Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 25. A leningrádi ifjúsági találkozó harmadik napja Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön Leningrádban har­madik napja tartott az „Október és az ifjúság” elnevezésű nem­zetközi találkozó, amelyre a vi­lág minden részéből mintegy fél ezer fiatal sereglett össze. A szovjet ifjúsági szövetség által rendezett nemzetközi találkozón és elméleti konferencián 8 nem­zetközi és regionális ifjúsági- és diákszervezet képviselteti magát. Az elméleti konferencián csü­törtökön folytatódtak a szekció­ülések, amelyeken az Októberi Forradalom és az ifjúság részvé­tele a társadalom gazdasági és politikai életében; a békéért; a nemzetközi biztonságért és a né­pek közötti együttműködésért fo­lyó küzdelemben; illetve a nem­zeti-felszabadító mozgalom fej­lődése témaköröket vitatják meg. A vitában a szovjet tudomá­nyos és közélet több jeles képvi­selője vesz részt. Az ifjúsági találkozó résztvevői csütörtökön az- Ermitázs világhí­rű képtárával ismerkedtek. (MTI) EGYIPTOMI VÉLEMÉNY SZERINT Összeül a genfi értekezlet e s e m é n v e k sorokban BUDAPEST _____________________ A Suriname-i Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából Losonczi Bál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte Johann H. E. Ferriert, a Surinamei Köztársa­ság elnökét. (MTI) HAVANNA „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a népek felszaba­dító harca” címmel nemzetközi konferencia nyílt szerdán a kubai fővárosban. Csaknem ötven or­szágból érkeztek küldöttségek. A rendezvényen Magyarország kép­viseletében Nagy László, a Tár­sadalomtudományi Intézet igaz­gatóhelyettese vezetésével vesz részt a küldöttség. A konferencia ma fejezi be munkáját. TOKIÓ A japán főváros Muszasino ze­neakadémiájának csarnokában csütörtökön délután felavatták Bartók Béla mellszobrát, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének ajándékát. Vígh Tamás szobrász- művész alkotását ünnepélyes ke­retek között dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság tokiói nagykövete leplezte le. (MTI) HANOI A Vietnami Szocialista Köztár­saság pártr és állami küldöttsé­ge. amely Le Duannak, a Viet­nami Kommunista Párt KB főtit­kárának vezetésével hivatalos ba­ráti látogatáson tartózkodik a Kí­nai Népköztársaságban, a pekin­gi tárgyalások befejeztével szerdán este Kuangtung tartomány szék­helyére, Kantonba érkezett. , WASHINGTON Jody Powell, a Fehér Ház sajtótitkára, szerdán pontatlan­nak nevezte a Washington Post ugyanaznap megjelent hírét, amely szerint döntés született ar­ról, hogy az Egyesült Államok a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon nem veti fel a neutronfegyver kérdését. Carter szóvivője közölte, hogy az elnök mind ez idáig nem hozott döntést az új típusú fegyver gyártásáról. STOCKHOLM Szerdán gyakorlatozás közben lezuhant a svéd légierő két su­gárhajtású vadászgépe az ország déli partjainál. Az egyik gép pi­lótája szörnyethalt. Egy helikop­ter. 12 emberrel a fedélzetén sze­rencsétlenül járt az Északi-tenger norvégiai részén. A norvég gép utasai közül hatan eltűntök, ha­tot holtan emeltek ki a tengerből. (F.euter, UPI, DPA) A MBNA közel-keleti hírügy­nökség szerda esti washingtoni keltezésű tudósításában közölte, hogy Izrael hamarosan nyilvános­ságra hozza a közel-keleti béke­értekezlet felújításával kapcsola­tos álláspontját. Közelebbről meg nem nevezett washingtoni „poli­tikai körökre” hivatkozva a ME­NA azt írja. hogy az általa em­lített források szerint „Izrael né­hány napon belül jelenti, hogy Néhány nap múlva lesz három éve a vlagyivosztoki szovjet— amerikai csúcstalálkozónak ame­lyen lefektették a hadászati fegyverrendszerek korlátozását szabályozó megállapodás, a SALT —2-nek az alapelveit. Az első SALT ugyanis öt évre szólt, s 1977. október elsején járt le. Hogy mégsem követte a SALT— 2 az enyhüléshez jelentős mér­tékben hozzájáruló első megálla­podást, ezért a felelősség teljes mértékben az USA kormányzatát terheli. A Vlagyivosztokban létrejött egyetértés kezdetben megfelelő alapnak bizonyult: két év alatt a két nagyhatalom szakértői ki­dolgozták a jövendő megállapo­dás leglényegesebb elemeit s — az amerikai fél beismerése sze­rint is — az 90 százalékban ké­szen állt az aláírásra. Az idén tavasszal azonban a frissen hi­vatalba lépett Carter-kormányzat új javaslatokkal állt elő. Ezek legfőbb hibája, hogy semmibe hajlandó részt venni egy olyan genfi konferencián, ahol ott lesz­nek az összes érintett felek kép­viselői, beleértve egy Palesztinái delegációt, amely a PFSZ-t köz­ismerten támogató ismert palesz­tin személyiségekből állna”. A MENA az idézett forrásból arról is értesült, hogy Izrael már decemberben hajlandó megkezde­ni a genfi megbeszéléseket. vették az egyenlő biztonság alap­vető elvét. Ez annyira visszavetette a SALT-tárgyalásokat, hogy októ­beri határidőre nem sikerült tető alá hozni az új megállapodást. A megtorpanás csak a fegyverkezé­si hajszának — s nem kevésbé az amerikai katonai iparkomp- lexúmnak — kedvezett: Washing­ton bejelentette a hadászati ren­deltetésű szárnyasrakéta kifej­lesztését; s mérlegelés tárgyává tette a cinikusan „tisztának” ne­vezett neutronbomba gyártását is. Az utóbbi időben tapasztalható a felek álláspontjának közeledé­se, a törekvés a kölcsönös meg­értés elérésére. Erről szólt egy minapi interjújában Carter ame­rikai elnök, s óvatos derűlátását Moszkvában is osztják Az új fegyverfajták hővezetése lehetet­lenné teheti a megállapodást a világ biztonságának érdekében, szükség van hát a SALT—2 egyezmény mielőbbi megkötésére. P. V. NAPI KOMMENTÁR SAM^igt: Ji-lfl! Szekér Gyula hazaérkezett Moszkvából Csütörtökön hazaérkezett Moszk­vából Szekér Gyula, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője, aki részt Vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának 83. ülésén. A kormány elnökhelyettesét a Ferihegyi repülőtéren Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter fogadta. Ott volt F. P. Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének követtanácsosa. (MTI) Rhodesiái agresszió Mozambik ellen A rhodesiai fegyveres erők szerdán újabb agressziót követ­tek el Mozambik területe ellen. A mostani támadás minden eddi­ginél nagyobb erejű volt. A faj­üldöző rendszer katonai egységei, bombázó repülőgépeket és heli­koptereket bevetve, Manica tar­tomány központja, Chimoio köze­lében támadtak. A Mozambiki Népi Felszabadító Erők egységei a támadást visszaverték (TASZSZ, AÖN. Reuter) Vance befejezte latin-amerikai útját Ötórás venezuelai tartózkodás után Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter befejezte három or­szágot érintő latin-amerikai kör­útját. Venezuelában az lett volna a feladata, hogy rábírja Perez el­nököt az olajárak jövő évi befa­gyasztására. Az elnök azonban ki­jelentette, hogy az olajár mér­sékelt emelése mellett száll síkra a decemberi OPEC-értekezleten. A Francia KP jelöltjei A Francia Kommunista Párt kiválasztotta jelöltjeit a márciusi nemzetgyűlési választásokra. A 912 jelölt közül 526 először indul a képviselői vagy pótképviselői mandátumért. j\ kommunista képviselőjelöl­tek csaknem fele — 45 százaléka — munkás és alkalmazott, de so­raikban megtalálhatók a legkü­lönbözőbb rétegek, hivatások kép­viselői, különösen sok közöttük a pedagógus, tanár. A női kép­viselőjelöltek száma 178, több mint kétszer annyi, mint 1973- ban. (MTI) NEM UTÓPIA A nemzetközi pénznél rendszer . ,t •• ijsŰIHfO s » . 5 . A hatvanas évek második fele óta a tőkés világgazdaság pénz­ügyi rendszere állandó válság­ban van. A Nemzetközi Valuta Alap képtelen úrrá lenini a nem­zetközi infláción, a fizetési mér. legek óriási kiegyensúlyozatlan­ságán, amely következményeként egyes országok krónikusan adóssá váltak más országok pedig hatal­mas devizakészleteket halmoztak fel. A tőkés valutáris rendszer magánviseli azt az ellentmondást, hogy felépítése és működési me­chanizmusa a II. világháborút követő évek gazdasági és politikai erőviszonyait tükrözi. Ezek pedig alapvetően megváltoztak, elsősor­ban azért, mert az USA elvesz­tette gazdasági és pénzügyi vi­lághegemóniájának jelentős ré­szét. A tőkés világgazdaság valutáris rendszerének válsága nem a fej­lett tőkés országok „magánügye”. A világgazdaság ipénzügyi bi­zonytalanságai ilyen vagy olyan mértékben érintik a fejlődő or­szágok és a szocialista államok gazdasági életét is. Ezért ezek az országok is érdekeltek a nemzet­közi pénzügyi élet stabilitásának megteremtésében. Napjainkban a nyugati sajtó többször a Nemzetközi Valuta Alap újjászületéséről ír, azzal összefüggésben, hogy az alap bi­zonyos reformokat hajt végre. A világ pénzügyi szakértői azonban általában úgy nyilatkoznak, hogy ezek a reformok csupán tüneti kezelést jelentenék. A fő prob­léma, a nemzetközi pénzügyi egyensúly helyreállítása, a világ­méretű infláció megoldásában nem látszik érdemleges előreha­ladás. Ezt állapították meg leg­utóbb Budapesten, a Kelet és Nyugat pénzügyi együttműködé­sével foglalkozó tanácskozáson is tőkés és szocialista szakértők egy­aránt. Az új gazdasági és politikai realitásokból kiindulva a javas­latok között általában két alter­natíva szerepel a Nemzetközi Va­luta Alapot alapjaiban újjá kell szervezni, lehetővé téve azt, hogy a szocialista országok csatlakoz­zanak a szervezethez; a jelenlegi rendszer helyett egy új nemzet­közi univerzális pénzügyi rend­szert kell létrehozni, amely a kü­lönböző gazdasági fejlettségű' éts társadalmi rendszerhez tartozó or­szágosta? egyenjogúság alap1"' ján tömörítené. A szocialista or­szágok közgazdászai általában az utóbbi javaslatot képviselik, de ma már egyre szélesebb körben ezt látják járható útnak a tőkés országok és a fejlődő országok közgazdászai is. Érdekes vita folyik arról, hogy mi mit előzzön meg. A polgárt szakirodalomban sokan azt vall­ják, hogy addig, amíg az infláció világszerte dúl, amíg a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok ki­egyensúlyozatlanok, értelmetlen bármilyen nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozásáról, újjászer­vezéséről beszélni. Mások azt vallják, hogy egy jól működő rendszer segítségével éppen ezek a „betegségek” így gyógyíthatók lennének. E vita még folyik, de úgy gondoljuk, hogy a világgaz­daságban olyan korszakváltás van, amelyben a nemzetközi va­lutáris rendszer működésképte­lensége és a nemzetközi munka- megosztás fejlődése között súlyos ellentmondás áll fenn. Ezért nem célszerű arra várni, míg olyan ideális állapot alakul ki a nem­zetközi gazdasági kapcsolatokban, amelyre a világ pénzügyi rend­szerét fel lehet építeni. Vállalni kell tehát a vajúdás kockázatát, amelyet természetesen mérsékel, ha annak kialakításában minden ország részt vesz. Fekete János, a Magyar Nem- zeli Bank elnökhelyettese a nem­zetközi fórumokon már évek óta azt javasolja, hogy az ENSZ égi­sze alatt új nemzetközi pénzügyi intézményt kell létrehozni és olyan világpénzt kibocsátani, amely stabil és nem jár egyik nemzeti valuta indokolatlan előnybe helyezésével. Az említett budapesti tanács­kozáson B. Sz. Fomin szovjet professzor hangsúlyozta, hogy ad­dig is, amíg nem alakul ki az univerzális nemzetközi valutáris rendszer, mindent el kell követni, hogy a tőkés és a szocialista va­lutáris rendszer, közötti kapcso­latok megfeleljenek a nemzetközi munkamegosztás más területein eddig elért haladásnak. Hangsú­lyozta, hogy ezek feltételeinek megteremtése közös érdek. A gazdaság és politika egymás­ra való hatásának logikájából fa­kad, hogy a politikai enyhülés nem maradhat hatástalan a nem- 9 rnsn trj ural U9TTT igtnoc zetko^i, pénzügyi . együttműködés íejlpdésése sem. íJ^^rinagaaknk». bán’ az univerzális "'nemzetközi' pénzügyi rendszer megteremtésé­nek lehetősége nem tekinthető utópiának. Wiesel István AZ INDIÁNOK JÖVŐJE Egy nép a helyét keresi A hivatalos adatok szerint Latin-Amerikában ma harminc millió indián él, ez körülbelül a népesség tíz százalékát jelenti. A szám bi­zonytalan, hiszen a népszámlálások még ma sem tudták felmérni az őserdők rejtett zugait és az Andok kis indián településeit. Továbbá azért is, mert az indiánok közül a törzsi szervezetben élőket foglalja magába, az elvándoroltakról csak durva becsléseket vett figyelembe, és a népszámlálási adatokból nem tűnik ki a félvérek száma sem. Más nyelv, azonos gondok A legtöbb indián, a lakosság 70 százaléka, Bolíviában él, de Peruban, Brazíliában, Guatema­láiban és Mexikóban is meghatá­rozó jellegű az indiánok súlya a népességen belül. Latin-Amerika indián közösségei 309 különböző nyelvet beszélnék, néprajzilag és éghajlati szempontból is differen­ciáltak. Ezeket a különbségekéit a világ egyik legszebb és leggaz­dagabb antropológiai múzeuma — a Mexikói Nemzeti Antropológia Múzeum — több ezer négyzet- métert elfoglaló gyűjteménye mu­tatja be. Felvetődik a kérdés, hogy egy­séges egészként lehet-e kezelni az indiánok társadalmi és gaz­dasági problémáit? A válasz: igen, hiszen az egyes indián kö­zösségek életformájában, társa­dalmi és gazdasági helyzetében sok az azonos vonás. A termelő­erők fejlődési foka megegyező. Az indiánok általában törzsi szer­vezetben élnek, amelyek létszá­ma 50—500 fő (kivételt képeznek a pampákon élő indiánok, ahol 60 ezer főt számláló nagy törzsek is vannak), és nagy a törzsi ha­gyományok hasonlósága is. Gazdasági-termelési viszonyai­kat az áru- és pénziviszonyokkal „fertőzött” naturálgazdálkodás jellemzi. Az indián települések a folyóvölgyekben, vagy a tavak mentén találhatók. A férfiak va­dásznak, halásznak, gyűjtöget­nek, a nők az állattenyésztést és a mezőgazdasági termelés kezde­ti formáit, s a háziipart űzik. Pucallpában (Peru) az indiánok által látogatott piac olyan, mint a régi amerikai filmeken. Mirat­• Az indiánok között ma is él­nek a népi hagyományok. Ké­pünkön: „Kis Farkas”, Cheyenne indiánok főnöke, törzse jellegze­tes ruházatában. ha megállt volna az idő! Az in­dián asszonyok fő beszerzési cik­ke a só, a cocalevél, az alkohol, a petróleum és a bádogbögre. Az indiánok többsége a pénz csere­értékét még nem érzi: árviszo­nyaik kialakításában a termékek sajátos hasznosságát mérlegelik. A civilizáció egyes vívmányai ma már az indián számára is kézen­fekvők. San Ramonba. (Peru) pél­dául az indiánok a legmodernebb sportrepülőgépeiken szállítják hol­mijaikat a várasba, de még min­dig a csillogó üveggyöngyök je­lentik számúkra a legnagyobb ajándékot. Sajnos, a legtöbb latin-ameri­kai kormány „elfelejtkezik” az indián-problémákról. A közöny • Egy nép a helyét keresi... A felirat az önálló­ságra törekvő, pusztuló nép gondolatait fejezi ki. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) rendkívül veszélyes, mert az in­dián-kérdés nem oldódik meg önmagától, s az Indiánokat fe­nyegető veszély két oldalról is jelentkezik. Kettős veszély Az indiánok törzsi szervezetét és elosztási viszonyait az áru­pénzviszonyok gyors térhódítása felbontja, megjelenik az indián közösségben is a kizsákmányolás. Az indiánokat elzavarják lakhe­lyeikről, felégetik az erdőkeit, a pampákon nagyüzemi állatte­nyésztést, vagy mezőgazdasági termelést folytatva szűkítik az indiánok életterét. Az új telepe­sek berhurcolják a tuberkulózist és más tömegesen pusztító be­tegségeiket, amelyek megtizedelik a lakosságot. Ez tapasztalható az észak-perui olajvezeték építésénél vagy a brazíliai erdőkben épülő országutak mentén. A polgári kutatók többsége el­ismeri ugyan a kipusztulás veszé­lyét, de rendszerint a modem technikát okolja a tőkés terme­lési viszonyok helyett. Pedig nem az a baj, hogy az indiánok kép­telenek befogadni az új techni­kát, a civilizációt, hanem, hogy hiányoznak az ehhez szükséges feltételek. Az új hatások felké­születlenül érik őket, ami együtt jár a pusztulás szörnyű követ­kezményeivel. Útkereső elméletek Van olyan szélsőséges, fasiszta jellegű koncepció is, amely sze­rint Latin-Amerika gazdasági el­maradottságának egyik oka, hogy magas a gazdaságban haszonta­lan indián népesség száma. Ha nem is mondja ki nyíltan, de úgy véli, hogy az indiánok ki­pusztulását nem kell meggátol­ni, sőt! E felfogást azonban egész Latin-Amerikában elvetik a jó­zanul gondolkozó emberek és igyekeznek — a társadalmi kor­látok ellenére is — humánus ki­utat keresni. A törzsi közösségből „kiemel­kedett” indián, félvér, gyakran megtagadja azt a közösséget, amelyből jött. Egy értelmiségi munkakörben dolgozó indián ba­rátom kesernyés lemondással je­gyezte meg: egy út van — az indiánoknak fel kell szívódniuk a latin-amerikai népességben, elsősorban a criollik (a latin­amerikai spanyol származék kö­zött), s el kell tűnniük, mint ahogy kihaltak az inkák és más ősi népek. A rezervátum hason­latos az állatkerthez. „Akkor in­kább jöjjön a pusztulás” — mondta. Találkozhatunk az indián sze­paratizmussal is, amely valamifé­le független indián államot tűz ki célul. A mexikói szeparatis- ták törekvése például, provokatív jellegű a kormánnyal szemben, ami az országban élő 2,5 millió indián helyzetét nem könnyíti meg. Elgondolásuk ugyanakkor romantikus és utópista. Nehezen elképzelhető, hogy a 24 nyelvet beszélő több törzsből olyan nem­zeti formátumot lehet létrehoz­ni, amely a fennálló társadalmi viszonyok mellett eséllyel száll­hatna harcba követeléseiért. A megoldás A latin-amerikai marxisták sze­rint az első feladat a társadalmi viszonyok alapvető átalakítása, a társadalmi haladást fenyegető jobboldali veszély elhárítása. Ezt követően érvényesíteni lehet a marxista nemzetiségi politika el­vét az indiánprobléma megoldá­sára is. A marxista nemzetiségi politika jő iránytű, de a köve­tendő útvonalat már „helyi te­repen” úgy kell meghatározni és elérni a célt, hogy az indiánok a társadalom egyenrangú tagjai­ként — történelmi, nemzeti ha­gyományaikat megőrizve és fel­virágoztatva — integrálódjanak. Az indiánok ősi hagyományait napjaikban a kipusztulás veszé­lye fenyegeti és ha Latin-Ameri­kában nem következik be e té­ren alapvető változás, akkor a következő évezredben már való­ban csak a múzeumokban lehet megtalálni az Üjvilág őslakói­nak nyomait. Iván Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom