf, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titkára. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára fogadta az osztrák . testvérpárt vezetőit. A találkozó során meg­beszéléseket folytattak a két párt tevékenységéről, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommu­nista mozgalom időszerű kérdé­seiről, valamint a két ország és a két párt kapcsolatairól. A meg­beszélések során hangsúlyozták az enyhülési ’folyamat megszilár­dításának és további kiterjeszté­sének fontosságát. Kifejezésre juttatták álláspontjukat, hogy széles körű és hatékony erőfeszí­tések szükséglesek az emberiség békéjét és biztonságát fenyegető fegyverkezési' hajsza beszünteté­se, az új tömegpusztító fegyve­rek, közöttük a neutronbomba, gyártásának megakadályozása ér­dekében. Tevékenyen támogatják mindazokat á kezdeményezése­ket, amelyek a katonai feszültség csökkentését, a leszerelés ügyét szolgálják. A két párt képviselői teljes egyetértéssel állapították meg, hogy folyamatosan növekszik a nemzetközi kommunista mozga­lom ereje és befolyása. A kom­munistá és munkáspártok ön­állóan határozzák meg a saját országuk konkrét adottságainak, s a szocialista forradalom álta­lános törvényszerűségeinek meg­felelő politikájukat. A nemzet­közi osztályharc közös és nem­zeti érdekei ugyanakkor egy­aránt szükségessé teszik a test­vérpártok közötti kapcsolatok, a hatékony együttműködés, az in­ternacionalista szolidaritás to­vábbi erősítését. Ehhez jó alapot nyújt az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezle­tének közös politikai állásfogla­lása és cselekvési programja. A tárgyalások során Ausztria Kommunista Pártjának vezetői méltatták, a gazdasági, a kultu­rális és az államközi kapcsolatok kedvező fejlődését a Magyar Népköztársaság és Ausztria kö­zött. Az MSZMP és az AKP képvi­selői hangsúlyozták, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai­nak fejlődése, beleértve, az utas­forgalomban bevezetett könnyí­téseket, jól szolgálja a két nép érdekeit, és a két párt — miként eddig — a jövőbén is követke­zetesen fellép e kapcsolatok to­vábbi előmozdításáért. A szívélyes baráti légkörben és az internacionalista szolidaritás szellemében folytatott megbeszé­lésen részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. (MTI) A munkaerő-közvetítés helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról.) Előfordul sajnos még az is, hogy a közvetítés a következő­képpen történik: a vállalat be­küldi a felvételre váró dolgozót és aztán 'kiállítják részére a közvetítő lapot. Saját kezdemé­nyezésre, vállalati megkeresés nélkül még csak kevés igényt" tudtak kielégíteni. Ismeretes, hogy azok a dolgo­zók, akiknek munkakönyv ükben a kilépett bejegyzés szerepel, csak közvetítés útján helyezkedhetnek el. A Kiskunfélegyházi Városi I Tanács kezdeményezése igen hasznosnak bizonyult, miszerint a kilépett munkakönyvi bejegy­zés miatt közvetítésre jelentkező dolgozókat csak akkor Irányítja más munkahelyre, ha a volt vál­lalata nem tart munkájára igényt. A vizsgálat eredményei azt bi­zonyítják, hogy a tanácsi közve­títés eddig elért eredménye mel­lett csak részben sikerült a mun­kaerő mozgást tervszerűen befo­lyásolni, irányítani. Jobban összehangolt munka szükséges egyrészt a tanácsok és a munkahelyek, másrészt a szak- igazgatási szervek között is. Sok­szor ’gyenge az ellenőrzés. A gon­dok ellenére a központi és a me­gyei intézkedések a főbb célki­tűzések megvalósítását biztosítot­ták., A tanácskozás további részé­ben Miklós Zoltán, a megyei NEB elnöke beszámolt a bizott­ság két ülés között végzett mun­kájáról T. L. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT •Katolikus főpapok eskütétele Losonczi Pál államjő előtt esküt tett az alkotmányra Kádár László egri érsek, Paskay László címzetes püspök, veszprémi apostoli kor­mányzó és Rosta Ferenc székesfehérvári segédpüspök. (MTI-fotó Tóth István felvétele — Telefoto — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom