Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

*"4 • PETŐFI NÉPÉ • 1974. március 23. PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNYÍTÁS öntevékeny politizálás, előírt napirendekkel Panaszkodnak néha a pártalapszervezetek vezetői: túl sok a kötelezően előírt napirend, s a felülről megszabott té­mák nagy száma nehezíti, hogy a taggyűléseken, vezetőségi üléseken a helyileg lényeges kérdésekkel foglalkozzanak. Ha előveszik a listát, úgy tűnik, igazat is lehet adni nekik, hi­szen egy-egy félévben több téma megvitatását is előírják az alapszervezeteknek a különböző irányító pártszervek. Időnként és helyenként valóban található igazság az észrevétel­ben: talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás vagy a város némi hitbuzgalomból is„do- uott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik olda­la. A másik — amiről ritkán esik szó. ami sók helyen bizony nem eléggé tűnik szembe —. hogy a központi előírások teljesítése és a helyileg lényeges kérdések meg­tárgyalása nem összeegyeztethe­tetlen. Ellenkezőleg, a kettő nemcsak hogy összefér, hanem az előírt na- 'pirendek zöme kifejezetten jó le­hetőséget nyújt, kedvező alkal­mat ad a helyileg feszítő gondok számbavételére és a megoldás kcj- zös keresésére Természetesen lehetnek olyan előírt témák, amelvek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyek­kel való foglalkozásra: pédául a felsőbb pártszervek egyes ülései­ről. határozatairól szóló tájékoz­tatók. Ezek száma azonban vi­szonylag nem sok. Es valójában ezek is a oártdemokrácia érvé­nyesítését jelentik. Hiszen a párt­tagsággal szembeni kötelezettsé­güknek tesznek eleget a felsőbb pártszervek amikor információt adnak, beszámolnak saját mun­kájukról. döntéseikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a párt „gazdája" végső soron {ma­ga a párttagság, amelynek joga és feladata időközönként tájéko­zódni az ő küldöttei által válasz­tott pártszervek tevékenységéről. Ha azonban az ilven napiren­deket leszámítjuk, a többi kötele­ző téma mind lehetőséget ad a helyi problémák megvitatására. _Sőt,; nemcsak lehetőséget ad,-,d£ •egyenesen igényli. “Hiszen azf'élcP jH&;rás;> mindig ígv sfeőí: tárgyaik' meg ennek vagy annak a határo­zatnak a megvalósítási módjait, illetve a végrehajtás menetét és tapasztalatait a maguk területén. S a hangsúly essék most a mon­dat utolsó szavaira. Nem orszá­gos, megyei járási vagy városi tapasztalatok és tennivalók szám­ba vételét igénylik ilyenkor az alapszervezelek taggyűlésétől, ve­zetőségétől. Azt keli elemeznie, meghatároznia, hogy a saját mű­ködési területén miiven a hely­zet és melvek a teendők. A felül­ről jövő előírás tehát csak a té­makört szabja meg kötelezően, a napirenddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irá­nyának csupán az alapjait jelöli meg — ezektől eltekintve az ilyen is éppen annyira ..helvi téma’!, mint amit az alaoszervezet saját kezdeményezéséből tűz napirendre. Vegyük például az ifjúság po­litikai-világnézeti nevelésének mostanában kötelezően napirend­re kerülő témáját. Olyan kérdés ez. amélv minden pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hi­szen valamennviük működési te­rületén. hatókörében dolgoznak, tanulnak, élnek fiatalok. A fel­sőbb határozat útmutatást ad ah­hoz, hogyan segíthetik a pártszér- vezetek hatékonyabban a fiatalok gondolkodásmódjának formálódá­sát. De azt. hogy abban -az üzem­ben. szövetkezetben, iskolában milyen a helyzet, milyen eredmé­nyek és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgon­dolásokat miként lehet valóra vál­tani, melvek kerülnek ezek közül ott helyileg előtérbe, mire kell most leginkább koncentrálni, fi­gyelni. törekedni — ezt a párt- szervezetnek magának kell mérle- ,gélnie, megállapítania, eldöntenie. Klérrfezvé % nfüködési területén íevo! fiáraffflPgo?idolkodásmódját. a ráhatás eszközeit., a kommunis­ták gyakorlati feladatait. Vagyis alapjában véve éppen úgy kell megközelítenie a témát, mintha saját elhatározásból, került volna a taggyűlés napirendjére. Szép számmal vannak olvan pártszer­vezetek is. amelyek például en­nek az ügynek a megvitatásánál nem vártak központi előírásra. A „központi” és ..helyi” témák közötti ellentmondásnak az az egyik fő oka. hogy a megközelí­tés módja sokszor eltér a fentiek­ben vázoltaktól. Ahelvett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemez­nék saját helyzetüket, s aztán megnéznék, hogy a gondok megol­dása milyen .módokat ajánl a fel­sőbb szintű párthatározat — a ké­nyelmesebb utat választják. Elő­veszik a szóban forgó határozatot, megtoldják, kibővítik néhány he­lyi konkrétummal, példával, s ezt viszik a taggyűlés vagy a veze­tőség elé. Ám néhány helyi szám­adat, intézkedés, vagy eset felso­rolása még nfem változtatja meg a központi, vagy megyei állásfog­lalást a párttagság adott kollek­tívájának tényleges helyi cselek­vési programjává. Ez csupán „adaptálás”, ami sokkal inkább arra jó. hogy „kipipálhassák” az előírt téma megtárgyalását, sem­mint, hogy valóságos tettek er- jésztőjévé váliék. így érthető, hogy a felülről elő­írt napirend lényege nem kerül­het be igazán az alapszervezéti munka vérkeringésébe. Ahol vi­szont úgy fogják fel a kötelezően előírt napirendet, mint ösztönzést és alkalmat tényleges helyi prob­lémák elemzésére és megoldásá­ra. ott az elevenebbé teszi a párt­életet. hatékonyabbá a pártmun- kát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fon­tosabb feladat egy alapszervezet számára: az elemzés-e avagy pe­dig a határozatok végrehajtása, mert kettőt egységes egészként kezelik. Ha nem elemzik a helyi, körülményeket, aligha lehet jó a végrehajtás. Ha viszont nem for­dítanak elég erőt az utóbbira, ak­kor az elemzés volt hiábavaló, hi­szen a pártalapszervezetek nem tudományos intézmények, hanem a politikai gyakorlat alapegységei. Gy. L. lllliPiililllllii Főiskola a Rába partján t Épül a e.vöri Közlekedési és Távközlési Műszaki főiskola. Az új főiskola szeptemberben már fogadja hallgatóit. (MTI- foto: Hadas János felvétele — KS> EGY TANÁR NOTESZÉBŐL A műelemzés A magyartanítás súlypontja a műelemzés. Míg régebben egy-egy író egész életműve, életpályája, egy-egy irodalmi periódus volt a tananyag, most mindez másodla­gos lett. Az irodalomtörténeti fej­lődéit figyeltük a múltban egy- egy irodalomórán, az irodalmi fo­lyamat változásait, például azt, hogy miként változik meg irodal­munk az önkénvuralom korában, vagy a századfordulón. Hadd idézzünk egy példát. Az iroda­lomtörténeti szempontú magyar­tanítás megvizsgáltatta azt, hogy milyen műfaii változás figyelhető meg 1849 után a magyar iroda­lomban. vagy azt. hogy miként válik középponti műfajjá a szá­zad végén a novella. Napjainkban ez nem fontos. Az a lényeges, 'hogy e korszakban.. írta Arany János balladáit, s ezeket a műve^ két elemezzük az órán. Ezzel vesz­tett is. nvert is az irodalomtaní­tás. Vesztett azzal, hogy kevesebb irodalmi hatást, összefüggést stb. tárunk fel, kevesebb alkalom van egy-egy érdekes ííói egyéniség ki­bontására. életepizódiainák ismer­tetésére. pé nvert azzal, hogy megpróbálta az irodalmi alkotás­ra irányítani a figyelmet; elemez­ve közösen azokat az órán. OTP-lakásokban bosszús családok Negyvenkét jkalocsai lakótár­sam nevében írom e sorokat,, s reménykedem, hogy a széles nyil­vánosság révén sikerül mielőbb pontot tenni az egy évnél hosz- szabb ideje' megoldásra váró kö­zös problémánk végére. Íme a részletek: Mint fiatal házasok, mi is ér­tesültünk 1972 nyarán arról, hogy az Országos Takarékpénz­tár helyi fiókja kedvező pénzügyi feltételek közepette értékesít öröklakásokat a város Széchenyi lakótelepén. A fokozott spórolá­sunk, illetve a rokonok, ismerő­sök anyagi támogatása eredmé­nyeként mindannyian összegyűj­töttünk ötvenezer forintot, mely­nek befizetése ellenében még az év-decemberében birtokba vehet­tük a 260 ezerért épített lakáso­kat. Örömünk azonban csak ti­szavirág-életű volt, ugyanis már a beköltözésünket követő né­hány hét után sorra előbukkan­tak a helyiségek különféle építési hiányosságai. Legelőször a padlózat pvc-bur- kolatanak ragasztása mondott csütörtököt, és az emiatt felkun-. korodott anyag azóta is gátolja a szobákban való járást. Majd felfigyeltünk a meglazult válasz­falakra, s kidőlésüket csak oly­módon ' akadályozhattuk meg, hogy faékek segítségével rögzí­tettük. Aztán az ajtókat is mu­száj roppant óvatosan nyitnunk- csuknunk, mert á tokjuk kilengő mozgást végez. De az ablakokat sem lehet bezárni megfelelően. És a felsorolást még folytathat­nám. Panaszunkkal már többször felkerestük az illetékeseket — a beruházót, a kivitelezőt, ám a meghallgatásunkál egyebet még nem tettek. Illetve mégis, hiszen jóval egy évnél régebbi idő óta •szüntelenül vitatkoznak, hogy melyikükre tartozik - a műszáki meghibásodások helyrehozásával kapcsolatos intézkedések megté­tele. Az indokolatlanul és érthe­tetlenül hosszú „eszmecsere” egyik következménye, hogy köz­ben lejárt a lakások garanciális javításának határideje, De bármennyire is halmozód­nak a problémák, óhajunk nem lehet más, minthogy az eddig ki­fizetett pénzükért cserébe szeret­nénk, ha végre otthonosan érez- hetnénk magunkat otthonaink­ban! Kaprivanacz István, Kalocsa Széchenyi lakótelep 17-es" ép. Javítsák meg az Utat! gyakorta szervesnek különféle programot. A legutóbbi ilyen rendezvé­nyen a nagyközségi tanács veze­tői is részt vettek és szívélyes be­szélgetés közepette tájékoztatták az öregeket a település életéről, s fejlesztési terveiről. Majd az úttörők köszöntője - következett. Ok hangulatos műsorral kedves­kedtek a vendéglátóiknak, akik a Vöröskereszt helyi szervezeté­től, valamint az ÁFÉSZ-tői érté­kes ajándékcsomagokat kaptak. A látogatók, valamint az örö­mükben elérzékenyült nénik és bácsik végezetül közösen uzson­náztak, mialatt fülbemászó me­lódiákkal szórakoztatta őket egy kis zenekar. Az ünnepélyes jellegű, kitű­nően sikerült program bizonysá­ga annak, hogy Szabadszálláson megkülönböztetett szeretettel, megbecsüléssel viseltetnek az öregek iránt. Kovács Józsefné Szabadszállás LEVELEKBŐL RÖVIDEN... Börönte László, Nyárlőrinc, Kossuth u. 12. szám alatt lakó olvasónk figyelmét felkeltette az AFIT kecskeméti szervizének szolgáltátásait ajánló — lapunk­ban megjelent — reklám, s úgy­határozott, hogy Wartburg gyárt­mányú, gyújtási rendellenességű személygépkocsiját e cégnél ja­víttatja meg. Mint írja, sajnos póruljárt, mert a jelentős összegű számla rendezése .ellenére sem használható az autó, mivel két hengere éppen a műszeres vizs­gálatot követően mondta fel a szolgálatot. Tekintettel arra, hogy a reklamációja is eredménytelen volt* ezúton- adja közre — elgon- dolkoztatónak tűnő — szándékát: most olyan szervizet keres, ahol nagyobb gondot fordítanak a mi­nőségi munkára, mint annak saj­tóbeli hirdetésére... * Egy kissé dicstelen rekordról számol be a Tiszakécske, Kerek­domb 68. szám alatt lakó Lipóth György. Szerkesztőségünkhöz ér­kezett soraiból megtudtuk, hogy a tavalyi év végén vásárolt és időközben már elromlott HA 3301 típusú asztali rádiójának garanciális javítását mintegy másfél hónap elteltével sem vé­gezte el a Gelka kecskeméti szer­vize. Olvasónk azóta — készülé­ke hiányában — a csöndet hall­gatja, s azon meditál, talán ha fizető megrendelőként jelentke­zik a szolgáltató vállalatnál, már régen használhatná rádióját... A kultúra fellegvára a tanyavilágban A lakiteleki Petőfi Sándor Mű­velődési Ház vaskos vendégköny­vében lapozgatok. Egy évtized alatt, 1964 óta, megteltek érde­kes bejegyzésekkel az oldalai. Az első lapon ez a mondat olvas­ható: „Mindig szíveken látjuk otthonunkban.” — Gyöngyösi György igazgatóval, beszélgetünk közben. Elmondja, hogy kettős az öröme: az idelátogató előadók, művészek, együttesek egyaránt elismeréssel emlékeztek meg itt­létükről; s a helybeli közönség érdeklődése soha nem halvá­nyult közben. A legelső látogató, az akkori író—olvasó találkozó vendége Tímár Máté volt. Bejegyzett sza­vai azt mutatják, hogy jól érez­te magát e falak között. A hely­beli irodalombarátokra célozva Fekete Gyula író is ilyen mon­datot írt be a könyv egyik lap­jára: „Egy valóságos találkozó emlékére”. Az első, ami szemünkbe tűnik lapozgatás közben; itt, Lakitele­ken szeretik az irodalmat. Veres Péter-emlékest, Bartók-est, em­lékezés Szabó Pálra, Móricz-, Dó­zsa- és Petőfi-est: íme, ezek be­szédes példák. S a látogatók szá­ma? Nemhogy nem kevés, de egyenesen örömre hangoló! Egyik napon négyszázötvenöten, a mási­kon háromszázhuszonöten, a har­madikon négyszázötvennyolcan, s megint máskor háromszázhetve­nen mentek el a rendezvényre. A kecskeméti Katona József Színház együttese jó néhányszor megjelent náluk; minden szerep­lésüknek nyoma van a könyv­ben: meghitt, baráti szavakkal, mondatokkal vallottak arról, hogy itt jártak, itt szerepeltek. Voltak itt a szolnoki színészek is, több alkalommal. S az Álla­mi Bábszínház tagjai is. A köny- nyű műfaj képviselőit hányszor, de hányszor megtapsolták! Kar- da Beáta, Ambrus Kyri, Koós János épp úgy kedves otthonra lélt ebben a művelődési hátban, éppen úgy élvezte a hálás kö­zönség tapsát, mint a kitűnő hu­morista: Hofi Géza. Felsoroljuk, hány híres-neves tánc- és beatzenekar járt Laki­teleken, a vendégkönyv lapjai sze­rint? íme, csak néhány közü­lük: Syrius, Illés, Generál, Hun­gária, Metro, Bergendy, Omega. A nevettetőkön: Mikes Györ­gyön, ősz Ferencen stb. kívül is­mert sportolókat is vendégül lát­tak: Papp Lacit, Grosits Gyulát. Buzánszky Jenőt. Psota Irén, Bi- licsi Tivadar szintén jó érzéssel távozott az épületből. Lakitelek hosszú évek óta ar­ról nevezetes, hogy ápolja a kapcsolatokat a környező orszá­gok magyarságával, az ott élő írókkal, művészekkel. A kárpát­aljai est, a vajdasági írok estje, a romániai íróvendégek látoga­tása, a csehszlovák- és lengyel­est egy-egy szép bizonyítéka en­nek. Sütő András, a Romániában élő magyar író, akinek az Anyám könnyű álmot ígér című regé­nye egy^sapásra népszerű lett Magyarországon, ugyanúgy szí­vesen emlékezik vissza a lakite­leki tartózkodására, mint Mács József csehszlovákiai, vagy Né­meth István jugoszláviai magyar író. A finn—magyar barátsági est is sikeres volt. Ez a vendégkönyv hűen tükrö­zi az épület falai között folyó sokszínű, sokrétű munkát. Sza­valóverseny, bélyegkiállítás, kép­zőművészeti tárlat, munkás-pa­raszt talá\kozó, hobbykiállítás. a „Ciróka” bábegyüttes szereplése, Jancsó Adrienne önálló estje, népdalest: íme, néhány rendez­vényük. Mit mutat mindez? Azt, hogy egy községben igenis lehet élő, eleven, változatos kulturális éle­tet teremtenil Csak legyenek vál­lalkozó kedvű, hozzáértő embe­rek, akik jártasak a szervezés­ben,' akik ismerik az ottani la­kosság igényét, érdeklődését, s akik nem sajnálják a fáradsá­got az igények kielégítésére. A vendégkönyv legszebb lap­jairól kimásoltunk néhány be­jegyzést, szó szerint: Vass La­jos karnagy ezt írta be: „Mindig örülök, ha ide jöhetek, mert itt oly lelkesen ápolják a népdal­hagyományt”. Fehér Ferenc ju­goszláviai magyar költő — akit sok szál fűz Kecskeméthez is, régóta — ilyen gyönyörű soro­kat adott emlékül a lakitelekiek­nek: „A Tőserdő látomás-suho- gású,, idővel és homokba ágya­zott fájdalmakkal viaskodó fái­nak képzetével, távozom Lakite­lekről”. Tarján István, az egykori mun­katársunk — aki most Miskolcon él — így vallott látogatásakor: „Én hazajöttem. S haza mindig örömmel megy az ember.” Szász Károly István festőművész be­jegyzése: „A kultúra nagyszerű fellegvára a tanyayilágban” a Petőfi Sándor Művelődési Ház. Igaza van. Legvégül álljon itt példának egy egyetemista leány néhány szép mondata. Népművelési gya­korlaton töltött el néhány hetet Lakiteleken. Ez volt a vélemé­nye: „Kevés a nap, amíg itt vol­tunk, és kevés a szó ahhoz, hogy elmondhassuk, milyennek ismer­tük meg az élő falu egész életét. De a mozaikkockák — a válto­zatos rendezvények, az irodalmi színpad, a népi hagyományok őr­zése, ápolása, á község művelő­désének színvonalas és lelkiisme­retes irányítása — megmutatják azt a képet, amelynek kialakítá­sára minden magyar falunak tö­rekednie kell.” Lakitelek, az új község — né­hány évtizeddel ezelőtt Kecske­méthez tartozott — kiterjedt ta­nyavilágával; jószándékú, ked­érdekes színtere. Sok-sok olyan kezdeményezésük volt' az elmúlt esztendőkben, — s .van ma is — mely rangot ad egy községnek, mely jő hírét messze földre el­viszi. A tízéves vendégkönyvük jól érzékelteti mindezt.1 Varga Mihály Leegyszerűsítve a kérdést: két tinusú műelemzési óra van. Az egyiken az alaposabb, monografi­kus feldolgozású írók égy-egy mű­vét vizsgálják. Például Vörös­marty a reformkor legjelentősebb költője. Róla pályaképet ad tan­könyvünk a gimnáziumban. S egy- egy művét elemezzük, például A vén cigányt, vagy az Előszót. A másik típusú foglalkozáson keve­sebb a kortörténeti adat. keve­sebb a szerző más műveivel Való összehasonlítási lehetőség. Csak a mű áll előttünk. Például Rimbaud A magánhangzók szonettje. Mostanában két. fontosabb mű jelent meg. mely az irodalmi mű elemzéséről szól. Az egyiket a pécsi Pedagógiai Főiskola tanára, Péczely László írta. „Bevezetés a műelemzésbe”. Ez a kötet szűkebb közönségnek szólt korábban: a ta­nárjelöltek főiskolai jegyzete volt. Most könvvformában látott nap­világot. Péczely néhány általános jellegű kérdéssel kezdi könyvét (tükrözés, strukturalizmus, az iro­dalmi mű. mint üzenét. informá­ció stb.) Utána az irodalmi mű elemzésének útiait vizsgálja, a genetikus és a strukturális elem­zést. Áttekinti a mű akusztikai rétegének vizsgálati lehetőségeit, figyel a stíluselemzésre, a típus­alkotásra a téma szerepére stb. Műelemzés-vázlatokat Is közöl a könyvében Péczelv. Azt hiszem, Juhász Ferenc A múlt-idő arany­ága című versének elemzése si­került jobban. A Tankönyvkiadó jelentette meg a „Tanulmányok a műelem­zés köréből” című kötetet, mely­ben Szappanos Balázs a lírai vers­elemzés módszereit taglalja, Bé- csy Tamás, a drámaelemzésről ír, Harsányi Zoltán a stíluselemzés módszertanáról. Szappanos tanul­mánya izgalmas lehetőségeket tár fel a verselemzéssel foglalkozók előtt: hogyan lehet egy verset megközelíteni a cím. a költői transzpozíció, a vers vezérmotó- vuma, a kompozíció, a nyélvi struktúra, a verszene stb. felől. Igen érdekes például Babits Hús­vét előtt című versének vizsgála­ta. Bécsy Tamás a drámamodel- lekkel való elemzés után példákat sára (például Szophoklesz Antigo­né. Shakespeare: Hamlet). Harsá- nyi Zoltán korábbi stíluselemzé­sekről szóló kis könyveihez ad módszertani .útmutatást. Az igazi' középiskolai óra: a jó műelemzés. Ehhez nyújtanak se­gítséget ezek a könyvek. ■ Szekér Endre Mit tagadjam, utastársaimmal együtt magam i$ örömmel fogad­tam a Volán döntését, melynek alapján szűkebb hazám, Balló- szög és Kecskemét között ezen­túl rendszeresen Skoda gyártmá­nyú autóbusz közlekedik. A tágas belvilágú, 1 minden kényelmet nyújtó járattal úgyannyira elé­gedettek vagyunk, hogy aggó­dunk is érte. Hogy miért? Mert a két helységet összekötő útvonal állapota enyhén szólva kívánni­valót hagy maga után. Az úttest felülete ugyanis sok­helyütt megkopott, töredezett _és kisebb-nagyobb gödröcskék talál­hatók rajta. Ezeken még a leg­kitűnőbb rúgózású gépjármű is csak zötyögve haladhat. Az em­lített busz korszerűen beépített szerkezetei^ tehát nagyon is pró­bára teszik a rossz útviszonyok, amelyeken szükséges lepne mi­előbb változtatni. Gondolom, hogy ez utóbbi véleményemmel a szóban forgó gépjármű tulajdo­nosa, a Volán 9-es számú Válla­lat is egyetért, sőt szorgalmazza az útjavítási munkák megkezdő- sét! Márki Klára' Ballószög V. kér. 21. Öregeket köszöntöttek Az egyedülálló, valamint a ne­héz szociális körülmények között élő idős emberek égető gondja nyeri- megoldást Szabadszálláson, amikor — nem is olyan régen — megnyílt az öregek napközi otthona. Bár az épület kevésbé felel meg jelenlegi rendeltetésé­nek, mégis szépen, ízlésesen be­rendezettek a szobái, ahol na­gyon kellemesen érzik magukat az ellátottak. Tiszteletükre évente SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Aggódók” jelige, Kecskemét: Közérdekű írásos bejelentésüket felkérésünkre kivizsgálta a Kecs­keméti Városi Tanáds elnökhe­lyettese, Gyapai József, aki meg­állapításairól, intézkedéséről le­vélben tájékoztatott bennünket. Eszerint a megyeszékhely gyer­mekjátszóterein levő — a TRIAL Játékszerkészítő és Kereskedelmi Vállalattól beszerzett — játék­eszközök megfelelnek az orszá­gos szabványban előírtaknak, te­hát rendeltetésüknek is. Folya­matos műszaki ellenőrzésükről, karbantartásukról, illetve a hi­bák azonnali kijavításáról a vá­rosi tanács kommunális és költ­ségvetési üzeme gondoskodik. Ami pedig a mászókákat illeti, számuk valóban több, mint a lengőhintáké. Mindennek egyik magyarázata, bogy a szilárd alap­zatban rögzített rácsos állványok korántsem jelentenek olyan mér­vű balesetveszélyt használóik szá­mára, mint a nagy ívben lengő hinták, melyeknél eléggé hamar bekövetkezhet a működési rend­ellenesség. Végül pedig a Vas- útkertben elhelyezett haditech­nikai felszerelésekről annyit: azok egyáltalán nem játékszerek, sokkal inkább szolgálják a célt, hogy amolyan szemléltető esz­közként egészítsék ki az ifjúság körében végzendő honvédelmi ne­velést. Hogy kizárólag bemuta­tói jellegük továbbra is megma­radjon; ennek érdekében — az érintett tömegszervezetekkel együttműködve — rövidesen sor . kerül a szükséges intézkedések­re. összeállította: Velkei Árpád Selejtes gépkocsit leadok, FIGYELEM! Minden típusú selejtes gépkocsit átvesz a Bács-Kis- kun megyében erre kijelölt Közép-magyarországi MF.H Vállalat telepe Kalocsa, Felszabadítók útja 48. sz. Telefon 146. A selejtes gépkocsik leadása-átvé- tele Géderlak, Üj Élet Tsz bontótelepén történik. vés, dolgos népéyel: mai életünk ad a középiskolai irodalomolvas'* mányok órán történő megvitJatá­> r

Next

/
Oldalképek
Tartalom