Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
1977. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • S' Kiskunfélegyházi piacon — Merjek még venni ebből a maradék dinnyéből? — Már hogy ez maradék? Drága asszonyom, garantálom, bármelyiket veszi is meg, sajnálni fogja, hogy csak egyet vásárolt. — Jól van na, mennyit mer kérni ezért itt a lábamnál? — Bízzuk a mérlegre. — Haj-haj. Hát már a piacon se lehet alkudni? Mérje — na. Egy mai jó városi piac majd csak olyan bő áruválasztékot kínál, mint hajdanán a kirakodó- vásár. A félegyházi piacon sem csak zöldség-, s gyümölcsárusok, lacikonyhások és egyéb, élelmiszerekkel kereskedők kínálják portékáikat, hanem — íme — a kultúra, pardon! antikultúra sápszedője is. A szabadtéri giccs- tárlat láttán elgondolkozhatunk. Mikor jutunk el odaK hogy a piaci sokadalomba művészi reprodukciók vagy éppen eredeti művek árusítással egybekötött tárlatát is kivigyük. Mint ahogy világvárosokban, idegenforgalmi gócpontokon gyakori és érdekes látvány, hogy művészek járdára, '„jestői” falfelületekre rakják ki festményeiket — eladásra. Sok esetben ugyanott alakítva „műtermüket” is, ahol alkotás közben ismerkedhetnek velük az érdeklődök. Nem éppen szívvidító, hogy esetenként és helyenként még „versenyképesebb” tud lenni — például gépkocsitulajdon dolgában — a giccsterjesztő, mint nem is egy művész. (Pásztor Zoltán (elvételei) — Az isten küldte magukat! Nem tudom, mi van máma; szinte minden vendég halászlére éhezett. Most tettük fel főni az utolsó porciót. Épp szólni akartunk a felszolgálónak, hogy a halászlének való elfogyott. De most már újra szüret! Az olcsóbb, jobb kalocsai, vagy import tészta? Rossz hangulatban találtam a múlt hónap közepén Végvári Istvánt, a Kalocsa vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat igazgatóját. Nem ok nélkül, ugyanis a tésztagyártó berendezések akkor már hosszabb ideje álltak. Nem műszaki hiba miatt, hanem a kiváló árunak minősített kalocsai száraztésztákat vásárló FÜSZÉRT-ek szerződésszegése miatt. Az első félévre összesen 260 vagon tésztatermék szállítására kötöttek megállapodást, de ebből a kereskedelmi partnerek csak 199 vagonnal voltak hajlandók átvenni. Földuzzadt a raktári készlet — ottjártamkor 65 vagon tészta volt raktáron —, s mivel erre nincs berendezkedve a vállalat, a rossz tárolási viszonyok miatt 1083 kilogramm árut már selejtezni kellett, (összesen huszonöt napig álltak a kiváló, exportképes árut gyártó drága berendezések. A termeléskiesés 4,5—5 millió forintra rúg.) Végvári István összehasonlításképp megmutatta, hogy a hazai helyett milyen jugoszláv tésztát kínálnak az üzletekben. A négytojásos, hét forint kilencvenért árult kalocsai helyett kevesebb tojással készített — s gyengébb minőségű — külföldi köret-tészta fogyasztói ára tizenegy forint. A jugoszláv csőtésztát ugyancsak tizenegy forintért hozták forgalomba, ezzel szemben a ránézésre is jobbnak talált, világszínvonalon csomagolt kalocsai csőtésztát kilenc ötvenért megvehették a háziasszonyok — amíg a FÜ- SZÉRT-ek elfogadták a szerződésben lekötött árut. A nagykereskedelmi vállalatok szerződésszegése sújtotta tehát a lakosságot, a gyártócéget, s alig hihető, hogy az import-tészta forgalmazása növelte volna a kereskedők nyereségét. Az ország FÜSZÉRT-jei közül a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat 21 vagon tésztát nem vett át a kalocsai vállalattól. Miért történt ez, és hogyan rendezik a partneri viszonyt? — ezt kérdeztem levélben a nagykereskedelmi szervezet kereskedelmi igazgatóhelyettesétől, Lö- vey Attilától. Válaszában az igazgatóhelyettes tudatja, hogy a FÜSZÉRT és a kalocsai vállalat még júliusban közös megegyezéssel módosította a korábbi szerződést. Megállapodtak, hogy a kereskedelmi partner augusztus 5-ig történő szállítással 670 mázsát átvesz az első negyedévben gyártott száraztésztából. A 6 ezer mázsára kötött szerződést 5 ezer 500 mázsára csökkentették, s a Csondgrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat az év utolsó öt hónapjában még 3700 mázsa árut fogad. A jugoszláv száraztészta forgalmazását azzal indokolja az igazgatóhelyettes, hogy az túlnyomórészt szálas fajtát képez, ami korábban kielégítetlen kereslet fedezetére szolgált. Az utóbbi időben választék-kiegészítő szerepet töltött be az importtészta. Régebben a hazai gyárak nem tudták kielégíteni a keresletet — kapacitás hiányában —, s erre csak az idén vállalkoznak először. Ezért az év tavaszán megszüntette a FÜSZÉRT a jugoszláv tészta-importot. Lövey Attila igazgatóhelyettes arról is tájékoztat, hogy míg a korábbi években 8—10 százalékkal nőtt a vállalatnál a száraztészta-értékesítés, gddig az idén a tavalyi mennyiségnek csak a 87 százalékát — 20 vagonnal kevesebbet — tudtak eladni. Eddig a kivonatosan ismertetett válaszlevél, amelyből kitűnik: a gyártó és a forgalmazó cég kiegyezett. A fogyasztókat nem lehet kárpótolni azért, hogy választékbővítés címén drágább, és kevésbé jó import-tésztát kellett vásárolniuk az első félévben. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a jövőben jobban tervez a FÜSZÉRT, s ilyen „tészta” nem fordul elő az ellátásban. A. Tóth Sándor Végtelen földeken valósággal csalja az embert mind mélyebbre, mind távolabbra. A talaj örökké nedves, így a lebomlás és az újraépülés körforgása hallatlanul dinamikus. Majd minden lépésnél egy-egy erecske csörgedezik lábunknál, egyikőnk- nél akad egy bádogbögre, odatartjuk a sodrás ellenébe, a megvillanó kövek fölé, s jót húzunk a vízből. Hűvös és tiszta. Aztán úgy adódik, hogy a taj- gai úton elakadunk a terepjárónkkal. Se előre, se hátra, az út középi kiemelkedésre ráfekszik mindkét tengely. Pillanatnyi riadalom tükröződhet az arcomon, mert vendéglátóim — írók mindketten — megnyugtatnak, hogy „nyicsevó”, s pár perc múlva dorongokkal a kezükben térnek vissza. Rövid másfél óra múltán újra úton vagyunk. A Bajkál látványával nehéz betelni ... A csönd, mint a legendák titkának fátyla lebben meg fölötte. Zöldesszürke folyékony fémre emlékeztet a víz, hullám- csobbanásaiban távoli hegyek sóhaja visszhangzik, de az igazán távoli — azaz túlparti — hegyekből innen nem látni semmit, hi- sze i a Bajkál szélessége átlagosai akkora, mint a Balaton hosz- szúsága. Mondják, a Bajkál szerencséje az, hogy igazi város nincs is a partján, s utak is alig vezetnek hozzá. Csaknem érintetlen tisztaságát ezért sikerült megőriznie... De a további védelméhez már a természetvédelmi rendelkezések szigorú betartása szükséges. Sőt, vált már szükségessé korábban is ... A második világháború utáni években a Bajkál nevezetes kincse, a csak itt élő omul nevű halfajta oly mértékben megfogyatkozott, hogy a kipusztulás fenyegette. Hét éven át terjedt ki rá azután a fogási tilalom, ez idő alatt optimális mértékben sikerült elszaporítani. Okkal-mód- dal ma már újra lehet fogni az omult, s így alkalmam adódik, hogy megkóstoljam a lazacénál is finomabb húsát. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel 4. A tajga és a Bajkál Lépten-nyomon belebotlom e kifejezésbe: ohrana priroda. Azaz: természetvédelem. Az utóbbi fél évtizedben épp oly közkeletűvé vált Szibériában is, mint nálunk a környezetvédelem fogalma. írók és publicisták emelték fel a szavukat: tegyék újra ihatóvá a folyóknak vizeit. Vendéglátóim nyugtalankodva teszik hozzá: már csak a hegyi Áltáj némely eldugottabb zegzugában található olyan folyó, melynek vizét minden szűrés-tisztítás nélkül inni lehet. Próbálom őket nyugtatni — nem sok sikerrel persze —, hogy mi a távoli és kicsiny magyar honban már annak is nagyon örülnénk, ha folyóinkban fürödni lehetne. Mindenesetre megszületett a felismerés: a tajga szó előtt a „végtelen” jelző még képletesen sem használható immár, nem úgy, mint e riportsorozat címében ... Bármilyen nagy is, tönkre lehet tenni. Csupán a tajgatüzek épp elég gondot okoznak; van példa arra is, hogy a mocsaras vidékeken a föld alatti tőzegréteg gyullad meg, s ég a felszín alatt, soksok négyzetkilométeres kiterjedésben. És nehéz fölfedezni... Lokalizálni és eloltani méginkább. Forgalomba hozták a Krasznaja Knyigát (Piros Könyvet), melyben felsorolják tételesen azoknak a növény- és állatfajoknak a neveit, melyek állandó jelleggel vagy időlegesen védelemre szorulnak. Ezek száma növekvőben van. Az irkutszki természetrajzi múzeumban külön is kifüggesztették a megyében védelmet élvező növény- és állatfajok listáját. Természetesen szerét ejtem, hogy ha már itt vagyok, megnézzem, milyen is a tajga bévül. Bizony, nemcsak a mi erdeinkhez, ■de még a Moszkva környékiek• Szibériai falusi ház Jellegzetes oromzata. • Horgászok a Bajkálon.. Ä-2 it v- 'S hez sem hasonlítható. Vadabb, elementárisabb, fenyegetőbb... Fenyőfélék, van belőlük legalább hár<jpiféle (a Bajkál közvetlen közelében, az úgynevezett „hegyi tajgába” sikerült behatolnom), a lomblevelűek választéka még sokkal nagyobb, közbul találhatók a félig cserje-, félig bokorfélék, az aljnövényzet egyszerűen áttekinthetetlen, fantasztikusan hideg színben pompáznak a virágok, s persze feltűnően sok a páfrány. Az ember szinte érzi, hogy öntörvényű erők munkálnak ebben a pazar tenyészetben, mely PANORÁMA Kerékpárreneszánsz A világ sok országában ismét divatba jött a kerékpáron való közlekedés. Nem pusztán azért, mert a nagyvárosokban könnyebb vele mozogni, parkolni, s nincs szüksége üzemanyagra, hanem, mert olyan egészséges testmozgáshoz juttatja az embert, amelytől az autó megfosztotta. Vannak hagyományosan „kerékpározó országok” — Franciaország, Japán, Hollandia —, ahol a fiatalok most tömegesen barátkoznak apáik egykori közlekedési eszközével. A hetvenes évek nagy kerékpár-konjunktúrája - mindenkit meglepett, főleg a kerékpárgyárosokat. A világtermelés, az 1960. évi 22 millióról, napjainkig évi 40 millió darabra növekedett. Az USA-ban évente körülbelül 15 millió bicikli talál vevőre, s az igényeket már csak jelentős importtal tudják kielégíteni. Pedig valamikor évi 6,5 millió darabbal az USA volt a világ legnagyobb kerékpár-előállítója. Annak ellenére, hogy a termelését azóta mintegy 20 százalékkal fokozta; úgy néz ki, hogy Japán megelőzte, több mint 8 millió kerékpárt állítva elő évente. A távol-keleti országban nagyon komolyan veszik e közlekedési eszköz elterjesztését. Rendszeresen 10 millióan járnak két keréken Japánban és csupán Tokióban körülbelül 1500 kilométernyi külön utat terveznek a közeljövőben a kerékpározók számára. Ezek az utak elsősorban a nagy pályaudvarokat kötik majd össze a városközponttal. így a vidékről bejárók az állomáson őrzött kerékpárjukon folytathatják az útjukat. A „bicikli” reneszánszától a gépkocsiforgalom ritkulását, a levegőszennyeződés aggasztó helyzetének javulását is várják. Legnagyobb jövőjük az összecsukható vagy könnyen szétszerelhető kerékpároknak van (ilyenek láthatók a képen), amelyek kis helyen elférnek, akár az autó csomagtartójában is, és köny- nyű felvinni őket az emeletre. (MTI Külföldi Képszolgálat) Trópuskutatás - közös munkával Tíz éve működik már a havannai „Alexander von Humboldt” trópuskutató intézet. Az NDK és Kuba 350 kutatója dolgozik ebben az intézményben. Szinte laboratóriumi körülmények között, kísérleti táblákon, de üzemi méretekben vizsgálják — a trópusi és szubtrópusi viszonyoknak megfelelő — mezőgazdasági termelés feltételeit és ipari termékeket. Kipróbálják például európai zöldségfélék termelését a szigetországban. A hőmérséklet itt a 42 C-fokot is eléri, a páratartalom pedig néha 90 százalék fölött van. A legfőbb cél Kuba mezőgazdasági termékeinek bővítése. A munka másik érdekes területe: az NDK ipari készítményeinek — festék, lakk, gumi, műanyagok — kipróbálása. Az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítják a trópusi országokba szánt iparcikkek gyártásánál. A kutatóintézet a cukornád-, a rizs- és a kávéültetvényeken a különféle kártevők elleni védekezést is vizsgálja. A vetőmag-nemesítés meghonosításával pedig a drága exporttól szeretnék megkímélni Kubát. Eredményes a botanikus kertek közötti együttműködés is. A kubai botanikus szakembereket az NDK-ban képezik ki, és segítenek az 1978-ban megnyíló „Jardin Botanica Nációnál” — a kubai nemzeti botanikus kert — kialakításában. (BUDAPRESS—PRENSA LATINA) Füstbe ment milliók A szakértők szerint az USÁ- ban csupán a levegőszennyeződés — főleg a kéndioxid — évente 13,5 milliárd dollár korróziós kárt okoz. A vasból készült tárgyak rozsdásodása a városokban háromszor gyorsabb, mint vidéken, de a légkör tisztaságának a megőrzése csupán az erőművektől 1,68 milliárd dollárt igényelne. A tisztítóberendezések az erőművek beruházási értékének 5—8 százalékába kerülnek, és energiaigényük is jelentős. A gépkocsik káros anyag kibocsátásának csökkentése még költségesebb. A „szmog” az utóbbi években 60 százalékkal csökkentette Kalifornia szőlőtermelését, de hatalmas károk érték a citrom- és naranosültetvényeket is. Angliában a levegőszennyeződés okozta korróziós kár évente 600 millió fontra rúg, de egyéb ártalmak 250 millió fontba kerülnek. Igaz, Anglia nagy költséggel megoldotta London problémáját: óriási összeggel megszüntették a lakások szénfűtését. Londonban a téli napsütéses órák száma 50 százalékkal nőtt. Az elektronikus, minikomputervezérlésű benzin-befecskendező szivattyú alkalmazása a kipufogógázok szénmonoxid-tartalmát egyharmadára csökkentette. Ez a 70 tranzisztort és diódát használó berendezés, az optimálisát megközelítő benzin—levegő keveréket állít elő, a motor terhelésétől, az időjárástól stb. függően. • Fekete füstoszlopot okádnak ft japán város üzemeinek a kémé* nyel. Az előtérben látható az ál* talános iskola udvara és épülete, amelynek körzetében havonta át* tagosán száz tonna por és korom hullik le egy négyzetkilométeres területre.^ (MTI Külföldi Képszolgálat—KS1) lyeztette a gyerekek egészségét.' Az iskolába 1956-ban, a megnyitáskor több mint 1600 tanuló iratkozott be; 1977-ben az utolsó tanévben a kerület elnéptelenedése miatt már csak 133 diálq járt ide. Japánban ez év márciusában be kellett zárni egy általános iskolát a másfélmillió lakosú Ki- t takyuskuban, a japán nehézipar egyik fellegvárában, mert az egyik városnegyed üzemeinek a kéményeiből kiáramló füst és korom nagy mértékben vészéAz anyanyelvi konferencia Csütörtökön délelőtt folytatta munkáját a III. anyanyelvi konferencia. A plenáris ülésen előadások hangzottak el a mai magyar irodalomról, a nyugati magyar irodalom helyzetéről, illetőleg arról, hogy a külföldi magyar iskolákban úgynevezett kiscsoportos irodalmi műhelyekkel is segítik megismertetni íráskultúránk hagyományait és jelenét a felnövekvő nemzedékkel. Délután a konferencia két — kulturális és pedagógiai — munkabizottsága tanácskozott. A csütörtöki programhoz tartozik a külföldön működő magyar néptánccsoportok fesztiválja, amelyre a Körszínházban került sor. (MTI)
