Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

1976. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE # 3 Holló László halálhíre (1887—1976) A lakosság részére végzett szolgáltatás fej­lesztése országos érdek. Általános tapaszta­lat, hogy a növekvő igényekkel nem tart lé­pést a szolgáltató ágazat fejlődése. A lakos­sági szolgáltatások támogatására létrehozott központi szolgáltatásfejlesztési alap éppen azt a célt szolgálja, hogy a változó életmód kö­vetelményeihez igazítsák, illetve serkentsék ezeket a tevékenységi köröket. Az Országos Tervhivatal az V. ötéves terv­időszakra megyénk részére 60 millió forint összegű támagatást irányzott elő a szolgálta­tásfejlesztési alap céljaira. Várható még to­vábbi juttatás is a lakáskarbantartás fejlesz­tésére. Amikor a hírügynökségek szombaton szétküldték a hírt, hogy Holló László meghalt, bi­zonyára sokan félretették egyéb dolgukat-gondjukat, s legalább rövid időre eltűnődtek a szomo­rú értesülésen. A tócoskerti, a debreceni. a hajdúsági emberek — a szomszé­dok, tisztelők, barátok —, akik csaknem hat évtizede láthatták őt sétálni, festeni, rajzolni, be­szélgetni és elmerengni szeretett kertjében, vagy a hangulatos környék színjátékaiban, elrnéláz- Va a füvek, ágak, felhők, leve­lek, bogarak számára kedves játékaiban... A távolabbi — de szívéhez mindenkor és örökre oly közeli — Kiskunfélegyháza lakói, akik­nek alkotásai színe-javából nagylelkűen egy jókora csokor­ra valót ajándékozott, s akik a szülőváros díszpolgárává avat­ták ... fest, alkot megállíthatatlanul, a teremtő igyekezet olyan bőségé­vel, amilyenre alig van példa hazai képzőművészetünk törté­netében. A háborúk következté­ben elpusztult művek hiányában is grandiózus a meglevő gyűjte­mény: ezernél több kép. Hollósy Simont vallotta legin­kább mesterének, s Kostával, Tornyaival rokon. A mindenkori magyar valóság mély átélése mellett termékenyítőén hatottak műveire a mitológiai látomások éppúgy, mint a gyermekkor so­ha nem apadó élményforrásai. Ezért kap akkora szerepet, je­lentőséget nála mindaz, — s el­sősorban alkotásainak megérté­se s befogadása szempontjából —, ami Kiskunfélegyházával va­lamiképpen kapcsolatos. Nem győzte mondani a látogatóinak, hogy mindenkor az onnan ma­gával hozott színekből élt. A piac, a tanyavilág, a félegyházi Az említett jelentős összeg hovafordítását — megfelelő egyeztetéssel — körültekintően készítik elő a megyei tanács szakigazgatási szervei. Nehezíti a valóban legcélszerűbb felhasz­nálást az építési kapacitás elég­telensége és az a körülmény, hogy a saját források sem lát­hatók előre teljes mértékben. Ennek ellenére kialakultak a tervek, melyek az ismert la­kossági igények és a meglevő helyzet reális felmérése alapján születtek. Az ipari és a tervosz­tály által megszövegezett javas­latokat a közelmúltban a vég­rehajtó bizottság is jóváhagyta. Textil és lábbeli Első helyen szerepel a mosás és vegytisztítás fejlesztése, amely megyénkben nagyon elmaradt az országos átlagtól. Az ellátást el­sősorban a szalonszerű szolgál­tatás elterjesztésével és más, úi szolgáltatási formák — pél­dául a csereszolgáltatást jelen­tő, úgynevezett „bérágynemű” — bevezetésével kívánják javítani. A tervidőszak végére mintegy tíz szalon létrehozásával min­den városban és több nagyköz­ségben is megvalósul a szalon­szerű szolgáltatás. Kecskeméten a Széchenyivárosban létesülő szalon üzembe helyezése a jövő év közepére várható. A lábbelijavító szolgáltatás elégtelensége közismert. Már alig található ezt a munkát végző kisiparos, s a ktsz-ek is húzó­doznak a fejlesztéstől. Ezen a helyzeten az országos és megyei szervek gyorsjavító szalonok lét­rehozásával akarnak segíteni, amelyhez anyagi támogatást is adnak. A megyében egyelőre Kecskeméten, Baján, Kiskunfél­egyházán és Kalocsán tervezik ilyen egységek létrehozását. Az üzemeltetők a helyi cipész szö­vetkezetek lesznek. A személyi szolgáltatások szín­vonalát kívánják javítani a fodrászatban. Megyénkben ez a feladat elsősorban az elavult, de még hasznosítható üzletek kor­« szerűsítését, a szanálandó egy­ségek pótlását, új üzletek építé­sét és új szolgáltatások beveze­tését jelenti. Gépjármüjavítás A gépkocsik rohamosan nö­vekvő számával nehezen tarta­nak lépést a javítási és szerviz- lehetőségek. Különösen a me­gye déli részén van elmaradás. Kívánatosnak tartják Baján, és Bácsalmáson új szervizállomá­sok építését, másutt bizonyos szűk keresztmetszetek feloldása a feladat. Kalocsán egy kisebb műszaki bázis létrehozásához az Autóklub kért támogatást. A megvalósítást részben társadalmi összefogással tervezik. Javaslat vari a kiskőrösi autószerviz bő­vítésére is, a vonzáskörzet igé­nyeinek jobb kielégítése érdeké­ben. Szükség van — az eddig anyagi erőforrások hiányában teljesen háttérbe szorult — mo­torkerékpár-javító szolgáltatás fejlesztésére, illetve fokozatos korszerűsítésére is. Bútorok és barkácsolók A bútorok garanciális javítá­sának megszervezését a Könnyű­ipari Minisztérium országos szinten a Fővárosi Javító- és Szerelőipari Vállalatra bízta. Ez a vállalat vidéken szerződést köt különböző javító szerveze­tekkel. Megyénkben egyelőre öt ipari szövetkezet jöhet számí­tásba, amelyek részére támoga­tást adnak a fejlesztési alapból. A barkácsolók tevékenysége nemcsak időtöltés ma már, de sokszor éppen a hiányzó apró- cseprő szolgáltatás pótlását is jelenti. Sajnos a fejlődés lassú, intézményes felkarolás alig tör­tént ez idáig. Kecskeméten előre lépést jelent, hogy a barkács- műhely létrehozására határozat született és megfelelő anyagi tá­mogatásra is sor kerül. A megyei tanács vb ez évre több mint 13 millió forint fel- használásáról döntött a szolgál­tatásfejlesztési alap terhére. A teljes felosztásról később dönte­nek. Szükség van továbbra is a helyi kezdeményezésre és támo­gatásra, a saját források feltárá­sára. Hiszen a szolgáltatás egyre inkább mindennapi életünk kul- túráltságának fontos eszköze lesz. T. P. Továbbra is szükség van öntözésre • Holló Lászlót két évvel ezelőtt választotta díszpolgárává szülő­városa, Kiskunfélegyháza, A fővárosban élők, s az oda gyakran utazó művészetbarátok akik a Nemzeti Galériában, az Ernst Múzeumban és a Műcsar­nokban gyönyörködhettek évti­zedeken át, újra és újra megren­dezett tárlataiban, s akik ismé­telten tudomásul vehették a nép államának magas megtisz­teltetést jelentő elismeréseit: a Kossuth-díjat, az Érdemes és Kiváló Művész kitüntetést... S a még távolabbi emberek: • festmények és grafikák moszk­vai, párizsi, brüsszeli, varsói, drezdai értői, akik megcsodál­hatták kivételes tehetségét, já­tékos alkotókedvét, egyéni s magával ragadó színvilágát... Igen: a szülőföld, a szűkebb haza, az ország és a nagyvilág egyidőben hallotta meg a lehan­goló hírt, hogy Holló László nincs többé. S bármennyire fur­csa is a matuzsálemi életkort megért művész halálhírét értet­lenül fogadni — hisz kevés hí­ján kilencvenéves korában tá­vozott el örökre —, mégis: meg­magyarázza ezt személyiségé­nek varázsa, lényéből kisugárzó fiatalossága. Aki egyszer is ta­lálkozott vele, nehezen felejti el a vele töltött órákat. Budapest, Nagybánya, Mün­chen, Párizs, Olasz- és Spanyol- ország után alig harmincévesen letelepszik Debrecenben. Rajzol, utcák csendje és zaja maradt meg a legmélyebben emlékeze­tében. Mennyire jellemzőek nála a művek címei is! Milyen sokat elárulnak gazdag alkotói világá­ból! Mindabból, ami élete végéig foglalkoztatta őt. Az ilyenek leg­inkább: „Tiszaparton”, „Csép- lés”, „Vasaló nő”. „Hálófonók”, „Morzsolás”, „Falusi lakoda­lom”, „Rőzsehordó”, „Ebédelő parasztok” stb. Sokat foglalkoz­tatta az állati és emberi test, a természet minden megnyilvánu­lása. Az évszakok és a folyók, rétek, tájak színváltozása. S be­felé is tekintett, méghozzá na­gyon kitartóan: legalább száz önarcképet festett; ez is egyedül­álló a magyar művészetben. Nagyon világos kék szeme, mely a múltba is, a jövőbe is tudott tekinteni egyszerre, ez­után a képeiről néz ránk. Varga Mihály • Holló Lászlót régi kívánságá­nak megfelelően, Kiskunfélegy­házán temetik el. Augusztus 18- án, szerdán a városi tanács aulá­jában ravatalozzák fel. Barátai és tisztelői fél 1-től róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. Az 1 óra­kor kezdődd ünnepélyes gyász- szertartás után a Felsőtemetőben kerül örök nyugalomra a családi sírhelyen. Bár a talajmintavételi ellen­őrzések szerint megszűnt az aszály, és a földrétegekben nagyjából helyreállt a normális nedvességtartalom, az öntözés je­lentősége augusztusban mit sem csökken, mivel a növények, amelyek 8 héten át nélkülözték a vizet, rohamos ütemben fo­gyasztják a talajban levő tarta­lékot. További fejlődésükhöz újabb és újabb vízadagokra van szükség, és el kell látni a rhásod- veteményeket is. Ráadásul a csapadék az elmúlt két hétben Vízierőmű a Dnyeszteren A Dnyeszter felső folyására, Ukrajna és Moldávia határán új, 600 ezer kilowatt teljesítményű vízierőművet tervezitek. Az egy kilométernél alig hosszabb gát elkészültével majdnem 3 milliárd köbméter vizet fog majd fel. A dnyeszteri mesterséges tenger mintegy félmillió hektár termő­föld öntözését teszi lehetővé a két köztársaságban. A hajózás és a halászat feltételei is javulnak. (APN—KS) Színpadi slágerek a szegedi szabadtérin • Jelenet a Cigánybáró című operettből. (Acs S. Sándor felvétele) Hónapok óta tudott dolog, hogy a szegedi szabadtéri játé­kok utolsó bemutatóira (és a rákövetkező előadásokra) csak azok juthatnak be, akik jóelőre gondoskodtak belépőikről. így a fesztivál irodáján már végleges­nek mondható adatokkal szolgál­tak: az idei öt premier 16 elő­adására több mint 35 ezren vál­tottak jegyet — tízezerrel töb­ben, mint a tavalyi 15 játéknap­ra. S ha figyelembe vesszük a nyilvános főpróbák közönségét, ez a szám 90 ezer fölé tehető. A háború előtti évekkel együtt immár a 25. évadhoz érkezett szabadtéri programot Szegeden soha sem látták még ennyien. Hét végére jutott a szezon utolsó két bemutatója. A „slá­gerpremierek”: Strauss: A ci­gánybáró című daljátéka és az Ecseri lakodalmas, a Magyar Állami Népi Együttes vendégjá­tékaként. A cigánybáró negyed­szer került a dómszínpadra, elyan hagyományokat folytatva, mint az 1963-as és a 67-es pre­mierek Edward Strause, illetve Willy Boskovsky vezényletével. A karmester ezúttaL a fiatal Medveczky Ádárn volt, aki a rendező Horváth Zoltánnal azon fáradozott, hogy egységes zenei stílusba ötvözze a bécsi polkát és indulót, a magyar verbunkot és a csárdást, a cigányzenét, sőt ez olaszos dallamiasságot, ame­lyek mind-mind föllelhetők Strauss muzsikájában. A fonto­sabb szerepekben Palcsó Sán­dort, Házi Erzsébetet, Komlós- sy Erzsébetet és Melis Györgyöt láthatta a publikum. A fönnállásának negyedszáza­dos jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes stílszerűen az első nagyszabású, egész estét betöltő műsorát hozta vissza. Rábai Miklós társulata 1951-ben ugyanis az Ecseri lakodalmassal debütált, s éppen a világhírű Mojszejev Együttessel együtt. Sok sikert megért összeállításu­kat most nemzetiségi táncokkal bővítették ki — Létai Dezső ren. dezésében. Nikolényi István szeszélyesen oszlott el, az or­szágnak vannak olyan vidékei, ahol még a gyors átfutó záport is nélkülözték a termények. Mindent egybevetve tehát a kö­vetkező hetekben is szüntelenül járatni kell a vízemelő és ön­töző berendezéseket. Augusztus 10-ig országosan 290 000 hektár kapott mestersé­ges csapadékot. Az öntözés mű­szaki lehetőségével rendelkező terület országosan 451 000 hek­tár, ennek mintegy 65 százalékát öntözték meg eddig. A MÉM szakemberei szerint mintegy 75 százalékosra tehető az öntöző- rendszerek valós kihasználása. Egy számszerű összefüggés azonban azt bizonyítja, hogy a termelők még mindig nem él­nek az öntözés valamennyi le­hetőségével ; nevezetesen az, hogy júliusban két olyan dekád is volt, amikor több mint 43 000 hektárral bővült a megöntözött terület. Ekkor súlyos aszály volt, s amint az mérséklődött, nyomban 15 000 hektárral visz- szaesett a tíznapos teljesítmény — augusztus első dekádjáról van szó —, ami egyértelműen arról tanúskodik, hogy a gazdaságok­ban még mindig „életmentés­re” használják fel az öntözővi­zet, s még kisebb eső érkezése­ikor is nyomban leállnak a szi­vattyúzással. Holott az öntözés folyamatos, állandó vízutánpót­lást jelent, és csakis így hozza meg a várt eredményt. A számítások szerint külön­ben az idei öntözési évad az utolsó tíz év második legjobb teljesítményét hozta. Az év hát­ralevő napjaiban még további 50 000 hektár kap várhatóan mesterséges esőt. Kereskedünk a nagyvilággal 3. Minden piacra Külkereskedelmünk szerepéről szólva végül is áz egyik legfon­tosabb kérdést, fejlesztési politi­kánkat nézzük meg most köze- lebbről. Kétségkívül igaz, hogy a jelenlegi tervidőszakban az elő­zőhöz képest alapvetően nem változott fejlesztési politikánk, bi­zonyos hangsúlyeltolódások azon­ban bekövetkeztek. Gondoljunk például arra, hogy az elmúlt né­hány hónapban új fogalom szü­letett: a minden piacon értékesít, hető terméké. Ma már egyre több helyütt, s egyre szélesebb körben használják e fogalmat, ez­zel is érzékeltetve, hogy átalaku­lóban vannak exportpiacaink. Korábban igencsak éles körvo­nalakkal elvált egymástól az a termék, amelyért rubellel, s az, amelyért dollárral fizettek. Nos, ezek a körvonalak az utóbbi idő­ben kezdenek elmosódni, s ez kétségkívül annak tudható be, hogy alaposan megnövekedtek az igények a szocialista piacokon. Egyre inkább a múlté az a gya­korlat, amely az elszámolás sze­rint minősítette az árucikkeket, s eszerint állította magasabbra vagy alacsonyabbra a követelmé­nyek szintjét is. Exportterméke­ink mind szélesebb körére lesz általános a csupán két lehetősé­get ismerő megállapítás: eladható gazdaságosan a termék vagy nem adható el. Az ötödik ötéves tervidőszak fejlesztéseinek elhatározásakor tehát elsősorban azoknak a beru­házásoknak megvalósítását szor­galmazták, amelyek elkészültük után növelik exportáru-alapunkat, vagyis a minden piacon kedvező áron értékesíthető termékek mennyiségét. Egy-egy nagyobb horderejű fejlesztési elhatározást mindenkor széles körű vizsgálódás előz meg. Így történt ez a jelen­legi tervidőszak megalapozásakor is — fejlesztési tervünket igye­keztünk összehangolni a többi szocialista ország elképzeléseivel. Belső piacunk szűkössége, s eb­ből adódóan külkereskedelmünk hangsúlyozottan nagy szerepe a népgazdaságban — mindez olyan tényező, amely azt indokolja, hogy hazánk a kölcsönös előnyök alapján egyre szélesebb körben kapcsolódjék be a nemzetközi munkamegosztásba, egyre jobban éljünk és használjuk ki a szo­cialista munkamegosztás, a szako­sítás és a kooperáció adta lehe­tőségeket. Az elmúlt években számos példa igazolta a szocialista piacra alapozott fejlesztési koncepció helyességét. Több helyütt vált ál­talánossá az a gyakorlat, hogy egy-egy beruházást a hazai és a szocialista partnereink igényeire építve hoznak létre, s a nagyobb sorozatokból adódó gazdaságosság, gyártási tapasztalat megalapozza más piacokon is az export bőví­tését. így történt ez egyebek kö­zött mezőgazdasági gépgyártásunk néhány területén is. A különféle konzervipari gyártósorokat példá­ul a szovjet fejlesztőkkel együtt dolgozták ki a magyar mérnökök, figyelembe véve a szovjet piac igényeit. Ma már számos olyan bevált és sikeres terméket állít elő a hazai ipar, amely nemcsak a szovjet piacon, hanem Nyugat- Európában, s mind nagyobb szá­mú közel-keleti országban is ked­velt. Fejlesztési politikánk új voná­sa, hogy ebben a tervidőszakban külön hitelkeret létrehozásával támogatják a minden piacon ér­tékesíthető termékek gyártásá­nak növelését. Központi alapból 45 milliárd forintos keretet bo­csátottak a vállalatok rendelke­zésére, a gazdálkodók pedig pá­lyázat útján kaphatnak össze­geket exportbővítő beruházásaik finanszírozására. Az ipar terme­lésének döntő hányadát adó nagy- vállalatok többsége élt is a lehe­tőséggel: az elmúlt hetekben, hó­napokban sorra írták alá hitel­megállapodásaikat az Egyesült Izzó, a Magyar Vagon- és Gép­gyár, a Csepel Művek — s a sor még korántsem teljes — vala­mint a bank képviselői. A leg­nagyobbakat azonban nem min­dig követik a középmezőnyhöz tartozók — ami egyebek között abban is megnyilvánul, hogy a vártnál kevesebb pályázat érke­zett be a bankhoz. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy gondot okoz a mezőgazdasági pályázatok elbírálása — ezt jelzi egyebek között az is, hogy a hitelfelvevők között igencsak kis számban van­nak a mezőgazdaságból érkezet­tek. , A Külkereskedelmi Minisztéri­umban az elmúlt napokban ké­szült el az első félév forgalmát összesítő statisztika. Ebből egye­bek között kiderül, hogy devizá­ban számolva mind a rubel, mind a nem rubel elszámolású exportunk növekedett. E növe­kedéshez elsősorban azok az ágazatok járultak hozzá, ame­lyekben az elmúlt években nagy­arányú fejlesztéseket hajtottak végre. Jellemző például, hogy termelését és az exportját is a vegyipar bővítette a legnagyobb mértékben — az az ágazat, tehát amely a negyedik ötéves terv időszakában olefinművel, műtrá­gyagyárral, műanyagfeldolgozó kapacitásokkal gyarapodott. Az első félév eredményei voltakép­pen az elmúlt időszak fejlesztési politikáját, ennek helyességét iga­zolják. Minden piacon egyforma ha­szonnal értékesíthető árut két­ségkívül nem könnyű termelni, s különösen nem ma, e meg­lehetősen nehéz világpiaci hely­zetben. Egy-egy fejlesztés nem­csak a sikert, a gazdasági kudar­cot is magában hordozza. Ám az is világos, ha a következő esz­tendőkben maradéktalanul telje, síteni akarjuk korántsem ala­csony exporttervünket, a jelenle­ginél szélesebb körben kell el­terjednie a vállalkozó kedvnek, a kockázattal való tudatos szem­benézésnek, vagyis az olyan vál­lalati magatartásnak, amelyből eddig főként a legnagyobbak ad­tak példát. Ny. J. Fejlesztési alappal támogatják a lakossági szolgáltatást Hatvanmillió forint Bács-Kiskun megyének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom