Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

* PETŐFI NÉPE 6 1975. december 13. Macovescu elutazott Budapestről Csütörtökön a Külügyminiszté- riűmban Púja Frigyes és George Macovescu vezetésével folyta­tódtak és befejeződtek a ma­gyar—román külügyminiszteri hi­vatalos tárgyalások. Csütörtökön elutazott feleségé­vel Budapestről a Román Szocia­lista Köztársaság külügyminisz­tere. George Macovescu és kísérete búcsúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, Tóth Elek külügyminisztériumi cso­portfőnök, dr. Biczó György, a Magyar Népköztársaság bukares. t nagykövete, valamint a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt loan Co- tot, Románia budapesti nagykö­vete. (MTI) Kuba - az első pártkongresszus előtt December 17-én megkezdi mun­káját a Kubai Kommunista Párt I, kongresszusa. Ebből az alka­lomból Antonio Perez Herrero, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárságának tagja nyilatkozatot adott Nyiko- laj Csigirnek, a TASZSZ tudósí­tójának. Perez Herrero hangsú­lyozta: a kongresszusra való fel­készülés egész menete, a kong­resszus elé terjesztendő program, dokumentumoknak a kommunis­ták által való megvitatása, a le­zajlott gyűlések és konferenciák meggyőző erővel demonstrálták a kubai munkásosztály élcsapatá­nak eszmei-politikai színvonalát. Teljes joggal elmondható — folytatta a központi bizottság titkárságának tagja —, hogy a kommunisták kongresnzus előtti munkája a legpozitívabb eredmé­nyeket hozta. Sok bonyolult fel­adatot megoldottunk e munka Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyta a jövő évi népgazdaság-fejlesztési tervet Az Oroszországi Föderáció — a legnagyobb szovjet köztársaság — Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka jóváhagyta az 1976. évre vonatko­zó népgazdasági-fejlesztési ter­vet, amelynek értelmében a jö­vő évben 4,3 százalékkal emelke­dik a köztársaság ipari termelése. A köztársaság legfelsőbb tanácsa két napig ülésezett a Kremlben. A küldöttek által egyhangúlag elfogadott törvényerejű rendelet előirányozza, hogy a köztársaság. Szadat és Giscard d’Estaing megbeszélései eredményeképpen. Ugyanakkor a kongresszusra való felkészülés a párttagok számára nagyszerű iskola volt arra, miként lehet a marxista—leninista tanításokat a társadalmunk előtt álló problé­mák megoldásán alkalmazni. A jelenlegi nemzetközi helyze­tet elemezve a kubai kommunis­ták ismét tiszteletüket, elismeré­süket és mély rokonszen vüket fe­jezték ki a Szovjeunió Kommu­nista Pártja és az egész szovjet nép iránt, .amely következetesen teljesíti Lenin útmutatásait, iga­zi internacionalista politikát foly­tat. A kubai kommunisták hang­súlyozták, hogy le kell leplezni minden szovjetellenes kampányt. Az ilyen kampányok minden nép azon joga ellen is irányul, hogy megteremtse kizsákmányolóktól és kizsákmányoltaktól mentes társadalmát. A kubai kommunisták azt az álláspontot vallották, hoyy hatá­rozottan el kell ítélni a jobbolda. li és „baloldai” revizionistákat, mindazokat az álforradalmáro­kat, akik Szavakban marxisták­nak nyilvánítják magukat és ugyanakkor a Szovjetuniót tá­madva gyakorlatilag az imperia­lizmus kiszolgálói. Arra is rá­mutattak, hogy le kall leplezni az olyan álforradalmi elmélete- . két, amelyek tagadják a kom­munista pártnak, mint a társa­dalom vezető erejének jelentő­ségét, szerepét a proletariátus diktatúrájának megvalósításában. A kubai kommunisták — mon­dotta végezetül Antio Perez Her­rero — erélyesen visszautasítják azokat, akik be akarják csapni a népeket, akik egyenlőségjelet próbálnak tenni az államok bé­kés egymás mellett élésének he­lyes irányvonala és az osztály­megbékélés és ideológiai egymás mellett élés hírhedt politikája közé. (TASZSZ) A szakszervezeti kongresszus negyedik munkanapja Ülésezik az észak-atlanti tanács Középpontban: a kelet—nyugati kapcsolatok ban jövő évben a nemzeti jöve­delem 5,8 százalékra, az egy la­kosra jutó reáljövedelem 4 szá­zalékkal emelkedik. Az Oroszországi Föderáció 1976. évre szóló költségvetése — a jö­vedelmi és a kiadási rész egy­aránt — 55 milliárd 995 millió 90 ezer rubel. Népgazdaságfejlesz­tési célokra több mint 25,5 mil­liárd rubelt fordítanak. Az ülésszak csütörtökön befe­jezte munkáját. (TASZSZ) hivatalos megbeszélése. A két államfő hivatalos egyiptomi for­rásból származó értesülése sze­rint megvitatta a közel-keleti kérdés kilátásait, különös tekin­tettel a palesztin probléma meg­oldására, a libanoni válságot. Mindkét államfő kifejtette véle- 'iftérőtiép’á éfócérrtWéi- 16-án kezdő-., ’do piäpßsi gaZdSságíl‘,értekezletteÍ, eurdgMa&ra& ‘ {íiírbeszéddél kapcsolatban. Szádat és francia vendége át­tekintették a kétoldalú kapcsola_ tok kérdését is. Mindenekelőtt Megvitatták a Franciaország hoz­zájárulásával megvalósítandó há­rom beruházásról szóló egyezmé­nyeket, amelyek aláírása napi­renden szerepel. Az egyezmények értelmében Franciaország gazda­sági segélyt nyújtana egy erőmű építéséhez, telex, és távbeszélő­hálózat kiépítéséhez, valamint egy poliésztert előállító gyár lé­tesítéséhez. Ugyancsak szerepelt a megbeszélésen a francia, fegy- verszállítáok kérdése­(DPA, UPI, Reuter) # Valéry Giscard d'Estaing fran­cia köztársasági elnököt (bal­oldalt) Kairóba érkezésekor Anvar Szadat egyiptomi ál­lamfő fogadta. (Telefotó — AP—MTI—KS) Csütörtök délelőtt az egyiptomi fővárosban lezajlott Giscard d'Estaing és Anvar Szadat első Kiss Csaba, az MTI tudósítója jelenti: , Csütörtökre virradó éjszaka Brüsszelbe érkezett Henry Kis­singer amerikai külügyminisz­ter, hogy 14 más NATO-tagállam külügyminiszterével együtt részt vegyen az Észak-atlanti Szövet­ség tanácsának kétnapos ülésén. Kissinger külön megbeszélésekre is felhasználja brüsszeli tartóz­kodását. Az előzetes tervek sze­rint találkozik például Biciosz görög és Caglayangil török kül­ügyminiszterrel, hogy a két or­szág közötti feszültségről, a cip­rusi válságról, valamint az Egye­sült Államok és Athén, illetve Ankara kapcsolatairól tárgyaljon velük. Az amerikai külügymi­niszter angol, francia és NSZK- beli kollégájával ugyancsak megbeszélést folytat. Az észak-atlanti tanács ülése csütörtökön délelőtt kezdődött meg a NATO székhelyén. Luns főtitkár előzetes sajtótájékoztató­ja szerint a megbeszélések kö­zéppontjában ezúttal a kelet— nyugai kapcsolatok állnak: a mi­niszterek a többi között áttekin­tik az európai biztonsági és együttműködési konferencia óta eltelt időszakot, a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások menetét és tájékoztatást kapnak a .stra­tégiai fegyverrendszerek korlá­tozásáról folytatott szovjet- amerikai megbeszélésekről is. A NATO tanácsa megvitatja, mi­kor és milyen formában tegyen esetleg újabb javaslatokat a bé­csi tanácskozáson. A .tervezett javaslatokról, amelyeknek egyik pontja az, hogy az Európában levő amerikai taktikai nukleáris fegyverek kérdését is tűzzék a haderőcsökkentési megbeszélések napirendjére, előzőleg a NATO- hadügyminiszterek is tanácskoz­tak. Az Atlanti Szövetség terve­zete azonban ezt olyan feltéte­lekhez akarja kötni, amelyek egyoldalú előnyökhöz juttatnak A miniszteri tanács megnyitó ülésén Knut Frydenlund norvég külügyminiszter, az idei díszel­nök mondott beszédet. Hangvé­tele jelentősen eltért attól, amit Luns főtitkár használt a szerdai sajtókonferencián: kijelentette például, hogy „az envhülés poli­tikájával szemben nincs semmi­féle más reális változat” a nem­zetközi életben. Ugyanakkor azonban azt bizonygatta, hogy „az Atlanti Szövetség jelentős té_ nyező mind a tagállamok biz­tonságát, mind pedig az enyhü­lést tekintve”. Frydenlund elis­merte. hogy a tagállamokban a nemzetközi gazdasági válság el­mélyülése következtében „terjed a borúlátás” a fennálló társadal­mi rend .jövőjét illetően. Luns főtitkár a jelenlevőket kÖszöntve külön is szükségesnek tartotta, hogy Portugáliáról szól. jen. Meló Antunes külügvminisz. tér nem vesz részt az ülésen. • A képen: (baloldalt) James Callaghan angol, valamint Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter. m Építőmunkánk nemzetközi támasza (Folytatás az 1. oldalról.) vekedés fő forrását a termelé­kenység növekedése adta. Elért eredményeinkben — sa­ját erőfeszítéseink mellett — nagy része van annak, hogy a IV. ötéves terv éveiben tovább bővítettük és még inkább elmé­lyítettük a Szovjetunióval, a KGST tagországaival való gaz­dasági együttműködésünket. Ám amikor jogos büszkeség­gel szólunk a szocialista építés­ben elért sikereinkről, nem feled­kezhetünk meg a kihasználatla­nul hagyott, az elmulasztott le­hetőségekről sem. Arról, hogy a termelés összetételének javításá­ban, a munkatermelékenység emelésében, a termelés szerve­zettségének fokozásában, az energia- és anyagfelhasználás gazdaságosabbá tételében, a be­ruházási munkában, a nemzetkö­zi együttműködés elmélyítésében még jelentős tartalékokkal ren­delkezünk. Gáspár elvtárs a beszámoló­ban, majd a vitában Biszku elv­társ részletesen szólt azokról a tényezőkről, amelyek következ­tében az V. ötéves terv idősza­kában a korábbiaknál nehezebb feltételek között kell elérnünk és biztosítanunk a magunk elé tű­zött feladatok megvalósítását. Én ezeket nem kívánom megismé­telni, teljes mértékben egyetér­tek az általuk adott értékeléssel. Azt azonban a magam részéről is szeretném hangsúlyozni, hogy hatékonyabb munkával, tartalé­kaink ésszerűbb, átgondoltabb és szervezettebb kihasználásával si­keresen túljuthatunk a nehézsé­geken. Az ötéves terv kidolgozásával párhuzamosan, annak szerves ré­szeként — megtartva az irányí­tási rendszerünk bevált alapel­veit —, kidolgoztuk azokat a szükséges módosításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a változó követelményekhez igazítsuk a szabályozó rendszer mindazon elemeit, amelyek összekapcsolva a társadalmi és a vállalati érde­keket, javítják, fokozzák a haté­konyabb, eredményesebb gazdál­kodás ösztönzését. A parlament őszi ülésén a kor­mány munkaprogramjában hang­súlyoztuk az országgyűlés színe előtt, hogy most és a következő években a szocialista demokrá­cián belül különös jelentőséget tulajdonítunk az üzemi, a mun­kahelyi demokrácia fejlesztésé­nek. Meggyőződésünk, hogy a munkahelyi demokrácia növeli a do'Igőzók felelősségérzetét, meg­teremti a széles körű lehetősé­get arra, hogy a munkások az alkalmazottak, a dolgozók aktí­van bekapcsolódjanak a köz­ügyek, a vállalati ügyek intézé­sébe. Az előttünk álló politikai, tár­sadalmi, gazdasági tennivalók szükségessé teszik a kormány­zati szervek és a szakszervezetek kapcsolatának erősítését. A párt útmutatásai alapján lét­rejött szervezett együttműködés­nek már sok éves múltja van. a Minisztertanács és a SZOT ve­zetői rendszeres véleménycserét folytatnak az időszerű kérdések­ről. Hasonlóképpen gyakori a minisztériumok vezetőinek és az ágazati, iparági, szakszervezetek vezetőinek tanácskozása is. Mind. ez hasznosnak bizonyult, és ered­ményeket hozott.. Mégis egyetér­tek a kongresszus dokumentu­mainak azzal a megállapításával, hogy még nem használtuk ki mindazokat a lehetőségeket, ame­lyek az együttműködés tovább­fejlesztése érdekében rendelke­0 Lázár György miniszterelnök a szónoki emelvényen. (MTI-fotó) zésünkre állnak, azért egyetér­tek azzal a javaslattal is, hogy vizsgáljuk meg és dolgozzuk ki a magasabb követelményeknek megfelelő kapcsolati és munka- módszereket. Amikor terveink készítésekor számba vesszük mozgósítható erőinket, ma jobban érzékelhet­jük, mint bármikor korábban, azt az óriási erőt, amelyet hazánk­nak a világban elfoglalt helye, a szocialista világrendszerhez tar­tozásunk jelent. Számba véve szocialista építő munkánk nemzetközi feltételei­nek alakulását, azt is megállapít­hatjuk, hogy a fejlődés olyan szakaszába érkeztünk, amikor az enyhülés a világpolitika fő irányzatává vált. Bízhatunk abban, hogy népünk a szocialista világrendszer tagja­ként békés viszonyok között él­het és dolgozhat a jelenért, a holnapért. Tudását és erejét tel­jes mértékben a szocializmus építésének szolgálatába állíthat­ja. A kormány elsőrendű felada­tának tekinti, hogy megfeleljen a nép bizalmának, s hogy a gya­korlatban kipróbált politika kö vetkezetes állami végrehajtásá­val segítse elő nagyszerű terve, ink végrehajtását. E törekvé­sünkhöz kérem a magyar szak­szervezeteket, a szervezett dolgo­zók millióinak aktív támogatá­sát. • Lázár György nagy tapssal fo­gadott beszéde után Tóth József, a Szakszervezetek Borsod Me­gyei Tanácsának vezető titkára, majd Kovács István, a MEDOSZ főtitkára következett szólásra. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának külföldi vendégei csütörtökön ismét több üzemlátogatáson vettek részt. Mjose Antonio Mades Alves a portugál Intersindical országos titkárságának tagja; Jose Ma­nuel Meneses, a Panamai Köz­társaság Dolgozói Szakszervezeti Szövetségének titkára és Claudio Silva, az Ecuadori Dolgozók Szö­vetségének képviselője, a kom­munális szakszervezet főtitkára munkásgyűlésen találkozott a Magyar Viscosa dolgozóival. A MEDICOR Művekbe látoga­tott Dusán Bogdanov, a Jugoszláv Szakszervezetek Szövetségének alelnöke: Fante is Varnavas, az Össz-ciprusi Munkásszövetség titkára és Alberto Mino, a San- marinói Munkásszövetség titkára. A Dunai Kőolajipari Vállalat dolgozóinak vendége volt. Tho­mas Heery, az ír Szakszervezeti Kongresszus VB taaia és M. M. Mananga. a Tanzániai Dolgozók Országos Szövetsége Főtanácsá­nak tagja. (MTI) II. A KGST története Magyar-bolgár idegenforgalmi megállapodás „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében dolgozunk a. szocialista gazdasági integráció ki­bontakoztatásán, a Komplex Prog­ram valóra váltásán.” (Az MSZMP XL kongresszusának batározatából.) Vizsgáljuk meg a második vi­lágháborút követő időszak né­hány alapvető belső és nemzet­közi vonását, hogy elhelyezhes­sük a KGST-t az akkori viszo­nyok „időtérképén”. A szovjet hadsereg által felszabadított ke­let-európai államokban a negy­venes évek második felében ha­ladó politikai változások mentek végbe. A Szovjetunó sokoldalú segítségévei megkezdődött a sú­lyos háborús károkat szenvedett gazdaság talpraállítása. Megindult a szociaista termelési viszonyok, kialakulása az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt. A hábo­rús pusztításoktól legyengült országoknak gépekre, nyersanya­gokra volt szükségük. Nyugaton akkor még javában tombolt a kommunistaellenesség. elhangzott Churchill hírhedt ful- toni beszéde, a hidegháború kor­szakának első „programnyilatko­zata”. Az imperialista államok előbb a Marshall-tervvel, majd annak kudarcát látván, gyakorla­tilag gazdasági embargóval igye­keztek megfojtani a szocialista útra lépett államokat. Ebhezpá - result még az amerikai atomzsa­rolás, az imperialista Nyugat fegyverkezési hajszája, amely a Szovjetuniót, a szocialista orszá­gokat amúgysem könnyű gazda­sági helyzetükben arra kénysze­rítette, hogy növeljék védelmi kiadásaikat. 1949 januárjában a KGST megalakítását tehát nemcsak a távlati társadalmi, gazdasági, tör­ténelmi célok indokolták, hanem a konkrét veszély, az imperialis­ta gazdasági támadás elleni kö­zös védekezés megszervezése. A KGST megalakításában a poli­tikai oldal volt a döntő elem. Később éppen ez az elem ösztö­nözte a gazdasági együttműkö­dést: egyfelől megakadályozta a tőkés restaurációt, a régi rend visszaállítását, másfelől egymás­hoz közelítette a tagországok né­peit, amelyeket a háború előtti soviniszta vezetők, az „Oszd meg és uralkodj !”-elvét követve, egy­más ellen hangolta. A megalakulásról szóló határoza­tot Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Ro­mánia és a Szovjetunió írta alá, majd még ugyanezen évben Al­bánia is csatlakozott hozzá. (Al- bánia hivatalosan még mindig a KGST tagja ugyan, de 1961 óta gyakorlatilag nem vesz részt a szervezet munkájában.) 1950-ben az NDK, majd 1962-ben Mongó­lia lett a szocialista integráció szervezetének a tagja. Kuba 1972-bgn kérte felvételét. Jugo­szlávia 1965-ben kapcsolódott be a szervezet tevékenységébe, még­pedig a jugoszláv kormány és a KGST között aláírt egyezmény alapján. Megfigyelői minőségben részt vesznek az ülésszakon a végrehajtó bizottság és az állan­dó bizottság ülésein a KxNDK és a VDK képviselői. (A Kínai Nép- köztársaságnak ugyancsak meg­figyelői státuszt biztosítottak, dé Peking 1901 óta nem vesz részt a tanácskozásokon.) 1973-ban, Finnország gazdasági és tudomá­nyos-technikai együttműködési megállapodást kötött a KGST- vel: első ízben jött létre hivata­los formába öntött kapcsolat a szocialista integráció szervezete és eky tőkés ország között. Két, szakasz válik el világosan a KGST eddigi működésében, összefüggésben a belső és a kül­ső gazdasági feltételek változá­sával. Az első szakasz a hatva­nas évek derekáig tartott, s a következők jellemezték: a) A tagországokban akkor az alapvető feladat a szocialista iparosítás volt. Minthogy munka­erő-tartalékok még rendelkezésre álltak, az ipari termelést elsősor­ban új emberek, új gépek, be­rendezések munkába állításával, egyszóval extenzív módon növel­ték. Az iparfejlesztést a nemzeti keretek jellemezték. Megjegyzen­dő, hogy már ebben az időszak­ban megkezdődött a második sza­kaszra jellemző sokoldalú ipari együttműködés kialakítása. 1954­ben, a KGST IV. ülésszakán fel­vetődött a népgazdasági tervek egyeztetésének szükségessége, s ezzel egyidőben megindult az ágazati együttműködés, amely az akkoriban kulcsszerepet játszó gépiparra vonatkozott. Létrejöt­tek az ipari kooperáció szerveze­ti formái is, az ágazati együtt­működésre 1956 és 1960 között állandó bizottságokat állítottak fel. 1956-ban megalakult például a villamosenergetikai, a gépipari, a színesfém-kohászati, a vegyipa­ri, a kohászati állandó bizottság. Mégis, az említett szakaszban a KGST-kapcsolatok nagy részét a külkereskedelmi áruforgalom fej­lesztése jellemezte. Hosszú lejá­ratú kereskedelmi szerződéseket kötöttek, amelyek az adott hely­zetben biztonságot, évekre előre tervezési lehetőségeket kínáltak a partner országoknak. b) A nemzetközi helyzetet az 1960-as évek derekáig tulajdon­képpen az imperialisták által ki­alakított hidegháborús légkör jel­lemezte. a világrendszer közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsola­tok szintje minimális értéket ért el. Párizsban fénykorát élte a szocialista országokba szállítandó, úgynevezett stratégiai cikkeket ellenőrző iroda, a COCOM, amely a „Nyugat biztonságára” hivat­kozva gyakorlatilag minden má­sodik árucikk kivitelét megtiltot­ta a szocialista országokba. Dunai Péter (Következik: Komplex Program) Az 1976—80-as időszakra a tu­rizmus fejlesztéséről írt alá meg­állapodást Budapesten csütörtö­kön Budai András, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára és Mincso Csuntov, a bolgár ide­genforgalmi és üdültetési bizott­ság elnökhelyettese. A most kötött megállapodás — számolva a forgalom további élénkülésével — újabb lehetősége­ket biztosít Magyarország és Bulgária közötti idegenforgalom fejlődéséhez. Ennek megfelelően a tengerparton és más helyeken ja­vulnak a szolgáltatások, a bolgár idegenforgalmi vállalatok jobban felkészülnek a főszezonban a A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság képvise­lői egyezményt kötöttek a kettős adózás elkerüléséről. . a jövede­lem-, a hozadéki és vagyonadó, valamint a hagyatéki és az örök­lési adók területén. magyar turistacsoportok, egyéni nyaralók s autós turisták foga­dására. Az eddig időnként ta­pasztalt szervezetlenség megszün­tetésére szigorúbb előírások lép­nek életbe 1976-tól a bolgár ide­genforgalmi vállalatoknál. A főszezonon kívül különféle elő- s utószezoni kedvezmények várják a következő években is a magyar turistákat. A megállapo­dás értelmében külön gondot for­dítanak az ifjúsági turizmus to­vábbi fejlesztésére, s ennek ér­dekében a fiatalok igényének leginkább megfelelő programo­kat szerveznek. (MTI) Nagy János külügyminiszter­helyettes és dr. Friedrich Frö­lichsthal, az Osztrák Köztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete csütörtökön a Külügyminisztériumban cserélt« ki az egyezmények megerősítő okiratait. (MTI) Magyar-osztrák adóügyi egyezmény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom