Petőfi Népe, 1974. december (29. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-13 / 291. szám

1974. december 13. • PETŐFI NÉPE • 5 A könyv a Szovjetunióban A \Szqvjetunió régóta és szilár­dén az első helyen áll a vilá­gon, mind az évente megjelenő nyomtatott kiadványok, mind az összpéldányszám tekintetében. Az eddig kiadott művek száma több mint 2,5 millió, a brosúrákat is beleértve. Az összpéldányszám 40 milliárd körül mozog; 1972- ben 81 000 könyv jelent meg, kb. 1,5 milliárd példányszámban. A kiadványok a Szovjetunió népeinek 89 nyelvén jelenpek meg, közülük 43 olyan nemzeti­ség nyelvén, amelynék a forra­dalomig ki sem alakult a saját írásmódja. Amellett. 56 idegen nyelven nyomtatnak könyveket. Évről évre nő a kiadott tudo­mányos művek, tankönyvek és gyermekkönyvek száma. így pél­dául a tudományos jellegű mű­vek, tanulmányok, gyűjtemények, szakmunkák arányszámának nö­vekedése 1965-höz képest 36,5 százalékos volt 1972-ben, a pél­dányszámuk csaknem megkétsze­reződött. Egy-egy tankönyv át­lagos példányszáma csaknem tíz­ezerrel, a gyermekkönyveké csak­nem 51 000 példánnyal nőtt. A Szovjetunióban 1972-ben a könyvek átlagos ára 45 kopejka volt. Különösen olcsók a gyer­mekkönyvek (26 kopejka) és a politikai irodalom (35 kopejka). A Szovjetunió könyvkiadó vál­lalatainál 1973-ban kb. 4500 iro­dalmi mű látott napvilágot, s ennek a fele még nem jelent meg eddig. A Szovjetunióban sorozatosan és egyesével állandóan megjelen­nek a külföldi klasszikusok mű­vei. Különleges helyet foglal el a 200 kötetes világirodalmi könyvtár: olvasói ez idén is meg­kapják soron következő 20 kö­tetét. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió világviszonylatban első helyen áll a fordításban megjelent művek tekintetében: sok külföldi költő művei jóval nagyobb példányszámban jelen­nek meg a Szovjetunióban, mint a szerző anyanyelvén, s ráadá­sul többségük a Szovjetunió né­peinek jó néhány nyelvén is megjelenik. A szociológiai kutatások sze­rint a Szovjetunióban száz csa­lád közül 95-nek a tagjai vásá­rolnak könyveket és tartanak magánkönyvtárt. A Szovjetunióban megjelenő könyvek közül minden hatodik — gyermekkönyv. Több mint száz kiadóvállalat foglalkozik gyermékkönyvek és ifjúsági iro­dalom kiadásával. A gyermek- könyvek évente összesen 50 mil­lió példányban jelennek meg a Szovjetunióban. A Szovjetunióban egyedül álló könyvsorozat jelenik meg: A ki­váló emberek élete. A sorozatot Makszim Gorkij alapította. El­gondolása szerint kötetei megis­mertetik az olvasókat a nagy emberekkel és műveikkel. A so­rozat első kötete, Heinrich Heine 1933-ban jelent meg. Az azóta eltelt években több mint 500 kö­tet jelent meg, töboek között Puskinról, Molierről, Joliot-Cu- rei-ről, Hemingwayről, Tolsztoj­ról, Bemard Shaw-ról, Periklész­ről és Saint-Exupéry-ről. KALOCSAI PAVILONOK Meddig ázik 2 millió forint? ■HHB A város közügyek iránt fogé­kony, kritizálásra hajlamos, de tájékoztatás hiányában tájéko­zatlan lakói szájról szájra adták és vették: „A város milliókat költött kiállítási pavilonokra, és most ott' rohadnak a milliók az ének-zenei általános iskola ud­varán és az Érsekkertben. Föl­háborító! Ezért senki sem fe­lelős?” Így beszéltek az emberek, és ma is, így beszélnek, mert nem tudják, ,,mi a helyzet?” Van alapja Utána néztünk. Először az is­kola udvarán. Különböző rendeltetésű, for­májú vasszerkezetek halmaza elgörbülve. A néhai világoskék festék lepergett róluk: rozsda, rozsda mindenütt, mert az el­múlt év telétől jócskán esett az eső. Amikor a biztosítékokat vé­dő elektromos szekrény ajtaját nézegetem amint csapkodja a szél, én is elgondolkodom: „Mi lesz ebből?” A látvány hatásá­ra bennem is a lakosság véle­ménye fogalmazódik meg. ha ez milliókba került, akkor itt ha­nyagság történt! Elhessegetem azonban a gondolatokat, mert nem vagyok könnyűszerkezetek­hez értő szakember. Elmegyek az Érsekkertbe, és megnézem az ottani „helyzetet”. Ugyanaz. Fáj- damasan ugyanaz a kép, és ott még többen látják. Látják, hogy eszi a rozsda a sok-sok „pénzt”, s azt hiszem, nem jogtalanul, ha az emberek így vélekednek, mert tényleg milliókért vették!- Megkérdőjelezem a látottak alapján kialakult véleményem, s elindulok meghallgatni az ille­tékeseket. Az előzmények Beszéltem Geri Istvánnal, a városi tanács elnökével, dr. Hor­váth Bertalannéval, a tervosztály vezetőjével, Tamás Györggyel, az építési osztály vezetőjével, akik ebben az ügyben helyileg ille­tékesek, és akik elmondták a pa­vilonok történetét, amely röviden így foglalható össze. A Budapesti Ipari Vásárt két évvel ezelőtt, átköltöztették, és. a-—különböző pavilonokat a, HUNGEXPO kiárusította. -,1073- ban megyei szinten olyan döntés született, hogy két pavilont kell vásárolni Kalocsa városnak, amelyeket kiállítási, kulturális és sportcélokra hasznosítanak majd. A városban ugyanis nincs a művelődésnek megfelelő háza, és kétévenként a Duna menti folklórfesztivált is itt tartják és csak szabadtéri színpad van. A helyi és a megyei szintű elkép­zelések találkoztak. A pavilon­beszerzési diplomácia sikert ho­zott: Szeged, Győr és más váro­sokkal együtt Kalocsa is kapott kettőt. Mégpedig egy 1050 és egy 1400 négyzetméter alapterületűt, s ezért — a könyvjóváírás, szál­lítás, bontás költségeivel együtt — összesen 2 millió 200 ezer fo­rintot fizetett ki a városi tanács. t Tárolás az ének-zenei általá­nos iskola udvarán. t A jobb oldali képen: az idő vasfoga... Páll István statikus szakértő így vélekedett: „A pavilon teherhor­dó szerkezete jó állapotban van, állaga megfelelő. A külső térel­határoló üvegfalpanelek is jó ál­lapotban vannak. A panelek áttelepíthetők.” - A leszerelést a budapesti JAVSZER Vállalat vé­gezte el 800 ezer forintért, „ön­költségi áron”. A szerkezeti ele­meket Budapestről Kalocsára 1973 októberétől 1974 február­jáig szállították. Azóta is a sza­bad ég alatt vannak. Közben a városi tanács megbízta a Bu­dapesti Műszaki Egyetem építés­kivitelezési tanszékét a tervek elkészítésével, amit két részlet­ben vállaltak. Az egyik már megérkezett, a másikat a jövő év elején kapják meg, de... Felállítják-e ? Az egyiket biztosan, mégpedig a honvédség és a város fogja közösen használni. A kivitelező az 1050 négyzetméteres pavilon estében a magyar néphadsereg, s ez a munka égy fillérjébe sem kerül a/taná«b^!'t- A^te^ve^jsze- f rint sgogiajisja, i’szep^gifgb Jf$ne*5n a közös használatra^, s áz’, ünne­pélyes fölavatára április 4-én vagy május 1-én kerül majd sor. A másikat? Ez még nem tisztázott. Ez a szabadtéri színpad mellé kerül­ne, s a jövő augusztusi folklór­fesztiválra elkészülne. Ez vi­szont nem biztos, bár erről sem­miképpen sem akarnak lemon­dani. Mondom: nem akarnak le­mondani! Mert olyan tervek is voltak — alapos érvek támasz­tották alá —, hogy Kalocsának sok a két pavilon: fesztivál két­évenként van, kiállításokat nem lehet egész évben rendezni helyi erőből, csak megyei segédlettel, megyei szintű programokkal stb. De ilyen elképzelés még nincs. Kalocsa egyedül maradt — legalábbis eddig — a nagyobb pavilonnal, s mint a tanácselnök mondotta, erősen fontolóra ve­szik, hogy né adják-e át a ke­reskedelemnek. vagy az iparnak raktár céljaira? Emlékeztető Két pavilont vásárolt a város 2 millió 200 ezer forintért, hogy a művelődésnek, sportnak és egyéb tömegrendezvényeknek otthona legyen a városban. Az épületeket, illetve az elemeit le­szállították és az idő múlásával elkoptak, elhomályosultak az el­gondolások, megkérdőjeleződtek a tervek? Az egyik pavilon sor­sa már kétséges! Szerintünk nem lehet az! A lakosság csak a felelőtlenül, sza­bad ég alatt tárolt, lefedetlen, rozsdának, eső- és időverésnek ( sfettöt'fliX vösézeíké^éfék^L s.fátja,3 /láliA¥kt',!í^iyik'4j.1 '^frfjények f szerint pusztulnak, még akkor is, ha az értékesebb részeket a meszesi raktárakban tárolják; föl kell állítani őket! ‘ Raktár­nak vagy a művelődésnek, de az utóbbinak csak akkor, ha tar­talommal meg tudják tölteni, mert a nagyszeminárium épü­letében készül az új művelődési központ is! (A vasszerkezetek hanyag tárolásáért vannak fele­lősök, akik túl könnyen áztatták a köz pénzét, s kiváltották o la­kosság fölháborodását. De őket majd felelősségre vonják, remél­jük.) Hogy mindezt szóvá tettük, kö­telességünk, és szívesen helyt adunk lapunkban a vélemények­nek, s főként az intézkedéseknek. Csató Károly Pajtások! Amint az elmúlt hé­ten jeleztük, ma tudósítóink, krónikásaink leveleiből közlünk összeállítást. * A bácsalmási pajtások csapa­tuk lapját, a KUKKANTÓT küldték el az Úttörőéletnek. A címképen az őszi nagy munkát, a gyümölcsszedést örökítették meg. A gondosan szerkesztett új­ságban — a Nem térkép e táj akcióhoz kapcsolódva Bácsal­mást, szűkebb hazájukat mutat­ják be. Szó esik az elmúlt he­tek emlékezetes eseményéről, az úttörőparlamentről is. Molnár Hella, a csapat hajdani titkára, ifivezető Osztie-Erikáról, a kiváló őrsvezetőről írt. A kitűnő tanuló nyolcadikos Erika színesen, ér­dekesen szervezi meg az úttörő­foglalkozásokat. Még arra is jut ideje, hogy az iskola boltjában gondosan ügyeljen, hogy a paj­tások pontosan megkapják a te­jet és a kiflit. ♦ A nemesnádudvari Hunyadi Mátyás Úttörőcsapat tudósítója az elmúlt napokban lezajlott körzeti úttörő asztalitenisz-ver­senyéről küldött beszámolót. A vendéglátókon kívül sükösdi és érsekcsanádi pajtások versenyez­tek az elsőségért. Szépen szere­pelt : Bischof Rózsa és Kovács .Viktória, illetve Huber Ferenc és Harsányi József. * Fodor Zita Bajáról, a Jelky András úttörőcsapattól küldött beszámolót. Az elmúlt naplókban — írja —, a Bokányi Dezső Űt- törőházban érdekes találkozáso­kon vehettek részt a pajtások. Először idős veteránokkal talál­koztak. Nagy érdeklődéssel hall­gatták Markos Antalné szavait, aki a gyárimunkások felszaba­dulás előtti életéről szólt. Ezután a Nyugdíjas Pedagógusok Klub­jába látogattak, ötletes szóra­koztató műsort mutattak be az idős tanár néniknek, tanár bácsik­nak. Jól tanuló, az úttörő­munkában is élenjáró pajtások mehettek el arra a hangver­senyre, amit a Liszt Ferenc Ze­neiskola növendékei mutattak be. * A Volán 9-es Vállalat .kiskun- halasi részlegét keresték fel a helyi Szűts József Úttörőcsapat Móra Ferenc rajának tagjai — tudósít levelében Nagy Dénes KISZ-alapszervezeti titkár, a pajtások vezetője. Megtekintet- ii ték az^otlfi'foiyo -münkálí. ^külö-1 '"nősen•anfiáfá$<B(? élé1?é?Jnfftiftkákö-ri r rülmériyéí éfa’ékléU5ék,'''vőRet.' 'Ta­lálkoztak a vállalat egyik alapí­tótagjával, Poór Józseffel is, aki­vel hosszasan elbeszélgettek. A pajtások a továbbiakban is kap­csolatban maradnak a halasi Volán-vállalat KlSZ-alapszerve- zetének fiataljaival. Először kaptunk levelet a Ka­tonatelepi Általános Iskola tudó­sítójától, Fazekas Andreától. Az. akcióprogramokban zajló munka mellett a katonatelepi pajtások komolyan veszik az Ismerd meg hazádat mozgalmat is. Az elmúlt időszakban a kisdobosok Kiskő­rösre és Bajára, . az úttörők Szarvasra az arborétumba, illet­ve Békésszentanarásra, a sző­nyegüzembe látogattak. A tar­talmas mozgalmi életükbe bele tartozik az úttörőrendőr-ügyelé is, hiszen az iskola műút köze lében van. A felsőtagozato: pajtások jól tudják, hogy mun­kájukkal hozzájárulnak a bal­esetek megelőzéséhez. December első napjaiban emlékezetes ün­nepséget rendeztek: meghívták Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlő­nemesítő özvegyét, Ida nénit. Bensőséges ünnepségen emlékez­tek meg Kocsis Pálról, aki most lenne 90 esztendős. A téli szünet­ben Ki mit tud Kecskemétről cím­mel vetélkedőt rendeznek. Bácsszőlősről Katancsícs Ilon­ka küldött tudósítást. (Szeptem­ber óta Ilonka rendszeresen, 10—12 naponként jelentkezik, pontos, rövid beszámolói vaL Jó munkájáért könyvjutalmat kül­dünk részére.) Örömmel számol be arról, hogy felújítják a nyolc évvel ezelőtt elkészült úttörőpar­kot. A fiúk a talaj egyengetését, a pályák rendbehozatalát vállal­ták. A lányok rózsakertet tele­pítenek, rendbehözzák a sétányo­kat. A szülők is kiveszik a ré­szüket a társadalmi munkából, a termelőszövetkezet és az álla­mi gazdaság dolgozói új játéko­kat készítenek. ♦ A kecskeméti Tóth László Út­törőcsapat kisdobosa, K. Tóth Olga nagyszerűen sikerült Tél­apó-ünnepről küldött beszámolót. A helyi óvónőképző intézetből — meglepetésként — bábmű­sort mutatott be néhány hallga­tó a pajtások műsora előtt. A nagyszerűen sikerült jelenet után a vendégek és a csapat tagjai előtt versek dalok, jelenetek hangzottak el, szintén nagy si­kerrel. A szülői munkaközösség csomagot ajándékozott ' vala­mennyiüknek. Az ajándékzsákot piros textilből készítették, meg­felelő nagyságúra, hogy a továb­biakban tornazsákként használ­hassák a kisdobosok és úttörők. Rejtvény fejtőknek , ,Á, np.ytéíp faérbg^i T «közölt njevcejiv ény helyéi; m égi ejtése; Bástí Lajos. A de- 'öeiTíöéf vfl=ig° 'Öé'éficezett m’ergféltések közöl tizenkét pajtás nevét sorsoltuk ki, részükre könyvet postáztunk. A nyertesek: Gulyás Mária, Kiskunfél­egyháza: Tóth Katalin, Városföld: Ka­rácsony Sándor, Hetényegyháza: ifj. Deák Sándor, Nyárlőrinc: Cehei Már­ta, Kiskőrös: Hajdú Zoltán, Bácsal­más: Magó Amália, Kecskemét: Csé- my Gábor. Csávoly: Pallagi Zsuzsan­na, pálmonostora: Filus Ján is, Bugac: Babos Ildikó, Kiskunhalas; Dex Anna, Kelebia. Selmeci Katalin Még mindig leltározzák Picasso műveit Az első becslések szerint Pablo Picasso mintegy 15 000 kézjegyével el­látott müvet — rajzot, szobrot, met­szetet, kerámiát, festményt — hagyott örökül feleségére és négy gyermeké­re. Ügy tűnik azonban, hogy a leltár még korántsem teljes. A világhírű mester műveit új bői lel­tározzák. A festő' családja egyébként hozzájárult, hogy a ha?v^tóv-»ól Pá­rizsban Picasso-múzeumot létesítse­nek. . SZILVAS! LAJOS ! w&avímnas (16.) Jó negyedóráig törjük a fe­jünket, számolgatunk, tervezünk, latolgatjuk, mi az okosabb. Aztán feltűnik nekem is a többieknek is, hogy valami nincs rendben. Beletelik lcis időbe, amíg ráébre­dünk, mi változott meg. Elhallga­tott az ágyúdörgés! Zavartan bámulunk egymásra. Áttörtek volna? Vagy csak most kezdődik a támadás? Simon Pista láthatólag ideges. Gyorsan kell dönteni. De mi­előtt határozhatnék. Hegedűs bukkan ki a fák közül. Liheg. iFutva tette meg az utat vissza­felé. Visszaadja a távcsövemet. — Főhadnagy úr! — vigyázz- ban áll. úgy jelenti a dolgokat: — füstöt látok a front irányából. Az országúton meg nagy a mozgás. — A front irányába, vagy el­lenkezőleg? , — A gyalogosok a front felé mennek, a iárműyek meg java­részt visszafelé. Értem. Áttörtek. Felborult a tervünk: nem várhatjuk be az éjszakát, jobb, ha azonnal to­vább indulunk. Felkelek a fű­ből. — Készüljünk! .Az autó fenekébe lerakjuk min­den pokrócunkat, arra fektetjük az angolt. Gaszton már megtud­ta tőle, hogy hívják. Lewis Gil­bert a heve. Úgy vészem ész­re, hogy Gasztonnal már meg­barátkozott válamennyire, de tő­lünk még tart. Valahányszor én­rám pillant, mindig gyanakvást látok a tekintetében. Mindegy, ezzel most nem érek rá törődni. Rendbe szedjük ruáinkat, meg­vizsgáljuk a fegyvereket, aztán már ülünk is fel a helyünkre. Szojka óvatosan fordul a ko­csival. Kikanyarodunk a fák kö­zül. Már felkelt a nap, de a haj­nal felhőket hozott az égre. Pá­rás a levegő, híg köd úszik a mezők felett. Bukdácsolva halad a Bolond a mezei úton. (6.) Szolnok sivár képet mutat. Egyszer jártam csak itt ezelőtt, diákkoromban, talán nyolc esz­tendeje, amikor a cserkészcsapa­tunk bebolyongta az Alföldet. Akkor poros, csendes, jóformán élettelen alföldi mezővárosnak, nagy falunak láttam Szolnokot. Amint betértünk valamelyik mellékutcába, tüstént falusi han­gulat vett körül bennünket. Diákszemmel csak annyit lát­tam, hogy a főutcán egy-egy pa­rasztszekér cammog, vagy ócska, ütött-kopott konflis gebéje üget lustán, s a boltok ajtóiban álmos kereskedők ácsorognak, támaszt­ják az ajtófélfát, vevőre várva. A, piactéren a ponyvák alatt kö­vér kofák -ücsörögtek, s a tér közepén álló artézi kútból lan­gyos, petróleumos ízű víz csör­gedezett ... Ez az emlék. Ahogy azonban most átrobog velünk a Bolond a keskeny Ti- sza-hídon, merőben más kép tá­rul elénk. Az egykor kihalt ut­cák nyüzsögnek a forgalomtól, a boltajtók előtt hosszú sorokban állnak az emberek, ki esernyő­vel, ki meg gallérját felhajtva, dideregve, savanyú képpel, rpert csendes eső szemerkél, s nedves­sége behatol mindenüvé. Rengeteg a katona a főutcán, sok a fekete nyilas-egyenruha is, és az egyik üzlet ajtaja felett — ahol a cégtáblán az áll, hogy „Süveges Henrik szűcs” — szé­les, zöld, nyilaskeresztes zászlót lenget a szél. Nyilas lobogó lóg a városháza erkélyéről is. ÁM integet rézsút a másik nagy ház­ra, a német tiszti kaszinóra, amelynek homlokzatát meg ho­rogkeresztes zászló díszíti. A falakat teleragasztották fel­tűnő plakátokkal. Igen sok a fel­hívás, figyelmeztetés, utasítás, parancs, rendelet, és nem egy falragasz alján ilyen záradék ol­vasható: „Aki a fentebb elren- delteket megsérti, felkoncolan­dó!” Ultima ratio? összenézek a fiúkkal, s azt hiszem, egyikünk sem érzi ké­nyelmesen magát. Idáig jóformán zavartalan volt az utunk. Amíg a front közelé­ben jártunk, a közvetlen mögöt­tes területen, azért nem vetet­tek ránk ügyet, mert minden­felé rengeteg volt a céltalanul ide-oda száguldó, szüntelenül du­dáló gépkocsi, s nem tűntünk fel még a tábori csendőröknek sem a kiismerhetetlen zűrzavar­ban. Jobbára úgy igyekeztünk haladni, hogy mögéje szegődtünk ^gy-egy hangos dudaszóval erő­szakoskodó német teherautónak, s amikor az utat csinált, mi is könnyebben hajthattunk. Az utánpótlást szállító autó- és ko-- csioszlopokkal ellentétes irány­ban közlekedő német tehergép­kocsik rendszerint civil holmival voltak megrakva. Láttunk a te­herautókon márkás zongorákat, stílbútorokat, összegöngyölt ke­leti szőnyegeket, rámástól felra­kott festményeket, még csilláro­kat is. Ügy látszik, a németek igyekeztek minden hadizsákmá­nyukat biztonságos helyre jut­tatni. Amikor már messze jártunk a fronttól, akkor sem igazoltat­tak. Talán kétszer tartóztattak csak fel rövid időre, főleg ke­resztfáknál, amikor is elsőbbsé­get kellett engednünk a másik útvonalon haladó tankoszlopo'k- nak, gépvontatású tüzérütegek­nek. A várakozások negyedórái­ban idegesek voltunk, minden percben igazoltatást vártunk, s egyében sem törtem a fejem, mint hihető meséken, amelyek­kel megmagyarázhassam az iga­zoltató közegeknek, miért is kell nekünk Pestre mennünk. Nem is annyira az állandó rá­zástól és az éjszakák hidegétől merültünk ki, inkább a magunk­ba fojtott izgalomtól, amíg meg­tettük az utat idáig, Szolnokig. Itt a városban egymást kerül­getik a járművek az úttesten. Csak lassan haladhatunk, ami már magában is idegesítő. Sze­rencsére*— legalábbis eddig így vettem észre — senkinek sem tűnünk fel; egy katonaautó a sok'közül kinek a figyelmét von­ná magára? Odaérünk a piactérhez. Szojka megáll. Aztán leugrik Hegedűs­sel együtt. Körülnéznek, mit le­het kapni a kofáktól. Üzletbe nincs értelme bemennünk, min­dent jegyre adnak, nekünk meg nincs egy darab éielmiszerje- gyünk se. Nem merek rágondol­ni, hogyan is lesz? Nem annyira az élelmiszerjegyek miatt, ha­nem úgy általában ... Azt hi­szem, hasonlatosak vagyunk a vakrepülőkhöz, akik éjszaka szállnak fel. és nincs más tá­maszuk, csak a műszereik. Mi is így haladunk, anélkül, hogy akár egyetlen fix pontot látnánk, s nincs másra számítanunk, csak az ösztöneinkre meg a szeren­csénkre. Didereg a város a hűvös eső­ben, s a piac nyomott hangon zajong körülöttünk. Mi pedig itt gunnyasztunk az autón, ázott katonák... Várjuk, hogy Szoj- káéknak sikerüljön valamit ven­niük. Rikkancs áll meg mellettünk. — Nem jutnak el Szolnokig a bolsevisták! — üvöltenie kellene ezt, de csak fáradtan kiabál. Ismerjük már ezeket a szóla­mokat. Ha esküsznek, hogy meg­állítják az oroszokat, akkor biz­tosra vehető, hogy napok alatt megérkeznek. Néhány perc múl­va feltűnik, hogy senki sem vá­sárol újságot. Áz emberek — nyakukat a válluk közé húzva — loholnak a dolguk után. Batyuk­kal megrakott kocsik sora ka­nyarodik ki a városháza mellet­ti utcából. Elég egy pillantást vetni rájuk: menekülők. Vajon távolabbról jönnek-e, vagy talán már megkezdődött Szolnok ki­ürítése iá? Az eső mind sűrűb­ben szemel, áztatja a kocsikra rakott ágyneműt, a bútordara­bokat, az edényeket. Mennyi fö­lösleges ' holmit cipelnek maguk­kal az emberek, ha menekülnek! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom