Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-24 / 301. szám

1975. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ UTAS VAGY A VOLÁN HIBÁJA? Elnézést... December 11-én, csütörtökön a kora délelőtti órákban sokait to­porogtak a kecskeméti távolsági autóbuszállomáson. A Szegedről érkező járatot várták. A csípős, szeles időben mind türelmetle­nebbül töprengtek, hogy hol ma­radt a „kocsi". A hangosbeszélőn egy szót sem szóltak a bosszús utasok meg­nyugtatására, egyszer sem kértek elnézést a késésért. Ez a legke­vesebb, amit ilyenkor elvár az ember. Már az induló állomásról nagy késéssel vágott az útnak a rossz állapotban levő autóbusz. Miért nem telefonált az ottani szolgá­lattevő Kecskemétre, miért nem tudatta a késést? A két Volán vállalat központját telex vonal köti össze: két helyi telefonnal és egy géptávíró-üzenettel tájé­koztathatták volna a járatra vá­rakozó kecskemétieket. Többen a Kecskemétről 11 óra­kor induló járattal akarták úti- céljukat elérni, mivel a korábbi elmaradt. Nagy meglepetésükre a kalauz közölte, hogy csak akkor viszik őket Budapestre, ha új je­gyet váltanak, mivelhogy ők egy másik Volán vállalathoz tartoznak. „Mit csináljunk a kifizetett jegy- gyeV’. Vigyék el a Csáktornyái utcai központba, ott visszavált­ják. így hangzott a válasz. Vagy ts az utas szaladgáljon saját pén­zé után, mert — mondjuk ki — a szolgáltató, monopol helyzetű vállalatnak így kényelmesebb. A közérdek, az ésszerűség azt kívánja: változtassanak a kiala­kult gyakorlaton. Könnyebben el­számolhat havonta egyszer a pénztáros saját központjával a visszafizetett jegyekkel, mint az utas. A imrakozás alatt az utasoktól összegyűjtött panaszok közül szól­nom kell a járatok indításánál tapasztalható bizonytalanságok­ról. Kénytelenek a szabadban lesni a járatokat, mert a hangos- beszélőre bízott közléseket a vá­róteremben alig érteni. Ráadá­sul, hol innen, hol onnan star­tol egy-egy járat, s így a sze­mükre sem bízhatják magukat. A cikket eredetileg a 9. sz. Volán Vállalat gondjainak az is­méi tetősével akartam végezni. Nyilvánvaló, hogy az adottságok korlátozzák korszerűsítési törek­véseiket, befolyásolják munkájuk színvonalát. Megértjük — Írtam volna eredeti szándékom szerint — nehézségeiket, ha a szemlé­leten egy kicsit változtatnak. Kedvező tapasztalataim meg­győztek arról, hogy a Volán Vál­lalat legtöbb vezetője osztja vé­leményemet. Helytelenítik az olykor hallható kioktató hangne­met, türelmetlenséget és — ami ennél fontosabb — tesznek is az utazási kultúra javításáért. Kecskeméten — például — 1976- ban bővítik a távolsági pályaud­vart és azonos helyről indulnak tgy bizonyos irányba haladó já­ratok. Ismét fölhívták a forgalmi iroda figyelmét, hogy vegyék ál a valamilyen okból felhasználat­lan jegyet, továbbítsák a köz­pontba, s egyidejűleg közöljék a kedves ügyféllel: postán megkap­ja a visszajáró pénzt. Javaslom, hogy haladjanak to­vább következetesen a bürokrati­kus megkötöttségek felszámolá­sában. Vállaljon a 9. számú kecs­keméti Volán kezdeményező sze­repel. Megteheti: dolgozói több­sége áldozatosan, udvariasan lát­ja el teendőit. Heltai Nándor Számok, tények Városföldön Néhány év alatt jelentősen megváltozott a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet gazdálkodása, amiről a számok és a té­nyek mindennél jobban beszélnek. Nem akármilyen utat kel­lett ezért megtenni. Az egyesülések is újabb és újabb neki­rugaszkodást kívántak. A téesz most a jók közé sorolható. — Mégsem vagyunk elégedet­tek — mondja Fenyvesi Valér főállatteriyésztő. —• Jobban is csinálhattuk volna. Igaz, nekünk jól jött a szarvasmarhaprogram meghirdetése, mert a 2200 literes tejátlaggal ráiizetéses volt a te­henészetünk. Ezért 1973-ban át­tértünk a húshasznú szarvasmar­hatartásra. A meglevő tehénállo­mányt szelektáltuk (140-ből 116 maradt) és beléptünk a HSZV- rendszerbe. Közben változtak a körülmények. Most még országo­sán is a tejtermelés a goad. V sSzaállni azonban már nem tu­dunk, mert nagyobb lenne a kár, mint a haszon. Így tovubu me­gyünk a megkezdett úton. Jelen­leg csaknem 240 húshasznú te­henünk van. de terveink szerint 1980-ra több. mint 600-ra növel­jük az állományt. Ennek egy tú­szét felvásárlásból, másik ré­szét saját nevelésből biztosítjuk. A borjúnevelést gazdaságossá te­szi, hogy az elhullás nem halad­ja meg a 3 százalékot. Az üszők­nek pedig mintegy 80 százaléka alkalmas a továbbtartásra. Ezek a számok sokat jelentenek ne­künk. Ha például a vemhesités háromszori próbálkozás után senr sikerül, már kiselejtezzük az ál­latot. Az állategészségügyi felté­telek megteremtéséről jaját üze­mi állatorvosunk gondoskodik, de minden dolgozó feladatának tart­ja a megelőző védekezést. — A szarvasmarhateiep is le­hetővé teszi ezt? — A termelőszövetkezet hagyo­mányos épületekkel rendelkezik. an.it az új követelnie iveknek megfelelően alakítottunk át. A jászolt és a beton padozatot felszedtük és áttértünk a kötetlen tartáséi, mélyalmos rendszerre. A vizet önitatókkal biztosítjuk az állatoknak, az istálló mellett pe­dig úgynevezett etetőplaccot ala­kítottunk ki. Ennek szélén van­nak elhelyezve a jászolok, ame­lyeket kétszer töltünk lel na­ponta. — A takarmányt egész télen, át tudják biztosítani? — Több mint 23 ezer mázsa silóval rendelkezünk és lucerna­széna is van bőven, de ez utóbbi minősége nem a legjobb. Ezt fi­gyelembe vesszük az etetésnél, többet adunk a jószágnak. Ahogy gyarapszik a szarvasmarha-állo­mány, úgy növeljük a takar­mánytermő területünket is. Az 1300 hektáros legelőnket az új követelményeknek megfelelően átalakítjuk, amiből jelenleg már 300 hektárt művelünk intenzi­ven. Az idén csaknem 250 hízómar­hát értékesít a szövetkezet. Mun­káját dicséri, hogy a bikák 80 százaléka eléri az első osztályú minőséget. így várhatóan 600 ezer forintos nyereséget könyvel­hetnek el az év végén a szarvas- marha ágazatban. A sertéssel, a junval, és a csibe értékesítésé­vel együtt periig meghaladja az 1 millió forintot az állattenyész­tésből származó nvereség. n. Z. Üttörőzászlóalj-parancsnok Fehér Géza, a balolaszallasi ál. talános iskola tanára 1973 óta pa­rancsnoka a kiskunhalasi járási- városi Sziklai Sándor úttörő ha. tárőr zászlóaljnak. Hogyan került a zászlóalj élé­re? —: A járási úttörőelnökség, meg a határőrség KlSZ-bizottsá- ga is arra kért. hogy vállaljam el a zászlonljparancsnoki tiszt­séget. Nem sajnálom a fáradsá­got, szívesen dolgozom az úttörő- mozgalomban. különösen a hon­védelmi neveléssel foglalkozom a legnagyobb kedvvel. Az. úttörő határőr zászlóaljban bőven van lehetőségem a saját elképzelései, met is megvalósítani. A határ­őrök régi barátaim. Amikor Tom. pán dolgoztam, ott is szoros kap­csolata volt úttörőcsapatunknak az őrs katonáival, ahogyan ez Tompán napjainkban is tapasz­talható. S ugyanez a helyzet itt Balotaszálláson is. Iskoláinkat a kiskunhalasi határőrök rendsze­resen látogatják, s a zászlóalj kiképzési terve szerint végzik a munkát. Miben látja az úttörő határőr­szakaszok tevékenységének jelen, tőségét az úttörőcsapatok mun­kájában? — Tapasztalat, hogy az úttörő határőr-szakaszoknál a honvédéi, mi nevelés célkitűzéseinek meg valósítása nagy lehetőséget te. remt. Biztosítja a katonai, tech­nikai ismeretekben a/, előképzést. Kapcsolódik az iskolai honvédéi, mi ismeretek elsajátításának fo­lyamatához. Szolgálja a testi ne­velést, a fizikai állóképesség fo­kozását, a honvédelmi sportok alapelemeinek megismerését, al­kalmazását. Az úttörő határőr-szakaszok azonban az úttörőcsapatoknak csak egyik szakterülete, ahol a határőrséggel együttműködve ter­vezi, szervezi a honvédelmi ne­velést. E tevékenység közvetlenül nem fogja egybe az úttörősza­kasz honvédelmi nevelőmunká­ját, de közvetett hatása jelentős. Ez abból következik, hogy a sza­kasz, vagy szakaszok tagjai a csapat valamennyi raját képvi­selik. A szerzett élmények, isme­retek. játékok, a társas kapcso­latok közvetítésével eljutnak a pajtásokhoz. barátokhoz. Az őszinte vélemények ezeken ke­resztül bizonyos fokig formálják az úttörő határőrök gyermeki környezetének nézeteit, szemlé­letét. Ezek a megnyilvánulások befolyásoló hatással vannak a szülők véleményére is. A zá'.zl'n'i kiképzési terve hogyan illeszkedik az úttörőcs"'- patok honvédelmi nevelésének tervébe? • Fehér Géza. a kiskunhalasi járási-városi Sziklai Sándor úttörő határőr, zászlóali parancsnoka — A terv összeállításánál fi­gyelembe vettük a Magyar Úttö­rő Szövetség 1975—76 évre ki­adott programját és a kiskunha­lasi járási, városi úttörőelnök­ség munkatervét, a honvédelmi szakbizottság álláspontját, vala­mint a határőr-szakpróba köny­vet. A'szakaszoknál folyó kikép­zés célja az iskolai és a családi neveléssel összhangban a szocia­lista honvédelmi nevelés v haté­konyságának növelése. Az. úttörő határőr alegységeknél szocialista világnézetű, erkölcsű, közösségi életet élő, a munkát szerető, egészséges testkultúrájú, művelt emberek nevelésének elősegítése. E cél érdekében a határőr úttö­rők is szervesen igazodnak a csa. patok által indított akciókhoz, például ..Őrizzük a lángot" ex- pedíciós tevékenységhez. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a vezetőképzésnek is — hangsúlyozta a parancsnok. — A kunfehértói táborban a nyáron sok úttörő határőrt készítettünk fel arra, hogy ebben az oktatási évben, s akik tehetik még ké­sőbb is, legyenek első számú se­gítői a felnőtt vezetőknek. Jelen­leg a szakaszoknál hatvan tiszt­ségviselőnk van az úttörő határ­őrök közül, s nagyon örvendetes, hogy a tisztségviselők 20 százalé­ka leány. Zászlóaljunk egyébként ebben az oktatási évben a Ma­gyar Úttörő Szövetség 30. évfor­dulójára és a zászlóalj fennállá­sának 5. évfordulójára készül — feiezte be nyilatkozatát Fehér Géza zászlólajparancsnok. A lelkes pedagógust a határ­őrség országos parancsnoka két­szer tüntette ki Kiváló Határőr jelvénnyel. Gazsó Béla 0 Karácsony Budán nélelőtt még átszaladtam Pestre, hogy néhány ünne­pi vásárlást elintézzek. Kár volt az utolsó órákra hanyagolni: mindenütt zsúfoltság, tipródás. Dehát a sorbanállás szinte az élet­elemünkké vált. el sem tudtuk már képzelni, hogy valaha más­ként is volt. Végül mégiscsak si­került beszereznem a fa alá szánt holmikat. Most már kissé ráérősebben bandukolhattam vissza, a folyón túlra. Néztem a panorámát, amely hajdanán oly tündéri volt, any- HViakat vonzott a világ minden tájáról. Jaj, mivé vált! Szenny, mocsok, pusztulás váltotta föl/ mintha csak az iszonyatos kor nyomta volna rá ocsmány bélye­gét a városra. Amott távolabb a híd. amelyet csak pár hete tépett derékba a detonáció, s most mint valami őshüllő szürke hullája fe­szült dermedten a felhőrongyos égnek.., Komisz, csípős szél rohangá- szott a piszkossárga hullámok fö_ lőtt. Rázta, cibálta a már ha­lálraítélt hidakat behálózó kábe­lekek amelyeket csukaszürke egyenruhás, seszőke. rezes képű fritzek strázsáltak. r^tthon anyám elnehezült testtel — húgommal a szí_ ve alatt —. mégis mosolyt eről­tetve magára, díszítgette az apró fenyőt, bogozta a Bittereket, az angyalhíjat, aggatta a szaloncuk­rot, csillagszórót. Az öcsém az ab laknál állt, játékpuskáját a köze­li nyilasházra irányította, képze­letében porrá lőve az ordasta­nyát. Ángyom a konyhában se­rénykedett, ahonnét vastag hul­lámokban hömpölygött ki az ün­nepi ebédhez sülő hurka-kolbász nehéz, fűszeres párája. A kis szo­bába húzódtam, hogy felcímkéz­zem az ajándékokat. Halkan du­ruzsolt a rádió, most az egyszer nem indulók csinnadrattája har­sogott a szelíd fényű skála színes üveglapja mögött, hanem vala­milyen finom, bánatos dallam, talán Sibelius... A régi, gyerekkori karácsonyok hangulata suhant villanásnyira az emlékezetembe. A falu, ahol ak­kor éltünk. Az ablak alatt ropo­gott a hó. amint egy-egy csizmás atyafi tovaballagott. Bíborban ment le a nap, hirtelen kezdte teregetni sötétkék fátylait az al­kony. s alig vártuk, hogy a kulcs­ra zárt ajtó mögött fölkacagjanak a csengettyűk. Nagysokára vált előttem gyanússá, hogv kereszt­apám ilyenkor sehol se volt; csak akkor lépett a szobába, mikor már az ajándékokat bontogattuk ujjongva... Czelíd emlékezésemet ek­^ kor iszonyatos dörrenés vágta ketté. Mintha az ég szakadt volna ránk! Átrohantam anyám­hoz. aki. szegény, reszketve tá­maszkodott a falnak, míg öcsém az. asztal alatt keresett menedé­ket A légnyomás kivágta a be­járati ajtó szárnyát, por és mal» terfelhő gomolygott a lakásban, s a terített asztalt — rajta a már betálalt finomságokat — üveg­csere’ ^k zúzmarázták... A körülzárt városnak szóló első üdvözlet volt ez az akna, hogy azután tíz- és tízezer társával együtt több mint hat héten át megszokottá tegye a halál közel­ségét, s megtanítson arra. hogy ajándék minden egyes átélt nap. Az ebédből semmi sem lett. A rémület csillapodtával sötétedé­sig takarítottunk, hordtuk a tör­meléket. öreg este lett már. mi­re könnyekkel a szemünkben gyű - fát lobbantottunk a csöpp fenyő ritkás gyertyáira, s az ismeretlen jövendőre gondolva gyöngéden megcsókoltuk egymást. A z ablakhoz léptem, s az elsö- tétitett városra bámultam, amelyet szinte augusztusi élénkség­gel. ezüstös tisztán világított meg a telihold. Ki sem kellett tárnom az üvegét vesztett ablakszárnyat, amelyen át a besüvítő fagyos le­vegővel együtt öblösen kacska- ringós gajdolás hangjai tódultak be: ünnepeltek a „testvérek" ... Most már sorozatban jöttek a belövések; dübörgött a környék, a világ. S a messzeségből torko- lattüzek villámként vibráló sza­pora lobbanásaival üzentek, biz­tattak a felszabadítók. Jóba Tibor • A harmadéves cipőfelsőrész-készítő lányok osztályában I’alai Erzsi Reicher Józsefné tanárnő irányításával egy geometriai feladatot old meg a táblán. Félév után a félegyházi szakmunkásképző intézetben A kiskunfélegyházi 608. sz. Szakmunkásképző Intézetben li)50 fiatal — közöttük 350 leány — ismerkedik a különböző szak­mákkal. Harminchét osztályban tanulnak a jövendő szakmunká­sok harminchárom tanár és har­minchét szakoktató irányításá­val. — Elérkezett a tanév első „fél­ideje". Milyen eredménnyel folyt az oktatás? — kérdeztük Serege Gábortól, az intézet igazgatójá­tól. — Köztudomású, hogy a szak­munkásképzés évről évre fejlő­dik, s természetesen mi is min­dent elkövetünk azért, hogy szak­mailag, politikailag minél kép­zettebb, s megfelelő általános mű­veltséggel rendelkező szakmun­kások hagyják el az intézetet. Az egységes szakmunkásképzés be­vezetése 1970-ben kezdődött, új könyvek készültek, s új tanterv szerint folyt a tanítás. Több volt az elméleti óra, nagyobb gondot fordítottunk a szakmai és általá­nos műveltség növelésére. Már bevezettük a háromlépcsős ok­tatást. Az első évben a rokon­szakmák képviselői szakmai alap­képzést kapnak, a második évben kerül sor az alap-, majd a har­madik évben a speciális kép­zésre. Tanáraink, oktatóink munká­ját igen jól segíti a két felelte­tőgép, melyek közül az egyikei nyáron készítették el az elektro­technikai szakkör tagjai, Ko­vács István szakkörvezető irá­nyításával. Nem kis feladat volt ez, hiszen 40 ezer forrasztásra, 200 jelfogóra és mintegy 3 ezer méter vezetékre volt szükség. Az oktatás színvonalát ebben a tanévben tovább növelik az új távirányítású diavetítők, lemez­játszók, írásvetítők és más esz­közök. Igen sok új metszetünk is van, amelyek a különböző gép- alkatrészek működésének megér­tését segítik. Falitábláink száma is megnövekedett. Örömmel mondhatom, hogy az üzemek, vál­lalatok egyre nagyobb gondot for­dítanak a szakmunkás-utánpót­lásra. Egymás után újítják tel a tanműhelyeket, s minden lehető­séget megteremtenek a fiatalok jobb, alaposabb oktatásához. A Vegyipari Gépgyár, az Alföldi Cipőgyár félegyházi gyára, a Ruhaipari Vállalat és a többi üzem is sokat tesz a fiatalok eredményes tanulásáért. — Foglalkoznak felnőtt szak­munkásképzéssel? — A végzett fiatalok munka mellett három év alatt megsze­rezhetik az érettségi bizonyít­ványt. Tanulási kedvükre jellem­ző, hogy a nyáron végzett 365 ifjú szakmunkás közül szeptem­berben 210 vállalkozott arra, hogy leérettségizik. A Vegyipari Gépgyárban most folyik a szer­vezés és januárban harminc be­tanított munkással megkezdődik egy tanfolyam, melynek végén szakmunkás-képesítést kapnak a résztvevők. Ugyancsak januárban • Faragó Dezső tanár kcmiaóral tart, s a feleltetögépcn ellen­őrzi, hogy melyik diák meny­nyire érti a tananyagot. lát hozzá a tanuláshoz huszonöt asszony és lány — a MF./ÖTEX TIB Szövetkezet félegyházi tele­pének dolgozói'—, hogy megsze­rezzék a szakmup.kasbizonyít vényt. Az intézet diákotthonában vi­szont a korábbinál is nagyobb a zsúfoltság, öt nevelő felügyel itt 172 tanulóra. —- At hittük, hogy idejében el­készül a korszerű uj diákotthon' — mondja Seregé Gábor. — A Búls megyei Állami Építőipari Vállalat félegyházi építésvezető­sége külön vállalta, hogy a de­cemberi határidő helyett az ott­hont a tanév kezdetére átadják. Mi bíztunk az ígéretben, s fel­vettük a vidéki tanulókat. Miu­tán az otthon nem készült el, n meglevő szálláson kell helyet ad­nunk ezeknek a gyerekeknek is. A lányok egyelőre albérletben laknak ... — Miért nem készült el sz otthon? — A félegyházi építésvezetőség mindent elkövetett a vállalás tel­jesítéséért, de nem rajtuk múlott a sikerlelenség. A Fémmunkás Vállalat nem készítette el a nyí­lászáró szerkezeteket. A Kiállí­tásokat Rendező Vállalat keceli telepe exportmunkáira hivatkoz­va, csak a jövő év második ne­gyedében szállítja a faburkolato­kat. Mondanom sem kell, hogy a 600 adagos konyha és 200 szemé­lyes étterem, valamint a 10 mű­helyterem sem készül el decem­ber végéig. Pedig nagyon bíztunk abban, hogy ez év végén birto­kunkba vehetjük ezt az egész, mintegy 40 millió forintba kerü­lő új létesítményt, de nem tu­dom, hogy mikor kerülhet err^ sor... Tanulóink különben lel­kiismeretesen vállaltak . részt az építkezésben. Sok diák még n nyári szabadsága £gy részét í* feláldozta, hogy itt dolgozhasson, s jelenleg is huszonnyolc kőmű­vesnövendék segíti az építőket. O. L. • A tanműhely, amelyet ezekben a napokban kellene átadni ren­deltetésének. (Opauszky László felvételei) 9 l'ttörőfoglalkozást tart Varga Béla határőr főhadnagy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom