Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
1976. január 9. • PETŐFI NÉPE 0 3 Állami vállalatok, gazdaságok és tsz-ek közös baromfifeldolgozó vállalkozásai Kommunisták számvetése A baromfiiparban kialakulóban van az állami vállalatoknak, gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek az iparszerű mezőgazdasági termelés' kiterjesztését szolgáló közös tevékenysége. A termelők azon igyekeznek, hogy az elaprózott és elavult feldolgozó részlegeiket szerződéses alapon nyugvó közös tevékenységgel és a baromfiipari vállalatok közreműködésével fokról fokra új központi létesítményekkel váltsák fél. A beruházásokra koncentrálják anyagi erőforrásaikat, amelyek különben egy-egy üzem lehetőségeit jelentősen meghaladnák. A társulok igénybe veszik az ipari vállalatoknak erre a célra rendelkezésre. álló fejlesztési erőforrásait is. A közös vállalkozásokban széles körűen akarják kamatoztatni az állami nagyüzemek termelési tapasztalatait. Mindez azt eredményezi, hogy egy-egy tájkörzetben a baromfitenyésztéssel, -tartással foglalkozó-tsz-ek és mellettük több állami gazdaság közös vállalkozással nagyobb baromfivágó üzemet és feldolgozót létesít, a környékbeli baromfiipari vállalatok bevonásával. A,közös vállalkozásban résztvevők arra számítanak, hogy az összefogással javítani leh'et a környék lakosságának baromfihús-ellátását, miközben anyagi számításukat is megtalálják ebben a szervezeti formában. Közös vállalkozással három új feldolgozó üzem épül az. országban. A legelőbbre tart a zalaegerszegi üzem beruházása, itt évi 1000 vagon teljesítményű üzem épül, s várhatóan a nyárra készen lesz. A közös vállalkozásban részt vevő taggazdáságok száma megközelíti a 40-et, ily módon az üzemek széles köre termelői tevékenységét is összehangolja. Kisvárdán hasonló méretű feldolgozó épül, a közös programot több tsz és egy baromfikeltető állomás bonyolítja le. Ez az üzeni jöVőre fogadja majd a baromfi- hizlaldákból érkező első szállítmányokat. Pécsett az új feldolgozó üzem alapozásán dolgoznak, itt több állami üzem fogott Össze a tsz-ekkel. (MTI) Korszerűbb nyomdatechnikával Hét nyomdaipari vállalat kooperációban fénysze*ő üzemet létesített Budapesten, hogy korszerűsítsék az ofszetnyomást. A debreceni Alföldi Nyomda is részt vesz ebben a vállalkozásban azzal, hogy itt készítik elő a kéziratokat, a lyukszalagokat. Az üzemrészbep augusztus elsején kezdődött meg a munka és januártól már teljes kapacitással dolgoznak. « Képünkön: Rácz Lászlóné fényszedő operátor munka közben. (MTI-fotó — Balogh P. László felv. — KS) 0 A párt alapszervezeteiben megyszerte megkezdődtek és február végéig mindenütt sorra kerülnek az immár hagyományos éves beszámoló taggyűlések, amelyek jelentőséget ezúttal több tényező is külön növeli. Érthető, hogy az előző számvetések idején a megszokottnál is mozgalmasabb a pártszervezeti élet. Aligha túlzás azonban arra következtetni, hogy a párt belső életének ez a pezsgése csupán a kezdete a kommúnisták aktivitása továbbfokozódásának, s mi több: állandósulásának. Mire alapozódik ez a következtetés? Egyfelől arra a tényre, hogy ezúttal a XI. kongresszus évében elvégzett munkát teszik mérlegre, a kongresszus határozatainak jegyében végzik el a számvetést a kommunisták. • S méginkább arra, hogy az 1976-os évvel megkezdett ötödik ötéves tervi feladatok teljesítéséhez látva lényegében a pártkongresszus, által fejlettebb szocializmus építésére megjelölt határozatok valóra váltásáért sorakozunk fel az egységés cselekvésre, a nagy és lelkesítő célokhoz mért. nagyobb követelmények szerinti felelősséggel. A számvető taggyűlések napirendjén szereplő témák — a vezetőség éves beszámolója, annak megvitatása és határozathozatal, valamint a tagkönyvcserével ösz- szefüggő feladatok' —, alapos, elmélyült munkára kínálnak lehetőséget. 0 Beszámolójukban a pártvezetőségek ezúttal feltétlenül áttekintést adnak arról, hogyan sikerült megismertetni és megértetni a párttagsággal — s a pár- tonkívüliekkel is — a kengresz- szus határozatait, és természetesen arról, hogy mit tett, s méginkább mit akár tenni az alap- szervezet közössége a kongresz- szusi határozatok végrehajtásáért. Szinte bizonyos, hogy a veze•zelőség beszámolójában minden taggyűlésen elhangzik ilyen megállapítás: „...ha á lehetőségeinket még nagyobb körültekintéssel vizsgáltuk volna... még cél- zatosabb, még következetesebb munkával az elértnél is jobb eredményeket összegezhetnénk ...” És aligha akad párt- alapszervezet, amelynek taggyűlése ne tárna fel, újabb lehetőségeket, tartalékokat a tevékenység élénkebbé tételére, főként a termelés eredményeinek fokozására az ésszerű takarékossággal csakúgy, mint az üzem- és munkaszervezés további javításával. Hiszen a gazdasági munka fejlesztését célzó párthatározat végrehajtása változatlanul a figyelmünk középpontjában áll. 0 A taggyűléseken a párttagok munkáját személy szerint is értékelik. Éz az értékelés pedig nemcsak a megbízatások teljesítésének mikéntjéről ad képet, hanem tapasztalatokkal is szolgál. Arról például, hogy „testre szabott” megbízatást kapnak-e a párttagok: jutott-e mindenkinek pártfeladat, arányos-e a munka elosztása, nincsenek-e egyesek megterhelve, mások meg... A lényeg, hogy a pártvezetőségek a tapasztalatok alapján e vonatkozásban is* meghatározhatják feladataikat. S máris kapcsolódik a beszámoló taggyűlések további témája. A XI. pártkongresszus döntése értelmében az idén sorra kerülő tagkönyvcsere céljáról szólva a Központi Bizottság múlt év október 23-i határozata kimondja, hogy ., __tovább erősítsük . a p árttagok aktivitását a szocialista építés soron levő feladatainak megvalósításában, lömörítsülc sorainkat a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. Célunk, hogy .társadalmi, gazdasági, kulturális életünk minden területén erősödjék a párt vezető szerepe, tömegkapcsolata, összefor- rottsága dolgozó népünkkel”. A tagkönyvcsere tehát a kommunistákkal szemben támasztott követelmények jobb teljesítését, a párttagok általános munkaak- tívitásának fokozását. s ezzel együtt a párttagsággal vele járó személyes követelmények növekedését jelenti. / 0 A beszámoló taggyűléseken-, ismertetik a Központi Bizottságnak a tagkönyvcserével kapcsolatban a párttagsághoz intézett levelét, és dönt a taggyűlés a jelentős feladat végrehajtására előterjesztett intézkedési terv jóváhagyásáról. Az esztendő vége felé esedékes tagkönyvcserét megelőzően — márciustól július végéig — ugyanis elbeszélgetnek jaz alapszervezetek minden tagjával. Nagyon őszinte elvtársi véleménycserére kerül sor, amelyen elsősorban az időszerű teendőkről, s az azokból való egy éri i résztvállalásról esik majd szó. Arról, hogyan teszünk eleget önként vállalt kötelezettségünknek, élünk-e és hogyan a párttagi jogainkkal, mit szükséges tennünk munkánk hiányosságainak megszüntetésére. Az elvtársi véleménycsere ugyanis a munka és a magatartás felülvizsgálatára való ösztönzést célozza. Azt kívánja elősegíteni, hogy a párt minden egyes tagjának váljon mind tudatosabb személyes , ügyévé a XT. kongresszus határozatai helyi végrehajtásában való felelős, tevékeny részvétel. 0 A párttagsági könyvek cseréjének előkészítése lényegében a beszámoló taggyűlésekéi! veszi kezdetét. Gondos, körültekintő munkával történő elvégzése pedig minden bizonnyal tovább erősíti pártunkat, lömegbefolyá- sát, tevékenységünk eredményességét és hozzájárul a XI. kongresszus megjelölte célunk, a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Miniszteri rendelet a közületek távbeszélődíjainak módosításáról 1K J^.ÄI.IiecRIs:? postaügyi miniszter — az Országos Anyag- és Arhivatal elnökével egyetértésben —, módosította a távbeszélődíjszabást. A változás a közönséget, a magán-előfizetőket nem érinti, kizárólag a közületekre vonatkozik. A rendelet szerint az állami költségvetési szervek, a gazdálkodó szervek, a szövetkezetek, a szövetkezeti vállalatok, valamint a társadalmi szervek új telefon- állomásért a tényleges szerelési költségeken felül az eddiginél kétszer nagyobb — főállomásonként 30 000 forint, ikerállomásonként 20 000 forint — úgynevezett belépési díjat fizetnek. Azt már egy korábbi rendelet tette kötelezővé. hogy újabb telefonállomás létesítésénél fejlesztési alapjukból hozzájáruljanak a távbeszélő-hálózat fejlesztéséhez. .A ' rendelet (módosította a beruházási hozzájárulásra kötelezett szervek havi telefon-előfizetési díjait is. Ennek lényege, hogy a gépi kapcsolású telefonhálózatban a főállomás havi díja 40 forintról 120 forintra, az ikerállomásé 30 forintról 80 forintra emelkedett A kézi kapcsolású hálózatban a főállomásért 30 forint helyett 90 forint, az ikerállomás után 20 forint helyett 60 forint a havi előfizetési díj. A többletbevétel felét a posta ugyacsak a távbeszélő-hálózat és a központok fejlesztésére fordítja. Az átalánydíj változatlanul 50 forint maradt. A rendelet — amely mintegy 180—190 ezép közületi telefonállomást érint — január 1-én lépett hatályba. (MTI) KORSZERŰEN KIDOLGOZOTT TECHNOLÓGIÁVAL Három hónappal meghosszabították az alma szezonját A gyümölcs „téli álma” a szabályozott légterű kamrában Jelenleg húsz kilogramm almát fogyasztunk fejenként évente — ennek a mennyiségnek egy része táplálkozásélettani szempontból különösen értékes, mert a „vitaminínséges” téli és tavaszi hónapokban kerül a piacra. Az ősszel érett alma december végéig még szobában tárolva is eláll, január-feburárban már két fokos hűtött tárolást igényel meghatározott páratartalommal, a március és május eleje közötti időszakban azonban a jé minőséget csak különleges, úgynevezett szabályozott légterű tárolókban lehet megőrizni. Ilyen tárolótechnológiát a Kertészeti Egyetem gyümölcstermesztési tanszéke dolgozott ki, sok helyen már a gyakorlatban is alkalmazzák. A tárolási technológia lényege, hogy a zárt terű raktár levegőjének összetételét szabályozzák; 3 százalékos — csökkentett — oxigéntartalmat és 3 százalékos széndioxid-tartalmat alakítanak ki a 4 fokos hőmérsékleten, ahol a relatív páratartalom 85—90 százalék. A kevés oxigéntől az •egyébként élő.' lélegző alma élet- folyamata lelassul, valóságos „tetszhalál” áll be, a gyümölcs „mély álomba szenderül”. Amíg a hagyományos módon raktározott alma vesztesége a 10 százalékot is eléri, addig ezzel a szabályozott légterű tárolással nemcsak hét-három hónappal megx hosszabbodhat az alma szezonja, de a veszteség is alig 5 százalékos. Jelenleg Budaörsön, Nyíregyházán, Nyírgersén és más helyen működik ilyen korszerű tároló, összesen több mint 1000 vagon kapacitással. A tervek szerint a következő években újabb tárolók építésével asjelenlegi mennyiségnek háromszorosa lesz majd raktározható ily módon. Ez annál is fontosabb, mert az évi mintegy 70 ezer vagon almatermés egy részét exportálják, s a jó minőségű alma keresett a külföldi piacon is, főként -a téli és a tavaszi hónapokban. Eddig csak á jonatán almát tárolták szabályozott légterű, raktárakban, most az egyetem kuta- • tői más fajták, például a starking alma hosszú idejű raktározásának . technológiáját is kidolgozzák. A fajtától, az érési idő időjárásánál^ alakulásától, a talaj összetételétől és* több' más tényezőtől függően ugyanis a tároló levegőjének, hőmérsékletének és páratartalmának kisebb-nagyobb mértékű válfóztatását igényli ez a technológia. Búcsú a nők évétől!... v végén az emb#t nem ragaszkodik' d-'iormcss&gók- hoz. Még azt is megteheti, hogy' interjút készítsen önmagával. Így történt, hogy a negyedik pohár pezsgő után,, elővettem a jegyzettömbömet, mélyen, belenéztem a tükörbe, s mintán meggyőződtem, hogy valóban két fejet látok, az egyiknek teltettem az izgalmas kérdést: . „Történt önnel valami rendkívüli a nők évében?” — Rendkívüli? — „partner- nőm”, tanácstalanul ingatta a fejét —, mostam, főztem, takarítottam, vasaltam, mint mindig és mindezért most sem kaptam kitüntetést. Üj frizurát is csináltattam,, de a kutya sem vette észre. Szerettem volna, hát igen, sok mindent szerettem volna, né. ha leginkább azt, hogy egyszerűen■ nőnek nézzenek, egy férfi felálljon az autóbuszon ás átadja a helyét, a hentes ne gorombaságokat vágjon a fejemhez, amikor sovány húst kérek és a szerelők adják vissza a borravalót azzal, hogy vásároljak rajta virágot magamnak! Nem, ilyesmi még a nők évében sem eshet meg senkivel. Persze, az is előfordulhat, hogy bennünk ran a hiba. Rosszul fogalmazzuk meg a kérdést, néni tömörek, lénye gr etöröek a' válaszaink, túl sokat, vagy talán túl keveset kívánunk az élettől és a környezetünktől, magunlc 1 sem tudjuk minek örülünk jobban: egy bóknak, vagy egy hivatalos szakmai elismerésnek, új ruhának, vagy a gyerek jó jegi/ei- nek? Elvárjuk, hogy okosnak tartsanak bennünket és órákat töltünk a fodrásznál, meg a kozmetikusnál. hogy még szebbek legyünk. Büszkék vagyunk rá, hogy megállunk a saját lábunkon is, de összeomlik a világ, ha visszavonhatatlanul becsapódik az ajtó a távozó férfi mögött. AÍőfc vagyunk, tehát hajla- ' masak arra, hogy néha. tisztára érzelmi okokból, elfogultan ítéljük meg a saját helyzetünket. Tragikus arccal markoljuk meg a sokat átkozott fakanalat és közben, merné csak valaki kiütni a kezünkből? Szakonyi Károly, milyen találóan mintázta még a férfi „zsarnoksággal" birkózó mai, dolgozó asszony, szelíden lázadó és önmagát végül csak' feladó alakját, az Életem Zsóka — című írásában, amelyből sikeres tévéjáték is készült. Tehát az író, aki „civilben” szintén férj, családapa, elképzelhetetlennek tartja az egyenjogúságnak azt a fajtáját, ahol a férj mosogat és az asz- szony az úr? — Fontos ez? Maholnap teljesete mindegy, hogy ki kapcsoltja be például a mosógépei és ki teszi bele azt a 12 kanál mosóport? Ez nem pszichikai, hanem anyagi kérdés, amelyet a technika úgyis megold. Es • őszintén szóira azt sem hiszem, hogy a nők többsége valóban lemondana mindarról, amit egy férfi nem képes ellátni. — Vagy nem is akar? — Most nem a férfiakat védem, de attól, hogy valaki nem teszi be a lábát a konyhába még lehet nagyon rendes is? Esetleg abban segit, amihez ö ért jobban. Dehát ez családon belül Iclöbb-utóbb úgy is kialakul, a baj szerintem ott kezdődik, amikor az egész napi fáradtság, a munkahelyi rossz közérzet otthon tetőzik, a férjnek is, meg a feleségnek is egyformán nyugalomra lenne szüksége és ehelyett mi van? Főzni kell, mosni keli, a gyerekek is követelik a jogaikat, a szülök idegei pattanásig feszültnek, a családi élet egyensúlya ve- Is^éd^mescn meginog. rről szól „Milyen nap van ma?" — című rádió- jáléka, amely a könyvnapra meg- megjelenő novelláskötelében is helyet kapott. A megoldás ezek szerint az lenne, hogy a nő maradjon otthon, áldozza fel hivatását a család nyugalmáért? — A dolog nem ilyen egyszerű. Hiszen éppen az a nagyszerű nálunk, hogy egy nő barmi lehet, amire a személyes adottságai alkalmassá teszik. Az egyenjogúságnak ez az alapja, és örülni kell, hogy idáig eljutottunk. De vajon , minden nőt komoly hivatástudat, szakmaszeretet köt a .munkahelyéhez, vagy csak azért dolgozik, mert szükség van a keresetére, vagy ez a kényelmesebb megoldás? Az otthoni munka bi- zohy kemény robot, otthon szigorúan végig kell dolgozni azt a T6 órát és ehhez képest, valóban pihentetöbb a 8 órás hivatali. elfoglaltság. Talán nem köveznek meg érte a nők, ha azt mondom, nekik is jobb volna, csak akkor dolgozniuk, ha annak ran értelme. Mi kell ehhez? Először is az, hogy a családfenntartó annyi fizetést kapjon, mint amennyi a kettejük jövedelme. Aztán az úgynevezett női. anyai hivatás nagyobb becsülete a köztudatban. Hogy ne „nézzék le” azt az asszonyt, aki azt a hivatást választja, hogy egészséges, értelmes gyerekeket nevel a társadalomnak, harmonikus, boldog családi életet teremt. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy bezárkózik a négy fal közé és elmarad a többiektől. — Sajnos, ez sincs megoldva. Magunkról tudbni, hófjj/ 'akinek kicsi gyerekei vannak, az 5—6 évig helyhez vari kötve. Nein mozdulhat ki hazulról, mert a vonatokon például nincs külön helyük a gyerekekkel utazóknak, megoldhatatlan a kicsi* elhelyezése, etetése a szállodákban, egyáltalán nii.csenek olyan szolgáltatások, amelyek megkönnyí- tenék a családosok mozgását, ki- kapcsolódását az, élet minden területén. Az egyenjogúság igen fontos eszköze a harmonikus társadalmi fejlődésnek. De ehhez azokat a feltételeket is meg kell teremteni, amelyek ezt a fejlő- dést lehetővé teszik. családi élet ürességének, a házastársak közötti kapcsolatok elsekélyesedésének. veszélyére figyelmeztet Suksih: Jó- madarak — című darabja is. amelyet nagy sikerrel játszanak a budapesti József Attila Színházban. A darabbéli házaspár, Apuci és Anyuci között a legtöbb összekötő kapocs a pénz, amelyhez nem éppen tisztességes úton jutnak. Apucit Szilágyi Tibor játssza annyira hitelesen, hogy akár róla mintázhatnák a mások kárára lollasodó pitiáner, de közveszélyes csaló, s a látszatokra gondosan ügyelő „min- taférj” szobrát, cki mindent megvásárol a feleségének a perzsa- szőnyegtől a perzsabundáig, de Anyuci maga is csak annyit jelent az életében, mint egy tárgy, amelyik hozzátartozik a lakáshoz, az összkomforthoz. Milyennek látja a nőket a színész, aki egyik este a Makrancos Kata Petrucciójaként zabolázza meg, női jogaiért elkeseredetten küzdő partnernőiét, másik este öt szedik rá alaposan Falstaff- ként a Windsori vig asszonyok, majd mint Apuci tart tükröt azok elé, akik azt hiszik, egyedül a pénz, a jólét boldogít, és egy nő ennél többet igazán nem is kívánhat a férjétől? — Miután olyan pályán dolgozom, ahol a nők állandó és egyenrangú partnereim, ez meghatározza a véleményemet is. z életben vannak kifejezetten férfi és női szakmák, a színészet „vegyes szakma”. Itt az egyenjogúság nem vitatéma, hiszen a női szereplők ugyanolyan értékű alkotóművészek, mint a férfiak, ha nem is mindig ugyanakkorák a lehetőségeik. Erről már mi is sokat beszélgettünk. A férfiak nem nagyon írnak igazán jó női szerepeket, még a nagy klasszikusok is alig- alig, úgy látszik, ezen a területen még nem valósult meg tökéletesen a női egyenjogúság. A színészt nagyon sokszor azonosítják azzal a szereppel, amelyet alakít. Vajon a színész isazonosítja a nézőtéren ülőket azzal, akit a partnernóje testesít meg?^:Vngym-'eszébe jut-e, hagy vajprr'a színpadi szituáció, megismétlődik az életben, és hány Kata, vagy Anyuci szaladgálhat kint az utcákon? . — Az én színészi kapcsolatom a nőkkel meglehetősen változatos. Makrancos Katával, .mint nővel való viszonyom például egy erőszakos győzelemmel zárul, amely egy kicsit a férfiak felsőbbrendűségét hirdeti a nők felett és ezzel, magánemberként nem tudok egyetérteni, míg színészként nagyon szeretem ezt a szerepet. A Falstaff-ban viszont éppen azt élvezem, hogy az asz- szonyok lehetetlen helyzetbe hoz- nagy egy ilyen öregedő, kakaskodó lovagot, aki szintén én vagyok. Mindebből talán az is ki-' derül, hogy mindig és mindenütt a nőkről van szó, s a játék iramában, hevében nehéz különválasztani az írói képzelet megalkotta nötipusokat, a nézőtéren figyelő nőktől. Abból, ahogyan a közönség reagál, felnevet, közbetapsol, vagy értetlenül hallgat már jobban megtudom, hogy mennyi személyes köze van a darabhoz, vagy az általunk megszemélyesített típushoz. LJisz abban, hogy a nők jobb- ■ önismeretéhez, esetleg magatartásuk formálásához a színházi előadások is segítséget adhatnak? — Feltétlenül, másként nem volna értelme kilépni a színpadra. Persze, egyetlen darab nem változtat meg senkit. És nem is mindenki azért jön be a színházba, hogy okosodjék. A nők érdeklődése sem egyforma, hiszen én is kapok olyan leveleket fiatal diáklányoktól, hogy M5 éves vagyok és hívjon fel telefonon.” Nagy hiba lenne erre azt mondani, hogy lám, ilyenek a nők. Nekem személy szerint már sok örömöt és sok keserűséget is okoztak a nők, mégis jó véleménnyel vagyok róluk. Tudom, hogy nagyszerű emberek vannak közöttük és azt is tudom, hogy rengeteg problémájuk van, különösen a magányos nőknek. Nekik még nehezebb túltenni magukat, a ma is ható évszázados előítéleteken. Éppen ezért, szerintem nemcsak nők éve van, vagy i'olt, hanem vannak a nőknek évtizedei, sőt évszázadai, hiszen a nő, mint eszménykép min' den kor alkotóművészét foglalkoztatta és megihlelte. Ahhoz pedig, hogy a nő a mi korunkban is -megtalálja a helyét, életének értelmét, olyan környezetet kell teremteni, amelyben még teljesebben kibontakozhat. Nem mint nő, hanem mint ember. Ügy érzem, ez a legfontosabb... Vadas Zsuzsa
