Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
a. oldal 1972. május 21, vasárnap Nixon elutazott Japán-amerikai televízióháború Japán gazdasági körökben „övön aluli ütésnek” tekintik azt az amerikai tervet, hogy kiegyenlítő vámot vetnek ki a Japánból importált színes televízió- készülékekre, rádiókra, magnetofonokra, lemezjátszókra és hasonló cikkekre. Az Egyesült Államok azzal indokolja tervezett lépését, hogy ezeket a cikkeket azért tudják a japán cégek olcsón értékesíteni az amerikai piacon, mert ártámogatásban részesülnek kormányuktól. A japánokat a legsúlyosabban a színes televízió- készülékek vámjának várható emelése érinti. Tavaly ugyanis 1 300 000 japán televíziókészüléket adtak el az Egyesült Államokban, s a háztartási elektromos cikkek amerikai exportján a japán vállalatok csaknem egymilli- árd dollárt kerestek. Az amerikai intézkedés első hatása, hogy Szato miniszterelnök beleegyezett: júliusban miniszterhelyettesi szintű találkozón vitassák meg a japán—amerikai kereskedelmi ellentéteket, amelyek a jelek szerint mind élesebb formát öltenek. A japánok attól tartanak, hogy az amerikaiak összefognak ellenük a nyugat-európai országokkal, amelyek szintén lázadoznak a japán export feltartóztathatatlan inváziója ellen. Megfigyelők rámutatnak: az Egyesült Államok a leg- drasztikusabb eszközöktől sem riad vissza annak érdekében, hogy felszámolja a japán—amerikai kér reskedelmi kapcsolatokat immár évek óta jellemző hatalmas arányú amerikai deficitet, amely tavaly elérte a hárommilliárd dollárt. (MTI) Richard Nixon amerikai elnök szombaton egy Boeing—707-es különrepü- lőgépen elutazott a Szovjetunióban teendő látogatására. Útját másfél napra megszakítja az ausztriai Salzburgban — ide középeurópai idő szerint 22.30 órakor érkezik — és csak hétfőn megy tovább Moszkvába. Elutazása előtt Nixon még egy utolsó rövid nyilatkozatban ismét kifejtette, hogy moszkvai látogatásával nem csupán jobb MOSZKVA (MTI) A Szovjetunióban május 19-én a mesterséges holdak segítségével létesített távközlési rendszer fejlesztési programjának keretében felbocsátották a Mol- nyija—2 távközlési mesterséges holdat. légkört akart kialakítani, hanem „lényegre törően fontos tárgyalásokat kíván folytatni”, úgy, hogy „jobb kapcsolatokat és békekilátásokat lehetővé tevő jobb struktúrát sikerüljön kiépíteni”. Mint mondotta, a tárgyalások célja az, hogy a két ország vezetői nézet- eltéréseik és érdekellentéteik ellenére megtalálják a problémák békés rendezésének eszközét, és befolyásukat a konfliktusos helyzetek elkerülésére használják fel. A Molnyija—2 feladata a Szovjetunióban a nagy távolságú telei on-távi ró rádiókapcsolatok biztosítása, valamint a szovjet központi televízió műsorainak továbbítása az Orbita és a nemzetközi együttműködési hálózat állomásaira. Események sorokban Újabb atomrobbantás Az Egyesült Államok ezen a héten már a második föld alatti atomrobbantást hajtotta végre a neva- dai kísérleti telepen. Mint az amerikai atomenergiabizottság szóvivője közölte, a felrobbantott szerkezet hatóereje kevesebb, mint 20 kilotonna volt. A robbantásra indultak volna Az amerikai Albuquerque város közelében pénteken felszállás közben lezuhant egy kisebb utasszállító repülőgép, amely az amerikai atomenergia bizottság tudósait szállította a Los Alamos-i kísérleti telepre. Repülőgép-szerencsétlenség Harkovban Az ukrajnai Harkov város körzetében május 18-án szerencsétlenség ért egy AN—10 típusú utasszállító repülőgépet. A személyzet és az utasok életüket vesztették. A katasztrófa okainak kivizsgálására kormánybizottságot neveztek ki. Középkor a XX. századi Angliában ötven évvel ezelőtt Angliában elmegyógyintézetbe zártak két egészséges fiatal nőt, mert törvénytelen gyermekeknek adtak életet. A két asszonyt csak az idén engedték ki. Egyikük 18. másikuk pedig 24 éves korában került az elmegyógyintézetbe, és nem is távoztak ottan, mivel nem volt hova menniük. Nem tudni, hogy gyermekeikkel mi lett. Az egészségügyi minisztérium valószínűleg sürgős vizsgálatot indít az ügyben. Nyugati Nemzetek Szövetsége? Pénteken New Yorkban értekezlet kezdődött az ENSZ titkárságának jövőjéről. A megnyitó ülésen Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője megállapította, hogy a nyugati országok túlzott arányú képviselettel rendelkeznek az ENSZ titkárságában és ennek következtében a szervezet akcióit ezeknek az országoknak érdekei szerint befolyásolni tudják. Malik példának hozta fel, hogy a nyugati hatalmak számos alkalommal érvényesítették befolyásukat Trygve Lie és Dag Bush farizeus kodik Hammarskjöld volt ENSZ- főtitkár tevékenységére. George Bush, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője beszédében hangsúlyozta, hogy az amerikai népnek meg kell változtatnia álláspontját a világszervezettel kapcsolatban, ehhez azonban az ENSZ-nek hatékonyabban kell foglalkoznia a politikai problémákkal. Bush ugyanakkor egyetlen szóval sem említette az amerikai képviselőház döntését, amelynek értelmében 13 millió dollárral csökkentik az Egyesült Államok hozzájárulását az ENSZ költségeihez. Molnyija—2. A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL Az út Moszkváig Az 1972-es elnökválasztáson befutott az örök második. Richard Milhous, Nixon ex-alelnök, több választási kampány bajnoka rácáfolt arra a politikai hagyományra, hogy aki egyszer alulmaradt a Fehér Házért folytatott versenyfutásban, annak többé nincs reménye Amerikában elnökké lenni. Nixon minimális előnnyel győzött Johnson alelnökével, Humphrey-vel szemben. E győzelmet főleg annak köszönhette, hogy más, új vietnami politikát hirdetett — mint a Johnson mellett kompromittálódott Humphrey. 1969 elején az Apollo—11 űrhajósainak fogadtatása után, Guam szigetén az újdonsült elnök meg is hirdette: hazahozza az amerikai „fiúkat” és helyettük a helyi kormányok vállaljanak nagyobb részt — ahogy kifejezte magát — önmaguk védelméből. Ezért tekintélyesen felduzzasztottá a délkelet-ázsiai rendszereknek nyújtott katonai segítség mértékét. A „VÁRATLAN TETTEK EMBERE” Sulzberger, a New York Times nagyhírű publicistája a „váratlan tettek emberének” nevezte Nixont. portréját kiegészítette azzal, hogy vaskövetkezétes- séggel ragaszkodik elveihez — mindaddig, amíg nem ütközik nehezebb akadályba. Ha ez bekövetkezik, váratlan indulati cselekvésekre képes. Sulzberger ezt a jellemzést akkor írta, amikor Nixon elmondta beiktatási beszédét. Az elnök politikáját most sem lehetne jobban jellemezni. A helyzet bizonyos fokú reális felmérése, elnökválasztási programjának végrehajtása csak addig jellemzi ezt a külpolitikát, amíg nem bukkannak fel váratlan nehézségek. Ekkor még elődjeinél is agresszívebb lépésekre képes Nixon, képes a hibák eszkalációjára, halmozására. A világ realitásának elismerése azonban jelentős tárgyalásokhoz vezetett. Európában megszületett a négy nagyhatalom új felelősségét tükröző Nyugat-Berlin egyezmény. Vietnamból megindult az amerikai szárazföldi alakulatok kivonása, jó lendülettel folytak a még Johnson elnöksége alatt megkezdődött tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról. AZ ESZMECSERE FOLYTATÁSA A reálpolitika és a nixoni látványos akcióimádat jegyeit viselte magán az elnök két útjának bejelentése. Az idén márciusban Pekinget kereste fel és most Moszkvába látogat. Peking egy új politika nyitánya volt, a küszöbön álló moszkvai találkozó viszont annak az évtizedes eszmecserének folytatása, amely — hol megélénkülve, hol lelassulva — a hidegháború befejeződése óta folyik a világ két legnagyobb hatalma között. A legutóbbi csúcs- találkozó óta eltelt idő során több fontos kérdés megérett arra, hogy a legmagasabb szinten megtárgyalják. Ilyen szempontból szükségessé és fontossá vált Nixon moszkvai utazása. Időközben azonban az amerikai elnök bemutatta profiljának másik oldalát is. A hazafias erők sikeres offenzívája romba döntötte „vietnamizálási” politikáját. A kiút keresése helyett folytatta azoknak a hirtelen és veszélyesen kapkodó intézkedéseknek sorát, amelyek közé a VT)K elleni bombatámadások felújítása, vagy aBen- gáli-öbölbe küldött amerikai flotta tartozik. Május 8-án drámai hangú tv-be- szédben (egyes szkeptikus újságírók szerint Nixon három év alatt több drámai tv-beszédet mondott, mint Roosevelt elnök a második világháború idején) bejelentette: elaknásítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőit és megbénítja az ország közlekedési útvonalait. A bejelentés azért; volt súlyosabb, mint a korábbi eszkaláci- ós lépések, mert ezúttal első ízben közvetlenül a Szovjetunió ellen (és természetesen mindazon országok ellen, amelyek árut szállítanak a VDK-ba) irányult. TÁRGYALÁSOK KORA Az amerikai lépésre adott szovjet válasz három fontos dolgot jelentett ki: 1. Nixon intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzetközi jogot; 2. a vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendezni; 3. a Szovjetunió továbbra is — a szolidaritás alapján állva — minden segítséget megad a vietnami nép harcához. Ez a józan és higgadt hang csak az amerikai eszkalációs lépések szükségtelen és bűnös voltát szögezte le, ugyanakkor azonban nyitva hagyta az utat a tárgyalások előtt. Nixon moszkvai látogatása azonban — mint ahogy előre látható — nem lesz amolyan látványos tv-show műsor, mint amilyennel Pekingből örvendeztette meg választóit. Nehéz, de érdemi tárgyalásokra van kilátás. Egy dolgot azonban látni kell. Számtalan kétoldalú és nemzetközi érdek kívánja a szovjet—amerikai kapcsolatok javítását. Mindkét ország számára előnyös a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a stratégiai fegyverek tárgyában történő megegyezés és a nemzetközi enyhülésből minden országnak haszna lenne. lyéíieí I Lemondott a Nixon kormány egyetlen demokratapárti tagja, John B. Connally pénzügyminiszter. Képünkön: Nixon elnök Conally (jobbról) lemondását követő átszervezéseket jelenti be. Űj pénzügyminiszterré George P. Schultz, eddigi tanácsadóját nevezte ki (balról a második), míg annak helyére képünk bal oldalán látható Casper W. Weinberger került. .Z ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Merénylet Laurelben az elnökjelöltségre pályázó Wallace ellen. Az angol királynő párizsi látogatása. KEDD: Washington bojkottálja a párizsi tárgyalásokat. Amerikai légitámadások a VDK sűrűn lakott területei ellen. Jonas osztrák köztársasági elnök Helsinkiben. SZERDA: A nyugatnémet Bundestag ratiíikálja a kr_ leti szerződéseket. Megkezdődik a nyugat-berliniek pünkösdi látogatássorozata. CSÜTÖRTÖK: Fidel Castro a bolgár fővárosban tárgyal. Katonai hatalomátvétel a Malgas köztársaságban. PÉNTEK: A bonni Bundesrat is ratifikál. Brandt kancellár felveti az új választások lehetőségét. Az SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése. SZOMBAT: Heves harcok Dél-Vietnamban és az indokínai frontokon. Nixon elindult Európába. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Végre ratifikáltak Bonnban. Drámái jelenetek és kulisszák mögötti alkudozások, halasztások és kitérők után most már törvényerőre emelkedhetnek a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések. A kereszténydemokrata képviselők tömeges tartózkodása tulajdonképpen annak kényszerű elismerése volt, hogy egyre nehezebb nyílt frontot nyitni az európai realitásokkal szemben. Kontinensünk sok százmillió lakója — s közéjük sorolhatjuk az NSZK józan többségét is -r. békét, enyhülést, kibontakozást kíván. A ratifikáció kétségkívül javítja földrészünk politikai légkörét, s elősegíti a már lényegében készen álló európai egyezményrendszer érvényre jutását: megnyílt, az út a Nyugat-Ber- linről szóló négyoldalú megállapodás, valamint a két német állam szerződéseinek aláírása előtt. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy jócskán vannak még feladataink, mindenekelőtt meg kell gyorsítani az európai biztonsági értekezlet előkészítésének ügyét. Számolhatunk azzal ts£ hogy a be1'olitikai küzde-, lem minden bizonnyal kiéleződik maid Bonnban. A jobboldali ellenzék láthatólag nem akar lemondani a hatalom megszerzéséről, de támadásait elsősorban a gazdaságpolitikára és a belpolitikai reformok elmaradására irányítja —| ezeken a területeken több „keresnivalót” lát a maga számára, mint a külpolitikában. Lehetséges, hogy a bonni válság végül is rendkívüli választásokhoz vezet, Brandt a maga részéről ezt a módot javasolta. Valamelyest biztató hírek érkeznek Helsinkiből is, ahol a SALT-tárgyalá- sokon — a hírek szerint —• közelebb kerültek egy részmegegyezés kilátásai. A párbeszéd szigorúan titkos jellege miatt részletek természetesen nem szivároghattak ki. A leszerelési Hirohito császár (balról) a második) és Spiro Agnew amerikai alelnök (bal szélen) jelenléiében az USA — 27 évi megszállás után — hétfőn ünnepélyesen visszaadta Okinawát a japánoknak, ám az amerikai katonai támaszpontok továbbra is a szigeten maradnak.
