Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

4. oldal 1972. április 8, szombat Gyakran hallani ilyen kérdést: mi könnyebb, ala­csony színvonalról feljebb lépni, vagy a magasabb szintet túlszárnyalni? A válasz kézenfekvő, mert tudjuk, hogy mindkettőhöz sajátos erőfeszítések kelle­nek. Így van ez a mező­gazdasági üzemekben is. Ezúttal olyan közös gaz­daságba látogattunk, ahol az utóbbi években maga­sabbra került a mérce, s most éppen a „léc” újbóli emelése van napirenden. A hartai Béke Tsz fia­tal^ energikus elnöke — Deák Adolf tömören így fogalmazott: szükségszerű­en hatékonyabbá és ol­csóbbá kell tenni a ter­melést. A fiatalodás ára Két évvel ezelőtt a Du- namellék „legöregebb” kö­zös gazdaságaként emle­gették a hartai Békét. Volt is alapja, hiszen az átlagos életkor közel járt a hatvanhoz. Most a dol­gozó tagság átlagos élet­kora 45 év. A fiatalodás kétségtelen, ezzel párhuzamosan azon­ban másfél száz fölé emel­kedett a nyugdíjasok és a járulékosok száma. Miként gondoskodnak az idős em­bereiből? A legutóbbi köz­gyűlés egyik határozata ki­mondja: az ötszáz forint­nál kisebb összegű nyug­díjakat kiegészítjük, s így a legalacsonyabb nyugdíj is eléri a félezer forintot. Mindez nem csekély erő­feszítést követel a szövet­kezettől, mégis vállalniuk kellett. Az öregekről való gondoskodás nem pusztán kőtelességszerflen alakult így, hanem átgondolt köz­ügy lett. Napirenden a húsprogram Sertéskombinát. A solti Kossuthtal, a hartai Lenin Tsz-szel közös, 71 milliós beruházás. Teljes megva­lósítása hónapokba kerül. A modem telep részleges munkába állításával máris 7 ezer hízót bocsát ki. 1973-tól kezdve évente 15 ezer 95—105 kilogramm sú­lyú sonkasüldő kerül a fő­városi és a pápai vágó­hidakra. A gazdaságosságot a ma­gas fehérjetartalmú cent- rálszó ja adagolása mellett, agrokomplex hizlalási rendszerrel igyekeznek el­érni. A húsprogram sürge­tően követeli a takarmány­bázis növelését. Ebben a szövetkezet saját erejére támaszkodik. Nézzük, mi­ként! Le kell mondaniuk ások éven át jól fizető vörös­hagymáról, minimálisra csökken a fűszerpaprika területe, sőt még néhány munkaigényes kaoásnövény is erre a sorsra jut. A ta­karmányféléknek kell a terület. Tavaly például 400 holdon termesztettek kuko­ricát, most 1000 hold a cél. Meghatározták a várha­tó termést is: 30 mázsa holdanként májusi mor- z.soltheri számítva. (!) El­érhető? Igen. A Béke Tsz ugyanis összes szántó terü­letének 60 százalékát ön­tözi. így a kukorica jelen­tős is. Ali lesz a nödolgozákkal? A szövetkezet dolgozó tagjainak hatvan százalé­ka nő. Túlnyomó többsé­güket éppen a felszámo­landó növénytermesztési ágazatokban foglalkoztat­ták Jogos a kérdés: mi­lyen munkalehetőséget kapnak a tsz asszonyai, lányai? A válasz már tulajdon­képpen meg is született. Néhány hónappal ezelőtt, a Magyar Posztógyár se­gítségével szövő- és kivar­ró részleget hoztak létre a tsz egyik kihasználatlan épületében. A kapáláshoz, hagyma ültetéshez szokott női kezek most divatszö­veteket kabátanyagokat szőnek. Ügyesen, egyre na­gyobb hozzáértéssel. A száz nődolgozó 1972. évi termelési terve több mint 4 millió forint. Ez az összeg, a szövetkezet évi áruértékesítésének tíz százalékát jelenti, még a legszerényebb számítgatá- sok szerint is: Tehát nem­csak a feleslegessé vált munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé, hanem figyelemre méltóan hozzá­járul a tsz eredményessé­géhez is. Borítékban és azon kívül... A szövetkezet tagságára jelentős feladatok várnak az idén is. Többet és job­ban kell dogozniuk, hogy a közös célok megvalósul­janak. Mit kapnak ezért cserébe? Deák Adolf a zárszámadó közgyűlésen el- mondotlj beszámolóból idéz néhány adatot. íme ezek közül egy: „jelenleg a dolgozó tagok havi átlag- keresete 2132 forint, ami tízórás munkaidő alapján napi 110 forintot jelent.” A Béke Tsz sok éves működése óta a legjobb kereseti eredmény. Milliós összeget tartalmaz a szo­ciális célokra szánt tarta­lékalap is. Itt nem lehet, de nem is akarnak meg­takarítást elérni. A kultu­rális keretnél sem, ahol 140 ezer forint fedezi majd az országjáró kiránduláso­kat, a pihenést, a műve­lődést és a szórakozást. A napokban megtartott tervtárgyaló közgyűlés ha­tározata a fejlődés idei arányát 6 milliós többlet- bevétel teljesítésében je­lölte meg. Az óvatos ter­vezésben gondos előrelátás rejlik. Egyebek között szá­moltak a mezőgazdaságban hasznosított ipari eredetű eszközök, anyagok árának változásaival is. Mindezt figyelembe kel­lett venni. Különben, az eredményes gazdálkodás mellett is csökkenhet a szövetkezet tiszta nyeresé­ge. A cél pedig, éppen en­nek az ellenkezője. Ezért is találó az elnök meg­jegyzése: „Nemcsak hat­millióval kell jobban dol­goznunk az idén ...” Szabó Attila Szépülő Hajós Hajós központja is egyre szépül. A tanácsi költség­vetési üzem brigádja éppen szökőkutakat épít, s leg­alább ennyire — ha nem jobban — annak örülnek a helybeliek és a sofőrök, hogy a járművek biztonságo­sabb közlekedését lehetővé tevő buszforduló szintén készül a fotón látható területen. (Pásztor Zoltán íelv.) Két évszázaddal ezelőtt a Duna—Tisza köze fát- lan, széljárta pusztaság volt, pedig mind a bota­nikus, mint a talaj tanos és klimatológus kutatók véleménye megegyezik ab­ban, hogy a természetes vegetáció ezen a területen az erdős sztyepp volt, vagy­is füves területek és erdő­foltok mozaikja borította. Az erdők honfoglaláskori elterjedését ábrázoló tér­kép szerint Bács-Kiskun jelenlegi területének ne­gyedét borította erdő. A XVIII. század végén az er­dők aránya kereken 6 szá­zalék, 1945-ben pedig 6,5 százalék volt. Az Állami Erdőrendező­ség 1968-as felmérése sze­rint a megyében található erdőterület 105 ezer hek­tár, ehhez hozzá kell még számítanunk az azóta el­telt időszak telepítéseit is. Jelentős cellulóznyár-ültet- vényeket létesítettek, az országos állománynak egy- hatod része van a megyé­ben. A számadatok helyes megítéléséhez tudni kell, hogy az alföldi megyék erdő felülete a Bács megyei 13 százaléktól messze el­marad, általában 5 száza­lék. 4 gyengébb talaj hasznosítása Az erdősítés lehetőségei a megyében adottak, mi­vel 200 ezer hold olyan szántóterület van jelen­leg is, amelyet a mezőgaz­daság nem képes jövedel­mezően művelni. Ennek fele belvizes terület, fele pedig homokbuckás, gyen­ge vízgazdálkodású, kevés tápanyagot tartalmazó tala­jú. A 200 ezer hold felé­nek hasznosítása erdőgaz­dálkodás útján lehetséges. A négy aranykorona ér­ték alatti területeket a mezőgazdaság csak ráfize­téssel tudja művelni. Ez­zel szemben a Kiskunsági Erdő- és Fafeldogozó Gaz­daság évek óta nyereséges, jóllehet a birtokában levő területek átlagos aranyko­rona értéke 1,8. A jövedel­mező gazdálkodást a vál­tozatos kor- és fafaj-ösz- szetételű erdők birtokában, valamint a hozzájuk kap­csolódó elsődleges fafeldol­gozó üzemek együttes te­vékenységével lehet meg­valósítani. Az erdősítés a munka­erőhelyzet alakulása mi­att is kedvező: egy fizikai dolgozó átlagosan 29 hek­tárt művel meg, az álla­mi gazdasági és termelő­szövetkezeti szektorban vi­szont 6—9 hektárt. Eszköz­lekötése kisebb, mint a mezőgazdálkodásé: 1 mil­lió forint termelési értékre 650 ezer forint eszközérték tartozik az erdőgazdaság­nál, a mezőgazdaságban viszont a lekötött eszköz­érték kereken 2 millió, a termelési érték kétszerese. Az erdőtelepítésekkel járó beruházás túlnyomórészt hazai vagy KGST-orszá- goktól megvásárolható anyag- és gépigényű, ezért a devizagazdálkodás szem­pontjából előnyös. Végül, a nomokon telepíthető fa­fajokból előállított készter­mékeket jelenleg nagy mennyiségben még impor­tálni kell. A száraz, gyenge termő- képességű területeken fe­nyőt telepítenek, a lepel­homokkal borítottakon a gyorsan növő nemes nyár- fajtákat, így érték termel­hető ott is, ahol a mező­gazdáság mindössze két- három mázsás rozstermést tudna betakarítani. Fatermesztés, nyersanyagellátás M Ajtót- tár a művelődési ház Segítenek a KISZ-fiatalok Még a nyáron fényké­pes tudósításban számol­tunk be arról, hogy Sü- kösdön korszerű új műve­lődési ház építéséhez fog­tak. A napokban ismét a községben járva, örömmel állapítottuk meg, hogy azóta jelentős előrehala­dást értek el a munkák­ban. Olyannyira, hogy az átadást illetően már kö­zeli, valós terminusokról is szó eshet. — Május elsején szeret­nénk rendeltetésének át­adni a szép új létesítményt — tájékoztat Albert Ist­ván, a községi tanács el­nöke. — Társadalmi össze­fogással teremtjük elő a berendezést, s ebben ér­tékes segítséget nvújtanak naevüzemi gazdaságaink. Az elsők között vették ki részüket a munkából a község — sőt a járás több községének — fiataljai. Napjainkig már két kom­munista vasárnapot szer­veztek a művelődési ház és környékének rendbetéte­lére, csinosítására, parko­sítására, stb. Jöttek nem- Nemesnádudvarról és Érsekcsanádról, hanem Szeremléről és Bátmonos- torról is. Ez a szocialista szellemű és tartalmú „kaláka” — a kölcsönös segítésnek ez a szén megnyilvánulása — hovatovább mozgalommá válik. A bajai járási KISZ- bizottság szervezi és irá­nyítja, a célhoz méltó lel­kesedéssel, buzgalommal az akciót. És ha az öt köz­ség ifjúkommunistái Sü- kösdön befejezik tenniva­lóikat. legközelebb ott ta­lálkoznak, dolgoznak majd, ahol erre éppen szükség lesz, abban a községben, amely hasonló létesítmé­nyek tető alá hozásával siet a lakosság — nem utolsósorban a fiatalok — törekvései kívánságai elébe. — Az önzetlen segítsé­get a tanács viszonozni is szeretné — mondja az el­nök. — Az ifjúságnak a művelődési házban klub­szobát bocsátunk rendelke­zésére, és számos egyéb lehetőség is szolgálja majd szórakoztatásukat, a mun­ka utáni hasznos időtölté­süket. Emellett természete­sen továbbra is várja őket a filmszínház épületében két éve társadalmi mun­kával kialakított pince­klub —a —r A fatermesztési lehető­ségek szerint a megye há­rom körzetre osztható: a Homokhátság, a Duna—Ti­sza közi szikestalajú öve­zet és a Duna-ártér. A homokháti erdőknek megközelítőleg felét aká­cosok alkotják, ezután nagyságrendben a külön­böző nyárfélék következ­nek, a fiatalabb telepíté­sekben pedig a fenyők részvétele jelentős, a fo­lyamatban levő erdősíté­seknek 52 százalékát te­szik ki. Az akácosok terü­lete az indokoltnál na­gyobb mértékben csökkent. Márpedig mellette szól a növekvő belföldi és export­igény, valamint az, hogy méhlegelőként hasznosítva az évi fanövedékből szár­mazó jövedelmet, további 50 százalékkal emeli. A ho­moki erdőkből vastag mé­retű anyagot — a nemes- nyárasokat kivéve — nem lehet nyerni, csak véko­nyát és rostfát. Mivel a faipar a kitermeltnél ke­vesebb vékonyanyagot igé­nyel, a fagazdaság ez ágá­ban feszültség jelentkezik. Feloldására a távlati nép­gazdasági fejlesztési ter­vek ugyan elegendő re­ményt nyújtanak, de fel­tétlenül előtérbe kerülnek a saját felhasználást cél­zó erőfeszítések. A munkaerőhelyzet meg­követeli az erdőgazdálko­dás iparszerűvé tételét, többek között meg kell szervezni a fakitermelés gépesítését, a vékonyanyag és a fahulladék helyszíni nawüzemi technológiájá­nak bevezetését. A homoki erdők mellett nagy jelentőségű munkát végez a Duna-ártéren le­vő Gemenci Erdő- és Vad- gazdaság. Szakmai szem­pontból nagy feladatot je­lent számukra az erdő és a vadgazdálkodás össze­hangolása. Egyrészt lehe­tővé kell tenniük a nép­gazdaságig nagyon fon­tos vastag méretű nyárfa­termesztést, a tömeges fűz­termesztést, valamint az egyik legértékesebb fafa­junk, — a feketedió — le­mezipar igényének megfe­lelő nagyságrendű előállí­tását. Másrészt meg kell teremteniük a híres vad­állománynak életlehetősé­get nyújtó sűrűket. Vadgazdálkodás és kutatómunka Az erdőknek a homok komplex hasznosításában, a fagazdaság nyersanyag­ellátásában játszott szere­pén kívül közjóléti hatása is van. Mint az üdülés, a pihenés színhelye egyre fontosabbá válik. Az elkö­vetkező évek feladata lesz a zöldövezetek, a város környéki üdülőerdők ki­alakítása. Vésül szólni kell az er­dőkről, mint a vadállo­mány nagy részének élő­helyéről. A vadászat igé­nyei megkövetelik, hogy '’az lálkodjunk a vaddal. A dunai erdőkben élő szarva­sok számát a vadászati üzemtervekben meghatáro­zott mértékre kell alakíta­ni, az őzállományt szak­szerű kilövésekkel csök- ■kenteni. A dámvad ma még csak a Kecskemét környéki erdőkben talál­ható. El szaporításukra a megye több területén lehe­tőség lenne. A homoki erdőkben nagy ielentőségű a fácántenyész­tés, amelynél a jövőben a félvad és a zárttéri rend­szerre kell áttérni. Hason­lóképpen érdemes foglal­kozni a fogolvállománv számának növelésével i.s. További védelemre szorul a vadnyúl, az állomány megóvása érdekében cél­szerű lenne újabb vadá­szati időkorlátozást fonto­lóra venni. Ritka és védett vadféle­sége a megyének a túzok, számukat a vadkacsaál- lománnyal egyetemben nö­velni kell. A felsorolt feladatok megoldásán több erdészeti szerv és mezőgazdasági szektor munkálkodik. Te­vékenységüket az erdőren­dezőségek és az erdőfelü­gyelőség szakemberei el­lenőreik. A termelést, a gyakorlatot segíti az ÉRTI kecskeméti kísérleti állo­mása, amelynek elsődleges feladata a fenyő-, a nyár- és fűztermesztés kérdései­nek, valamint a munkák gépesítésének megoldása, létesítése óta az itt mun­kálkodó kutatók kidolgoz­ták a nyárcsemete kon­centrált előállításának szakmai rendszerét, a kor­szerű nyártelenítésl tech­nológiát, javaslatot tettek a fenyőcsemete termeléke­nyebb előállítására, a fe­ketefenyvesek és nváriasok fatermésének értékét befo­lyásoló erdőnevelésre. Eze­ken kívül számos üzem­tervet, talaitani szakvéle­ményt készítettek és töbh fajta gépesítési technológi­át a’-f'ítottak ki. Dr. Szodfridt István A mérce feljebb kerül Erdő- és vadgazdálkodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom