Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
1975. március 5. • PETŐFI NÉPE • 5 A fazék és a tűzhely Űj vonások a kecskeméti járás TIT-szervezetének a munkájában fí „GÖRBE SZEMMEL” (Fotó: Nádor Ilona—KS) VENDÉGÜNK VOLT Kocsis Zoltán zongoraművész LÁTÓHATÁR Hódmező vásárhely jelesei Hódmezővásárhely jelesei címmel életrajzi kislexikont jelentetett meg a vásárhelyi tanács nemrégiben. A négyíves, ötezer példányban napvilágot látott ízléses kivitelezésű könyvecskét Bíró József szerkesztette. A pedagógusoknak, honismereti és helytörténeti kutatóknak, valamint a diákoknak egyaránt hasznos ez a kiadvány. Remekül lehet felhasználni a hazafias nevelésre, múltunk értékeinek megszerettetésére. A szerzők száztizenöt, Hódmezővásárhelyen született vagy rö- videbb-hosszabb ideig ott élt, a város felemelkedéséért eredményesen tevékenykedő személyiség életrajzi adatait gyűjtötték össze, tömör ismertetést adnak műveikről, szerepükről, munkálkodásukról A teljesség igénye nélkül a rájuk vonatkozó irodalom jegyzékét is közük. Első látásra szembetűnik, hogy feltűnően nagy számban éltek -ebben a városban olyanok, akik részt vettek a forradalmakban, n munkás- és agrárszocialista mozgalmakban. Ez utóbbinak kiválósága volt Szántó Kovács János; neve országszerte ismert. ■Csizmadia Sándor, a századforduló költője, a Tanácsköztársaság egyik népbiztosa ugyancsak Vásárhelyen született. Ha már az országos hírű embereknél tartunk, megemlítjük, hogy Kis; L-jos. a magyar néprajztudomány nagy alakja, A .szegény ember élete és A szegény asszony élete című művek tudós szerzője is Hódme’.övátárhelyen született, a múlt század végén. És Imre Sándor pedagógiai író is, a hazai neveléstörténet és neveléstudomány nagy hatású személyisége. A vásárhelyi születésű Havas .Adolf Petőfi-kutató jelentősei, hozzájárult nagy költőnk életművének közkinccsé tételéhez. Nevéhez fűződik az első teljes Petőfi kritikai kiadás. Bibú Lajos regényíró és novellista néhány esztendővel ezelőtt halt meg szülővárosában, ahol mindvégig élt. A Mihály lovat akar és, a Subátok című műveit sokan nem felejtették el. Pákozdy Ferenc költőt József Attila barátjaként tartja számon az irodalomtörténet; ő is e városban látta meg a napvilágot, mint Osváth Béla, a fiatalon elhunyt dramaturg, akinek népművelői tevékenységére széles körben felfigyeltek. Az életrajzi kislexikonnak több Bács-Kiskunnal kapcsolatos adata is van. Garzó Imre pedagógiai -és politikai író Kecskeméten szü-. letett, s később Vásárhelyen lapot szerkesztett. A művelt, fáradhatatlanul munkálkodó nyomdász szakember, lapkiadó 1919-ben a Csongrádról Kiskunfélegyházára költözött Tiszántúli Proletárok Lapja szerkesztőségében dolgozott. Előtte egy ideig a Vásárhelyi Vörös Újság szerkesztője vo.t. A klasszikus festőművész. Tornyai János Baján élt rövid időn át. Jó barátja volt idős Éber Sándornak. A kecskeméti Aranyhomok Szálló tervezője, Janáky István is Vásárhely szülötte. Varga Mihály A kecskeméti járás TIT-szer- vezetéről egy régi anekdota jut eszembe. Hajdanán azt kérdezték a tekintélyes öregúrtól, hogy fér- fitávsaságban miért tesz az asztalra öt koronát és némi idő múltán miért csúsztatja a pénzt szó nélkül zsebébe. „Ifjan megfogadtam — így válaszolt —, hogy ezt az összeget felajánlom a baráti társaság szórakozására, ha öt percig nem terelődik a nőkre a szó, Sok időt megértem, de még mindig őrzöm a csengő ezüstöt.” Kezdeményező készség Szívesen fogadnék, hogy a Dunától a Tiszáig nyújtózó hatalmas járásban hamar szóba kerül a TIT. ha a közművelődés a téma. Lakiteleken és Izsákon. Ti- szakécskén és Szabadszálláson egyaránt elismeréssel emlegetik. Kezdődjék a beszélgetés a könyvtárról, a művelődési ház munkájáról, taglalják az ifjúsági klub tevékenységét gyorsan elhangzik a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat neve. Főként a kezdeményező készségüket és társulási törekvéseiket -dicsérik. Sikereik titkát mindenekelőtt abban látom, hogy gyorsan felismerték: könnyebb a fazekat forgatni a tűzhelyen, mint az utóbbit az edény alatt. Egész pontosan szólva: megszívlelték a TIT VI. küldöttgyűlésén megfogalmazott tanácsot: „Nem lehet a tudományos ismeretterjesztés valóban hatékony, eredményes a befogadók szükségleteinek, élet- és munkakörülményeinek, továbbá előképezettségének tudatos számbavétele nélkül.” Vagyis, közelebb az élethez, a termeléshez, az emberek igényeihez, érdekeihez. Hasznosítható ismeretekért ülnek a hallgatók az előadótermekbe. Megváltozott a téma megközelítési módja, iránya, tálalása, összegereblyézik a különböző tudományágak, szakmák a választott tárgyra vonatkozó ismereteit. Sikeresek a különböző összetett sorozatok. Szervezeti változások A TIT járási szervezete a valóság pontos felmérésével fog a munkához. Érzékenyen reagálnak a változó társadalmi, termelési szerkezet eltérő igényeire, lehetőségeire, az iparosodás, a városiasodás követelményeire, a tudati változásokra. A tervek kidolgozásánál számításba vették, hogy a lakosok többsége olyan helyzetekbe kerül nap nap után, amelyekben csak ú j ismeretekkel boldogulhat. A szervezeti módosításokat gondos elemzések előzték meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlődő nagyközségekben tekintélyes szellemi energiák halmozódtak föl. Hasznosításuk közügy. Nincs egy esztendeje, hogy Szabadszálláson megalakult, az ország egyik legelső önálló falusi TIT-szervezete. Laiosmizsén, Ti- szakécskén és másutt gyorsan követték a jó példát. Helyesen cselekedtek: néhány hónap alatt bebizonyosodott, hogy az új szervezeti forma hatékonyabb munkát tesz lehetővé. Így vélekedett - dr. Vonsik- Gyula, a társulat főtitkára, amikor ellátogatott Szabadszállásra, találkozott a község párt-, gazdasági és kulturális vezetőivel. Hangoztatta, hogy a falvakban is mind sürgetőbb a folyamatos képzés fórumainak a megteremtése, az információs csatornák kiépítése, a hiányzó alapismeretek pótlása, a helyi erők társítása. Joggal hivatkozott — többek között — a kecskeméti járásra. Termékeny, hasznos együttműködés alakult ki a Homokhótsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, több üzem és a TIT között Együttműködési szerződést kötöttek a KISZ járási bizottságával. A pártszervek segítsége A művelődési szemlélet kedvező változtatásához kevés lett volna néhánv lelkes ember fáradozása, a TIT munkájának fejlesztése, a valóság sürgetése. Az MSZMP 1974 márciusában közzétett közművelődési irányelvei gyorsították meg itt is a szocialista nevelést. A kecskeméti járási pártbizottság következetesén érvényesíti az említett határozatban rögzített megállapításokat, követelményeket: „A közművelődési tevékenységet ideológiai, politikai munkának kell tekinteni, s ezt figyelembe véve kell biztosítani méltó megbecsülését, személyi, szervezeti és anyagi feltételeit.” Csákv Lajos, a szervezet fiatal titkára a járási és a községi párt- szervezetek, bizottságok hatékony, elvszerű, a fontosabb gyakorlati ügyekben is megnyilvánuló támogatásában látja az ismeretterjesztés fellendülésének legfontosabb tényezőjét. „A járási párt- bizottság sokoldalú szervező támogatása felismertette, hogy a társulat keretet tud adni a köz- művelődésben tenniakaróknak, ami már nemcsak egy-egy ember szándéka, hanem egy-egy község egész művelődését befolyásoló folyamat ” Hosszan sorolta a példákat. Rendszeresen beszámolnak a községi pártbizottságok, hogy mit tettek az adott terület ideológiai, kulturális fejlesztéséért. A községi ismeretterjesztő terveket jóváhagyásuk előtt véleményezték a helyi pártszervezetek. Személyesen is vállalnak feladatokat a járási pártbizottság vezetői. Teljesítik a közművelődési határozat ajánlását: „Szorosabb kapcsolatot kell teremteni a közművelődés és a politikai munka között.” Tisztában vannak azzal, hogy a kedvezőtlen földrajzi adottságokkal, nehéz örökséggel küszködő kecskeméti járásban több a tennivaló mint másutt, nagyobb a különbség az életkörülmények és a tudati színvonal között szerencsésebb tájaknál. Éppen a feladat nagysága miatt igyekeznek mellőzni az ötletszerűséget, a szubjektivitást. A közművelődés fontos tényezői Mindez együttvéve kedvező feltételeket teremt a TIT tevékenységéhez. Dr. Gubacsi László kórházi főigazgató-helyettes, a járási szervezet elnöke is ilyen összefüggésekben méltatta az új kezdeményezéseket, a TIT szerepének statisztikai adatokban is kimutatható növekedését. A Bács-Kiskun megyében tartott előadások közül minden hatodikat itt rendezik. A világért sem szeretném túlbecsülni tevékenységüket, de azt hiszem. a sikerült, hatékony, jól előkészített előadások listáján még kedvezőbb az arány. Tevékenységüket össztársadalmi jellegűnek tekintik, ezért is ismerik, becsülik munkájukat széles körben. A közművelődés fontos tényezői, mert jól tudják, hogy a szolgálat a dolguk és nem a valóságot igyekszenek begyömöszölni elképzeléseik zsákjába, hanem ők keresik a valóság kedvező befolyásolásának leghatékonyabb módszereit. Heltai Nándor ’ Huszonhár om~-&ves», de neve már évekkel ezelőtt fogalommá vált a magyar zenei életben. Elsősorban ő, és csak mellette és utána fémjelzi még néhány hasonlóan kiemelkedő tehetségű és felkészültségű fiatal a magyar zongoraművészet megújhodását Liszt-díjas, a Zeneművészeti Főiskola tanársegédje. Hangversenyei, hanglemezei eseményszámba mennek. Kecskeméten először 1970 nyarán, az 1. Kodály Szeminárium alkalmával mutatkozott be — néhány hónappal azután, hogy megnyerte a Magyar Rádió Beethoven emlékére meghirdetett zongoraversenyét. Tavaly a kecskeméti ifjú zenebarát körök ösz- szejövetelén szerepelt, legutóbb a Megyei Művelődési Központ művészklubjának vendégeként lépett fel. Haydn, Mozart és Beethoven műveit játszotta. A nagy tapsot, mely Beethoven opusz 110-es Asz-dúr szonátájának fel- emelően nagyszerű előadását követte. Chopin egyik nocturne-jé- nek megrendítöen szép előadásával köszönte meg. — Mindig azt játszom hangversenyeimen, amivel éppen foglalkozom, azokat a műveket adom elő, amelyek éppen legkedvesebbek számomra — mondotta Kocsis Zoltán, a hangversenyt követően. — Mostanában főként Bach és a bécsi klasszikusok foglalkoztatnak. Haydn életművében a zongoraművek sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint eddig gondolták. Szonátái még Mozartéinál is jelentősebbek. A Haydn- műveket felsorakoztató lemez- felvételben szintén részt veszek hetedmagammal. Szeretnénk a Bach-zongoravensenyek sorozatát még teljesebbé tenni, a két- és háromzongorás művekkel is. — Kocsis Zoltán azok közé tartozik, akik nem elégednek meg hangszerük irodalmának ismeretével, hanem a zeneirodalom minél teljesebb áttekintésével alapozzák meg előadóművészi gyakorlatukat. — Valóban nagy jelentőséget tulajdonítok az előadóművészetben a zeneirodalom ismeretének, bár a zongorára írt alkotásokat sem lehet mind megismerni. Érthetetlen számomra, ha például egy zongorista Mozart szonátáit játszva, nem kap kedvet a szerző más. műveinek, kamarazenéjének operáinak tanulmányozására. így kerültem közel Brahms kamarazenéjéhez is, egy-rnásfél évi munkával. Nagyon megérte: számomra ez a kamarazene egyik csúcsa. Sokan idegenkednek —a hangszeresek közül — az énekkari művektől, pedig nagyszerű a „legősibb hangszer” zenéje; a régi korok zenéjében különösen nagy szerepe volt. Persze egy zongoristának meg kell ismerkednie a többi billentyűs hangszer technikájával, irodalmával is. Magam is intenzíven csembal- lózok, orgonálok. — Műsorán viszonylag gyakran szerepelnek kortars magyar 6zerzők alkotásai. Baján is új magyar művel mutatkozott be tavaly: Vidovszky László 405 című darabjának szólistája volt. Első kecskeméti fellépésekor K urtág-műveket játszott, sőt zeneszerzőként is bemutatkozott. — Fontosnak tartom a kortárs szerzők műveinek népszerűségét. Szívesen játszom Kurtág, Soproni, Jeney, Sáry. Vidovszky és mások alkotásait. A magam zeneszerzői munkájáról azonban nem szívesen nyilatkozom, nem is tudok, mert még nem készültek el a tervezett művek: vannak, de még sincsenek. Azt mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a muzsikában ma olyan nagy változásnak vagyunk tanú,; — a hangrendszer átalakulása, új fajta ritmusértelmezás — milyet talán csak kettőt ért meg eddig az európai zene. — Mi, magyarok igazán tudjuk, mit jelentett Kodály munkássága, milyen Bartók klasz- szikus zenéje — fűzte hozzá Kocsis Zoltán. Mert, ugye Bartók már klasszikus! Nagyon örülök, hogy a közeljövőben Kobayashi Ken-Ichiro — akit kiváló karmesternek tartok — vezényletével éppen Bartók I. zongoraversenyét játszhatom Svájcban. Érdeklődéssel várjuk Kocsis Zoltán legközelebbi kecskeméti szereplését: április 14-én, a Filharmónia bérleti estjén a főiskolai zenekar és Simon Albert karnagy társaságában Bach- zongoraversenyeket ad elő. Itízés Mihály A háztömbök forognak tengelyük körül Takagi Ácsira japán építész forradalminak nevezi nemrég elkészült várostervét, és meg van győződve arról, hogy a jövő emberének ezzel a tervvel jobb eletet biztosít. Másokban viszont komoly aggodalmat kelt a „gyűrűs város”. Az építész Tokióban 3 millió lakást kíván felépíteni 50 emeletes kör alakú házakban, n. háztömbök lassan forognak saját tengelyük körül, így valamennyi lakónak a nap minden órájában jut egy kis napfény. Két ilyen gyűrű alakú épület között mozgó járda biztosít összeköttetést. Az emberek a mozgó járdán közelíthetik meg munkahelyüket. „Ezzel az építkezési módszerrel — jelenti ki Takagi Ácsira — végérvényesen megszűnik az egységes család hagyománya. A lakáson belül tökéletes lehet az egyén elkülönülése. Minden szobához külön fürdőszoba és W. C. épül. A dolgozók munkahelyüktől néhány méterre laknak csupán, így a közlekedéssel nem vesztegetnek felesleges időt.” Tokió lakosságának száma 1980-ra eléri a 15 milliót Ez a börtönváros fogja vajon megszabadítani a japánokat a hetvenes évek kaotikus életének kényelmetlenségeitől? wm* (81.) Nem vagyok képes kiverni a fejemből kispolgár-Godefried urat. Európa védőbástyája voltunk. Igen, amikor válságosra fordul a helyzet, amikor muszáj elkezdeni töprengeni, hogy mi is lesz, ha netán mégiscsak elveszítjük a háborút, akkor nagyon kényelmes feleleveníteni a régi dicsőséget. Kispolgár-Godefriedet megnyugtatja az ilyesmi. Annyira már nem futja az eszéből, hogy önmagára is alkalmazza az elvét: gondolkodjék történelmien. Pedig akkor rádöbbenne, hogy a győztesek nem szokták beszámítani a le- győzöttek múltbeli érdemeit. A népek élete másképpen folyik, mint egyes embereké. Az egyes ember megélhet abból, amit az apjától örökölt. A nemzetek is örökölnek -egyet-mást, de az ő örökségük kevés az üdvösséghez. Minden nemzedéknek magának kell megteremtenie a saját egzisztenciáját. És amelyik generáció nem képes erre. hiába hivatkozik az ősök, az elődök történelmi érdemeire ... Mi lesz ezzel a mi generációnkkal a háború után? Képesek le- szünk-e talpraállni. összeszedni magunkat, és nyilvánvalóan szűk lehetőségek közepette, amelyek majd miránk várnak, kezdeni valamit a sorsunkkal? Mintha zongoraszót hallanék ... Megállók. Körülöttem pereg az eső. Nem tévedtem: zongora szól. Átkerülök a túlsó falszakaszra. Innen odalátok a dohányzó ablakára. Sötét az ablak, s azt hiszem, nyitva van. Olga játszik odabent a pianinón. Nem rossz ötlet: sötétben zongorázni. Lassú, elgondolkodó hangok. Apró dallamváltozatok. Magam elé képzelem Olga ujjait. Nyugodtan végigmennek a dallamon. Aztán játékossá válik egy kis időre a muzsika. Késlelteti a basszusmelódiát a jobb kéz hangjaihoz képest. Hullámzó lüktetést nyer ezzel a zene. És most a magas hangok késnek, el-elmaradnak a basszustól.. Lépteket hallok az udvarróL Valaki felém jön a falra vezető lépcsőkön. — Szervusz — köszön rám Pista. — Szervusz — mondom halkan. Észreveszi, hogy a zongorajátékot figyelem erre nem szól ő sem. Hallgatjuk a zenét. Van ebben a muzsikában valami ájtatos, templomi hangulat. Az Appassionata második tétele... Szinte még a gregorián miseénekeknél is egyszerűbb, gyermekibb, fohászkodóbb. Imádság. Tétova, akár egy gyermek beszélgetése valakivel, akitől jóságot kér. S érre felelnek az erős hangok a magasból. Mit kér vajon? Mire vágyik? Csengő zongorahangok éneklik a dallamot. Egy tiszta lélek csengését, könyörgését. Hallatlanul könnyű akkordok. Súlytalanok, libegők, mint egy ártatlan gyermek hamisságtól ment “gondolatai. És bizonytalanok is- Egy gyermek szemben áLl az élettel, s csak bámul a jelenségekre kitágult szemmel. Nem ért semmit, nem tud megmagyarázni magának semmit. s mindössze annyit szeretne, hogy ne bántsák, értsék meg végre az ő szép szándékát, jót aka- i ását, egyszerű vágyait... Kis cirádák a dallamok. Fi- -om, szemérmes kacérság: vasárnapi ruhás kislány áll a templom hajójában, a magasba nyúló gótikus ívek alatt... körülötte nagy-nagy csönd, méltóságteljes némaság árad a szentélyből... s ő, a gyermek, tudja, hogy ilyenkor nem szabad földi hivságokra gondolni, de amint észrevesz tul- nan egy kisfiút, önkéntelenül végignéz magán, fodros, fehér ruhácskáján, s ha pironkodik is miatta, jólesően állapítja meg, hogy szép ... És ránéz a kisfiúra, ártatlan tágra nyílt sötétkék szemével ... Hárfaakkordon áll meg a dallam. Mélyről zengő, lélekkel teli hárfaakkordon ... Elhallgat a zongora. Vége a második tételnek. Istenem, milyen tehetséges ez a lány! Mintha nem is izmok, hanem maguk az érzések mozgatnák az ujjait, amint leüti a hangokat... Pista még mindig itt áll mellettem. Feléje nézek a sötétben.' Nem látom az arcát. — Művész ez a lány... — mondom ki csöndesen. — Az... — szólal meg. Mosolyt érzek ki a hangjából. — Te meg ostoba fajankó vagy ... — fogja meg a karom. — Miért? — kérdem, szinte oda sem figyelve. Még visszhangzik bennem a hárfaakkord. — Még kérded? — Pista elindul mellettem a falakon, visz- sza a kapu felé. — Nincs neked se szemed, se füled? Vak vagy meg süket, hogy nem veszed észre ? — Mit? — tudom, hogy ostoba a kérdésem, de hát kimondtam. — Mit? — ismétli meg bosz- szankodva a kérdést. — Azt, te fadarab, hogy utánad epekedik ez a lány ... Vagy igazán hülye vagy, vagy nagyon jól játszod a hülyét... Mindig így morog, nyersen, szinte gorombán, ha arra kényszerül, hogy valakinek a belső dolgairól szóljon. így beszélt annak idején Selmeczi főhadnaggyal is, amikor Selmeczi azzal jött visza a frontra, hogy odahaza a felesége egy frontlógós hadügyminisztériumi tisztecske szeretője lett. Pedig Pista akkor vigasztalni akarta Selmeczit. — Csak figyellek benneteket — folytatja Pista. — Kerülgetitek egymást... Bujócskát játszotok. Mi értelme, fiam? — Megáll és szembefordul velem a sötétben: — Olyan szép az életed, annyi sok az időd hogy ráérsz ilyesmire? Kedved leled benne, hogy bántsd ezt a lányt, arra kényszeritsd, hogy ő udvaroljon neked, ő mutassa ki félénken, saját maga elárulásától viszolyogva, hogy belédszeretett? Mi vagy te? Amorózót játszol? Elhallgat, mintha feleletet várna a kérdéseimre. Pedig tudnia kell, ismerhet eléggé, hogy én nem tudok erre semmit felelni. — Miért nem beszélsz? —formed rám fojtottan. — Mit mondjak? — rákönyökölök a falra. — Ne mondj semmit. Nézz bele egyszer ennek a lánynak a szemébe, és lásd meg benne önmagadat. Mert tudomásul venni a lopott pillantásaidat, ahogy néha utána nézel! Nagyot nyelek. — Pista ... Hallgass ide ... Aztán felelj őszintén. De igazán őszintén. Együtt csináltuk végig a frontot. Te tudod, miféle emberek lettünk odakint. Magunknak valók, befelé élők ... Akik nem taposták végig velünk ezeket az éveket, csak annyit látnak, hogy biztosan önzők vagyunk ... Pedig csak kilúgozott emberek. Kiáztatta belőlünk a front a jobb érzéseket ... Odaállhatunk ilyen kicsavarton egy jobbra érdemes itthoni lány elé? Rongyosak vagyunk belül. Pista. Színházat játszunk kifelé, tesszük, mintha szívesen látnánk magunk körül . az embereket, és közben magunkat. saját magunkat is alig bírjuk elviselni ... Erőfeszítés, önfegyelem. állandó magunkraparancso- lás kell hozzá, hogy tisztességesen forogjunk az itthoniak között .. — Túlkomplikálod a dolgokat Sokat filozofálsz... Sokkal egyszerűbben kell felfogni mindent ... — Egyszerűbben ... Azt is lehet. Kimondom neked nagyon egyszerűen: lehetek én biztos magamban, hogy egy egész életre ott bírok maid állni egy lány mellett? Mert... minek mondjam. te is tudod ... Olga nem az a lány. akit egy ember, aki legalább kicsit tisztességes, kalandnak kézelhet... Jobb sorsra érdemes annál, hogy afféle embermaradékot kapjon, mint én vagyok ... — Szereted? (Folytatjuk)
